Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

2 A PEST MEGYEI KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS TÁJÉKOZTATÓJA Kétkerekűek veszélyben KAROSSZÉRIÁJA AZ ÖLTÖZÉKE Közlekedési szokásaink szerint a fiatalok általában kétkerekű jármű­veken — kerékpáron, motorkerékpáron — kezdik a vezetést. Ennek kétségtelenül megvannak az előnyei, de sokan hajlamosak megfeled­kezni az ezzel járó különleges veszélyekről. Első helyen kell er ílítenl a ke­rékpáros és motorkei ékpáros véd- telenségét. Ezen azt értjük, hogy a gépkocsiban helyet foglalók a kocsi belsejében védett helyen vannak, az esetleges ütközések energiájának je­lentős részét a járműalkatrészek fel­fogják, illetve elnyelik. E.ig, ha csak az úgynevezett koccanásos bal­esetekre gondolunk, ahol a karosz- széria sokszor csúnyán összegyűrő­dik, de a vezetőnek és az utasok­nak nem történik bajuk. Más a helyzet a kétkerekű jár­művek vezetőinek és utasainak ese­tében. Itt az egészen enyhe balese­tek is rendszerint többé-kevésbé sú­lyos személyi sérüléssel járnak. A veszély fokozásához hozzájárul ezen járművek csekélyebb stabili­tása. A vezetőknek el kell látniuk mind azt a tevékenységet, melyeket a négykerekű járművek vezetői el­látnak, és ezenkívül még a jár­mű egyensúlyának fenntartását is. Ugyancsak a kisebb stabilitás kö­vetkeztében a hirtelen fékezés vagy irányváltoztatás is könnyen vezet­het felboruláshoz és ezáltal bal­esethez. Ezzel a megállapítással tulajdon­képpen már el is jutottunk az egyik okhoz, amely miatt a közlekedésben egyébként is tiltott alkoholfogyasz­tás kétkerekű járművek vezetői esetében különösen veszélyes. Min­denki tudja ugyanis, hogy az al­kohol hatásai között az egyik leg­hamarabb jelentkező az egyensúly- érzék zavara. Ez okozza az ittas em­ber tántorgását gyaloglás közben is. Az alkohol hatása következtében az átlagosnál gyakrabban kerül sor hirtelen fékezésre és irányváltozta­tásra is, mivel az ital befolyása alatt álló ember figyelme a szokott­nál szétszórtabb és az akadályokat később észleli, mint józan állapot­ban. Döntésképtelenség Jellegzetes következménye a sze­szes ital-fogyasztásnak a kritikai: készség csökkenése is. Ennek tud­ható be a rendszerint bekövetkező gyorshajtás. Ugyanakkor a vezető reakcióideje meghosszabbodik. Jó­zan állapotban ezt az időt, amely az akadály észlelésétől, a megfelelő cselekvés végrehajtásáig tart, álta­lában 1 másodpercnek vehetjük. Ez alatt az idő alatt bonyolult ese­mények zajlanak le a vezető ideg- rendszerében. Észleli az akadályt, értékeli a helyzetet, eldönti, hogy a lehetséges megoldások közül me­lyik a legkedvezőbb és végrehajtja az elhatározott manővert. Az alko­hol hatására valamennyi felsorolt tevékenységre a szokottnál hosz- szabb időt kell fordítani. Ezenkívül fennáll az a veszély is, hogy a dön­tés nem megfelelő és a veszély el­hárítására nem a legalkalmasabb módot találja meg. Feltéve azonban, hogy aránylag áttekinthető helyzet­ről van szó, amelyben a célra­vezető megoldás a fékezés, előtérbe lép a fékút kérdése. Az 50 km órán­kénti sebességgel haladó jármű a normális reakcióidőt jelentő 1 má­sodperc alatt kb. 14 métert tesz meg, a 80 kilométeres sebességgel haladó pedig kb. 22 métert. Az al­kohol hatására viszont a reakció­idő kétszeresére, vagy ennél is hosz- szabbra nyúlhat és ez idő alatt a jármű változatlan sebességgel halad tovább. Ez végzetes következmé­nyekkel járhat A statisztikai adatok szerint már 0,6-0,7 ezrelék véralkohol mellett, tehát még a kritikusnak tartott 0,8 ezrelék alatt, háromszorosára nő an­nak veszélye, hogy a vezető bal­esetet okoz. A kétkerekű (és háromkerekű) Járművek többsége a tél beálltával eltűnik a közutakról. Érthető, hogy a kerékpárost, motorkerékpárost járművén nem védi acél- és üvag- karosszéria a hidegtől, esőtől, más járművek kerekei nyomán felcsa- podó sáros csapadéktól. Aki teheti, ilyenkor pihenteti a járművet és a gondos tulajdonos ezt a kényszerű leállási időszakot hasz­nálja ki a szükséges javítások el­végzésére. Az idő múlásával a kétkerekűek kedvelői egyre türelmetlenebbül né­zik a naptárt és a hőmérő higany­szálát. Az első verőfényes napok hó­olvasztó, tavaszhirdető napsütése kellemes zsongást kelt a biciklisek­ben, segédmotorosokban és motoro­sokban. Mire az utak sara fel­szárad, előkerülnek a járművek is. Ilyenkor szükséges számot vetni a képességekkel, lehetőségekkel. Csak­is ezek függvényében vágjunk bele a szezonba. A kétkerekűek fokozott veszélyez­tetettsége számtalanszor elpufogta- tott közhely, de sajnos, igaz. Éppen ezért ez alkalommal hideg tény- számokat tartalmazó baleseti sta­tisztikák helyett nézzük meg, miért veszélyesebb kétkerekezni az egyéb járművek használatánál és mit le­het tenni a veszélyeztetettség csök­kentése érdekében? Tehát számot vetünk a képessé­geinkkel és felmérjük lehetőségein­ket Tanulmányozni kellene a min­den balesetveszélyes gépre, esz­közre kidolgozott biztonságtechnikai előírások közül a járművünk jel­legzetességeinek megfelelőt — ha lenne ilyen. A kávéfőzőhöz, a villanyvasalóhoz mellékelnek ilyet, a kerékpárhoz, motorkerékpárhoz inkább kezelési és karbantartási utasítást adnak. Melyek a kétkerekűek vezetőire, utasaira leselkedő leggyakoribb ve­szélyforrások? Elsősorban említendő maga a köz­úti forgalomban való részvétel ténye. Sűrű forgalom közepette, száz és ezer egyéb úthasználóval kell megosztozni nap mint nap a 8-10 lépés széles betoncsíkon, a közúton. Minden járművel közlekedőnek egy­formán jól tisztában kell lenni a közlekedés szabályaival és tudni kell alkalmazni azokat. A kerék­párosoknak is tudnia kell, hogy a feléje közlekedő pótkocsis teherautó vezetője mit tehet és mit nem tehet az adott körülmények között, sőt, a teherautó vezetője számol is azzal, hogy a partnere is tisztában van a helyzettel (bizalmi elv). Megfelelő vezetői jártasságra van szükség, hogy a jármű jellegzetes­ségeinek, az út és a forgalom min­denkori viszonyainak megfelelően o lehető legkisebb kockázatot vállalva vehessünk részt a forgalomban. S itt -célszerű-megállni-egy szóra! Nem. minden bekövetkezett baleset oka a vezetőnek a tudásbeli hiányossága. Amint a piros lámpajelzés ellenére az úttesten átszaladgáló gyalogosok sem mind színtévesztőek, úgy a járművek vezetői is igen gyakran tudatosan vállalnak fölösleges koc­kázatot nevetségesen kis előny el­érésének reményében, és ez a koc­kázatvállalás torkollik előbb-utóbb balesetbe. Számos két keréken köz­lekedő nem kellőképpen tájékozott bizonyos, az adott jármű vezetése közben gyakran elkövetett felelőtlen magatartásformák rendkívüli veszé­lyességéről, s a körülmények sze­rencsétlen összejátszása esetén be­következő baleset súlyosságának összefüggéséről. Felnőtt dolgok Szükséges ezeket, a baleseteket előidézni képes, ám látszólag jelen­téktelen dolgokat kellő komolyság­gal tárgyalni az iskolák közleke­désre nevelésre szánt foglalkozá­sain is. Az elsőbbség meg nem adása, a jobbra tartási kötelezett­ség figyelmen kívül hagyása, vagy az adott helyen és időben célszerű, biztonságos sebesség túllépése nem elsősorban rendőrségi megtorlással fenyegetett vagányság, bátor csele­kedet, hanem az emberi élettel való tudatos játszás. A közlekedés­ben tanúsított magatartás oktatása során az emberi élet és az anyagi értékek mélységes tiszteletére szük­séges fektetni a hangsúlyt, nem a törvények megszegői részére kilá­tásba helyezett megtorlás mértékére. A gyermek, a fiatalkorú értse meg, hogy a közúti forgalomban ideiglenesen felnőtté válik, felnőttek között élhet és a számára ilyen­képpen megelőlegezett bizalomhoz méltóan, kellő komolysággal kell bi­zonyítani, hogy rászolgált erre a bizalomra. Fontos ezeket a kérdése­ket már kisgyermekkorban tudatni mindenkivel ahhoz, hogy később természetes legyen számára az ilyen szemlélet. A veszélyeztetettség is­mertetése során meg kell értetni a bicikliző vagy motorozó egyénnel, hogy neki magának szükséges kellő óvatossággal, a felesleges kockázat vállalásának elkerülésével közle­kedni és vezetéstechnikai jártas­sággal, ügyességgel kompenzálni a közút egyéb használóival szembeni védtelenségét. A kerékpáros két keréken egyen­súlyoz, testét nvndössze a ruházata védi. A viszonylag magas tömeg­központú, két keréken alátámasztott jármű vezetője már kisméretű külső erő hatására (ütközés, oldalról vagy hátulról érkező lökés stb.) rend­szerint egyensúlyát veszíti és jár­müvével felborul. Sérüléseit egy­részt az ütközés során, másrészt a földre kerülve szerzi, gyakorlatilag védtelenül. Ezért a két keréken köz­lekedő nem engedhet meg magának még egy koccanásos balesettel fe­nyegető kismértékű kockázatot sem — szemben az autóssal, aki ilyenkor nem sérül meg, a kárát pedig a biz­tosító többnyire kifizeti. A két- és háromkerekűek vezetői és utasai egyenlőtlen esellyel ren­delkeznek az autósokkal szemben. Ezt az egyenlőtlenséget járművük labilitása, az útviszonyok és a jár­művük csökkent láthatósága tovább fokozzák. A veszélyeztetettséget tu­datosítani keil, nem dramatizálni. Egy barlangkutatóra ezerszer annyi veszély leselkedik a föld alatt, mint egy gimnázium folyosóján, lépcső­hazában lépdelő tizenéves fiatalra. A helyes következtetés mégsem az, hogy a barlangkutatást, a vitorlázó vagy a sárkányrepülést, az úszást vagy akár a magasfeszültségű táv­vezeték-szerelést kerülni, tiltani szükséges. Annak, aki veszélyes te­vékenységet folytat — és a kétkere­kűek vezetése kétségtelenül az —, tisztában kell lennie a várható ve­szélyek fajtáival, megjelenési for­máival és a vonatkozó óvó rend­szabályokkal. A biztonságos motorozás téma­körét néhány sorban ismertetni nem lehetséges. Mégis, néhány alapvető szempont — a villanyvasaló vásár­lásakor kapott használati tanácsadó szellemében. A motorkerékpárok tömeg/telje­sítmény viszonyszáma rendkívül kedvező: egy 25ü-es MZ menetkész állapotban, teletankolva, a túrázás­hoz szükséges csomagokkal együtt mintegy 200 kilogramm tömegű a motor kb. 23 LE teljesítményéhez viszonyítva. Ez megközelítően 9-10 kg/LE viszonyszám. Az 1500-as Lada 1000 kg körüli tömegét 70 LE mozgatja, tehát kb. 15 kg/LE, az MZ motorkerékpárénál 50 százalék­kal gyengébb a teljesítménydotált- sága — üres állapotban. A kedvező teljesítménydotáltság jó gyorsulóképességet, robbanékony- ságot eredményez. A motoros pilla­nat alatt ott terem, ahová egy má­sik jármű vezetője az imént pillant­va még semmit sem látott. Ezért a motorosnak ugyancsak tisztában kell(-ene) lenni a defenzív vezetési technika alapelemeivel és számolnia kell azzal, hogy nem, vagy csak későn észlelik bizonyos kritikus helyzetekben amúgy is kis testű járműve érkezését. Se szeri, se száma az olyan bal­eseteknek, ahol az ütközésben vét­kes másik vezető váltig állítja, hogy a közeledő motorost egyáltalán nem vagy csak az utolsó pillanatban, ké­sőn észlelte! A motoros a kerékpároshoz ha­sonlóan nyomvonalát úgy válasz- sza meg, hogy mindenkor megfelelő biztonsági zóna (az irányváltozta­tásra vagy fékezésre elegendő, me­nekülésre alkalmas tér) rendelkezé­sére álljon. Az elkerülhetetlenül bekövetkező esetleges ütközés következményei­nek enyhítését szolgálja a motoros célszerű öltözéke. Aki két keréken kíván közlekedni, annak meg kell értenie, hogy karosszériája az öltö­zéke. A jó csizma sok motorost vé­dett meg a lábtöréstől, a jó kesztyű a kéz súlyos sérüléseitől (a földre kerülő motoros rendszerint ösztö­nösen letenyerel és ekkor bőre le­szakad, elég). Melegben sem aján­latos motorra ülni csizma, erős anyagból készült nadrág és dzseki nélkül, meztelen kezekkel. Utasmagatartás A jó sisak kényelmes, vezetőjét nem zavarja menet közben. A ki­csi, a túl nagy, vagy rosszul terve­zett sisak viselésének kínja elvonja a figyelmet a vezetéstől. Utasszállítás esetén az utas tud­ja, hogy mit lehet és mit tilos tennie! Ne tegye le a lábait a ta­lajra a forgalmi okokból történő megálláskor (pl. piros jelzőlámpá­nál), mert a hirtelen elinduló mo­torkerékpár lábtartói eltörhetik a bokáit. Ne dőljön jobbra-balra ön­állóan kanyarban: maradjon a mo­tor függőleges tengelyében, akkor is, ha a vezető ahhoz képest ki­hajol. Üljön közel a vezetőhöz és ka­paszkodjon állandóan, mert a külön ide-oda lengő felsőtestű utas rontja a stabilitást. Veszélyhelyzetben ne próbáljon leugrani, lábait letenni a talajra, mert ez rendszerint végze­tessé válik mindkettőjük számára. Bár a nap süt, fontos a megfele­lően meleg öltözék viselete jár­művön. A vesebántalmak és az ízü­leti betegségek csak hetek, hóna­pok, sőt, évek múltán állnak bosz- szút a rövid csípőnadrágban és derékközépig érő kis dzsekiben bringázó srácokon. A hazai kerékpárosok sajnos, elég mostoha helyzetben vannak.^ Szinte ismeretlen a kijelölt kerékpárút fo­galma, a legutóbbi KRESZ-módosí- tásban szereplő „lakó-pihenő öve­zetre” talán nincs is magyar példa. Különösen lakott területeken és ott is a helységeket átszelő főútvonal nyomvonalán kerekezők számára jelent fokozott veszélyt a tranzit- forgalom gépjárműveinek sűrű ára­data. A kerékpáros hátratekintéskor rendszerint elhúzza kissé a járműve igen könnyen elforduló kormányát, amitől haladása a következő né­hány méteres szakaszon imbolygóvá válik. Ennek elkerülésére érdemes a kormány bal oldalára tükröt sze­relni. A tükör a hátratekintés gya­koriságát csökkenti. Színdinamika Á rend eletek előírják a kerékpár kivilágítását elöl-hátul a segéd-motorkerékpárokhoz és a mo­torkerékpárokhoz hasonlóan. A ke­rékpár hátsó világításában levő 1-2 watt teljesítményű izzó fényereje eltörpül a mögötte haladó gép­kocsi vagy motorkerékpár fényszó­rója kévéjéhez képest Azok. akik a sötétedés után kényszerülnek ke­rékpározni, soha ne viseljenek fe­kete vagy egyéb sötét, a háttérrel összeolvadó, messziről rosszul ész­lelhető színű felsőruhát. A kerék­páros túrák résztvevői el se indul­janak feltűnő színű kabát, dzseki nélkül és feltétlenül szereljenek _ a kerékpárok kerekeinek küllőire fényvisszavető macskaszemet. Túrára az ember és a gép maxi­málisan felkészítve induljon, ha el akarja kerülni a kellemetlen meg­lepetéseket. Még motorkerékpáron is igen fárasztó az első két-három túranap, amíg az ember belerázódik az egész napi utazásba. Hát még kerékpáron! Értékmegőrzés Kerékpárral, segédmotorral autó­pályán közlekedni eleve tilos, de magas hegyekben, kilométereken át emelkedő szakaszon is meggyűlhet a gond, jobb az ilyent kerülővel ki­iktatni. Az igazolványokat, pénzt lehető­leg nyakba akasztott zacskóban vagy zsebes övben tartsuk, és nem egy helyen az összes pénzt, A kezdő túrázók jól teszik, ha gyakorlott kirándulókhoz csatlakoz­nak első alkalommal — ha azok hajlandók vállalni a kezdők esetle­ges ügyetlenkedéseiből származó várható kényelmetlenséget, _ kése­delmet. Ezt is előre jó tisztázni, hogy ne útközben származzon be­lőle vita. Pest megyeiek gondjairól JÁRMŰVIZSGÁZTATÁS Pest megye közlekedésbiztonságot érintő kérdései közül most néhány, a közúti járművek műszaki állapo­tával és vizsgáztatásával kapcslatos problémát tekintsünk át. Akinek ma a megyében ilyen irányú gondja van, az Autóklubot vagy a'Pest Megyei- Közlekedési Felügyeletet keresi meg. (A Felügye­let központja Budapesten, a VII. kerület Dob utca 107-ben van.) Ide azonban csak akkor célszerű men­ni, ha valakinek tévesen befizetett csekkszelvénye van, és annak visz- szatérítését akarja kérni. Ha azon­ban járműveiket vizsgára akarják bejelenteni, akkor három iroda áll rendelkezésükre. A Pest megye budai részén la­kók Kisoroszitól Érden keresztül Dömsödig a XIV. kerület, Szőnyi út 39-ben lévő Műszaki Osztályt keressék meg. A megye északi és középső ré­szén lakók Bernecebarátitól Vácon át Vecsésig Gödöllőn, a Csehszlo­vák—Magyar barátság útja 2-ben lévő irodát találják legközelebb. A Nagykáta, Nagykörös, Dabas környékén lakóknak Cegléden, a Szabadság tér 3. alatti iroda áll rendelkezésükre. A három műszaki csoport tizen­hét helyen vizsgáztat, így Kiskun- lacházán, Zsámbékon, Dunakeszin, Üjhartyánban, hogy csak néhányat említsünk. Ugyancsak a Pest Me­gyei Közlekedési Felügyelet Szőnyi úti irodája foglalkozik a magántu­lajdonban lévő tehergépkocsikhoz és a magántaxikhoz szükséges üzemben tartási engedélyek kiadásával is. Most néhány olyan kérdéssel fog­lalkozzunk, melyek sokakat érde­kelnek, olyanokat, akik olcsóbban szeretnék járművüket üzemeltetni. Először is a PB-gázzal hajtott autó­ról. Sokan tudják, hogy a PB-gáz ára azért olyan alacsony, mert a háztartási fogyasztásra szánt gáz jelentős ártámogatásban részesül. Ha ugyanezt a gázt autók hajtására is fel akarnák használni, akkor lé­tesíteni kellene egy töltőállomás­hálózatot, és ott ártámogatás nélkül meg lehetne vásárolni a hajtóanya­got. Az a hálózatépítés nagy anya­gi áldozattal járna, és az ilyen módon megdráguló gázzal már jó­val kevesebben akarnák hajtani az autóikat. Az egyéni barkácsolás pe­dig ezen a téren nagyon veszélyes, ezért a közúti ellenőrzések során gyakran nyittatják ki az autók mo­torháztetejét, hogy meggyőződjenek az üzemanyag-ellátó rendszer gyári kialakításáról. Aki pedig vállalva a veszélyt, mégis átalakítja autóját gázüzeműre, nagy összegű bírság kiszabására számíthat, és autóját soron kívüli műszaki vizsgára keil vinnie. A megye közlekedésében igen jelentős arányban vesznek részt lassú járművek. Mint az a nevében is benne van, ennek a járműfajtá­nak a megengedett legnagyobb se­bessége 25 km/ó. Jelentőségük rend­kívül nagy, mert a földműveléshez, állattartáshoz nyújtanak nélkülöz­hetetlen segítséget. Közéjük tartoz­nak a mezőgazdasági és ipari mun­kagépek (markolók, árokásók, rako­dók, szalagfűrészek) is. ..... Nem mindegyiküket kell ellátni hatósági jelzéssel — közismertebb nevén: háromszögű rendszámmal —, de ennek eldöntése nem a tulajdo­nos, illetve üzemben tartó feladata. Legjobban teszik, ha minden lassú járművet bejelentenek a Pest Me­gyei Közlekedési Felügyelet legkö­zelebbi irodáján, és műszaki vizsga keretében eldől a kérdés. Gyakran előfordul, hogy kister­melők áruszállítási feladataik ellátá­sára kisteherautót vagy személygép­kocsit alakítanak át platós lassú jár­művé. Az átalakítás célja — a szál­lítási gondok megoldásán kívül — a műszaki vizsga követelményeinek már meg nem felelő gépjárművek további üzemeltetése lassú jármű­ként. Ezt sem gazdasági, sem közle­kedéspolitikai indokok nem tá­masztják alá, ezért ilyen járművek­kel nem érdemes kísérletezni. A háztáji szállítást kistraktorral és pótkocsival vagy 0,5—1,5 tonna te­herbírású tehergépkocsival javasol­juk megoldani. Végül a segédmotorosok figyelmét szeretnénk felhívni néhány fontos dologra. Az első a bukósisak viselé­se. A KRESZ-módosítás szerint csak 1986. január 1-től kötelező lakott területen kívül a védősisak viselése, de kényelmetlenségei ellenére min­dig, mindenhol ajánljuk mindenki­nek saját érdekében, élete védelmé­ben. A második a segédmotorok át­alakítása. Ez nincs külön engedély­hez kötve — ellentétben a gépjár­művek és lassú járművek átalakítá­sával —, de csak addig, amíg a jármű nem haladja meg a segédmo­toros kerékpárra vonatkozó KRESZ- előírásokat. Ezek: 50 cm3 hengerűr­tartalmú motor esetén csak a vezető utazhat rajta, 40 km/ó legnagyobb sebességgel. Ezt különösen azok fi­gyelmébe ajánljuk, akik Simsonju­kat levizsgáztatták segédmotorként, és a vizsga után visszatették a 14, illetve 15 fogú kislánckereket. Ha ilyen járművel 40 km/ó-nál gyor­sabban közlekednek bukósisak nél­kül, akkor több szabálysértést kö­vetnek el: segédmotoros kerékpár­ral sebességtúllépés. A jármű enge­dély nélküli átalakítása motorke­rékpárrá. Motorkerékpárral bukósi­sak és rendszám nélkül közleked­nek. A legfontosabb azonban az, hogy saját életüket és testi épségüket te­szik kockára. Ez pedig minden más érvnél előbbre való. PAPP LÄSZLÖ Pest Megyei Tanács VB közlekedési osztálya

Next

/
Thumbnails
Contents