Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
Rákion ( 1985. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK 5 Látogatás Nógrád megyében Nehéz, de nem bűvészmutatvány Felmerik az igényt Könyvárusítás újságpavilonban A posta újságárusító helyeinek kiterjedt hálózatát azzal is igyekszik hasznosítani, hogy a sokféle hírlapon, folyóiraton kívül az utóbbi időben egyre több könyvet, alkalmi kiadványt is árusít. Ezzel lehetővé teszi, hogy a kistelepülések lakossága is gyorsabban és könnyebben hozzájusson a könyvekhez, egyéb olvasnivalókhoz, és egyben ezzel bevételeit is némileg növeli a posta. A posta bizománybán árusítja a könyveket. Az^üzletek- ben, pavilonokban 3—6 hónapig kínálnak egy-egy kiadványt, s a kevésbé kelendőket visszaküldik a könyvkiadónak. Még péntekig tekinthető meg a tárnoki művelődési házban a Paraszti tárgyak világa Tárnokon a XIX. század végétől a XX. század elejéig című helytörténeti kiállítás. Mintegy háromszáz, zömmel használati tárgy került a látogatók elé, akik most első ízben láthatnak ilyen jellegd tárlatot szűkebb pátriájukban. Elismerés a gyűjtőnek. Lepsényi Katalinnak, aki házról házra járva, a poros padlásokat kutatva szedte, kérte ösz- 6ze a szép bemutató anyagát. Rendkívül gazdag a cserépedény-, valamint a népviseleti gyűjtemény, amely a maga egyszerűségében is tetszetős, ízléses múltról árulkodik. Támogatók is akadtak a gyűjtésben. A legilletékesebbek, a nyugdíjasklub tagjai siettek a fiatal népművelő segítségére. kóstoló. Noha a disznóvágások szépséges ideje még nem érkezett el, ennek a rítusnak a gyakorlását mégis rendszeresen tapasztalhatjuk. A mi kedves televíziónk cse- lekszi ezt: noha egy-egy igazi nagy müsor-poca elénk táblásától makacsul távoltartja magát, alkalmankint azért küldözget némi szellemi kóstolót. Mégpedig olyan étkek válogatását, amelyeket egészen jól el lehet csemegézni — ha már azok a pompásába fala tok egyelőre késnek is. A közelmúlt programja telis-tele volt ilyen jobbféle, ízes-szaftos töltelékű termékekkel! Ismét rendkívül tanulságosra — egyúttal nemesen szórakoztatóra — sikerült Juhász Árpádék sorozata, a Kalendárium. Értékei ennek a vállalkozásnak nem annyira a felhasznált látványban vannak — szerkesztőit, gyártásvezetőit nyilván nem veti fel a pénz —. hanem sokkal inkább az okos-szerény közreműködők szerencsés kiválasztásában. Itt aztán nincs szemfényvesztő ágálás, a tudálékosság színpadias megjátszása! Ebben az ■dásban újból és újból a máSzomszédolni jó, hiszen ha az ember kimozdul a hazai problémák galaxisából, köny- nyen elképzelhető, hogy tippeket kap arra, mit hogyan lehetne egyszerűbben, okosabban csinálni. Örömmel vettük tehát a Művelődési Minisztérium és a Magyar Űjságtrók Országos Szövetsége meghívását: látogassunk el Nógrád megyébe, s nézzük meg, hogyan birkóznak meg ők az oktatásügy kérdéseivel Több szempontból Ls megyénkhez hasonló helyzetben vannak: Budapest után például legtöbben Salgótarjánból Ingáznak. A város vonzáskörzete évről évre tá Az itt látható, nyolcvandarabos, gazdasági eszközöket bemutató gyűjtemény például Lizicska József esztergályos — aki mellesleg a szlovákok szövetségének helyi képviselője — féltett kincse. A kiállítást az eddig eltelt napok sikere alapján úgy véljük, érdemes lenne együtt tartani. Célszerű volna ennek, a fővárostól mindössze húsz kilométerre fekvő, de hagyományait mégis mélyen őrző szlovák községnek egy falu- vagy tájházat kialakítani. A lehetőség adottnak látszik, hiszen több elhagyott, de még felújítható öreg lakóépület áll a község központjában. A lakosság már eddig is sok szép példáját mutatta az összefogásnak. Kép és szöveg Hancsovszki János sok szolgálatára elszegődött szakértelem szólal meg, egyszerű, tiszta, közérthető beszéddel. Amikor pedig a téma úgy kívánja, érzelmektől sem mentesen. Milyen lefegyverző kommentárral szorongatta meg a torkunkat Csepeli György szociológus legutóbb, amikor a halál fogalmát értelmezte! Igen, így fest valahogy a klasszikus, a mindenkihez szóló ismeretterjesztés. Szintén a kóstolók legrango- sabbjaihoz tartozott Major Tamás monológja a József Attiláról szóló sorozatban. Nem egészen jó csillagzat alatt született ez a vállalkozás, hiszen sok benne az ismétlés, az átfedés, ám amit jelenkori színjátszásunk nagy örege halmozott fel emlék gyanánt, nos, azon a késői órán is ébren tartotta a szemeket. Közben persze produkálta is magát: nem állhatta meg, hogy ne értelmezze a költő egyik-másik verssorát, hogy ne szavaljon. Anekdotázott. sziporkázott; egyszóval ismét a régi önmaga volt. A kis műsor — jó műsor elvét követte a Mi legyek? című pályaválasztási tanácsadás is. Egy-két filmbejátszás élénkítette csupán, azon túl gul s ezzel együtt gyarapodnak a problémák is. Kis csapatunkat szívesen fogadták. Devcsícs Miklós, a megyei tanács elnöke ott- tartózkodásunk első napján tájékoztatott bennünket a megye életéről, soron levő feladataikról. Elmondta, hogy a legfontosabbnak azt tartják, hogy az óvoda és az általános iskola alapozza meg a műveltséget, hogy a későbbiekben valóban legyen mire építeni. Ebből az alapelvből kiindulva jelölték ki az elmúlt tíz év teendőit, mégpedig úgy, hogy fő erőforrásaikat az iskolaügy problémáinak megoldására fordították. Oktatási intézményeket építettek, a régieket kibővítették, kastélyokat újítottak fel. így sikerült elérniük, hogy ma az általános iskolásoknak mindössze kettő egész héttized százaléka jár váltott műszakban. Nógrád hagyományosan az ipari megyék sorába tartozik, ám meglehetősen gyér oktatási és művelődési hálózatot örökölt. A kulturális hátrány ledolgozását ugyancsak elsőrendű feladatnak tekintették. Igyekeztek a tárgyi és személyi feltételeket biztosítani az általános műveltség megszerzéséhez és a szakképzéshez egyaránt. Maximális sza. kos ellátottságra törekedtek, és nem eredménytelenül. Mindössze három egész négytized százalék a képesítés nélküliek aránya, őket is elsősorban napközibe, illetve a gyesen lévők helyettesítésére veszik fel. Hogy csinálják? Mondanom sem kell, záporoztak a kérdések: hogyan sikerült ennyi egyetemet és főiskolát. végzett pedagógust a megyébe vonzaniuk a mai ínséges időkben. A válasz egyszerű és kézenfekvő volt: előre gondolkodtak. Evekkel ezelőtt sem utasítottak el egyetlen ösztöndíjas-kérelmet sem, támogatták a továbbtanufókat, akik aztán természetesen a megyében helyezkedtek el. A pályakezdők legégetőbb problémáját, a lakáskérdést is felvállalták. Salgótarjánban az egykori munkásszállást albérlők házává alakították át. A pályakezdők zöme itt kap garzonlakást és garantálják, hogy három éven belül önálló otthonhoz jutnak. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a megye több szempontból is az országos átlagnál kedvezőbb helyzetben van. Kíváncsian vártuk, hogy ez a kép módosul-e és ha igen, hogyan, az iskolalátogatások során. pedig a nevelési és oktatási szakértők feleletei sorakoztak benne. Örkény. S hogy örömünk még teljesebb legyen, egy parányi falat Pest megyéből is odakerült a kóstolókból megterített vacsoraasztalra. Ezt a néhány perces ízleinivalót a Hét szerkesztői küldték, mégpedig Örkényből, ahol — mint lapunkban már megírtuk — eladtak egy utat. Pontosabb- ban egy pici utca tűnt el a környékbeliek lába alól, s alakult át nágy sebesen fóliás kertté. Abba nyilván nem lehet belekötni, hogy a kis közt a terület volt tulajdonosai vették vissza, ám abba már annál inkább, hogy az érdekelt közelebbi és távolabbi szomszédokkal ezt a tranzakciót nem beszélték meg. Márpedig olyanok is akadnak közöttünk, akiknek így egy— másfél kilométernyi kerülői kell tenniük. Közügy volt bizony ez a visszamaszekosítás; de egy olyan közügy, amit az érdekeltekkel feledtek el tudatni. Késői, de legalább vigasz, hogy egy átjáró megépítéséről döntött a helyi tanács. Akácz László Az újságíró köztudottan kételkedő fajta, nem egy köny- nven dől be a látványos statisztikáknak. Mégis a programokkal telezsúfolt két nap után kénytelenek voltunk beismerni: itt tényleg nem szólam, hogy szívükön viselik az oktatásügy gondjait. Erről a magunk szemével is meggyőződhettünk és a pedagógusokkal folytatott beszélgetésekből is ez derült ki. Elsőként a salgótarjáni 15- ös óvodába látogattunk el, ahol a gyerekek egy csoportja orosz nyelvet tanul. Végignéztük a foglalkozást. Bár a beszélgetés orosz nyelven folyt, a lényeg mégis a játék maradt. Báboztak, énekeltek, a tanulás nem zökkentette ki őket a mindennapi, természetes ritmusból. Az óvodában mindenütt szembeötlő rend és tisztaság fogadott, a játékpolcok roskadoztak a babák, macik, legók alatt. Játszva tanulnak Évek óta, 1973-tól tanítanak idegen nyelvet is az óvodában, úgy, hogy a két nagycsoportból mindig kitelik egy osztályra való, akiket az iskolában, az orosz tagozaton ugyanaz a tanárnő tanít majd, mint aki itt foglalkozik velük. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában Bihari József igazgató elmondta, hogyan építik be a számítástechnikát az oktatásba. Diákjaik egynegyede tanul tovább. Többségük a helybeli számviteli főiskolára jelentkezik, ahol ilyen jellegű ismeretekre kifejezetten szükség van. Ügy tűnt, szoros munkakapcsolat van a két intézmény között, támogatják egymást az oktatásban. A szakközépiskola eddig másfél millió forintot fordított gépek beszerzésére. AZ’ a)-• céljuk, hogy a számítástechnika iránt nyitott, problémaérzékeny közgazdasági szakemberek kerüljenek ki az iskolapadból. Arra is mondtak példát, hogyan segítik számító- gépes programokkal a kórházban dolgozó orvosok, a pályaválasztási tanácsadó és a TIT munkáját. Igyekeznek a számítógép adta lehetőséggel sokrétűen élni. A Bolyai János Gimnáziumban tömbösítve tanítják az idegen nyelveket, és mint az angol bemutató órán láttuk, eredménnyel. Történelmi példa Vanyarcon az általános iskolában, szlovák nyelvet tanulnak a gyerekek. Akár történelmi példázatnak is- tekinthetjük azt, amit itt tapasztaltunk: egy szlovákiai magyar ember lánya megtanulta a szlovák nyelvet, hogy a nemzetiségi faluban nagyanyáik anyanyelvére tanítsa a kisdiákokat. Hallottuk, hogy a község rokonszenves szlovák nemzetiségű tanács- elnökasszonya miként szervezte meg és vezeti a nemzetiségi együttesek munkáját. Manga János néprajz- kutató egykori gyűjtései nyomán tiszta forrásból merítenek. Balassagyarmat 6500 diákjával ma is valódi iskolaváros. Az , általános iskola pedagógusai azon kívül, hogy több tantárgyi kísérletben részt vesznek, vállalták: a gyerekek tehetségének kibontakozása érdekében megszervezik és vezetik a délutáni klubfoglalkozásokat. Makraméznak, kötnek, elsajátíthatják a perzsaszőnyeg-készít és vagy a tűzzománc technikáját. Összesen huszonkét, kreatív készségfejlesztő klub működik, van tehát miből választani. Sok szó esik az oktatás gondjairól, és ez természetes is. hogy elsősorban ezzel foglalkozunk. Éppen ezért volt jó érzés látni, hogy ott, ahol tényleg komoly áldozatokat vállalnak, qz eredmény sem marad el. Gondjaink közepette vannak biztató példák, amelyeket követni lehet és érdemes. Nagy Emőke Paraszti tárgyak Tárnokon Kiállítás kölcsönből Még ma is használja a 84 éve készült festett konyhasarkot tárnoki tulajdonosa. jMBTv-FIGYELŐ«» ■ HETI FILMTEGYZETE A tanítványok Eperjes Károly, A tanítványok főszereplője Manapság nálunk egy elsőfilmes rendezőnek szinte kötelező valami erejét meghaladó vállalkozásba fognia. Bizonyításkényszerből kifolyólag, vagy valódi, de gyakran csak vélt elvárásokhoz igazodni kívánva, sok esetben lesz nagyobb a debütáló filmnek a füstje, mint a lángja. És ha a szakma kellően lelkendezik az újdonság láttán, akkor a kezdő filmes megnyugodhat : lila szépelgései vagy különcködő modernkedései révén belépőt nyert a hazai filmélet szentélyébe. Aki viszont csak tartalmas, érdekes, nézhető, esetleg még el is gondolkodtató filmet készít elsőre, annak nehezebben megy a belépő megszerzése. Az esetleg gyanúba keveredhet, hogy nem a szakma önmegvalósítási és önbizonyítási komplexusban szenvedő képviselői számára dolgozik, hanem azt .gpndplja, hogy a film még tömegekhez szóló művészet, még érdekelheti a néződet is. A fentieket persze éppúgy lehet cáfolni, mint tovább folytatni az elmélkedést arról, mennyire nem könnyű egy debütáló filmrendező dolga. S akkor még nem is említettük, hogy mekkora tehertétel a saját felgyülemlett mondanivalóinak a belezsúfolása vagy annak a szándéka, esetleg kényszere) a filmbe. És arról sem beszéltünk, hogy mindeme visszás vagy bosz- szantó tények mögött gyakorlatilag egy nyomasztó struktúra áll — a magyar filmgyártás szervezeti felépítése, s egy tény: az évi egyre kevesebb nagy játékfilmre (ma már nem éri el a számuk a húszat sem) vagy nyolcvan filmrendező jut, tehát, ha pontos „vetésforgóban" dolgoznának a rendezők, úgy négy-öt évenként forgathatnának egy filmet. Márpedig ebben az esetben, aki be akar törni a körbe, az gyakran vagy extremitásokkal próbálkozik, vagy mindenki számára kényelmes, problé- mátlan, néha álproblémákon rágódó, s akkor ’ meg ezért ártalmatlan filmekkel. Esetleg kommersszel. A magyar filmművészet helyzetének elemzése azonban nem jelen sorok feladata. Viszont legalább vázolni kell ezt a helyzetet, ha meg akarjuk érteni, miért rendhagyó (rendhagyóan tartalmas és jelentős) egy elsőfilmes rendező (de nem elsőfilmes szerző), Bereményi Géza most a mozikba kerülő munkája, A tanítványok. A tanítványok a magyar közelmúlt egy olyan mozzanatáról szól, amelynek mindmáig ható következményei vannak. Nevezetesen arról, hogy egy legszilárdabb napjain túljutott rezsim (a Hor- thy-rendszer) hogyan termeli ki lassan magából a rezsim hibáinak és tévedéseinek felismerőit, majd magának a rendszernek a megkérdőjele- zőit és támadóit. Az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején vagyunk. A már kitört világháború árnya rémlik föl a film hátterében, : az előtérben egy faluról felkerült budapesti egyetem i hallgató — Fehér József — szemével látjuk az eseményeket. Látjuk azt a törekvést, amelyet a rendszert belülről kritizáló, belülről megreformálni akaró vezető értelmiségiek kifejtenek, s látjuk e törekvések kudarcát. Látjuk a radikálisabb erőket is, és latjuk, hogy egyelőre ők is kudarcra vannak kár- , hoztatva. Felbukkannak a többnyire parasztszármazású falukutatók, s a városi értelmiségi szociográfusok, Megjelenik az a Magyary Zoltán professzor s az a Teleki Pál gróf, akik e korszak meghatározó tudományos és politikai személyiségei voltak. És megjelenik Török Imre néven az a Kovács Imre. aki a Néma forradalom című, 1937-ben megjelentetett könyvével elindított egy folyamatot,.. a magyar parasztság társadalmik. .fizikai, „ és . szellek. nyomorúsága feltérképezésének folyamatát. Hogy mi ebben az egyébként izgalmas oknyomozásban a máig ható érvényű? Mindenekelőtt az, hogy egy bonyolult időszakot segít tisztázni — de nem leegyszerűsítve, hanem a korszak összetettségéhez illő komplexitással. Tisztázza, milyen társadalmi erők működtek már a 30-as évek végén, s hogy milyen szellemi áramlatok csaptak össze. És hogy ezeknek az összecsapásoknak mennyire nem sikerült közös mederbe terelődniük, mennyi volt az elvetélt kísérlet, s hogy mily sok esetben maradtak mindmáig élőek az ellentétek a kutatási irányok, tudományos iskolák és nézetek között. Miközben — tehetjük hozzá — az akkor ifjú generáció utódjai, a mai ifjak, többnyire értetlenül és néha feszengve figyelik ezeket az időket. Mint a film főhősének mai huszonéves fia, akit nemcsak hogy zavar ez a múlt, hanem nem is érdekli, mert nem érzi, hogy az apja nemzedékének küzdelmei nélkül, azok megértése és vállalása nélkül nem érthető a jelen sem. Hogv ha nem figyelünk rájuk, valami visszavonhatatlanul elvész. a generációk tapasztalatátadási lánca helyrehozhatatlanul megszakad. Bereményit ez a felismerés izgatja, erről beszél a filmben, s ettől válik ez egyben az 6 nemzedéke lelkiismereti filmjévé is — hiszen ő éppen ezeknek az apáknak a fiai sorából való. A tanítványokban éppúgy meg akarja érteni az apákat, mint kitűnő darabjában, a -Halmiban ptt ez a szándék tragikusan végződik. TragéJ, dia itt is van. csak észrevétlenebb: az apa Fehér József úgy merül el egy forró nyári napon a Gellért hullámfürdőjének vizében, hogy izgága és céltalanul kódorgó fia. az ifjabb Fehér József, észre sem veszi eltűnését. Mint ahogyan mások sem. A hajdani tanítvány úgy tűnik el. hogy nem hagy (nem hagyhat) maga után újabb tanítványokat. Szomorú és intő kicsengése ez a filmnek. Takács István
