Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
A főváros holland szemmel Erdősi Agnes felvétele Érvényes a visszavonásig Mindent gyógyító muzsika £ Pali bácsinak nem kenyere a beszéd, pedig ott- '/ honos a hangok világában. Ne kérdezzen már any- ^ nyit! — fakad ki mindjárt az elején, s olyan szigo- ^ rúan néz, hogy be kell csukni a jegyzetfüzetet. Kati 'f, néni türelmesen ül a díványon, fújja a füstöt: hátha ^ megszólalhatok egyszer — gondolhatja magában. Mert ^ Pali bácsi szájából ugyan harapófogóval kell kihúzni jj még a tőmondatokat is, de élete párját kirekeszti a í beszélgetésből: nem jól emlékszel... ugyan, ne mondd ? már... — torkollja le. Jól megvannak egymással évti- ^ zedek óta, de most hirtelen olyan nehéz felidézni, ho- ^ gyan kezdődött? Hogyan is tanították meg ők ketten 2 a fél falut a zene szeretetérc? Múzeumi cs műemléki hónap Petőfi Aszódon A múzeumi és műemléki hónap Pest megyei eseményei közül kiemelkedik az aszódi múzeum október 4-i rendezvénye. A Petőfi emlékhelyek országos találkozóján előadások hangzanak el forradalmár költőnk aszódi kapcsolatairól és emlékének ápolásáról. Ugyanekkor nyílik meg a Petőfi és a magyar színészet című kiállítás. Október 19-én pedig Petőfi emlékvetélkedőt, 26-án Petőfi szavalóversenyt is rendeznek. A hónap folyamán a megye számos településén nyílik még érdeklődésre számot tartó tárlat. Abonyban a falumúzeumban az abonyi őszi tárlat látható. Cegléden Évszámos tárgyak címmel nyílik kiállítás. Gödöllőn a helytörténeti gyűjteményben Kremcsei Jenő műveiből láthat válogatást a közönség. A nagykőrösi Arany János Múzeum Mesterségek művészete című sorozatában ezúttal Gerencsér László kovácsmester mutatkozik be. Szobon pedig a szentendrei iparművészek munkáit állítják ki, míg Vácott a makói művésztelep alkotóinak rendeznek tárlatot Milyen kapcsolata lehetett Pest megyével Csák Máténak vagy Rajk Lászlónak? Lexikonok, életrajzok és történelmi munkák esetleges hosszas böngészését kerülhetjük el, ha tudjuk, hogy a szentendrei megyei könyvtárnak van egy helyismereti gyűjteménye. Ennek személyi kartotékrendszeréből könnyűszerrel kideríthetjük, hogy Csák Máté 1311- ben átmeneti időre elfoglalta Visegrád várát, hogy Rajk Lászlót 1941-ben Kistarcsára internálták. De ugyanilyen adatok birtokába juthatunk a történelmi és a mai Pest megyében élő vagy tevékenykedő más ismert személyiségekről. Garázsban Természetesen az ilyen jellegű adatszolgáltatás a hely- ismereti gyűjteménynek csak egyik funkciója. Alapvetően a megyére vonatkozó könyveket és egyéb dokumentumokat gyűjtik, lehetőség szerint teljességre törekedve. Az anyag nagysága természetesen függ a könyvtár múltjától. Egy tíz esztendővel ezelőtt alapított bibliotéka — mint a szentendrei — nem rendelkezhet any- nyi — különösen régebbi korokból való — dokumentummal. mint például a debrece-, ni vagy a szombathelyi megyei könyvtár. Ez a gyűjtemény mindezek ellenére gazdag tárháza a megyénkre vonatkozó természeti, társadalmi, politikai és kulturális ismereteknek. Számokban kifejezve ez mintegy tízezer kötet könyvet, 230-féle újságot, folyóiratot, 264 mikrofilmet. több ezer sajtókivágást, 30 ezer aprónyomtatványt — plakát, meghívó, mű-, sorfüzet, gyászjelentés, kiállítási katalógus — és hétezer képeslapot jelent. A hatalmas dokumentum, halmazt korántsem elég ösz- szegyűjteni, folyamatosan gyarapítani. Katalógusok rendszerére van ahhoz szükség, hogy a felhasználók eligazodhassanak az anyagban, gyorsan és könnyen meg lehessen találni a szükséges adatokat. Éppen a könnyebb hozzáférhetőség kedvéért alakítottak ki tavaly az olvasóterem egyik sarkában helyet a gyűjteménynek. A legfontosabb, legtöbbször keresett könyvek és más dokumentumok végre fölkerülhettek a raktárból. A helyzet azért rózsásnak. most sem mondható, hiszen a könyvtár A fiatal magyar fotó sorozat negyedik tárlata látható a gödöllői galériában. A kiállítás érdekessége, hogy a két kísérletező, új utakat kereső magyar fotográfus — Nyilas Ilona és Szabó Judit — mellett bemutatkozik az amszterdami Hans van der Meer is. Budapestről készült képei jogán szerepel a kiállításon. Azon régebbi újság és folyóirat köteteit egy távoli garázsban kell tárolni, ahol néhány héttel ezelőttig még villany sem volt. Erzsébetfalva A gyűjtemény kezelője, C. Tóth Jánosné segít az eligazodásban. — Ha valaki az egykori vagy a mai Pest megye valamely településéről szeretne irodalmat, akkor a földrajzi katalógushoz fordulhatunk. Ebben a települések rendjében megtalálhatjuk az idevágó műveket. A szerzői katalógus pedig a megyénk alkotóinak munkásságáról szóló irodalmat tartalmazza, De naponta dolgozunk föl. mintegy kétszázféle sajtóterméket is. s kigyűjtjük a megyéről szóló cikkeket. Ezekről ugyancsak külön katalógusunk van. De kapunk cikk-kivágatokat a Magyar Hirdető sajtófigyelő szolgálatától is. A sajtógyűjteményt egészíti ki a 264 mikrofilm, amelyeken régi, ma már hozzáférhetetlen újságok cikkeit őrzik. Ilyen lapok találhatók köztük: Ceglédi Friss Újság 1911-ből, Erzsébetfalva 1897-ből vagy Függetlenség 1901-ből. Ézek a többnyire rövid életű helyi lapocskák is számos értékes kortörténeti dokumentumot tartalmazhatnak. — A gyűjteményen belül elkülönítve tároljuk a Szentendrére vonatkozó és az itt megjelenő dokumentumokat — mondja C. Tóth Jánosné.— Bárki megkaphatja például a városi tanács gyorstájékoztatóját, ha éppen az érdekli, milyen ügyekben és milyen határozatokat hozott a testület. Nem ismerik Szép, szép egy ilyen gyűjtemény. Kell is csinálni, gyarapítani, hiszen ez a megyei könyvtárak egyik feladata. De a munkának értelme csak akkor van. ha használják is a dokumentumokat. Éppen ez a nagyobb bánata C. Tóth Já- nosnénak is. — Jönnek-jönnek néhánv kérdéssel, de korántsem any- nyian, mint szeretném. A napokban például a szüreti szokásokról keresett anyagot valaki. de nyomozták egy szerb nevű szentendrei dűlőnév eredetét is. Azt hiszem, nem nagyon tudják a megyében, hogy nekünk ilyen szolgáltatásunk is van, ezért nem jönnek többen. már lehetne vitatkozni, hogy az általa ellesett pillanatok mennyire jellemzők fővárosunkra, illetve mennyire csak a mi fővárosunkra jellemzők? Szürke tűzfalak, furcsa figurák és elesett emberek minden nagyvárosban vannak. De jellegzetességét egyiknek sem ez adja. Budapestét sem! Valóban erről lehet szó, hiszen reneszánszát éljük a helytörténeti kutatásoknak, a krónikaírásnak. A településük, munkahelyük múltját kutatók számára igazi kincses- bánya lehet ez a gyűjtemény, Igaz. a megyéből könnyen elérhető a főváros és a nagy bibliotékák, s tán sokaknak eszébe sem jut, hogy a megyei könyvtárban is megtalálhatná a keresett könyvet, újságcikket. S az eligazodás is egyszerűbb, hiszen itt már csak a megyére vonatkozó anyagból kell kikeresni a megfelelőt. Természetesen vannak esetek, amikor csak a nagy könyvtár tud segíteni. De nemcsak a helytörténeti kutatással részben vagy egészen hivatásszerűen foglalkozók forgathatják haszonnal a gyűjtemény darabjait. Kielégíthetik kíváncsiságukat, tudásvágyukat azok is, akik egyszerűen csak érdeklődnek szülő- vagy lakóhelyük múltja és jelene iránt. GOMBAGYAR. Ki hinné, hogy a közkedvelt csemege, a gomba, amit még a termesztők többsége is a zöldségfélék közé sorol, még csak nem is növény. Igaz, nem is állat, a biológia tudománya szerint egy, a kettő közötti sajátos élőlény. Mindez persze közömbös a fogyaszthatóság szempontjából. A lényeg az: a gomba rendkívül sok, a húséhoz hasonló fehérjét tartalmaz, tehát tápláló, jó ízű étel. Persze, csak az a 15-20 féle. amelyik a néhány száz létező gombafajtából ehető. Mindezt a Kontinensek, szántóföldek című műsor gombatermesztésről szóló adásából tudhattuk meg. Mint ahogy azt is. hogy Amerikában jószerivel csak a sampinyont fagyasztják, ezt árulják az üzletekben. Ismeretlen a miénkhez hasonló gombagyűjtő mozgalom, az amerikaiak félnek a vadon termett gombától. Bár az utóbbi időben megjelentek a luxuséttermek kínálatában az erdőben gyűjtött fajták is, elsősorban az őzláb- és a kucsmagomba. A gombatermesztés őshazája Franciaország. Hatalmas. szinte teljesen gépesített, pincékből kerül az üzletekbe a franciák által is nagyon Túl a hatvanon Kovács Pálra és feleségére, Nagy Katalinra, a farmost művelődési ház igazgatója hívta fel a figyelmet. Azt mondta: amikor az intézményt ért tűzeset után megkezdődött a munka, először a zeneoktatásnak kellett helyet találni, mert az szívügye a falunak. A Kovács házaspár negyedszázad alatt több generációt vezetett be a muzsika varázslatos világába. Túl a hatvanon, még mindig foglalkoznak a gyerekekkel, nem egynek a szüleit is tanították. Nagy a becsületük a faluban. Mindjárt a Kodály Társaság drámai felhívása jutott az eszembe: ne hagyjuk elpusztulni értékeinket! Kodály és Bartók hazájában válságba került a zenei (művészeti) oktatás, csökkennek az óraszámok, kevés a szakképzett pedagógus. A felhívást az Élet és Irodalomban olvastam. Ott és más lapokban, a rádióban, televízióban is élénk volt a visszhang. Né- hányan megjegyezték: talán túl sötét a kép? Akadnak még, főleg vidéken olyan lelkes, sajnos idősebb pedagógusok, akik csöndben, de eredményesen dolgoznak. Mint például a Kovács házaspár? És elindultunk hozzájuk. Takaros porta, művelt kert, mint ahogy Farmoson általában. Kati néni a konyhában neszez, férje — mint csinálhatna mást? — kottát másol. Mennyi hangjegyet rajzolhatott 25 év alatt? — Már gyermekkoromban megfogott a muzsika, tangó- harmonikáztak — mondja Kovács Pál, miközben az asztal köré telepedtünk. — Aztán Egerben, a kántorképzőben is ismerkedtem a hangszerekkel. Elvégeztem, de kántor sosem vált belőlem. Amikor 1958-ban Farmosra költöztünk, már egészen jól hegedültem, zongoráztam, orgonán, fúvós hangszereken is játszottam. Később meg kellett tanulnom gitározni is. Az általános iskolában éneket tanítottam, s még egy esztendő sem telt el, amikor az akkori igazgató megkérdezte: van itt két tehetséges kedvelt csemege. De nem kell ilyen messzire menni: az NSZK-ban már termel az a gombagyár, amit magyar technológiai licenc alapján építettek. A gyár., kifejezés csöppet sem túlzás, hiszen a szedésen kívül minden műveletet gépek végeznek. A gombapiacot eddig a sampinyon uralta, de megjelent a vetélytársa, a laskagomba. Ezt a fajtát korábban csak gyűjtötték, de nem termesztették. A csepeli Duna Tsz éppen erre a fajtára állt rá, így vált hazánkban az egyik legnagyobb termesztővé, ök holland, eljárást adaptáltak és a laskagombából évi 7-800 ezer nyugatnémet márka értékben exportálnak. ÉRTÉKMEGŐRZŐ. A család válságáról sokat beszélünk manapság. Keressük az okokat, néha a megoldást is. Hivatkozunk rohanó korunkra, a nők munkavállalására, a nehezebb megélhetésre. Szél Júlia egy sajátos szemszögből közelítette meg a kérdést riportjában. Abból indult ki. hogy a családi összetartozás jelképe a családi asztal. Az asztal, amit kényelmesen körülülhet a család, s az ebédek, vacsorák után is együttmaradva megbeszélhetik kögyerek, nem foglalkoznál velük? Igent mondtam, s azóta nincs megállás. Kovács Pál zenetanári engedélyét eleinte évente hosz- szabbította meg a minisztérium. Azután már nem kellett a papírok miatt futkosnia, az iratba bepecsételték: visszavonásig érvényes. A hivatalos elnevezés: munkaközösségi zenetanfolyam. — Mi ketten vagyunk a munkaközösség — bök a füstöt eregető Kati néni felé. — Az állami zeneiskola anyagát tanítjuk, minden hangszert a hivatalos terv szerint. Az előképzőben kottaolvasással, ütemezéssel kezdődik az oktatás. Ez főleg a feleségem reszortja. Már ebkor megismerkednek a gyerekek a furulyával, mert mit érne a zenetanítás hangszer nélkül? A második évben már komolyabb gyakorlatok következnek. A népdalokon, a preklasszikus műveken keresztül vezet az út Bartók, Kodály és a mai szerzők műveihez. Hordalékok Kovács Pál hetente kétszer okítja a gyerekeket, egy délután pedig a zenekarral próbál. Mert zenekar is van, méghozzá hírneves. Története azokból az albumokból elevenedik meg, amelyet Pali bácsi helyez az asztalra. Üj- ságkivágások, fényképek, köszöntő sorok mesélnek a sikerekről. Részlet a Somogyi Néplap 1970. június 10-i számából: A farmosi úttörőzenekar megint Siófok vendége ebben a szezonban. A Balaton presszóban négy hétig szórakoztatják a vendégeket: klasszikusokat, magyar nótákat és operettslágereket játszanak. Egy másik lapban a siófoki tanács művelődési osztályvezetőjének elismerő sorai olvashatók, no és az üdülők bejegyzései. Nem egy németül, franciául, oroszul. Foglalkozott velük a Dunántúli Napló, az Esti Hírlap, s mindez csupán egyetlen év hordaléka. — Akkor még jobban bírtam magamat, nem kínzott annyira a köszvény, mint zös dolgaikat. A nyomozást, hogy milyen szerepe van ma á családi asztalnak, a Domus áruházban kezdte a riporter, eladónőket faggatva, nekik milyen asztaluk van otthon. Ezekből a beszélgetésekből és a többiekből is kiderült: a csöpp lakótelepi lakások csöpp konyhájában csak csöpp asztalok férnek el. S ezek mellett bizony, nem lehet kényelmesen üldögélni, a tágabb családot vendégül látni pedig egyenesen lehetetlen. Innen persze már csak egy lépés, hogy főzni sincs mindig ideje az asszonyoknak, aztán ritka az az alkalom, amikor az egész család együtt étkezik. A riporter nem ragadt le az asztalnál. Fölállva mellőle, egyre tágabb és tágabb körökben járta körül a családot, kísérelte meg föltárni annak értékmegőrző szerepét. Vidéki nagycsaládot, értelmiségieket és egészen fiatal házasokat faggatott, hogyan képzelik a családi életet, hogy mit jelent számukra e kis közösség. Végül is a kályhától — elnézést, az asztaltól — kiindulva, eljutott a következtetésig: a családhoz való tartozás érzése nélkül a társadalomban sem találjuk meg helyünket. M. N. P. mostanában — mondja Kovács Pál. — Hiába, megöregedtem, mind a ketten a 67. esztendőnkben járunk. Pedig micsoda hangulatuk volt azoknak a fellépéseknek, kivált a térzenének. A néhány hetes együttléteknek nemcsak szakmai hasznuk, hanem közösségteremtő erejük is van. A gyerekek olyan dolgokat vallanak meg, olyasmikről is beszélgetünk, amiről a tanáraik, de még a szüleik se nagyon tudnak. Az idén Bogácson, a Mezőkövesd és Eger közötti fürdőhely strandján zenéltünk, és elmentünk néhány környékbeli szociális otthonba is. Ej, ha fiatalabb lennék... Kovács Pál vigyázva simít végig lábain, s látszik: minden mozdulat fájdalmat okoz. Azért csak nekiindul, s néhány perc múlva egy de- mizsonnal tér vissza. — Már a bor sem a régi — mondja, miközben teletölti a poharakat. — Ez már a végéből van, a színe se jó, de azért kóstolják meg. Saját termés. Ízlelgetjük a bort, Kati néni pedig számol a kezén. Ennek is, annak is okították a szüleit, s már a nyolcadik ujját nyútja fel, amikor feladja: nem lehet azt összeszámolni! Hát még azt, hogy összesen mennyi gyereket tanítottak a negyed század során. Ha csak azt vesszük, hogy évente 40 gyerekkel foglalkoznak, akkor valószínűnek látszik, hogy nem sok olyan család akad a 3600 lélekszámú faluban, amelynek ne lenne valamilyen köze a Kovács házaspárhoz. — Az a legjobb, ha első osztályos korukban kezdenek zenét tanulni és az iskola végéig kitartanak — mondja Kovács Pálné. — így egyre magasabb szintre juthatnak el, és a zenekarnak, is az az érdeke, hogy minél kevesebb tag cserélődjön. A változás persze elkerülhetetlen, hiszen mindig jönnek újak, mások pedig kiöregednek. Igaz, akadnak olyanok, akik az általános iskola elvégzése után sem intenek búcsút. Ha tehetik, jönnek, beülnek a kicsik közé a zenekari próbákon. Másokkal levélben tartjuk a kapcsolatot. Több tanítványunk játszik középiskolai, egyetemista zenekarban, s nem mulasztják el, hogy a külföldi turnéról egy-egy lapot küldjenek. Megállították — Hogy meddig csináljuk? — kérdez vissza Kovács Pálné. — Még egy évig biztosan. Már többször abba akartuk hagyni, de nem lehet. Ezen a nyáron is megállítottak az utcán: Kati néni, mikor kezdődik a tanfolyam? Pali bácsi csak annyit tesz hozzá: bármennyire is fárasztó, de ha gyerekek vannak körülöttem, mintha a lábam se fájna annyira. Kövess László Elhunyt Simone Signorét Hétfőn hajnalban, hosszú szenvedés után elhunyt a világhírű francia színésznő Simone Signorét, A hazánkban is jólismert művész 1921. március 25-én született Wiesba- denben, majd Franciaországban élt, ahol először gyorsíróként, angol tanárnőként, később filmgyári statisztaként dolgozott. Első filmjét a német megszállás idején forgatta Az éjszaka angyalai címmel. Az igazi elismerést 1959-ben a camnes-i i filmfesztiválon kapta a Hely a tetőn című alkotásban nyújtott produkciójáért, ahol a legjobb női alakításért járó díjat vehette át. S egymást követték a nálunk is bemutatott sikerdarabok: Adua és társnői, az emlékezetes Bolondok hajója, vagy az idős prostituált életét bemutató Előttem az élet. Simone Signorét nemcsak művészetével, hanem emberi magatartásával és haladó politikai állásfoglalásával is kivívta a közönség elismerését. Csák Máté Visegrádon A megye múltjának kincsestára Szívesen látják a kutatókat, az érdeklődőket M. Nagy Péter ■■■Radio figyelő bh
