Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-19 / 271. szám
1985. NOVEMBER 19., KEDD Hernádon tartották Elnökségi ülés Szombaton tartják Pest megyei küldöttértekezletüket a szakszervezetek. A mozgalom számadása s a tisztújítás előtt utószor találkozott tegnap kihelyezett ülésen, Hernádon a Március 15. Tsz-ben a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa elnökségének 19 tagja. Az ülés napirendjén megvitatták az SZMT-küldöttérte- kezlet elé kerülő — az ötesztendei munkát értékelő s feladatokat összegző — beszámolóját kiegészítő szóbeli jelentést, Jámbor Miklósnak, az SZMT vezető titkárának előterjesztésében. A vitában 9-en szólaltak fel, s gazdagították véleményeikkel, új szempontokkal, időszerű mondandókkal is a készülő jelentést. Az SZMT nevében ugyancsak Jámbor Miklós mondott köszönetét a rövidesen leköszönő elnökség tagjainak ötesztendei munkájukért. Szabó Magda, a tisztántúli református egyházkerületnek az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával a közelmúltban megválasztott főgondnoka, hétfőn Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tett a Magyar Népköz- társaság alkotmányára. Az SZMT-küldottértekezlet delegátusai Tarsolyukban társaik véleménye Eskütétel Ha életük lenne példa E sztendeje sincs még, hogy a dunakeszi hűtöházban ott voltam a cigányklub megnyitóján. S most Zoli, a klub vezetője arról beszél, mit jelent neki és társainak ez a kis közösség, amely fegyelmező rendszabályaival, a közös szórakozás, játék lehetőségével kapcsolja egymáshoz tagjait. Kicsit lámpalázasan próbálja szavakba foglalni fölismeréseit arról, miként lehet emberekkel bánni, hogyan kell hozzájuk közelíteni, olyan életmódra késztetni őket, amely aztán alapja lehet kisebbségi érzésük föloldásának. A többiek egyetértőén bólogatnak Zoli szavaira, cigányklubokból — Ceglédről, Csobánkáról, Dömsödröl, Kcrepestar- csáról, Tápiószecsőről, Örkényből, Ráckevéról — jöttek valamennyien ide Pomázra a már hagyományos évi klubtalálkozóra. Több ez. mint egyszerű lehetőség a klubok bemutatkozására, fórum Is egyben, ahol mindennapi gondjaikat vitathatják meg olyan értő vendégek körében, mint ezúttal Kozák Istvánná dr„ a Minisztertanács Tanácsi Hivatala tárcaközi bizottságának titkára, CsoUi Daröczi József, az Országos Cigánytanács elnöke és Várady Géza, a Pest Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottságának a titkára. A cigányság sorsa súlyos előítéletektől terhes. Annak dacára, hogy mind többen és többen illeszkednek be a társadalom megszabta rendbe, számolják föl a százados elmaradottságból következő szokásokat, életmódot. Az elmúlt 13—20 esztendő a kívülálló számára talán nem mutat föl látványos eredményeket, a tények azonban amellett szólnak, hogy döntő változások következtek be a cigányság életében. Mert Igaz ugyan, hogy a cigánygyerekeknek ma is csak a fele végzi el a nyolc általánost, de a hetvenes évek elején még az egész cigányságnak a fele analfabéta volt. S éppen az alacsony iskolai végzettség az oka, hogy ötven százalékuk segédmunkásként dolgozik. Minél többen végzik el az általános iskolát vagy a szakmunkásképzőt, minél többen dolgoznak rendszeresen, annál inkább változik szemléletük, életmódjuk. Számokban Is érzékelhető például a családtervezés hatása: csökken a születések száma. S amíg megyénkben még a 80-as évek elején 71 cigánytelep létezett, ma már csak ötven. A Magyarországon élő 380 ezer cigánynak mindössze tíz százaléka él az egészségtelen telepeken. A változás sokak szemében lassúnak tűnhet. Maguk a cigányok azonban joggal vallhatják, hogy történelmük során soha ennyit nem Javult sorsuk, mint e néhány évtizedben. Pontosan tudják ezt a találkozó résztvevői Is. Sőt, ök éppen azt nehezményezik kissé, miért beszélnek nekik beilleszkedésről, hiszen ők dolgoznak, rendes otthonuk van, úgy élnek, mint bárki más e hazában. Közülük sokan nem is vállalnak közösséget társaikkal, akik még nem jutottak el erre a szintre; s még azt is igyekszenek elfeledni, hogy maguk is cigányok. Érthető törekvés: ebben látnak lehetőséget arra, hogy az előítéletektől megszabaduljanak. Pedig sokkal többet tehetnének ezért a célért, ha éppen saját életüket mutatnák föl példaként azoknak, akiknek még beilleszkedési gondjaik vannak. S éppen ezek a klubok kínálják erre az egyik legalkalmasabb fórumot. Mert a cigányklubokra azért van ma szükség — ahogy Csolü Daróczi József fogalmazta —, hogy 25—30 év múlva már ne legyen rájuk szükség. M. Nagy Péter — A véleményem? Na, ezt hallgassa! S már mondja is indulatosan, sietősen fűzve egymásba szavait Farkas Ferenc, a Csepel Autógyár üzemfenntartó gyáregységének művezetője, a villamosüzem főbizalmija. Például arról, hogy mennyit ér a főmunkaidő alatt folytatott tevékenység. Hiszen három és fél évtizede van a gyárban, s törzsgárdista múltját is „csak” 5 ezer forintra becsülték, a fizetése sem éri el a 6 ezer 200 forintot. A vállalati gazdasági munkaközösségben pedig jó hónapban ugyanennyit kereshet tisztán. Igaz, idén még nem volt ideje pecázni. — Csoda-e, ha a legjobban dolgozók kevesebb figyelmet fordítanak a szakszervezeti munkára, a brigádmozgalomra? — kérdi szinte önmagától, de rögtön folytatja is a morfondírozást: — Pedig a brigádvállalásoknak is eleget tesznek a vgm-tagok. Hogy is van ez? Talán a brigádnak is olyannak kellene lennie, mint a munkaközösségnek. Hogy a főmunkaidőben a jó teljesítményt és a jó szakembert, akár kétkezi dolgozó, akár mérnök, fizessék meg. Talán akkor nem lenne gond az utánpótlással. Mert így nem sok perspektívát látnak maguk előtt a fiatalok. Pedig kell nekik a példakép ... Okkal mondhatja ezt Farkas Ferenc, a hétszeres kiváló dolgozó, aki szakszervezeti munkájáért SZOT-oklevelet is kapott, s aki elkötelezettségét azzal is kimutatja, zakójának hajtókáján két jelvényt visel: a gyárét és a vasasszakszervezetét. Szigethalmon — akkoriban még Tökölhöz tartozott e terület —, tehát helyben született. Itt töltötte az életét. Részese volt az autógyár újjáépítésének, azután itt volt ipari tanuló. Villanyszerelő lett, s ahogyan mondjja szakmát 'Most 'is. riapánta tanüfja. Ezer- kilencszázhatvanháromban lett bizalmihelyettes, majd bizalmi, 1970-től pedig már vállalati szakszervezeti tanácstag és a műhelybizottság titkára. Most augusztusban ismét főbizalmivá választották, s a dolgozók küldöttnek is delegálták a szakszervezetek megyei értekezletére. Szót emel — most is, mfg beszélgetünk —, amiért olykor lapos a bizalmi csoportértekezlet. S hogy mi van emö- gött? Aligha az, hogy a tagság unatkozni akar. Inkább az: nemigen érzik, hogy a bizalmijuk vagy főbizalmijuk látványos eredményeket érhet el néhány ügyben. Vegyük például az üdülő jegyeket. Legutóbb is 60-an pályáztak a három vállalati üdülői helyre. Tavaly a kétszáz emberre ösz- szesen 12 családos, főszezoni SZOT- és vállalati beutaló jutott. A többit pedig, lévén a dolgozók zömének iskolás gyermeke, hiába is küldik, nem kellenek azok az embereknek. Azután megint a fiatalok, pontosabban a lakásuk. Szó volt már a keresetekről, ugyan melyik pályakezdő fiatal tud saját munkájával 200 ezer forintnyi beugrót előteremteni? — kérdi bosszúsan. Márpedig az is perspektíva kérdése: boldogulhat-e az ember a 8 órai munkájával, vagy sem. S ha azt látja: könnyebben, többet kereshet a szolgáltatásban, a vendéglátásban, vagy másutt, miért is választaná a vasipart? S ismét a lényegnél vagyunk — akár fizetésről, akár brigád- mozgalomról, akár vgm-ről, akár példaadásról essen is szó — a munka becsületénél. Farkas Ferenc szerint ez minden lényeges kérdés kulcsa ma a gyárban, s nemcsak ott... ★ A Pest megyei postásokat a hivatalból jelenlevő területi szakszervezeti titkár mellett Kovács László, az 1. számú postahivatal gazdászati előadója képviseli a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának küldöttértekezletén. Családjukban hagyomány a postás hivatás; a nagymama, az édesanya nyomdokait követve itt talált kenyeret ő is és öccse is. Kovács László érettségi után két helyre is jelentkezett, a katonatiszti iskolára és a postához. Ez utóbbitól hamarabb kapott értesítést, így ott kezdte meg a felnőtt életet, postás segédtisztként. Mindez 1966-ban történt. A váci postahivatalhoz 1975-ben került, oktatótiszti beosztásban. 1983-ban végezte el a postatiszti iskolát, így az a terve is valóra vált, hogy tiszt legyen, ha nem is katonamundérban. — Nem bántam meg, szeretem ezt a munkát, amit az bizonyít a legjobban, hogy jövőre ünneplem a húszéves jubileumomat — mondja a fiatalember. És nem csupán a munkát érzi magáénak, de a közösséget is, amelyben és amelyért hosszú évek óta tevékenykedik. Tizenhárom éve már annak, hogy belépett a pártba, az ifjúsági mozgalomban is viselt felelős tisztséget; 1975— 77 között KISZ-titkár volt. 1977 óta pedig a váci körzeti szakszervezeti bizottság titkára. Nem könnyű megbízatás ez, hiszen 40 szétszórt helyen működő hivatal tartozik hozzá négyszáz taggal és száz nyugdíjas postás is őt keresi meg gondjával, bajával. — Elvileg a munkaidőm felében függetlenített vagyok, a napi négy óra el Is kelne a szakszervezeti teendőkre, csakhogy a gazdasági munkámat sem végzi el helyettem más. Így aztán haza-hazaviszem a benti elintéznivalót. Egyébként a mostani választások óta a pártvezetőségünknek is tagja vagyok, valamint öt éve a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsába is beválasztottak.'Ez amellett, hogy megtiszteltetés. sok hasznos információ forrása is számomra, A kék Duna már rég nem kék Dömös itt az Achilles-sarok „Tudatlansággal vagy gondatlansággal jelentős és visz- szafordíthatatlan károkat okozhatnak a szárazföldi környezetnek, melytől életünk és jólétünk függ. Viszont ismereteinket elmélyítve és okosan cselekedve mi magunk biztosíthatjuk prosperitásunkat, jobb életfeltételeket az emberiség szükségleteinek és törekvéseinek jobban megfelelő környezetben.” (Részlet az ENSZ környezetvédelmi konferenciájának 1972-es stockholmi nyilatkozatából.) Kábelek föld alatt Valóban a tudatlanság vagy a gondatlanság hibájába esnénk, ha a Duna hazai szakaszának életébe kellő átgondolás híján avatkoznánk be. Többen vitatják és kérdőjelezik meg manapság is a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének létjogosultságát, annak ellenére, hogy augusztusban megszületett a minisztertanácsi határozat a kiemelt beruházás munkálatainak megkezdéséről. Alapvető tehát, hogy a lakosság ismerje, világosan értse, mennyire átgondolt ez a döntés. Az ellen- véleményüknek hangot adók többsége környezetvédelmi okokra hivatkozik, ezért kértünk interjút Reményi Pétertől, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnökségi tanácsadójától. — Folyóink szabályozásának tervei meglehetősen régiek. A kezdetek Széchenyi, Vásárhelyi, Andrássy nevével fémje- lezhetők. A második világháború után, az ország villamosításának hajnalán tűztük zászlónkra a vízi energia hasznosításának szükségességét. Azóta több kötetnyi tanulmányterv született. Elkészült a hazai beruházások történetében először az a komplex hatásvizsgálat, amely a nagymarosi vízlépcsőrendszer megépülésének várható következményeit taglalja. Milyen változásokat hozott ez az elemzés a korábbi tervekhez képest? — Tárcaközi bizottság alakult, utasítására tizenhat különböző intézmény harminc- három feltáró vizsgálatot végzett. A régi tervekből további ötven dokumentációt vontunk be. A vaskos anyagot vízügyi, környezetvédelmi és memart városunk más szakmájú szakszervezeteivel is kapcsolatom van a munka során és olyan tapasztalatok birtokába jutok, amelyek jól kamatoztathatók nálunk is. Ami viszont saját tapasztalat: a tisztségviselőoktatásban nagy súlyt kell helyezni a bizalmiak képzésére, arra, hogy önállóbban dolgozzanak. A mi esetünkben ez azt jelentené, hogy az emberek nem engem hívnának egyenként — ahogy ez most van —, hanem a bizalmi tolmácsolná csoporttagjainak gondját, lehetőleg csak akkor, ha ő maga valóban nem tud eljárni az ügyben. Kovács László egyébként ott van azok között a jelöltek között is, akiket a postások kongresszusára delegálnak. — Részt vettem már az előzőn is — emlékezik vissza mosolyogva. — Jelentkeztem hozzászólásra és bevallom, szörnyen izgultam. Gombóccal a torkomban vártam: most szólítanak. Ám nem került rám sor és a végén érdekes módon sajnáltam, hogy nem mondhatom el élőszóval mindazt. amit a közösség rám bízott. A kongresszus dokumentumában azonban benne volt és ez igen jó érzés. Nem rózsás manapság a postások helyzete. Kevés az ember, kevés a pénz, annál több a kritika, amit egvolvan vérbeli postás, mint Kovács László is, bizony nehezen visel el. A maga terü'ctén, politikai és társadalmi munkájában éppen ezért azt tartja az elsőrangú feladatnak: úgy dolgozzanak valamennyien, hosy egyre kevesebb legyen a szolgáltatásaikat ért jogos panasz. Sz. T. zőgazdasági szakemberek, valamint a Magyar Tudományos Akadémia biológiai, ökológiai kérdésekkel foglalkozó szakemberei értékelték. Megtárgyalta az Országos Vízügyi Hivatal, az Akadémia elnöksége és a mi hivatalunk többször is. Ilyen előzmények után született a kormány határozata, tehát mindenki véleményt mondhatott a döntés előtt. A komplex hatásvizsgálat teljes anyagát megküldtük Győr-Sopron, Komárom, valamint Pest megye párt- és tanácsi vezetésének. Sok változás van a tervekben, most csak néhányat: hivatalunk kérésére a Kertészeti Egyetemen készült egy tanulmány, amely a létesítmény tájba illesztési gondjaival foglalkozott. A vízügyi tervezők ennek megfelelően az egyenes, magas partfal helyett lágy, ívelt vezetésű, természetbe illő megoldást választottak. A légvezetékek helyett a föld alatti kábeleket hagytuk jóvá. A szivárgórendszerek a vízutánpótlást, a természetes tisztulást biztosítják. Hangsúlyozni kívánom, hogy az elképzeléseket a vízügyi tervezők folyamatosan finomították, sok esetben maguk terelték kedvező irányba a javaslatokat, szorgalmazták a változtatásokat. Fejni nem szabad — A Tisza szabályozásával 1,5—2 millió hektár termőterületet nyert az ország, ami a ma művelt részeknek mintegy 30 százaléka. Hasznossága vitathatatlan, hiszen jelenlegi kivitelünk több mint 60 százalékát mezőgazdaságunk adja. A Tiszán épült vízlépcsők után mórt a Duna vizét fogjuk igába, mert az országnak égető szüksége van az energiára. Környezetvédelmi szempontból-hogyan érXikelhgt&gz. a törekvés? — Norvégia energiatermelésének 90 százalékát a vízi energia adja, Ausztria potenciális vízerőkészletének mintegy 70 százalékát hasznosítja és sorolhatnám még. Ügy vélem, a Duna ajándékát bűn nem kihasználni. Ha a lehetőségek közül választani kell, erre érdemes tenni a voksun- kat. Mert az atomerőmű építése költségesebb és el kell helyezni a radioaktív hulladékot, a hőerőművek környezetkárosító hatására pedig Déldaaz egész Mátraalja. Hozzáteszem azonban, hogy a kiemelt beruházást fejni nem szabad. Magyarul: az érintett Duna- szakaisz mentén levő települések, az ott működő gyárak már most is szennyezik a vidéket. a fejlődés pedig további gondokat vetne föl a vízlépcsőrendszer megépülése nélkül is. A munkálatok megkezdése előtt, az építkezés idején, az első turbinák működésbe állításakor és teljes üzemi körülmények között is vizsgáljuk és ellenőrizzük a környezetre gyakorolt hatást. Szakértők bevonásával dolgozzuk fel az adatokat és további kutatások is elkezdődnek. — A „kék" Duna már régóta nem kék a szennyeződések miatt. A Szigetköz kavicskúpjai nyílt gödrök, amelyekbe minden akadály nélkül érkezik a méreg a mező- gazdasági revülőgépekből. Vajon a vízlépcsőrendszer milyen hatással lesz c vidékre? _ — Nem háborítatlan ártéri őserdőről, hanem egy telepített növényvilágról beszélhetünk, amely kétségtelenül a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll. mert ritka fészkelő és vonuló madarak élettere. A tervek természetesen erre is figyelemmel készültek. A következő évben egy 8000 hektáros tájvédelmi körzetet jelölünk ki. Itt és a többi részen is egyértelműen javulnak az életfeltételek, ha megépül a vízlépcső. A tervezők kidolgozták azt a uíz- kormányzási rendszert, amely a jelenleginél sokkal biztonságosabbá teszi a mennyiségi és minőségi vízellátást. A du- nakiliti tározóból a zsilipeken szűrt, nyers vizet tudnak minden mellék- és holtágba juttatni, sőt arra is mód nyílik, hogy nagy szárazság idején — előzetes értesítéssel — elárasszák a területet. Ebből adódik az is, hogy lényegesen több mezőgazdasági terület vonható öntözés alá. mert a főműveket mindenütt kiépítik. Híd a hegyek között — Többen fejtették ki azt az aggályukat, hogy a bősi erőmű csúcsra járatása miatt a Duna kilép majd a medréből. A szakemberek egyértelműen kijelentették: a mozgás a mederben játszódik le, az ingadozás pedig ökológiai katasztrófát semmiképp sem okoz, hiszen a természet alkalmazkodik a megváltozóit feltételekhez, példa erre a tengerpart. Sokkal érdekesebb kérdés a parttisztaságé. — Amit a vízbe beledobálnak, az az apály jellegű mozgásnál természetesen napvilágra kerül, tükrözi azt, hogy az emberek valóban óvják-e a máskor annyira féltett víz minőségét. Fizikai tény: ha alacsony a vízállás, a háttérterületekről érkező víz a folyóba jut, fordított esetben a Duna kifelé nyomja azt. Tudott dolog az is, hogy a háttérből szivárgó vizek szennye- zettebbek, mint a folyó vize, tehát magas vízállásnál egyfajta felhígítási folyamat játszódik le. A tétel duzzasztott vízszint esetére is igaz, vagyis a beruházás megvalósulása feltétlen kedvező hatással lesz a vízminőségre. — Az ügy ellenzői közül némelyek máshová képzelték el a nagymarosi gátat, mások esetleg földrengésre, árvízre gondolva nem akarják az építkezést. ön hogyan vélekedik erről? — Hangsúlyozom, hogy a téma lezárt, nem vitatható. A •döntést' a vizsgálati eredmények ismeretében mondta ki a kormány. Á statikai tervezés természetesen figyelemmel volt az MTA Földrengés- jelző Obszervatóriumának szakvéleményére is. A tározó maximális vízbefogadása sem mi kép sem okoz ss^fnot- tevő változásit a mélységi,nyomásviszonyokban. Árvíztől sem kell tartani, msrjt a vízmennyiség, ami az „adott napon lépett a Dunába, ugyanazon a napon át is fut a nagymarosi gáton. Ha az érkező vízhozam meghaladja az üzemvízcsatorna szállítóképességét, akkor a nagy vizeket az öreg Duna-meder vezeti1 le. Azt, hogy a gát végül is Nagymarosnál épül, a dömösi sziklazátony szabja meg. Kirobbantása — ha egyáltalán károk nélkül megoldható— kétmilliárd forintba kerülne. A zátony Achilles-sarka a hajózásnak. mert az adott helyen veszélyes az átjutás az alacsony vízállás és a szűk ha- józóút-szálesség miatt. Ha a vízlépcső megépül, az ország végre eleget tesz a Duna Bizottság e témával foglalkozó 1943-as határozatának. — A lakosságot talán az irritálja a legjobban, hogy megváltozik a táj használati értéke. Érthető, hogy az az ember, aki évtizedek óta él a vidéken. és háza most szanálásra kerül, bizonytalanul tekint a jövőbe. Hogyan lehet kárpótolni őket, illetve a Dunakanyarba kirándulni, pihenni járókat? _ — Az átzsilipelésre váró hajók miatt valóban megszűnik majd Nagymaros alatt a parthasználat lehetősége, az ottani épület- és telektulajdonosokat napi áron kártalanítják. A gát és a tetején megépülő út viszont összeköti a Börzsönyt a Pilissel, s egyben tehermentesíti a fővárost is. Az építkezés idején nyilván kevesebben pihennek majd ott. nagyobb forgalom várható a Rác- kevei-Duna-ágban, vagy a Velencei-tónál. A beruházás elkészülte után viszont például a pilismarón deltának, de más öblözeteknek köszönhetően is, a jelenleginél több kulturált hely várja majd a vízi sportok szerelmeseit, a strandolni, pihenni vágyókat. — Köszönjük az interjút. Fazekas Eszter
