Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

«ST % .m>ti 1985. OKTÓBER 17., CSÜTÖRTÖK 3 Glóbuszok ezrei oktatásra A XEXGRÄF Ipari Szövetkezet dunavarsányi telepén gyárt­ják a Kartográfiai Vállalat részére a földgömböket. Az okta­tási célokat szolgáló eszközök öt nyelven és háromféle méret­ben készülnek. Felvételünkön Hidegföldi Istvánná lakkozza az elkészült földgömböket. Hancsovszki János felvétele Emlékezés Kalamár Józsefre Kalamár József, a Kommu­nisták Magyarországi Pártja csepeli szervezete egyik alapí­tója születésének 90. évfordu­lója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek szerdán a Mező' Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában le­vő sírkertben. Kalamár József nyughelyét a Magyar Szocialista Munkás, párt Központi Bizottsága ne­vében Ernszt Antal, a XXI. kerületi pártbizottság első tit­kára és Suhajda József, a KEB tagjai koszorúzták meg. ★ Kalamár József 1895-ben Se­regélyesen született. Munkás­életét a csepeli Weiss Manfred Művekben segédmunkásként kezdte. 1918 őszén a gyár mun­kástanácsába választották, s még az évben részt vett a KMP csepeli szervezetének megala­pításában. 1944 őszén szerve­zője és vezetője lett a csepeli ellenállást irányító „13-as bi­zottságnak". A felszabadulás után részt vett Csepel életének megszervezésében, 1945 janu­árjától Csepel község főbírája volt. Kalamár József életét 1956. október 26-án fegyveres ellenforradalmi banditák ol­tották ki. Azon múlik, lesz-e rá dollár Fejlesztés OMFB-fámogatással Kevés olyan vállalat akad, amely önerőből fejlesztésbe foghat, mert komolyabb be­ruházás megvalósításához te­temes összegekre van szüksé­ge. A mai pénzínséges időben viszont azok az elképzelések kapnak zöld utat, amelyek hasznosságáról, gazdaságossá­gáról több szervezet, közöttük az adott bank is meggyőző­dött. Érdemes tehát olyan programokhoz kapcsolódni, amelyek . eleve biztosítékot nyújtanak, mert megvalósu­lásuk országos érdek. Sikerrel startoltak A Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalat e meggondo­lásból szerepel már 15 esz­tendeje azon vállalatok kö­zött, amelyek az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által kiírt témákra startolnak. Az OMFB-től egyébként ed­dig mintegy 200 millió forin­tot kaptak, a pénzt többek között a csőgyártás bevezeté­sére, a szilikonfeldolgozás fejlesztésére fordították, s részben e szervezet finanszí­rozta az országos jelentőségű fe/Ion-programjukat is. A PEMÜ legutóbb két pá­lyázatot nyújtott be az OMFB-hez, méghozzá siker­rel: 15 millió forintos támo­gatást kaptak az úgynevezett nagy tisztaságú műanyag edények, flakonok gyártásá­hoz és további tízmilliót az autóbuszok légvezetékeinek poliamidból való előállításá­hoz. — Az Ikarusszal már rég­óta törjük a fejünket azon, miként lehetne a járműveket, illetve azok részegységeit megmenteni a korróziótól — mondja Mariok Gyula, a Pest Megyei Műanyagipari Válla­lat műszaki igazgatója. — A fejlett ipari országokban a gépkocsikban alkalmaznak ilyen műanyag vezetékeket. A gépsort az NSZK-tól sze­retné megvásárolni a PEMÜ. A legmodernebbek közül va­ló berendezés percenként 50— 60 méter cső extrudálására képes. Szóval az induláshoz min­den készen áll a fejekben, ám a megvalósításhoz pillanat­nyilag nincs dollárfedezet, csak ígéret. És gazdasági hely­zetünkben a Külkereskedelmi Minisztérium szintén csak ígérni tudja a devizát a PEMÜ másik fejlesztéséhez is. Importot pótol — Az NSZK-partner azon­nal szállítaná a gépet a hoz­zá tartozó kiegészítő berende zésekkel, a szükséges alap anyagot a jövő év végétől tudja szállítani a Tiszai Ve­gyi Kombinát. Ha a beruhá­zást megvalósíthatnánk, mi látnánk el a hazai és a szo­cialista országok piacát, vagyis számottevő importtól kímélhetnénk, egyben bevé­telhez juttathatnánk a nép­gazdaságot. Az ügyben továhbi fantá­zia is rejlik: a berendezés ka­pacitása nagyobb, mintameny­nyi a szóban forgó termékek előállításához szükséges. S ha már a nagy tisztaságú mű­anyag flakonok, edények gyárthatók e gépsoron, a soly­máriak a gyógyászatban nél­külözhetetlen vesediaiizátorok és különböző inplantátumok előállítását is vállalnák. Vagyis egy komplett egész­ségügyi blokk létrehozását szorgalmazzák, ahol üzemi keretek között állítanák elő az eddig csak miniipälis mennyiségben gyártott, illet­ve külföldről behozott eszkö­zöket. Az Egészségügyi Mi­nisztérium már most 100 ezer vesedializátort igényelne a hozzá tartozó szerelékekkel, ami több millió forintos de­vizamegtakarítást eredmé­Életünk hétköznapi pillana­tait, jeles eseményeit, kirándu­lásaink emlékét fényképeken örökítjük meg. A fotózás ter­mészetessé, sokunk kedvenc hobbijává vált, ami a filmek és papírok iránti megnöveke­dett keresletben is lemérhe­tő. Magyarországon úgy 4—5 évvel ezelőtt még 80 száza­lékot képviselt a fekete-fehér filmek aránya a színesek mel­lett, mára ez a szám a felére zsugorodott, a fejlett ipari or­szágokban pedig mindössze 5—6 százalék. A Forte Fotokémiai Iparnál, közhasznú nevén a Forte­gyárban évente körülbelül egymillió négyzetméternyi fe­kete-fehér filmet készítenek orvosi, nyomdatechnikai és egyéb műszaki célokra, 250 ezer négyzetméternyit pedig fotózásra. A színes filmeket kizárólag importból szerezi be az ország, meret ezek előállí­tása bonyolult, minőségben pe­dig nem versenyezhetnénk a Fuji vagy a KODAK termé­keivel. — A technikai filmek irán­ti keresletet igyekeszünk ki­elégíteni, mert ebben a kate­góriában, no meg a színes munkákhoz szükséges papírok előállításában lehetünk ver­senyképesek — tájékoztat Ra- dó Aurél műszaki igazgató­nyezne, nem szólva a legfon­tosabbról: azokról az embe­reikről, akik csak ezen eszkö­zökkel tudnak élni és soruk­ra várnak.- Mariok Gyula ál­lítása szerint a PEMÜ az egészségügyi blokkból, évi, 150 —200 millió forintos termelési értékre számítana. Rangsorolni kell Sokszor emlegetjük, hogy a nincsből nem lehet mit szét­osztani. Tudjuk, hogy a KkM- nek rangsorolnia kell, s azt is, hogy ez nehéz. Gyakran hasonlít arra az esetre, ami­kor az ember a kisujját ha­rapja, de az egész keze fáj... A PEMÜ szakemberei ért­hetően tekintenek várakozás­sal a döntés elé. Sok munká­juk van az előkészítésben, szeretnék látni annak ered­ményét is. Biztatást adnak ehhez az Országgyűlés őszi ülésszakán elhangzottak, mi­szerint a jövőben prioritást élvez majd a mikroelektroni­ka és az egészségügy. helyettes. — Emellett termé­szetesen mindig az igényeknek megfelelően készítünk fekete­fehér filmeket és papírokat a fotózáshoz is. A gyártás első fázisa a fény- érzékenységet biztosító emul­zió előállítása, ezt viszik rá több rétegben a nyers filmre és papírra. Az öntési eljárás­hoz szükséges berendezések felújítására, újak beszerzésére, illetve az üzemépület korsze­rűsítésére 105 millió forintos hitelt vettek fel a Magyar Nemzeti Banktól. — A beruházás megvalósí­tása összesen 204 millióba ke­rül. a különbözet a saját ré­szünk — folytatja a műszaki igazgatóhelyettes. — Gépeket mintegy 50 millió forint ér­tékben külföldről szerzünk be, de csináltatunk berendezést hazai cégekkel is. Az épület felújítására 30 milliót költöt­tünk. A Forte gyorsított hitelvisz- szafizetésre vállalt kötelezett­séget, mert a pénz felvétele óta javultak gazdálkodási kö­rülményeik, piaci pozícióik. Az ígéret szerint a vállalat ex­portja számottevően nő majd az új technológia meghonosí­tásának következtében. Pilla­natnyilag egymillió 200 ezer négyzetméternyi, a színes ké­pek előállításához szükséges Fazekas Eszter Fuji-film van a színes dobozban Létkérdés az állandó megújulás ÉTKÖZNAPI BESZÉLGETÉSEK Nem ismertem más életformát Szakmát a nőknek! — Én más életformát soha­sem ismertem, kislány korom óta — kortársaimmal együtt — erre készültem: anyának lenni, dolgozni és részt venni a közéletben, legjobb képessé­geimet bontakoztatva ki. E hármas funkciót betölteni el­sősorban szüleim hatására igyekeztem. Budapesten él­tünk, három testvéremmel, kis keresetű édesapánkkal, na­pi gondokkal, a háborút is át­vészelve, sokat küszködve. Úgynevezett egyszerű család­ban, melynek fenntartói na­gyon komoly követelményeket támasztottak gyermekeikkel szemben. Ezek közül is a leg­fontosabb volt talán: tanulni. Felkeltették bennünk a szü­léink az igényt a tudásra,- a; vágyat arra, hogy a magunk erejéből, a .magunk képessé­geit kamatoztatva vegyük bir­tokunkba a világot. Hogy ez mennyiben sikerült? Talán most még nem lehet eldönte­ni. Mindenesetre az alapmű­veltség legelemibb feltételeit az iskola teremtette meg szá­momra: megtanultam magam kifejezni szóban és írásban. Hogy tudok beszélni és írni, ennek mindenképpen hasznát vettem a későbbiekben anya­ként, dolgozó nőként és köz­életi emberként egyaránt. Az akkori iskolák ezt még jól be­gyakoroltatták. Az ötvenes években született meg először a jelszó: szakmát a nőknek! Érettségi után elektroműsze­rész mesterséget tanultam, a postánál helyezkedtem el. Fel­nőtt korom első három eszten­dejét munkásként éltem meg, ami pótolhatatlan tapasztala­tokat adott későbbi éveimhez. Tudtam, a magam bőrén érez­tem, miként hatnak a dolgo­zókra a munkaterem, a szer­vezettség, az anyagellátás és egyéb körülmények, hogyan reagál a munkás különböző vezetői magatartásra. Annak, hogy műszaki szakismeretet szereztem, külön élveztem ké­sőbb a hasznát; a szervező lo­gikát, amely nélkül el sem tudnám képzelni az életet. Ezzel persze nem azt akarja mondani Köteles Imréné, hogy akinek más a szakmája, nem rendelkezik a kellő logikával. Ez csupán személyes élményei­nek egyike, benne a műszerész szakma elsajátítása közben alakult ki ez a készség. Azt viszont biztosan állítja, hogy erre minden alkotni akaró embernek szüksége van, le­gyen bár férfi, avagy nő. Mert az életnek egy bizonyos síkján nem tesz különbséget a nemek között. Lehet, hogy kivételes szerencséje folytán? Hiszen neki sohasem kellett megküz­deni azzal a fékező erővel, ha akart valami nagyot, hogy jaj, mit szól ehhez a férjem? Mert a családalapításkor nem csu­pán férjet, nem csupán apát talált leendő gyermekeinek, hanem értő társat politikai, közéleti munkásságához is. S valljuk be, ez nem általánosít­ható a nők többségére, még ma sem. Fején a babos kendő hátra- ’ kötve, derekán kötény, kezé­ben fakanál vagy toliseprű — az ideális háziasszony minta­képe. Még akkor is, ha ugyan­ez az asszony napközben gyárban, a földeken, irodában, katedrán, a volánnál teljes ér­tékű munkaerő? Ki tudja? A mostanában egyre gyakrabban föllángoló viták azt a kény­szerképzetet keltik bennem, hogy a társadalom — legalább is az úgynevezett erősebb nem — szeretné, ha így lenne. Ez persze a lehető legszélsősége­sebb feltételezés, de nem alap nélkül való. Ezt bizonyítja be­szélgetőpartnerem, Köteles Im­réné, a gödöllői Diana Ruhá­zati Szövetkezet elnöke is, akivel megpróbáljuk boncol­gatni a kérdést, kitérve a nő­politika szerteágazó problé­máira, a mindennapok gyakor­latára. Azokra a tapasztala­tokra építünk, amelyeket ed­digi munkássága, közéleti te­vékenysége során szerzett. papírt importál az ország, ezt a mennyiséget kell a váciak­nak helyettesíteni, majd a ké­sőbbiekben a termék külföl­dön való értékesítéséről is gon­doskodni. A gyár arra is vállalkozott, hogy a Fuji-cégtől megvett színes filmeket ők perforálják, vágják méretre és csomagol­ják a dobozokba. Ezért 25—30 százalékkal kevesebb valutát kell kifizetnie az országnak. A Fuji-céget Európában a Ma­rubeni üzletház képviseli. Ve­zetője nemrégiben tett ma­gyarországi látogatása során abban állapodott meg a vá­ciakkal, hogy az eddigieknél nagyobb tételben szerelik majd ki Magyarországon a japán filmeket. Közösen keresik egyébként a kapcsolat tovább­fejlesztésének egyéb útjait is. A Forte termelési értéke évi egymilliárd 300 millió forint, a filmek és papírok majdnem fele tőkés piacon talál vevőre. A gyár számára létkérdés az állandó megújulás, amit a jól megválasztott beruházások is szolgálnak. A VII. ötéves terv fejlesztési koncepcióján most dolgoznak. Annyi bizonyos, hogy a modern öntési techno­lógiához szeretnék felzárkóz­tatni az emulziógyártást és a kiszerelést is. F. E. S már ki is kötöttünk a szó­ban forgó témánál. Vállaljon-e munkát a nő, vagy maradjon a családi tűzhelynél? Miért mennek a nők dolgozni? Gaz­dasági kényszerből, karrieriz­musból vagy hivatástudatból? Valóban megsínyli-e a család azt, hogy az anya napközben mint munkaerő szerepel a sta­tisztikában? Nem rokkantunk bele — Gyakran beszélnek ma­napság a házasság, a család válságáról. Ám véleményem szerint ennek semmi köze a női munkavállaláshoz. Ügy hiszem, hogy a házasfelek kö­zött kölcsönösen csökkent a tűrőképesség. Hogy a házassá­gok kizárólag boldogság remé­nyében köttetnek, holott ez a szövetség se maga a békesség, harcokkal, küzdelmekkel jár, mint az egész élet. Másrészt ha a család élete egy idő után leszűkül a létfenntartás mindennapi követelményei­nek kielégítésére, nincs benne semmiféle közös alkotói tevé­kenység, akkor valóban válsá­gos a helyzete. Az sem tör­vényszerű. hogy az otthonte­remtés gondjaiba belefáradva zátonyra fussanak házasságok. Meg kell mondjam, hogy mi is laktunk házasságunk első hat esztendejében felváltva mind­két szülőnél, mígnem Aszódra költöztünk a fővárosból, mert ott kaptunk lakást, az Ipari Műszergyarnál elhelyezkedve. Nem rokkantunk bele. Közö­sen viseltük az ezzel járó ter­heket mind anyagilag, mind erkölcsileg. Ezt csak azért me­séltem el, hogy kiderüljön; nem csupán ma nehéz a fiatal házasok élete. Mindig nehéz volt, az adott társadalmi kö­rülményekhez képest. Talán a mai harminc-negyven év kö­zötti korosztályt nem készítet­tük föl erre eléggé. Nem volt még akkor gyermekgondozási segély, második kislányommal — egészségi állapota miatt nem tudtuk rögtön gyermekintéz­ményben elhelyezni — önként maradtam otthon három esz­tendőre, természetesen fizetés nélkül. Ám mai eszemmel mérve is azt mondom, megér­te. Mire óvodába került, annyi szép élménnyel lettünk gazda­gabbak mindketten, ponto­sabban mind a négyen, hogy most is erre az időszakra em­lékezünk legszívesebben. Nem I törvényszerű az sem, hogy ma, az állam által nyújtott s már elég jól fizetett három év ér­zelemszegényen teljen el. A szeretetnyújtás és a szeretetfo- gadás képességét az anyának kell kifejleszteni a gyermek­ben, mert biológiailag ő erre a leghivatottabb. S lassan kikerekedik: a családi munkamegosztás az otthonok belső ügye. Abba beleszólni társadalmi normá­kat fabrikálva badarság vol­na. Hogy mikor ki mosogat, ki vásárol, ki főz vagy. takarít, részletkérdés. A fő hangsúly a közös felelősségen nyugszik. S e munkamegosztásba annak is bele kell tartoznia, hogy esetenként az apa vállalja a gyermek testi ellátását, ? fel­ügyeletét, miközben az artya szakmai tudását igyekszik naprakészen tartani valamely tanfolyamon, vagy könyvtárba megy, illetve egyéb elintézni­valója után jár. Szervezés és igényesség kérdése. Tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, mint ahogyan itt megfogal­maztuk. Rengeteg a visszahú­zó erő akár személyes kényel­messég, akár családi, külső környezeti ráhatás formájá­ban. Le kell küzdeni. Én min­dig erre ösztönzőm fiatal mun­katársnőimet — szögezi le az elnökasszony. Négy évtized kevés — A történelemnek ez az el­ső olyan szakasza, amelyben a nő mindhárom funkciójában kiteljesedhet. Ám negyven év nem volt — nem is lehetett — elég ahhoz, hogy a visszahúzó erők megszűnjenek. Az örök­nek mondott maradi igazságo­kat kizárólag személyes pél­dákkal lehet megcáfolni — s szerencsére egyre több ilyen­nel találkozunk. Ugyanakkor nem vagyok elégedett azokkal az igényekkel, amelyeket a társadalom, a politika a nők közéletisége iránt támaszt. Nem elég, ha egy nő szerepel, ha bájos, ha átérez. A közéle­ti szereplés teljék meg minde­nütt minőségi tartalommal. Nem átérző, hanem átfogóan gondolkodni képes emberekre van szükség munkában, köz­életben egyaránt. Legyenek ezek az emberek nők vagy férfiak. Egyre megy. Az elnökasszony, Köteles Imréné tagja a Magyar Nők Országos Tanácsának s az OK1S/5 nőbizottságának. Az ország sok-sok településén ta­nulmányozhatja a nőpolitika végrehajtását, a nők életét. Teszi is. — Legőszintébb ajánlatom minden nőnek: küzdjenek. Mert a fejlődés a nőpolitika esetében sem egyenes vonalú. A baj nem ez, A hiba ott van, hogy nem akarjuk ezt tudo­másul venni. A küzdés a leg­nemesebb emberi cél. Csak azt kell tudni, hogy mit aka­runk elérni... Bálint Ibolya (Következik: Ügy élünk-e, ahogyan élhetünk?)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents