Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM 1985. OKTÓBER 5., SZOMBAT Melléküzemágak a mezőgazdaságkan Eiapadoban a bevált pénzforrás Kezdetben volt a szántás-vetés, amikor csupán a növénytermesztés és az állattenyésztés adta a mező- gazdasági nagyüzemek munkásainak kenyerét. Az évek során egyre inkább kellett az erősítés, mert az alaptevékenységből származó nyereség pótlásra szorult. Akkoriban terjedtek el a műanyag-, fa- és fémipari melléküzemágak, verbuválódtak pesti illetőséggel a takarító, rágcsálóirtó meg ki tudja még hányféle címen létrehozott munkacsoportok. Volt, ahol fordult a kocka, és az arányok alapján ipari és mezőgazdasági termelő- szövetkezet besorolást kapott a tsz. ti tsz-ekben az elmúlt öt évben az árbevételek 54 százalékkal emelkedtek. Az önköltségek nagyobb mértékben nőttek a melléküzemágakban, mint az alaptevékenységnél. A szemrevételezett gazdaságokban az alaptevékenység az ösz- szes bevétel 35 százalékát jelentette, de az önköltségnek 38 százalékát tette ki. Ebből látható, hogy nem a hagyományos mezőgazdasági termelés hozza a forintok javát. A Micsurin Tsz gyümölcsöstelepítéseinek termőre fordulása, a hűtőház elkészülte. Abonyban a négercsóküzem bővítése adott nagy lendületet e tevékenységi kör kiszélesítésének. A vállalati eredmények a vizsgált időszakban fokozatosan csökkennek. Igaz, hogy az árbevétel 54 százalékkal megnőtt, de a nyereség 33 százalékkal lett kisebb. Az átlag azonban szélsőséges értékeket takar, mert amíg a Micsurinban 17 százalékos volt a nyereségcsökkenés. addig a Leninben 76 százalékos. Találékony tsz-ek Az így befolyó pénz jól jött a beruházások céljaira, elviselhetőbbé tette a működési költségeket, egyenletesebbé és kiegyensúlyozottabbá a pénz- gazdálkodást. Munkát adott a kis településeken egy sereg szakképzetlen lánynak, asz- szonynak, akiket megmentett az ingázás időt rabló és fárasztó kényszerűségétől. Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy a melléküzemágak jól lettek kitalálva. Ahol megalapozott kalkulációk előzték meg bevezetését, szilárd volt az ellenőrzés, korrekt az üzleti kapcsolat, . tisztes haszon kerekedett ki. Vidékünkön, ahol a szövetkezetek többsége szerény termőhelyi adottságokkal rendelkezik, különös szerepet kapott a melléküzemágak fejlesztése. így alakultak ki a munkavédelmi kesztyűket varró részlegek, a csepegtető öntözéshez szükséges berendezéseket gyártó műhelyek, az édesipari tevékenységet folytató ágazatok, bővült számottevővé a vetőmag-előállítás és a terményfeldolgozás több más válfaja. Az utóbbi időben azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy csökken a melléküzemágak munkájából származó nyereség. Az ezzel kapcsolatos ösz- szefüggéseket vizsgálta meg a közelmúltban a városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A NEB munkatársai az abonyi Üj Világ, a dánszentmiklósi és al- bertirsai Micsurin, a ceglédi Lenin és a kocséri Petőfi termelőszövetkezet körülményeit elemezték. Megállapították, hogy a fenBoru'iátó prognózis Az eredménycsökkenésben közrejátszott — és természetesen az árbevételnél is jelentkezett —, hogy a Lenin és az Űj Világ tsz megszüntetett egyes melléktevékenységi formákat. A budapesti részlegeknél a nagy távolság nehezítette az ellenőrzést, a tsz nem tudott olyan jövedelmet teremteni, mint a főváros környéki munkaadók. Emelkedtek a helyiségek bérleti díjai, a gyártmányok iránt lelohadt az érdeklődés. Meggondolandó, hogy a Lenin és a Petőfi tsz-ben a költségek jobban gyarapodtak, mint az árbevéDár.osi nyugdíjasok Múzeumnéző túra A dánszentmiklósi nyugdíjasok klubja október 10-re tervezi ez évi utolsó kirándulását. Kiskunhalasra, a csipke- múzeumba szeretnének menni, és Kalocsára. Idén voltunk már Egerben, Mezőkövesden, Miskolctapolcán, Cserkesző- lőn, de megtekintettük a Parlamentet és voltunk hajókiránduláson is Visegrádon. Minden héten csütörtöki napokon tartjuk foglalkozásainkat a tavaly átadott művelődési és sportházban. A foglalkozásokon elbeszélgetünk, megünnepeljük a névnapokat és filmeket nézünk meg. Szeretjük a népdalokat, magyar- nótákat, ezért gyakran énekelgetünk. 38—40 állandó klubtagunk van. Klubunk 1984 februárjában alakult a községi tanács épületében működő könyvtárban. Nagyon vártuk, hogy elkészüljön a művelődési ház, és ott kellemesebb környezetben jöhessünk össze. Sok év után Dánszentmiklóson is kialakult egy tartós kis közösség, amely közös célokkal és tervekkr' összetartja az idős emberek egy részét. Továbbra is szeretettel várunk minden nyugdíjast, aki közösségünkhöz kíván tartozni. Szuda Károlyné nyugdíjas klubtag Elismert környezetvédők A közelmúltban a Hazafias 4épfront Pest Megyei Bizott- iágának székhazába a megye egjobb kollektíváit, aktivis- ;áit hívták össze a megyei környezetvédelmi munkabizottság tagjaival együtt. A :eglédi környezetvédők is eredményesen dolgoztak a felszabadulási jubileumi verseny során, lelkesen és hozzáértőn végezték szemléiket, évek óta jól szervezett az üzemi kör nyezetvédelem, s ennek elismeréseként a bizottság meg' kapta A település tisztaságáért elnevezésű plakettet. Dr. Surányi Dezső tudományos kutató, a munkabizottság vezetője ez alkalommal vette át — immár másodszor —, a Környezetünk védelméért, fejlesztéséért kitüntető jelvényt. tel. Miután az utóbbi esetben a közös gazdaság nyereségének meghatározó hányada az alaptevékenységen kívüli munkából származik, ez kedvezőtlenül hat a fejlesztésre. A termelési adó például tavaly a Lenin Tsz-ben majdnem tízmillió forinttal csökkentette az eredményt. Nem kedvez az alapanyagok árának felfutása, a munkabérek és járulékaik emelkedése, az általános költségek mind nagyobb volta. Magas az amortizáció, drága az elavult gépek fenntartása, sok a kamat, az adó. Piaci feltétel A NEB erről szóló jelentése — a szövetkezeti vezetők megítélésére támaszkodva — nem tartja kizártnak, hogy a melléküzemágak teljesítőképessége és jövedelmezősége tovább csökken. A nagy ipar- vállalatok a kisvállalkozásokat részesítik előnyben, mivel számukra ez a forma egyre előnyösebb. A nyereség csökkenése viszont a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeket egyre nehezebb 'helyzetbe hozza. Nem tudják fedezni az alap- tevékenység veszteségét, veszélyeztetik annak működését. Ahhoz, hogy ez a helyzet ne következzen be, célszerű lenne a jelenlegi közgazdasági szabályozókon változtatni, azonos piaci feltételeket teremteni, helyesen választani meg a tevékenységi formákat, előtérbe helyezve a bérmunkát, javítva a munkaszervezést és a termelékenységet. T. T. Fslhőkergetők A Neminek és a Deminek Sági Judit. Az Április 4 Közgazdasági Szakközépiskola magyar^orosz szakos tanára, a Nominek irodalmi színpad vezetője. Szeme derűsen csillog, arcán letörölhetetlen mosoly ömlik 6zét. Anekdotázik: — 1984-ben kerültem az iskolába. Bátyámmal, Ferenccel — aki egy évvel korábban kezdett el tanítani — azon gondolkoztunk, hogy csinálni kellene valamit. Éspedig olyan dolgot, amiben mi kiélhetjük szunnyadó alkotó kedvünket, diákjaink pedig játékéhségüket, szertelenségüket. Voltak érvek és ellenérvek. No minek? Ez adta a névválasztás egyik ötletét, a másik verzió a latin alany szó kissé megva- riált többes száma. Lcnnon emlékére Húszán jelentkeztek. Elmentünk Szödligetre, hogy jobban megismerjük egymást, három napot töltöttünk ott. Majd itthon elkezdtük a komoly munkát. Felkértek bennünket, hogy készítsünk műsort november 7-e és a leendő felszabadulási ünnep tiszteletére. A Szabadság Filmszínházban mutatkoztunk be a Kergesd el a felhőket című történettel. Váratlanul kellemes volt a fellépésünk utáni visszhang. Olyannyira örültünk, hogy másnap még bulit is tartottunk, remek hangulattal zárult. És akkor ... Elképedtem. Egy-két nap alatt ötven főre bővült ki a stáb. Lett jelmez- tervezőnk, technikusunk, kellékesünk, plakátkészítőnk. 1985 februárjában újabb kérésnek tettünk eleget — minden meghívást boldogan vállalunk —, a sportcsarnokban léptünk fel. A sikertől függetlenül belül éreztük, hogy nem azt adtuk, amit tudunk. Valahogy szokatlan volt a hely. De nem.maradt időnk a meditá- lásra, mert készülnünk kellett a megyei diáknapokra, az irodalmi színpadok versenyére, amit Vácott rendeztek meg március 9-én. S addig próbák, próbák. Gyakran 3 órások. El sem indultunk, már jól kezdődtek a dolgok. Az egyik kislányt nem engedte el az édesanyja. Ezt a barátnője közölte az állomáson. Mennyit dolgoztunk, és kész, vége mindennek. Fejlövést kaptunk. Szerencsére a barátnő beugrott és megmentette az előadásunkat. Bronzérmesek letiákéról hozták a hagpát Száz vagon vöröshagymát tárolnak már télire a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregységében. Makóról érkezik az áru (alsó képünkön), s a szárítás, feldolgozás megkezdéséig a gyár udvarán álló hatalmas tárolószínben raktározzák (fent). Apáti-Tóth Sándor felvételei W ’^SgääwMpl} tünk. Mintegy húsz együttesből hat kapott valamilyen díjat. Bár a zsűri azokat a csoportokat értékelte magasabbra, akik ismert szerzőtől játszottak, mondjuk Csehovtól. A közönségnél viszont nekünk volt talán a legnagyobb sikerünk. Főleg a John Lennon emlékére készült Nincs vége, John cíművel, de a Korok és szerelmek, és a Konyha-show is tetszett a publikumnak. Szabad a pálya Az évnyitóra a Balatonon állítottuk össze műsorunkat. Megalakult a Deminek pol- rock együttesünk, velük közösen készülünk a gólyabálra. És közben egy kicsit 1986 februárjáról álmodunk. Ekkor lesz a megyei diákszínpadok minősítése, melyf.iek jutalma az országos bemutatkozás. Rettenetesen nehéz, s olykor álomnak tűnik. De md keményen gyakorolunk. Mondhatná valaki: no minek? Végül is, miért ne? Szabad a pálya. Minden megtörténhet. Akik a színpadon lesznek, 20—25 percre elfelejtik azt, hogy a játékon kívül más is létezik a világon. Biztosan bekövetkezik ez a csoda. Fehér Ferenc Fogadóórák Dr. Horváth Géza, a városi tanács vb-titkára október 9- én, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a városházán hivatali szobájában. Olvasónk levele Kcrsiyezetszépitők Szeptember 23-án, hétfőn reggel, a Dohány utca külső szakaszán fehér ruhás, gumicsizmás fiatal fiúkból álló csapat jelent meg. Az arra járók kíváncsian figyelték, vajon mit csinál ez a sok fiatal. Érdemes volt nézni őket. Első osztályos húsipari tanulók, 15-en, társadalmi munkára jöttek. Az igen elhanyagolt, hosszú gyalogutat járhatóvá tették. A nagy gazt elégették, a járdára nőtt füvet kikapálták, kilapátolták. Mikor odamentem, vezetőjük, Hudák László nem volt ott, a fiatalok mégis szorgalmasan dolgoztak. Akik a gazt égették, azoknak még poroltó készülékük is volt. Jól szervezett munka volt, egy délelőtt — és mennyi minden elkészült. Lehetővé tették a gyalogosak biztonságos közlekedését az igen forgalmas, veszélyes útszakaszon, és nem utolsósorban megszépítették a környezetet. Köszönet érte a húsiparosoknak. Ferencvári Tibomé Cegléd Süni-nap Jön a Süni, de szerencsére nem szúr. A Süni című, egyre népszerűbb természettudományos ifjúsági folyóirat játékos szerkesztőségi napot tart Cegléden, október 5-én 9 órától a Várkonyi iskola aulájában. A találkozót vetélkedők és számítógépes játékok színesítik. A kisebbeknek Káka Rozália mond mesét. A doktor háza A doktor hamvait egyszerű kőemlék őrzi. Szerény, nem hivalkodó — azt mondják, életében is ilyen volt, ilyen póztalan, mint kegyeletre intő jele a ceglédberceli sírkertben. A doktor valamikor az első világháború idején sodródott az apró alföldi faluba, lengyel származású feleségével az oldalán. S aztán megmaradt. A doktort, Reich Lajost igencsak megkedvelték a helybéliek. Igaz, sebészi szakmát tudhatott magáénak, de nagy sokáig a legkülönfélébb nyavalyákat kényszerült orvosolni. A faluban egyedül lévén gyógyító ember, aligha maradt porta, ahol ne ismerősként köszöntötték volna. Ha hívták, éjjel-nappal indult beteget vizsgálni. Leginkább biciklivel. Jellemző — mesélik Bérceién —, hogy egy ízben, amikor ismeretterjesztő előadásra volt hivatalos, és veszettül ömlött az eső, hát azért sem ült be az érte küldött autóba, gyalog jött, s persze elázott. Mondják még: mikor a sárga csillagot kellett volna hordania, sikeresen fogtak össze érte a falubéliek. Valóságos mozgalom kapott lábra, sorjáztak az aláírások a papírokon. A doktor maradt, nem vitték el, s még a csillagot sem kellett viselnie. A doktor nem volt gazdag, ami pénze összeverődött, szinte mindet a házba fektette. A harmincas évek valamelyikében. A ház ma is áll, jobb oldalán a Pestre vivő útnak, egy 137-es számtábla feszít rajta. Belsejében pillanatnyilag a Pest Megyei 5-ös Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat kesztyűvarró részlege tanyázik. Bérelt helyét a cég évente 100 ezer forinttal váltja meg, jogviszonyban az örökösökkel, a Reich fiúkkal áll. A doktor remek ízléssel gondolkodott leendő hajléka felől. A ház nem mondható stílusban egyneműnek. Van benne ebből is, abból is egy kevés, harmonikusan, józanul elosztva. Egy biztos: a hajdani orvosi rendelőt és lakást magába fogadó, kiskastély- nak beillő épület egészségesen romantikus hangulatot áraszt. Még ma is. Vagy: ma igazán. A doktornak aligha jutott volna eszébe, hogy a község legszebb házát építteti meg. Pedig így történt. Azóta sem magaslott fel hasonló. Bár készült egy pár égbe igyekvő, soktéglás, drága, de igazán szép és őrzésre méltó ma sincs Ceglédbercelen. Ügy értem, a köz figyelmére joggal számot tartó, a csupán az idegsejtekben elraktározott múlt egyetlenegy megmutatható tárgyi bizonysága. Hogy igenis, van Bérceinek történelme. Amit igenis meg kellene menteni. Mert a doktor hajléka nemcsak a falumúlt egy karéjával, kínál, de a múlandóság szembetűnő jeleit is magán hordozza. A második világháborúban erősen megrongálódott tető- szerkezet híjait még be- tömködték, ám ahogy elfutottak az évek, s idősödött a doktor, fokozatosan romlott a valamikor pompás Reich ház állaga is. A doktor 1971-ben halt meg, lerobbant külformá- jú házat hagyva két fiára. A helyi tanács igencsak szerette volna megvásárolni az épületet, ám a kért árat kifizetni nem volt pénz. Később a Reich- fiúk bérbe adták az apai hagyatékot a már említett, Cegléden székelő vállalatnak. Vajon mennyit érhet a doktor háza? Pazar díszletek között, egy budai zöld szőnyegen: milliókat. S mit jelent Bérceinek? Nem tudni. Kétségtelen, hogy annak idején pusztán a magas vételár tántorította el a tanácsot az üzlettől. Pedig éppen megfelelt volna nyugdíjasok házának. Azután otthonra leltek az idősek — máshol. Mint ahogy a többi közintézmény is. Lehet, hogy a Reich ház, Ceglédbercel egyetlen tanúskodó, ám halódófélben lévő építészeti emléke sohasem kapja vissza már eredeti köntösét? Lehet, hogy belsejébe sohasem költöznek rangjához méltó könyvtári vagy múzeumi rekvizitumok? Jogos-e aggodalmunk a műemléki hónap küszöbén ? Varga Sándor ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
