Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
1985. NOVEMBER 12., KEDD 5 Jelentősen fejlődő ágazat A közösségi televíziózásról A kábeltelevíziózás kétségtelenül a hazai tömegkommunikáció jelentősen fejlődő ágazata. Létéről, funkciójáról vitáznak illetékesek és kívülállók. Vannak, akik túl gyorsnak Ítélik térhódítását, mások máris úgy érzik, meglehetősen elmaradtunk. Miközben a városok és kerületek lelkes kábeltelevíziós gárdái fáradoznak a helyi közélet demokratizálásán. Mert a funkcióvitában egy dologban mindenki egyetért: a kábeltelevíziós közvetítések segítségével a helyi jelenségek kerülhetnek középpontba. Anélkül, hogy az egész országot terhelnék azzal, ami adott esetben csak egy közösséget érdekel. Fogalompontosítás Érdemes néhány szót szólni arról is, hogy a koztudat- ban elterjedt fogalom nem egészen pontos, A kábeltévét, mint elnevezést, a tengeren túlról és Nyugat-Európából importáltuk. Ez esetben olyan rendszerről beszélünk, amely kétirányú kapcsolatot tesz lehetővé: az információfogyasztó nemcsak passzív befogadó, hanem maga is adhat fel megrendeléseket. Kérhet bizonyos információkat, sőt szórakoztató műsorokat, filmeket. Ily módon a bonyolult számítógépes programmal dolgozó műsorszolgáltatás igen széles kínálatot nyújt. A hazánkban működő kábeltelevíziók a közösségi antennarendszerek segítségével sugározzák adásaikat. A lakótelepeken az egyéni antennák erdeje helyett olyan korszerű rendszert építettek, amely a budapestin kívül a szomszédos országok műsorait is veszi. Képes a műholdas tévéadások továbbítására,, valamint önálló program sugárzására is. Három esztendővel ezelőtt Pécsett indult el az első kísérleti ká'beltelevízió- adás. Ma már mintegy két- ezerhétszáz közösségi antennarendszer működik, közülük százharminc nagyközösségi, tehát kábeltévéadás sugárzására is alkalmas. Ezek a rendszerek csaknem három- százezer lakásba juttatják el a képjeleket; a feltételezhető nézőszám: egymillió. A technika Nem véletlen, hogy nem is olyan régen a kábeltelevíziózás gyakorlati kérdéseiről és technikai eszközrendszerérői beszélgettek a szakemberek Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Nem véletlen az sem, hogy nagy az érdeklődés, hiszen Százhalombattán készülnek a tervek, Budaörsön folynak a kísérletek, Gödöllőn is elkészítették az elképzeléseket. Boti Lászlótól, a Posta Kísérleti Intézete osztályvezetőjétől a hazai igényekről és a megvalósítás lehetőségeiről érdeklődtünk: — Meglehetősen nehéz az igények utolérése. Való igaz, hogy manapság sokan mondják: már elkéstünk, másutt harminctól nyolcvan csatornás rendszerek is működnek. Csakhogy akkor, amikor a műszaki felszerelést és annak költségeit vizsgáljuk, megváltoznak a vélemények. Vannak sókkal fontosabb feladatok is — mondogatják sok helyen —, mintsem hogy milliókat költsünk egy-egy rendszer kiépítésére. Az is igaz, h-ogy az érdeklődés kibontakozása attól függ, mit tud a lehetőség tartalmilag felmutatni. Mert rendkívül fontos a helyi összeállítások, önálló műsorok sugárzása. Am annál fontosabb, hogy a program valamilyen különlegességet is nyújtson. S hogy mi legyen az? Ezt mindig az adott közösség kívánalma dönti el. Az eszközhálózat kibontakozásakor nem titkolhatjuk el, hogy meglehetősen heterogén a kép. A posta mást készít egy szabvány- tervezetet, amely talán egységesebb rendszer kiépítéséhez vezethet. A műszaki jellemzők mellett számtalan tényezőtől függ, Ritkaságszámba megy // Ősi karavánutak földjén Stílszerűen, a budapesti, Váci utcában lévő, szép, impozáns Fotógalériában mutatta be a sajtó képviselőinek a Képzőművészeti Kiadó most megjelent fotóalbumát, amelynek címe: Ősi karavánutak földjén. Gera Mihály, a galéria művészeti vezetője méltatta néhány szóval a szép kiállítású kötetet, majd Korniss Péter fotóművész beszélt a könyv elkészítésének körülményeiről. Korniss egyike azon kevés európainak, aki a függetlenné vált Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot fényképezőgéppel a kezében beutazhatta. A fiatal köztársaság elzárkózásával magyarázható, hogy a nemzetközi könyvpiacon is ritkaságszámba megy ez a távoli országgal megismertető kiadvány. Gazdag képsor mutatja be az egzotikus tájat, a gránitból és kristályos palából álló. északi hegyvidék kiszáradt, mély vízmosásokkal tördelt tömbjét, a fennsíkok teraszos művelésű földjeit, a végeláthatatlan homoksjvatagot, az emberek mindennapi életét. Arról az országról tudósít, ahol már az i. e. második évezredben különböző államalakulatok jöttek létre, s amelynek jelentőségét a raita áthaladó kereskdelmi útvonalak adták. Innen indult ki az ókor híres tömjénútja. A demokratikus Jemen ma is évszázadok keserű terheit hordozza a vállán. nehéz körülmények között indult el a fejlődés ú.i útján. A fotóalbumhoz dr. Szurovy Géza, a világszerte ismert olajkutató írt bevezetőt. Tömör történeti, társadalmi áttekintést ad. Külön érdeme, hogy nem az európai szemüvegén át láttatja Jement , és a jemenieket. Á könyv nyolcvan színes képoldala és a bevezető leírás segítségével bepillanthatunk egy baráti ország hétköznapi, ám mégis színes világába. sikeres-e a közösségi televíziózás egy-egy városrészben. Hallunk arról Is híreket, hogy a MOKÉP a közeljövőben olyan kínálatot állít össze, amelyben filmeket közvetítenének ki a kábeltévéseknek. Ez lenne az úgynevezett kábelmozi. A jövő zenéje, hogy milyen érdeklődéssel fogadják. Ez lehetőséget nyújtana a szórakoztató szolgáltatás kínálatának színesedésére. A tanácskozáson a . házigazdák bemutatták saját belső rendszerüket. Biró Lászlótól, az Agrártudományi Egyetem oktatási osztályvezetőjétől a már működő rendszerről érdeklődtünk. — A belső televíziós lánc vonásaiban hasonlít a közösségi televíziózáshoz, ám nem kábel televízió. Mégis a gyakorlat számtalan tanulsággal jár. Elsősorban az eszközrendszer kialakítása szempontjából, de a technikai fogások gyakorlása is fontos, Nálunk a tévéprogram elsősorban az oktatást szolgálja. Csak járulékos vonása, hogy megpróbáljuk segítségével az egyetem belső életét is pezs- díteni. Gyakori, hogy olyan eseményt sugárzunk, amin a hallgatók nem tudnak részt venni — mint például a bábolnai mezőgazdasági gépkiállításon és sorolhatnám. — A kamera megörökíti mindezt, s a tanórákon látjuk igazi hasznát. Nálunk már-már nélkülözhetetlen ez a kor-, szerű technika. A lehetőségek A meglehetősen költséges rendszerépítés a legalapvetőbb oka annak, hogy a kibontakozás — akár Pest megyében Is — eléggé lassú. Magyar István, a százhalombattai tanács osztályvezetője a lakótelepi kábeltelevíziózás terveit vázolta fel, amikor az újvárosi,, elképzeléseket ecsetelte. A kibontakozás lehetősége adott, ám gyakorlati mag- valólsíthatósága nehezebb, mint gondolnánk. Ugyanis a magyar tömegkommunikációs szokásoknak oly erősek a gyökerei, hogy az új hajtások nehezen erednek meg. Igaz, az elterjedés gyorsasága elsősorban anyagi kérdés, mégis érdemes eltűnődni iniformá- ciószélesítő hatásának jelentőségéről. Erdősi Katalin Fésű szkíta harcosok viadalával. (Arany. Gürög munka.) A SZKITAK ARANYA R itka szép műkincseket láthat az. aki elmegy a Szépművészeti Múzeumba megnézni A szkíták aranya című kiállítást. Kik is voltak a szkíták? E kérdés máig nyitott. A kutatók egy csoportjának álláspontja szerint ázsiai eredetűek az iráni nyelvet beszélő szkíta törzsek. Az időszámításunk előtti hetedik században már fejlett kultúrával érkeztek az észak-pontuszi sztyeppvidékre. Mások úgy vélik, hogy kultúrájuk ott, helyben alakult ki, egy korább lehanyatlott civilizáció talaján. Mindenesetre, attól a pillanattól kezdve, hogy megjelentek a világtörténelem színpadán, nevük a pusztítás szinonimája lett. Érdekes ellentmondás ez, hiszen ami utánuk megmaradt és például ezen a kiállításon látható, az csupa aranyba kovácsolt, az évszázadok távolába üzenő, remekmívű alkotás. Jól felszerelt, lovas nomád nép volt, hódító háborúkra mindig kész. Nagy részük volt az asszír főváros, Ninive porig rombolásában. A korai szkíta kultúra központja a Kubán-vidék volt, ide temették halomsírokba előkelőiket. A törzsekből felépülő társadalom élén a fejedelem állott. A szkítákban igen fejlett volt az összetartozás tudata, a családi kapcsolatokon kívül nagyra értékelték a barátságot és vérszerződéssel pecsételték meg. Isteneik természeti jelenségek megszemélyesítői voltak, de csak a hadak urának emeltek áldozati oltárt. A gallyakból rakott kurgán tetejére kardot tűztek, amely ■■■Rádiófigyelő A BIZALOM JEGYÉBEN. Ez ragadott meg leginkább abban a műsorban, mely Lakatos Évát mutatta be. végigkísérve életét kora ifjúságától mind a mai napig, amikor még most is friss szellemmel, fogékony érdeklődéssel látja el felelős tisztét az Országos Filharmónia igazgatójaként. Pedig hosszú életútja során sokszor tették próbára bizalmát az események, különféle frakcióharcok, egyesek pálfor- dulásai. a tisztánlátást elhomályosító történelmi fordulatok. Ám, mint a beszélgetés során Rapcsányi Lászlónak elmondotta: az illegalitásban bizalom nélkül élni és dolgozni nem lehetett, hiszen még az alkalmilag kapcsolatba kerülő elvtársakról sem tudhatott semmit, szó nélkül végre kellett hajtani a kapott utasításokat. Mikor a harmincas évek derekán kikerült Moszkvába s az emigráció életébe bepillanthatott, rá kellett döbben nie, hogy hosszabb ideig elszakadva a hazai valóságtól, egyes vezetők — így Kun Béla is — hamis képzeteket táplálnak magukban. Legfőképpen azt, hogy a forradalmi lendület 19 után nem torpant meg, csak szikra kell a parázsra, s a láng újra fellobban. Sajnos ebben a szem'éle1 ben a Korrdntern sorsfordító VII. kongresszusa — mely a fasizmus ellen minden haladó erő összefogását sürge+te, s a magyar pártot szektássás miatt feiosz'atta — sem hozott alapvető változást. így azután nemcsak a hazai tömegektől, hanem az itthoni pártmunkásoktól is mindjobban elszakadtak. Az emigrációnak ez a magatartása azután a későbbi ötvenes évekre is előrevetítette árnyékát. Lakatos Éva — mint oly sókan mások — azonban bízott az eszme csorbíthatatlan igazságában. A háború végén, tíz év után hazatérve különböző beosztásokat kapva és vállalva igyekezett a maga módján ezt az eszmét becsülettel szolgálni. A kételyeket sem kizáró bizalom jegyében minden poszton derekasan megállta helyét, mindig példát és mértéket mutatva. EGY KÁVÉ MELLETT. így jellemezhetném azt a beszélgetést, melyet Albert Zsuzsa folytatott Hatvány Lajosnéval, született Somogyi Jolánnal, Somogyi Béla lányával. Miközben kávéjukat kavarhatták, az özvegy kedves kötetlenséggel azokat az emlékeit igyekezett fölkelteni Csipkerózsika- álmukból, amelyek évtizedek óta szunnyadnak benne, elsősorban Adyról és József Attiláról, Igaz, ezek az emlékek meglehetősen esetlegesek voltak, de mindenképpen egy-egy villanásnyi fényt vetettek a megidézett írók köznapi magatartására. Bevallom, engem leginkább a József Attiláról mondottak ragadtak meg. Ha olykor pontatlanul is szóltak, de megkapott a személyes hangvétel varázsa, a bennük rejlő személyes élmény közvetlensége. Tudvalévő, hogy József Attilát fiúi érzelmek fűzték Hatvány Lajoshoz, aki hosszú ideig anyagilag rendszeresen támogatta. Még akkor ismerkedtek meg, amikor Hatvány a polgári demokratikus forradalom-után emigrációban élt egy Bécs környéki kastélyban. Erről később így írt: Javában emigráltam, amikor fölkeresett egy fiatalember a Nyugat kitűnő költőnőjének, Lesznai Annának ajánlásával. Az illető úgy hatott rám, mint egy nyeszlett kis utcagyerek, kinek lényéből valami mondhatatlan árvaság, szegénység, de amellett valami fürge, mosolygós kedvesség is áradt. Világos, zöldbe játszó barna szeme, mintha csak azért . villogott volna, hogy megnyerje az embert. A Tiszta szívvel — amely miatt útilaput kötöttek az egyetemen a költő talpa alá, — egyszeriben levette lábáról Hatványt és barátait, Ignótust, Reinitzet, Németh Andort. Igaz, hogy későbbi verseit már értetlenül fogadta, József Attila belső egyensúlyának megingásával magyarázta. A CSÉSZE kávé mellett folytatott beszélgetés azonban — akarva, akaratlan — erre is fényt vetett. Arra, hogy a költő későbbi, az egyéni fájdalom kínjával összefonódó osztályának gondjait éneklő műveket korának irodalmi ízlése bajosan tudta nyomon követni. Sz. E. LOiCUÓIXÖU I ( A a hadistent jelképezte. Szertartásaikon lovat áldoztak, élő áldozatot mutattak be. Ha meghalt a fejedelem, bebalzsamozott tetemét a birodalomban körülhordozták, majd vele temették el szolgáit, testőreit, kedvenc ágyasát és paripáját a hatalmas halomként ■magasodó kurgánba. A Fekete-tenger északi partvidékén ez idő tájt több gyarmatvárost is alapítottak, a görögök és az antik civilizáció mély nyomot hagyott kultúrájukon. Ám ez esetben is kölcsönhatás játszódott le: ekkor bontakozott ki a görög fémművesség páratlanul szépi ága, a nomádok életének ábrázolása révén. szkíta művészetben érdekesen ötvöződtek a különböző hatások, a Távol-Kelet és a Közel-Kelet művészetének lenyomata egyaránt megtalálható benne, csakúgy, mint az antik görög. A szkíta birodalom az időszámításunk előtti negyedik században élte virágkorát, határai ekkor keleten a Dunáig nyúltak. Seregeik megverték Nagy Sándor vezérének negy- venezr.es .hadáé j) a belső yiszálykodás és a folytonos hadviselés felőrölte erejüket. A friss erejű hódító nép, a szarmata, erőszakkal vetett véget erőszakos uralmuknak. Az időszámításunk előtti első században a Krím-félszigetre szorultak, asszimilálódtak, földművelők lettek. Díszítőművészetük legjellemzőbb vonása az állatalakos ábrázolás: a turul, a szarvas gyakran jelenik meg amuletteken, rontáselűző talizmánjaikon mint totemállat. Bár az ábrázolás mindig természetelvű. mondhatni natuMaüár alakú veret. (Arany.) ralista, a kész mű a puszta ábrázoláson túl szimbolikus tartalmak hordozója. A kiállítás lélegzetelállítóan szép darabja például a Szoloka- kurgánból előkerült aranyfésű. A tudósok szerint elképzelhető, hogy a szkíták ősi eposzának epizódjait ábrázolja. Amit látunk, elgondolkodtató, szép példája annak, hogy nem a pusztítás az időt álló. Még egy ilyen erőszakosan hatalomra törő nép életéből is csak az alkotás marad meg, az az érték. E nnyi hazai és külföldi látogatója ritkán van egy kiállításnak. Kár, hogy szervezői nem gondoltak arra, hogy nem minden diák tudja rhegvenni a százforintos, gazdagon illusztrált, tanulmányt is tartalmazó katalógust. Sokan beértük volna azzal is, ha stencilen szétosztják a szkíták történ síiméről írt tanulmányokat, hiszen a műkincseket, úgyis láthatjuk — szerencsére eredetiben. Nagy Emőke övlemez: Pihenő harcos — szaka kultúra. Lófej szerszámai, fából és bőrből. BARCZA ZSOLT felvételei
