Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-21 / 247. szám
4 1985. OKTOBER 21„ HÉTFŐ KRESZ-vetélkedő Döntőbe jutottak Dunakeszin, a ' szeptember végi nagysikerű lakóterületi spoftnap helyszínén, a Barát* ság úti lakótelepen szombaton délelőtt a városi közlekedés* biztonsági tanács szervezésében a Nemzetközi Iskola Kupa területi selejtezőjére került sor. Dunakeszi. Fát és Göd általános, illetve középiskoláiból a helyi KRESZ-ve- télkedők legjobbjai versengtek a megyei döntőbe jutásért. ; / . Az elméleti vizsgák után az általános iskolások kerékpárjaikkal, míg a középiskolások segédmotor-kerékpárjaikon a gyakorlati feladatokat teljesítették a KRESZ-parktaan amelyet a városi tanács épített jelentős társadalmi összefogással — miközben Boros József századossal, a KBT v árosi titkárával a vetélkedő- sorozat céljáról beszélgettünk. — örülünk annak, hogy a KRESZ-pálya ide, a lehető legjobb helyre, az iskola és a gyermekek otthonainak szomszédságába került. Így ha kedvük van, naponta gyakorolhatnak, Ennek a sorozatnak is az a célja, hogy a tanulókkal a készség szintjéig sajátíttassuk el a közlekedés alapszabályait, hogy minél biztonságosabba n vehessen ek részt a közúti- forgalomban. —• Vetélkedő nincs mindennap. A hétköznapokon hogyan segítik a gyerekek oktatását, a közlekedés alapszabályainak alapos megismertetését? — Több mint. egy évtizede már hogy az általános és a középiskolásoknak rendszeresen megszervezzük a KRESZ elméleti és gyakorlati oktatását. Minden iskolában képviseltetjük magunkat KBT-tag- jainkkal, akik a tanárok közreműködésével év közben folyamatosan felkészítik a tanulókat a várpji-döntőről Közös munkánk eredményeként Brüsszelben és Kairóban a Nemzetközi Iskola Kupa döntő jében a mi .tanulóink ,y,ér- senyezték hazánk és Pest;megye színeiben. Számunkra azonban az a legfontoSabb, hogy a gyerekeket megtanítsuk a balesetmentes közlekedésre. Rajtunk kívül ők is óvják egymást, közülük kerültek ki az úttörő közlekedési szakalegység tagjai is. akik a város átkelőhelyein irányítják a közúti forgalmat. Az általános iskolások versenyében Hudváger István (Dunakeszi, 2. sz. Iskola), Karakó Sándor Péter (Dunakeszi. Körösi Csorna S. Iskola), Adorján Szilvia (God, Németh László Iskola), Rigler József (Dunakeszi, Körösi Csorna S. Iskola), a középiskolások közül Tóth Csaba (Főt Gyermekváros), Dragolya Attila (Dunakeszi, 201. sz. Szakmunkásképző), Csapó László (Főt Gyermekváros) és Kovács Sándor (Dunakeszi, 201. sz. Szakmunkásképző) jutott tovább a megyei döntőbe. Vetési Imre Cél: az alapellátás feltételeinek megteremtése A lakók döntenek a jövőjükről A falugyűlés műidig esemény egy település életébe«. Hogyne lenne az most, amikor nem kevesebbről, mint a következő Öt év tennivalóiról kell véleményt cserélni. Gyálon már a gyülekezők körében érezhető volt a várakozás. Jól kamatoztatták Gyál az elmúlt öt évben többet fejlődött, mint a megelőző két évtized alatt — ezzel a megalapozott összegző megállapítással kezdhette beszámolóját a nagyközségi közös tanács elnöke, Gazdik Istvánná. A település gyarapodásának tételes számbavétele nem bizonyítás volt — ezt a gyáliak nyilvánvalóan tudjak,. érzékelik —, csupán erőgyűjtés mindnyájuk számára egy még nagyobb feladathoz: a VII. ötéves terv fejlesztési célkitűzéseinek valóra váltásához. A most záruló középtávú terv csak elindította azt a fejlődési folyamatot, amely — a népesség számát tekintve — ezt a nagyközséget már korábban megillette volna. S hogy ezt nem csupán helyben ismerték fel. erre bizonyság, hogy a VI. ötéves tervijén a körzet — a volt járás — fejlesztésre kapott pénzalapjának 55 százaléka Gyálnak jutott. A segítség jól kamatozott: a közhasznú létesítmények építésénél a társadalmi munka értéke megtízszereződött az öt év alatt. Ám, a vitathatatlan, óriási fejlődés ellenére, ebben a főváros pereméhez simuló, vá- rosnyi (25 ezer lakosa van!) nagyközségben feszültségeket okoznak az anyagi lehetőségek korlátái. Ezek feloldása, az alapellátás feltételeinek a megteremtése a célja a következő középtávú fejlesztési tervnek. Hajtóerő a türelmetlenség Az eddigi eredmények mutatják, hol kell továbblépni,„ illetve legyünk pontosak, hol kellene! Csakhogy ott :a nagy kérdés, mennyire futja majd pénztárcájukból, erejükből, mert az is látnivaló, a lehetőségek az igények alatt maradnak. Persze sokat jelent, hogy számolni lehet a lakosság érezhető egészséges türelmetlenségével, ami addig is hajtóerőnek bizonyult. Vitathatatlan, igaz az, amit Kiss Zoltán, a Károlyi Mihály utcából mondott: a szennyvíz elvezetése, a csatornahálózat építése is aktuális lenne, mégpedig a vízvezeték-fektetéssel egyidejűleg. Mások is szóvá tették, az új aszfaltutat tönkreteszik a vízhálózat kiépítésekor. Bizony, drága így szakaszosan az építkezés! De hát a lakosság erejét igénybe veszi az ivóvízhálózat kiépítésére 1983-ban alakított társulat. A vízvezeték jó ütemben épül, 52 kilométeren helyezték földbe a csöveket ebijen az ötéves tervidőszakban. Csakhogy még nincs víz. Nem Borsos Új gép - jobb minőség A közelmúlt ban helyezték üzembe a Chloride típusú rácsöntő gépsort Sülysápon, az Unitechnika akkumulátorüzemében. Az angol gyártmányú berendezés több tekintetben is jobb a régi gépeknél. Nagyobb a kapacitása és takarékosabb energiafelhasználás mellett jobb minőségű terméket — akkumulátorrá- *sot — állít elő. Ennek a gépkocsi-tulajdonosok örülhetnek a legjobban, hiszen ezáltal nő a hidegindítás biztonsága, a telep élettartama Veress Jenő felvétele József volt az egyetlen, aki azzal a kérdéssel állt fel: akkor miért fizetne 10 évig 25 ezer forintot? Mint kiderült, a községben elterjedt a hír, hogy Gyálon sohasem lesz víz. Az Alsónémedi határában létesített vízbázis kútjai ugyanis egészségtelen vizet adnak. Sokan nem tudták, hogy a községben és a társtelepülés, Felsőpakony határában újabb kutakat fúrnak. A fejlesztési tervben áthúzódó beruházásként szerepel a további 50 kilométer hosszú vízvezeték építése. Jövő év végére már használhatják a lakók a köz- kutakat, a házakba fokozatosan, a tervidőszak végén vezethetik be a vizet. Rangsorolni a tennivalókat Hogy a közművek építésétől féltik az utakat — érthető, mert anélkül sem rózsás a helyzet. A 108 kilométeres nagyközségi úthálózatból mindlössze 15 kilométer bitumenes, illetve a portalaní- tott: több mint 5 kilométer ebből is csak most készül el a Pestj úton és a Némedisző- lőbe vezető szakaszon, A Pesti út kiépítésére — egyéb gondok közepette, jelentős anyagi áldozat árán — azért vállalkozott a tanács, mert ígéretet kapott a BKV-tól, ha megteremtik a feltételeket, meghosszabbítják a 82-es busz vonalát. Az út elkészült, az ígéretből annyi lett. hogy a 94-es október végétől körjáratban közlekedik. Nagyon sok a panasz a közvilágításra. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben 9,5 kilométer elektromos vezeték épült, és ezzel 4—500 család jutott villanyhoz, még mindig vannak utcák, ahol nincs áram! Először oda kell tehát eljuttatni’ a villáftyt meg az újonnan nyitandó utcákba, s csak azután lehet gondolni a régi hálózat felújítására, a közvilágítás korszerűsítésére. Magyarán, rangsorolni kell a tennivalókat. Mindenekelőtt a VI. ötéves tervből áthúzódó beruházásokat kell befejezni; a vízműhálózatot, a 16 tantermes iskolát, a négy célcsoportos lakást és az új temetőt. Ha a most épülő iskola elkészül, a tavaly átadott erdősori 12 tantermes oktatási intézményt középiskolává alakítják. Ezzel függ össze a négy lakás építése: otthont kell adni a tanároknak. Minden egyéb csak ezek után következik: a 12 munkahelyes szakorvosi rendelő, a felsőpakonyi általános is- kolá befejezése, az óvoda-, bölcsőde-, iskolabővítések, az öregek napközi otthona. S ott van a több célra szánt művelődési otthon, amelynek még a tervezéséig sem jutottak el. A lakosság elé tárt — a korábbi javaslataikat figyelembe vevő — tervvázlat végleges megfogalmazására a pénzügyi lehetőségek pontos ismeretében kerülhet sor. Bizonyosan lesz olyan létesítmény, amelyik csak akkor tervezhető, ha a lakosság vállalja ,a javasolt 600 forintos önkéntes településfejlesztési hozzájárulás fizetését. Mert le kell tenni valamit az asztalra ahhoz, hogy a felsőbb szervektől is támogatást kérhessenek. S a lakosság reagálása? Volt, aki mellette szólt — általában nem vitatták, megértették szükségességét —, volt, aki ellene, mondván, így is elég terhet jelent a vízhálózat kiépítése. Ezekben a napokban döntenek véglegesen a gyáliak aláírásukkal szentesítve: akarják-e, bírják-e a gyorsabb fejlődést? Mindenesetre nemcsak Gyálon igaz, a tér lepülés gyarapodása minél inkább lakóinak kezében van. Kádár Edit Nyugdíjasok ha találkoznak... Mint egy nagy család Nyugdíjasok, ha találkoznak ...Ez persze ünnepi találkozás volt. Olyan, amilyet Monoron is évente egy alkalommal rendeznek meg a szakmaközi bizottság volt székhazában, s bár akik ilyenkor összejönnek, naponta összefuthatnak akár a klubban, akár a különböző programokon, kirándulásokon vagy akár az utcán — ezúttal különös örömmel üdvözölték egymást. Ennek a találkozónak fénye volt. Ha hasonlatot keresnék: meleg, kellemes fénye, mint amikor gyertyát gyújt valaki egy nagy családnak terített vacsoraasztalon. Jöttek botra támaszkodva és fürgén, fiatalosan, jöttek csoportban — Vecsésröl és Vasadról is —. jöttek vidám beköszönéssel és tétován, frissen hamvasított hajjal és fejkendőben, ünnepi öltönyben és kötött kardigánban. Valamennyien túl a nyugdíjkorhatáron. a nyugdíjasok monori klubjának tagjai, akiket ezeken a tényeken túl még valami összekapcsolt ezen az estén Eleinte nem is tudtam megfogalmazni magamban, mi az, amitől a vedlett, festékét potyogtató, foghíjas lambé- riéjú terem — amit ezúttal a fehér abroszok és a Virágok mégis ünnepivé tettek — meghitt és varázslatosan otthoni lett. Fokozatosan jöttem rá. Beszélgetések közben. Amikor Dudás Károlyné elmondta, miért olyan jó a hangulata, amikor Zika János, a nyugdíjas postás leült mellém, és a régi időkről beszélt, meg arról, hogy ha régi postásnak azt mondták, hogy a kezébe telt kézbesítendő százasokat tekintse száraz falevélnek — akkor azok száraz falevelek voltak. És amikor Petrik Sándor leült a hangszere mellé, s alig hangzottak fel az első akkordok, a terem énekelni kezdett. Mindenfélét. Magyar nótát meg operettslágert — ami jött. És Dóczy Károly, a klubban működő vendéglő vezetője — vagy a klub működik a vendéglőben...? — meg a közeli Vigadóból Szegedi Zol-' tán — egyensúlyozni kezdték a fejek felett a tányérokat, Gombó Pál: d3izottáác^i. meadííapCtdáoL J ómagam régóta híve vagyok a bizottsági munkának. Nyilvánvaló ugyanis, hogy míg egy ember csak egy ember, mindenféle törekvések kifejezésére ragadtatja el magát, addig a bizottság sokoldalúan szembeállít véleményeket a véleményekkel, ily módon mintegy legömbölyíti, tökéletes formára alakítja a dolgokat. Legutóbb is titkára voltam egy bizottságnak moly hazánk ismertetését volt hivatott megfogalmazni. Az első' pont az előadó fogalmazásában így szólt: „Hazánk a Duna—Tisza közén terül el.” Felszólalt azonban Fekete Péter és kifejtette, hogy ez szűk meghatározás. Inkább csak az Alföldre vonatkozik. Helyette azt javasolta, hogy a „Kárpát-medencében terül el”. Fehér László ezt erőteljesen kifogásolta mint nacionalista fogalmazást, hiszen a Kárpát-medencében szomszéd országok részei is elterülnek. Indítványa az volt, hogy Közép-Európában terüljünk el. Ezt viszont többen túl homályosnak vélték. Így aztán a kongresszus elve alapján abban a szövegezésben maradtunk, hogy: „Hazánk elterül.” Ezután az előadó azt javasolta, hogy fejezzük ki. miszerint az ország a tervgazdálkodás módszereivel él. Fekete Péter azonban rámutatott, hogy ez elszakadás lenne attól a valóságtól, miszerint a piacgazdálkodás önt új vért a nemzetközi színvonalért és rugékony, kiegyensúlyozott fejlődésért folyó tevékenységünk testébe. Közép Aladár azzal a közvetítő megoldással élt, hogy fejezzük ki: mind a terv, mind a piaci rendszer megtalálja a maga helyét, Ezt többen ellenezték, mert a prioritás így eltűnik. Végül is megegyeztünk a vitathatatlan szövegben. Eszerint immár: „Hazánk elterül. Van benne rendszer.” A következőkben megvitattuk azt az állítást, hogy „dolgozóink az egyéni, a vállalati és a közérdek érvényesülése keretében közös céljaink érdekében tevékenykednek”. Fehér László kifogásolta az érdekek részletezését, hiszen végeredményben a közérdek a domináns. Fekete Péter ezzel nem értett egyet. Közép Aladár szerint ne az érdek, hanem a törekvések kapjanak hangsúlyt, bár azt nem tartja szerencsésnek, hogy közös céljainkról beszéljünk, hiszen már egy településfejlesztési hozzájárulás megszavaztatá- sánál is nehéz dolog közösről beszélni: ki ezt akar, ki azt. A helyzetet Bölcs Zuárd mentette meg, mondván, hogy a tevékenykednek helyett alkalmazzuk a dolgoznak igét, hiszen csak az dolgozó, aki dolgozik, így aztán közmegegyezéssel alakult tovább a szöveg: „Hazánk elterül. Van benne rendszer. A dolgozók dolgoznak.” Most már azt illett hangsúlyoznunk, hogy hazánkban fejlett az idegenforgalom és a magyar állampolgárok is tömegesen látogatják a külföldet. Persze a „fejlett” szó viszonylagosságát többen is szóvá tették, ugyancsak a „tömeges” kifejezést. A helyesbítő javaslatok egymást követték, cáfolatuk szintén. Végül is így alakult tovább az ismertetés: „Hazánk elterül. Van benne rendszer. A dolgozók dolgoznak. Az idegenforgalom keretében külföldi állampolgárok jönnek Magyarországra, míg a hazaiak külföldi állampolgárként vesznek részt más országok idegenforgalmában.” Ezt követően egységesen helyeseltük azt a kijelentést, hogy fővárosunk, Budapest, világváros, ám a „közlekedése élénk” kitétel már gúnykacajt váltott ki. Fekete és Fehér egyetértettek abban, hogy a közlekedés kudarc, míg Közép és Bölcs szerint viszonylag megfelel feladatának. Az éjszakai mulatóhelyekre történő utalásokat ugyancsak egységesen vetettük el, hiszen ismertetést, nem reklámot fogalmazunk. Ily módon a szövegezés a következőképp gyarapodott: „Közlekedése van, föld felett is, alatt is.” Éreztük, hogy záróaktusként valami lelkesítőt kell odaiktatni. Az előadó a gyönyörű nyárra és a havas télre akart volna utalni, de Fekete szóba hozta a hideg, esős nyarakat és a csapadék nélküli teleket. Fehér kifogásolta, hogy a tavasz és az ősz kimaradjon, Közép szerint minden megjegyzés helyes volt, míg Bölcs mindjárt konstruktív javaslattal is élt. Ily módon született meg. a végleges megfogalmazás, amely tükrözte a bizottsági elv utolérhetetlen képességét arra, hogy megtámadhatatlan, sokoldalú szempontokat érvényesítő módon fogalmazzon. íme. H azánk elterül. Van benne rendszer. A dolgozók dolgoznak. Az idegenforgalom keretében külföldi állampolgárok jönnek Magyarországra, míg a hazaiak külföldi állampolgárként vesznek részt más országok idegenforgalmában. Fővárosunk, Budapest, világváros. Közlekedése van, föld felett is, alatt is. Télen, nyáron, tavasszal és ősszel az időjárás változik. kenyérkosarakat, üveg söröket. Szóval olyan volt a külsőségeket tekintve minden, mint egy mulatósnak induló bármilyen este — és mégsem volt olyan. A nyugdíjasok klubja ugyanis olyan közösség, amelyhez tartozni láthatóan jó. S azoknak, akik a családjukon kívül — már ha van családjuk — munkahelyi és egyéb közösségekhez már nem tartoznak, ez nem keveset jelenthet. Vagy akiknek keveset, azoknak is: valamit. S mert nem létező dolgokat nem akarok én belemagyarázni ennek a klubnak a létezésébe, szükségtelennek érzek bármilyen hivatalos adatsort előadásokról. A nyugdijasklubot sokan — akik egyéb programjait nem ismerik — kocsmának tekintik. Van ebben valami, hiszen amióta létezik, azóta közösködik az ugyanabban az épületben levő vendéglővel. Aminek jó oldala az, hogy dominózás közben meg lehet inni egy üveg sört vagy egy fröcs- csöt — rossz oldala viszont, hogy némelyek: nem egy üveg sör mellett dominóznak, és hogy mindmáig eldöntetlen a vita, kié a nagyobb és az alaposabb tulajdonjog a házban. A nyugdíjasok klubja ragaszkodik a helyhez. társadalmi munkában, felajánlásokkal számtalan dolgot csináltak már, volt, hogy az udvarban' helyet,. .kapott galam- bászok körével együtt hatva- nan is összejöttek dolgozni. Á galambászok már tudják, hogy ők a népfront helyi bizottságának klubja lettek, s a művelődési házban kapnak majd helyet a felújítás után. A nyugdíjasok csak sejtik, de egyelőre nem veszik tudomásul, hogy alighanem nekik is menniük kell. Ök ideszoktak, ök ide ballagnak el esténként, itt, az általuk betonozott teraszrészen várják nyári hajnalokon a kirándulóbuszt, itt ülik meg a nyugdíjastalálkozókat. Azt tudják, hogy az új művelődési ház valószínűleg nagyon szép és nagyon modern lesz — de... Mint amikor a 80 éves Jani bácsinak pofon egyszerű érvekkel magyarázzál?:, miért jobb a lakótelepi összkomfort az elaggott falusi háznál, Jani bácsi mégsem tud az összkomfortban élni... Jönnek a gimnazisták, az irodalmi színpad tagjai, műsort adnak. Hajdú Lajos, a nyugdíjasklub titkára tekinget az ajtó felé: nem jön egyetlen meghívott községi vezető sem. Pedig nekik a kis különteremben terítettek, hogy most talán adódik alkalom, hogy a hangulatosabb, kötetlenebb estén elmondhassák — valahogy másképp, mint a hivatali Íróasztalok túloldalán —, hogy még működni szeretnének, hogy a télre nincs fűtőanyaguk, és hogyan is lehetne összehozni, összehangolni a dolgokat, merthogy teljesen egyedül érzik magukat. De ez az alkalom is enélkül múlik el. Érik az este. Amikor nyílik az ajtó, a kifelé gomolygó füsttel együtt ömlenek az udvarra az összefonódó hangok is: „Hajlik a jegenye..." Aztán másnap fellapozom a jegyzettömbömet, hogy jól emlékszem-e. A Hazafias Népfront helyi bizottságának ötéves munkájáról szóló beszámolóban ott a mondat: „... feladataink között segítettük a különböző klubok szervezését. melyek területén eredmények születtek, megalakult as autósklub monori csoportja. a Nők Lapja-klub, a nyugdíjasok klubja. A klubok általában aktívan működnek.. Hát igen. K. Zs
