Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

4 1985. OKTOBER 19., SZOMBAT Prolongált peremiét Két tanács közt a pad alatt Jócskán elhagytuk már a Budakeszi végét Jelző táblát, amikor sárgán *®n<yl° ablakok es hangos kutyacsaholás jelezte, célhoz értünk. Kö- roskorül semmi, két ház áll csupán a puszta tájban. Történetük mesz- sze nyúlik vissza. Az ötvenes évek közepéig az ipari Szerelvény és Gépgyár tulajdonában voltak. Ez a Préko telep. Panaszáradat Sötét van, a talaj göröngyös, óvatosan lépdelek hát. Az uga­tásra előjön a gazda, s kész­séggel invitál befelé. Kripner Pál és özvegy Mezei András- né birtokolja a lakrészek egyi­két. Panaszáradatuk már a zsebkendőnyi udvaron elkez­dődik. — A busz se áll meg itt, a postás nem hozza ki a levelet — sorolja Kripner Pál. — A múltkor is. Beteg volt az apám, táviratot küldtek, de csak egy héttel később kap- tam meg, akkor is úgy, hogy elhozta az egyik szomszéd. Mert Budaörsre, a postára mennek a levelek. — Na és a víz. Hát az nincs Itt — toldja meg az asszony. — Tetszik tudni honnan hoz­zuk? Az ISG-ből. Az meg egy jó kilométernyire van innen. Gondolhatja, olyan télen is, mint a tavalyi volt. De külön­ben is. Egy mosáshoz ötször- hatszor fordulok. A szomszéd- asszonyom beteg, öreg, fáj a szívem, ha vizet kér és azt kell mondanom, nem adhatok. Ma­gam is nehezen cipelek. — Így élünk mi — mutat körbe a pici szoba-konyhán. — 1976 óta vagyok itt — így Me­zemé —, akkor égett le Buda­keszin a lakásom. Kétségtelenül mostohák itt a körülmények. Különösen ha hozzávesszük, hogy a mind ez ideig az ISG-ből kapott ára­mot volt hogy fél évig nélkü­lözték a lakók. S ha tudjuk, hogy évtizedek óta ezekhez a házakhoz hozzá nem nyúltak karbantartók. Ámde. A képhez az is hozzátartozik, hogy lak­bért is csak egy család fize­tett, róluk majd később. A vil­lanyt pedig mind a mai napig ingyen használják, igaz, mérő­óra sem volt eddig. Évek óta ingyen De menjünk tovább. A szomszédban Olácsy Gyulát és családját találom; a házaspár két iskolás gyerekkel birtokol egy szintén szoba-konyhás lak­részt. Albérlőként kezdték itt 1978-ban, az akkori tulajdonos a konyhát engedte át nekik — mint mondják — havi ötszáz forintért. A dolog pikantériája, hogy a főbérlő nem tartotta kötelességének a lakbérfize­tést. Jelenlegi helyükön egy négygyerekes család lakott, ők 30 év után kaptak lakást, s az itteni helyüket foglalták el Olácsyék. Nemrégiben. Még most rendezkednek. A lakás meglehetősen szerényen fest, a mai kort egyedül a formater­vezett televízió képviseli. Kér­désemre, hogy kiutalás van-e, a válasz nemleges. Ha pedig nincs, hogyan is fizetnének ér­te bért...? — Nem fizetett Itt más sem, de mostantól már rendezzük a dolgot és a hátralékot is kifi­zetjük. Már megállapították, hogy mennyi a havi díj — mondja a férj, majd hozzáte­szi —, nem sok, az igaz, de láthatja, hogy amit kapunk ér­te, az sem az. Például a vil­lanyvezeték erdőn keresztül jön és ez, tudom, mert a szak­mám, szabálytalan, meg ve­szélyes. Az is nagyon rossz, hogy a gyerekeknek sokszor gyalogolni kell Budakeszire, az iskolába, olyan ritka a busz­járat. Az a víz pedig, amit a gyárból hozunk, nem való ivásra. Ott szódavizet kapnak a dolgozók. Mi az oka az áldatlan álla­potoknak, mióta és meddig tart? Senki földje S a kettő ezúttal kevesebb, mint az egy. Budakeszi igye­kezne kivetni magából ezt az idegen testet, ám Budaörs, no­ha elismeri a területi illetékes­séget, nem tudja és nem akar­ja átvenni a lakásokat jelenle­gi lerobbant állapotukban. Az alkudozás jó néhány éve tart, megegyezés kellő anyagiak hiányában eddig még nem született. Migllécziék, akik há­rom csemetével, köztük egy serdülő nagylánnyal szoronga­nak az egyszobás, 30 négyzet- méteres otthonban, a szeren­csések közé tartoznak. Tizen­négy év után lakást kaptak Budakeszin. Pe ahogy annak idején, papírok nélkül ámde lelépésért a Préko-házrészre cserélték albérletüket, nagyon valószínű, hogy a peremiét új­ratermelődik, bizonyára nem sokáig marad üresen a csi­nosítani próbált szoba-konyha. Saját erőből — Ez a senki földje — adja értésemre Migléczi Péter, a következő szűkös tér birtoko­sa. — Területileg ez már Bu­daörs, de a házaik a budake­szi tanácshoz tartoznak. A méltatlan körülményeiket felhánytorgató emberek, akik­kel elsőként beszéltem, mind szívesen menekülnének a Pré- ko-telepről, ahol csak a tá­gas teret és a tiszta levegőt élvezhették maradéktalanul. Akadt azonban valaki, aki egyenesen így nyilatkozott: el­menni innen? Inkább a fára kötném magam odakint ni! — mutatott a kert sötétje felé. Suba Lászlóné ragaszkodik ilyen nagyon otthonához. A házaspár zárt verandával meg­toldott, kétszoba-konyhás házrésze otthon a szó valódi értelmében. Másfélszázezer fo­rint és rengeteg munka gyü­mölcse a mai komfort, amely­hez 1977 óta ciszternából hid­roforral táplált fürdőszoba is tartozik. Valóságos luxuskörüh mények ezek, de azért a férj, aki rokkantnyugdíjas, koránt­sem ért egyet feleségével. Szerinte is menni kéne innen. Nem így gondolkodott mindig, hisz pár éve arról is szó volt — mondják —, hogy megve­hetik immár 30 éve lakott ré­szüket és ők benne is voltak ebben. Aztán nem lett a dolog­ból semmi, az átalakítást is írásos engedély nélkül, de hallgatólagos beleegyezés mel­lett végezték el. Nem kell mondanom, Suba Lászlóék azok, akik hivatalos papír bir­tokában költöztek ide annak idején (három gyerekkel) és akik kezdettől pontosan állják a lakbérköltséget, amely a többiek 70 forint körüli össze­gének csaknem a háromszo­rosa: 196 forint. Meg kell menteni Megvallom, a szegényes la­kásokban járva arra gondol­tam, nem szabadna tartósítani a századeleji körülményeket. A korszerűsített otthont lát­va azonban meginogtam, úgy látszik megérné kívül-belül rendbehozni, modernizálni a házakat. Hogyan látják az il­letékesek? Majomé Stahácz Éva, a Bu­dakeszi Nagyközségi Tanács vb-titkára: — Minthogy a la­kóházak közigazgatásilag Bu­daörshöz tartoznak, érthető, ha szeretnénk átadni. Kétségtele­nül régóta húzódik ez az ügy, mert az átvételének kemény feltételei vannak, mégpedig az, hogy hozassuk helyre az épületeket. Ez akkora összeg, ami jócskán meghaladja lehe­tőségeinket. Amit tudunk megteszünk, rendeztük pél­dául a villanyügyet, az órákat is hamarosan felszereli áz ELMU. A végső megoldás azonban további egyeztetést, egyezkedést igényel. Dr. Jákőí Klára, a budaörsi tanács hatósági osztályának vezetője: — Tavaly óta isme­rem a meglehetősen koros ügyet, de érdemi változásról nem adhatunk számot. Elköl­tözött onnan egy család nem­régiben, mi adtunk lakást, a tanácselnökök között folya­matban vannak a tárgyalások, de pénz híján nehezen jutunk megállapodásra. A bejárás so­rán felmértük, hogy óriási megterhelést jelentene szá­munkra, ha a mostani állapot­ban vennénk át a lakásokat. Egy azonban bizonyos: min­den lakást meg kell mente­nünk, itt és másutt is. Az a véleményem tehát, hogy ese­tünkben mindkét félnek en­gednie kell, ez látszik az egye­dül járható útnak. Szlgethl Teréz Segítenek a diákok r Megyeszerte javában tart a szüret. Hagyomány már, hogy ilyenkor általános iskolások és gimnazisták segítenek a kam­pányjellegű munkában. Képünk a toki Egyetértés szőlőjében készült, ahol a budakeszi gimnázium tanulói egymással is ver­sengve szedték a gyümölcsöt, megízlelve nemcsak a termést, hanem a közös munka örömét is Veress Jen5 felvétel« Százhalombattán Csak nálunk Igazán irigylésre méltó hely­zetben vannak a százhaloni- battaiak, hiszen ezekben a he­tekben két programsorozat házigazda-vezetőjeként is él­vezhetik Vitray Tamás műso­rát A televízió Telefere műso­rának mintájára hétfőnként Vitray Tamással és vendégei­vel találkozhatnak az érdek­lődők, s ezek a vendégek ter­mészetesen olyan emberek, akik munkájuknál, tevékeny­ségüknél fogva érdekesek. Hasonló, bár egy kicsit faj­súlyosabb az a sorozat, amely­nek első rendezvényére hétfőn este fél 8-tól kerül sor a vá­rosi pártbizottság tanácster­mében. Címe Csak nálunk ... Az első alkalommal Horváth Ádám, a Magyar Televízió ta­lán legrangosabb rendezője lép fel. A programsorozat kö­vetkező vendége Benedek 1st- ván lesz, aki nemcsak tanít bennünket tudománytörténeti írásaival, hanem távoli tájak­ra kalauzol. A rózsaszín álmok korszaka még odébb van Az ITV elmozdult a holtpontról? Nem szokványos, hogy vá rosi párt-végrehajtóbizottság egy üzem munkáját, a tenni­valókat rövid időn belül több­ször is tárgyalja. De a nem szokásos dolognak nyilván megvan az oka, a valóság oly­kor ilyen lépéseket is indo­kol. Az Információtechnika Vállalat (ITV) nagykőrösi szer­vize nem véletlenül érdemelt kiemelt figyelmet. A város ipartelepítési időszakának él­ményéből ma már nem lehet megélni; kevés ez vállalatnak, népgazdaságnak, dolgozónak egyaránt. A. május 14-1, meglehetősen súlyos megállapításokat tevő vb-ülés óta hogyan változott a helyzet, milyen a jelenlegi állapot, s lehet-e előrelépésre számítani a ITV-nél. Ezt vizs­gálták egyik legutóbbi ülésü­kön újra a párt-végrehajtóbi­zottság tagjai. Állagmegóvás A szerviz tevékenysége két fő területre, a szolgáltatásra, valamint az alkatrészgyártás­Elsők a vevők Senki nem távozik üres kézzel zetőképző tanfolyamokra, szakértelmét és rátermettségét mégsem a bizonyítványok so­ra dokumentálja. Az üzlet fa­lán bekeretezve függnek a ki­váló dolgozó kitüntetést hírül adó oklevelek, arról tanúskod­va: jó emberismerettel válasz­tották ki huszonkét esztendő­vel ezelőtt Varga Sándornét erre a munkára. figyelmes kiszolgálás — Nem munka ez — Igazít ki komolyan —, hanem hiva­tás. Itt nincs pardon: a vevők az elsők. Igaz, a lusta, nemtö­rődöm embert nem is tűrik meg maguk között a némedi- szőlősiek. Dolgos nép a miénk. Reggeltől estig kint vannak a földeken, hogy eg.yről-kettőre jussanak. Megérdemlik hát a jó kiszolgálást. Unott arcú boltoskisasszo­nyok jutnak eszembe. A pult mögötti élet látható világfáj­dalma hányszor késztetett gyá­va megfutamodásra: vesszen inkább az a tíz deka párizsi, dehogy zavarom őket méltat­lan kérésemmel. Varga Sán- dornétól szívesen vásárolnék. Biztos megkérdezné, nem hiányzik-e otthon ez vagy az, tanácsokat adna a vacsoraké­szítéshez, s amíg leszelné a tíz deka párizsit, megtudakolná, elmúlt-e a férjem náthája. Némediszőlő háziasszonyai ugyanis ilyen figyelmes kiszol­gálásban részesülnek. Horváth Judit ra, késztermék-előállításra meg szerelésre osztható. Célszerű részenként vizsgálni helyzetü­ket. A szolgáltatás a különböző típusú irodagépek helyszíni és műhely javítását jelöli. Az író­gép- és számológép-javítók huszonhatan vannak. 1320 kü­lönböző típusú és rendszerű gépet kaptak Budapestről ja­vításra. Ehhez még helyben 175 berendezést vállaltak. Ha­sonló volt a helyzet a számo­lógépcsoportnál is; nyolcán vannak, s körülbelül 300 gé­pet javítottak meg. Az adott kapacitás ennél lényegesen több gép javítására képes. Az úgynevezett reprográfusok munkaellátottsága teljes egé­szében biztosított volt. A pénz­tárgépjavítók más területről Kőrösre küldött gépekkel het­ven százalékig voltak lekötve. A gyártás fő feladatát az utal­ványbélyegző gépek alkatré­szeinek, részegységeinek gyár­tása. szerelése jelentette. Ehhez járult még különböző egyedi, kissorozatú pótalkatrész-elő­állítás, valamint a Form—0 —Tronic gépek összeszerelése és üzembe helyezése. A koráb­ban a gyártásban foglalkozta­tott, összeszerelést végző, be­tanított dolgozók közül hatan —nyolcán a megszűnt IGV-től átvett elektromechanikus pénz­tárgép alkatrészek számbavé­telével, állagmegóvási mun­káival foglalkoztak. Mindezek a munkák időszakosan egyen­lőtlen terhelést okoztak. A fentiekből megállapítható, hogy a nagykőrösi szerviz az első félévben veszteségesen működött, aminek nagysága kétmillió forint. Az alapos elemzés mindig megmutathatja a jövőbeni fel­adatokat, azaz, a hibákat, a bajok megszüntetéséhez veze­tő utat is. A szolgáltatásban az író- és számológépeket tekintve, az ITV úgy döntött, hogy a ma­daras-katymári üzemét meg­szünteti. A döntés azzal a kö­vetkezménnyel jár, hogy az eddig ott végzett — háttér jel­legű — műhelyben végzett ja­vítási munkákat Nagykőrösre fogják átcsoportosítani. A jö­vő évben ez vagy nyolcszázzal több mechanikus és elektro­mos írógépet jelent. Három— négyezer új írógép eladás előt­ti átvizsgálását valamint be­szabályozását ugyancsak a vá­rosban fogják elvégezni. Mind­ezek a meglevő kapacitást tel­jes mértékig kitöltik majd. A reprográfia — ide a kü­lönböző típusú másológépek tartoznak — leterheltsége ed­dig is nagy volt, a profilba vá­gó gépek számának növelésé­vel a feladatok is gyarapod­hatnak. Javulás A pénztárgépeknél a piaci igény növekedését reálisan nem lehet tervezni. A csoport munkaellátottságát a helyben vállalt javításokkal lehet nö­velni, javítani. Más szolgáltató tevékenysé­geknél a vezetőknek meg a dolgozóknak egyaránt arra kell törekedni, hogy mindazon a területeken, ahol megfelelő minőségű szolgáltatást tudnak garantálni, saját maguk vál­lalkozásában növeljék tevé­kenységüket. Erre Pest megye, de Bács-Kiskun is lehetőséget nyújt. A gyártás problémaköre har­mincöt dolgozót érint. Szá­mukra az idén és jövőre is tudnak munkát adni. A forgá­csolóknak folytatni kell az utalványbélyegző gép gyártá­sát, amiből 240 darabos rende­lésük van. Növelik a saját célt szolgáló alkatrészgyártást is. A kapacitást ezek lekötik. A szerelőműhely számára a TRAKISZ szövetkezettel koo­perációs munkát vállaltak. Hegesztő transzformátorok összeszerelését végzik majd, előreláthatóan 20—25-en. Foly­tatják a Form—0—Tronic vá­gó-, szétválasztógépek szere­lését. üzembe helyezését és szerviztevékenységét is. A nagykőrösi szerviz más feladatokat is kaphat. Az ITV vezetése folyamatosan tárgyal munkákról. Tőkés cégekkel iratmegsemmisítőket, a bolgá­rokkal elektronikus pénztár­gépeket vizsgálnak, s szerző­dést kívánnak kötni terminá­lok gyártásáról is. Az Egye­sült Izzóval is kooperálnak alkatrés zgy á rtás ban. Az ITV igazgatója Jelenté­sében úgy ítélte meg, a koráb­bi állapothoz képest szembe­tűnő a javulás, s a meglevő kapacitásokat hosszabb távon is le tudják kötni. Persze, az a száraz tények mögött is nyilvánvaló, hogy a legfontosabb a dolgozók meg­nyugtatása a bizonytalanságok korszaka után. Nem valamifé­le rózsaszín álmokat, felhőt­len derűt igényelnek ök, ha­nem bizonyosságot munkájuk hasznára. Erre tartó lépés lesz a szerviz tervezett önelszámo­ló egységgé alakítása. Két — összecsengő, s egymást kiegé­szítő vélemény a vitából: az a legdrágább gép, amelyik nem dolgozik; s úgyszintén: az a legdrágább munkaerő, akit úgy fizetnek meg, hogy a bér mögött nincs teljesítmény. Jellemezzék Az MSZMP nagykőrösi vá­rosi végrehajtó bizottsága el­fogadta a jelentést. Határoza­tában a teljes mértékű kapa­citáslekötésre, a tevékenységi körzet kiterjesztésére, vala­mint a kooperációra vonatko­zó belső intézkedéseket jónak találta. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a lehe­tőségekhez mérten a hosszú távú üzletele, intézkedések jel­lemezzék a nagykőrösi szer­vizt irányító munkát. Ballal Ottó — ha valaha is figyelembe vet­ték az elmúlt évtizedek alatt. Minden vásárló tudja: ha elöl nagy ritkán zárva a bolt, a mögötte levő lakásban vagy udvarban fellelni Varga Sán­dornét. Üres kézzel inneh még senki sem távozott. Bekopogtak a kéréssel — Kevesen élünk Itt Néme- diszőlőben — mondja az üzlet vezető-eladója. — Nyolcvan- négy család, talán háromszáz ember lakik Gyál és Felsőpa- kony között félúton. Volt ugyan valamikor egy vegyes­boltunk, de vezetője idős, be­teg ember lévén, többet volt az zárva mint nyitva. Az üzlet hiánya sok gondot okozott, mert kilométereket kellett bi­ciklizni kenyérért, tejért. Hu­szonkét évvel ezelőtt bekopog­tatott hozzám a tanács és a MÉSZÖV egy-egy munkatársa. Űj boltot kellene nyitni, mondták, s már folytatták is: arra gondoltunk, maga legyen az eladója, s egyben vezetője, Vargáné. Nem mondom, elcso­dálkoztam, hogy rám esett a választás, üzletben addig csak vásárlóként jártam. De mert szeretem az embereket, öröm­mel vállaltam a feladatot. A szélső szobánkat megnyitottuk az utca felé, az volt az első bolt, később pedig a férjem­mel együtt felépítettük ezt az újat, bár ez is a házunkhoz csatlakozik. Varga Sándorné szorgosan eljárt a különböző eladó és ve­Nézem Varga Sándornét, amint mosolyogva jön-megy a parányi boltban, dicsekszik is, meg néha egy kicsit röstell- kedik, miközben bemutatja bi­rodalmát. Fűszerek és mosó­szerek katonás rendben sora­koznak a polcokon. Megigézve nézem a tejeszacskókat, ame­lyek nem koszosak, nem ta­padnak és ragadnak, hanem szépen és tisztán elrendezve várják a vásárlókat. Már megcsípném magam — való­ság, amit látok? —, ám a meg­lepetések sorának még nincs vége. A kevesek által ismert Némediszőlő egyetlen, parányi boltja nemcsak üzlet, hanem helyi elöljáróság, egyszemélyes családvédelmi intézmény, pa­nasziroda, és derűs klub. Mo­torja, mindenese Varga Sán­dorné. Hálás feladat — Az enyémnél szebb fog­lalkozás talán nincs is a vilá­gon. Embereket kiszolgálni, s közben meghallgatni örömü­ket, bánatukat — hálás fel­adat. Tudja, az üzletben nincs két egyforma pillanat. — No, no — döcög be a kü­szöbről a férje. — Érezhetők ezek a pillanatok a lakásunk­ban is. Hangjában nincs rosszallás. Megszokta: otthonukban, a családban is a vevő az első. Mert létezik ugyan hivatalos nyitva tartási idő, de hát ennek még az emléke is elhalványult

Next

/
Thumbnails
Contents