Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-10 / 238. szám

t 1985. OKTOBER 10.. CSÜTÖRTÖK A TOT elnökségi ülése Számítástechnika A Termelőszövetkezetek Or. szagos Tanácsának elnöksége szerdán ülést tartott. A kor­mány felkérésére megvitatta a hetedik ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslatot. A testület ülését Szabó Ist­ván. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a TOT el­nöke vezette. Csendes Béla, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese részletesen indokolta a tervjavaslatot. A vitában az elnökség ész­revételeket fogalmazott meg, majd kialakította véleményét. Az ülésen felszólalt Vdncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter. A TOT elnöksége álláspont­ját és javaslatait eljuttatta a Minisztertanácsnak. Az elnökség megvitatta a számítástechnika alkalmazásá­nak helyzetét és a fejlesztés lehetőségeit a tsz-ekben. A testület elé terjesztett írásos anyag szerint a közös gazda­ságokban egyre nagyobb számban alkalmaznak számí­tógépeket és programokat a részlegek irányításához. A kor­szerű berendezések mind több helyen könnyítik az elemző munkát. A MÜSZI közremű­ködésével az idén 2300 gépet helyeztek ki az üzemekbe, leg­nagyobb részük személyi szá­mítógép. Terjed a könyvelő­automaták használata is. A gyakorlatban gondot okoz, hogy az indokoltnál lényege­sen nagyobb a felhasznált tí­pusok száma és a programok is nagyban különböznek egy­mástól. Ezzel az „invázióval” a gazdaságok csak nehezen tudnak megbirkózni, sokfélé keserű tapasztalataik vannak egyes programtervezők meg­bízhatatlanságáról, az általuk fölkínált megoldások nehéz­kességéről. A gazdaságok ezért érdekképviseleti szervek segít­ségét kérték a választás köny- nyítéséhez. Helikopterek nagyjavítása A magyar mezőgazdaság eredményeihez nagyban hoz­zájárulnak a MÉM Repülőgé­pes Szolgálatának helikopterei es repülőgépei, hiszen a gyors és intenzív növényvédelem eszközei. Éppen ezért nagy gondot okoz, hogy 1978-ban befejezték a szolgálatnál rend­szeresített Kamov típusú heli­kopterek gyártását, s olyan gép, amely ezek helyébe lép­hetne, a szocialista piacon nem található. Ebből is követ­kezik, hogy most a legfiata­labb masinájuk is hétéves és így egyre nehezebb a helikop­terek javítása. A budaörsi bázison viszont korszerű körülmények között készítik fel a helikoptereket s a merev szárnyú repülőgépe­ket. Az idén mintegy 25 millió forintba kerül a 25 helikopter nagyjavítása, amelyet április végére fejeznek be. Az itt dol­gozó 120 munkás: repülőgép- szerelőik, karosszériások, mo­torszerelők, kárpitosok, mű­szerészek már a következő szezonra készítik fel a gép­madarakat. Kép és szaveg: Barcza Zsolt Elöli^.zitéi nagyjavításra CsUlagmotor beszerelés előtt A tudósok szerint jobb a természetes Ne az állatot kényszerítsük Amire az exportérdekek is figyelmeztetnek A szakmai tanácskozások — azonkívül, hogy új ismerete­ket, kutatási eredményeket közvetítenek — alkalmat ad­nak a szakemberek véle­ménycseréjére, sokszor egészen kiélezett vitákra. Hogyan gazdaságos Ilyen rögtönzött vita része­se lehettem az egyik idei juh- tenyésztési bemutatón, ahol a legelőn megtett hosszú gyalog­túra alatt kisebb csoportokba verődtek a résztvevők. Ki-ki érdeklődésének megfelelő partnert keresett, s beszélget­ve vonultak a frissen kaszált gyepen. A juhok takarmányozását dr. Pelle Emil, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ tudományos főmun­katársa hozta szóba, megje­gyezve, hogy mennyire eltérő véleményekkel találkozhatunk a szakmában a juhok napi ta­karmányszükségletéről, táplá­lékfelvételről. Majd a beszél­getés az etológiái kutatások­ra, magyarul a viselkedés­vizsgálatok eredményeire te­relődött. Ekkor kapcsolódott a beszél­getésbe valamelyik gazdaság juh tenyésztője, mondván: szá­mára egyenesen bosszantóak a gyakorlattól elrugaszkodott, elvont kutatások. Véleménye szerint az üzemi szakemberek­nek nem arra van szükségük, hogy a valóságban esetleg so­ha elő nem forduló körülmé­nyek között vizsgálják, ho­gyan viselkednek a birkák, hanem inkább azt mondja meg végre valaki, melyik a leggazdaságosabb, legolcsóbb tartási technológia, hogy ne számolódjon már föl teljesen a nagyüzemi juhállomány. — Az alkalmazott etológia erre is képes választ adni — fordult a vitába bocsátkozó felé dr. Keszthelyi Tibor ad­junktus, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem gépészkará­nak tanára. — A mi kutató- csoportunk, dr. Czakó József professzor irányításával, ép­pen a hazai juhtartási módsze­rek alkalmasságát tanulmá­nyozza a telemetria segítsé­gével. Ez pedig nem más, mint az elektronika mai ered­ményeinek felhasználása az állatok viselkedésének vizsgá­latában. Ennek segítségével megtudhatjuk, hogy milyen élettani jelenségek, változá­sok mennek végbe az álla­tok, állatcsoportok szervezeté­ben a különböző tartási kö­rülmények hatására. Vagyis, mérhetővé teszünk olyan élet­tani jelenségeket, amelyekre eddig csak következtethettünk a környezetükhöz mindenkép­pen alkalmazkodni igyekvő ál­latok magatartásából. Vissza a legelőre Ha mérhető módon be tud­juk bizonyítani, hogy például bizonyos iparszerű — de mondhatnánk úgy is, hogy nem természetes — tartási körülmények olyan súlyos al­kalmazkodási elleningereket váltanak ki — ez esetben pél­dául a juhokból —, hogy ha­tásukra 20—40 százalékkal visszaeshet a termelésük, súly- gyarapodásuk, akkor ez már új szempontokat nyújt a gaz­daságos tartástechnológia ki­alakításához. Kutatásainkkal a teljesít­ményt növelő tartási módsze­reket segítjük megtalálni. Ed­digi ismereteink alapján — bár ez a véleményünk ma még sok iparszerű tartási mód hívének ellenkezésébe botlik — azt mondatja ki velünk a tapasztalat, hogy a juhot vissza kell engedni a legelő­re, a számára természetes környezetbe. Segítenek a műszerek Szarvasmarhák esetében ugyanezt inkább úgy lehetne megfogalmazni: elérhető kö­zelségben van az a lehetőség, hogy a telemetrikus műszerek segítségével és az etológiái ku­tatás módszerével kizárhatják majd a nagyüzemi tartási vi­szonyokhoz alkalmazkodni képtelen egyedeket a tenyész­tésből. Az eddigi viselkedés­élettani kutatások azt már egyértelműen mutatják, hogy egyik állatfajt sem célszerű a természetes környezetétől nagymértékben eltérő tartási körülményekbe kényszeríteni, hasznosabb a tartástechnoló­giát alkalmazni az állatok igényeihez. A juh esetében mindenesetre, mert ilyen szempontból nagyon makacs állat. A beszélgetés itt megsza­kadt, gyönyörű anyajuhok tál­kájához érkeztünk, de az ad­junktus utolsó mondatai azóta még inkább aktuálissá váltak. Mert kritikus helyzetben van a nagyüzemi juhtenyésztés. Három év alatt csaknem két­harmadára csökkent megyénk­ben az anyaállomány. Az ága­zat a nehéz időszak átvésze­lésének reményében várako­zik, hátha mégis lesz valami megoldás, hiszen a termelő, a kereskedelem, de elsősorban a népgazdaság exportérdekei is arra figvelmeztetnek, hogy a juhtenyésztés most segítségre szorul. Amíg nem késő. S. T. E. A képviselőnek van-e már programja? Folyamatos, aktív tevékenységgel CSAKNEM NÉGY hónap telt el azóta, hogy az állampolgá­rok az urnákhoz járulva az új választójogi törvény alapján megválasztották képviselőiket az elkövetkezendő öt eszten­dőre a legfelsőbb néphatalmi testületbe, az országgyűlésbe. A társadalmunk, államéle­tünk területén végbement vál­tozások, a szocialista demok­rácia további szélesítése érde­kében hozott párt- és állami döntések, állásfoglalások a bi­zalmat elnyert képviselőktől felelősségteljes tevékenységet, eredményes munkát, nagy ak­tivitást követéinek a jövőben. Ezzel is magyarázható, hogy ez alatt a rövid idő alatt a most megválasztott képviselő­társaimnak, így nekem is so­kan és joggal teszik fel a kér­dést: van-e már programja; az eddigi tapasztalatai alapján határozott elképzelése képvi­selői munkájára vonatkozóan; választókerületében mely problémák megoldását tartja elsődlegesnek; és egyáltalán mely területek élveznek el­sőbbséget a képviselet során? Ügy vélem, ezek a kérdések sem engem, sem más ország- gyűlési képviselőket nem ér­nek váratlanul, még akkor sem, ha megválaszolásuk nem könnyű. Már a jelölés elfoga­dásakor valamennyiünket kel­lett, hogy foglalkoztasson ez a gondolat, hiszen a HNF prog­ramja csak olyan általános politikai keret, amit minden képviselőnek magának kell az országos célokat, a helyi vi­szonyokat és körülményeket, valamint a választópolgárok által felvetett gondokat is­merve tartalommal megtölte­nie. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI kép­viselői tevékenység igen sok­rétű, és e szerint alakulnak a feladatok is, melyek közül vé­leményem szerint elsődleges az országgyűlésben, azon belül is a törvényalkotási munkában való részvétel. Hasonló fontos­ságot tulajdonítok a bizottsá­gi tevékenységnek és számom­ra különösen öröm, hogy részt vehetek a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság munkájában. Végül, de nem utolsósorban a képviselői megbízatás egyér­telműen feltételezi a választó- kerület egészének széles körű ismeretét és ezen belül is az egyes települések sajátos gondjaival való folyamatos tö­rődést, aktív részvételt a fe­szültségek enyhítésében. Ez az igény a választási előkészüle­tek során mind a települések, mind a választópolgárok ré­széről hangsúlyozottan és is­mételten megfogalmazódott. E körbe tartozik még az állam­polgárok ügyeivel való foglal­kozás is, itt azonban ügyelni kell arra, hogy a képviselő ne váljon „panaszirodává”, hiszen sem ideje, sem energiája nem engedi meg, hogy valamennyi állampolgár egyéni sérelmével személyesen foglalkozzon. Ezek azok a kérdések, me­lyek a saját körzetemmel kap­csolatban kialakított képvise­lői programot meghatározzák. Pest megye 29. számú ország- gyűlési választókerülete a váci körzet északi részén elterülő, 8 helyi tanács által összefogott 16 településre terjed ki. Ügy hiszem, az a tény, hogy korábban hosszú ideig dolgoz­tam a váci járás területén, így kapcsolatom a területtel, von­zódásom ehhez a természeti szépségekben bővelkedő, ba­rátságos és közvetlen emberek által lakott vidékhez, vala­mint jelenlegi megyei tanács- elnöki funkcióm komoly segít­séget jelentenek majd képvi­selői elképzeléseim megvalósí­tásában. A VÁLASZTÓKERÜLET­HEZ tartozó települések gond­jai, problémái igen sokrétűek. Ezek egyik része jellemző va­lamennyi községre, ugyanak­kor szinte minden település küszködik speciális gondokkal is. A problémák enyhítését il­letően mindenekelőtt a fejlesz­tési kérdések kerülnek előtér­be. Közismert a bős (gabci- kovo)—nagymarosi vízlépcső megépítésének a terve, ami a választókerület Duna menti települései számára sorsdöntő. Éppen ezért tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy a megvalósítás során valameny- nyi intézkedésre megfontol­tan, alaposan átgondolva, az érintettekkel egyeztetve ke­rüljön sor. E témában különö­sen fontos, hogy az országgyű­lési képviselő milyen álláspon­tot képvisel. Véleményem sze­rint különleges figyelmet kell az építés során fordítani arra, hogy a vízlépcső a tájba har­monikusan beilleszkedve, a környezet károsodása és a la­kosság érdeksérelme nélkül épüljön meg. Ugyanakkor meg kell teremteni az új létesít­mény és a településfejlesztés közötti összhangot is, amely az állami szervek és a helyi ta­nácsok feladata. Ebben a mun­kában természetesen aktívan részt kívánok venni, lehetősé­geimhez mérten segíteni sze­retném a munka közben fel­merülő problémák megoldását. A választókerület egészét il­letően az elkövetkezendő idő­szak legfontosabb feladatának tartom a lakosság ellátását egészséges ivóvízzel. A VI. öt­éves tervidőszakban jelentő­sen növekedett a körzet víz­bázis-kapacitása. 67 km víz­hálózat épült meg, melynek eredményeként egyes települé­seken megteremtődtek, máshol bővültek a közműves ivóvízzel való ellátás feltételei. Ennek ellenére még mindig öt tele­pülésen nincs közműves ivó­víz és számos helyen pedig a víz minősége nem megfelelő. Meggyőződésem, hogy a fej­lesztenek a VII. ötéves terv­időszakban is legalább az ed­digi ütemben kell folytatódnia. Szintén általánosan jellem­ző, a fejlesztésekhez kapcsoló­dó kérdés, miként lehetne ezen a vidéken a falvak népesség- megtartó képességét növelni, hiszen az elmúlt öt évben — különösen a térség északi tele­pülésein — jelentős mérték­ben, megközelítőleg 800 fővel — csökkent a lakosság száma, akkor, amikor más területeken számottevő népességnövekedés a jellemző. A lakosság elván­dorlásának okai igen összetet­tek, így a megoldást is csak az elvándorlásra ható több té­nyező együttes javításában lá­tom. A népesség helyben maradá­sát alapvetően befolyásoló té­nyező, hogy talál-e helyben vagy valamelyik közeli köz­ségben képességeinek, képzett­ségének és ambícióinak meg­felelő munkahelyet, azt meny­nyi idő alatt és milyen módon tudja megközelíteni. Megha­tározó az is, hogy a lakás­hoz jutási, lakásépítési le­hetőségek adottak-e, de az sem közömbös, hogy a külön­böző lakossági igényeket, szol­gáltatásokat helyben ki tud­ják-e elégíteni, vagy a leg­alapvetőbb közszükségleti cikk beszerzéséért is valamelyik, nagyobb településre kell utaz­ni. Ezenkívül szükségesnek tartom és személy szerint is támogatom és szorgalmazom a szakemberképzésben több és változatosabb lehetőségek biz­tosítását. Ugyanakkor az elmondott és a választókerület vala­mennyi községét érintő prob­lémákon túl szinte minden te­lepülésen vannak égető gon­dok, melyek felsorolására azok sokfélesége miatt nincs lehetőség, így a fontossági sor­rend igénye nélkül csak néhá­nyat említek,. hiszen minden településnek a saját portáján felmerülő probléma megoldá­sa a legfontosabb. A verőcemarosiak számára érthetően a művelődési ház felújítása az egyik legsürge­tőbb feladat, Nagymaros lakó­inak gondját a pinceprogram mielőbbi megvalósítása eny­hítheti. De érdekelnek és a lehetőségekhez mérten segíte­ni kívánom az olyan apró te­lepülésen, mint pl. Nagybör­zsöny, az erdei kisvasút meg­mentését a község lakói és a kirándulók számára. Lelkes híve vagyok a szabadidő- és sportközpont további fejlesz­tésének a választókerület szék­helyén, Szobon. Mielőbb meg­oldandó kérdésnek tekintem a Vámosmikolától északra elte­rülő falvak megközelíthetősé­gének gondját. Itt ugyanis nincs tömegközlekedés, mivel az igénybevétel olyan ala- j csony, hogy egy állami válla­lat részére jármű üzemeltetése nem lenne gazdaságos, a köz­ségek lakói viszont a közleke­dés hiányával naponta szem­betalálkozna!?, tehát a megol­dást mindenképpen és mielőbb meg kell találni, akár a szö­vetkezeti, akár a magánszek­tor útján. A lakossági ellátás­sal és szolgáltatásokkal kap­csolatban feltétlen szeretném hangsúlyozni, hogy a gondok felszámolását vagy enyhítését, a színvonal javítását nem ki­zárólag a fejlesztésekben kell látni. Tény, hogy a térség gondjainak enyhítéséhez je­lentős pénzeszközök kellenek, ugyanakkor jó néhány kérdés­ben jobban szervezett munká­val, nagyobb fegyelemmel is előbbre lehet lépni. A sok kö­zül csak egyetlen példával szeretném érzékeltetni, hogy mire gondolok. A körzet egyes településeire szinte mindig csak késve érkezik az olyan alapvető közszükségleti cikk, mint a kenyér és a tej. Éz semmiképpen nem fejlesztési téma, a helyi vezetők és az el­látó szervek közötti hatéko­nyabb együttműködés, jobb szervezés elegendő lenne a probléma megoldására. Ami az állampolgárok sze­mélyes ügyeivel, sérelmeivel való foglalkozást illeti, termé­szetesen ez is komoly feladata az országgyűlési képviselő­nek, melyet én is lelkiismere­tesen el kívánok látni. A fogadóórák tartása Is ezt a célt szolgálja. Amit azonban feltétlenül szükségesnek tár­tok leszögezni, az az, hogy a mindenképpen! „eredmény" érdekében az országgyűlési képviselő sem emelkedhet a törvényes keretek fölé. Téves az a nézet, mely szerint a kép­viselő mindent ' elintézhet, amit akar, s munkáját akkor végzi jól, ha az elé kerülő ügyekben feltétlen pozitív eredményt produkál. Az egy­értelmű, hogy amennyiben a kérés vagy panasz jogos és elintézésére a jogszabályok is lehetőséget biztosítanak, áz ügy mielőbbi lezárását támo­gatom, illetve mindaddig eljá­rok, amíg elfogadható megol­dásra nem kerül sor. Ellenke­ző esetben viszont tudomásul kell venni, hogy a jogszabályi rendelkezések megtartása ugyanúgy kötelessége az or­szággyűlési képviselőnek, mint bárki másnak, ezért kimon­dom a „nem”-et még akikor is, ha ez a következő választások alkalmával számomra egy biz­tos ellenszavazatot jelent. A lakossági panaszokkal va­ló foglalkozás ugyanakkor le­hetőséget nyújt arra, hogy áz állampolgári ügyek intézésé­nek gyakorlatáról, színvonalá­ról közvetlen és hasznos infor­mációkat szerezzek és ezek felhasználásával nyújtsak se­gítséget, vagy ha szükséges, kezdeményezzek intézkedése­ket annak érdekében, hogy mind a tanácsoknál, mind más szerveknél az állampolgárok ügyei körültekintőbben inté­ződjenek. Őszintén meg kell mondani, hogy a lakosság ré­széről sok panasz érkezik,a ezek egy része jogos, a bürok­rácia kinövései ma még gyak­ran sújtják indokolatlanul as állampolgárokat, rontják a he­lyi közérzetet. A RÖVIDEN VÁZOLT el­képzeléseimmel kívántam vá­laszt adni a címben feltett kérdésre, mind az országgyű­lési, mind a választókerületi munkámra vonatkozóan. Azt azonban fontosnak tartom hozzátenni, hogy a munka vá­zát az országgyűlés programja adja. A képviselőnek végül is az lehet a területtel kapcsola­tos célja, ami beépül a hélyi tanácsok terveibe. A gondok, feladatok eredményes megva­lósítása egyértelműen megkö­veteli, hogy képességeinek, lehetőségeinek maximális ki­használásával tevékenykedjen. Célkitűzéseink megvalósításá­hoz azonban elengedhetetlen valamennyi érdekelt, a helyi párt-, állami, társadalmi ét gazdálkodó szervek és nem utolsósorban a lakosság aktiv közreműködése, tenni akará­sa, BALOGH LÁSZLÓ országgyűlési képiseiő

Next

/
Thumbnails
Contents