Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-08 / 236. szám
1985. OKTÓBER 8., KEDD 3 A VII. ötéves terv javaslatáról A SZOT-elnökség ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott. A kormány felkérésére megvitatta a VII. ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, részletesen indokolta a terv- javaslatot, ezt követően Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára ismertette, hogy a szákszervezetek miként vettek részt a törvénytervezet előkészítésében és ennek során milyen javaslatokat tettek. A vitában az elnökség további észrevételeket fogalmazott meg, majd kialakította véleményét. A SZOT elnöksége álláspontját és javaslatait eljuttatja a Minisztertanácsnak. A továbbiakban az elnökség meghallgatta Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének tájékoztatóját a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának jubileumi üléséről, valamint a magyar delegációnak az ülésen végzett munkájáról. Helytörténet Negyven év a helytörténeti- honismereti kutatások tükrében címmel kétnapos országos tanácskozás kezdődött mintegy kétszázötven szakember részvételével hétfőn Egerben. A résztvevők között voltak a honismereti mozgalom irányítói: történelemtanárok, szak- felügyelők, kutatók, a Tudományos Akadémia képviselői — mindazok, akik e téma körében jelentős munkát végeztek. Az összejövetelt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Történelmi Társulat, az ‘Országos Pedagógiai Intézet és az MSZMP Heves Megyei Bizottságának oktatási igazgatósága rendezte. A KERMI tiltott, az Agroép fellebbezett I. Ki gyártotta a rossz (Az alábbi történetben sok különös és meglepő dologgal találkozik majd az olvasó. Egy valami azonban rendkívülivé is teszi ezt az esetet: a Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet igazgató- helyettese szerint nem volt még rá példa, hogy bármely elmarasztalt termelő azt vitatta volna, hogy a termék tőle származik.) Újsághír: „A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet a Dél-Pest Megyei Áfész felkérésére megvizsgálta négyféle belső ajtó minőségét. Megállapította, hogy a dabasi Agroép Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalatnál gyártott N~-90x210 centiméteres hevedertokos ajtó és az N— 75x210, N—100x210, N—90x210 centiméter névleges méretű, 12 centiméteres falba szerelhető pallótokos ajtók minősége súlyos anyag- és kivitelezési hibák miatt nem felel meg a követelményeknek. Az ajtók alapanyaga és a fa megmunkálása nem kielégítő, a késztermék minőségé rendkívül silány. A Kermi a hibás ajtók további árusítását megtiltotta ...” Telexek mentek A fenti hír július 16-án jelent meg a lapokban. S íme a folytatás: két telex, amelyek feladója dr. Fekete Béla, az Agroép igazgatója. „Hável Gábor elvtárs részére!” (Dél-Pest Megyei Áfész — a szerk.) „A most kézhez vett 1985. május 7-én keltezett 1244/a számú levelében megküldött Kermi-vizs- gálpti anyagból megállapítottuk, hogy a vizsgált ajtók nem tőlünk származnak ...” „László Sándor elvtárs részére!” (Kermi — a szerk.) ... A vizsgálati anyagból megállapítottuk, hogy nem a mi általunk gyártott és szállított ajtókat vizsgálták felül, így a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy ránk nézve ilyen hátrányos megállapítások kikerüljenek. Egy alkalommal személyesen győződtünk meg arról, hogy egy másik cég által szállított, minőségi tanúsítvány és méretvonal bejelölés nélküli ajtóknál azt közölték, hogy azokat mi gyártottuk. Ez fordulhatott elő jelen esetben is.” További adalékok abból a levélből, amelyet az Agroép igazgatója a Kermi igazgatójának írt: „.. .az önök nevében Varga Ferenc osztályvezető nyilatkozott a rádióban... az önök közlése alapján vállalatunkra nézve igen súlyos és — megítélésünk szerint — teljesen alaptalan közlést hoztak le ... A legjobb tudomásunk szerint a Kermi részéről soha nem történt a mi ajtónkra vonatkozóan olyan, a szabványban előírt vizsgálat, amely a mi általunk gyártott ajtók minőségét nem megfelelőnek. minősítette volna és ez ellen mi panasszal fordulhattunk volna a Belkereskedelmi Minisztériumhoz. Ameddig ilyen nincs, addig a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy az álta- \mk gyártott termékekre ilyen súlyos elmarasztalást tegyenek közzé. Ennek azonnali módosítását kérjük...” A másik fél A levél július 17-én kelt, a vita a Kermi és az Agroép között tehát két nap alatt a csúcspontjához ért. Az intézetnél dr. Huszay Gábor igazgatóhelyettes és László Sándor főelőadó volt a beszélgetőpartnerem. — Tulajdonképpen mi már 1983 végén a dabasiak megbízására vizsgáltuk az ajtókat — mondja az igazgató- helyettes. — Tavaly januárban adtunk egy szakvéleményt, amelyben leírtuk: a termékek két feltétel teljesítése után megfelelnek az előírásoknak. Az egyik hiba az volt, hogy nem volt az áruhoz minőségi tanúsítvány, a másik pedig az, hogy a tokokon nem találtuk a métervonalat. Ezek után úgy gondoltuk. a dabasiak a saját érdekükben minél előbb megszüntetik a hiányosságokat. De nem így történt. Időnként érkeztek a forgalmazó Tüzép- és Áfész-telepekről reklamációk. Kérem, olvassa el, ez Szentendréről jött. Idézet a levélből: „1985. I. hónapban érkezett telepünkre Agrogép Dabas szállítótól belső ajtó farostlemez borítású heveder tokkal, 76 és 65 lapszélességgel. Több vásárlói kifogás és a termék átvizsgálása alapján kérjük az ajtók bevizsgálását. Megítélésünk szerint a tokok durván megmunkáltak, az ajtólapok rögzítése nem megfelelő ...” Június 6-án ugyancsak a szentendreiek írták: „A kicserélt ajtók minősége is kifogásolható .. — Az ajtók vizsgálatát 1985. április 9-én rendelte meg az Áfész — veszi át a szót László Sándor. — Azt kérték, hogy mondjunk véleményt a dabasiak termékeiről, mert a kereskedelmi felügyelőség Csemőn, Törteién, Jászkara- jenőn, Dánszentmiklóson és Ceglédbercelen végzett ellenőrzései után azok forgalmazását leállította. A megbízás alapján mintegy 160 ajtót vizsgáltunk meg és a hibákat a vásárlók anyag; érdekeit súlyosan sértőnek minősítettük. Ezért döntöttünk a betiltás mellett. S itt egy pillanatra álljunk meg. Most hallgassuk meg a másik felet is< Az Agroép nevében dr. Fekete Béla igazgató és Vágvölgyi István főmérnök mondta el a véleményét: — Mi 1983-ban a Teszöv javaslatára vettük át a Pest Megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalattól a faajtók gyártását — mondja az igazgató. — Olyan információt kaptunk akkor, hogy nagy a kereslet a termék iránt. Tavaly már 30 ezer darabot adtunk a kereskedelemnek, szinte haszon nélkül. Elismerjük. hogy ebben a nagy tételben lehettek a szabványnak meg nem felelő ajtók is, de ezek száma elenyésző. 1985 márciusáig több mint 50 ezer ajtót adtunk el a jóváhagyott árnál darabonként 60 forinttal olcsóbban, ez mintegy 3 milliós árengedményt jelent. ajtókat? De a mi kálváriánk az idén kezdődött. A Tüzép felelős vezetője júniusban több ember előtt kijelentette, hogy egyetlen vevőreklamáció sem érkezett hozzájuk. Akkor már úgy értesültünk, hogy a telepek tele vannak ajtókkal, hiszen nem csak mi gyártunk, ráadásul a kereskedelem importál is. Kértük a Tü- zép-et, módosítsuk a szerződést, de azt válaszolták, amit leírtunk — 37 ezer ajtóról van szó — azt szállítsuk is le. Nagy nehezen találtunk egy gyártót, aki az ajtólapot hajlandó volt nekünk folyamatosan küldeni. Érzi az ellentmondást? Tőlünk kérik a szerződésben rögzített meny- nyiséget, miközben dugig vannak a telepek. Nos, szerintem ezután indult tje az egész akció, amelynek csúcspontja a Kermi letiltása volt. Információk ' Dr. Fekete Béla részletesen fölsorolta az általa említett akció egyes állomásait. Nevekkel, dátumokkal, adatokkal. Szó van itt az egyik felügyeleti szerv munkatársáról, aki — az igazgató véleménye szerint — a reklamációkra mintegy rábeszélte a telepek vezetőit. Nos, a dabasiak állítását nem lehet bizonyítani, ők csak szóbeli információkat kaptak, ám arra sincs semmi okunk, hogy kételkedjünk az igazgató állításában. Tény azonban: már a Kerm; letiltása előtt elkezdődött a kötélhúzás. — Abban a jegyzőkönyvben, amelyben az intézet leállította ajtóink forgalmazását, az áll, hogy a termékeken hiányos a minőségi tanúsítvány és a mátervonal — mondja az Agroép főmérnöke. — Higgye el, nem a mi ajtóinkat vizsgálták meg, meggyőződtünk róla, hogy más ajtók is voltak a'zokon a telepeken. Furucz Zoltán (Folytatjuk) Ipari szövetkezeteink szolgáltatásai A LAKOSSÁG életszínvonala a felszabadulás óta eltelt időben jelentősen emelkedett. Az 50-es években a javítás és karbantartás iránti igény a néprádióra, a kerékpárra terjedt ki. Ma már természetes, hogy rádiója, mosógépe, centrifugája s egyéb háztartási gépe csaknem minden családnak van. A 70-es évek közepétől egyre nagyobb igény jelentkezett a lakossági szolgáltatások iránt. A Pest megyei ipari szövetkezetek — az állami követelményeknek megfelelően — kiemelt feladatként kezelték a lakossági szolgáltatások folyamatos fejlesztését. 1975-ben — elsősorban a személyi szolgáltatás területén — már jelentős volt a fodrász-kozmetikai szolgáltatást végző üzletek száma, árbevételük 19,3 millió forintot tett ki. Az elmúlt tíz évben a személyi szolgáltatásoknál a szövetkezetek — saját fejlesztési eszközeik mellett állami és szövetségi támogatás biztosításával — több mint 100 millió forint értékű beruházást valósítottak meg. Ebben az időben a személyi szolgáltatás mennyiségi és minőségi mutatói kedvezően ala kultak. 1980-tól a további dinamikus fejlődést vállalva, a lakás szerviz-társulás tagszövetkezetei évről évre egyre növek- vőbb számban végeznek az építőipari szakipari munkákban szolgáltatást. SZÉLESEDETT a felvevőhálózat és különösen a családi ház építésével, felújításával jelentős eredményeket értek el. A VI. ötéves tervben évenként előirányzott 50 millió forintos lakáskarbantartási szolgáltatást várhatóan túlteljesítik. A Pest Megyei Tanáccsal — a VI. ötéves terv indulásakor — közösen terveztük, hogy a lakossági szolgáltatás meny- nyiségi és minőségi növelése céljából 32,5 millió forintos támogatást kap 34 ipari szövetkezet. Ehhez szövetségünk 8 millió forintos KFA kedvezményes hitelt biztosítana. Ma már a Pest megyei helységekben, közel 600 üzletben, többségében korszerű feltételek között vehetik igénybe az állampolgárok a női-férfi fodrász és kozmetikai szolgáltatásainkat. 1982-től az átalánydíjas ge- bines szerződésekkel a jogszabályok lehetővé tették, hogy a szolgáltatást végző dolgozó is érdekelt legyen a jó minőségű, udvarias munkában. Ez a forma előnyös a szövetkezeteknek is, mert — néhány kis helységben levő üzlet kivételével — megszűntek a veszteséges üzletek. 1985- ben várhatóan a személyi szolgáltatás árbevétele meghaladja a 80 millió forintot. Ha az árváltozásokat figyelmen kívül hagyjuk, a volumennövekedés akkor is közel 250 százalékos. Almaválogatás exportra Megkezdődött a nagyüzem a Ilungarofruct budaörsi hűtőházában. Naponta 20—30 vagon alma érkezik a telepre, ahol válogatás után a hűtőterekben tárolják a gyümölcsöt. A be- érkezőkből már exportra is csomagolnak, a képünkön látható almáit Kubába szállítják majd. Barcza Zsolt felvétele A VI. ötéves terv eddig eltelt időszakában a szolgáltatás dinamikusan fejlődött. A Pest megyei ipari szövetkezetek a lakossági, illetve fogyasztási igény kielégítésével 34 ágazatban végeznek szolgáltatást. Ilyenek: a személy - gépkocsi, motorkerékpár, olajkályha, lakatos és fémipari, háztartási gépek, hűtőszekrények, rádiók, televíziók, elektromos kisgépek, mezőgazdasági kisgépek, gyógyászati segédeszközök stb. javítása. A mosás, vegytisztítás, méretes szabóság, bőr- és szőrmeáru egyedi rendelésre, lábbelijavítás, ortopédcipőgyártás, bútor és egyéb faipari javítások elvégzésére is vállalkoznak. a népgazdaság jelenlegi helyzetében azonban nem volt lehetőség arra, hogy a tervezett szolgáltatásfejlesztési alapot az érdekelt szövetkezetek megkapják. Igaz, hogy 11,5 millió forintos támogatást kaptunk, de ebből 3,7 millió forintos a dunakeszi, ötmillió forintos a fóti szolgáltatóházra kellett. A valóságban szolgáltatási fejlesztésre jutó 2,8 millió forintból a vegytisztításra 1,3 millió forint, lakáskarbantartásra 996 ezer forint, a nagymarosi új női-férfi föd rászüzlet nyitására 350 ezer forint, Vácra a női fodrászüzlet beindítására 100 ezer forint jutott. A szövetkezetek a szövetség KFA-hitelének nagy részét nem vették igénybe, mert a szolgáltatás nyereségéből képtelenek voltak a kölcsönt visz szafizetni. Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa — pályázati formában — pénzügyi lehetőséget adott a •szolgáltató üzletek felújításához. Azok a szolgáltató szövetkezetek, amelyek a tervezett üzletfelújításhoz szükséges pénz 40—50 százalékával rendelkeznek, megkapják ebből a keretből az 50—60 százalékot támogatásként. A megye 13 millió forintot kért és kapott erre a célra pz országos tanácstól. MA MÉGIS GONDOT jelent — több szövetkezetnél — a 40—50 százalékos saját alap előteremtése. A szolgáltatást végző ipari szövetkezetek többsége nem kijelölt szolgáltató szövetkezet, és így — o jelentős adóteher miatt — nem képes a költségei terhére a fel újítási keretet kigazdálkodni, mivel a nyeresége több mint 80 százalékát különböző adókban fizeti be. Az ipari szövetkezetek szolgáltatásával a lakosság döntő többsége elégedett. Igen sok jó színvonalú, udvarias és készséges fodrász, kozmetikus, szakszerelő munkatársunk van. Sajnos azonban néhány területen a szolgáltatások színvonala visszaesett. Magyarázható ez azzal, hogy igen sok szakember — főleg lábbelijavítók — a megérdemelt nyugdíjba vonult, s közel 300 szakember kisipari engedélyt váltott ki. így az utánpótlás egyáltalán nem, vagy nehezen oldható meg. Ha ez sikerül is, ilyen esetekben ritkán biztosítható a korábbi szakmai színvonal. Az alkatrészigényes szolgáltatásoknál — ugyan hullámzóan, de — gondot okoz az anyag-, alkatrész- és részegységellátás. Néhány javítandó eszköznél — pl. egyes külföldi tv-készülékeknól, háztartási vagy hűtőgépeknél — emiatt meghosszabbodott a javítási idő. Természetesen ilyenkor az állampolgár a szerviz dolgozójával közli — temperamentumától függően — véleményét. Ez is lehet az elégedetlenség, a panaszok kiindulásának alapja. A SZÖVETKEZETEK — és a szövetség is — minden panaszt kivizsgáltatnak és a jogos igények kielégítésére intézkednek. Néhány esetben büntetésként az elbocsátást is alkalmaztuk. A szakember- utánpótlást viszont nem tudtuk megoldani. A szolgáltatások nagy része nem tartozik a magas jövedelmű tevékenységek közé, nincs elég ösztönzés. Sokkal olcsóbb fusiban vagy kontármunkában elvégezni a javításokat, felvenni a szolgáltató szervézetek áraihoz hasonló díjazásokat, de adózás, társadalombiztosítási hozzájárulás nélkül, és közel a teljes bevételt egyéni jövedelemként felhasználni, ugyanakkor semmi garanciát nem vállalni. A jelenlegi kedvezőbb —az anyagmentes termelés 10 százalékát kitevő — adókedvezmény sem eléggé ösztönző hatású mindaddig, amíg a jogszabályok alapján határozottabban nem lépnek fel az ilyen magatartás és tevékenység ellen. Igen sokszor tesznek panaszt szövetségünknél a különböző — szolgáltatást vállaló — önálló gmk-ra, szakcsoportokra. Az esetek nagy többségében sajnos nincs lehetőségünk segíteni, mert nemcsak a munkát vállalók személye ismeretlen, de sokszor a gmk telephelye sem található ott, ahol bejegyezték. Ilyenkor a becsapott állampolgár a különböző hatóságokhoz fordul panasz- szal. Amikor a várható előnyök — olcsóbb anyag, gyorsabb kezdés, befejezés — miatt sem megállapodást, sem árbecslést írásban nem kötnek, nem jut eszükbe, hogy miként fogják ilyen esetben érvényesíteni jogos panaszaikat. SAJNOS SOK MÉG a felületes, csak a pénz utáni vágy hatása alatt élő, fusizó álszakember. Az ipari szövetkezeti szolgáltató szakemberek által végzett — néha bürokratikus, de mindenképp nehézkesebb — szolgáltatás nem egy esetben kedvezőtlenebb a fusizó által ígérteknél, annak ellenére, hogy ez biztonságérzetet táplál, mert egy szocialista szervezettel kötött munkaszerződés garanciát is ad. Véleményem szerint a szocialista szervezetek szolgáltató tevékenységét további adókedvezményekkel ösztönözni kellene. Az erkölcsi támogatást erősítené, ha e szervezeteknél is — ugyanúgy, mint a kisipar-^ nál — a lakosság részére végzett minden munkát szolgáltatásnak ismernének el. Jelenleg például a lakások szakipari munkáinál az új berendezések, központi fűtés, fürdőszoba-berendezések, új családi házak építése nem tartozik nálunk a lakossági szolgáltatások körébe. Ezért van az, hogy a lakossági szolgáltatásnál csak évi 200 millió forintos teljesítményt ismernek el a ténylegesen végzett lakossági munka 500 millió forintja helyet*. A VII. ÖTÉVES TERV időszakára a jelenlegi színvona megőrzését tervezzük. Ha le hetőség nyílik a szolgáltat szervezetek jobb érdekeltség', nek megteremtésére, a Pe megyei ipari szövetkezete egész biztosan vállalkoznána az igények szélesebb köréne kielégítésére. Dr. Bernáth Tibor, a Pest Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének elnöke Kokszolcmä építése Téliesífés Megkezdték a téliesítés előkészületeit a magyar kohászat folyamatban lévő legnagyobb beruházásán, a Dunai Vasmű új kokszolóművének építkezésén. A cél az, hogy nagy hidegben is zavartalanul folytathassák a munkát. Öt nagy építési-szerelési területen — a blokk körüli csarnokban, a szárazkokszoltónál, a szénbunkereknél, a koksz- osztályozónál és a kettős por- ülep^őnél — befedik és fűt- hetővé teszik a munkahelyeket. A kivitelezésen dolgozó 25 vállalat 1700 dolgozója ugyanis el akarja érni, hogy az eredetileg tervezett határidőknél hat hónappal korábban, már 1986 decemberében megkezdődhessék a termelés. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a leghidegebb napokban is folyamatosan dolgozhatnak. Az új kokszolómű építése és gépészeti szerelése jó ütemben halad.
