Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-07 / 235. szám
4 Titian 19S5. OKTÓBER T, HÉTFŐ Kereskedelmi ellátás Aszódon Nem lesz még több bolt Mostanában régebbi időkről szóló híradásokat olvasgattam. Többször találkoztam a megállapítással: Aszódon virágzott a kereskedelem. Múltba merülésemmel egyidejűleg a nagyközség végrehajtó bizottsága a belkereskedelmi ellátás helyzetét tekintette át. A szóhasználat is jelzi, nem teljesen ugyanarról beszéltek a régiek és a maiaík. A végrehajtó bizottság tagjai aligha minősíthették Aszód mostani kereskedelmét virágzónak. Az ellátás, akármilyen jó is, talán nem is lehet virágzó. Vajon jó-e Aszód. Domony, Iklad kereskedelmi ellátottsága? Remény szerint A testület elé került tájékoztató szerint a három községben, amely közigazgatásilag egy, néhány állami és szövetkezeti vállalat, valamint huszonhárom magánkereskedő működik. Az első és legfontosabb az élet fenntartása, az élelmiszer. Domonyban két, Ikladon három, a székhely községben hat élelmiszerbolt található. A boltok bevétele emelkedik, hogy ez pontosan miből ered, az nem tűnik ki. Az viszont egészen határozott megállapítás, hogy a hálózat fejlesztése a következő öt évben nem várható. Korszerűsítés, berendezések felújítása, a hűtőkapacitás növelése és karbantartás igen. Se több bolt nem lesz, se nagyobbak a meglevők. A várhatóan emelkedő forgalmat és a remény szerinti bővülő árumennyiséget a meglévő üzletekben kell elhelyezni, lebonyolítani. Nem látszik könnyűnek, hiszen a boltokat üzemeltető vállalatok panaszkodnak már most is. Kicsi a raktárterületük, amelynek nem csekély részét elfoglalja a vissza nem szállított göngyöleg. S ha tárolási nehézségek miatt nem veszik vissza a lakosságtól az üvegeket, az még rosszabb. Milyen a választék? Ez, az üzletek szerint, nagyreszt a szállítótól függ. Nem szokatlan, hogy nem teljesítik a megrendeléseket. Tejtermékekből, üdítőkből, mélyhűtött áruból, édességből a legutóbbi Időkben kisebb volt a választék Aszódon és társközségeiben. A húskészítmények tekintetében valamennyi javulás tapasztalható. A kis boltokra ez persze nem jellemző. A megoldatlan hűtés és a kis forgalom miatt a választék sem nagy. Gázcseretebp i kivonták a konfekciót a forgalomból. A lakosság azóta is sérelmezi. Nem véletlen. A tárgyalások máig sem vezettek eredményre. A nagy készletekre hivatkozva nem tervezik a konfekció újbóli árusítását. Nem sok jót mondtak a gázcseretelepről. Nincs telefonja, emiatt nehézkes a rendelés. Nehéz a telepet megközelíteni télen, az ide vezető út járhatatlan. Ezért ilyenkor akadozik a szállítás. Egyszerre. 900—1000 palackot képesek tárolni. Egy-egy fuvar kimaradása estén már baj van. Magánkereskedelem. Aszódon és Ikladon elég sok ilyen bolt van. Vegyes élemiszert, zödséget, kenyeret, pékárut forgalmaznak. No meg dohányt, divatárut. Akad bar- kácsbolt, használtcikk-keres- kedés, vendéglő. Domonyban mindössze egy virágbolt van magántulajdonban. Ezekben az üzletekben rugalmasan követik a vásárló igényeit, annak változásait. Ami a legfontosabb volna, élelmiszert és napi cikkeket a kelleténél kevesebben árusítanak. A már sokszor emlegetett rossz jövedelemérdekeltség miatt nem nagyon vállalkoznak magánosok ilyen üzletekre. Tisztaság A vizsgálatok szerint az úgynevezett kereskedemi morál jó a magánboltokban. Előfordulnak kisebb szabálytalanságok, így például nincs mindig rendjén a bizonylatolás, hiányzanak az áru eredetét tisztázó számlák, nem pontos a pénztárkönyv. A származási hely ismerete nem közömbös, hiszen ezekből állapíthatná meg az ellenőr, hogy megfelelő árat alkalmaz-e a kereskedő. A Köjál emberei is gyakran megfordulnak ezekben az üzletekben. Ennek is köszönhető, hogy tisztaság és rend uralkodik bennük. Nagyjából ilyen a valaha virágzó kereskedelemmel és iparral bíró mezővárosban, Aszódon és a hozzá tartozó másik két községben. Domonyban és Ikladon az ellátás — a hivatal szerint. K. P. Földek parlagon Nem hasznosítjuk kellően a termőföldet, tlso ránézésre ez derűit ki a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalának adataiból. A földhivatalok, a tanácsok és a mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei bejárták a határt, szemléken ellenőrizték a földhasznosítás helyzetét. Azt tapasztalták, hogy a megműveletlcn terület, vagyis amelyikhez hozzá sem nyúltak, a tavalyihoz képest a duplájára — 13 ezer hektárra — nőtt. A föld pedig — a tulajdon- formáktól függetlenül — nemzeti kincs, hasznosítását törvény írja elő. Fittyet hánynának erre a használói? Nem erről van szó. A statisztika ugyanis csalóka. Ha a számok mögé nézünk, kiderül, milyen sok oka lehet a haszno- sítallanul maradt területek növekedésének. A mezőgazdasági szakemberek előszeretettel hivatkoznak az időjárásra, ám ezúttal valóban sok helyütt amiatt sem tudtak földjeikhez nyúlni. Amikor például a szemléző bizottságok járták a határt, megközelítően 10 ezer hektárt víz borított, kiűzve onnan a nehéz traktorokat, munkagépeket. A vetés elmaradásáért sem csak a gazdaságok okolhatók, mert több mint 85 ezer hektárt ért elemi kár, 4 ezer hektáron rizstelepet készítettek elő, s lehetne még sorolni a felmentő okokat. Az idén hasznosítatlanul maradt földek nagy részéért tehát az időjárás felelős, ám nemcsak a természet okolható. Nem járt szántóvető ember ott sem — mint más esztendőkben —, ahol meredek a hegyoldal, köves a talal. s nehezen fogadja be az ekét, vagv szétaprózott a terület, s emiatt nem gazdaságos a művelése. A szakemberek ugyanis pontosan számba veszik, érdemes-e pénzt költeni a terület hasznosítására. Azok a gazdaságok például támogatást kannak, amelyek mástól átvett parlagot följavítanak, maid szántóföldként kezelnek. Ennek összege 10 ezer forint hektáronként, s ez az esetek nagy részében még a költségeket sem fedezi. Pedig a gazdaságok joggal várják ráfordításaik ellenértékét, hiszen nekik a föld hasznából kell megélniük. A statisztikusok gondosan elszámolnak arról, miként maradhatott hasznosítatlanul a magyar földnek egy kis része. Meg is kell tenniük ezt, hiszen akik saját hibáinkból mulasztják el a föld művelésit. büntethetők. A nagyüzemeknél a föld aranykorona értékének ezerszerese a bírság, a magántulajdonban lévő területeket pedig finaml tulai- donba veszik. A földhivatalok szakemberei szerint azonban a büntetés olyan ritka, mint a f«bér holló, mert a gazdálkodók nagy többsége igyekszik ügy bánni a földdel, ahogy a^t nemzeti kincsünkkel tennie kell. A föld ésszerű hasznosítása ugyan a tulajdonosok feladata, ám megóvása már másoknak, iparban és szolgáltatásban dolgozóknak is ad teendőt. Bátran mondhatjuk: társadalmi ügy. F. J. A népi ellenőrök vizsgálták Azonos feltételekre van szükség Alapvető változásokat eredményezett a gazdasági életben az 1960-as évek elején bevezetett új gazdasági mechanizmus. Ennek nyomán a mezőgazdasági nagyüzemekben sorra alakultak meg a különböző melléküzemek. A termelőszövetkezetek többek között ennek nyereségéből kívánták fejleszteni az alaptevékenységüket. Az eltelt időszak eredményei azt bizonyítják, hogy mindezt nem csekély sikerrel tették. Több szövetkezet Ipari tevékenysége az országhatáron túl is ismertté tette a gazdaságot. A tapasztalatok szerint az utóbbi években a központi szabályozók hatására és a piaci helyzet alakulása miatt válságba jutottak a melléküzemágak. A váci Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén a jövedelmezőség csökkenésének okait és a következményeit vizsgálta meg. Nyereségcsökkenés Az elemzés a megyei vizsgálat részeként került napirendre. A népi ellenőrük négy termelő- szövetkezetben: a fóti Vörösmarty, a letkési Ipolyvölgye, a sződi Virágzó és a kisnéme- di Aranykalászban tájékozódtak. Bódai László NEB-tag vezetésével az 1979—84-es időszakot elemezték a bizottság tagjai. Az írásos összefoglalóból kitűnt, hogy a vizsgált szövetkezetekben az össztermelés hatvan-nyolcvan százalékát teszi ki a melléküzemági tevékenység. Jellemző, hogy a növekvő árbevétel mellett csökkent a nyereség, amely a négy közös gazdaságban eltérően alakult. A legnagyobb elmaradás az építőipari és a kereskedelmi ágazatokban volt. Az árbevétel csökkenésének elkerülésére nagy erőfeszítéseket tettek a gazdaságok vezetői. Szódon például új üzemet, öntödét hoztak létre. A kisnémedi termelőszövetkezet váchartyáni ipari üzemében meg tudták tartani a partnereket. A tapasztalatok szerint gzokat az ágazatokat, amelyek tartósan gazdaságtalanná váltak, megszüntették vagy átszervezték. A négy gazdasági egység közül gazdasági munkaközösségek csak Váchartyánban alakultak. Munkájuk az új vállalkozási formákban jelentős. A külső megrendelések hiányát abban is látják a szakemberek, hogy a partner vállalatoknál is megalakultak a vgmk-k, amelyek általában alacsonyabb összegért végzik a munkákat házon belül. Sződön úgy látják, hogy ma már többnyire azok a munkák maradnak meg a szövetkezeteknek, amelyekhez a vgmk-nál nincs kapacitás, vagy a munka jellege miatt az a kollektíváknak nem kifizetődő. A megszüntetett melléküzemágak egy része a kedvezőbb működési feltételek miatt szakcsoportokban, vagy mint Fóton leányvállalatként dolgozik tovább. Az anyagi gondok egyhítésére valamennyi szövetkezetben új tevékenységek kialakítására, összevonásokra, átszervezésekre törekednek. Mi a megoldás? A termelőszövetkezetek nyeresége egy-egy eset kivé telével a melléküzemágak árbevételéből származik, ennek csaknem kilencven szá zalékát az alaptevékenység fejlesztésére költik. A nyereségből képződött fejlesztési alap a vizsgált időszakban Fóton csökkent a legtöbbet. Míg 1982-ben 47 millió forint volt, tavaly már csak 5 milliót tett ki. A kiesett jövedelem pótlására Letkésen és Sződön újabb üzemeket szerveznek. Váchartyánban a hatékonyabb költséggazdálkodásban látják a megoldást a szakemberek. A NEB-tagok megállapították, hogy a szakcsoportok termelési árai a szabályozó- rends-er miatt alacsonybbuk a nagyüzemi áraknál. Itt például nincs termelési adó és a működési költségek is alacsonyabbak. így nagyobb a szakcsoportokban dolgozók jövedelme, amely jó hatással van a munkaerő megtartására. A termelőszövetkezetekben a nyereség csökkenése elsősorban a fejlesztési alapot érintette, mivel a munkaerő megtartása érdekében a részesedési alapot nem csökkentették a gazdaságok. Fejlesztési lehetőség A nyereségből történő központi elvonások az utóbbi években egyre növekednek. A melléküzemek eszközellátottsága sem kielégítő. A gépek elhasználódási foka eléri a negyven százalékot és állapotuk gyorsan romlik. A komplex gépesítés pedig nagy terheket ró a gazdaságokra, növekszik a felújított gépek aránya és drágulnak a javítási költségek is. A vitában többen elmondták, hogy a termelőszövetkezetek alaptevékenységét meghatározzák a melléküzemági munkák. Ezért a jövőt illetően olyan szabályozási formák szükségesek, amelyek biztosítják a gazdaságoknak a fejlesztés lehetőségét. El kell érni, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemek az ipari és a kisvállalkozási egységekkel azonos feltételek mellett vállalhassanak munkát. Surányi János A kitartó tanácstag érdeme A dűlők helyén községrész Testes, termetes bokrok árnyékában senyvedt a bürök, a bogáncs a „kísfcöz” egyik óldalán, a másik oldalon viszont talán a község legszebben gondozott szőlőjét láthatta hajdanán a Mihalovics- kertben a szűk sikátorba tévedt gyalogjáró. A kitaposott keskeny ösvényen csak gyalogszerrel lehetett közlekedni. Szállítóeszköz pedig csak a taliga, tragacs lehetett. Az öreg szőlők területét szabdaló két dűlőút csak a Vörösmarty utca felé veit nyitva, esetleg a gazdák felé lehetett kijutni, szekérrel. Gombó Pál: ^Julidra leírva A legnagyobb gondot mégis a munkaerőhiány jelenti, állítja a tájékoztató. Betegség, szabadság miatt a kis boltok rendszerint bezárnak. Miként leltározáskor is. A vállalatok állandó helyetteseket szeretnének felvenni, de nincs jelentkező. A kedvezőtlen feltételekre hivatkozva nem tódulnak ide az emberek. Aszódon, s most már Ikladon is vannak nagyobb üzletek, ahol az imént említett esetekben nem kell lehúzni a redőnyt. Domonyban és Do- monyvölgyben azonban igen. Itt ugyanis csak kis boltok vannak. Megoldás a közeljövőben nem várható, jelentik ki kertelés nélkül az illetékesek. Iparcikk, ruházat. A Pest Megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat adatai szerint, az első félévben három százalékkal nagyobb volt a forgalmuk, mint az előző év hasonló időszakában. Kedvezően ítélik meg a szerződéses boltokat. A divatáruüzlet és az ajándékbolt sokféle és igényes árut kínál. Ami nem mindegy, olcsóbbakat is. A ruházati kiskereskedelmi vállalat tavaly profilírozta Voltjait, ami azt jelenti, hogy E lőrebocsátom, hogy közgazdasági, még kevésbé erkölcsi tanulságok levonására, de akárcsak elemzésre sem vállalkozom, csupán ha szabad így kifejeznem: helyzetképet festek, és elgondolkodom fölötte. Bemegyek a női fodrászatba, ahol a manikűrhöz férfi létemre is hozzájutok, és ott olyasféle kép fogad, mintha két évezrede a Circus Maximust szemléltem volna előadás előtt. Ugyanis a gyér közönség és a dolgozói gárda mögött ugrásra készen állnak számosán központi dolgozók, zsákmányra várva. A helyzet csakhamar világossá válik. Az üzletet renoválni fogják, és rövidest a berendezését szabályosan leértékelik nullára. Így is lön. S mindjárt áruba is bocsátják a nullát érő dolgokat. A felkészült dolgozók ugranak és adnak akár 100—100 forintokat mondjuk egy kézi zuhannyal felszerelt, formás mosdókagylóért. A száz forint a nullánál mérhetetlenül több. Annál már csak a mosdókagylók tényleges piaci értéke több, nehány ezer forint. Gondolhatnám, hogy a dolgozókról való gondoskodás egy közhasznú gesztusával találkozom, hiszen ha nem is ingyen, de bámulatosan olcsón jutnak mosdószükségletük kielégítéséhez. Gondolhatnám, de nem gondolom. Azt gondolom; minek nekik ez a zuhanyos mosdó, van nekik olyan, amely elfér a fürdőszobájukban, és otthonossá is vált már. Ezért inkább az jár az eszemben: ha mindezeken a mosdókon ők túladnak egy személynek, aki fizet nekik értük mondjuk egy-egy ezrest, az valószínűbb Ezen személy pedig mit kezd velük? Eladja, mondjuk néhány ezerért. Vagy még inkább: felhasználja egy lársasház építkezésénél, felszámítva még több ezres költséget. Nekem nagy a képzelőerőm, így akár azt is fel tudom tételezni, hogy ugyancsak nullára leértékelt bútorzathoz is hozzá lehet jutni mondjuk restauráláskor vagy szállodák lebontása alkalmával. Avagy — sőt és pláne — hogy visz- szakerülnek a vállalathoz nullára leértékelt és eladatlan gyümölcsök, amelyek netán kéz kezet mos alapon a magánszektor eladatlan készletéből vándoroltak az államihoz, szövetkezetihez, nulla jelleggel, de nem nulla haszonnal. Ezeknek a rosszmájú feltételezéseknek van egy nagy logikai előnyük. Magyarázatot adnak ugyanis — legalábbis részben — arra a megmagyarázhatatlan tényre, miből épülnek tízezer forintnyi havi keresetűeknek villasorai a Rózsadombon, avagy Balatonalmádin. Ami ugyancsak helyzetképünknek egy ismert része. Hanem aztán faramuci élményben részesít, egy tévé által közvetített helyzetkép. Salgótarjánban ugyanis két jelenség — volt. Az egyik: nullára leértékelt gépek, a másik nullára értékelt anyaghulladékok, amelyek mentek potom árért a MÉH-hez. No, nem mind, némely anyagokkal némely gépeken a dolgozók fusiztak. Egyszerre aztán hipp-hopp, miként Pallas Athéné Zeusz fejéből, teljes fegyverzetben, kipattant egy ötlet a vállalatvezetésben, amely nem akarta magát nullára leírni. Fogták a nullára leírt gépeket hozzárendelték a nullára értékelt hulladékokat, beadták egy nullára leértékelt üzemépületbe, azután odaállítottak egy sor dolgozót, akiktől előtte ellesték, mii is fusiznak. Amit fusiznak, azt ugyanis el lehet adni. Nyilván nem volt köny- nyű meggyőzni a dolgozókat, hogy jól járnak, ha fusizás helyett üzemszerűen gyártanak hulladék anyagból gépmatuzsálemeken hiánycikkeket. Nem taglalta a riport, de talán azt mondták nekik; igy nagy nehézségek árán és némi veszély mellett termelsz keveset, amit azon keresel, azt — sőt akár többet is — a tömeges produkcióért megkaphatod kellően felemelt teljesítménybér formájában. És lön a nullából érték. Közérték. Nem magánvilla, de közhaszon és dolgozói bérszínvonal. Világos tehát, hogy a nullából, a leértékelési szabályozókkal való machinációkból lehet ez is, lehet az is. Nyilvánvaló, hogy semmiféle bölcs könyvelési, lekönyvelési szabályozás nem helyettesítheti azt a kérdést, hogy vajon magánvagyonra vagy közhaszonra törekszik-e X. Y. vezető, beosztott, iparengedélyes szakember, kereskedő. M egmondtam: sem közgazdasági, sem erkölcsi tanulságok levonására nem vállalkozom. De a helyzetkép az, hogy kétféle szemlélet él egymás mellett. Nálunk és most. Az egyik nullára értékeli, a másik teremteni akarja a közvagyont, a közös hasznot. Ax érdek is ekképp kettős módon nyilvánul meg: vagy mint magánérdek, amely ügyesen megszedi magát, méghozzá végső fokon a kisdolgozók, a vásárlók fizetésének saját javára történő újraelosztásával, a másik ugyanezen kisembereket szolgálja, kiszoigáJja, ellátja, a közös felemelkedést igyekszik segíteni. Esküszöm rá, hogy már abba is hagyom, nehogy nagy szavak toluljanak a2 ajkamra, amikor pusztán arról szándékoztam elmélkedni, hogy ki mit ír le és ki mit értékel nullára. Amely oly in furcsa szám, hogy szorozni nem lehet, de milliókat keresni rajta igen. Üllő legmagasabban fekvő területén a XVIII. században telepített, piros és zöld dinka,.. rnézédes nova, otelló szőlők kiöregedett tőkéi körül alig termő, elvékonyodott, sovány vesszők guggoltak. A házhelyekben mindig szűkölködött a község, s ez megpecsételte a tőkék sorsát. A dűlőutak mentén építkezni kezdtek rendszertelen összevisszaságban, amíg a tanácstag kitartó munkája nyomán a tanács műszaki csoportja kijelölte az utcák vonalát. Tiszteletre méltó ott a rendezettség, s talán ez most a község legszebb része. Egymásután épültek fel, készültek el a formás családi házak, a víz és villanyvezeték a házak előtt kúszik, vezet a tágas lakásokba. Persze a ház körül a kert is szépen művelt, rendezett, megterem ott minden, ami a háztartásban szükségei A dűlőutak a keresztelőn új nevet kaptak. A kisköz tanácstagi közreműködéssel kiszélesedett — persze néhány bokor még kurtításra vár — és öregszőlő köz néven kifut a Hunyadi és Petőfi út találkozásáig. Onnan aztán percek alatt elérhetik az autók szilárd burkolatú úttesten az Öcsai, akár pedig a 4-es számú fő- közlekedési utat. Mert a földszintes és emeletes házak mellett garázsok is épültek, A tanácstag Varga Gábor- né, aki két cikluson keresztül képviselte a település lakosságát — a hivatása mellett —, 30 éve egyik védőnője a községnek. A család körüli elfoglaltság is jókora feladatot jelentett, a férje gépészmérnök, a két lánya most már óvónő. Ilyen elfoglaltság mellett még arra is maradt ideje hogy szervezze a társadalmi munkát, és az utca lakóinak összefogásával az utca teljes hosszában betonjárda készüljön. A „módszert” a szomszéd utcában is követték. A tanács a cementet és a sódert adta. VTarga Gábornét a nagyközségi tanács a közelmúltban érdemes társadalmi munkás kitüntetéssel jutalmazta, így köszönve meg a nagyközség érdekében végzett kiemelkedő tevékenységét. Kiss Sándor
