Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

1985. OKTOBER 12., SZOMBAT Elsőbbség a hazai megrendelőknek Veszélyes hulladékot éget A hulladékégető mellett keresett terméke a Pestvidéki Gépgyárnak a mintegy harminc különféle típusú gáz- és olajégő. A képen: Milkovics János az 500 ezer kilokalóriás olajégőt szereli össze Ilancsovszki János felvétele Á veszélyes hulladékok megsemmisítése évek óta gon­dot okoz az országnak. A Pest­vidéki Gépgyár vállalkozott a korszerű hulladékégetők gyár­tására, a prototípus most ké­szült el biharkeresztesi gyá­rukban. A Warovsky-céggel tavaly kötött megállapodás értelmében a berendezést az osztrák műszaki dokumentá­ciók alapján gyártják, csupán a hőcserélőt szállítják Auszt­riából. A Pestvidéki Gépgyár látja majd el a hazai piacot, illétve a szocialista országokat. Az érdeklődés érthetően nagy: az égetőben egyebek között hajtóműolaj, szennye­zett benzin, lakk, olajos iszap, aceton és rongy semmisíthető meg, a további fejlesztések pe­dig szélesíthetik a kört. A próbaégetésen a környe­zetvédelmi szakemberek elvé­gezték a szükséges méréseket, s az eredmények biztatóak. Az elképzelések szerint el­sőbbséget a hazai megrende­lők élveznek, mert az Auszt­riából származó hőcserélőért devizával fizet az ország. F. E. Tétova tapogatózások története Hol szorít fiát a közös dpi? Ha a dombhajlaíban meghúzódó falu csendes utcáit magunk elé képzeljük, s hozzágondoljuk még, hogy a kertek alatt pa­tak csörgedez, akkor idilli képet kapunk. S képzeletünk Pi­lis csaba esetében nem. is csal. Igaz ugyan, hogy dombhajlat­ban nincsen hiány, s az utcák is többnyire csendesek — né­melyik talán azért, mert sáros vagy poros időben tanácsos el­kerülni. A patak körül azonban nincs minden egészen rend­ben. A hagyományos csörgedezéshez ugyanis olyan kiegészí­tő kellemetlenség járul, mely nem okoz örömet azoknak, akiknek kertje végét e vízfolyás mossa. Mert a víz bűzük. Mellékes feladat E sajnálatos tényről bárki meggyőződhet, sőt okáról is kaptak szűkre szabott tájékoz­tatót mindazok, akik a leg­utóbbi falugyűlésen részt vet­tek. Gáspár Ferenc tanácsel­nök a hatodik ötéves tervidő­szakról szóló beszámolójában érintette a csatorna-patakot. (No nem az eredmények kö­zött.) — Településünk szippantott szennyvizének jelenlegi elhe­lyezése a hatóságok által ép­pen hogy megtűrt. Ideje lenne egy minden szempontból meg­telő szennyvíztárolót kiala­kítani. Ugyanakkor, a helyi honvédség számára is szenny­víztisztítót kell előbb-utóbb építeni, hiszen a laktanya szennyvize évek óta nyílt árokban, a falun keresztül fo­lyik a Kenyérmezei-pátakba. Célszerűbb lenne a problémá­ra közös megoldást keresni, mely esetleg később lehetővé tenné egy komplett csatorna- hálózat kiépítését, az intéz­Placháborúk, nyertes nélkül Á Bosnyák tér győzelme és csődje A Bosnyák verhetetlen. ; Mármint a Bosnyák téri nagybani piacot nem lehet . legyőzni, pedig megpróbál­ták. Tavasszal nyitott a fő­városi Nagyvúsártelepen az Agrounió, hogy versenytár­sa legyen a nagy hírű piac­nak. Két éve egyszer már kísérletet tettek erre, akkor sikertelenül. Most megis­métlődött a kudarc. Miköz­ben a Bosnyák virul, az Agrounió haldoklik. Szinte üres a szépen berendezett, fedett csarnok, sem elég el­adó, sem elég kereskedő nem keresi fel. Agonizál a telep Sok mindent tettek azért, hogy az Agrounió valóban versenytársa legyen a Bosnyák téri nagybani piacnak. Amikor a Nagyvásártelepen erőtlenül indult a forgalom, a valóban eltérő nyitva tartási időt is okolták ezért. Megszületett a határozat: egy időben legyen nyitva mindkét piac. Ez az in­tézkedés. felettébb logikus volt, lü&zen ha a főváros két pont­ján különböző időben lehet nagyban kereskedni a zöldség­félékkel és a gyümölcsökkel, akkor nem mérhető fel a pon­tos kínálat és kereslet, nem ezek egyensúlya alakítja az ágakat, s könnyen elszaladhat­nak a vásárlók kárára. S az ugyancsak a fogyasztót terheli, há az eltérő nyitva tartási idő rriiatt láncolnak a kereskedők — vagyis egymásnak is adják az árut — hiszen ezzel az ára­kat verik fel. A logikát azonban megverte a gyakorlati élet. Az egységes nyitva tartási idő a Bosnyákon azt. jelentette, hogy rövidebb ideig lehetett, ott kereskedni. Csakhogy a termelők, az el­adók, a kereskedők mindezt nem vették tudomásul, maka­csul kitartottak a Bosnyák mellett, s torlódott ember és áru. Csatatérhez hasonlított a tér, a környező utcákban meg­bénult a forgalom. Aközben a Nagyvásártelep kongott az ürességtől. Júliusban, amikor már, az igazi nyári forgalom kialakult, a Bosnyákon 19 ezer tonna áru fordult meg, a Nagyvásártelepen mindössze 1200 tonna. Vissza kellett állí­tani a régi — hosszabb — nyit­va tartási időt, hogy enyhüljön a tülekedés. Most ugyan béké­sebb a piac környéke, de a zsúfoltságot így sem lehetett megszüntetni. Bukás hetek után A Bosnyák egyeduralmát nem csak a Nagyvásártelep agonizálása mutatja. Nagyobb vidéki városokban is nyíltak nagybani piacok, ám nem sok­kal több dicsőség övezi pályá­jukat, mint a Nagyvásártele- pét. Létrejöttükhöz, működé­sükhöz nagy reményt fűztek az illetékesek, s teljes joggal, hi­szen a logika megint csak azt diktálná, hogy távol a főváros­tól, életképesnek kell lennie egy nagybani piacnak. A ter­melők és a kereskedők egy ré­szének ugyanis nem kell olyan messzire utaznia, mint koráb­ban, csökkennek a költségek, s olcsóbb lehet az áru. Ám az élet újra csak rácá­folt a logikára, néhány hetes vegetálás után megbuktak. Nem lehet véletlen a sorozatos kudarc. A piacokat járva, nem is nehéz rájönni az okára. Mert mi kell a jó piachoz, s egyben a jó kereskedelemhez: áru. Ez kell legelőbb, mert az áru vonzza a vevőt, s ha sok a vevő, érdemes újabb árut hozni. E körfolyamatban egy­mást erősítik a felek, s mint­egy magától erősödik a piac. A megbukott csarnokokban pedig az első láncszem hiány­zott, így nem épülhetett rá a következő. Magyarán, nyitás után kevés eladó kereste fel a Nagyvásártelepet és a szima­toló kereskedők csalódottan mentek haza, s másnap újra csak a Bosnyákra indultak. Ott megbízható partnerük várta őket, megköthették az üzletet. S ami még ennél is fontosabb, minden árut egyetlen placcon megvehettek, s ugyanezt sem a Nagyvásártelepen, sem vidé­ken nem tehették meg. Virul a Bosnyák téri nagy­bani piac, s cipeli magával ter­heit. Közülük talán a legsúlyo­sabb, hogy kinőtte a rendelke­zésre álló teret. Lakóházak, középületek, sportpálya hatá­rolják, így a növekvő forga­lomnak nem képes teret nyúj­tani. Marad, sőt növekszik a zsúfoltság, ami nehezen ellen­őrizhetővé teszi a kereskedel­met, rontja a kereslet-kínálat egyensúlyából következő árak kialakulását. Most ugyanis dél­től másnap hajnalig kénytele­nek nyitva tartani a piacot, s ez túlságosan hosszú idő ah­hoz, hogy eladónak és vevőnek áttekinthető legyen a forgalom. Egyetlen napon is hullámoz­hatnak az árak, a kereskedők játszadozhatnak a szándékosan kifárasztott termelőkkel, el­adókkal. A versenytársak elvéreznek A többségnek jobb lenne, ha rövidebb ideig tartana nyitva a piac, mert így szemmel és észben lehetne tartani a keres­letet és kínálatot, a napi egyensúlyhoz igazodhatna az ár. Nem maradna idő a tán­colásra, csökkenne a különbség a termelői és a fogyasztói árak között. Jól járna a termelő, mert drágábban kelne el áru­ja, nem csalatkozna a vásárló, mert olcsóbban jutna hozzá a keresett zöldséghez, gyümölcs­höz. Csak az ügyeskedők ér­deke csorbulna, de hát éppen ez a cél. Ám ma még mindez csak jámbor óhaj, hiszen a Bosnyák térbelileg alkalmatlan e sze­repre, a versenytársak pedig már a startnál elvéreznek. Vagyis eddig valódi győztes nélkül ért véget a piacháborúk első menete. V. Farkas József menyek és a lakóházak bekö­tését is. De már a szippantott szennyvizünk fogadása érde­kében is betársulnánk egy szennyvíztisztító telep építé­sébe. A falugyűlésen körülbelül ennyiről értesülhettünk. Szó esett még olyasmiről, hogy a kap cső latfelvétel n ek felt eh e­tően nincs akadálya, hiszen a laktanyától már kiépült egy csatorna a Kenyérmezei-pa- takig, igaz, hogy tavasz óta nem üzemel. S hogy az új tisztítótelep kijelölése már megtörtént, a tanács biztosíta­ni tudja a területet. A továb­biakban a résztvevők meg­jegyzés nélkül hagyták a hal­lottakat. Élénk vita folyt ar­ról, hogy hová helyezzék a központi orvosi rendelőt, s hogy mennyi településfejlesz­tési hozzájárulást kell fizetni, ha bővíteni akarják az isko­lát. A nyílt szennyvízelvezető árok sorsa, a jelek szerint hi­degen hagyta az érintetteket. Ki építse meg ? A bizonytalan sorsú vízfo­lyás és a mai napig üzemkép­telen megépült csatorna ügyé­ben az illetékes Közületi Beru­házó Vállalatot kerestem fel. Juhász Illés igazgatóhelyettes először a frissen épült csator­na sorsáról tájékoztatott. — Májusra elkészült a beru­házás, de azóta nem találunk üzemeltetőt. Senki nem vál­lalja, hogy a tisztítatlan szennyvizet egy korszerű rend­szeren keresztülvezesse a Ke- nyérmeZei-patakba. Ezért ma is'»'régi,' nyitott árokban fo­lyik a szemnylé, s persze za­varja a lakosságot. — Milyen kilátásai vannak egy szennyvíztisztító telep megépítésének? — Természetesen az jelen­tene végső megoldást, de saj­nos jelenleg nem tudunk erre anyagi fedezetet biztosítani. Egyébként korábbi beruhá­zásaink során úgy volt, hogy a kommunális létesítmények egy részét — köztük a szenny­víztisztító telepeket — a ta­nácsok építtették meg, s az érintett honvédségi alakulatok közműfejlesztési hozzájárulást fizettek. Ez Piliscsabán is jár­ható út lenne, hiszen a falu szennyvizének elhelyezése is legalább ekkora probléma. — A településnek, nyilván, nincsenek olyan fejlesztési eszközei, hogy a beruházást magára vállalja. Lát-e esélyt közös munkára, építkezésre? — Bizonyára találnánk kö­zös megoldást, de a tanács eddig csupán a területet aján­lotta fel, s mint már említet­tem, a beruházás fedezésére mi egymásunkban jelenleg nem vállalkozhatunk. Együtt könnyebb Eddig a történet. S ezután következnek a kérdések, ame­lyekre, úgy tűnik, mindkét fél csak feltételes módban tud válaszolni. Miért nem szerepel a hetedik ötéves tervidőszak Versenytárgyalás a kivitelezőkkel Három utca gázvezetéke Bár a megye többi részéhez viszonyítva, a százhalombat- taiak igazán nem panaszkod­hatnak a közműellátásra, akad még tennivaló a Duna-parti városban. Akik a városköz­pontban élnek, összkomfortos lakásba költöztek, de a csa­ládi házas övezetekben; Du- nafüreden, az óvárosban s az újtelepen folyamatosan alakít­ják ki a kommunális rend­szereket. Az újtelepen e hetekben a Pest Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat gépei dolgoz­nak a szennyvízcsatorna mun­kálatain, de úgy tűnik, a kö­zeljövőben egy másik gondja is megoldódik az ott élőknek. Csaknem kétezernégyszáz mé­ter hosszú gázvezeték építése kezdődik. Ezzel vezetékes gáz­hoz jutnak a József Attila, a Felszabadulás és a Damjanich utca lakói. A rendszer lakossági ön­erőből valósul meg. — Vár­hatóan rövidesen megkezdő­dik az építkezés, jelenleg ver­senytárgyalások folynak a ki­vitelezőkkel. sürgős fejlesztései között ez a téma a piliscsabaiak számára? Miért nem lehet a település- fejlesztési hozzájárulás egy ré­szét erre a célra fordítani? Ez esetben bizonyára a megyei tanács nem zárkózna el a cél- támogatástól. S ha már két érdekelt fél letette a tárgya­lóasztalra a maga javaslatát, valószínű bőkezűbb lesz a Kö­zületi Beruházó Vállalat is. Egyetlen szennyvíztisztító te­lep felépítése nem, akkora ősz- szeg, hogy az érdekelt .felek, esetleg a környezetvédelmi és vízügyi szervek összefogásával — még a jelenlegi szigorú gazdálkodási feltételek mellett is — a rávalót ne lehessen előteremteni. Az egymás felé tapogatózó, tétova résztvevők mellett egyetlen álláspont világos és egyértelmű. Az, hogy a már megépült 2 és fél—3 kilométe­res csatorna üzemeltetését a DMRVV nem hajlandó vál­lalni. Miért is tenné, hiszen, mint üzemeltető a környezet- szennyező szerepét vállalná, s tenné tönkre a Kenyérmezei- patakot. Most megteszik ezt nélküle is a helybeliek, a nyílt árkok és a környezet- védelmi előírásoknak nem megfelelő szennyvíztároló te- rület miatt. Nem érthető vi­szont azok hozzáállása, akik­nek a kertjét mossa a bűzös víz. Lehet, hogy számukra már elveszett illúzió a frissen csörgedező patak? Márványi Ágnes Rózsaszirmok A ? egyiptomi Kleopátra számára az örömök egyik forrása volt, hogy lakosztá­lyának padozatát vastagon be­hintették rózsaszirommal. A királynő e rugalmas, illatos szőnyegen járt. így lett a. ró­zsa a szigorú középkorban a pogány gyönyörök jelképe, és ezért a világi örömöket ül­dözve, a papság hatalmas ró­zsakerteket irtatott ki. Ezután a rózsa évszázadokon át csak gyógynövényként volt ismere­tes. A rózsavíznek és a rózsa­bornak jelentős szerepe volt az ókori Görögországba*. és Rómában is. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ki és mikor készített először rózsaolajpár- latot. A háromezer éve írt Iliász szerint Aphrodité hasz­nálta először a halott Hektor bebalzsamozásánoz. Egyesek úgy tartják, hogy időszámítá­smik előtt 100-ban egy indiai orvos párolt először rózsaola­jat. Az viszont tény, hogy na­gyobb mennyiségben Perzsiá­ban készítettek először rózsa­olajat, és halottak bebalzsa- mozásán kívül a fejfájás, a szembetegségek, valamint a tüdőgyulladás ellen is javall- ták. Innen jutott el a rózsa­olaj az arab országokon és Észak-Afrikán át Spanyolor­szágba. A rózsák illatát a szirmok­ban található különféle ve- gyületek keverékei, az illóola­jok adják. A rózsaolaj fö al­kotórésze a redinol, de szám­talan más vegyület is van benne. Legillatosabbak a piros rózsák és közöttük is a bár­sonyos szirmúak. A fehér, sárga és narancsszínű fajták kevésbé illatosaik, kivételek u."yan ezek között is vannak. A rózsák iraterőssége elsősor­ban az időjárástól függ. Ko­rúit, hideg időben az illat annyira csökkenhet, hogy szinte érzékelhetetlenné válik. Ma a világ legjelentősebb rózsatermesztő területei Bul­gáriában vannak, ahol a Ró­zsák völgyében több ezer hek­tár rózsaföldet művelnek. Egy-két tonna rózsasziromból nyernek egy kiló rózsaolaiat, amelynek világoiaci értéke egy-másfél kiló aranyéval egyenlő. Csíramentes környezetet biztost Pernyepadlé a karámeléan Hetven szarvasmarhatartó közös gazdaság alkalmazza már az Agárdi Mezőgazda- sági Kombinát szakemberei­nek szolgálati találmányát: a lignifpeíttye felhasználásával készülő kémény karámpadlót. öt év alatt 230 ezer négyzet­méternyi területen burkolták ezzel az állatok kifutóit, s al­kalmazásáról igen kedvező a különböző tudományos intéz­mények, illetve a hasznosító gazdaságok véleménye. Szá­mos előnye van a jelenleg még általánosan elterjedt földkarám padozattal szem­ben. Annál 60-70 százalékkal olcsóbb, az év minden szaká­ban használható és jelentős mennyiségű vizet képes fel­venni. Hosszan tartó esős idő­járás esetén sem ázik át, nem süpped, így kíméli az állatok lábát. Mivel felületéről gépe­sítve gyorsan eltávolítható a trágya, viszonylag csíramentes környezetet biztosít a jószá­goknak. Elkészítése igen egy­szerű: a lignitpernyét 40 centiméter vastagságban szét­terítik, lehengerlik, ettől az anyag rövid idő alatt olyan kemény lesz, hogy járműve­ket is engedhetnek rá. A szakemberek szerint a tráper padozat élettartama 10-15 év. Földrengésbiztos építkezés Házak rugókra helyezve Számtalan katasztrófa ta­nulságait kiértékelve geológu­sok, szeizmológusok, építészek és technikusok láttak neki a földrengésbiztos épületek ki­alakításához. Abban eleve megegyeztek, hogy csupán acélbeton építmények külön­féle változatai jöhetnek szá­mításba. Miután megoldották az acélbetétek és a betonkeve­rék közti tökéletes kötés prob­lémáját, úgy találták, hogy a legjobb lesz, ha előre gyár­tott nagy építőelemeket alkal­maznak. Az alacsony épüle­teknél az acél-betonlapok mellett égetett téglákkal is próbálkoztak. Ahol sem az egyik, sem a másik nem lát­szik célszerűnek, ott hagyo­mányos módon a helyszínen készített (monolit) vasbeton vázakat építenek. Érdekes és egyedülálló az a házkonstrukció, amelynél nincs szilárd összeköttetés az épület és alapzata között: a hidak alátámasztásához hason­lóan felfüggesztéssel oldották meg a kérdést. A felfüggesz­tés még a legerősebb földlöké­seket is tompítja. Ez a mód­szer természetesen nem alkal­mazható bármilyen magas épületen; ezenfelül az ilyen házak építése nagyon költsé­ges, és állandóan ellenőrizni, karbantartani kell a felfüg­gesztéseket. Ezért ezt a háztí­pust csak ott építik, ahol a többletköltség arányban van a tényleges haszonnal (például ahol érzékeny készülékeket kell a rázkódástól megóvni). Képünkön: a világ egyik földren­gésveszélyes övezetében fekvő kazahsztáni Alma-Ata 25 emeletes. 1000 ágyas földrengésbiztos szálló (Iáját láthatjuk. Elkészülte után az épületet a természet vetette aló próbának: egy, a Richter-skálo szerinti 5—6 erősségű rengés sem tett kárt benne. Olcsóbb az a japán megoldás, amikor az épületet rugókra helyezik el, falaiban egyforma távolságokban függőleges hasí­tékokat képeznek ki, és a fö­démeket is kisebb mezőkre bontva készítik el.

Next

/
Thumbnails
Contents