Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
1985. OKTOBER 19., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Sovány washingtoni biztosítékok Amerikai nyilatkozatok a NA TQ-szövetségesek megnyugtatására Az Achih Lauro-ügy és az olasz kormányválság A BUDAPESTI FÓRUM. — Budapest, mint helyszín, a héten állandóan szerepelt a világsajtó kiemelt fontosságú eseménybeszámolóiban. A lapok, a rádiók és a televíziók kiküldött munkatársai nap nap után tudósítottak a hazánk fővárosában kedden megkezdődött európai kulturális fórum plenáris üléseiről. Megállapították: a hat hétre tervezett tanácskozás — amelyen a helsinki okmányt 1975- ben aláírt 33 európai ország, valamint Kanada és az Egyesült Államok vesz részt — kedvezőbb légkörben kezdődött el, mint a korábbi úgynevezett „utóértekezletek.” Ezeken — mint ismeretes — az 1975-ös dokumentum aláírói a szerződésnek, illetve egy-egy részének megvalósulását vizsgálják meg, s tesznek javaslatokat a továbbfejlődés előmozdítására. Ezt megelégedéssel lehet megállapítani, még akkor is, ha — jól tudjuk — a soron következő bizottsági zárt üléseken bizonyára az ellentétes vélemények erőtel-, jesebben ütköznek majd, mint a plenáris üléseken. De ha megszívlelik azt, amit számos felszólaló hangoztatott oly nagy súllyal a plenáris üléseken, tudniillik, hogy nem kívánnak konfrontációt a tanácskozáson, hanem alkotó vitát, akkor jogos lehet a konszenzus reménye a fórum végén a kulturális együttműködés továbbfejlesztésében. Általános világpolitikai PILLANATKÉP. — Közeleg a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó dátuma. Ez immár mind jobban meghatározza a világpolitikai események menetét. A szovjet átfogó leszerelési javaslatok — amelyeket Géniben részletesen előterjesztettek — a moszkvai és washingtoni megnyilatkozások fényében mind erőteljesebben testet öltenek, annak ellenére, hog/ a kölcsönös megállapodás szerint teljességükben még nem hozták nyilvánosságra azokat. A washingtoni nyilatkozatokból kitűnik, hogy az amerikai vezetés — bár ezúttal óvatosabban manőverezik, mint korábban — lényegében elutasítja mint „elfogadhatat- lanokat” az új szovjet indítványokat. Reagan elnök szűk köréhez tartozó több személyiség, sőt maga a Fehér Ház vezetője is amolyan „matematikai bűvészmutatványokhoz” folyamodik, amikor a kéc világhatalom rakéta-nukleáris arzenálját mennyiségben és minőségben összehasonlítja. A washingtoni számolgatás, amely figyelmen kívül hagy egyes saját hadászati eszközöket, olyan képet igyekszik festeni a közvélemény elé, mintha a Szovjetuniónak többszörös fölénye volna ezekben a rendszerekben. Vagyis eszerint nem képzelhető el egyenlő csökkentés a két világhatalom fegyvertárában. Egy másik amerikai magyarázat a szovjet javaslatok állítólagos „elfogadhatatlanságára” az, hogy a Fehér Ház hallani sem akar „csillagháborús” programjának bármilyen megtárgyalásáról sem a novemberi csúcstalálkozón. Eközben azonban a NATO- szövetségesek befolyásos köreiből erősödik a nyomás Washingtonra: fontolja meg komolyan a szovjet javaslatokat és ne zárkózzon el mereven a „csillagháborús” tervek, az úgynevezett „hadászati védelmi kezdeményezés” már elindított programjának esetleges korlátozása vagy szüneteltetése elől, különösen akkor, ha ez módot , nyújt arra, hogy megállapodást lehessen elérni a Szovjetunióval a rakéta- nukleáris rendszerek radikális csökkentésére. A NATO-SZÖVETSÉGESEK AGGODALMAI. — Az Egyesült Államok atlanti partnereinek idegessége az 1972-es ABM-szerződés értelmezéséről szóló amerikai nyilatkozatok miatt hágott különösen magas fokra. A rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló egyezményt az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1972- bén írta alá, s eddig kölcsönösen tiszteletben tartották. Miután azonban Washington „csillagháborús’ tervei már a közelmúltban a ..hadgyakorlat szakaszába” jutottak egy elavult amerikai műhold megsemmisítésével, a szövetségesek felvetették: nem jelentik-e ezek az akciók az 1972- es ABM-szerződes megszegését? Továbbá aggodalmukat fejezték ki: mit tesz majd ,.a másik oldal” mindezek láttán? S egyáltalán a történtek nem veszélyeztetik-e a novemberi csúcstalálkozó eredményességét ? A washingtoni vezetés először fölényes módon igyekezett „lesöpörni az asztalról” mindezeket, az okmányokban is kifejezett aggodalmakat. A szóvivők kijelentették: Reagan elnök módosította az amerikai álláspontot az ABM ügyében, mivel úgy találta, hogy „szélesebb körben értelmezve az eddiginél annak meghatározásait”, nem ellentétes a „csillagháborús” tervvel. Ez nem mást jelentett volna, mint hogy Washington burkolt formában egyszerűen hatályon kívül helyez egy általa aláírt, az egész világ biztonsága szempontjából rendkívül fontos szovjet—amerikai megállapodást. Ez azonban oly heves visszahatást keltett a NATO-szövetségesek körében, hogy Shultz külügyminiszter állítólag lemondással fenyegetőzött, ha a Fehér Ház nem ad megnyugtató biztosítékot a nyugat-európai fővárosoknak, Erre a „garanciára” sor is került, s Reagan elnök azt mondotta, hogy a „esillaghá- borús” terv végrehajtása során ügyelnek majd arra, hogy ne lépjék át azokat a korlátokat, amelyeket az ABM-szerződés szab. Sőt nem értelmezik abban „a tágabb körben” az 1972-es megállapodást, ahogy a korábbi washingtoni nyilatkozatokban ezt jelezték. Ez a „biztosíték” alkalmas volt arra, hogy lecsillapítsa a NATO-szövetségesek hivatalos köreit, de az aggodalom nem szűnt meg a közvélemény körében. Mint hírmagyarázók megjegyezték: Reagan csak időnyerő taktikázást folytat, s az ABM- szerződés megtárgyalásáról szóló kijelentései homályosak, ellentmondásosak, s módot nyújtanak arra, hogy egy későbbi időpontban ismét „újraértelmezze”, Washington pillanatnyi fegyverkezési érdekeinek megfelelően, az 1972- es megállapodás korlátozásait. AZ OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG. — Néhány napja még, amikor Craxi olasz miniszterelnök megelégedéssel jelentette be a sajtó képviselőinek, hogy a túszdráma az Achille Lauro luxushajón megoldódott, s a terroristák megadták magukat, bizonyára kevesen gondolták, hogy az ügy politikai hullámverése megbuktatja Itália háború utáni történetében leghosz- szabb ideig hivatalban levő 44. kabinetjét. Az események azonban viharos gyorsaságúvá fejlődtek. Az egyiptomi repülőgépet, amely a terroristákat és az őket kísérő Abu Abbasz PFSZ-vezetőt Tuniszba szállította volna, amerikai vadászrepülőgépek Reagan elnök személyes utasítására egy szicíliai támaszponton leszállásra kényszerítették. Egymásnak ellentmondó beszámolók állnak rendelkezésünkre arról, hogy ezután mi történt. Először azt jelentették, hogy amerikai és olasz katonák együttesen léptek fel a terroristák ellen, akik közös megegyezéssel az olasz hatóságok fogságába kerültek. Egy újabb verzió szerint az amerikai katonák szerették volna, ha ők vehetik őrizetbe a foglyokat és az Egyesült Államokba szállíthatják, de az olasz katonaság határozott fellépése ezt meghiúsította. Mindenesetre Abu Abbasz palesztin vezető, aki csupán Kairóból kísérte a túszejtőket és nem volt az Achille Lauro hajón, a római kormány engedélyével előbb az olasz fővárosba, majd onnan külföldre távozhatott. Washington tiltakozását fejezte ki emiatt Craxi kormányánál, Mindhiába. Az olasz kormányfő azt is megtagadta, hogy a négy terroristát kiadják az Egyesült Államoknak. Mint bejelentették: az olasz törvények szerint ítélkeznek a bűnösök felett. Mindez nemcsak Washington és a római kormány között teremtett feszült viszonyt, hanem belpolitikai válság kirobbantója is lett. Spadolini hadügyminiszter — aki a republikánus nevű törpepárt képviseletében vesz részt a Craxi-kormányban, s akit a reagani fegyverkezési politika egyik legerősebb támogatójának tartanak — tiltakozásul kivonult pártjával a kormánykoalícióból. Azt állította, hogy Abu Abbasz távozásának engedélyezéséről csak az újságokból értesülhetett. Miután ezek után Craxi kormánya elvesztette parlamenti többségét^ a miniszterelnök számára nem maradt más hátra, minthogy benyújtsa teljes kabinetje lemondását a köztársasági elnöknek. Most tárgyalások kezdődtek egy új kormány létrehozásáról. Hír- magyarázók megjegyzik: az eddigi olasz kormányok mindig belpolitikai okokból buktak meg. Első ízben történik, hogy külpolitikai kérdés okozza egy olasz kabinet bukását...' Árkus István Sevcrdnadie— Hartman találkozó Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken Moszkvában fogadta Arthur Hartmant. az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A nagykövet kérésére létrejött találkozón kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket tekintetlek át, elsősorban a Mihail Gorbacsov, az ÍIZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök novemberi genfi találkozójának előkészítésével összefüggésben. Vé'eménykülönbségzk az UNESCO ülésszakán Nem történt újabb szakadás Nincs újabb törés az UNESCO munkájában, nem következett be újabb szakadás az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetében — mondotta Mód Péter, az UNESCO közgyűlésének Szófiában megrendezett 23. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség helyettes vezetője az MTI tudósítójának nyilatkozva. A csaknem, két .hete tartó ülésszak menetét értékelve A dé'-libanoni biztonsági zónában Sikeres ellenállási aktió Damaszkuszban péntek délután megkezdődött Hafez Asz- szad szíriai és Amin Dzsema- jel libanoni elnök csúcstalálkozója. Legfontosabb témája a libanoni belső válság rendezésére szolgáló tervezet, amelyet — damaszkuszi közreműködéssel — a három legerősebb katonai-politikai szervezet. az Amal-mozgalom, a Haladó Szocialista Párt és az egyesített keresztény milíciák vezetése dolgozott ki. Az elmúlt hetek legsikeresebb ellenállási akcióját hajtotta végre a Libanoni Kommunista Párt négy harcosa csütörtökön a szigorúan ellenőrzött „biztonsági zónában”, alig 1,5 kilométerre az izraeli határvárostól, Metullától. Félórás heves harc után romba döntötték az amerikai pénzen működő „Remény Hangja" nevű rádióadót, amely az Izrael által felfegyverzett es pénzelt Lahad-milícia érdekében fejtett ki propagandát. A küzdelemben a milicisták és az adó munkatársai közül 8— 12 ember meghalt, s életét vesztette az ellenállás három harcosa is. Szergej Ahromejev marsall álláspontja Az egyensúly nem változott A hadászati egyensúly kérdéseiről, az űrfegyverkezésről, a hadászati és a közepes hatótávolságú eszközökről adott terjedelmes írásos nyilatkozatot Szergej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke a The New York Times című amerikai lapnak. , . l. f/.sär, Ahromejev marsall írásos válaszában határozotton cáfolja Reagan amerikai elnöknek A nemzetközi tiltakozás ellenére Kivégezték Benjamin A világközvélemény tiltakozása ellenére a dél-afrikai hatóságok pénteken reggel a pretoriai központi börtönben kivégezték Benjamin Moloise dél-afrikai költőt és hazafit, az apartheid-rendszer ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) tagját. Moioisét azzal vádolták, hogy egy 1982-es gerillaakció során megölt egy rendőrt. Mind ő maga, mind pedig az ANC cáfolta, hogy a rendőrt a fiatal költő ölte volna meg. A kivégzés ellen tiltakozott az ANC, az Afrikai Egységszervezet, a Közös Piac szervezete és két alkalommal az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Az ANC, a kivégzés előtti napon kilátásba helyezte: meg fogja torolni tagjának halálát. Dél-afrikai katonák az ítélet végrehajtásának előestéjén körülvették a fiatal költő házát Johannesburg feketék lakta külvárosában, Sowetóban, és könnygázgránátokkal kényszerítettek annak elhagyására mintegy kétszáz fiatalt, akik annak, kertjében gyülekeztek. A nicaraguai elnökkel szemben Amerikai megkülönböztető lépés Daniel Ortega nicaraguai elnök kénytelen volt lemondani tíz amerikai szövetségi államba tervezett körútját, mivel az amerikai hatóságok nem bocsátottak időben rendelkezésére utazási okmányokat. Ortega az ENSZ közgyűlésének 40. ülésszakára utazik New Yorkba, ahol hétfőn beszédet mond. A közép-amerikai állam vezetője a múlt héten kért vízumot az amerikai hatóságoktól, de Washington csak csütörtökön válaszolt a kérelemre. Először egy kizárólag New York-i tartózkodást lehetővé tévő vízumot adtak Ortegának. Ezért— mint azt csütörtökön Managuában bejelentették — a közép-amerikai ország elnöke kénytelen volt lemondani egyesült államokbeli körútját. Az amerikai hatóságok végül néhány órával később korlátozás nélküli beutazási ‘engedélyt adtak Daniel Ortegának, de a nicaraguai vezető akkor már lemondta látogatásait, és a tervezett találkozókat. A nicaraguai állambiztonsági szervek csütörtökön letartóztattak öt személyt, akik terrorakciókat akartak végrehajtani középületek és az Aeroflot szovjet légitársaság managuai irodája ellen. Ezt Tornas Borge belügyminiszter jelentette be. A letartóztatottak — négy férfi és egy nő — a hondurasi bázisú, úgynevezett Nicaraguai Demokratikus Erő (FDN) ellenforradalmi szervezet tagjai. azt a kijelentését, hogy a Szovjetunió mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverek terén fölényben lenne az Egyesült Államokkal szemben. A hadászati fegyverek terén az egyensúly nem változott a SALT—II szerződés aláírása óta. A hordozóeszközök száma annyi, amennyit a szerződés előirányoz: ezen belül a Szovjetuniónak valamivel több hordozóeszköze van — 2504 az Egyesült Államok 2210 eszközével szemben — a nukleáris robbanófejek száma az Egyesült Államoknál nagyobb. A közepes hatótávolságú eszközök terén az Egyesült Államok Európába már 209 ilyen eszközt telepített, a NATO-nak együttesen 387 eszköze van 739 nukleáris robbanófejjel. A Szovjetunió 243 SS—20 típusú rakétát állomásoztat az európai övezetben, ezeken nincs több töltet, mint a NATO rakétáin. A NATO egyéb közepes hatótávolságú hordozóeszközeit is beszámítva az Atlanti Szövetség birtokában 1031, a Varsói Szerződésben 850 hordozóeszköz van, a nukleáris töltetek száma a NATO-nál 3000, a Szovjetuniónál 2000. Ahromejev a hagyományos fegyverzet terén is egyensúlyban levőnek Ítéli meg a helyzetet. A NATO-hadseregek összlétszáma és harcba vethető hadosztályainak száma nagyobb, mint a Varsói Szerződésé, ugyancsak nagyobb a harckocsi-elhárító fegyverek száma. A tüzérséget és a páncélos eszközöket tekintve az erők nagyjából azonosak. Magyarország volt állandó UNESCO-beli képviselője kijelentette. hogy egyetlen állam képviselői sem jelentettek be újabb kilépési szándékot. Az a benyomás alakult ki, hogy a nyugati országok nehezményezik az UNESCO-val szemben tanúsított amerikai magatartást, anélkül, hogy a nyilvánosság előtt elítélnék az Egyesült Államokat. Egyelőre úgy néz ki. hogy nem követik a Reagan-kormányzat kilépési döntését. Ismeretes, hogy Nagy-Britannia kormánya korábban jelezte, fontolgatja a kilépést. Megfigyelők ugyanakkor egyöntetűen úgy értékelik az angol küldöttség vezetőjének beszédét, hogy nem jelezte, országa kilép vagy benn marad-e a szervezetben. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Franciaország fokozatosan eltávolodik a nyugati blokktól az UNESCO-val kapcsolatos kérdésekben. Az ülésszak általános vitájában lényeges teret kap az amerikai kilépés és következményeinek az elemzése. A szocialista országok célja ■— mondotta Mód Péter —, hogy megvédjék az UNES- CO-t, az általa képviselt szellemi értékeket és a szervezet programját. Bár újabb törés nincs, vitás kérdések szép számmal akadnak. A közgyűlés 23. ülésszaka összegezi az UNESCO-nak a legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszakban végzett tevékenységét, elfogadja az elkövetkezendő 2 évre vonatkozó programját, kijelöli tevékenységének fő irányait. Az Egyesült Államok kilépésével a szervezet csökkenteni fogja programjait és kiadásait, azaz költségvetését. Az UNESCO közgyűlésének Szófiában megrendezett 23. ülésszakán pénteken felszólalt Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a magyar küldöttség vezetője. Szovjet—kínai megbeszélések Befejezte egyhetes kínai látogatását a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, az első szovjet parlamenti küldöttség több mint húsz év szünet után Kínában, és péntek délelőtt hazautazott Pe- kingből. Az elutazás előtti estén ■ a Szovjetunió pekingi nagykövetségén vacsorát adtak a küldöttség tiszteletére. A delegáció vezetője, Lev Tolku- nov, a szövetségi tanács elnöke a banketten megállapította, hogy az út sikeres és gyümölcsöző volt. Kínai partnereikkel véleményt cseréltek a törvényhozói munkáról, nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról. Mindez elősegítette a kínai és a szovjet nép közötti megértést és jószomszédi kapcsolatok létesítését Kína és a Szovjetunió között. Növekedne a katasztrófa veszélye Tudósok az űrfegyverkezés ellen 1300 vezető amerikai tudós, köztük 13 Nobel-díjas és az amerikai egyetemek 14 legjelentősebb fizikai tanszékén Csak rövidén... FALUVÉGI LAJOS miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke és Vo Van Kiét, a VSZK kormányának elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke Hanoiban 1985. október 16—19. között tárgyalásokat folytattak a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlesztéséről és aláírták az 1986—1990. évi tervkoordináció jegyzőkönyvét. AZ ACHILLE LAURO, majd pedig az egyiptomi utasszállító gép elrablása körüli események során a palesztinok akarva-akaratlanul megbizonyosodtak arról, hogy igazi ellenségük az Egyesült Államok, Izrael pedig csupán az Egyesült Államok kiszolgálója — jelentette ki a zágrábi Vjes- niknek adott nyilatkozatában Mohamed Abbasz, a PFSZ vb tagja. dolgozó tudósok többsége írásban közölte a törvényhozással, hogy nem hajlandó részt venni az űrfegyverkezéssel összefüggő kutatásokban, és ellenzi a kormány ilyen programját. A tudósok nyilatkozatukban rámutatnak: az űrfegyverkezés — a kormány állításával szemben — nem nyújtana védelmet az Egyesült Államok lakosságának atomháború esetén, ezzel szemben megnövelné a nukleáris fegyverkezési versenyt, és köny- nyen elvezethet atomkatasztrófa kirobbanásához. A tudósok állásfoglalását John Kogut, az illinoisi egyetem fizikusprofesszora ismertette a józan nukleáris politikáért küzdő bizottság, a SANE nevében a kongresszussal.