Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
mr MU. > 4 1985. OKTÓBER 9., SZERDA Péceli Gépipari Kisszövetkezet Üzemcsarnokot építenek Már épül a Péceli Gépipari Kisszövetkezet új lakatosüzeme a település peremén, a Pesti út 82. szám alatt, a Rákosvölgye Tsz kivitelezéseben. Az új komplett üzemcsarnok ezer négyzetméter alapterületű lesz és építenek hozzá egy 18x16 méteres darupályát, valamint a szükséges szociális helyiségeket. A teljes beruházás 8-10 millió forintba kerül, a kivitelezők pedig 1986 júniusában kívánják átadni. A jobb munka- és szociális körülmények minimális létszámnövelést is lehetővé tesznek, mert ma még tizenhármán dolgoznak a régi lakatosüzemben, az új létesítményben két lakatossal többet szándékozik foglalkoztatni a kisszövetkezet. Elmondta Palcsó Istvánná. a kisszövetkezet elnöknője, hogy bár idén a tavalyihpz képest kisebb termelési értéket állítanak elő. a tervezett 28 millió forintot el fogják érni. A jövő évre pedig már most jelentős rendelésállományuk van, ami egyben azt is igazolja, hogy növekszik a gazdasági egység tekintélye a partnerek előtt és stabilizálódott a helyzete. A jó munkahelyi légkörre jellemzően, számottevő társadalmi munkát ajánlottak fel a szövetkezet dolgozói az üzemcsarnok és kiegészítő létesítményeinek felépítéséhez. A. L. A. Kelendő exportcikk A vöröshagyma A száraz, napos. idő. kedvez a hagymatermesztőknek; nagy erőkkel szedik — elsősorban a Makó környéki földekről — a magról vetett, érett vöröshagymát. Lehetőség szerint gyorsítják a munkát, annál is inkább, mert exportra is szállítanak belőle. A Hungarofruct azjdén az elmúlt évekhez képest nagyobb mennyiséget adott el időnként Ausztriába 'és az NSZK-ba. így már szeptemberre elérte a tervezett kivitelt. 20 ezer tonna hagymát értékesített, s az év végéig további 10 ezer tonna eladására van kilátás. A kitűnő minőségű idei termésből első alkalommal a Szovjetunió is rendelt nagyobb mennyiséget, mintegy 6 ezer tonnát. Úgy mint máskor: harmattól harmatig Értő emberek vezérlik a gépeket Biatorbágy alatt, a szelíd lankájú földeken ökörnyálas szél nyargal: néha lehajol, rögökbe markol olykor, s porrá zúzva röpíti azt a keskeny betonút fölött, át a Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet 22-es tábláján szorgoskodó traktorosok közé. Cigarettafüst száll tova a porral: három férfi, a három John Deer- traktor vezetője — Dévai János, Springenceisz Ferenc és Wlasits Gábor — éppen a früstökölést fejezte1 be, s máris kezdik a következő fordulót. Az utolsó stukkókig van még néhány szabad percük, váltunk hát néhány mondatot a poros nyakú, napszítta arcú traktorosokkal. Alig nedves rög ■— Ezeji..« .tizenöt -hektáros táblán silókukorica volt, most őszi búza alá szántjuk a földet — mondja a rangidős Dévai János. — Lehetne az nedvesebb is, bár az ekéknek ez a porhanyós talaj kóstál leginkább. A fölvert por társaimnak kellemetlen, merthogy mögöttem haladnak — én már ismerem a torbágyi föld tulajdonságait, a terepet: tizenegy éve szántok, aratok, vetek ezen a tájon. — Én csak egy hete —- veszi át a szót Springenceisz Ferenc —, de Dévai bátyám gépét követve nekem is köny- nyű a szántás. Huszonöt-huszonnyolc centiméter mélységben forgatjuk a talajt, s a traktorok mögé kapcsolt gyűrűshengerekkel el is simítjuk, lezárjuk a leendő magágy felszínét. Lehajol s a földbe markol: alig nedves rögöt morzsol szét ujjaival. — Nyugatnémet gyártmányú, négyvasú ekét hús a traktorom. A barázdamélységre, a nyomvonalak egyenességére kell ügyelnünk, nem akarunk rossz magágyat készíteni a vetőknek.... — S mikor kezdik a napot? — Reggel hatkor indulunk a földre — mondja Wlasits Gábor —s este nyolc-kilenc óra is van már, amikor befejezzük a napi munkát. Ügy. mint aratáskor: harmattól harmatig. A délelőtti égen rongyfelhők kergetőznek, újra föltámad a Szél. Fényes-barna barázdák oldalán csillan a fény. Az egyik traktor nyitott vezetőfülkéjében rádió szól: a Napközben círhű műsorban éppen a pénzről esik szó. — Hosszú egy-egy műszak, de megtaláljuk a számításunkat — szól Dévai János. — Hektáronként huszonhat-ötve- het kapunk, s plusz tíz százalékot a gyűrűshengerezésért. Vékony a héja Ki-ki elfoglalja helyét gépe nyergében s máris hasítják a földet a traktorok ekéi. Néhány perc és eltűnnek a lanka mögötti völgyben, hogy alig szusszanásnyi idő múltán újra fölbukkanjanak a tábla túlfelén ... A dübörgő traktoroktól fertályórányi járásra"' monoton zúgás vibrál a levegőben a termelőszövetkezet egyik, negyvenöt hektáros napraforgótáblája közepén. Négy monstrum — két Dominátor és két John Deer-kombájn — motollái gyűrik kések elé a merev növényi szárakat. Megadóan hajtják le fejüket a napraforgók, törnek a szárak, telnek a magtartályok. A vezető kombájnos, Tilli Mihály Claas Dominátora most ér ki a tábla peremére. Kinyúlik a magtöltő csőre, s vastag sugárban zúdul a napraforgómag Pocsai János teherautója platójára. — Jól dolgoztak a reglono- zók, arányosan száradt el a napraforgó szára — kiáltja túl a dübörgést a kombájnos. — Hanem a napraforgó betar karítása sokkal nehezebb: mint a gaboüa^r^tás: nercij olyan egyenletesek a szálak, egyik alacsonyabb, a másik magasabb a kelleténél. De hát a gép bírja, s győzzük mi is, reggel héttől este hétig. — S hogy fizet a föld? — Hektáronként huszonhárom mázsát, de lehet, hogy meglesz a két és fél tonna is. Fordul, s meglibben a kombájn, helyet adva a következő aratógépnek, Vanyek Béla do- minátorának. A férfi leállítja a motort, s lehuppan a földre, Zsebéből naprafogómagot vesz ki, azt rágcsálja. — Vékony a héja s olajos is, ízletes is — mondja. — Nemigen kell szárítani, megtette azt a jó idő. — Hallom, nehezebb vágni a napraforgót, mint a búzát — vetem közbe. — Aláírom. Én nyolcadik éve aratok, a napraforgóban ez az ötödik őszöm. A gabonánál a medvére — a nedves szalma beragadására ' — kell nagyon ügyelni, de a napraforgó is besokallhat, ha nem vigyáz az ember. Ügyelni kell a vágómélységre, a sebességre, a vágóasztal széleit is kell figyelnem, ha teljesíteni akarom a normát. A betakarított mag mennyisége után fizetnek, úgy számítom, meglesz a napi hét-nyolcszáz forint. A tábla peremén, a kombájnok kerekei vágta dűló- úton zöld ruhás ember figyeli a határt: Erdei László mezőőr. — Sokan próbálták már megdézsmálni a közöst — adja a magyarázatot. — Jönnek autóval, furgonnal, kerékpárral, hogy zsákjaikba rakják a tömött napraforgófejeket. Ezen a környéken sokan foglalkoznak állattenyésztéssel, szerintük ez a legolcsóbb takarmány ... Távolabb egy kerékpáros férfi igyekszik a már learatott területre, ám a mezőőrt látva elinal. — Előfordult, hogy kerékpárt gyűrt maga alá a kombájn — folytatta Erdei László, — Szóval, olyasféle balesetvédelmis is vagyok. Az emberek fittyet hánynak testi épségükre, nem akarják tudomásul venni: veszélyes üzem a betakarítást végző kombájnok földié... Szüreti béke szitál a rezzenéstelen levegőben itt,'a toki Egyetértés Termelőszövetkezet kordonművelésű szőlészetében: asszonyok, lányok szaporázzák a munkát, ami nem is oly nehéz, lévén fürtökkel teli egy-egy vessző, s hamar megtelnek a vödrök is zamatos rizlingszilvánival. Léniaegyenes hosszúak a sorok, közöttük kék színű műanyagládák glédáznak. A teli rekeszeket traktor vontatta konténerekbe ürítik a markos férfiak. Szüretelt a fagy — Négyszáz hektárnyi szőlőnkből erre az őszre háromszáz hektár fordult termőre — mondja Pálfi Gyula termelési főmérnök. — Szeptember idusán kezdtük a szüretet, saját dolgozóink szedik a szőlőt,, de hamarosan munkába állnak a toki és á .környékbeli iskolák diákjai Is. ^éréfrienk^ bUtőpef közepére bevégezni’" a nagy munkai. Fehér szőlőt termesztünk — saszlát, rizlingszilvánit, Irsai Olivért főleg —. az eddigi mérések szerint kiváló, 17,7 cukorfokú a musttartalom. — S a mennyiség...? — Mintegy harmadát Tesztl- retelte a kemény fagy s a hideg tavasz, jó, ' ha meglesz a hektáronkénti hat tonna. A Hungarovin etyeki feldolgozójába szállítjuk a leszedett szőlőt. s ott pezsgőalápanyagot készítenek ‘belőle. Közben mellénk .ér az asz- szonysereg, hangosan csivitel- ve, ám nem lankadó szorgalommal dolgozik a fehérnép. — Elkél a szapora kéz — nevet egyikük —, 1 naponta 6—8 mázsát kell leszednünk fejenként, hogy meglegyen a norma. Ha jól számolom, kétszáz forint lesz a napszám . . . Harangot ránt a dél, az asszonyok már nem kezdenek új sorba, várják az ebédet. Elhalkul a vödörcsörgés, s' á hirtelen beálló csendet csak a fölöttünk surranó seregély- csapat csérögása töri meg ... B. I. A. A tinnyei falugyűlés tanulságai Támogatás az elöljáróságnak Voksok az arányos közteherviselésre Beszélgetésünkből kiderült, hogy nem hirtelen elhatározásból döntött úgy Erdei László tinnyei elöljáró, hogy elutazik Pécelről községébe a falugyűlésre. A Pest Megyei Oktatási és Továbbképzési Intézetben, szakmai ismereteik bővítése céljából, összejöttek a megyében megválasztott elöljárók. Kikapcsolódhattak a napi gondokból, megismerhették egymást, kicserélhették a tapasztalataikat, emellett kulturált körülmények között néhány napon át pihenhettek. Az előadások befejezése után nem a pihenést választotta, inkább autóbuszra ült, hogy a falugyűlés kezdetére céljához érjen. Érdemi vita Ebben az évben — tavasz- szal — közösségi kezdeményezésre, soron kívül már tartottak egy alkalommal falugyűlést a községben. Ez időben azonban még nem működtek az elöljáróságok. Ahogy mondotta: égette a kíváncsiság, milyen tartalmi változásokat jelent, hogy megkezdték működésükét az elöljáróságok, miként vélekedik erről a lakosság, no és nem utolsósorban izgatta az a kérdés, hogy a településfejlesztési hozzájárulásról, annak bevezetéséről hogyan dönt a helyi lakosság. Mint a közös tánács volt elnökhelyettese, jól ismerte a lakosság különböző igényeit, tisztában volt a hozzájárulásból származó bevétel várható nagyságával, s hogy milyen sorrendben, .lesz lehetséges megvalósítani ajtókat á céjki- tüzéééWef. améTyékct* máguk elé tűztek; örült, hogy a művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt. Szép számmal voltak ott fiatalok, ,idősek, s a helyi közélet ismert vezetői. Ott volta közös tanács elnöke, a szabadságát töltő vb-titkár, képviseltette magát a HNF megyei elnöksége, egyszóval a szervezés kifogástalan volt. A IS hozzászólás, a több mint 3 órán át tartott jó hangulatú, értelmesen és érdemben vitatkozó falugyűlés sokszínű képet adott Tinnye közéletéről, lakóinak gondjairól, örömeiről, az összefogásból származó. sikerekről. A temető ravatalozója teljes egészében önerőből, társadalmi összefogással épült. Létesítettek egy nagyszerű sportpályát, tatarozták iskoláik nagy részét. Fásítottak az egész községben. Kitisztították a vízlevezető árkokat, ha a kivitelezés nem is mindenhol sikerült kifogástalanul. Létesítettek egy szép húsboltot, nagyszerű árukészlettel. Limlomokból ezreseket Tevékeny rajok, őrsök Nemcsak a saját pedagógusok állítják, hogy jó a Cegléd,- berceli általános iskola szakmai munkája, mozgalmi élete... A rajföglalkozások magas szintet értek el, s ugyanígy fejlődnek az őrsi foglalkozások. Rendszeresek a megbeszélések, s egyáltalán jó a munkakapcsolat az iskola pedagógusai, a vezetés és az úttörőcsapat vezetője között,. Községi rendezvényeken, társadalmi ünnepségeken az iskola diákjai adják a műsorokat. Károly Mihályné és Károly Mártonná elmaradhatatlan résztvevői a községi ünnepeknek, egyikük az énekkarral, másikuk a kisdobosaival. Kársai Jánosné vezeti á gyerekek tánccsoportját, amelynek tagjai ma hetedikesek. s' már elsős korukban bekapcsolódtak ebbe a munkába. A község határán túl is ismerik a fiatal hagyományőrzőket, például Dunakeszin nagy sikert arattak kategóriájukban. Az úttörőcsapat élen jár a község lomtalanításában is, tavaly három nap leforgása alatt 40 ezer forint értékű hulladékot gyűjtöttek össze a gyerekek. A sport-, a tanulmányi és áz egészségügyi versenyeken minden évben az első három hely valamelyikén végez a ceglédberceli iskola. A Siklódi-alapitványnak, amely anyanyelvűnk ápolását tűzte ki célul, nagy sikere van az iskolában, s éppen ezért hosszú életű lesz. A versmondó és helyesíró versenyekre szívesen látogatnak e! minden évben a Siklódi-ala- pítvány leendő jogutódjai, dr. Siklódi Mária és férje, dr. Kovács Zsolt. A. L. A. A tanácselnök szavai szerint a térség vízellátásának megvalósítására tett kezdő lépések is sokkal többet jelentenek, mint egyszerű helytörténeti cselekedetek. Bővítették a közvilágítást. A fejlesztési eszközök elosztása Piliscsaba és Tinnye között igazságos volt, s tovább erősítette; a két község kapcsolatát. A számos hozzászólásból — e tekintetben — egyetlen elmarasztaló szó sem hangzott el. Kiderült, hogy a működét süket megkezdő elöljáróságok közül a tinnyei jól kezdte meg munkáját, jól képviseli Tiny- nye lakóinak érdekeit a közös tanácsban. A társközségek kiszolgáltatottsága — amelyről felszínes ismeretek nyomán nem egy esetben hallunk, beszélünk a falugyűlésen — nemcsak hogy hangot nem kapott, hanem ellenkezőleg. A színes, többféle tartalmú hozzászólások, észrevételek hangvétele, tolmácsolásának módja, a helyi döntés fontosságának hangsúlyozása mind-mind arra utalt, hogy Tinmyén tudják: ez az ő falu gyűlésük, itt a helybeliek az illetékesek a döntésben. Elis méréssel szóltak a székhelyközség vezetőinek segítőkész ségéről, a céljaikat támogató szervek önzetlen együttműködéséről, a felsőbb szervek nélkülözhetetlen útmutatásairól. Nagyfokú figyelmességet tanúsítottak a vendégek irányában. Sok és hasznos tapasztalatot lehet levonni a tinnyei falugyűlésből. A vitákból, a feltett'kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy nemcsak megpezsdült a közélet Tinnyén is, hanem maga a falugyűlés munkamódszere, a lebonyolítás módja is korszerűbb a korábbinál. Reálisan és őszintén Például 1972-ben az volt az általános gyakorlat, hogy a falugyűlés javasolt, s a fórum döntött, ahogy a Magyar Nemzet 1972. augusztus 3-i számában is olvashattuk, A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy a falugyűlés tolmácsolta a lakosság kívánságát, javaslatait. Később összeült egy fórumnak elnevezett testületféle, amelyben a helyi vezetők mellett képviseltették magukat a felsőbb társadalmi és állami szervek (a járási hivatal elnöke. a HNF járási tisztségviselői, a párt területi szerveinek képviselői stb.) döntöttek arról, hogy mit és mikor lehet megvalósítani, milyen anyagi eszközökből és milyen egyéb feltételek teljesítése esetén. A közel másfél évtizedes munkamódszer ma már elavult. A felvetett gondokra, javaslatokra ma azonnal reagálnak az illetékesek, általában nagy hozzáértéssel, és ami nagyon fontos: reálisan és őszintén. Érdemes visszatekinteni, hogy a 70-es évek elején erre miért nem volt lehetőség. Többek között azért, mert egyrészt a tanácsi vezetők és más illetékesek a lakosság gondjait nem ismerhették úgy, mint ma általában ismerik, másrészt a demokratizmus szabályai korántsem érvényesülhettek úgy akkor, mint napjainkban. Voltak akkor is nagyszerű eredmények fejlesztésben, kulturális s egyéb téren, voltak a lakosság összefogásának, különféle gazdálkodó szervek együttműködésének ragyogó eredményei, de ezek mögött nem volt mindig lakossági egyetértés, vagy nem követte a helyi közélet fellendülése, s a létesítmény megbecsülésé hagyott kívánnivalót maga után. Gondoljunk csak a szépen kivitelezett parkokra, a pihenést, sportolást szolgáló létesítményekre, majd az avatást követő rombolásokra. Ma sincs minden rendben e téren, de már több településen el jutottunk oda, hogy a közösségi munkából történő távolmaradás szégyent, a közvélemény elmarasztalását jelenti. Korábban a falugyűléseken általában az elintézésre váró egyéni ügyek szerepeltek többségében, s a közösségi gondok gyakran háttérbe szorultak emiatt. Ma ez a szemlélet — szerencsére — a legtöbb településen megváltozott, s előtérbe kerülhettek a közösség dolgai. Üj gyakorlat s módszerek alakultak ki, amelyekkel arra törekszünk, hogy a lakosság minél szélesebb körét vonjuk be a döntésekbe, majd ezt követően a végrehajtásba. Célkitűzéssé vált tehát, hogy a lakosság ne csak javasoljon, hanem övé legyen a döntés joga is. így volt ez a tinnyei falugyűlésen is, amikor Gáspár Ferenc tanácselnök a felvetett kérdésekre, javaslatokra adott egyértelmű, meggyőző válaszokat, és amikor ismertette a legfőbb gondokat és feladatokat. Állást foglalt Jelezte, hogy Tinnyén is a legizgalmasabb kérdés a vízellátás, amelynek megoldására mintegy 30 millió forintra lesz szükség. A viztársulat létrehozásának gondjai nemcsak egyszerűen az érdekeltségi hozzájárulás összegének megállapításában és 10 év alatt történő befizetésében sűrűsödnek, sokkal szélesebb rlförűek ennél. Az általános iskolai helyzet sem egyszerű. Négy helyen és nem kifogástalan körülmények között tanulnak a tinnyei nebulók. Itt is sok a tennivaló. Gondoltak arra is — mint mondotta —, hogy bankhitel felvételével segítik elő a nagyon fontos és sürgős feladatok megvalósítását. * A vitában elhangzottakra válaszolva hangsúlyozta a tanácselnök, hogy az elöljáróságra nagy feladatok várnak, munkájuk kezdeti tapasztalatai azonban bizakodásra adnak okot. Reméli, hogy a folytatás is hasonló lesz. Közösségi gondolkodásra és tettekre képesek a helyiek. Az elöljáróságra vár, hogy a döntési folyamatokat — a vállalt feladatokban T- irányítsa, vezesse. A falugyűlés egyik legfontosabb tanulsága, hogy józan és reális célokat tűzött ki, s a település további fejlődése érdekében egyhangúlag megszavazta a településfejlesztési hozzájárulás mértékét, állást foglalt az arányos közteherviselés mellett, a lakosság teherbíró képességének megfelelően. A jó hangulatot és közérzetet fokozta a Hazafias Népfront eredményeinek ismertetése, az MHSZ-klub kimagasló munkájának elismerése, s az a tény, hogy egyhangúlag megválasztották a Hazafias Népfront helyi szerveinek tisztségviselőit és tagjait, mert — mint mondották — a számításba vett személyek már eddigi munkájukkal is bizonyították, hogy szeretik falujukat. Nincsen azért abban semmi különös, hogy a történtek után Erdei László elöljáró úgy summázhatta utazását, érdemes volt a jól megérdemelt pihenés helyett hazaruccanni, mert így megnyugodva folytathatja ismereteinek bővítését Pécelen. A község lakossága a javaslatok megvalósításában közös nevezőre jutott. A tiny- nyei elöljáróság munkájában bátran számíthat a lakosság részvételére, támogatására. Arany István, a HNF megyei elnökségének tagja
