Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

Az erdők évében Egy nap a környezetért Ezen az őszi napon is szépen sütött a nap, noha a lustábban földre simuló suga­rak kevesebb meleget adtak már a talajnak. A szél se rezzent, de a sok-sok kisdiák valami mozgalmasságot su- gall't, mintha nem is az ősz­be indulnánk, hanem tava- szodna. Türelmetlenség neszei a le­vegőben. Türelmetlenség a rendetlenség miatt, türelmet­lenség a por és a kosz miatt, türelmetlenség a közöny miatt. Ezt nagyon jó érzés ta­pasztalni, mert eleink bölcs mondása szerint a tanítók és a papok példamutatása, neve­lői ügyessége, felkészültsége évtizedekre megváltoztatja a fiatalok, a majdani felnőttek életszemléletét. Nem mind­egy, milyen szemléletű gye­rekek kerülnek ki az iskolák­ból. A diákság ezen a reggelen a tanárok felügyelete mellett a tantermeket takarította, tisztította és csinosította. Mi­előtt bárki felszisszenne, hogy szegény gyerekek, immár ta­karítanak is, nos azok meg­nyugtatására gyorsan leírom, olyan jellegű munkát végez­tek a gyerekek, ami minősé­gileg eltér a napi, rutinszerű takarítástól. Valamennyi diák vidáman jött pénteken az is­kolába, kis jelvények fityeg­tek a köpenyeken, rajtuk fel­irat: Egy nap a környezetért. Mire az óra tizet ütött, a tantermek, folyosók, ablakok és az udvar (a külső tagoza­toknál is), csinosabbak, tisz­tábbak lettek. Talán a kör­nyezetszépítő munka után rit­kábban láthatók majd alma- csutkanyomok a falon, eldo­bott kenyérszeletek a bokor alján. A takarítás befejeztével nem pihenés következett, ha­nem séta. Séta a városban, zarándokoltak a védett fák­hoz. Giba Lászlóné igazgató a tanári karral okos forgató- könyvet készített, s az isko­lához közel eső védett fák. fasorok, parkok növényzetével számos tanuló ismerkedett meg. Fókuszba került a környe­zetvédelem, s ez bizonyosan nem egy napig fog tartani. A tavaszi madarak és fák napja megint más irányú programot adhat a diákoknak. Megfelelő segédanyag birtokában a Lenin park és a vasútállomás fáit, cserjéit, valamint más jeles növényeket, például a gránátalma bokrot, a papír- eperíál;, a japánakácokat, az ostorfákat, a vadgesztenyéket, sőt az öreg fűzfát is felkeres­ték az osztályok. A napsugaras városi túra után moziműsorral, környezet- védelmi tárgyú filmekkel zá­rult a program. A zökkenő- mentesen pergő események azt jelezték, hogy az iskolák is kezdik átérezni a környe­zetvédelemnek mint alapvető társadalmi ügynek a fontossá­gát. A Várkonyi iskola rend­kívüli tanulmányi napja biz­tató példa, amit talán a töb­biek is követni fognak az erdők évében. Surányi Dezső A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 237. SZÄiM 1985. OKTOBER 9., SZERDA Megmutatták, mit tudnának Más is sülhetne a kemencékben Állítólag Mária Terézia mondotta a sanyarú sorsukat pa­naszoló jobbágyoknak: „Ha nincs kenyeretek, egyetek kalá­csot!” Akár így volt, akár nem, az évezredes jóllakatlanság elmúltával mostanában úgy habzsolunk, mintha kötelesség- szerűen be kellene pótolnunk őseink kényszerű mulasztását. Valaha a tekintély külső megnyilvánulási formája volt a po­cak. a dupla toka, a kihizottság. Ha mostanában körbenézünk, eme szempontok szerint sok nagy tekintélyű vő és férfi al­kotja szűkebb világunkat. Hovatovább már a gyerkőcök is kezdenek tekintélyt ereszteni. Alig vásárolják Ki gondolná, hogy a kenyér­félék alapos áremelése után éppen a drágább fajták vál­tak kapósabbá. A sütőiparnál mondták, hogy a 13 forintos házi jellegű kenyér — ez a pontos megnevezése — forgal­ma 60 százalékkal növekedett. S az emberek nagy karéjt vágnak a foszlós belű, hófe­hér cipókból. Kapni ma már emellett burgonyásat, rozsláng­Várakozásteli csönd Targoncáról nem lehet lekésni A mindenségit, ezek most már biztosan ki fognak maguk,' közül nézni. Ki fognak nézni. Bő tizenöt perccel múlt egy óra, mikor átlankázok a vas­úti síneken, ahonnan már csak pár száz métert kell tekerni a Középig, de hiába hogy kőha- jításnyira a cél, mégis elfog a félsz. Pedig már ezerszer be­széltem a fejemmel, korhol­tam, rápirítottam: — Te, öre­gem, hagyd a kibúvókat, elég a nyavalygásból. Nem alagút ez, éjféli órán, itt minden tel­jesen világos. Pillogj hamar a meghívóra! Mi van rajta? Na mi van rajta? Az ám: targon­cavezetők szakmai vetélkedője, kezdődik 13 órakor. Szégyell- heted magad, a kvarc negyed kettőt mutat, te meg még min­dig itt lébecolsz a szemafor­nál. Azt hiszed, majd pont rád várnak? Mondok valamit: jobban teszed, ha azon melegé­ben visszafordulsz, mert szak­mai Vetélkedőről elkésni több mint szemtelenség. Egyébként is a terem azóta telis-tele van ifjú és virtigli targoncaprofesz- 1$ szórókkal, az ajtó zárva, be ! sem férnél. Persze úgy cselek­szel, ahogy tetszik. Én csak jót akartam. — Menjen a KISZ-klubba, ott vannak — int a kapuőr. Nem zárva, tárva az ajtó. Minden a legnagyobb rend­ben. A padló tiszta, kétoldalt tetszetős rendben alacsony do­hányzóasztalok álldigálnak, zöldüveges üdítőkkel, sósru- dakkal, hamutartókkal, szem­közt a zsűri pulpitusa, hátul meg a csontgolyós rexasztal. Jó nagy a csönd. Szó szerint: várakozásteli csönd. Ugyanis arra várunk, hogy történjék valami. Befut Józsi, a KISZ- titkár, sebtében vázolja a pil­lanatnyi helyzetet. Ezekben a percekben próbálnak telefon- kapcsolatot létesíteni az átel- lenben fekvő Mezőgéppel, szé­pen kérve, engedjék már el azt a négy fiatalembert, aki be­nevezett a mai targoncás ta­lálkozóra. Folyik a toborozás, de kis idő múltával be kell lát­nunk, esélyeink a nullával egyenlőek: szakszervezeti vá­lasztást tartanak a Mezőgép­nél, és ama négy fiatalember is a székhez szögezve hallgatja az elöljárói beszédet, őket te­hát gyorsan leírjuk és teljes összpontosítással a jelenlévők felé fordulunk. A húsgyár nincs itt. pedig — mondják — akad náluk egy oár osztályos targoncavezér. Ezúttal megelégedtek egy ma­szek üzenettel — ha igaz —: targoncában verhetetlenek, úgyis elvinnék a pálmát. De nincs idő viszontüzenetre, számba vesszük a többieket. Mellesleg — állítja Józsi, a KISZ-titkár —, a tavalyihoz képest most rengetegen jöt­tek össze. Tavaly hegesztő ver­seny volt, ha jól értem, siral­masan gyér érdeklődés mellett. Azt már meg sem kérdem, va­jon hányán markolhatták meg az elmúlt esztendőben azt a hegesztőpisztolyt, ha a mostani ifjúmunkás és szakmunkásta­nuló napok keretében megren­dezett találkozón hatan, mind­össze hatan kívánják felvillan­tani targoncás tudományukat. Közülük is öten a házigazda Közgép színeit képviselik. Tu­dom. szerfölött otromba dolog kijátszani ezt a lapot, mégis le­írom, mert pontosan jellemzi a A hátramenetet is tudni kell gubancos helyzetet:, az ötök névsora sem egyezik meg azo- kéval, akik eredetileg nevez­tek. No, szóval velük fog harc­ba szállni az egy szem külsős, a szállító Volán embere. Józsi, a KISZ-titkár (Lázár Jóska) tudathasadásos állapot­ba kerül. A rendező szerv ne­vében párszavas köszöntőt mond. kiosztja az elméleti fel­adatokat. majd — hogy mentse a menthetőt — maga is leül, hogy kitöltsön egyet. A színhá­zi világban ezt nevezik beug­rásnak. Szégyenkezzenek he­lyette azok, akik a fiatalok szakmai versenyét semmibe vették! 13 óra 46-kor kékkabátos srác lábal a terembe, újabb versenyzőt hoz magával. — Beszállhat még? Már hogy a csudába ne szállhatna be. Abban a minutában, amikor az első kitöltött tesztláp a zsű­ri asztalára kerül. Na, ez megvolt. Kivonulunk az udvarra, kezdődhet a most- mutasdmeg. Látszólag egysze­rű a dolog: egy villás targon­cával két darab, raklapon csü­csülő fémhordót kell a Zií pla­tójára rakni, majd onnan le­szedni. Csal a látszat. A fogfá­jós viador például sehogy sem boldogul. A villákat mindun­talan a raklap fájába ökleli, érthetően ingerült lesz, leugrik a járműről, legyint, otthagyja az egészet: — Nem csinálom tovább. Végeredmény: 1. Monori Jó­zsef (Volántefu), 2. Lázár Jó­zsef (Közgép, 3. Bíró János (Közgép). Varga Sándor Hordóemelés, a győztes előadásában ból készültet, rozsosat is, meg még sokfélét, de a hófehér a kelendő igazán. Ennyire has- pártiak lennénk? Ügy tűnik, ennyire, pedig szinte minden­ki hallott már a túltápláltság ártalmairól, mégis mértéktele­nül tömjük a bendőnket. A Dél-Pest Megyei Sütőipa­ri Vállalat megsajnált bennün­ket, segíteni szeretne rajtunk. Nem is csupán a haszonlesés, mint inkább humanisztikus szempontok alapján. A minap a technika házában olyan ter­mékbemutatót tartott, amelyre meghívta a Nyugat-Pest Me­gyei Sütőipari Vállalatot, to­vábbá a Gabonaipari Trösztöt is. Együttes erővel próbálták rábeszélni a boltokat; kínálja­nak nekünk olyan kenyér-, sütemény- és tésztaválaszté­kot, amely jobban illik a kor­szerű táplálkozás kívánalmai­nak megfelelő étrendbe. A ceglédiek és a környék­beliek ismerik és fogyasztják már a citopánnal kelesztett kenyereket, amelyek gyorsab­ban elkészülnek, rugalmasab­bá téve az ellátást, megoldva a boltok hétvégi, ünnepek előt­ti rendelését. A szögletes, bar­na dabasi rozsos, amely BNV- díjat érdemelt, rostgazdag, íz­letes és nem hizlaló. Nagysze­rűen eláll, egyetlen morzsája sem megy veszendőbe. Még tejsavót is dagasztanak bele, hogy íze emlékeztessen a va­lamikori házi kenyerek enyhe savanykásságára. Ennek ellenére csökken a kereslet iránta. Az alföldi bar­na kenyér is lehetne kapósabb. Volt az asztalokon búzacsírás rúd és csiga meg köményma­gos rozskenyér. Ezeket még alig vásárolják. A kétmilliós fővárosban már más a helyzet. Ügy látszik, előbbre tartanak az egészségneveléssel. Egészséges étrend A Nyugat-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalat, amely Budapest közértjeinek jelentős szállító­ja, olyan készítményeit tette a ceglédi kirakatba, amelyeket itt helyben is süthenének a kemencék. A búzacsíra a ré­tes. az almás, és a túrós pite alkotóeleme is lehet. Csökken­ti a magas szénhidráttartal- mat és kellemes ízű. A falán­kok is többet torkoskodhatná- nak. Vesebet egeknek ajánlják a gliadinmentes kenyeret, amely a lisztérzékenyeknek is fogyasztható. Bemutatták a Nephropán kenyérport, amely házilag süthető OMÉK-díjas készítmény. A szójás pogácsák, piték, ka­lácsok, kenyerek is elérhetők lennének, ha volna irántuk akkora igény, amely gazdasá­gosabbá teszi gyártásukat. A sajtos- és a lenmagos kenyér egyelőre csupán ínyencség, hát még a sárgarépás pogácsa, a burgonyás buci. Mind meg­annyi dietetikai jótétemény. A gabonaipar közszemlére tette mindazokat a. készítmé­nyeit, amelyek ceglédi szak­boltjában kaphatók. A házi­asszonyok is hozzájuthatnak a búzacsírához, -korpához, ku­koricadarához, durumdarához, szójaliszthez. Nyomtatott szó­rólapokon tették közkinccsé a recepteket. A diétás étkezésről előadás hangzott el. A ceglédi pékek nem titkolják, hogy o kórház számára is vannak ajánlataik. Jóllehet az ottani étkezési nor­mák zsonglőrködésre késztet­nek a forintokkal és a fillé­rekkel, elvben a gyógyítók sem zárkóznak el a sütőipari kínálat elől. Fogyókúra A tapasztalat azt mutatja, hogy a vevők egy része fogé­kony az újdonságok iránt. Ha a kereskedelem kitart, vállal­ja a partnerséget, előbb-utóbb bevezethetők az új cikkek. Jóllehet egyik-másik készít­mény nem éppen olcsó, ha összevetjük az árát a megszo­kottal. Valahol mégis megté­rülhet az így kiadott pénz. El­sősorban talán az egészségben, a jó közérzetben. A fogyókú­ra közismert költségességéről, a kihízott ruhák használhatat­lanságáról nem is beszélve. A búzacsírást, a rozsost, a szójást, a sárgarépást, a saj­tost, a gyógyjellegűt a ceglédi pékek is meg tudnák sütni, ha lenne kinek, ök rájöttek, hogy nem elég a közönyösségen rá­gódni, tenni kell ellene. Meg­mutatták, mit ajánlanak az asztalunkra. T. T. Lánc, lánc... Eddig úgy tudtam, hogy templomban, múzeumban és színházban viselkedni illik. Az ember fiának visz- sza kell fognia magát. Mondom, eddig. De kide­rült, hogy tévedtem. A Szent Johanna megy a ceglédi színházteremben (diákbérlet). Az egyik je­lenetben a főhősnő hozzáér a lánchoz, ami a börtönt szimbolizálja. Az a szeren­csétlen lánc nem sejti, hogy rosszul rakták fel. Le­esik. Röhögés a nézőtéren. Az egyik szereplő átszel­lemülte« igyekszik Johan­nához. Elcsúszik. Röhögés a nézőtéren. Űj képhez rendezik át a színpadot. A párnát valamelyik kellékes az ágyra dobja, mielőtt még kialudna a fény. Rö­högés a nézőtéren. Bárhol előfordulhat ha­sonló technikai hiba. S ha ezen egy tizenéves nevet­gél, hát istenem. De hogy még akkor is kaszinózza­nak, amikor szomorú, ke­gyetlen események történ­nek a darabban, az már faragatlanság, neveletlen­ség. S erre az sem ment­ség, hogy hasonló kázus már a Nemzetiben is volt. Arcátlanság a színészekkel és főleg azokkal szemben, akik diák létükre komoly, értő közönség szerettek vol­na lenni. t. t. Első kézből A helyőrségi művelődési központban az új évadban is folytatódnak a nagy érdeklő­déssel kísért, időszerű kérdé­sekkel foglalkozó külpolitikai tájékoztatók. Legközelebb október 17-én, csütörtökön este hat órakor Vértes Eva, a Magyar Rádió munkatársa tart előadást az Első kézből című sorozat ke­retében. Döntetlen a rangadón Jól szerepelt a megyei if­júsági Labdarúgó-bajnokság­ban a Ceglédi VSE együttese. Két legutóbbi találkozóját is biztosan nyerte. Ceglédi VSE—Dány 7-2 (4-0) CVSE: Szőke (Báró) — Nagy, Korpácsi, Dervaderics, Éder — Darázs, Szabó. Fodor — Fekete (Vígh), Farkas, Gyi- kó (Türei). A vendégek szükségkapusa néhány védhető lövést is el­vétett, így lett a győzelem ilyen nagy különbségű. Góllövők: Farkas (3), Sza­bó (3), Gyikó. Jók: Éder, Dervaderics, Far­kas, Gyikó. Ceglédi VSE—Szigetújfalu 4-1 (0-1) CVSE: Szőke — Nagy, Kor­pácsi, Dervaderics Éder — Darázs, Szabó, Fodor (Türei) — Fekete (Szakter), Farkas, (Vígh), Gyikó (Kiss). Ellenfelét lebecsülve, könv- nyelműen kezdett a Cegléd. Ezt gyorsan felismerték a ha­zai fiatalok, és lelkes játék­kal vezetést szereztek. Ez­után már rákapcsoltak a vas­utasok, de gólt — a helyze­tek elhibázása miatt —, az első félidőben még nem sike­rült szerezniük. Szünet után, módosított összeállítással, fel­javult a csatársor játéka, és sikerült fordítani az eredmé­nyen. A CVSE akár nagyobb különbséggel is nyerhetett volna. Góllöúők: Szabó, Szakter, Darázs, Fodor. Jók: Szőke, Éder, ' Darázs, Nagy. Körzeti bajnokság: Döntet­lenül végződött a még pont­veszteség nélküli két csapat, a Tápiószölös és a Gyömrő rangadója. Ugyancsak pont- osztozkodással ért véget a Dánszentmiklós—Albertirsa rangadó is. A törteliek meg­szerezték első győzelmüket. A fordulóban — két kivétellel — szoros eredmények szület­tek. A legtöbb gólt a Maglód lőtte, tucatnyit rámolt be el­lenfele hálójába. Eredmények: (zárójelben az ifjúsági mérkőzések) Cegléd- bercel—Űri 1-1 (1-3), Dán­szentmiklós—Albertirsa 0-0, (2-1), Törtei—Nyáregyháza 2-1, (5-2), Mende—Ecser 3-2, Tá- piószőlős—Gyömrő 1-1 (1-4), Abony—Péteri 3-0 (0-0), Maglód—Csévharaszt 12-0. A serdülök bajnokságán a második fordulóban jól sze­repeltek az idegenben játszó csapatok, két győzelemmel és egy döntetlennel ugyanannyi pontot szereztek, mint a ven­déglátók. Eredmények: Gyömrő—Üllő 2-1, Dánszentmiklós—Űri 7-0, Maglód—Monor 2-2, Nagykő­rös—Abony 1-4, Pilis—CVSE 1-5. U. L. Póló Taroltak az úttörők A vízilabdázó fiatalok újabb sikereket könyvelhetnek el. Űttörö II. B Cegléd—BVSC 12-1 (3-0, 4-0, 3-1, 2-0) Cegléd: Kollár, Mohos, Kó­nya, Zsoldos, Sindely, Dóczi, Veres. Csere: Szebenyi, Bor­sos, Zoltán, Lendér. Góllövők: Veres (4), Zsoldos (3), Kónya (2), Mohos,' Sin­dely, Dóczi. Űttörö I. B. Cegléd—CSMSK 6-5 (3-0, 0-2, 2-1, 1-2) Cegléd: Palcsó, Sallai, Ga- bai, Skultéti, Dudás, Pető, Ko­lozsvári. Csere: Cseh, Farkas II., Fárkas I., Pankotai. Góllövők: Dudás (2), Kolozs­vári, Pető, Gabai, Farkas I. Edző: Pákozdi József, B. M. A DEMASZ Nagykörösi Üzem­igazgatósága értesíti a lakossá­got, hogy Cegléd, Bajcsy Zs. téren a 6/22-es számú tr. állomás kisfeszültségű körzetét átépíti. Az átépítés érinti a Bajcsy Zs., Pesti. Felszegi, Kis utcákat és a Szociális Otthon valamint a PVCS irodaépületét. Ezen új létesímény az Áramszolgáltató Vállalat a ki­vitelezés üteméne-k megfelelően 1985. október 7-től folyamatosan feszültség alá helyezi. Ettől az időponttól a létesítmény megkö­zelítése és érintése életveszélyes és tilos. ISSN M»-a50<> (ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents