Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1■ oldalról.) hez azonban az is hozzá tarto­zik, hogy a termelési szerke­zet és' az exportképesség ja­vítására tett intézkedések,- bár kézzelfogható eredménye­két hoztak, mégis kévésnek bizonyultak ahhoz, hogy lé­pést tudjunk tartani a nem­zetközi piac egyre szigorúbb követelményeivel. Főleg en­nek tudható be, hogy az egyensúly helyreállításában nagyobb szerepet játszott a behozatal és a belföldi fél­használás korlátozása, mint a hatékonyság javítása, a ki­vitel növelése. Mivel a számí­tottnál kisebb nemzeti jöve­delemből évről évre két és fél, három százalékot a hitelek törlesztésére és a kamatok fi­zetésére kellett fordítani, a tervezettnél kevesebb jutott a fogyasztásra és a beruhá­zásokra, lelassult a műszaki fejlődés, ezzel együtt a gaz­daság strukturális átalakulá­sának üteme. Nem tudtuk el­kerülni a reálbérek és a pénz­beli társadalmi juttatások reálértékének Csökkenését sem. Most arra van szükség, hogy fordulatot hajtsunk vég­re a jövedelemtermelő-képes­ség növelésére. Ez nem könnyű, de teljesít­hető feladat, ha tartalékainkat mozgósítva meggyorsítjuk a gazdálkodás hatékonyságának javítását és aktívabban ki­használjuk a szocialista gaz­dasági integráció lehetőségeit, ha a versenyképes, jó áron értékesíthető termékek terme­lésének s kivitelének növelé­sével megállítjuk, de leg­alábbis mérsékeljük a csere­arányok romlását. A hatékonyabb munka gyorsabb kibontakozásának szükségességére figyelmeztet­nek az idei év tanulságai is. Az eltelt háromnegyed év alatt csak részben sikerült valóra váltani azt a szándé­kunkat, hogy nagyobb lendü­letet adjunk a gazdaság fej­lődésének. Igaz, nem láthat­tuk előre, hogy a korábbról ismert nehézségek újabbakkal tetéződnek, de már nem sóik­kal a terv jóváhagyása .után, érzékelhető volt, hogy az ere­detileg számításba -vett-, telje-, sítmény kevés lesz a tervben foglalt célok eléréséhez. Ehhez képest viszont elégtelenek, esetenként megkésettek vol­tak a pótlólagosan elhatáro­zott intézkedések. Jogos tehát az a kritika, hogy a keméqy tél, az energiakorlátozás okoz­ta termeléskiesés mellett munkánk gyengeségeinek is része van abban, hogy a ter­melés és a kivitel nem éri el a tervezett mértéket. Arról adhatok számot, hogy a VII. ötéves terv kidolgozá­sa kielégítő ütemben halad, és megvan a lehetőség rá, hogy a törvényjavaslatot az év végén az Országgyűlés elé terjesszük. Olyan népgazdasá­gi terv kidolgozására törek­szünk, amely az egyensúly megszilárdítását, a gazdaság élénkítését, az életszínvonal emelését a hatékonyság javí­tására építi. Mai ismereteink szerint — feltételezve az erő­források javuló kihasználását, és figyelembe véve a KGST- ben folyó tervkoordináció várható eredményeit — a kö­vetkező tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi átlag­ban mintegy 3 százalékkal lesz növelhető. A növekedés­nek ez a mértéke elegendőnek látszik ahhoz, hogy folytatni túdjuk az adósság csökkenté­sét, és egyidejűleg többet for­díthassunk a hazai felhaszná­lásra is. Az iparvezetés számára az elkövetkező években az ä leg­főbb feladat, hogy a szocialis­ta nagyüzemekben felhalmozó­dott szellemi és anyagi erőfor­rásokra támaszkodva, és ki­használva a KGST keretében, mindenekelőtt a Szovjetunió­val megvalósuló műszaki-tu­dományos együttműködés, sza­kosítás és a termelési koope­rációk bővítésének lehetősége­it, gyorsítsa meg a korszerű technológiai eljárások beveze­tését, az új, a magas igénye­ket kielégítő, -ersenyképes termékek gyártásának megho­nosítását. A mezőgazdaságban a kö­vetkező években is a jól be­vált agrárpolitikát folytatjuk. Abból kiindulva, hogy fontos érdekünk fűződik az élelmi­szergazdaság stabilizáló szere­pének megőrzéséhez, a közel­múltban intézkedéseket hatá­NÉMETH KAROLY: ÉPÍTHETÜNK NÉPÜNK TÁMOGATÁSÁRA A vitában felszólalt Németh Károly, az MSZMP főtitkár- helyettese. A kormány beszámolóját, helyzetértékelését, munkaprog­ramját reálisnak tartom. Tükrözi az ország valóságos helyzetét. Azokat a legfonto­sabb tennivalókat fogalmazza meg, amelyeknek elvégzése a következő öt évben a magyar társadalom fejlődését hivatott biztosítani. Tartalmában és szellemében összhangban van a Magyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusán adott elemzéssel, kitűzött cé­lokkal, felvázolt fő törekvé­sekkel. Azt mondhatjuk, hogy a kongresszus határozata jó alapot nyújt az önálló, felelős kormányzati tevékenységhez. A kormány előterjesztése kri­tikusan és önkritikusan szól a végzett munkáról, az előző ötéves munkaprogram végre­hajtásáról, kellő gondossággal veszi számba a további előre­haladás feltételeit, lehetőségeit és korlátáit. összességében optimista, de ez az optimiz­mus'fiSm Vágyainkon' és óha­jainkon . nyugszik, hanem ed­digi eredményeink és megle­vő erőforrásaink felelős mér­legelésén. Ezért a kormány munkaprogramjával a Köz­ponti Bizottság és a magam nevében egyetértek, azt elfo­gadom és elfogadásra ajánlom — mondotta bevezetőben Né­meth Károly, majd így foly­tatta: A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája népünk alapvető érdekeit képviseli, a szövetségeseink­kel közösen kijelölt célok el­érését, a béke ügyét szolgálja. Nehéz Öt esztendő van mö­göttünk, amelynek legfőbb ta­pasztalata, hogy a helyes cé­lok valóra váltásában bizton építhetünk népünk támogatá­sára,. Munkásosztályunk, szö­vetkezeti parasztságunk, a számában és jelentőségében is növekvő értelmiségünk, tár­sadalmunk minden rétege tu­dását latba vetve, odaadással segíti az országépítő munkát. A szocialista célok jegyében létrejött nemzeti összefogás a bonyolultabb, gondokkal ter­hes időszakban is betölti hi­vatását, tömöríti- társadal­munk valamennyi alkotó té­nyezőjét. Szövetségi politikánkat folytatva a jövőben is azon munkálkodunk, hogy erősöd­jön, kiteljesedjen a szocialista nemzeti egység. Ebben a tö­rekvésünkben megtestesül az a tanulság, hogy a szocializ­mus sikeres építéséhez nél­külözhetetlen a párt vezető szerepe, amely a helyes poli­tikán és a meggyőzésen ala­pul; fontos a kommunisták példamutatása, de elengedhe­tetlen az egész nép munkája, helytállása. A kormány munkaprogram­ja kifejezi azt ' az ' elhatáro­zottságunkat, hogy eddigi po­AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM NAPI FELADAT dekében az orvosoknak, egész­ségügyieknek foglalkozniuk kell a sport és a testnevelés ügyeivel, az egészséges ételek és italok árával. Meg kell is­merkedniük az alkoholizmus és az új szenvedélybetegségek megelőzésének és gyógyításá­nak bonyolult módszertaná­val. A társadalombiztosításnak a rendelkezésre álló pénzeszkö­zöket nemcsak segélyekre, be­tegségi ellátásra, rokkant- nyugdíjra kell elköltenie. Sok­szorosan megtérül a nevelés­re a propagandára, az egész­ségvédelemre, az átképzésre és a rehabilitációra fordított összeg. A társadalombiztosí­tás éppen ezért elsődlegesen a családok támogatását, a gyer­mekgondozási díj kiterjesz­tését, a családi pótlék érték- állandóságának megteremté­sét, az átképzést, az egésasé- gi állapotnak megfelelő mun­kahelyek kialakítását szor­galmazza. Egy olyan, hosszú távra szó­ló, értéktartó biztosítási ellá­tást kell kimunkálni, amelyik jobban elismeri a munkát, a társadalmilag hasznos tevé­kenységet, amelyik szigorúbb feltételek alapján és nagyobb társadalmi ellenőrzés mellett nyújt emberhez méltó és biz­tonságos megélhetést idősnek, betegnek egyaránt. A rendezett családi élet sem vásárolható meg pénzért, a tudásért tanulni kell, a biz­tonságos munkahelyért dol­gozni, a magasabb nyugdíjért többet teljesíteni. Nem hiszem, hogy minder­re lehetetlen volna rávenni az embereket. Meg kell keres­nünk azokat a módszereket, amelyek az agitáció, az isme­retterjesztés eszközeivel segí­tik ezt — mondotta egyebek között Csehák Judit. ★ A felszólalásokkal az Or­szággyűlés őszi ülésszakának első napja — amelyen Sarlós István és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt — véget ért. A Fest megyei képviselők egy csoportja az alkobolizmüs. Találkozni lehet a szocializmustól, a munka társadalmától teljes­séggel idegen, dologkerülő, lé­ha, élősködő életmóddal. A bűnözés több területen növek­szik. Mindez joggal kelt visz- szatetszést és felháborodást a becsületes emberek körében. Kötelességünk, hogy a tisztes­séges életvitelt folytató több­ségre támaszkodva határozot­tabban lépjünk fel ezen je­lenségek ellen. A pártnak, a társadalmi szerveknek, a kormánynak, a helyi vezetésnek, minden dol­gozónak az a fő feladata, hogy feltárja és hasznosítsa a szocialista rendszerben levő erőforrásokat, mozgósítsa a ■ tartalékokat. Ez előrehaladá­sunk kulcskérdése. Sorsfor­dító jelentősége van annak, hogy a népgazdaság intenzív fejlődését kiterjesszük a ter­melés és a gazdálkodás min­den területére, fokozzuk a magyar népgazdaság jövedel­mezőségét. Következetesen javítanunk kell az intenzív gazdálkodás szervezeti, személyi feltéte­leit. Gazdaságpolitikánknak fontos törekvése, hogy a ha­tékonyság és a minőség köve­telményeit együtt érvényesít­sük. Ennek szolgálatába kell állítanunk, a változó feltéte­leknek és a növekvő felada­toknak megfelelően tovább kell fejlesztenünk irányítási rendszerünket. A kormánybeszámolóban körvonalazott teendők világo­san mutatják munkánk irá­nyát. Meggyőződésem, hogy a kormány programja — ha megvalósítását valamennyien szívügyünknek tekintjük, s érte minden magyar állam­polgár felelősségtől áthatva cselekszik — az elkövetkező időszakban biztosítani fogja, hogy gazdasági és kulturális életünk az egész ország, né­pünk javára fejlődhessen. Biztosíthatom önöket arról, hogy a párt valamennyi szer­ve és szervezete, a kommu­nisták becsülettel fognak dol­gozni a kormányprogramban foglaltak valóra váltásáért — monSoíta végezetül Németh 'Károly."™ litikánkat kívánjuk folytatni, amely a magyar realitásokat tükrözi, s nem enged teret szélsőséges törekvéseknek. Po­litikánkból szervesen követ­kezik, hogy a társadalmi és a gazdasági viszonyokat a ma­guk valóságában vizsgáljuk. Társadalmunkban feszültsé­gek is vannak, a lakosság egyes rétegeinek romlottak a megélhetési lehetőségei, a nyugdíjak és egyes szociális juttatások reálértéke csökkent, nehezedtek a lakáshoz jutás feltételei. Megelégedéssel szólhatunk arról, hogy hazánkban az emberek nagy többsége igye­kezettel, fegyelmezetten dol­gozik, eleget tesz munkaköri és állampolgári kötelességei­nek, saját munkájával és nem mások rovására akar boldogulni. Azt is látnunk kell, hogy tár­sadalmunkban is vanank kö­zömbös, önző emberek, s nem kevés a közerkölcsöt, az ál­lampolgári fegyelmet sértő megnyilvánulás. Sok fegyel­mezetlenség, emberi ’ tragédia okozója a mértéktelen mdöZás,' kenységet. Ebben a szellem­ben készülünk eleget tenni az Európai Kulturális Fórum bu­dapesti megrendezésére ka­pott megbízatásunknak. Arra törekszünk, hogy a kor­mány munkaprogramjában a valós helyzetből kiindulva olyan feladatokat irányozzunk elő, amelyek reálisan számba veszik a belső és a külső fel­tételeket. érvényre juttatják pártunk XIII. kongresszusá­nak határozatát, és számíthat­nak dolgozó népünk cselekvő támogatására. A kormány ne­vében ígérhetem önöknek, saz önök személyében egész dol­gozó népünknek, minden erőn­ket latba vetjük, hogy becsü­lettel teljesítsük a ránk váró feladatokat. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány munkaiprogramját vitassa meg és fogadja el. lesztését a Szovjetunióval úgy és abban a szellemben, ahogy erről a közelmúltban Kádár János elvtárs és Mihail Gor­bacsov elvtárs folytatott meg­beszélést. Továbbra is azon munkálkodunk, hogy erősítsük kapcsolatainkat a szocialista országokkal, hozzájárulva ez­zel közösségünk összeforrott- ságának, nemzetközi befolyá­sának növeléséhez. Nemzeti érdekeinkkel összhangban, a Varsói Szerződés tagállama­ként híven teljesítjük vállalt kötelezettségeinket, követke­zetesen képviseljük a szerve­zet közös, békeszerető politi­káját. A Magyar Népköztársaság kezdettől fogva maradéktala­nul támogatta a helsinki záró­okmány elveinek valóra váltá­sát. A jövőben is töretlenül folytatni kívánjuk ezt a tevé­intézkedést tettünk a kor­mányzati és az igazgatási munka javítása érdekében. Az eredménnyel azonban nem vagyunk elégedettek. Ezért fontos feladatunknak tartjuk a kormányzati munka hatásfokának további javítá­sát, azt, hogy az államigazga­tás központi, területi és helyi szerveinek döntési rendszere, munkamegosztása és eljárási rendje tartson lépést a meg­növekedett követelményekkel. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának változatlanul az a legfontosabb célja, hogy a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa a szo­cialista építőmunka számára. A legsajátabb nemzeti érde­künkből fakadó kötelességünk­nek tartjuk a testvéri barát­ság és az élet minden terüle­tére kiterjedő kapcsolatok fej­roztunk el és léptettünk élet­be a termelési érdekeltség ja­vítására. Az építőiparról szólva — ' bár a túlzó általánosítás nem >' lenne igazságos — a kormány jogosnak tartja azt a kritikát, hogy a vállalatok nagy része lassan és drágán épít, s hogy elfogadhatatlanul sok a minő­ségi hiba. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell. Ezért olyan intézkedéseket terve­zünk, amelyek növelik az ér­dekeltséget, ha kell, a kénysze­rítő erőt abban, hogy az építő vállalatok szervezettebben dol­gozzanak, jobb minőségű munkát végezzenek. Ami a termelő infrastruk­túra fejlesztését illeti, a ren­delkezésre álló erőforrásokból mindenekelőtt a távközlési há­lózat bővítésére, a telefonel­látottság javítására, az infor­matikai rendszerek és az in­formációtechnika elterjeszté­sének elősegítésére kívánunk többet fordítani. A vasúti és közúti hálózat korszerűsítésé­re sajnos csak szerény lehető­ség lesz, de keresni fogjuk a módját, hogyan segíthetjük elő a felhalmozódott feszültségek csökkentését. Mint már utaltam rá, arra törekszünk, hogy a gazdaság teljesítményének növelésével, az elosztási arányok megfelelő alakításával megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy a kö­vetkező években szerétig, de érzékelhető mértékben növelni tudjuk az életszínvonalat, ja­víthassuk az életkörülménye­ket. Amennyiben a gazdaság teljesítménye eléri a számított mértéket, mód nyílik arra, hogy az e célra fordítható források a VII. ötéves terv időszakában évi átlagban 2 százalékkal legyenek növelhe­tők. A következő években olyan ár- és bérpolitikát kí­vánunk megvalósítani, ami lehetővé teszi, hogy a reálbé­rek átlagos színvonalát az idő­szak elején megőrizzük, ké­sőbb pedig érzékelhetően nö­veljük. Az áraknak a társa­dalmilag indokolt ráfordításo­kat, vagyis a valóságos költ­ségviszonyokat kell kifejez­niük ahhoz, hogy helyesen orientálhassák a termelőkét .-és.,.a. fogpisztókat. >Ennek a jövőben is így, kell lenni. A reálbérek alakulásának másik meghatározó eleme a bérpolitika. Folytatni, sőt erő­síteni kívánjuk azt az irány­zatot, amely a jelenleginél is nagyobb teret enged a bérek teljesítmények szerinti diffe­renciálásának. Az adórendszert olyan irányba fogjuk továbbfejlesz­teni, ami lehetővé teszi, hogy a nagyobb jövedelműek, a te­hetősebbek helyzetüknek és a társadalmi igazságnak meg­felelően arányosan nagyobb részt vállaljanak a közkiadá­sok fedezetéből. Ugyanakkor egyetértünk azzal a társadal­mi igénnyel is, amely szerint meg kell akadályozni a mun­ka nélkül szerzett jövedelmek keletkezését. Ezért, ha kell, a törvény szigorával is fel fo­gunk lépni azok ellen, akik ügyeskedéssel, a közösség megkárosításával akarnak könnyebb élethez jutni. Külön is szólni kívánok ar­ról a kiemelten fontos szerep­ről, amelyet a tömegtájékoz­tatás és a művészeti, az iro­dalmi alkotások játszanak a közösségért, érzett felelősség felkeltésében, az előrehala­dást fékező fonákságok lelep­lezésében, az eszmei, szakmai és nyelvi igényesség fejleszté­sében, a művelődési igények kielégítésében. Az elmúlt években számos Köztudott, hogy az elmúlt öt évben az egészségügy fej­lesztését kiemelten kezeltük. Ennek ellenére komoly gon­dokkal kell megküzdenünk ezen a területen. Az átlagot meghaladó mértékű támogatás sem volt elég, hogy az egyre drágább gépeket és épületeket megfizethessük, hogy vala­mennyi elöregedett kórházun­kat, rendelőnket rendbe hoz­zuk, hogy az egyre nagyobb számban jelentkező betegeket tisztességgel ellássuk. A leg­több fejfájást mégsem ez okozza. Sokkal inkább az, hogy a megfeszített munká­nak nagyon lassan mutatkozik meg az eredménye. Az embe­rek egészségi állapota nem javult, a halálozás mutatói rosszak. Az orvosok, elkészítették az első olyan társadalmi-szakmai programot, melynek hangsú­lyozott célja az egészség meg­őrzése, az egészséget veszé­lyeztető kockázati tényezők csökkentése és harmadsorban a gyógyítás. Azt ajánlják, hogy a kormány és maga az egészségügyi tárca is a jövő­ben az egészséges emberekre, az egészség ügyére fordítson több pénzt, több figyelmet. Mindezek, valamint az egész­séges életmód propagálása ér­Csehák Judit, a Miniszter- tanács elnökhelyettese elöl­járóban utalt arra, hogy a beszámoló közvetve vagy köz­vetlenül érintette, de nem részletezte az egészségügy, a társadalombiztosítás, az ifjú­ságpolitika, a szociálpolitika kormányzati teendőit. Mint mondotta, ezekre a sokakat — érthetően — szenvedélyesen és személyesen is érdeklő kér­désekre a VII. ötéves tervvel összehangolva szintén kidol­gozzuk és a nyilvánosság elé tárjuk a megfelelő programo­kat. A gazdaság fejlesztésére irányuló javaslatok elsődle­gessége, a tudományos és technikai haladás fontosságá­nak kiemelése, az oktatás, a hatékony foglalkoztatás, az ösztönző bérezés jelentőségé­nek hangsúlyozása nem csök­kentheti a többi terület tár­sadalmi szerepét, nem szorít­hatja háttérbe azokat. A kor­mány a gazdaság teljesítmé­nyének javulását azért szor­galmazza, mert annak ered­ményét az egész társadalom érdekében és az egyes embe­rek életének okos jobbítására kívánja felhasználni. Egészségünk, tudásunk, csa­ládi életünk harmóniája és megélhetésünk biztonsága változatlanul érték a szá­munkra, amelyet a jövőben is óvni kell. Értékeink erősítésé­re és védelmére, valamint az elkerülhető károsító hatások széles körű megelőzésére olyan átfogó társadalmi prog­ramot készítettünk, és terve­zünk jóváhagyni. Bár az orvosoknak, pedagó­gusoknak, gyermekvédelmi szakembereknek és szociálpo­litikusoknak már a jelenleg betegek, rokkantak és vész­helyzetbe kerültek ellátása, illetve gondozása is egyre sú­lyosbodó feladatokat jelent, mégis azon is gondolkodniuk kell, hogy miként lehetne megelőzni ezeknek a károk­nak az újratermelődését a maguk eszközeivel is.

Next

/
Thumbnails
Contents