Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

NAGYKÖRÖS A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM 1985. OKTOBER 16., SZERDA A Hitniét viszik, mint a cukrot iasnusszal pótolták a kosarast Tetszik, vagy sem, újból meg kell barátkoznunk a gon­dolattal, oda a nyár. Hűvös szelek figyelmeztetnek, hogy a továbbiakban már nem sok jót várhatunk az időjárástól. Az elmúlt héten csípőssé vált le­vegőt, a szitáló esőt, már az utolsó figyelmeztetésnek szán­ta a természet: jó lesz leltárt csinálni téli holmijaink kö­zött. Hótaposók A ruházati üzletekben is ta­pasztalni lehetett, hogy az em­berek zöme komolyan vette az intést, néhány nap alatt ala­posan megnőtt mindenfelé a forgalom. Az eladóknak ilyen­tájt már fel sem tűnik ez a hirtelen támadt mozgás, ta­valy is már az első hűvösebb őszi napon megteltek a ru- hásboltok. Ám akkor csalódás ért csalódást, a kereskedelem bizony megkésett egy kicsit a téli készletek kialakításával. Mi a helyzet idén? Szokásos őszi tapasztalat- szerző utunk során elsőként a cipöboltba hajtott a kíváncsi­ság. Lévén a város egyetlen ilyen jellegű komolyabb szak- üzlete, mindig kitüntetett fi­gyelemmel viseltettünk irán­ta, annál is inkább, mert a lábbelivásárt tekintve ritkán voltunk elégedettek. őszintén szólva Kulcsár Lászióné boltvezetőt sem lát­tam még ennyire elégedettnek. Nem csoda, hiszen még az ominózus gyerekholmik is bő­séges választékban sorakoznak a polcokon. A tetszetős gumi- és posztócsizmácskák között masszív hótaposók. De a ki­csi lábakra való félcipőkkel is tömve a raktár. Ezek után ta­lán nem is kellene külön ki­hangsúlyozni, hogy a felnőtt férfi- és női csizmák, alkalmi cipők ugyancsak kellő válasz­tékban és méretben várják gazdáikat. Az olcsó áruknak van nagy keresletük. Nos, 480 forintért már megfelelő lábbelit lehet kapni, de aki ennél igénye­sebb és nem sajnál, mondjuk 1190 forintot, igazán szép ci­pellővel örvendeztetheti meg magát. Természetesen ahogy mindig, most is van felkapott cikk, sláger, a jugoszláv Rit- mo íérficipő, viszik is, mint­ha cukorból volna. Cipőbolti nézelődésünk után akár ki is jelenthetnénk, min­den a legnagyobb rendben. De nem tesszük, mert meghara­gudnának azok, kik éppen tornacipőt keresnek. Sainos azokból eléggé gyéren csepeg­tetnek. Mondhatnánk, túl az iskolakezdésen már nincs kü­lönösebb jelentősége ennek, ám mint hallom, a tornacipő­vel korábban is bajok voltak. Bocskorban ? A sportruházati boltban csu­pán a legnagyobb méretekkel tud szolgálni Tamás Ferencné boltvezető. Ö július óta vár­ja, hogy a Triál leszállítsa megrendeléseit, de azóta még csak biztatás sem érkezett. Igaz, a kínai kosarascipőkből még akadt egy darabig, de azoknak már hírük-hamvuk sincs, s aki hoppon maradt, mamusszal volt kénytelen pó­tolni. Ezt leszámítva a sport- felszerelések terén nincs külö­nösebb probléma, a lényeg, hogy a meleg holmik, tréning­ruhák, kötöttáruk között ked­vükre válogathatnak a téli sportok kedvelői.- Az Áfész ruházati áruházá­nak cipőosztályán Kiss Jó- zsefné eladó sincs minden gond nélkül. Noha érezhető javulásról számol be, keserűen teszi hozzá, hogy a 31-es és 34-es mérettartományokban szinte alig tudja kielégíteni vásárlói igényeit. Több kelle­ne a leánykafazonokból is, s nagy gond még — ez egyébként általánosságban is jellemző —, hogy az idős, fá­jós lábú emberek bizony hiá­ba kutatnak a polcokon ké­nyelmes lábbeli után. — Lassan oda jutunk, hogy magunk csinálta bocskorban, vagy mezítláb kell járnunk — sóhajt fel reményt vesztve tá­vozóban egy nénike. Az eladó sejn állja meg szó nélkül: — Nap mint nap halljuk a panaszt, ideje lenne már, hogy a cipőgyárak is komolyan ven­nék, nagyon sok ember kín­jain tudnának enyhíteni. Ennyit a cipőkről, nézzük tovább, milyen öltözeteket kí­nál télire az áruház? Fekete Ferenc, a részleg gazdája elsősorban a kabát­felhozatalt dicséri, nem alap­talanul. Fölösleges lenne fel­sorolni, mi mindent ajánlott még figyelmünkbe, úgy tűnik, hellyel-közzel akad itt mind­két nem. és minden korosz­tály számára kedvére való öl­tözet. Férfi és kamasz ballon­dzsekik, aztán megjöttek a bundák is, amik még lányka bébi méretekben sem hiányoz­nak. Esztendeje a nadrághely­zettel voltunk legkevésbé ki­békülve, most a női, férfi mo­sott farmertől a bársonypan­tallóig kedvünkre válogatha­tunk. A választék kialakítása­kor arra is törekedtek, hogy lehetőleg minél több aránylag olcsó ruhanemű álljon a ve­vők rendelkezésére. Nem a bolton múlt, hogy ezt nem minden cikk esetében sikerült megvalósítani. Summázva a látottakat, hal­lottakat, a téli ruházati cikkek felhozataláról úgy általános­ságban elégedettebben nyilat­kozhatunk idén, noha bizo­nyos, hogy korántsem minden­ki szerzett egyformán jó be­nyomást. Keveset adnak Főleg azok nem, akik sap­kára, kucsmára vadásznak. Évek alatt nem sokat válto­zott. a helyzet, akik hidegben is fejfedő nélkül szaladgálnak, nem biztos, hogy hóbortból te­szik, inkább hiúságból. De hát ez a tulajdonság is meg­bocsátható, az viszont már nem, hogy az állami sapka- gyártók vajmi keveset adnak arra, kinek mi illik a fejére. Miklay Jenő Október: újítási hónap Talán rendszeres olvasóink hiányolják is már, most pó­toljuk elmaradásunkat: be­számolva a konzrevgyár im­már hagyományos újítási hó­napjáról. Egész októbert erre szán­ják, s ami külön előny, eb­ben az időszakban minden formaságot félretéve gyorsí­tott ügyintézést valósítanak» meg. Mindezzel párhuzamosan ifjúsági újítási hónapot is tartanak — ide a harminc éven aluliak ötleteit várják. Pontozásos rendszer él a gyárban — az értékelést ez is segíti. Maga a pénz sem akármek­kora: az első három helyezett 2000—1500—1000 forintos ju­talomban részesül. A kon­zervgyár bízik benne, hogy dolgozói a megszokott akti­vitással vesznek részt a ver­senyben. b. o. Szem szájnak ingere Terij asztalkám, jé falát&kkai iemutatkezett az új termékcsalád <5 Azokban a messzi, ködbe tűnő időkben, midőn a $ feleségek legfőbb gondja a családi tűzhely őrzése volt, % és a vendéglősök versengtek a vendégek kegyeiért, ^ Krúdy Gyula az irodalom halhatatlanságába mentette % át az étlapot, s a nagyszerű étkek sokaságának rafinált ^ előállítási módozatait. Akinek épülésére szolgál az ^ aranyló húslevesek, töltött dagadok, toroskáposzták és í egyéb nagyszerűségek érzéki megjelenítése, legjobban í teszi, ha fellapozza a regényírás mesterének könyveit. Mindebből mára annyi ma­radt, hogy hét végén, továb­bá az ünnepnapokon, családi események alkalmával rán­tott hússal vagy pörkölttel alaposan jóllakik a ház népe. Hétközben a hideg reggelik­hez, vacsorákhoz az elmarad­hatatlan szalonna és a kol­bászfélék mellé párizsit, sza- faládét, turistaszalámit, ilyen­olyan húskészítményt falato­zik az emberek zöme. Zöldséges húskenyér Bizony ezek a töltelékáruk meglehetősen egyhangúak. Sem megjelenési formájuk, sem csomagolásuk — így el­tarthatóságuk — nem felel meg a mai igényeknek. Akik ott volta'k a nyár végén a kő­bányai vásárvárosban, az Or­szágos Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállításon, bi­zony sóvárogva láthatták a hűtővitrinek üvege mögött a sok gusztusos harapnivalót. Nagyot nyelve idézték fel gon­dolatban az otthoni, ennél szegényesebb bolti választé­kot. Ezért akozott sokak számá­ra meglepetést a hír: a váro­si pártszékház aulájában, ahol már festők, grafikusok, szob­rászok és más alkotók mutat­ták be munkáikat, most a vá­góhíd tart termékbemutatót. Nos, aki vette a fáradságot, és meggusztálta a felvonulta­tott finomságokat, az nem hitt a szemének. Mintha valami bűvös varázslat folytán ismét az OMÉK-on találta volna ma­gát. Visszaköszöntek a szem, száj ingerének nevezhető, hús­költemények, mi több, kóstoló katonákat is falatozhatott, aki bensőségesebb viszonyra vá­gyott az üvegen túli elemó­zsiával. Nem maradtak el a nyelv- csettintéssel kísért elismerő szavak. Nyitott füllel hallgat­ta mindenki a húsipari üzem igazgatójának megnyitó sza­vait, aki magyarázattal szol­gált a nem várt látványosság­hoz. A húsipar felismerte; nap mint nap meg kell vívnia harcát a fogyasztó elismerésé­nek kiérdemléséért, ezért a hagyományos gyártmányok mellé új termékeket kell fel­sorakoztatni, bővítve a válasz­tékot, befolyásolva a vevők ízlését Ezért döntött úgy a PENOMAH, hogy az OMÉK-on elért sikerei nyomán a ceglé­diek, nagykőrösiek és más környékbeliek elé tárja gyárt­mányfejlesztésének gyümöl­cseit. A kőbányai eres versenyben kivívott siker most itthon is megismétlődött. Az alföldi húskenyér család eltér az ed­dig megszokottól, szó szerint színesíti a választékot. Ráadá­sul a májas és a májkockás kivételével a többi szárított zöldség felhasználásával ké­szül, és ez táplálkozásbioló­giai szempontból előnyös. Ami a vásárlók pénztárcáját illett, nem lebecsülendő tény, hogy az olcsóbb készítmények ka­tegóriájába tartozik. Gabi kedvence Az volt a vágóhídiak másik elképzelése, hogy részben ha­gyományos, de új ízesítésű, másféle burkolóanyagba töl­tött termékeket is kitalálja­nak. Ennek az . elgondolásnak köszönhető az úgynevezett aromás termékcsalád. Eddig nem alkalmazott fűszereket, * 1 ízesítőanyagokat is felhasz­náltak A Gabi kedvence fan­tázianevű készítmény kisada- gos csomagolású, gyerekeknek szánt kolbászként szeretne be­futni. Ezeknek a készítmé­nyeknek közös tulajdonsága, hogy a burkolóanyagnak kö­szönhetően három hétig el­tartható a portéka. A boltos­nak nem kell szeletelnie, kö­vetkezésképp nem szárad ösz- sze, nem apad, otthon is egy­szerűen tárolható, kirándu­lásra vihető. Sajtra készen A PENOMAH csak akkor mert előrukkolni az újdonsá­gaival, amikor a gyártási hát­teret már maga mögött tud­ta. Nagy erőfeszítéseket tet­tek, hogy követni tudják a műszaki-technikai megújulás­ban a gyártmányfejlesztést. A húskenyerek előállítását meg­oldották, de a valódi sütési technológia kialakítása még hátravan. A kisadagos ter­mékeket töltő automaták már a gyárban vannak, s várha­tóan október végén munkába állnak. Kiszel István igazgató el­mondta, hogy a ceglédi 200-as ABC-áruházban tartottak ter- mékárusítást az újdonságok­ból, kipuhatolva a vásárlókö­zönség véleményét. Miután a kellő termelési háttér rendel­kezésükre áll, s ha a kereske­delem rendel tőlük, szívesen készítik, szállítják az új ké­szítményeket. Nem nehéz si­kert jósolni nekik. Tamasi Tamás SporíhírIkIM Városi kocogéoapon Szép, napfényes őszi idő kedvezett a Városi kocogónap­nak. A rajt- és célhelynél: az Ifjúsági sporttelepnél Szőke Sándor város’körzeti sportfel ügyelő köszöntötte az egyre gyarapodó érdeklődőket, Az eddigi helyi kocogónapok lét­számát messze felülmúlóan 930-an kaptak sorszámot. A részvevők nagy többsége is­kolás (azok közül is általános iskolás) volt. Az örökifjú, 64 éves Bocskai László példát mutatott sokaknak sportszere- tetből, valamint abból, hogyan maradhatunk fiatalosak sokáig. Edzeni, mozogni, kocogni, fut­ni kell sokat a friss levegőn. A váratlanul magas létszám szervezési nehézségeket oko­zott (máskor ilyen eshetőség­re is számítani kell!), de min­denkinek örömet okozott, hogy kocoghatott, futhatott saját egészsége érdekében. A 7,5 kilométeres távon, az Ifjúsági sporttelep —, Dózsa György út — Kossuth Lajos utca — József Attila utca — Örkényi út — Petőfi utca — Kecskeméti út — Ifjúsági sporttelep útvonalon 124-en indultak. A legjobb befutók: 1. Török István (Kossuth la­kótelep) 30 perc; 2. Kovács László (Kossuth isk.); 3. Far­kas Lajos (Gimnázium). A legjobb nő: Barta Ágnes (Rá­kóczi isk.). A 15 kilométert nyolcán vál­lalták. Az előző útvonalon két kört tettek meg. Leg jobb­jaik: 1. Parázs Zoltán (Kini­zsi) 60 perc, 2. Hoffer Tamás (Szakmunkásképző). A 2,5 kilométeres távon, az Ifjúsági sporttelep — Dózsa György út — Tázerdei utca — Széchenyi tér — Szabadság tér — Ceglédi út útvonalon 798-an (!) indultak. Fiúknál: 1. Ragó Csaba (Petőfi isk.), 2. Kis István (Petőfi isk.), 3. Po- mázi Attila (Arany isk.). Leá­nyoknál: 1. Horváth Andrea (Kossuth isk.), 2. Tóbi Ildikó (Gimnázium), 3. Farkas Györ­gyi (Gimnázium). Máskor körültekintőbben kell szervezni, mert többen lerö­vidítették az útvonalat, de a legjobbak szerepléséhez nem fér kétség. A legtöbb személyt a Petőfi-iskola mozgatta meg, de sorrendben az Arany- és Kossuth-iskolák is ki tettek magukért. A sorsoláson a sze­rencsések sport- és játéktár- gyakat nyerhettek, a „Kőrös körül” kocogás végén. Dicséret a Kinizsinek Pécelen háromnapos tovább­képzést tartottak a Pest me­gyében működő sportfelügye­lők, valamint a négy kiemelt sportegyesület elnökei részére. Az elmúlt háromévi munká­jáért dicséretet kapott a Nk. Kgy. Kinizsi SE, sok vonalon előrelépés történt városunk legnagyobb sportkörében. Több érdekes előadás is volt, majd a résztvevők a hetedik ötéves terv sportvonatkozásait ter­vezték, beszélték meg. Természetjárás A Nk. Kgy. Kinizsi termé­szetjáróinak egy csoportja Pusztavacson járt kerékpárral, ahol az ország mértani közép­pontjában levő emlékhelyet és «környékét járták be. Horgászhír A Nagyerdő melletti tőze- ges tónál szándékoztak meg­rendezni a szövetkezeti dolgo­zók városi halfogó versenyét, ami közbejött akadályok miatt elmaradt. Szerdai sportműsor Labdarúgás. Kinizsi-sport­telep, 15 óra: Birkózók—Kon­zervgyár Il-es telep, 16 óra: Információtechnika — Gimná­zium; Petőfi-iskolai pálya, 15 óra: Arany János Tsz—GA- MESZ, 16-óra: Mészáros Tsz—• Pedagógusok; Vagi lakótelepi pálya, 16 óra: Konzervgyári KISZ—Tormási Építőipari kis­szövetkezet, városi kispályás bajnoki mérkőzés. S. Z. Moh A nagyteremben Cicák és titkárnők. Színes, szinkronizált csehszlovák film­vígjáték. Előadás 5 és 7 óra­kor. A stúdióteremben Ür egy napra. Színes bolgár filmszatíra, fél 6-kor. Dr. Lakatos László belgyógyász magánrendelését megnyitotta, Nagykőrös, Szabadság tér 9. alatt. Köszönetnyilvánítás Köszöne­tét mondunk mindazoknak, akik a szeretett férj apa, nagyapa, Karay Ambrus búcsúztatásán részt vettek együttérzésüket nyil­vánították. A gyászoló család. ISSN 0133—í flrösi Hírl*p' A szerelem múzsájáról szólva tett, amely most, amikor a legtöbb szőlő nagy fagykárt szenvedett, bő termést ho­zott. A harmadik Boros János, a fia, aki már túl van a köte­lező katonasoron, s aki hiva­tásul a borászatot választot­ta. Mint technikus került a kecskemét-helvéciai állami szőlőtelepre, ahol a jónevű dr. Tóthpál László igazgató vezetése alatt megismerkedett az ott termelt 50—60-fé!e sző­lő termelésével. A telepen kí­sérleteztek üdítőitalszerű gyenge borok előállításával is, ami azonban abbamaradt, mert ha egy deci bor és két deci szódás „hosszúlépést” kér a vendég, megoldódik ez a kérdés. Leszerelése óta, egy éve a Kecskeméti Borászati Kombinát nyársapáti pincésze­tének műszaki vezetője, ahol már megkezdték az Arany János Tsz leányka szőlőjének szüreti átvételét. KÉSŐBBI tervei sorában meg akarja csinálni a nagy­kőrösi szőlőmúzeumot, mely­be össze szeretné gyűjteni a nagy Mathiász János által nemesített: Nagykőrös és a nagykőrösi leányka, a Papp László tanár által előállítod: Papp Gedeonná, Papp Ge­deon és Czakó Bálint emléke és Erős János Pécsre költö­zött nagykőrösi szőlész által nemesített szőlőfajtákat. Kopa László napjainkra dicséretté vált. Szántott, vetett, buckás, ho­mokos szőlőhegyen jó bort termelt, melyet a március 15-i vacsorán még a nagy szőlő­telepítő, B. Tóth Ferenc is megdicsért. Szép gyümölcsfái is voltak, melyeket Papp Ge­deon tanító faiskolájában vá­logatott, különösen kiemel­kedett a szépasszony körtéje. A második János már ja­vakorabeli ember, s szép csa­ládja van. Az iskola után ap­ja mesterségét folytatta. Na­gyobb gondot fordított a szőlőre, mert mint B. Tóth Ferenc, a szobrot érdemelt ércparaszt mondta: „A homo­kon a szőlő aranyat terem!” Jól érti a szőlő- és a bor­termelés minden csínját-bín- ját. A tsz-ek alakulásakor pincemester lett a Petőfi Tsz- nél. Három-négy vidéki bor­mérést ellátott jó körösi bor­ral és pálinkával. Közben családjával maga is szép sző­lőt telepített. A régiek mellé most új ne­mes fajtákat ültetett. A borkiállításokon már több al­kalommal komoly díjakat nyert. Mióta a tsz borméré- seit megszüntette, a tagokat a háztáji gazdálkodásban se- • gíti. Mindenre gondolt, nem­csak a divatos fajtákat ter­meli a szőlőből. Amikor egy ceglédi kertész Olaszországból bőtermő, igénytelen olaszka­dart hozott, abból is telepí­AZ IDÉN gyenge szüret várható, és most mégis a borról és a bortermelőkről írok. A borról, melyet a köl­tők a hazafiság és a szerelem múzsájának tartanak, amelyet olyan sokszor megénekeltek. A tudósok szerint még a ko­lera bacilusait is elpusztítja. A Bánk bán nagyura is az ősmagyar Bor nemzetségből származik. Hogy tovább szóljak a bor­ról, nemrégiben találkoztam egy öreg barátommal, aki azt mondta, hogy már nem is él­ne, ha bor nem volna a vilá­gon. Elmondta, hogy az el­múlt évtized elején egy nap olyan három csapás suhant rá, hogy majd elbúcsúzott be­lőle a lélek. „Összetörve, szin­te bódultán ballagtam ki a tanya mögötti szőlők közé. Félrerúgtam a gazt, lehasal­tam a földre, megkerestem a földbe elásott kis hordó bor dugóját, a beletett nádszálon keresztül szívtam egy kis éle­tet. Ha akkor nem kacsint rám biztatóan a nap, nem várnám most a holnapot.” Három nagykőrösi kisem­berről akarok most írni. Ne­ve mindhármójuknak Boros, és mindnyájukat Jánosnak hívták, illetve hívják. Az első - János már kint nyugszik a temetőben. Jól gazdálkodó körösi parasztember volt, amikor még sokan lealázónak tartották ezt a titulust, mely

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents