Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-31 / 256. szám
1985. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK 5 Üzemek a közművelődésért Hiszünk abban, amit csinálunk Az ötödik kontinensen Magyar fesztiválsiker Magyar szerző nyerte el az ausztráliai Brisbane városban rendezett nemzetközi diaporá- ma-fesztivál egyik díját. Tám László pécsi fotóművész Impressziók című sorozatának ítélték oda a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége (FIAP) díját. Érdekessége a műnek, bogy eredeti kísérőzene , készült hozzá. A társszerző, az ugyancsak Pécsett élő Kircsi László oboaművész komponálta és szólaltatta meg a muzsikát. A rendező bizottság közlése szerint a fesztiváldíjas alkotásokat, köztük az Impresz- sziókat, bejutatják az ötödik kontinens más nagyvárosaiban is. Manapság két rendkívül fontos kérdés köré csoportosítható a művelődéspolitika jövője. Az egyik az intézményrendszer, a másik a demo lrratizmus. A demokratizmus — nem abban a szűk értelemben, ami a művelődési egyesületeket, társaságokat, egyes intézmények társadalmi testületéit foglalja magában. Ennél is fontosabb a valóságos igények támogatása, föl- élesztése, kielégítése és továbbfejlesztése. Mint Vitányi Iván is megfogalmazta az 1983. decemberi művelődéspolitikai tanácskozáson, a művelődés nem elkülönült szektora a társadalomnak, hanem része. S ha így beszélünk a művelődésről, akkor nem valamiféle széplélek-típusra gonA kert regénye Megőrzik a ceglédi eprest Heti filmtegyzet Az elveszett frigyláda fosztogatói Jelenet Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmből Aki fogékony a természet szépségei iránt, joggal csodálhatja mérsékelt égövi flóránk sokszínűségét. Ezek a növények részben táplálékként nélkülözhetetlenek a számunkra, részben más hasznos anyagokként vannak szolgálatunkra. illetve díszei kertjeinknek, ékességei a tájnak. Ha beszélni tudnának, sok érdekes és fontos dolgot mesélhetnének magukról, íelleb- bentve titkuk fátylát az idő és a tér dimenziójában. Helyettük a művelődéstörténet kutatói tárják fel a növényvilág múltját, elterjedésének útját, módját, felhasználásának sokféleségét, s a hozzájuk tapadó kultúrtörténeti tudnivalókat. Ezt tette dr. Surányi Dezső ceglédi tudományos kutató is. midőn megírta Kerti, növények regénye Című munkáját, amely a közelmúltban jelent ' meg a MSzőgazdasági Kiadónál. A szerző majdnem,1 nyolcszáz kertészeti növényfaj művelődéstörténeti adatait ismerteti, jelentős természettudományi, történelmi, vallástörténeti és néprajzi vonatkozást állítva párhuzamul. Olvasmányosan és érdekesen ír a földművelés kezdeteiről, a növények őshazájáról, a mítoszok szerepéről a származási kutatásokban. Nyomon követi a kertészeti növények elterjedését, kitér az ókori és a középkori kultúrkapcsola- tokra, vázolja a hódító és a kereskedő népek szerepét, a háborúk és az utazások jelentőségét a távoli tájak egzotikus növényeinek elterjesztésében. Sorra veszi Pomona ajándékait, az almát, körtét, naspolyát, az elfelejtett berkenyét, a kínai származású barackokat, a kisázsiai meggyet és cseresznyét, mindezek meghonosodását és elterjedését hazánkban. Nem kerüli el figyelmét a szűkebb lakóhely példája sem, amikor így ír: „Cegléd környékén egészen különleges szőlőtermesztési forma honosodott meg. Mivel az ugyeri szőlők gyakran elfagytak, a szőlők dűlőútján álló 8—12 eperfa terméséből pálinkát főztek. Az így nyert szeszes ital eladása a költségeket. a kisgazda veszteségeit mérsékelte. Az idős epresallé- ka‘, mint a múlt érdekes ta- nujeleit, hamarosan védetté fogják nyilvánítani.” A szőlőtermésről, a zöldségfélékről, az élő ékszerekként említett dísznövényekről külön fejezetekben ír. Nem kerülték el figyelmét a virágokhoz fűződő mítoszok és legendák sem, utal az ismert babonákra. ' T. T. dőlünk, amikor az olvasás és a zenehallgatás önmagában vett érték, hanem egy olyan művelődésre, amelyben a műveltség eszköz arra, hogy az emberi élét jobb legyen, hogy a társadalom ezáltal előre haladjon. Elet a lakótelepen A valóságos művelődési folyamatokhoz mindig több ember, emberi közösségek együttműködése szükséges. Ez pedig mindinkább a vállalatok és az üzemek feladata is kell hogy legyen. Ha egyesek vitatják a munkahelyi művelődés létjogosultságát, annak az is oka lehet, hogy az oktatás. a közművelődés lazán kötődik a valóságos munkahelyi igényekhez. Nem azt adja, amit adnia kellene. Az üzemek szerepe nélkülözhetetlen abban is. hogy elősegítsék újabb, jelentősebb tömegek bevonását a művelődés hatókörébe és ezáltal hozzájárulhatnak a művelődésbeli esélyegyenlőtlenségek csökkentéséhez. S mindez akkor lehet igazán hatásos, ha ez a fajta művelődés áthatja a dolgozók életét a munkahelyeken túl, a .munkaidőn kívül is. Ha segíti, hogy a kultúra állandó és személyes szükségletté váljék, ha tudatosan vállalja az életmód, a magatartás, a gondolkodás alakítását. Ilyen irányban, ezekért a célokért dolgozik Albertfalván, Budapest szélén, egy bolhaugrásnyira Budafoktól, Érdtől a Villamosszigetelő és Műanyaggyár közösségi és sportháza. Kívül kicsiny, belül nagy. Az ember nem is gondolná, hány különféle foglalkozás folyhat egy időben a jó beosztású épületben. Jöhet ide az ember hétköznap délután vagy este, szombaton vagy vasárnap, a ház mindig teli van élettel. Nyolctíz géppel üzemel a számítógépes szoba, amelynek felszerelését egy, a mikroszámítás- technikai oktatásra, alkalmazásra alakult vállalat biztosítja. Együttműködési szerződést kötöttek a közösségi házzal, amelynek haszna a lakos-- ság számára az, hogy gyermektanfolyam indulhatott és számítógépes klub alakulhatott. Két tornatermük van. A nagyobbikat bármelyik iskola megirigyelhetné, de a kisebbet is bizonyára szívesen elfogadnák a helyszűkével küszködő oktatási intézmények. A társalgón kívül akad itt jó néhány klubszoba és a galérián egyre-másra rendezik az érdekes kiállításokat. A ház igazgatóját, Nagy Istvánt arról faggatom, vajon miért látogatják olyan sokan programjaikat akkor, amikor. állandóan a lakótelepeken élők befelé fordulásáról, bezárkózásáról, elidegenedéséről beszélünk. Nyitott ház elmélet Az igazgató, aki kilenc főfoglalkozású népművelővel együtt irányítja az intézmény valóban meghitt, emberi életét, elmondta, hogy valamikor a VSZM-ben volt anyagbeszerző s az ottani KlSZ-szer- vezetben kultúros. Akkor — a mozgalom szelleméhez méltóan — akcióban kellett gondolkodnia. most azonban a közművelődési munka másik arca került előtérbe: folyamatokat kell végigvinni. — Vannak a foglalkozásnak nehéz pillanatai — mondja elgondolkodva —, de ez lehet életforma is. Ami aztán néha azzal jár, hogy nem isme-, ri meg az embert a családja. De hiszünk abban, amit csinálunk, és látjuk is a munkánk eredményét. Az első esztendőben 80 ezren fordultak meg nálunk. Az idénre 200 ezret terveztünk — s úgy tűnik, meg is lesz. A közösségi létesítmény lelkes kis kollektívájának munkája az úgynevezett nyitott ház elméleten alapul. Nem találják ki előre, hogy mi lesz jó az embereknek, hanem azok jönnek a kívánságokkal. Ilyen alapon működik ma már negyven különféle szakkörük, így alakult meg az orosz és a német nyelvű klub, így kaptak lehetőséget nyaktörő mutatványaik gyakorlására a break kedvelői, s így jött létre a mentálhigiénés problémákkal foglalkozó, Kamaszpanasz elnevezésű klub. Plakátok nélkül Esténként egymást váltják a gyerekek és a felnőttek a két tornateremben. Nagy népszerűségnek örvendenek a különféle japán önvédelmi sportok, amelyek helyi edzői és művelői között valódi japánok is vannak. Sokan járnak ritmikus sportgimnasztikára — és el ne felejtsem: teniszre, a villanyfényes pályán. Nem hirdetik magukat plakátokkal. Propogandájuk a jó munka. A tavaly indult tanfolyamokat a gyerekek maguk reklamálták. Ami nem sikerült, azt senki sem hiányolta — így tehát nem volt rá szükség. Az az elképzelésük, hogy a meglévő tanfolyamokat komplexebbé teszik: mélyítik a tartalmi, munkát. Például: aki művészi tornát tanul, az kiegészítésképpen művészeti oktatásban részesül. Telt ház van az itt tartott koncerteken is. Országos híre volt a nyári napközis táboruknak, amelyre háromszáz gyerek járt — és minden vita nélkül, maguk a kicsik döntötték el a másnapi programot. Az intézményt a VSZM üzemelteti. Alapáron tudnak így szolgáltatásokat nyújtani. Egyedül a luxusdolgokat fizettetik meg a közönséggel. Szűkebb pátriánkban is fol- lelhető itt-ott hasonló kezdeményezés. Van lakótelepi klub Százhalombattán, Szigetszent- miklóson, Szentendrén és Vácott is Utóbbi városban igen jól működik a DCM deákvári klubkönyvtára és az Izzó nyitott művelődési háza. Talán ezeket a lehetőségeket kellene bővíteni, szélesíteni és elterjeszteni más városainkban, tanulva, okulva a többiek tapasztalatain. Olyan gondolatokkal, mint ahogy az albertfalvai közösségi házban vallják: — azért nyitjuk ki a kapukat, mert várjuk a vendégeket. S ahol szeretettel fogadják az embert, oda mindig szívesen visszatér. Körmendi Zsuzsa Ha bevezetésként csak any- nyit mondunk: a filmet Steven Spielberg rendezte, sokan máris „helyére teszik” az új (de már négy éve készült) amerikai, filmet. A „hely” pedig a Tudományos-fantasztikus horror feliratú doboz. Az élőzetes beskatulyázás nem is indokolatlan. A rendező neve ezekkel a filmműfajokkal forrott egybe. A még csak harmincnyolc éves Spielberg eddigi filmes életműve ugyan eléggé megkevert időrendi sorrendben jutott el hozzánk — az 1982-es E. T.-1 sokkal előbb játszották mozijaink, rpint a most bemutatott, s 1981-ből, tehát még az E. T. ©lőttről való Frigyládát, —, de azért nagyjából összeállt a mozinézők előtt a rendezőről alkotott kép. Ebben persze jelen van két más stílusú filmje is (mindkettőt játszották nálunk): a Sugarlandi hajtóvadászat, meg a Meztelenek és bolondok. Spielberg tehát csaknem eddigi teljes munkásságát ismerhetik hazai mozilátoga- tóink. Nem is véletlenül, ö az egyik legmarkánsabb képviselője annak az amerikai filmes irányzatnak, melyet Űj Hollywood néven tartanak számon. Ennek az iskolának a termékei egyebek között a csillagháborús meg a katasztrófa- filmek, tehát azok a munkák, amelyekben a hallatlanul nagyszabású technikai apparátus, a fölényesen biztos szakmai tudás és a mesélökészség valamilyen izgalmas, a fantázia vagy az irrealitás, s a félelem szférájában játszódó filmben ölt testet. A most látható Spielberg- film érdekes módon illeszkedik is a rendező már ismert filmjei sorába, meg nem is. Illeszkedik annyiban, hogy itt is egy fantasztikus elemekben és váratlan fordulatokban bővelkedő, s nem kevés hátborzongató mozzanattal rémisztgető filmről van szó, tehát olyasmit látunk, amit már mondjuk a Harmadik típusú találkozásokból meg a Cápából ismerünk. És mégsem illeszkedik, mert itt a sztori jobban síimül a kötelező stiláris elemekhez, sőt, kerekebb és konkrétabb is, mint a sci-fi filmekben, mivel egy meghatározott periódusban, mégpedig a II. világháború előtti években Sajnálatosan kevéssé ismerik nálunk az élő spanyol irodalom java alkotásait. Pedig hát hozzáférhetőek, megjelentek magyarul is. A most bemutatásra kerülő spanyol fiím alapját képező regény szerzője meg különösen jól képviselt hazai könyvkiadásunkban. Megjelent a fűimre vitt regény, A méhkas is, megjelent a Pas- cual Duarte családja, s a Szélmalom. Camilo Jósé Cela, a hetvenedik évében járó író ma Spanyolország legolvasottabb regényírója. Könyvei mindig eseményt jelentenek, sőt, néha botrány kíséri őket Vagy éppen betiltják őket, mint az 1943-as Pascual Duár- téval tette a francoista" cenzúra. Emiatt jelent meg a A méhkas is Argentínában, 1951 - ben. Ez a könyv — s a belőle Mario Camus rendező által kejátszódik. E tényből persze nem kell semmiféle elhamarkodott következtetést levonni. Hiába jelennek meg a filmben a náci Gestapo, a német titkosszolgálat emberei, hiába kergetik ők is ugyánazt a titkot, mint Indiana Jones, a film amerikai régész főhőse, hiába rémlik föl a történet mögött a hitleri hatalom világot fenyegető terve a misz.i- kus vagy inkább az atomfizika rejtelmeivel összefüggő erők megkaparintásáról és alkalmazásáról, ez a film nem rendelkezik semminemű tendenciával, s nem egyéb, mint az ősi mese új változata. Mesélni persze tudni kell. Spielberg pedig nagyon tud mesét mondani. Ezt az E. T. vagy a Harmadik típusú találkozások óta már minden nézője tudja róla. Ezúttal is remekül meséli el a Bibliából ismert legendás frigyláda megtalálásának történetét, s remekül társítja az izgalommal telített fő cselekményvonalhoz a néhol groteszk, néhol abszurd humort, meg a fantasztikumot, s természetesen a ré- misztgetést is. Ahogy például a film elején Indiana Jones megszerez egy ősi dél-amerikai civilizációból származó arany istenszobrot, az szinte taníthatóan tökéletes képsor, a műfaj minden elemének lenyűgözően tudatos felhasználásával, a mesterségbeli tudás teljes vértezetében. Hogy Spielberg ugyanakkor egy kicsit ki is gúnyolja itt a műfajt meg a maga remek mesteremberi felkészültségét, az csak külön ízt ad ennek a húsz percnek. Ez a kissé kívülfől látható, időnként majdnem idézőjeleket is kitevő megközelítés egyébként máshol is jelen van a filmben, s arra vall, hogy Spielberg, aki rettenetesen tudja, hogyan kell, hatásos és jövedelmező filmet csinálni, egyben azt is tudja, hogy ezek a munkák nem a filmművészet igazán nagy alkotásainak sorából valók. S valóban: ha valaki emlékszik még a Sugarlandi hajtóvadászat .keményen megfogalmazott Ameri- ka-képére, az tudhatja, hogy létezik egy másfajta Spielberg is. Nekem, megvallom, az a Spielberg rokonszenvesebb, mint e z a mostani tökéletes mesterember. szített film — a 40-es évek kettős szorításában élő Madridról szól. Kettős szorítás, mondom, mert az egyik a Franco-rezsimé, a másik meg a II. világháborúé. Az egyiktől a rettegés, a terror, az elnyomás, a megfélemlítés származik, a másiktól a nyomorúság, az éhség, a kiszolgáltatottság — de épp az Cela » a film legjelentősebb értéke, hogy ezt a kettősséget kölcsönös egymásra hatásukban tudja ábrázolni. Sok-sok remekül megfigyelt és ábrázolt figura felvillantásával, kis sorsok drámájával, a keserű humor, a gyilkos szatíra, a sajnálkozás, a gyengéd szeretet és a szomorú reménytelenség színeivel, A film annak is teljes élményt nyújt, aki a regényt nem olvasta. Takács István V-FIGYELŐ' Melódia. A költők mesterszonetteket írnak, ha azt akarják bizonyítani, hogy menynyire értik a poézis tudományát, a drámaírók pedig kétszereplős színművek papírra vetésével vállalkoznak hasonló bravúrra. Mindez persze félig sem igaz, hiszen ebben a szabadverses világban egyáltalán nem a szonett a költészet csúcsa, és a játékosok száma sem minősíthet eleve egy- egy darabot. Kétségtelen dramaturgiai tény viszont, hogy két nőt, két férfit, avagy egy nőt meg egy férfit — hiszen ez a leggyakoribb — igencsak izzadságos munka három felvonáson át társak nélkül mozgatni. Hát még úgy, hogy eszmecseréjük, cselekvéssorozatuk mindvégig lankadatlanul élvezetes legyen. Leonyid Zorin, ez a nálunk már háziszerzőnek számító szovjet író vette a fáradságot, és megírta azt a Varsói melódiát, amelyben Helga és Viktor mindenféle emberi körítés nélkül évődik, szenved és szeret, s amely érzelmi kaland hamarosan ziccerdarabjává lett a világ sok-sok színházának. Vezető színészek és élszínésznők kérték — ha nem követelték — maguknak azt a két figurát, amelynek megformálásakor ugyanúgy el lehet játszani az ifjú szerelmest, mint az érett asszonyiásságot, illetőleg a meglett férfi könnyek nélküli zokogását. Budapesten Törőcsik Mari és Sztankay István aratott nagy-nagy sikert ebben a hol Moszkvában, hol Varsóban játszódó jelenetsorban. (Az ő teátrumi évődésüket, búcsúzásukat a televízió is fölvette, majd leadta, nyilván azért, hogy ezrek helyett milliókban hullámozzon tovább ennek a szép szerelmi drámának a gordanikabúgása.) Ilyen nem mindennapi előzmények után jókora bátorság kell ahhoz, hogy a Varsói melódiát — immár nem fényképezett színházként, hanem eredeti tévéjátékként — valakik megújrázzák. Nos, nyilván a közreműködők névsorában szerényen meghúzódó Zsurzs Évának is köszönhetően Pet- rik József rendező vállalta magára a repeta dirigálását, és akik végigszipogták, vagy sikeres nyeldekléseinek hála, minden külsőséges érzelenj- megnyilvánulás nélkül egyszerűén csak végignézték ezt a variánst, nos, azok nagyot bólinthattak: érdemes volt nekirugaszkodni, a próbálkozás fényesen sikerült., őszintén szólva nem is any- nyira a rendezés, mint stúdióbeli munka érdemelte ki a valóságos vagy képzeletbeli tapsokat., hiszen abban nemigen csillant fel valami nagy-nagy eredetiség: a helyszínek használhatóak voltak, a közeli meg a távoli felvételek alkalmas pillanatokban váltották egymást — semmi több. Hanem maga a színészi játék —r mondani sem kell, hogy messze legelöl a Helgát, játszó Zsurzs Katié —, az nagyon tetszett! Szordinósan fogalmazva is, ez az alakítás, azaz hogy sorsmegéliós, szerelmi lélekamatómia, egy valóságos kiugrás volt: a korábban még csak felezgetett tehetség nagyszerű kivirágzása. Egyszerűen nem lehetett kívülállóként figyelni érzelmeinek megperzse- lödését (aki netán megpróbált fapofát vágni hozzá, az megérdemelte), olyan elementáris erővel zúdult ki belőle a be- teljesületlensége miatt annyira erős vágyakozás. Iszonyú hévvel és mégis szépen leplezve, visszafogottan; a nyílt láng helyett a parázs melegével. És éppen ettől a fojtott önfegyelemtől lett azzá, amit volt sze-* rencsénk látni: egy nagy ívű, sokáig visszhangzó, minden bizonnyal a színészi pályán többcsillagos rendfokozatot adc alakítássá. Benkö Péter Viktore nyilvánvalóan nem emelkedhetett ilyen brillírozásisá, hiszen ez a borszakértő inkább csak afféle elfogó embere a muzsikus leány-asszony légtor- nászi alakjának. Ám azért neki is voltak ügyes váltásai: partner volt, a szó dicséretes értelmében. Beíti li?ni. Véget — mert a címszereplő nyomtalanul eltűnt —, szomorú, véget ért a Betii néni című csehszlovák filmsorozat. Sírnunk azonban fölösleges, mert igazában nem szerethettük meg ezt az agyonbeszélt, de cselekményekben ' annál szegényesebb Balzac- mesét. Három esténket kitöltötte és kész. Jöhet a következő ... Akácz László A méhkas
