Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-18 / 270. szám

NAGYKŐRÖSI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1985. NOVEMBER 18., HÉTFŐ Gázvezeték önerőből Imikor a drága az olcsóbb A kezek a magasba emelkedtek Manapság egyre több em­ber számolja meg a fizetését, úgy, hogy abból az energia- számla összegére is gondol. Emellett az is magától értető­dő, hogy az árak mellett a ké­nyelmi szempontok sem elha­nyagolhatók. Másokat a be­szerzési gondok nyugtalaníta­nak. Mindannyiunknak közös megoldása: a földgáz. Ami persze nem valami jó­tétemény, hanem komoly be­ruházás után juthat csak el az otthonokba, s bizony messze már az az idő, mikor a vezeték csak úgy magától elkanyargott nz ellátatlan vidékre. Manap­ság csak oda megy, ahol min­dent kifizetnek, megszervez­nek, megépítenek a lakók, Önkéntes társulás formájában, jelentős anyagi áldozatot vál­lalva a későbbi — vélhetően gondtalanabb — előnyös fűté- •i módért. Éppen ilyen földgázvezeték­építő közösség alakult meg a minap az Abonyi utca környé- íén, a Kovács Sándor, a Bí- ’or, a Zöldmező, a Bállá Ká- 'oly utcák lakóiból. A Ti- ántúli Gázszolgáltató Vál- ,t az elvi egyetértést jgfogalmazta, s beruházó­ént a helyi tanácsot jelölte heg. Középnyomású vezeték épülhet s az előzetes egyet­értés alapján a nyolcvan lakó közül hetvenre lehet számíta­ni. A hálózat az említett hoz­zájárulás szerint 1 millió 248 ezer forintba kerül, vagyis egy-egy bevezettetőre 14 ezer 700 jut. Ám az építés előtt részletes tervekre is szükség van,- amit — például — a DUTÉP 26. számú vgmk-ja' 44 ezer forintért készít el. Mi­vel erre még 11,1 százalékos forgalmi adó is jön, egy-egy személyre ennek az összegnek egyhetvened része jut, vagyis durván számolva 700 forint. Az előbb a középnyomású vezeték kifejezést használtuk, s most meg is kell azt indo­kolni. A gáz nem a megszo­kott nyomáson, azaz azonnal felhasználhatóan jut el a la­kásba, hanem azt a felhaszná­lás előtt újra nyomásszabályo­zón kell átvezetni. Egy-egy ilyen berendezés úgy négyezer forintot ér. Az ezt követő sza­kasz máé az építtető tulajdo­nába kerül — az eddigiek a TIGÁZ-éi —, s újra megter- veztetendő munkákat adnak. A már említett vgmk ezerhét- száz-kátezer forintokért készíti el ezt, s a többi már a szakem­ber dolga. Tapasztalt építke­zők újabb hatvan-százezer fo­rintra teszik az ezt követő munkák értékét, ám nyilván ott, ahol például már üzemelő rendszerről van szó, elég a ka­zán lecserélése. Egy méter ve­zetéket másfél ezer forinttal szokás számolni. Csikós Sándor osztályvezető főmérnök adatai után Hor­váth Albert, az OTP-fiók ve­zetője kapott szót, aki a le­hetséges hiteleket vázolta fel. Már az eljárás is kétféle, ugyanis, a közterületi közmű­építésre mindig adható hited, legalább harminc százalék sa­ját erő felmutatása — jelen esetben úgy ötezer forint — mellett. A belső szerelési költségekkel együtt százezer a felső határ, maximum tíz esztendőre, háromszázalékos kamatra. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet az elő adó, hogy kifejezetten lakás góljára szolgáló helyiségek energiaszolgáltatása vonható be a keretbe, így például ga- rázsfűtésre vagy második- harmadik gáztűzhelyre nem jár hitel. Ugyancsak a belső szerelésekhez tartozik, hogy a lehetőséggel — s ez fontos, mert a területen jó néhány család éppen építkezik, vagy azt tervezi — csak azok él­hetnek, akik már megszerez­ték a használatbavételi enge­délyt. (Ez máskülönben, tel­jesen logikus. Hiszen így most már előre látható, hogy milyen berendezés nem kell, mi legyen helyette, s a szaldó nagyjából nullára fut­tatható.) A Szivárvány utcai Iskola tantermében szorongok végül elöljárókat választottak ma­guk közül, s azt is elfogad­ták, hogy a jelentkezési szán­dék komolyságának bizonyí­tására minden jelentkezőtől háromezer forintos előleget vesznek. Ebből' a tervezést meg a lebonyolítást fedezik, s természetesen beszámít a végösszegbe. Ám,' ha valaki menet közben meggondolná magát, csakis pénze veszni hagyásával teheti. Mindegyik kar a magasba emelkedett megszavazni ezt. Ballal Ottó Felvételünk a Zrínyi utcában készült, ahol hasonló társaság már a vezeték lefektetésénél tart. Hancsovszki János felvétele Piaci jelentés Tyúktojást nem hoztak A hét végén nagy piac volt, elég élénk forgalom mellett. Nagyon sok baromfit hoztak a piacra, de tyúktojást egyet sem. Kocsispiac nem volt, pe­dig nggyon keresték a tűzifát. A háztáji szemestakarmány- piacon a szokott árak mellett árulták a portékát. A búza li­terjét 5—5,50, az árpát 6 és a morzsolt kukoricát szintén 6 forintért. A napraforgómag 12 forint volt. A gyümölcs- és zöldségpia­con nagy felhozatal mellett, az almát 10—12, a körtét 16— 25, a héjas diót 45, a dióbe­let 180, a köleskását 40, a száraz babot 70—90, a gombát 110, a gesztenyét 56, a fehér káposztát 8. a kelkáposztát 12 —16, a karfiolt 20, a savanyú káposztát 18, a lilahagymát 14, a vöröshagymát 10, a fok­hagymát 70, a paradicsomot 10, a zöldpaprikát 22—25, a zöldség csomóját 8, a retket 5—6 forintért árulták. A baromfipiacon a tyúk párja 180—240, a vágócsirke 120—200. kilóra 50—55, két katkas 300, a lúd párja 500, a pulyka 800, kilóra 60, a gyöngytyúk 140 forint volt. K. L. m Anyakönyvi hírek Született: Acél György és Hegedűs Rózsa: Anita; Már­ton Ambrus és Vörös-Szücs Julianna: Anita; Bárdos József és Baranyi Márta: Dávid; Nyi- kos Dénes és Búz Ildikó: Dé­nes; Szűcs Illés és Ba-dits Ibo­lya: Gábor; Mondi Károly és Szarvas Erzsébet: Adrienn; Kerekes Ferenc és Balogh Magdolna: Attila; Fodor Fe­renc és Nagy Sarolta: Tamás; Szűcs Dezső és NagyEdit: Ág­nes; Medgyesi Antal és Fara­gó Judit: Antal; Kovács Sán­dor és Baross Éva: Sándor; Pozsár Ferenc és Szalay Zsu­zsa: Kinga; Dudás Pál és Stiá'k Katalin: Pál; Katona Mihály és Kurucz Éva: Mi­hály; Velényi András és Sár- di Katalin: András; Dömény Zsolt és Bacsó Mariann: Ákos; Danka István és Pothorszki Mária: István és Gábor; Ki­rály Zoltán és Csókás Etelka: Márió; Radeczki Géza és Dras­kovics Márta: Gergő; Pálfi Géza és Albert Éva: Krisztián; Tálamon Attila és Csőke Irén: Attila; Kiss András és Kecskés Katalin: András; Ka­tona György és Pavolek Erzsé­bet: György; Horváth tíénes és T. Nagy Ágnes: Renáta; Biczó Péter és Berecz Erzsé­bet: András nevű gyermeke. . (Mint rendszeres olvasóink bi­zonyára tudják, az anyakönyvi rovat nem szokott ennyi szü­letést közölni. Hogy most még­is hosszú a lista, annak oka az, Um olyan félelmetes az Dolgos emberek mindennapjai Mintha az időjárás Is szur­kolt volna nekik, hogy minél hamarább, még a nagyobb őszi hidegek előtt befejezhessék a betakarítást: kellemesen me­lengette a paprikaföldön haj­longok hátát a késő délutáni nap. Vörös paradicsompapri­kát szedtek a Csemő dűlőben. Asszonyok, férfiak, jobbára negyven körüliek, és még idő­sebbek. 8m ::::: Persze, hogy feltűnt, sőt ki­tűnt közülük a tizenöt éves Sáfár Mária. Róla hamar ki­derült, hogy nem tartozik a paprikaszüretelők közé, csu­pán üzenetet hozott édesany­jának. De mielőtt kerékpárra pattant volna, hogy hazakari- kázzon, elmondta, hogy Ceglé­den tanul a Bem József szak­munkásképzőben, szőrmevar­rónak. A nyársapáti Sz. László már nyugdíjas, és mellékkereset- kéht vállalta napszámban a paprikaszedést... Azaz, hogy baráti szívességből, javítja ki magát, ki tudja, miért. Lehet, hogy szégyen!) a más földjén végzett munkát?!! özvegy Viszkok Mihályné szintén nyársapáti, s h,etven felé jár már éveinek száma. Mint mondta, ő soha nem szé- gyellte, hogy egész életében dolgoznia kellett. De miért Is szégyellte volna? A többiektől alig lehetett egy-két szót kihúzni, ki körösi, ki nyársapáti, ki csemői lévén talán szintén attól tartott, ki­derül róluk, hogy napszámban dolgoznak, a máséban. Bár az is lehet, hogy csupán a szo­kottnál több zárkózott ember­re akadtam a paprikaföldön. Azért a hallgatagság ellené­re sem voltak barátságtalanok a paprikaszedők, hiszen akkor meghazudtolták volna alföldi mivoltukat. Ajánlották, ha a helybeliek életére vagyok kí­váncsi, keressem fel a legkö­zelebbi tanyán Bimbóékat. Egy, a közelmúltban elnép­telenedett porta szomszédsá­gában. találtam meg a Bimbó­tanyát, s a házban a harminc­hat éves fiatalasszonyt, aki nemrég ért haza a munkából. Nem messziről, a Csemő-dűlő- ből indult haza, a TSZKER ottani ipari telepéről, s perce­ken belül várta haza a csalá­dot: a nyolcéves kisfiát, a ki­lencéves kislányt iskolából Nyársapátról, s a falu iparte­lepéről, a Ferrokémiától a fér­jét. A fiatalasszony alig állt a gáztűzhely elé, megérkezett a család, s már együtt mesélték el a felnőttek, hogyan élnek a Csemő-dűlő 31. szám alatti otthonukban. — Sajátunk a tanya. Egy szoba és egy konyha volt ben­ne, tízezer forintért vettük még akkor, amikor összeháza­sodtunk. Időközben építettünk hozzá szobát és mellékhelyisé­geket. De, hogy egyáltalán ide telepedtünk a faluból, az azért volt lehetséges, mert az akkor olcsónak számító tanyát meg tudtuk venni, így nem kellett idegennek adni a pénzünket albérleti díj fejében. — Szóval, közben gyarapod­tunk, minden évben neveltünk nyolc-tíz hízót eladásra, de a családnak is mindig marad belőlük. Haszon nincs rajtuk, inkább csak spórkasszának tekintjük a hizlalást úgy, hogy fizetésenként megvesszük a ta­karmányt és mindazt, ami kell a sertéseknek, leadáskor pedig az értük kapott pénz ugyan­annyi, mint amennyit év köz­ben befektettünk. De legalább egy összegben van meg, s így már könnyebb értékesebb hol­mit vásárolni — mondja a fe­leség. Nem maradnak végleg a tanyán, mert van egy közö sen örökölt házuk Cegléden, azt eladják, s akkor már je­lentősebb tőkével kezdhetnek házépítésbe Nyársapáton. Aztán hétköznapi dolgokról folyik a szó. Arról, hogy jól fölszerelt a háztartásuk, van villany a tanyán, de gyakran kimarad az áram a viharos szelek miatt, tavasszal fel is robbant a közeli trafó. A kul­turálódási, szórakozási lehető­séget régebben a kecskeméti bérletes színházba járás jelen tette, ma már, hogy a növek­vő családdal egyre több a do­log, marad a televízió, az új ságok, a könyvek, meg az egy­es két—három napos iskolák) - rándulások, ahová anyuka el kíséri (mégpedig nagy öröm­mel 1) a gyerekeket. A férj és feleség rokonsága ban is van gépkocsi, nagyobb távolságra, s hosszabb időre így tudnak elszabadulni a ta­nya magányából, ami szerin tűk korántsem olyan féléi ipe- tes, mint ahogy azt a városi ember hiszi... A. L. A. Mozi iphhi A nagyteremben A tanítványok. Színes ma­gyar film. Előadás 5 és 7 óra­kor. A stúdióteremben Harmadik típusú találkozá­sok I—II. Színes amerikai tu dományos-fantasztikus kaland­film. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Fél 6-kor. hogy a nem Cegléden születet­teket is e számunkban közöl jük.) Meghalt: Márton László (Túrán u. 10.); Nagy Ferenc- ná Kállai Mária (Kinizsi u. 20.); Suba Jenőné Sipos Zsu­zsanna (Szabadszállási u. 4.); Mészáros István (Szurdok dű lő 6.); Csőke Pál (Kustár u. 17.); Bíró Ambrus (Hapgács dűlő 14.); Józsa Lászlóné Tóth Eszter (Ady E. u. 16.); Bacsó Józsefné Somodi Judit (Ná- dasdy u. 3.). Ez bizony kötelesség! Itt az ősz, leesett a__ so­kak által várt esők első hul­láma, s máris nyakig lehet járni a vízben, különösen földútjainkon. Pedig a dolgon könnyíteni az ottlakóknak kötelességük, a vonatkozó tanácsrendelet ugyanis előírja, s ezt már eze­ken a hasábokon is számta­lanszor idéztük, hogy a telek előtti közterület az úttest fe­lezővonaláig a tclcktulajonos karbantartására tarthat igényt, méghozzá kötelező jellcggel.S az esők által létrejött víztó­csák szikkasztását a járdák és uz littest között húzódó árok végzi, azaz sok helyen csak végezné, ugyanis azok bete­metve, gazzal benőve nem tudnak eleget tenni felada­taiknak. A tanácsrendelet ugyan pénzbírságot is emleget, ha a munka elmarad, ám mégis jobb lenne azt mindenkinek, éppen saját (és környezete) legjobban felfogott érdekében* felszólítás, büntetés nélkül el­végezni! Kertbarátok kintija November 18-én, hétfőn, a megszokott, esti 6 órás kez­déssel 'tartja újabb összejö­vetelét a B. Tóth Ferenc kert­barátklub. Ezúttal a borkezelés idősze­rű tennivalóiról lesz szó. dr. Szarvas László előadásában. Élen munkában, sportban November 7. alkalmából a nagykőrösi vonzáskörzetben négyen kaptak sportkitünte­tést. őket hétfői lapszáma­inkban szeretnénk bemutatni az olvasóknak. Zatykó Géza szinte örökké nyüzsgő alakja a helyi tömeg­sport-rendezvényeknek, s népszerű a résztvevők köré­ben. A Magyar Népköztársa-, ság Minisztertanácsa „Kiváló társadalmi munkáért" kitün­tető jelvényt adományozta ne­ki, az oklevélen Buda István államtitkár, az Országos Test- nevelési és Sporthivatal elnö­kének aláírásával. — Mit érzett a kitüntetés átvételekor? — Majdnem sírva fakadtam örömömben, nagyon meglep­tek vele. Emlékezetes lesz az 1985-ös év a számomra, mert április 4-én a Tejipari Tröszt­től (a Mészáros János Tsz ál­lattenyésztési ágaza tvezető je- ként) már kaptam elismerést, s ez a mostani váratlanul újabb örömet okozott. — Melyek a sportolással kapcsolatos első élményei? — Nálam 4 évvel idősebb bátyám adta a kedvet, aki a Kinizsi régi NB Il-es kosár- labdacsapatának sok élményt nyújtó sportotthonudvari mérkőzésein 1962/63-ban sze­repelt. Megszerettem a család páréves áporkai élete idején a magas- és távolugrást, vala­mint a kislabdadobást, s 1965- ben az FTC Üllői úti pályá­ján szerepeltem megyei úttö­rő atlétikai háromtusa-viada­lon. Később a Ceglédi Mező- gazdasági Technikumban ko­sárlabdáztam, majd a kézilab­dázást megszerettette velem a néhai körösi edző: Írházi Sán­dor nevelő. — Mi következett ezután? — A jászberényi katonaidő alatt alakulatom tömegsport- focicsapatában védtem. 1973- tól 76-ig házasságkötés, épít­kezés töltötte ki összes szabad időmet. 1976-tól az akkori Szabadság, majd néhány éve már a Mészáros termelőszö­vetkezetben szoros kapcsolat­ba kerültem a tömegsporttal. Sok élményt adott napjain­kig az utóbbi 9 évben a kis­pályás labdarúgás: előbb a TRAKIS Kupában, majd né­hány éve már a városi baj­nokságban. Bekerültem a Mé­száros Tsz SK vezetőségébe és 1976 óta szervezem csapa­tunkat és tervezem a játékle­hetőségeket. Könnyítette mun­kámat, hogy 4 éve a város sport- és KISZ-vezetése érte­sít a helyi és vidéki progra­mokról. — Sporttevékenysége meny­nyi időt vesz igénybe évente? — A városi, MEDOSZ-os, volt járási majd körzeti és megyei viadalok körülbelül hatvan napra oszlanak el, s mivel az öregfiúkkal télen is játszom, mind a négy évszak­ban sportolunk társaimmal. Tekéztem is sportkörünk B- csapatában, de ott kedvemet szegte, hogy a versenyzés mellett állítgatni is kellett a bábukat, ez nagyon fárasztó volt és befolyásolta az összfa- eredményt is. — Milyen problémát lát? — A tömegsportban csök­ken a résztvevők száma a vá­rosban. A fiatalok közül ke­vesen vesznek részt és na­gyobb aktivitás is lenne szük­séges több vonalon. — A család szereti a spor­tot? — Igen! Tizenegy éves Csa­ba fiam már három éve teni­szezik Palai Lajosnál. A 9 éves Helga leányom is testne­velés tagozatos, szeret is tor­nászni, jár is, de fejlődése nem látszik biztosítottnak vá­rosunkban. Gyerekeimből sze­retnék legalább NB-s szintű sportolót nevelni. Zatykó Géza 33 éves múlt a nyáron. Közismert és sokan kedvelik. Munkája, hobbija mellett most munkásőr elő- képzős és készül az eskütétel­re, 3 gyerek apja. A legki­sebb: Melinda még csak 3 éves, de már lelkesen futká- rozik a Jázmin utca 24. szá­mú családi ház udvarán. Re­méljük, Zatykó sporttárs óha­ja valósággá válik. Lelkessé­ge — ha a tehetség mellett szorgalmával is -párosul — biztosíték lehet erre. Az in­terjúalannyal rövidesen ismét találkozunk a téli városi öreg­fiúk labdarúgó-vetélkedőn. Sulyok Zoltán A Petőfi iskolában Piloíkás vendégek A nagy októberi szocialista forradalom győzelmére emlé­kezve tartottak a Petőfi Sán­dor Általános Iskolában ünne­pélyes csapatgyűlést. Az in­tézménynek vendégei is vol­tak: kis, piros sapkával, pilot-' kával a fejükön megérkeztek a szovjet gyerekek. A forrada­lom győzelméről igen 'színvo­nalas műsor emlékezett meg; az első és negyedik osztályo­sok jelentkeztek arra a pró­bára, melynek sikeres elvég­zése után büszkén viselhetik a kék, il’etve piros nyakken­dőt. Ezek után munkásőröket avattak, természetesen az is­kola tanulói közül, s végül ki­osztották azokat az oklevele­ket, amelyek a dicséretes és kiváló mozgalmi munkáért járnak. A csapatgyűlés befe­jeztével az iskolában műkö­dő orosz szakkör tagjai lát­ták vendégül a küldöttséget. ISSN 0123—S7CQ ÍKxsyfcSröst Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents