Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

1985. OKTOBER 8., KEDD

5

• Családvédelem Gyálon

Filléres gondok és igények

Nem az elnevezés számít

Csak az elnök hobbija lenne?

^ Gyálon már hosszabb ideje működik a családod £ delmi szolgálat. Amikor munkájukról érdeklődtem, ^ Győré Zsanett tanárnő azt ajánlotta, látogassunk el í egy-két helyre, mondják el ott, milyen gondokkal küsz- '/ ködnek. Útnak indultunk. A ház, ahová igyekeztünk a falu végén állt. Hirtelen az volt az érzésem, mintha ^ időgépbe kerültem volna, ami a múltba repít vissza. ^ Tagadhatatlanul jobb volt ez a vályogépület, mint a régi putrik, mégis őrzött valamit jellegükből. Közeled- í tünkre egy piszkos, fekete kutya kötelességszerűen j ugatni kezdett, lagymatag haraggal morogta körül a í kocsit. A családból senki sem volt otthon.

Kár, hogy nem találkozott velük — mondta a tanárnő. Bár elég nehezen élnek, az a fajta család, amely igyekszik kitörni a körülmények szorításából.

Az élet bugyrai

Visszakanyarodtunk a betonúira és pillanatok alatt az új iskolánál vagyunk. Hatalmas, gyönyörű családi ház áll mellette. A szemközti ol- dglon — micsoda kontrasztok!

— lerobbant, épületnek alig nevezhető tákolmány éktelenkedett. A motor berregésére a kapu mögött megjelentek a kíváncsi fejek. Elmondtuk, mi járatban vagyunk. Barátságosan tárták ki a kaput. Az utca porából átléptünk a szűk udvarra. Egymás után sorakoztak itt a hagyományos, albérletnek kiadott helyiségek. Az asszonyka kis, kamraszerű szobába invitál. A hátsó sarokba állított ágyban riadtan ült fel egy tizenkét éves formájú fiú. Nagyot köszönt.

— Hát te mit keresel itthon? — kérdezte a tanárnő.

— Fáj a fejem és elaludtam — hangzott a füllentésgyanús válasz és máris sietve süppedt vissza az ágyba, A szemmel láthatólag vizes falon körben magazinokból kivágott képek; gésa és Szűz Mária, jó márkájú autók. Ez lenne az álomvilág? Varga Józsefné hellyel kínált.

— Megint beteg a kisebbik lányom — panaszolta. — A három gyerek közül valamelyikkel mindig baj van. Ha el is megyek dolgozni, hetekre meg kell szakítanom a munkát, mert hol az egyik, hol a másik van itthon. A múltkor a fiam volt két hónapig kórházban. Elkeseredetten, mélyen letüdőzi a füstöt. — A mi szobánk se sokkal nagyobb

— bökött a szemközti épület felé —, mégis 1600 forintot fizetek havonta. Most még villanyunk sincs, a házinéni kikapcsoltatta. Azt mondja, túl sok lakbérrel tartozunk, nem tudja a villanyszámlát kifizetni.

— Demecserröl kerültünk ide — folytatta. — Tavaly

összekuporgattam annyit, hogy vettünk ott egy házhelyet. Van rajta egy szobakonyha, de földes, és a tető is rossz, meg kellene javítani. Így nem lehet lakni benne, de hát ez is pénzkérdés. Előbbre- való gondom is van. Egész nyáron nem tudtam a gyerekekre venni semmit.

— Keressen magának valami munkát, és akkor javasolni fogom, hogy kapjanak ezer forint segélyt — szólt közbe a tanárnő.

A szomszédos, alig több mint kétszer kétméteres, alacsony, dobozszerű szobában fiatal házaspár lakik, Lotroki József és felesége. Az ablakon üveg helyett nylon, az ajtó papundeddi része kitöredezett, átlátni rajta. Ezer forintot fizetnek ezért a lyukért. Az ajtón tiszta függöny, bent egy ágy, egy szekrényféle, egy kályha és egy tévé; más el se férne. Az ajtótok körül lehullott a vakolat, rongyokkal tömködték ki a helyét.

Dobozlakók

A fiatalember a téglagyárban dolgozik, délutános, ezért van itthon.

A képeket nézegettem és azon tűnődtem, hogy lehet az, hogy huszonéves fiatalemberek beérik ennyivel. És ha már itt laknak, legalább kimeszelhetnék ezt a dobozt, fillérekbe kerülne.

— Mennyit keres? — kérdeztem kertelés nélkül, remélve, hogy most majd kerül morfondírozásomra válasz.

— Hét-nyolc ezer forintot.

— Mire költik a pénzt? Miért nem mennek valami elfogadhatóbb helyre?

— Élelmet, ruhát veszünk és lakásra gyűjtünk. Azért mentem a téglagyárba dolgozni, mert ott többet kereshetek. Egy jó albérlet ennél sokkal többe kerül. Itt a W.C. nincs rendben, a kút vize ihatatlan, nincs villany, a kis udvar végében állatokat tartanak.

Valahonnan előkerült egy vézna, idős asszony, a ház tulajdonosa, Sebők Mihályné.

— öt Család lakik itt, kérem, de a fiatalokat leszámítva, egy éve nem fizetnek

semmit. Nekem egy fillér nyugdíjam sincs, a férjemtől vonnak le ötszáz forintot, de hát mi az a mai világban? Abból nem tudok megélni. A házat is a fiamnak adtam, rendezze ő, én már nem bírom. Mondtam már nekik többször is, nem kell a lakbérhátralékot kifizetniük, csak költözzenek ki, de nem mennek. Ingyen jó ez is, azt mondják.

Parázs vita következett. Ki tudna itt igazságot tenni? Ki van nehezebb helyzetben? Elgondolni is rossz, hogy emberek egymás nyomorúságából próbálnak megélni: a néni nem fizető lakóiból, ők meg a kiszolgáltatottságból, hogy úgyse tud semmit sem tenni. A kor bezárul. Itt a segély aligha oldja meg a gondokat. Emberhez méltó körülmények kellenének és hozzá az emberhez méltó élet igénye.

Ettél ma?

— Menjünk át Rostásékhoz, János nem jött ma iskolába, megnézném, mi van véle — mondta kísérőm. A fiú nyitott ajtót, mentegetőzött, beteg, orvosnál volt, mutatja az éjjeliszekrényen a gyógyszereket.

— Jófejű gyerek, de nem szeret iskolába járni, ezért is tették a kisegítőbe. Sajnos, nem akar továbbtanulni, hiába magyarázom, hogy jogosítványt se lehet szerezni, ha a nyolcat nem végzi el, pedig sofőr szeretne lenni. Az apjuk hat gyereket nevel, az anyjuk börtönben van.

— Verekedett — mondta halkan a gyerek.

— Ettél ma valamit? — tudakolta a tanárnő.

— Igen. Kenyeret és teát.

Jánoson frissen vasalt a

fehér ing.

— Ad magára — cirógatta meg nevetve a tanárnő a fiú fejét. Amint hállom* . képes éjfélig is vasalni, hogy a ruhája rendben legyen.

És vajon a többiekre ki vasal? De ezt már nem kérdeztem meg. Elszótlanítottak a látottak: a nyomorúságos és meghökkentő élet.

A községi tanácson Németh Zoltánné vb-titkárral beszélgettünk tapasztalataimról.

— Télen felmértük, hány egyedülálló, idős embernek kell segíteni, akinek nincs keresete és eltartásra kötelezett hozzátartozója. Segélyt utaltunk ki, megrendeltük a tüzelőjüket, amelyet soron kívül le is szállítottak. Sebők néni nem volt közöttük, hiszen van fia, férje. Ami a cigány családok helyzetét illeti, tudnia kell, hogy mint hátrányos helyzetűek, elsőként kapnak óvodai, bölcsődei férőhelyet, hogy a szülők tudjanak dolgozni. Természetesen segítünk a rászorulókon, de nekik maguknak is igyekezniük, dolgozniuk kell, a gyerek az ő esetükben sem lehet hivatkozási alap. Azokat segíthetjük elsősorban, akikben megvan az igyekezet, hogy változtassanak sorsukon.

Nagy Emőke

Tegnap délután tartották a Pest megyei pályaválasztási hetek megnyitóját a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában.

Dr. Novák István, a Pest Megyei Tanács osztályvezetője elsőként az elnökségben helyet foglaló vendégeket üdvözölte: Balázs Gézánét, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettesét, Plutzer Miklóst, a Pest Megyei Tanács pártbizottságának titkárát, Korbei y Jánost, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa képviselőjét, Meszlényi Miklóst, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet megbízott igazgatóját, Tóth Józsefet, a Pest Megyei Úttörőelnökség elnökét és Mihail Kupcsenkót, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának i ga zga tóh elyettes ét.

Bevezetőjében arról beszélt, mennyire fontos, hogy a gye— Mi a művelődési központnak működtetői vagyunk — mondja Ritzl Ferenc, Szob tanácselnöke —, a programokba nem szólunk bele. Ügy látjuk, hogy megfelelő ember áll az intézmény élén, aki tudja, mi a dolga, igaz, tudatosan választottuk őt. Munkánk alapja a bizalom, fölöslegesén soha nem zaklatjuk egymást.

Mindez rendkívül fontos, de nem kevésbé lényeges, hogy a tanács mindent megtesz a közművelődés feltételeinek fejlesztéséért. A közelmúltban fejeződött be a művelődési központ és a könyvtár felújítása mintegy három és fél millió forintért. A Duna- parti szabadidőközpontra eddig tízmillió forintot költöttek: van már két teniszpálya, teke, egy tornateremnek használható Graboplast sátor és öltözők. A településen tizenegy szakosztályból álló sportegyesület működik, egyik-másik kiváló eredményekkel szerepel a különböző bajnokságokon.

Klubnapközi

A művelődési központ igazgatója, Bárányné Pátyi Éva megerősíy amiket az elnöktől hallottam. S elsősorban nem is azzal, hogy dicséri a tanácsi vezetést — bár nem hallgatja el, hogy jó a kapcsolatuk —, hanem sokkal inkább azzal, hogy hosszú távra, legalább tíz esztendőre szóló tervekről, elképzelésekről beszél. De azt sem lehet kevésnek nevezni, ami az ide- kerülése óta eltelt egy évben történt. S ebben nem is az a fontos, hogy hány programot és előadást szervezett, hogy mennyi a kiscsoportok száma. De az már igen, hogy az utóbbiakat mind képesített és helybéli vezető irányítja, zömében pedagógusok.

' — Valóban remek kapcsolatunk van a társintézményekkel, az iskolával, az óvodával, a szabadidőközponttal és a nevelőotthonnal. Igaz, nem úgy kezdtem, hogy kértem tőlük, hanem én ajánlottam föl a segítségemet. Például a továbbképzési napokon itt a házban egész napos programot szervezünk a gyerekeknek. Vagy a gyakori áramszünetek esetén is idejönnek az osztályok, mivel szeneskazánunkkal mi akkor is tudunk fűteni, az iskola viszont nem.

Az alkalmankénti segítség aztán rendszeres együttműködéssé vált, amelynek figyelemre méltó formája a klitb- napközi. A felső tagozatosoknak ebéd után fél háromig szabad idejük van, csak utána kezdődik a tanulás. Ezt az időt nem az iskolában töltik a tanulók. A művelődési központban várják őket a legkülönbözőbb programokkal. Amíg az időjárás engedi, ezeket a szabadidőközpontban szervezik, télen pedig a művelődési központban és a könyvtárban. Nem csekélység mintegy harminc gyerek napi

rekek jói válasszanak pályát ma, amikor érzékelhetően nő a feszültség a társadalmi igény és a szülők, gyerekeik szándéka között. Áz általános iskolások 97 százaléka szeretne továbbtanulni, de ez csak 88—90 százalékuknak sikerül. Nő azoknak a száma, akiket mindkét iskolából elutasítottak. Ezért is fontos, hogy legyen, aki tanáccsal segíti a gyerekeket.

Ezt követően dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium' főosztályvezetője Közoktatásunk helyzete és feladataink az oktatási törvény megvalósításában címmel, dr. N. Harday Ildikó, az OPI osztályvezetője a pályaválasztási tanácsadás általános iskolai feladatairól tartott előadást, majd levetítettek A tudás mindenkié című szovjet filmet.

elfoglaltságát megszervezni, s mindehhez az igazgatón kívül összesen két népművelője van az intézménynek.

Háromezer facsemete

— Az iskolával való együttműködést annál is fontosabbnak tartom — mondja Pátyi Éva —, mivel a mai gyerekekből szeretnénk kinevelni az intézmény jövőbeli közönségét. Erre egy egységes koncepciót dolgoztunk ki, s ebbe a klubnapközi éppen úgy beletartozik, mint a különböző szakkörök és gyermekműsorok.

S még ennél is több. Mert Szobon a művelődési központban úgy gondolják, hogy a kultúrához mindennapi környezetünk rendezettsége is hozzá tartozik. Az intézmény irányításával és a gyerekek közreműködésével háromezer facsemetét ültettek már el a településen, s ezeket rendszeresen gondozzák. A KRESZ- parkba, az óvodába farönkökből készített játékok kerültek az igazgatónő erdész férjének és az ifjúsági klubnak a segítségével. Mindezt legalább annyira a feladatának érzi a művelődési központ, mint a programok szervezését.

Az a fajta együttműködés, ami itt a Beszélgetések alapján körvonalazódik, erősen hasonlít ahhoz, amit az úgynevezett integrált intézményektől szokás várni. A különböző típusú intézményeket — iskola, óvoda, könyvtár, művelődési ház — éppen azért próbálják meg sok helyütt közös vezetés alá vonni, hogy a szobihoz hasonló egységes koncepció alapján szervezzék meg a gyerekek tanulását, szórakozását, művelődését. S hogy egy bizonyos szervezeti

AJÄNLAT. Méghozzá tisztességes, mert az Ajánlom magunkat című műsor kellemes szombat délutánt szerzett a hallgatóknak. Mindjárt az elején törököt fogtunk, ezúttal jó értelemben, mert most is izgalmas és szórakoztató volt Török László Gólok, méterek, történetek című rovata, amely a fóti Vörösmarty Művelődési Házban vendégeskedett. A Fóti ősz rendezvénysorozatába illeszkedő beszélgetésre a nagy úszó triumvirátus tagjait hívta meg a mindig lelkes, a sportot féltőn szerető riporter. A világ- versenyek egykori sztárjai közül azonban csak Sós Csaba és Verrasztó Zoltán tudott eljönni, mert Hargitai András, a népszerű Hares a műtőasztal mellett töltötte a délutánt mint az állatkórház ügyeletes orvosa. Ez a váratlan fejlemény nem törte kér rékbe a műsort, mert Török László olyian kitűnő partnerekre lelt Sós és Verrasztó személyében, akik lámpaláz nélkül meséltek, tréfálkoztak, nemegyszer a riportert is sarokba szorítva. A jó hangulatot a nagy versenyeket idéző hangbejátszások, telefonos játékok tartották karban.

A Változatok a szórakozásra alcímű adás ezután sem szakadt el a sporttól; körkapcsolás következett a bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. Majd a magyar könnyűzenei élet talán legnépszerűbb alakját, Presser Gábort szólaltatta meg Horváth János. A Jókai klubból sugárzott beszélgetés azoknak is kínált érdekességeket, akik egyébként nem lelkesednek a rock műfajért. Újra meggyőződhettünk róla, hogy Presser nem egyszerűen színes egyéniség, hanem gondolkodó ember. A műsor ráirányította a -figyelmet két közeli jótékonysági koncertre: az egyiket azLGT adja a földrengéskárosultak javára, a másikat az afrikai éhezők megsegítésére szervezik Presserek.

HASONMÁS. Többet észszel, avagy: műsor okos ötletekről és ésszerűsítésre váró dolgokról. Nem tudni, hogy a

forma önmagában még nem az üdvözítő megoldás, azt a sok formális integráció is bizonyítja.

— Mi nem akarunk integrált intézményt létrehozni — mondja Ritzl Ferenc —, de a meglevőknek úgy kell működniük, mintha az lenne. Már most sem panaszkodhatunk, de mindenképpen szeretnénk tovább lépni a munka koordinálásában. Nagy szerepük lehet ebben a rendszeres intézményvezetői értekezleteknek.

Sok pénzbe kerül

Könnyű dolga van a népművelőnek ott, ahol a tanácselnöknek a közművelődés a hobbija — mondhatná bárki. S valóban úgy tűnik, hogy az elnök különös gonddal kíséri figyelemmel a művelődés ügyét, s még a pénzt sem sajnálja rá. Amikor azonban arról faggatom, nem kapott-e ezért szemrehányást a település lakóitól, mosolyogva sorolja, mi mindennel gyarapodtak még az elmúlt esztendők során. Nyolc kilométer csatorna, szennyvíztisztító épült, javult a víz- és villanyellátás, az építők már a negyedik lakótelepen dolgoznak.

Erre meg önkéntelenül fölvetődik az a pénzszűkös esztendőkben szinte természetes kérdés: miből futja Szobon minderre? Hiszen a felsorolt dolgok mind nagyon sok pénzbe kerülnek.

— Szob a maga háromezer lakosával nem számít nagy településnek — kezdi a magyarázatot az elnök —, de nagyon sok üzeme van, összesen háromezer munkahellyel. Velük kell jó kapcsolatban lenni és megtalálni a közös érdekeltséget.

szerkesztők melyik kitételt érzik érvényesnek a Révai Nagy Lexikon nemsokára megjelenő hasonmás kiadásával kapcsolatban, mindenesetre igyekeztek körüljárni a témát a .vasárnap délután elhangzott adásban. A Szépirodalmi Kiadó vállalkozásának híre nem akar lekerülni a lapok hasábjairól, vélemények, hozzászólások, glosszák követik egymást. Egyelőre azok vannak többségben, vagy kaptak nagyobb nyilvánosságot, akik ellenzik a reprint kötetek kiadását. Nem mintha a Révai kétségtelen értékeit vitatnák, inkább azt teszik szóvá, hogy fontosabb lenne egy, a kor követelményeinek megfelelő munka létrehozása, mint egy 50 évvel ezelőtti ismereteket tükröző lexikon utánnyomása. Fordítsák inkább a pénzt, a papírt, az alkotói energiát egy új. lexikon megjelentetésére — mondják.

Ilyen lexikonra valóban nagy szükség volna. Ám meg lehet érteni a másik álláspontot is: a kiadó az utánnyomással kultúrtörténeti érdekességet ad az olvasó kezébe. És nemcsak azt, hiszen» ha valamikor majd megjelenik egy korszerű lexikon, abból, terjedelmi okokból, sok minden kimaradhat. Még valami, ami a műsorban is elhangzott: a Szépirodalmi Kiadó jogutóda a Révai testvéreknek.

Nem bontakozhatna ki a vita, ha lenne új magyar lexikon. Mikor lesz? — tette fel a kérdést a riporter az Akadémia Kiadó főigazgatójának. Megtudhattuk: 1987-ben jelenik meg egy kétkötetes általános kis lexikon, amely valamennyire pótolja a hézagokat. E mellett nem mondanak le egy nagy, általános lexikon kiadásáról, de azt nem lehet tudni, hogy annak mikor jön el az ideje.

Jelenleg a megjelenésének pillanatában is túlhaladott, pontatlan._ tárgyi hibákat tartalmazó Üj Magyar Lexikon van a forgalomban, a valóban újra pedig várni kell. Lehet, hogy a Révai Nagy Lexikon nemcsak kultúrtörténeti érdekesség lesz?

K. L.

A múlt tárgyi emlékei

A Galga menti tárházakban a régmúlt tárgyi emlékeit őrzik. A huszadik századi utódok már csupán ezeken a helyeken találkoznak nagyapáik eszközeivel. A múzeumi hónap eseményei között szerepel, hogy ezeken a helyeken újra életre keltik az egykori használati eszközöket. Felvételünkön az ikladi tájház egyik szép részlete látható.

Trencsényi Zoltán felvétel«

Tanáccsal is segíteni

Pályaválasztási hetek

M. Nagy Péter

RADlÓFIGYELŐ