Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-07 / 235. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1985. OKTÓBER 7., HÉTFŐ A kisközségek gondja Egyedül nehéz főbbre jutni Csak ideiglenesen pótoljuk a négy tantermet Az ecseri falugyűlésen ösz- szesen kétszázhetvenen vettek részt, ezen is érződött a település vezetőinek jó előkészítő munkája, mert a felszólalók, a kérdező és vitázó polgárok többsége a realitások talaján maradt akkor is, amikor mérlegelt, majd döntött és szavazott... Wéber Sándorné, a HNF ecseri bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, majd javaslatot tett a falugyűlés napirendjére, amelyet a jelenlévők el is fogadtak. Szentesi Lászióné, a HNF helyi bizottságának megbízott elnöke tartotta meg a testület beszámolóját, aminek tartalmát a falugyűlés tudomásul vette. Három tartózkodással megválasztotta a népfrontbizottság harminchárom tagját és tisztségviselőit, illetve megyei küldötteit. Szűcs Sándor tanácselnök a VI. ötéves terv eredményeit és gondjait vázolta föl. ' Felsorolásában említette a megépített ifjúsági ABC-áru- házat, a művelődési ház átépítését és bővítését, a második körorvosi és a fogorvosi körzet kialakítását, a 200 adagos konyha és négy iskolai tanterem felépítésének őszi elkezdését. Megköszönte a lakosság társadalmi munkáját, amely a tervidőszak alatt megközelítette a 11 millió forintot. Az épülő gyógyszer- tárról, mint áthúzódó beruházásról beszélt. A gondokat sem kendőzte el Szűcs Sándor, mert elmondta, hogy az oktatásügyben nem sikerült előbbre lépni a tervidőszakban. Az általános iskolai tanítás Ecser különböző pontjain középületekben történik: így a művelődési házban, az MHSZ klubhelyiségében és a tűzoltószertárban. Ám ez a megoldás csak ideiglenesen pótolja a hiányzó négy tantermet. Az új tervidőszakról szólva pedig felsorolta a legfontosabb teendőket... A négy tanterem, a napközis konyha és az iskola központi fűtésének elkészülte a versenytárgyalások szerint 1986. június 30-ára várható. A községi temető rendezése és bővítése 1987-ben ' történik meg, s a következő évben két változatba* terjeszti a község vezetése terveit a lakosság KeSfemetten sarok Tervszerű késések? 7TÍéglehetösen ritkán jutok el a fővárosba, lakóhelyemről — Gyomráról — közelítem meg a Keleti vagy a Józsefvárosi pályaudvart, A minap — mielőtt vonatra szálltam volna — annak rendje, módja szerint megvásároltam a pénztárnál a jegyet, s kértem egy menetrendet is. Az ablaknál ülő hölgy egy pillanatra meglepődött, aztán elővett egyet, s azon golyóstollat javította ki a már érvénybe lépett változásokat. A menetrend tehát tavaly készült, s azóta — bár többször is nőit változás — a Gyomráról induló szerelvényeket kevésbé érintették ezek. Ez még nem is lenne különösebb baj, az már inkább, hogy panaszkodnak a bejárók a vonatok pontatlan közlekedésére. Előfordul, hogy kimarad egy- egy járat, vagy fél- és egyórás késéssel érkeznek a szerelvények Gyömrőre, s indulnak tovább a fővárosba. A 7 óra 59 perckor induló — a menetrenden feltüntetett — járat például nemegyszer 9 órakor indul csak tovább Budapestre, de előfordult már ennél nagyobb késés is. A Volán járatainál is hasonlókat tapasztaltunk az elmúlt hetekben. A nyár elején lapunkban is megírtuk, hogy késve közleked- ■ nek a reggeli járatok Gyömrő és Monor között. Itt van például a 6 óra utáni első autóbusz. Rendszeresén ezzel közlekedem több hét óta. A falusi templomnál levő megállóban az érkezési időnek 6 óra 9 perc van feltüntetve. Tanúsíthatom, hogy a busz negyed hét előtt még egyetlen egyszer sem érkezett meg ebbe a megállóba. Még ennél is rosszabb a helyzet a 7 óra két perces és az utána közlekedő autóbuszokkal. Az első autóbusz általában olyan zsúfolt, hogy arra a postánál már képtelenség felférni. Az utána következő autóbusz rendszerint 10—15 perces késéssel érkezik meg, s indul tovább Monorra. Gyömrőről néhányan a monori Mezőgépnél dolgoznak. Gomba irányába fél nyolckor van csatlakozásuk, de — a már előbb említett okok miatt — rendszerint hoppon maradnak, nem érik el a járatot. Kénytelenek vagy gyalog nekiindulni, vagy újabb fél órát várakozni a pályaudvaron. A régi menetrend szerint 7 órakor két autóbusz indult Monorra. Ki is volt használva, mert megtelt mindig. Nem tudni, miért szüntették meg a páros busz indítását. Változatlanul zsúfolt a 7 óra 2 perces járat, Péteriben például már nemigen fér fel rá senki. Aztán az is a közlekedés kényelmetlenségei közé tartozik, hogy néhány hónapja hozzáfogtak a monori Volán-pályaudvar újjáépítéséhez. Azt nem lehetne mondani, hogy túlságosan elsietik a dolgot. Az utasok aggódva figyelik, vajon kész lesz-e a hideg idő beállta előtt. Azt is nehezményezik — elsősorban az idősebb utasok —, hogy egyetlen pad sincs, amelyre leülhetnének, amíg felszállhatnak a buszra. Pedig elférne — akár a járdaszigeten is, néhány ülőalkalmatosság. Mondhatnánk, apró ' dol*'•* gok, amelyeket megemlítettünk. Mégis naponta bosszantják az utasokat. Nem lehetne változtatni? G. J. elé. Az első változatban 1989- ben tervezik a vezetékes gáz bevezetésének kezdetét társulásos formában. A második változatban szerepel a belvízrendezés, a szennyvízleeresztő telep létrehozása és a Maglóddal közös szemétgyűjtő hely kialakítása. A szennyvízleeresztő megvalósításához a tanács megyei céltámogatást kíván megpályázni. Szólt arról is Szűcs Sándor, hogy a község területén működő gazdasági egységek, így a Rákosmezeje Mgtsz, az Alsó-Tápiómenti Áfész, a Poll toys Ipari Szövetkezet nagyobb beruházást nem tervez. De a Rákosmezeje kettő és fél millió forintos beruházással eloxálóüzemet létesít. Az Áfész a kiskereskedelmi boltja alapterületét száz, a vendéglátásét 60 négyzetméterrel növeli. A Politoys rendezi ecseri telephelyét, a szociális létesítmény üzemeltetését és biológiai szennyvíztisztítót tervez építeni. Burján Györgyné vb-titkár előterjesztette a településfejlesztési hozzájárulásra vonatkozó javaslatot. (Erről már írásban is tájékoztatták a lakosságot.) Jövőre az iskolai tantermek és a konyha befejezésére, 1987-ben a temető rendezésére, 1988-ban a szennyvíztelep megépítésére, 1989-90-ben pedig a gázprogram előkészítésére fordítanák a befolyt pénzt, ha 800 forintot szavazna meg a lakosság, így 5 millió 136 ezer forinttal több pénze lenne a községnek fejlesztésekre. A tanácselnök szavait követően tizenhatan szólaltak föl, de egy-egy polgár többször is szót kért, s kapott. A felmerült kérdések többségére helyben kapták meg a választ a lakosok, másokat írásban értesít majd a tanács. A falugyűlést követően megtartotta alakuló ülését a HNF helyi bizottsága, amelynek elnöke Szentesi László- né, titkára Wéber Sándorné lett. Aszódi László Antal Iskolatípusok ksnííikfiisal Az együttélés inkább előnyös Kétnapos tanácskozást tartottak Észak- és Kelet- Magyarország szakközépiskoláinak igazgatói és szak- felügyelői a közelmúltban. Az első nap programja a monori József Attila Gimnázium és Szakközépiskolában zajlott, a másodiké a ceglédi közgazdasági" szak- középiskolában Előadás hangzott el a közgazdasági szakoktatás aktuális kérdéseiről, a vegyes profilú iskolák igazgatásának sajátos vonásairól, a hivatástudatra nevelésről. A tanácskozáson jelen volt Kóbor Zoltán, a művelődési minisztérium főelőadója, Csikós Tóth Agnes, a megyei tanács általános szakfelügyelője, a Monoton zajló programon pedig Tóthné Fiel Mariann, az MSZMP városi jogú bizottságának titkára, s egy részén Rágyánszki Pál, a körzetközpont tanácselnöke is. A vegyes profilú iskolák igazgatásának sajátos vonásairól Szentgyörgyvári István, a monori gimnázium és szak- középiskola igazgatója tartott előadást. Monoron 1971-ben kezdődött a szakközépiskolai képzés, igazgatási-ügyviteli ágazaton, s közgazdasági szakközépiskola formájában. A csaknem 15 év tapasztalatairól nyilván bőven lehet beszélni. Már maga az alapkérdés is izgalmas: hogyan képes konfliktusok nélkül együtt élni két iskolatípus? Erről beszélgettünk Szentgyörgyvári Istvánnal. A diploma rangja — Ha máris az összegezésnél kezdeném, azt kellene mondanom: nálunk az intézményen belül ez nem okoz nevelési problémát. Mégis jó, hogy ezen a tanácskozáson a témáról bőségesebben lehetett beszélni, hiszen vannak azért gondok, s már maga az ösz- szehasonlítás is szolgál tanulságokkal. — Mint említette, a szak- középiskolákban s a gimnáziumokban tanulók aránya országosan 50—50 százalékos. Monoron viszont az arány: négy az egyhez, a gimnázium javára. Miért? — Mert a terület igénye hosszú távon: egy osztálynyi végzős diák. Igaz ugyan, hogy pillanatnyilag ez az igény éppen nagyobb, de ha ennek kielégítésére most új géptermekkel, egyebekkel rendezkednénk be, 5—6 év múlva mindezeket le kellene állítani. A nálunk végzett diákok jól el tudnak helyezkedni, ha a területen hiányoznak, az annak köszönhető, hogy Budapest közel van, s ott több a kezdő fizetés. — A szakközépiskolai beiskolázás előtt még mindig van felvételi beszélgetés — a gimnáziumban erre nincs szükség. — Sokan jelentkeznek szakközépiskolába, de azt tapasztaljuk, hogy a nyolcadikat végzettek között egyre több r> kettes-hármas eredményű diák, jóval több, mint az előző időszakokban. Ennek sokféle magyarázata és oka van. Egyebek között az, hogy az általános iskolákban a demográfiai hullám növekedésével romlottak a tárgyi és pedagógiai körülmények. S mi tagadás: a diploma rangja egyre kisebb, az anyagi javaké egyre nagyobb, a gyerekek inkább választanak gyorsan jól fizető szakmát, s a tanulás, az érdemjegyek ennek ma még nem függvényei. Eljutottunk odáig, hogy ma a munka valóban nem szégyen, semmilyeif munka nem az — ha sok pénzzel jár. A különbségek — De hát a továbbtanulni szándékozók között mégis, csak válogatni kell. Kik kerülnek szakközépiskolába? — Van erről .statisztikánk, amiből könnyen megállapítható például, hogy • kétszer többen vannak a szakközépben olyanok, akik csonka családból érkeznek, mint a gimnáziumban. A fizikai dolgozók gyerekeinek aránya a szakközépiskolában 95, a gimnáziumban 65 százalék. Ezek a számok már mondanak valamit — de nem térségi jellegű, hanem országos jelenség ez. Azt is látjuk, hogy a szakközépiskolások munkához való viszonya jobb, mint a gimnazistáké, gondolkodás- módjuk érettebb. Vannak konkrét és közelebbi céljaik. Az iskola tanulmányi átlaga 3,6, a szakközépiskoláé 3,5. Alig van különbség. — A gyakorlati munkában, a tanulmányok során viszont vannak különbségek. — Vannak bizony, s ezek gondokat okoznak. Mert bár ugyanazok a pedagógusok oktatnak mindkét iskolatípusban, más a szakközépiskolai jelölésrendszer, más a történelmi anyag „korszakolása”, pedig az óraszám is ugyanaz — s ennek nemcsak . hogy különösebb értelme nincs, de még gátol is egy sor dologban. Mire közös nevezőre hozzuk, kiegyenlítjük a különbségeket — elpazarlódik az idő. S ami nagyon hiányzik: a szakközépiskolában nincs biológiai és zenei nevelés. — Ügy gondolom, a biológiai neveléshez tartozik bizonyos értelemben az is, amiről így beszélt: ha nem ismerné is a diákokat, ki tudná választani közülük első látásra a szakközépiskolásokat és a gimnazistákat... — Igen. Ha szünetben végigmegyünk a folyosón, a túlsúlyból, a hát görbületéből tudni, kik a szakközépiskolásaink ... Különös, hogy a versenysportokban a gimnazistáknál is többen, százan, száz- húszan vesznek részt, viszont, aki nem versenyez, az jóformán alig mozog. Alkalom pedig lenne rá bőven, hogy csak egyet említsek: az országjáró diákkör rendszeres túrái... Házon beiül — Az összegzésről egy mondatban már beszéltünk. Hogyan fogalmazná ezt valamivel részletesebben? — Három pontba foglalnám a konklúziókat. A többféle iskolatípus együttélése inkább nevelési előnyökkel jár, a hátrányok kiszoríthatók. Másodszor: az összehasonlítás minden területen a jobb pedagógiai munkát segíti elő. Harmadszor pedig: az iskola- vezetés és a tantestület speciális problémái , házon belül megoldhatók, mi erre törekszünk, s bízunk benne, hogy ami az iskolatípus gondjait illeti, azok orvoslását ez a tanácskozás is elősegítette. K. Zs. Szedik a burgonyát a monori Kossuth Tsz-ben, a Kalocsa-tanya környékén. Iparkodnak, hiszen még a jó időben szeretnék felszedni a 205 hektárról a termést. Képünkön: munkában a két burgonyaszeűö gép Hancsovszkl János felvétele A lás Színház az más Tabarin és társai tréfálnak Vecsésen évszázados hagyománya van az amatőr színjátszásnak. Színházpótló szerepüket jól betöltötték a mindenkori együttesek. Az „amatőrsé- get” közülük sokan túlszárnyalva nőttek ki, s lettek hivatásosok, Thália papjai, papnői. :::: Ilyenek az 50-es évekből: Labanc Borbála, a pécsi Nemzeti Színház, Simor Ottó, a nyíregyházi Móricz Zsigmond, később a kiváló művész Kiss István a kaposvári Csiky Gergely, Szersén Gyula a budapesti Nemzeti Színház tagja, a magyar filmekben is sok jeles szerep megformálója, Lakatos Gabriella, az Operaház primadonnája és a legfiatalabbak közül Varsa Mátyás, a szegedi Nemzeti Színház tagja. Ám szép számmal akadnak közöttük elhivatott örök amatőrök, akik a színjátszást nem mint színészmesterséget űzik, de megszállottként játszanak, A színpad számukra egyfajta életforma. Ez a belőlük sugárzó hit adta a gondolatot: ösz- sze kell fogni a tehetségeket. Varsa Mátyás, ezúttal rendezői rátermettségét is bizonyítva, megvalósította a lehetőséget: megalakította a „Más Színház” társulatot, a vecsé- si József Attila Művelődési Ház kisszínházát. A társulat legkiválóbbjai, akik mint egyhangúan vallják: el sem tudják képzelni az életüket színjátszás nélkül — rendezőjüknek olyan, partnerei lettek, hogy feláldozták a nyarat, az estéket. Profi módon álltak helyt kétgyermekes családapák a kulisszák mögötti nehéz munkában. Végül is a produkció „testre szabott”, s az önmegvalósítás öröme már a próbák során garancia volt a kívánt végeredményre: a sikerre. m Ki ne emlékezne Molnár Ferenc Nemecsekjére? Az azóta férfiúvá lett tehetséges gyermekszínész Molnár István ezúttal a címszereplő: Tabarin. Vagy az országos versenyen győztes színmű Sánta Ferenc Bíró Julijának Púpos legényére: Fogarasi László játékára? Ö most: Lukács. A csodálatos orgánumú színjátszó, versmondó: Hrachovina Lajos Rodo- mont kapitány és Pipándi megtestesítője. Az ugyancsak kettős szerepet játszó ígéretes fiatal tehetség: Farkas Márta Franciska és Izabella szerepében nagyszerűt produkál. Varsa Mátyás már mint diplomás művész, önálló estjeivel a „Remeteséget vagy missziót” és az „Egy szerelem és egy kék füzet” című irodalmi összeállításával már belopta magát a vecsésiek szívébe. A közönség ezúttal is szívesen tapsol a „Kikiáltó”-nak, a „Más Színház” megteremtőjének^ aki kulturális igényt igyekszik kielégíteni. Vecsésen elindult valami. Az ember mióta megtanult, azóta szeret is nevetni. Jó néhány éve, szintén Varsa Mátyás rendezésében Farceok „Az üstfol- dozó” című darabjának sikere nyomán ezúttal a Tabarin és társai megelevenítésével adnak alkalmat Vecsés közönségének a kacagásra. »?•!** Tabarin a XVI—XVII. század fordulóján Párizs terein játszó komédiás legendás tréfáiról volt ismert. Sokat merítettek belőle utódai, bár ő maga kőszínházban sosem játszott. Motívumai Moliére-nél is felismerhetők. S mint akkor, ott Párizsban, a Commedia dell’arte, viszi színre Vecsésen a Más Színház évadnyitó előadásában a komédiákat. Fekete Gizella •(ISSN 0X33—2651 (Monori Hírlap) Géppel szedik a burgonyát
