Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 335. SZÁM 1986. OKTOBER 7., HÉTFŐ Befeglátogaték Egy papírlap a postaládában A betegséggel nem lehet alkudozni Csirifes-csfribá... A bohócok is nagy sikert arattak Decemberben Pingpongolimpia Hajdanvolt csobogók produkciókat ... bár az I» két­ségtelen, a taps itt és most ki­zárólag freudi lélekelemzéssel lenne visszavezethető erre... Nehéz a csúcspontot megál­lapítani. Találgatjuk, vajon jo­gos az Axt-produkciót annak nevezni. Kidolgozott minden mozdulat, s hihető az ijedelem is a látszólag majdnem elvé­tett mutatvány miatt — aki művész, az művész. T ovasparádé után van e ■*-é vége a műsornak. Nincs tolongás, a fáradt gyerekarcok meg a sírás csak pillanatnyi. Másnap majd boldogan mesé­lik az óvodában, iskolában a nagy kalandot, a fókát, a maj­mokat, az oroszlánt •— a szép­séges Catherinát galambjaival, egyszóval azt a különleges vi­lágot, amit csak úgy egysze­rűen, egy szóval szoktunk em­legetni. Ügy, hogy CIRKUSZ. Ballal Ott« egységet sikerült megnyerni. Mások mellett például a MÉH területi szervezete aján­dékcsomagokkal lepi meg a gyerekeket, Szobrát a foly­vást reklámozott üdítőitalok­ból érkezik bőséges ellátmány, a váci Forte pedig fotóanya­gokat küld. Általában is igen élénk a patronálásra felkért gazdálkodók segítő kedve. 12 asztalon folyik majd a játék, de a sportoló diákokkal nem csupán a csarnok falai között találkozhatunk, hiszen szerveztek számukra ismerke­dési estet, diszkót és filmve­títést is. y Betegnek lenni drága do­log. Az egészség és a munka- képesség értéke szavakban meg főleg pénzben kimondha­tatlan. Aki ágynak esik, pon­tos fogalmakat formálhat ró­la, Ez az ő szempontja, de , nem csupán az övé. Egy adat: az állam esztendőnként hát­borzongatóan magas összeget, 5 és fél milliárd forintot fizet ki táppénz gyanánt. Ez a szám távolról sem tükrözi a nyava­lyák okozta tényleges veszte­séget, hiszen egyebek mellett hozzá kellene számolnunk — ha lenne becsült mennyiség — azt a gazdasági hátrányt, ami a termelésből való kiesés­sel jár, A betegséggel alku­dozni ugyan nem lehet, de a táppénzes napok számának csökkentése valamennyiünk érdeke, mert az ezen a csa­tornán kiáramló pénzből min­den fillérnyi megtakarítás másfajta szociálpolitikai tá­mogatásra, például a gyer­mekgondozási díj emelésére fordítható. Persze, senki sem kíván a különféle testi’ kórságokkal küszködök rovására takaré­koskodni. Az alapelv szándé-. ka. hogy a táppénz illesse meg azt, aki beteg. Annak azonban, akit elért a baj, ele­mi érdeke, hogy csorbát szen­vedett képességeit mielőbb új­raélessze, s ennek megfelelő életvitelt folytasson, pontosan betartva az orvos utasításait. Egyúttal ki kell vonni a támo­gatottak köréből azokat, akik maszek ügyeik elintézése vé­gett törekszenek betegállo­mányba. Aggodalomra adnak okot a ceglédi társadalombiztosítási kirendeltség statisztikái — mondják a helybeli szakembe­rek. A kirendeltség illetékes­sége igen nagy területre ter­jed ki: felöleli Ceglédet,Nagy­kőröst. a volt ceglédi járást, Monort. Pilist, Nagykátát és ez utóbbinak néhány környe­ző községét. A térségben 54 ezer a biztosítottak száma. Szóval a kimutatások arról Fejlődő, szépülő városaink­ban a parkok felújítása, újak létesítése nagyon dicséretes törekvés. A gyeptégla beszer­zése azonban gondot okoz, sőt a nemes füveket tartalmazó kockák egyre drágábbak. Ér­tesüléseim szerint egy négy­zetméternyi gyeptéglafelület beépítve 49 forint. Nem kis összeg, hisz egyetlen négyzet- méternyi terület parányi egy átlagos méretű parkban, szo- borkörnyezetben. Bevallom, nem lapoztam fel sem Krúdy Álmoskönyvét vagy Freud Álomfejtését, hogy megfejtsem, mit jelent az, hogyha valaki gyeptéglá­ról. álmodik. Nem is akármi­kor, hanem nappal. Sajnos, most ilyen bajom van. felté­telezve azt, hogy a kérdésben illetékesek mind jóhiszeműen jártak el, csak a következmé­nyeket nem gondolták még­sem végig. Épp akkor nem történt meg, amikor a városban kel­lene jó minőségű gyeptégla nagyobb mennyiségben. Néz­zük a tényeket. Végre a Szol­noki út Bede-szél felőli ré­szén a nagy lapály megszű­nik, eltűnnek a sitthegyek, mesélnek, hogy 1984 márciu­sában 6,3, 1985 márciusában pedig 7 százalékuk töltötte be­tegen a napjait. Ugyanez az összevetés az augusztus hóna­pot kiszelve: 5,4 és 5,8. Növö- getneik a mutatók. De emellett a sokéves ta­pasztalatok szerint nem más­kor, hanem tavasszal és ősszel duzzad fel létszámban a be- tegállományosok csapata. Jó, jó, begyulladnak a kötőhár­tyák, kétségkívül járvány van. Ára állítsuk ide a líraibb oko­kat is. A tavasz a rügyfaka- dás és a kerti munkák, az ősz meg a betakarítás, vagyis a kerti munkák időszaka. Ilyenkor aztán előkerülnek — így mondják — a talonba tett betegségek, sokak sürgősen orvoshoz rohannak, s hát bi­zony a dolog természetéből következően nemigen akad doktor, aki nyugodt szívvel vállalná a felelősséget és fő­képp a kockázatot, hogy ne valódi betegségre, hanem a maszekolási kórra gyanakod­jon. A kirendeltség területén a biztosítottak közül naponta át­lagban. 2—25Q0, ember van. .be­tegállományban. Maguk mö­gött tudhatják a szociálpoliti­ka meg az egészségügy intéz­ményrendszerének gondosko­dását. És a munkahelyekét is. Elvben legalábbis. Mert léte­zik egy roppant ésszerű mi­nisztertanácsi határozat, az 1007/76-as, ami arra figyel­meztet, hogy egyértelműen a munkáltatóit a gazdálkodó egységek feladata figyelemmel kísérni a hiányzókat, így a betegeket Is. Mondom, éssze­rű a rendeletbeli tétel, hiszen leginkább mégiscsak munka­helyi környezete, tovább men­ve .szűkeb b kollektívája is­merheti a hiányzót. Ennek a kötelezettségének a vállalatok egy része nem tesz eleget. Azért van a társada­lombiztosítási szervezet — mondják. Tévedés, hisz épper­ről szól a Minisztertanács imént szóba hozott rendelete. csak az a baj, hogy nagyon drága C-szintet hoztunk létre. (A talajtan szakirodalmában a C-szint a háborítatlan altalajt jelenti.) Eddig ott kitűnő, ka­szálónak való ősgyep terpesz­kedett. Drága ez a befedés még akkor is, ha mindezt társadal­mi munkában is végzik. Drá­ga, mert nem menekült meg, ami menthető lett volna. Any. nyit szükséges mindig instruk­cióként elmondani minden vállalkozó kedvű munkásnak, hogy előbb a jó gyepet borot­válják fel, ez a legolcsóbb gyeptéglanyerési módszer. Te­hát körültekintően történjen mindig a feltöltés, bárhol is legyen az. Tudomásom sze­rint erre egyébként is van egy általános földhasználati ren­delkezés, s itt épp érvénye­síthető lehetne. Elenyészett néhány száz négyzetméter gyeptégla, ami­nek az értéke elszámoló áron is több ezer forintot jelent. Most ezt letakartuk, befedtük, mint bármely más szemétfé­leséget. holott egyik sem he­lyes módszer. S. D. Egyébként érdemes lenne azon is eltöprengeni, hogy a gaz­dálkodók, valamint a kollégák az elveken túl milyen mély­ségben érdekeltek abban, hogy utána nézzenek: hiányzójuk valódi vagy műbeteg? Persze a társadalombiztosí­tási szervezet sem maradhat tétlen, ha a táppénzes fegye­lem megszilárdításáról van szó. Éppen ezért a ceglédi ki- rendeltség — többszöri kísér­let után — a budapesti igaz­gatósággal karöltve szeptem­ber 16-tól két főhivatású be­teglátogatót alkalmazott. Fel­készítésükre, a lehetséges for­télyok átörökítésére igen nagy gondot fordított a helybeli rendelőintézet főorvosa is. A beteglátogatók szándéka — a közhiedelemmel ellentét­ben — nem az, hogy ellenőr­zésükkel zaklassák a maródia­kat, hanem, hogy a kívánatos magatartásbeli kötöttségek betartását elősegítsék és a bliccelők kiszűrésével a táp­pénzes százalékot némileg csökkentsék. Munkájuk érzékeny, kényes és bonyolult, hiszen minden igyekezetüket latba kell vetni, hogy a pár perces találkozást semmiképp se érezzék sértés­nek, akiket valóban a beteg­ség terhe nyom. S hogy vilá­gosan lássák, nem ellenük, hanem értük indulnak nap nap után útnak a beteg-látoga­tók. Persze ennek dacára, ha valakit mégsem találnának otthon, kénytelenek a, posta­ládában hagyni azt a hdvata-' los szövegű papírost, ami a táppénz egy részének letiltá­sát helyezi kilátásba. Igaz, gyógyszerért, kenyérért stb., el kell ballagnia a be­tegnek is. De a társadalom- biztosítási kirendeltség nem hatóság, nem kíván behajta­ni senkitől sem pénzt. A be­teglátogatók által, rögzített észrevételeket a munkahelyek­nek küldi el, s a többi már a munkáltató feladata. Nála kell igazolni a távollétet, az 6 jo­ga a letiltás és a felmentés. Az első hat nap során a két új munkatárs 159 betegálló- mányost keresett fel, egyelő­re csak Cegléden. Közülük 45-öt nem találtak ottho-n, il­letve joggal vélelmezték, hogy nem tartják be az orvos elő­írásait. 45 cetli maradt a pos­taládákban. Varga Sándor A szokásos helyen hirdeti magát a Budapest Cir­kusz. a jelszavakat sugárzó, hangszórós kocsik sem hiá­nyoznak az utcákról. Mit lehet tenni, mást nem, mint enged­ni a kérleld gyerekszemeknek, s végre ellátogatni a CIR­KUSZBA. A hatalmas sátor a vásárté­ren magasodik. Negyvenhat méter átmérőjű, hat szezont szolgált már ki, s benne há­romezer-kétszáz nézőnek jut hely. Most úgy ezren lehetünk. A tömeg határozott várakozással tekint az események elé. Sa­nyiin ...! — kurjantja el ma­gát egy atyafi, fél literrel hangosabban talán a kelleté­nél (mert a bejáratnál sok mindent lehet venni). Kezdés előtt két perccel megjelenik a zenekar. Vilá­goskék zakó, sötétszürke ing, jó hangulat. A dobos kever egy nagyot a zeneszerszámán, a végén a magasba hajítja a „dobdöngetőt”, természetesen elkapja, gyér taps — hangol a tömeg, majd a kitartott á-ra a gitár meg a trombita is. Hajszálpontosan kezdenek, bájos, ide illő szöveggel: 1— Hölgyeim és uraim, a Duna- Tisza hullámhosszán köszönt­jük önöket... lesz ló s víziló, majmok, zsonglőrök, akroba­ták. A román vendégmüvészpár állatsereglete valóban megfe­lel a beharangozó szövegnek: nehéz összeszámolni, hány faj­ta ügyeskedik a reflektorfény­ben. Van itt szamár, papagáj, majom, de még kanalasgém is, láthatóan nem túl szívesen produkálja magát. Tán a gá­zsit kevesli — hangzik a meg­jegyzés a nézőtérről, de ezt nem érti az állat, mert mégis­csak meggondolja magát, s megkezdi a mutatványt... A bohócok mindig sikeres emberek — mások meg min­dig azt kutatják, ők mikor sír­nak? Itt nevettetnek, jóízűen, ide való vidámsággal. Különö­sen az első sorokban ülő gye­rekek élvezik Laci és Dávid műsorát. Még többször feltűn­nek az elkerülhetetlen ma- nézsátálakítások alatt. Talán a legnagyobb sikert Dávid arat­ja, amint a pincsikutyát veze­ti körben — combvastagságú kötélpórázzal. Hiába, a külön­leges az különleges. A négy kerékpáros egy ke­réken tud annyit, mint a köz­lekedők kettőn se. Legyen raj­ta ülés, vagy több méter ma­gasságban a hajtó, egyaránt ügyeskednek, hajszálnyi meg­ingás nélkül kerekeznek. A gyerekek kedvencei — hát persze, hogy a medvék... Üjabb román szám, a bgrna bundájúnk lomhán produkál­ják magukat. Egyikőjük még az orosz népi táncra is vállal­kozik— tán ez kapja a leg­nagyobb tapsot. A karuszelszám lélegzetelál­lító forgataga mindenképpen jó váltást mutat. Van itt min­den, ami ilyenkor szokásos. Egy kéz, fog, vékony zsinór — a közönségnek tetszik a min­dennapok világától messze ve­zető mutatvány. Az artistanő arcán a legveszélyesebbnek tű­nő mutatvány alatt is mosoly. Ez sem kerüli el a figyelmet. Az idomított víziló füleivel vált ki nagy tapsot. Nem akármire képes ez a lassú ál­lati Hogy mire...? Tessék megnézni. A két Eötvös jól ismeri a Csöpi névre hallgató teremtményt, az biztos. Az­után — a műsorközlő önironi­kus szavai szerint — a leg­mozgalmasabb negyedóra, vagyis a szünet következik. A cirkuszos fiúk boszorkányos ügyességgel illesztik egymás­hoz a pár méter magas rácso­kat — vadállatszám követke­zik majd. A rácsnak inkább pszichológiai értelme van. , A hét oroszlán meg Mariet­ta és László persze hogy me­gint a gyerekek előtt arat leg­nagyobb sikert. Ámbár ... szó­val, az a lusta (vagyis: lus­tának idomított...) oroszlán több, mint érdekesség. Ki tudja, talán saját gyarlósága­ink állatokba költöztetett el­lentmondása. a többszörösen átváltozott visszaköszönés te­szi mélyértelművé a hasonló Év utolján ismét az orszá­gos figyelem középpontjába kerül Cegléd — mégpedig egy jeles sportesemény révén. De­cember 27., 28., 29.: A XXI. té­li úttörő-olimpia asztalitenisz­döntője a helybeli tornacsar­nokban. 10 megye meg a fő­város 92 ifjú ütőforgatója ve­szi birtokába néhány napra a második esztendejében járó intézményt. A minap az előkészületek jelenlegi állásáról tárgyaló és a különféle részletkérdéseket vitázva tisztázó munkabizott­ság ülésén kiviláglott, hogy támogatóul már eddig is jó néhány Pest megyei gazdasági A szüret közeledtével a jó gazda tüzetesen szemügyre ve­szi kiürült hordóit, és ha kell, egy jó kádár segítségével te­szi újra életképessé. Ha pedig bő a termés, akkor újat is csi­náltat. A napokban látogattunk el idős Bán Lajos kádárhoz, aki noha már túl van a hetvenen, még mindig gyakorolja a szü­leitől örökölt szakmát. — Hajdanán milyen eszkö­zök készítését igényelték a ceglédi emberek? — Először is másféle fákból készültek a hordók és a többi tárgyak. Főleg az eperfa volt a felkapott, de emellett fogyott a bükk, a tölgy, sőt a szelíd- gesztenye is. A mai időben tölgyből, eperből és főleg az akácfából készülnek a hordók. A választék ázéles volt le- gényikoromban. Csináltunk dé­zsákat, köpülőket, favödröket, famozsarakat, ülőkádakat, cso- bolyókat, vizeslajtokat és a Befejeződött a kispályás labdarúgó-bajnokság. Az első osztály tizenkét csapata . kö­zött a VIKUV bizonyult a legjobbnak, őket az Örfegfiúk és a Viktória követi. Az első osztálytól a törteliek mellett — akiket többszöri ki nem állás miatt már korábban tö­rölni kellett — a Ceglédtej búcsúzott. A II. osztály két csoportjá­ban 26 együttes vetélkedett. Az első helyezettek jövőre az 1. osztályban szerepelhetnek. Végeredmények: Északi cso­port: 1. Kossuth Tsz, 2. Tég­lagyár, 3. Aszfaltútépítő Vál­lalat. Déli csoport: 1. Kórház, 2. Állami Tangazdaság, 3. Honvéd, tüzérek. A résztve­vők szokás szerint színvona­las bajnokságot játszottak. Ugyanakkor viszont nem sza­bad említés nélkül hagyni a fel-felbukkanó sportszerűtlen­ségeket — a tömegsportban végképp nincs helyük! —, amelyek beárnyékolták a kü­lönben jól sikerült rendez­vényt. Sajnálatos, hogy az élenjárók munkát adtak a fe­gyelmi bizottságnak is. Közü­lük néhányan több hónapos mindennapi _ „használathoz .el­engedhetetlen más fatárgya­kat. Ceglédnek nagy volt a szőlőterülete, ezért mindig volt munkánk. Az összes művele­tet kézzel végeztük. Az első gépem, jól emlékszem, egy szalagfűrész volt, akkor 1954- et írtunk. — Most,- 1985-ben mit keres­nek a vevők? — A kis méretű 50—100 li­teres hordákat, mert sok a hobbitulajdonos, aki csak a sa­ját kis területén termett bo­rát akarja lassan elfogyaszta­ni. A kádak, a kármentők, a töldöklők azért ma is fogyna!:. Én már kevés új hordót készí­tek. Inkább a javításokkal foglalkozom, mert igencsak benne vagyok a korbán. Tud­ja, azért mégis nyugodt va­gyok, mert ha én majd vég­képp abbahagyom, akkor itt a fiam, aki máris benne van a kádárszakmában. Kiss Sándor eltiltást kaptak, sőt, van olyan is, aki öt évig nem vehet részt tömegsporteseményen. Alighogy véget ért a váro­si bajnokság, máris kezdődik a másik küzdelemsorozat, a „November 7. Kupáért”. A kieséses rendszerű kispályás labdarúgó-tornára 22 együttes nevezett be, akik a CVSE sporttelepén szeptember 23- tól kuparendszerben (oda- visszavágós alapon) küzdenek a továbbjutásért. A döntő mezőnye november 7-re ala­kul ki, a legjobbak a ku­páért valószínűleg a városi tornacsarnokban mérkőznek majd meg. U. L. Műszakiaknak Október 9-én, 15 órakor a ceglédi technika házában dr. Tóth János, az MTESZ főtitká­ra tart előadást. Téma: a mű­szaki féjlesztés, a műszaki ér­telmiség és az MTESZ idősze­rű feladatai. v ISSN 0133—3500 (Ceglédi HÍ!' Bitument szór az utakra Hét darab bitumenszórőt adnak át ezekben a napokban a Közgép ceglédi gyáregységében. A közúti igazgatóságok szer­te az országban használják a ceglédiek gyártmányát. Képün­kön: munkavédelmi feliratokkal látják el átadás előtt a be­rendezéseket. Apáti-Tóth Sándor (elvétele Különvélemény A gyeptégláról Kispályás végelszámolás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents