Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

1985 SZEPTEMBER 1., SZOMBAT SZERELŐK A MAGASBAN Kellemes napsütés, nem túl meleg. Egyszóval ideális idő a hálózatszerelőknek. Zömmel ilyenkor teljesítik a nagy mun­kákat; az elektromos hálózatok felújítását, új vezetékek szere­lését. Munkájuk sokrétű: néha erőművészekkel vetélkedő, iz not keményítő, máskor pedig c'tistamutatványokkal is fel­ér. Akár így, akár úgy — egész embert kívánó munka ez. Az ELMÜ Dél-budai Üzem- igazgatósága hálózatszerelési osztályának egyik munkaterü lete Érden van; dolgozóik a Felszabadulás útján nagyobb teljesítményűre cserélik ki a transzformátort, új légkábelt húznak ki. Elkészültével javul a környék lakóházainak, áram­ellátása, s megoldódik a közéli orvosi rendelő gondja is. \ daru helyére emeli az új. 4M kilovolt-amper teljesítményű transzformátort (a cím fölöU) Piacról, hivatalos szemmel Az az első, akivel szerződtek A n pi etaerek vizsgálták A csudába is, bezzeg máskor átveszik! Bezzeg máskor nem kötik az ebet a karóhoz, hogy így meg úgy, miért nem jöttem tegnap, előre bejelenteni, hogy krumplit hoznék. A krumpli mindennapi eledel, fogy. Most vigyem haza ezt a hat zsákot és két nap múlva, vagy mikor hozzam vissza?! Ki fizeti meg nekem a mászkálást, az időt? így dohogott a burgonyasze­zon kezdete után egy-két hét­tel több kiskertss Cegléden és környékén. Kertjükben, hétvé­gi telkükön burgonyát ter­mesztettek, jó bevételre számí­tottak, azután meg az történt, hogy elözönítették krumplival a felvásárlót, a piacot. A felvásárlóhelyeken termé­szetesen először a szerződött felek termésének átvételével foglalkoztak. A tárolótér ott is v.éges. Ha megtelt, ki kellett várni, hogy fogyjon, elszállít­sák és csak akkor fogadhat­ták a következőket. Tény, hogy nem örültek annak, aki csak úgy betoppant és hozta az át- adnivalót, jó pénzre számítva. Jtepcselatíeremtők Legutóbb a ceglédi népi el­lenőrök asztalán is terítékre került a felvásárlás és értéke­sítés témája. A zöldség és gyü­mölcs útját vizsgálták a ter­melőktől a fogyasztókig, kí­váncsian árakra és lehetősé­gekre. Arra, hogy a megter­melt áru termelői és fogyasztói ára megfelelő-e, arányé 7-e a termesztés költségeivel. Szét­néztek a piacfelügyelet portá­ján, a rend eletek tükrében igyekeztek képet formálni ar­ról, hogy az árellenőrzés ho­gyan tud érvényt szerezni az aktuális határozatoknak. A vizsgálatra két helyet je­löltek ki: a dánszentmiklós— albertirsai Micsurin Termelő­szövetkezetet, a ceglédi, Dél- Pest Megyei Áfészt. Emellett értekeztek néhány magánkis­kereskedővel és a városi tanács vb műszaki és termelésellátás­felügyeleti osztályával. A fel­adat tizenöt népi ellenőr negy­vennyolc napi munkáját vette igénybe. A Micsurin Termelőszövet­kezet mint zöldség- és gyü­mölcstermesztő nagyüzem ke­rült az érdeklődés központjá­ba. Szakemberekkel jól ellá­tott bázisgazdaság, bemutató­üzem a Micsurin Tsz. Ter­meszt, feldolgoz, értékesít, ex­portál — a termés zömét köz­vetlenül maga értékesíti, így az intézkedési lánc rövidebb. Az AGROUNION kebelén be­lül gazdasági társulást alakí­tottak az értékesítési biztonság növelése érdekében kiskunlac- házi és agárdi partnerekkel. Dánszentnti'xlési tervek - változások Aszfalton az i5-re Dánszentmiklóson egy sor tervet váltottak, s váltanak valóra az idén is. így például kiépítik a termelőszövetkezet termálvízű kútjára alapozott A helyzet magaslatán. Lakos Sándor és Koller Mihály a kötéltáncoso­kat is meghazudtoló ügyességgel egyensúlyoznak szerelés közben strandot. S a VII. ötéves terv­ben a Dózsa György út asz­faltburkolatot kap. Erre an nál is inkább szükség van, mert az új M5-ös autópálya megnyitásával lényegesen megnő a községen áthaladó forgalom. A központi iskola kialakítását, életre hívását pe­dig az is sürgeti: ne kelljen a különféle szemléltető eszközö­ket három helyre hordani — nem is szólva a legfőbb szem pontról, a gyerekekről! — Ugyanakkor a helyi tanács vállálkozót is keres olyan üz­letek működtetésére, szolgál­tatásokra, amelyek még a te­lepülésről hiányoznak. Az elképzelések rövid távra szólnak. Ám ennek ellenére .sem válthatók valóra a hely­béliek s a tanács összefogása nélkül. Mert csak együtt, kar­öltve lehet mindazt megvaló­sítani, amit az egyik oldalról az igényekben, a másikon pe­dig a tervekben megfogalmaz nak. A Dél-Pest Megyei Áfész szerződéseivel termeltető és felvásárló tevékenységet foly­tat. Egyéniekkel és közös gaz­daságokkal egyaránt van kap­csolatuk. Esetenkénti felvásár­lásaik rendszeresek, bár a szerződésen alapuló termékát­vétel mind a két félnek — és lakosság ellátását tekintve is — biztonságosabb. A ceglédi kis- kertesek számára például két helyet jelöltek ki, ahová zöld­ség- és gyümölcstermésüket szombaton és vasárnap is szál­líthatják. Egyébként tizenhá­rom felvásárlóhelyük van. Figyelmük az árrésen Egyes termékek árrését más felvásárlók: a konzervgyár, a Zöldért, a Hungarofruct felvá­sárlási és eladási, áraihoz iga­zítva alakítják ki. Cegléden és Dél-Pest megyé­ben a boltok negyven százaléka élhet azzal a lehetőséggel, hogy eladásra kistermelőktől vesz át zöldséget, gyümölcsöt. Az áru- választék így gazdagodik és a lakosság természetesen jó né­ven veszi ezt. A termelők sem elégedetlenek, általában reális összeget kapnak termékükért. A bolti készletek árait úgy ala­kítják, hogy a napi limitárak­hoz igazodjanak. Ez részben az üzletvezetők dolga. A szövet­kezet ellenőrei gyakorta meg­jelennek szúrópróbaszerű vizs gálatokra. A tanács illetékes osztálya és a piacfelügyelőség naprakészen szemmel tartja a hozzá tartozó területet és ügyel a rendeletek betartására. A nagybani élet a ceglédi piacon kora hajnalban zajlik, ekkor vásárolják fel to­vábbértékesítésre az árut a termelőktől. Ennek nagy része elkerül Ceglédről, mivel több más városban dolgozó magán- kereskedő szerzi be itt friss áruját. Érdekes és jellemző, hogy a ceglédi magánkereske­dők is e célból, az áruválasz­tékot bővíteni, más városokat keresnek fel. Milyet, mennyit? A népi ellenőrök azt tapasz­talták, hogy a fogyasztói ár­színvonalat a termelők felhoza­tala nem befolyásolja, inkább egymás áraihoz igazodnak. A kistermelők véleménye az volt, hogy a felvásárlóknak még jobban törődniük kellene a termeltetéssel, nemcsak a mennyiséggel, hanem egyálta­lán azzal, hogy milyen zöldség­re, gyümölcsre lesz majd szük­ség, mivel foglalkozzanak. A felvásárlóhelyek nyitva tartásá ról éppúgy véleményt mond­tak, mint a felvásárlás folya­matosságáról. Eszes Katalin A haszon országos szinten jelentkezik Prognózis a világűrből — Az űrkutatást — negyed- százados múltja ellenére — még ma is sokan valamiféle földi dolgoktól elrugaszkodott, magasztos tudománynak tart­ják. Különösen a kozmosz ku­tatásának kezdeti szakaszában elképzelni is nehéz volt, hogy mindezek az eredmények a hétköznapi embernek is hasz­nára lehetnek. A felhasználók sorában elsőként jelentkeztek a meteorológusok — mondja Ko­zák Béla, az Országos Meteo­rológiai Szolgálat elnökhelyet­tese. Soronként négyezer kepeiem — A közelmúltban egy olyan hazai vevőállomás megépítésé­ről született döntés, amelynek segítségével a korábbiaknál jó­val több információt kaphat­nak a világűrből a meteoroló­gusok, s rajtuk keresztül az egész népgazdaság. Kérem, vá­zolja röviden azt az utat, amely idáig vezetett. — Már az űrkutatás kezde­te előtt is jól kiépített megfi­gyelőhálózat állt a világ idő­járáskutatóinak rendelkezésé­re, ám ezen hálózaton nagy lyukak is voltak. A tengere­ken például nem lehetett rend­szeres megfigyeléseket, méré­seket végezni, pedig köztudott, hogy a kontinensek időjárása szempontjából legfontosabb légköri események zöme az óceánok térségében játszódik le. Huszonöt éve, 1960-ban ál­lították pályára az első olyan mesterséges holdat, amely me­teorológiai adatokat szolgálta­tott, akkor még főleg a felhő- borítottságról. Kétségtelenül nagy technikai bravúr volt, de az így nyert adatok kissé ide­genek voltak a hagyományos földi eszközökkel nyert adatok között. Gyakorlatilag csak a két űrkutatási nagyhatalom vette érdemi hasznát. Kutatá si célokra természetesen bár mely ország hozzájuthatott a felvételekhez, de ezek csak esettanulmányok voltak egy olyan gyorsan változó rend szer szempontjából, mint az időjárás. Igazi változást az ho zott, amikor a hatvanas évek derekán működni kezdtek az automatikus képtovábbító rendszerek, amelyeknek az adásához — nyílt adásról lé­vén szó — bármely ország hozzáférhetett. Nálunk 1967 novemberében készült el az a vevőállomás, amelynek segít ségével ezeket a képeket ven­ni lehetett. Időközben kiderült, hogy a műholdakról nyerhető infor­mációk tartalmát lényegesen ki lehet szélesíteni. Bármilyen csodálatos műszer az emberi szem, a meteorológia szem­pontjából nem mindig a leg­lényegesebbet látja. Megjelen­tek a közeli, majd a távoli infravörös tartományban fel vételeket készítő kamerák. Az is kiderült, hogy a meteoroló­Horukk! K,«.i e.. .-I emelkedik a magasba, az oszlop tetejére több mázsás légkábel Hancsovszki János képriportja A z előszobában rendez- gettem, amikor az ajtó levélrésén zizegve besur­rant egy sárga boríték, jócs­kán túl azon az időponton, amikor a postás hordja a leveleket. A borítékban egy fehér papírlap volt, rajta gyakorlatlan írással a kö­vetkező: „Ezúton kérem a szerkesztőséget, hogy legye­nek szívesek helyt adni a levelemnek. Én Monoron la­kom, 3 hónapig feküdtem a kórházban, dolgozni nem tudok. Szociális segélyt ka­pok és az ebédet. Annuska néni mindennap hozza jó­kedvvel, barátságosan és igaz jó szívvel. Ezúton sze­retném megköszönni fárad­ságos munkáját” — név, lakcím. Leültem, mert hirtelen rám rohant egy rajnyi gon­dolat. Én ezt az embert is­merem. Öt Monornak bizo­nyos részén nem lehetett nem ismerni, jelenség volt. Nem dolgozott soha sehol, alkalmi munkából éldegélt, hol egyik portán bízták rá a szén behordását, hol a másikon az utcasöprést. Té- len-nyáron fekete nagyka­bátban járt és fekete kalap­ban, a kabát évről évre job­Az emberszívű hangya ban lötyögött rajta, utóbb már csak sejteni lehetett benne a hihetetlenül leso­ványodott testét. Gyakran vonszolta magát részegen, és mindent eladogatott ma­ga körül, öreg apja, amíg élt, seprűket kötött, hogy fenntartsa valahogy mind­kettőjüket, és gyakran mon­dogatta: — Meglátják, ha én el­pusztulok, ez az utolsó pár­nát is eladja a feje alól... És úgy lett. Elment az utolsó párna, a maradék bútorok, a kis ház is. A fe­kete kabátban 32 kilós test került végül a kórházba, s az egyik szomszéd mondja: a körzeti orvos, aki pedig már sokféle szerencsétlensé­get látott, maga is elbor­zadt, amikor M. lakókamrá­jának ajtaját kinyitotta. És most itt ez a levél, s én nem tudom megállni, hogy ne fűzzek hozzá egyet- mást. Hiszen látom magam előtt a helybeli olvasót, aki ismeri a levél íróját, s job­bik esetben is fejét csóvál­va böngészné a köszönetét. Mert a levélírót gondos ápo­lás, kórházi kezelés hozta vissza az életbe, annyi szo­ciális segélyt kap, amennyi nyugdíjat sokan olyanok is, akik gyerekkoruktól kezdve végigdolgozták az életüket. Meleg ebédet visz ingyen — ,,barátságos és igaz jó szív­vel” — a házi szociális gon­dozó —, és a levélíró 50 éve­sen, java férfikorában mond most hálatelt köszönetét ezért. I\J e vegye sértésnek, hogy ^ ' a klasszikus La Fon- taine-mese, a tücsök meg a hangya jut eszembe. S az: milyen jó, hogy ez a hangya éppen ilyen. Nem példáló­zik, nem utasít el és nem gyakorol kegyet —, mert jut az erejéből arra, hogy felse­gítse és támogassa a saját hibájukból elesetteket is. s amit ad, azért köszönetét sem vár. Az a hangya erős, dolgos — és emberszíve van. Koblencz Zsuzsa gusok által használt 137 MHz-es hullámhosszon nagy felbontá­sú felvételeket nem lehet to­vábbítani. A hagyományos fel­vétel nyolcszáz sorból áll, so­ronként nyolcszáz képelemet tartalmaz. Az információto­vábbítás növelésének igénye hívta életre a hetvenes évek közepén azt a berendezést, amellyel négyezer képelemet lehet soronként továbbítani. Ilyen adattömeg azonban vi­zuálisan már feldolgozhatat­lan, fogadásukhoz számítógép szükséges. A két technika kö­zötti különbséget talán a ha­gyományos és a digitális hang­lemezek közötti különbséghez tudnám hasonlítani. A mű­holdról továbbított adatok az új eljárás szerint nem analóg módon, hanem számszerű ér­tékek formájában, digitális úton érkeznek a Földre. Eh­hez szükséges a szóban forgó vevőállomás. Sokan élvezik a hasznát — Mennyibe kerül az or­szágnak az, hogy hozzájussunk ezekhez az adatokhoz? — Egyelőre semmibe. Az űr­kutatási nagyhatalmak, ame­lyek a műholdakat felbocsát­ják, nem fizettetik meg a fel­használókkal a ráfordítások tetemes részét kitvő hordozó- rakéták, fedélzeti berendezé­sek árát. Nekünk csupán a vevőállomást kell felépítenünk. Ez az új berendezés esetében kb. 70 millió forintos költsé­get igényel, amelyre az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság nyújtott fedezetet. — Megéri ez nekünk? — Alaposan elemeztük, ho­gyan térülnek meg az egyes gazdasági ágazatoknak nyújtott meteorológiai szolgáltatások. Meg kell , jegyezni, hogy ez a haszon nem nálunk, a szolgá­latnál, hanem országos szinten jelentkezik elsősorban. Végül is úgy ítéltük meg, hogy az- új vevőállomás 2—4 éven belül megtermeli az árát. A hazai szellemi kapacitás képes az előállítására. A fő vállalkozók a Számítástechnikai Koordiná­ciós Intézet, valamint a Buda­pesti Műszaki Egyetem. Az el­sődleges felhasználók a me­teorológusok; de természetesen nem öncélúan, hiszen az álta­lunk feldolgozott és továbbí­tott adatoknak nagyon sok ha­szonélvezője van. — Mekkora a népgazdasági igény az önök szolgáltatásai­ra? — Megvizsgáltuk az egyes gazdasági ágazatok időjárástól való függőségét. A legjobban a mezőgazdaság, a légi és a közúti közlekedés van ráutal­va a szolgáltatásainkra.’ Hogy csak egy példát mondjak: köz­ismert, hogy mennyi kárt okoz­nak nálunk a korai fagyok, s hogy az új fajta, magas ter­mést hozó vetőmagok milyen érzékenyek a talajhőmérséklet­re. Az ország hatmillió hektá­ros vetésterületén nem lehet mindenütt talajhőmérőket ki­helyezni. A műholdak felvéte­lei alapján felhőmentes idő­ben 0, 5 C-fokos pontosság­gal meg lehet állapítani a fel­szín hőmérsékletét, s ebből több évtizedes adatsorok alap­ján a szakemberek már azt is tudják, mennyi a hőmérséklet 5 cm mélyen. Év végére elkészül — Mivel az időjárás gyor­san változó rendszer, ezeknek az információknak akkor van igazán értékük, ha minél gyor­sabban továbbíthatók a fel­használókhoz. Ezt hogyan kép­zelik el? Gondolom, nem tele­fonon. — Az új vevőállomás azt is lehetővé teszi, hogy az akár félóránként érkező adatokat azonnal feldolgozzuk, és rög­tön továbbítsuk is. Most tár­gyalunk a televíziós Képúj­sággal. amelynek segítségével a leggyorsabban és a legol­csóbban továbbíthatnánk bár­kihez. — Mikor és hol épül meg az állomás? — A Központi Előrejelző In­tézetbe telepítjük, az év vé­gére elkészül. Ez a berendezés egy jó évtizedig biztosítja a helyünket a fejlett meteoroló­giai szolgáltatásokat nyújtó or­szágok sorában. Németh Géza

Next

/
Thumbnails
Contents