Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

19SS. OKTOBER 26., SZOMBAT 3 Fokozott figyelmet, felelősséget Alakuló ülését tartotta a Csepel Autógyár vállalati tanácsa A testület tagjai elfogadják a napirendet Erdősi Agnes felvétele A HÉT HÍRE BUSZRA NÓRÁM A 0 Sopron adott otthont a közgazdász-matemati­kusok négynapos országos konferenciájának. 0 Nem­zetközi filmnapok kezdődtek a fővárosban. 0 A Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társaságban vitaüléi témáját adta a kreativitás és az innováció a vállalati ve­zetésben. 0 Megnyílt a repüléstörténeti állandó kiál­lítás a Közlekedési Múzeumban. 9 A hét híre az is, hogy Eger volt a helyszíne az V. városi közlekedési konferenciának. Az állandóan változó gazda­sági folyamatok követelmé­nyeinek megfelelően gazdaság- irányítási rendszerünk is fej­lesztésre szorul. Ez indokolta azt, hogy a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa — egyetértésben — irányelveket adott ki az új vál­lalatvezetési formák létrehozá­sával összefüggő kérdésekben. Megváltozott a vállalati tör­vény Is. A közelmúltban egész sor gazdasági egységnél jöttek létre a korábbinál hatéko­nyabbnak ígérkező, demokrati­kus vezető testületek. Tegnap délelőtt megtartotta alakuló ülését a vállalati tanács a Cse­pel Autógyárban is. A negyvennyolc tagú testü­letben egyrészt azok kaptak helyet, akik — a szervezeti és működési szabályzat értelmé­ben — gazdasági vezetői tiszt­ségükből eredően vesznek részt a vállalati tanács munkájában (tizenheten), a kinevezett ve­zérigazgató hét tag delegálásá­ra jogosult, huszonnégy tagot pedig a vállalat dolgozói köz­vetlenül választottak. Az alakuló ülést dr. Novák Béla kinevezett vezérigazgató nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, köztük hénárd Lászlót, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának titkárát, Gábor András ipari miniszter- helyettest, Paszternák Lászlót, a Vas- Fém- és Villamosipari Dolgozók Szakszervezetének titkárát. Elmondotta, hogy az új vállalatvezetési formára történő áttérés magával vonja a szervezési és működési sza­bályzat bizonyos módosítását is. Ennek tervezetét az előké­szítő bizottság a lehető legszé­lesebb körben konzultálva dol­gozta ki, folyamatos viták, ta­pasztalatcserék, dolgozói észre­vételek, javaslatok alapján. Az alakuló ülés egyik napirendje éppen e tervezet megvitatása, elfogadása. Második napirend a vállalati tanács elnökének és elnökhelyettesének megválasz­tása, a harmadik pedig döntés a korábban kinevezett vezér- igazgató pozíciójában történő megerősítésének kérdésében. Miután a testület tagjai nyílt szavazással a napirendeket egyhangúlag elfogadták, a vi­tára került sor. Völgyesi Já­nosáé osztályvezető, Demeter Pál, a 3. számú gyár igazga­tója, Nagy János, az 3. számú gyár csoportvezetője, Kovács Gyula, a 3. számú gyár osz­tályvezetője, Kokas István osz­tályvezető, Bársony Dénes, a 3. számú gyár üzemvezetője, Maries Mátyás, az 1. számú gyár dolgozója további észre­vételeket, Javaslatokat tettek a szabályzat tervezett módosí­tásához, amit a vállalati tanács a kiegészítésekkel, nyílt szava­zással egyhangúlag elfogadott. Ezután Sarkadi Károly, a vállalat szakszervezeti bizott­ságának titkára, az előkészítő bizottság elnöke terjesztette elő a javaslatot a vállalati ta­nács elnökének, illetve elnök- helyettesének személyére. A testület elnökének tisztségére a bizottság Török László mű­szaki igazgatóhelyettest jelöl­te, aki 1971-ben került a Cse­pel Autógyárba, a motorgyár­egység vezetőjeként. Később fejlesztő főmérnökként dolgo­zott s 1978 óta látja el jelenlegi munkakörét. Számos magas ki­tüntetés birtokosa, nagy gya­korlati tapasztalatokkal páro­sul elméleti felkészültsége. El­nökhelyettesnek jelölte a bi­zottság Demeter Pált, aki 1975- től igazgatója a 3. számú gyár­nak. Ugyancsak széles körű elméleti ismeretekkel és nagy szakmai gyakorlattal rendelke­zik. munkáját magas kitünte­tésekkel ismerték el. A vállalati tanács elnökévé nyílt szavazás során — egy ellenszavazattal és egy tartóz­kodással — Török Lászlót, el­nökhelyettesévé — egy tartóz­kodással — Demeter Pált a testület öt évre megválasztotta. Az ülést ezután Török Lász­ló vezette, mint a testület el­nöke. Elmondotta, hogy mivel a harmadik napirend során a szavazás titkos, szavazatszedő bizottságot kell választani. Ennek elnökéül Gabányi La­jos személyzeti és szociális igazgatót, tagjaiul pedig Bau­mann Lászlóné osztályvezetőt és Sörös Istvánt, a 2. számú gyár csoportvezetőjét válasz­tották meg. Ezután Sarkadi Károly tet­te meg az előkészítő bizottság előterjesztését a korábban ki­nevezett vezérigazgatónak funkciójában történő megerő­sítésére. Elmondotta, hogy a vállalati szakszervezeti bizott­ság javaslata alapján az ala­pító szervvel és az illetékes pártszervvel egyetértésben ja­vasolja megerősíteni változat­lan feltételekkel igazgatói funkciójában ötéves Időszakra dr. Novák Bélát, aki 1953-ban kezdett a Csepel Autógyárban dolgozni meó-főosztályvezető­helyettesként. Később a haj­tómű gyáregység vezetője lett, majd 1974-ben — amikor az akkori budai járási pártbizott­ság első titkári funkcióját látta el — az illetékes miniszter a Csepel Autógyár vezérigazga­tójává nevezte ki. Számos magas kitüntetés birtokosa. Tekintettel arra, hogy a ja­vaslat a kinevezett vezérigaz­gató funkciójában történő megerősítésére vonatkozik, a szavazólapon egy név szere­pelt. A jelenlevők a listára nem Is javasoltak mást. A kinevezett vezérigazgató funkcióiában történő megerő­sítéséhez a szavazatok kéthar­madára, minimum 32-re volt szükség. A szavazás eredménye nem hozta a szükséges többsé­get, így a testület elnöke be­jelentette, hogy a szervezési és működési szabályzat értelmé­ben a tisztségre pályázatot kell hirdetni. A vállalati tanács feladata volt megválasztani a bizottsá­got a pályázat előkészítésére. A tanács elnöke — a vállalat párt- és társadalmi szerveze­teinek vezetőivel egyetértésben — előterjesztette a javaslatot a bizottság összetételére. Török Lászlót a vállalati tanács elnö­két, műszaki igazgatóhelyet­test, Horváth József szere­lőlakatost, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagjait, Már­ton Józsefné csoportvezetőt, Bársony Dénes üzemvezetőt és Baumann Lászlóné osztályve­zetőt szótöbbséggel elfogadta a bizottság tagjainak. A pályá­zat meghirdetéséig, pontosab­ban annak elbírálásáig a je­lenleg kinevezett vezérigazgató, dr. Noválj Béla vezeti tovább a nagyvállalatot. Gábor András, majd Lé- nárd László kértek szót, el­mondották, hogy igen felelős­ségteljes munka vár a vállalati tanácsra. Lénárd László külön kiemelte, hogy a Csepel Autó­gyár a megye legnagyobb gép­ipari vállalata, ezért fokozott figyelmet érdemel, ám fokozott követelményekkel is számol­nia kell, amelynek teljesítésé­hez a megyei pártbizottság to­vábbra is megadja a szüksé­ges elvi támogatást. Paszter­nák László, Garami Miklós osztályvezető, Fekete Miklós, az 1. számú gyár igazgatója, Kokas István osztályvezető és Halász József, a vállalati párt- bizottság titkára méltatták dr. Novák Béla eddigi munkás­ságát, hangsúlyozva: a kollek­tíva iránti bizalomnak tekint­hető, hogy vállalja a nagyvál­lalat további vezetését, a kö­vetkező vállalati tanácsülésig. Bálint Ibolya Nehéz, kemény feltételeket diktáló, feszültségektől sem mentes öt esztendőt hagyunk magunk mögött — nincs ta­nácskozás, ahol ne ezekkel a gondolatokkal vezetnék be az elmúlt választások óta eltelt időszakot értékelő beszámolót. Az élelmiszeriparban sem volt könnyű a helyzet, tennivalói­kat úgy kellett rangsorolniuk, hogy mind mennyiségben, mind minőségben megfelelő legyen a lakosság ellátása, ugyanakkor a vállalatok ki­vegyék részüket a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének ja­vításából. E kettős célt tartot­ta szem előtt tevékenységében az ágazat szakszervezeti moz­galma. Az Elelmezésipari Dolgo­zók Szakszervezetének Pest megyei titkársága megyei nagyaktíva-értekezleten szá­molt be a két választás között végzett munkájáról. Franyó János, a megyebizottság elnö­ke köszöntötte a részvevőket, valamint az elnökségben he­lyet foglaló meghívottakat: Orbán Józsefné, az ÉDOSZ Számos új üzem Korszerűsödő sütőipar A hatodik ötéves terv idő­szakában lényeges változások történtek a sütőiparban. Szá­mos új létesítmény készült el, mintegy 500 tonnávál növeke­dett és elérte a 6200 tonnát a napi termelőkapacitás. Egyön­tetűbbé vált a termékek mi­nősége, és megcsappant a vá­sárlói panaszok száma is. jt. tanácsi sütőiparban 1981 óta 19 beruházás valósult meg. Budapesten három kenyérgyár lépett termelésbe. Intenzív fejlesztést valósítottak meg a nem tanácsi szektorhoz tarto­zó sütőipari termelők: fejlesz­tési tervükben több mint két­szeresét teljesítették az elmúlt években. A szövetkezetek sü­tőipari üzemeiket elsősorban a fővárosban, továbbá Bor­sod, Győr-Sopron, Bács-Kis- kun, Nógrád, Pest és Tolna megyében bővítették, korsze­rűsítették. Számos helyen va­lósult meg rekonstrukció, ami segítette a helyi ellátás javí­tását. A kisipart támogató intézke­dések hatására a vártnál na­gyobb mértékben kapcsolód­tak be az ipari tevékenységbe a magánkisiparosok, számuk 270-ről hozzávetőleg 400-ra emelkedett az elmúlt években. Tevékenységük mindenekelőtt a fővárosban és agglomerációs övezetében növekedett. A Fő­városi Sütőipari Vállalat 11 használaton kívüli üzemet adott bérbe kisiparosoknak. Az üzemek műszaki színvo­nala is emelkedett. A tervek­nek megfelelően 16-ról 30 szá­zalékra emelkedett a liszt öm­lesztett tárolásának feltételei­vel rendelkező üzemek ará­nya. Több mint 10 százalékkal emelkedett a gépesített terme­lővonalat működtető üzemek száma. A műszaki fejlesztés nyomán egész sor újdonsággal jelentkezett az élelmiszeripar­nak ez a fontos ágazata. Meg­oldódott a sütőipar természe­tes és mesterséges minőségja­vító anyagokkal — burgonya- pehely, kukoricapehely, komp­lex hatású adalékanyag stb. — való ellátása, éspedig nagyrészt hazai alapanyagok­ból. Megépült a termelési csú­csok levezetését és a bizton­sági tartalékok képzését lehe­tővé tevő szárítottélesztő-gyár- tó üzem. Egyes vállalatok és a Sütőipari Kutatóintézet kezde­ményezésére több táplálkozás- élettanllag előnyös összetételű, komplettáló és dúsító adalék­anyagokkal készülő, valamint több rostot tartalmazó kenyér gyártását vezették be. A sütő­ipar által előállított diétáster­mékek is jól illeszthetők a kí­mélő étrendbe. Egyes speciális betegségben szenvedők részére is készíte­nek új termékeket. központi vezetőségének aled- nökét, Beke Andrást, az MS/MP Pest Megyei Bizott­sága gazdaságpolitikai osztá­lyának helyettes vezetőjét, Fo­dor László SZMT-titkárt, va­lamint Bakos Lászlónét. a me­gyei tanács munkatársát. Ezt követően Tősér Andrásné, az ÉDOSZ Pest megyei titkára ter­jesztette elő az átfogó, alapos elemzést a megyei éleim szer­ipar szakszervezeti munkájá­ról. Elöljáróban leszögezte: csök­kenő létszám mellett nőtt a vállalatok termelése, a lakos­ság ellátása kiegyensúlyozott volt. Nem csekély mértékű re­konstrukciós fejlesztésről, gé­pi beruházásról, tárolótérbővü­lésről adhat számot, s jó irá­nyú változásról az energia­racionalizálás, a hulladékhasz­nosítás területén. Ám to­vábbra is vannak korszerűt­len, elöregedett eszközökkel dolgozó üzemek, amelyek csak nagy nehézségek árán tudnak megfelelni feladatuknak. Ide sorolhatók a húsipar gyárai, vagy a Dél-Pest megyei Sütő­MOSOly nélkül idézzük a kér­dést, mely a népfrontbizottsá­got választó városkörzeti ta­nácskozások egyikén hangzott el Érden. A szót kérő azt tu­dakolta, vajon nem lehetne a város belső — azaz helyi — tö­megközlekedésének sokféle gondján trolibuszvonal meg­építésével enyhíteni? Indokolt is, mondván, az autóbusz bü­dös és drága ... Valóban nem lehet összehasonlítani a két járműfajta hatását a környe­zetre és az sem vitás, hogy mind az utasoknak, mind a népgazdaságnak az autóbusz valóban a borsos árú közleke­dési eszközök közé sorolódik. A troli sokkal olcsóbb lenne... ha lehetne. De nem lehel Azért nem, mert a szakmai vé­lemény — sokszoros gazdasá­gossági elemzések bizonyítot­ták — mond rá megálljt. Meg­álljt azért, mert minimálisan százezer lakos felett érdemes egyáltalán megvizsgálni, az adott település viszonyai kö­zött hol és mennyiért lehetne kialakítani egy vonalszakaszt. Azért írtuk bevezetőben azt, hogy nem mosolygunk a kér­désen, mert a laikus — és ezek vagyunk mi, döntő többség — mellőzi az összefüggéseket, azt hiszi, lényegében elhatározás függvénye, hol milyen jármű­fajta veszi hátára az utasokat. S a háttér — az például, hogy a trolihoz összehasonlíthatatla­nul jobb feltételű utak kelle­nek, mint az autóbuszhoz — rejtve marad előtte Maga az érdi helyi forgalom összefog­laló számadata imponáló, hi­szen tavaly a városban hatmil­lió utast hoztak, vittek a bu­szok. Talán nem pusztán ér­dekesség, hanem villanásnyi rés múlt és jelen bonyolult vi­szonyrendszerében, ha leírjuk: 1937-ben az ország valameny- nyi, Budapesten kívüli városát nézve, összesen négymillió főt szállítottak az autóbuszok... Buszok... Van persze gaz­daságossági sorrend, a városi tömegközlekedést illetően. Vil­lamos, trolibusz, autóbusz. Előbbi kettőhöz azonban olyan nagy összegű egyszeri beruhá­zások kellenek, olyan hálózat­fenntartási szervezetek szüksé­geltetnek, hogy — a megye városait tekintve — az autó­ipari Vállalat. Az elmúlt évek­ben megnövekedett és bizo­nyos értelemben megváltozott a szakszervezetek szerepe, de jogosan állítható, hogy meg­találták a helyes munkamód­szereket, a testületek, a tiszt­ségviselők nagy felelősséggel (látták el a termelést, a gaz­dálkodást segítő feladatokat, kezdve a tervek kimunkálá­sán, folytatva az agitációban. Nem csupán élelmiszeripari sajátosság, hogy kevés a mun­káskéz, de ezt az ágazatot kü­lönösen sújtja. Következmény a rendkívül sok túlmunka, amelynek hatása egyebek kö­zött a betegállományban és a tanulási, művelődési kedv lanyhulásában is megmutatko­zik. Mindamellett a munka- verseny-mozgalom, a szocia­lista brigádok ma is jelentős erőt, nélkülözhetetlen bázist képviselnek a gazdasági, tár­sadalmi és közéleti munkák­ban egyaránt. Az alapos, kritikus hangvé­telű elemzést egyetértő felszó­lalások követték, amelyek busz marad a porondon, mini egyedül lehetséges megoldás, A megyében tavaly százkét vo­nalon — bocsánat, viszonyla­ton, mielőtt feddően felvonnák a szemöldöküket a szakembe­rek — összesen 39,6 millió utast szállítottak ezek az autó­buszok, s persze, ez még nem maga a teljes közlekedés, hi­szen terelni, irányítani kell az egyéb forgalmat is, a személy- gépkocsikét éppúgy, mint a kerékpárosokét, a gyalogoso­két. Elvben sokféle lehetőség van a városi közlekedés rom­lása megakadályozására, illet­ve javítására. Ilyen például a járművek behajtásának, vára­kozásának megtiltása, önmű­ködő forgalmi jelzőberendezé­sek felállítása, utcák egyirá­nyúvá tétele, a járművek és s gyalogosok forgalmának szét­választása stb. Ezek az elvi le­hetőségek azonban — tanú er­re valamennyi városi tanács testületé — a gyakorlatba sok-sok forint elköltése fejé­ben ültethetők át, azaz marad a köznapi okosság, ami szerint minden városnak a maga csúcsforgalma okoz fejtörést, hiszen sem adott körülmé­nyeik — például úthálózatuk —, sem személyszállítási szük­ségleteik nem azonosak. Szárnyaló gyorsaságú fejlő­dést nem remélhetünk a kö­vetkező esztendőktől. A mai számítások szerint elsősorban a körzetközpontok és környé­kük közlekedési kapcsolatait kell és lehet javítani, ha min­den igaz, akkor 1990-ig meg­épül a gödöllői és a ceglédi autóbuszpályaudvar, ám má­sutt is sürgető szükség fogal­mazódik meg autőbuszállomá- sok kialakítására, bővítésére, korszerűsítésére. Amikre — a jelenlegi ismeretek szerint — a következő öt évben nem les* pénz ... ráadásul ahová busa kell, oda út is kell(ene), arra újabb forinttömeg... nehéa lecke ez. Négymillió kilométert futottak 1984-ben a megyében a helyi járatok járművei, ki­lencmillióval több utast víve, mint 1980-ban. Ami azt mutat­ja, a díjak emelésére nem a lábbusz felfedezésével vála­szoltunk ... megerősítették és kiegészítet­ték az elhangzottalkat. Tama- sek Mihályné, a Dunakeszi Konzervgyár szakszervezeti titkára a műszaki értelmiség megbecsülésének fontosságát hangsúlyozta, míg Mende Já­nosáé, a Nagykőrösi Konzerv­gyár nyugdíjasa, megyebizott­sági tag a nyugdíjasok hely­zetéről szólt, akik számára nem elegendő a vállalatok al­kalmankénti segítése. Azt is elmondotta, hogy sokkal töb­bet kell tenni a megváltozott munkaképességű emberek re­habilitációjáért. Az utánpót­lás szempontjából is roppant fontos, de általában is az, hogy a fiatalok ne kerüljenek megoldhatatlan helyzet elé, ha lakást akarnak vásárolni — fejtegette Széli Károlyné, « Nyugat-Pest Megyei Sütőipart Vállalat szakszervezeti titká­ra. De hangot kapott a hozzá­szólásokban a nagycsaládosok üdültetési lehetőségeinek szű­külése, a munkaruhák tűrhe­tetlenül rossz minősége, vala­mint hogy megyénkben ez az iparág úgyszólván nélkülözte a beruházásokat a VI. ötéves tervidőszakban. A vitát Tősér Andrásné me­gyei titkár zárta le, leszögez­ve, hogy a javaslatokat továb­bítják a kongresszusra. Sz. T. Villanymozdonyok A Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár vasúti járműgyárában 3650 kW — 5000 lóerős — teljesítményű vil- lany mozdony okát gyártanak a MÁV részére. M. O. ÉDOSZ megyei nagyaktíva Kiegyensúlyozott az ellátás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents