Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
mmsr « meg ret 1985. SZEPTEMBER HÉTFŐ Szabványokból kabátsereg / Ki sem látszanak a munkából — szó szerint ezt lehetne mondani most a PEVD1 ceglédi konfekciórészlegének üzemeire. Augusztus az őszitéli öltözékek varrásának, kiszállításának hónapja zolt. Azt, hogy előtte kollektív szabadságon voltak sorra az üzemek, szinte el is feledték már a termelés iramában. Belföldön a ruházati szaküzletek és a kereskedelmi vállalatok várják a határidős, divatos holmikat. Varrtak mutatós, divatos bakfis-, női es fér. f ikabátokat. Női kabátból a ceglédi szalagon hatféle készült. Nem volt könnyű a kész holmik tranzitraktárának a dolga, ugyanis szortimentben kérték a kabátok kiszállítását, vagyis Válogatott színből, méretből, fazonból kellett összeállítani egy-egy kollekciót, ez pedig külön igényes feladat. Szerencsére ügyesen megoldották. A ceglédi konfekciórészlegnél ítészült kabátok októberben már a kirakatból köszönnek a vásárlókra. Szállítanak közvetlenül üzletekbe, de főként a FÉR és a RUTEX várta a kabátseregletet. A szabászok, akik különben egyműszakosok volnának, megesett, hogy három műszakra váltottak, így tudták csak a varrodákat szabványokkal folyamatosan ellátni. A szabványraktár ezekben a hetekben átalakul kicsit. A ceglédi szabászat új speciál- gépeket kapott, endlizőt és övtartókészítőket szereztek be, ezekkel tudják a szoknyák bélését összeállítani, a szoknyák övtartóit elkészíteni. Azzal, hogy ide a központba kerülnek ezek a gépek és nem ki a szalagokhoz, időt nyernek, egyenletesebben tudják ellátni a varrodákat. Áll az új utasforgalmi épület Átadásra készülnek Ferihegyen Magyarország — Európában az elsők között — 1923-ban indította meg a menetrend szerinti repülőgépjáratait és fogadta a külföldi repülőtársaságok gépeit. A második világháború évei törvényszerűen törést hoztak az egyre fejlődő repülőgép-forgalomban, de a helyreállítási munkák hamar megindultak, s 1950 májusában már sor kerülhetett a Ferihegyi nemzetközi légikikötő felavatására, forgalomba állítására. Szükségszerű fejlődés Magyarország kedvező földrajzi helyzete vonzotta ide a külföldi légitársaságok járatait. Egyre növekedett az ország felett átrepülő gépek száma. A forgalom alig másfél évtized alatt négyszeresére emelkedett, és ekkor már elérte a 700 millió utaskilométert. Kilencvenezer gép szelte át évente a magyar légi teret. Ebből 35 ezer a Ferihegyi repülőteret is igénybe vette. A légi forgalom összekötötte Budapestet Európa fővárosaival s a Földközi-tenger medencéjének nagyobb városaival. Az egyre növekvő utasforgalom szükségessé tette a repülőtér korszerűsítését, a kulturált, gyors utasmozgás feltételeinek megteremtését A munkálatokat több ütemben végezték el. Az első ütemben került sor a repülőtéri irányítás és a műszaki felszereltség korszerűsítésére. Nemzetközi minősítés Az új, 60 méter széles és 3 ezer 700 méter hosszúságú gurulópálya alkalmas minden, ma forgalomban levő géptípus fogadására. Az így kialakult kétpályás rendszer lehetővé teszi, hogy egyidejűleg az egyik pálya csak a felszállást, a másik a leszállást szolgálja. Elkészült 1983 végére az impozáns látványt nyújtó új hangár és műszaki bázis is. Különleges látványosság az ötven méter magas irányítótorony. A berendezés és a létesítmények magas színvonalát figyelembe véve a Nemzetközi Repülésügyi Szervezet — az ICAO — Ferihegyet a legmagasabb nemzetközi kategóriájú repülőtérnek minősítette. A rekonstrukciónak az első üteme azonban csak részlegesen oldotta meg a kulturált utasforgalmi feladatokat. További fejlesztésre is szükség volt. Az utasforgalmi területet tovább kellett bővíteni. A munkálatokat nyilvános, nemzetközi versenypályázat előzte meg. Ennek eredményeként — a munka kivitelezésére — az osztrák Por-Hintereggel és a Varimpek, valamint az NSZK- beli Hochtief cég osztrák leányvállalata nyert megbízást. A pompás létesítmény most itt magasodik előttünk. Mennyből a lé !3 náb: A kukorica nem szivarozik A válasz nem tűr halasztást. Föltétlenül tudnunk kell, vajon szivarözik-e a kukorica. _ Mert féltjük az egészségét; A kukorica ne szivarozzék! Kerülje a káros szenvedélyeket! £>e ha mégis szivarozik, (épp elég baj!), azany- nyit tesz, hogy a fene nagy meleg miatt összesodorintja vagy -pödörinti leveleit, hogy minél kisebb felületen párologtasson. Szivarozik — így mondják az öregek. Tavalyi kudarc Itt az irodában, ahol a nagykőrösi Mészáros János Tsz növénytermesztői futottak össze; hűvös a levegő. Természetesen az aszályról folyik a szó. mert az aszály afféle kiindulópont mostanában. Tavaly kudarcot vallott a kukorica. Pedig 825 hektáron szórták a földbe a szövetkezetiek. Aztán a júliusi „esőzés” pontosan 1,5 milliméter- •nyi, az augusztusi meg 8,2 jnillimétemyi csapadékkal hintette meg a táblákat. Ez utóbbi is két részletben hullott alá. A következmény; hektáronként 1,8 tonna termés — a tervben rögzített (remélt) 5 tonnával szemben. Ugyan mit lehetne erre mondani, azonkívül, hogy hát igen, igen. Nem kis szakszerűséggel arra gondolok: ha én mezőgazda volnék, a természet ilyen szűkmarkúsága láttán először is biztosan dühbe gurulnék, és meglehet, hogy a sapkámat is a földhöz csapnám, de nem vetnék kukoricát. Jó földek az itteniek —- Ezt egészen másként kell szemlélni — mondja Marsi Gusztáv főágazatvezető. — Itt fekszik előttem az elmúlt nyolc .esztendőről készített, összesített számvetés. Ebből sok minden más mellett kiderül az is, hogy a mi földjeinken legkevesebb 2,9 tonnát kell betakarítanunk hektáronként ahhoz, hogy fedezni tudjuk a kukorica előállításának önköltségét. — No és az is kiolvasható, hogy a nyolc év során, leszámítva 1983-at és 1984-et, az átlagtermés hektáronként 5 tonna körül mozgott. A takarmányra pedig szükség van, s egyáltalán nem mindegy, hogy 200 forintért megtermeljük-e mázsáját, vagy valahonnan megvásároljuk 400-ért. Évente 75—80 vagonnyi megy a háztájiba, 230—280 vagonnyit a szövetkezet állatállománya igényel. Szóval ezért nem lehet az utóbbi két esztendő időjárásából kiindulni. Egyébként jő földek hevernek errefelé. A nagykönyv szerint úgy illenék, hogy a cseperedő kukorica 2—300 milliméter csapadékot kapjon. Ez lenne az optimális. Ám a helybeli növénytermesztők tapasztalatai mást mutatnak. Ha a kötés időszakában egyenletesen permetező 40—50 millimé- ternyi esőt a szemképződéskor kiegészíti még 25—30 milliméter mennyből! lé, akkor föl lehet lélegezni, mert a kukorica átvészelte a nehezét. Későn jött az eső Augusztus második hetében esett. Két nap is. A bökkenő, hogy mindössze 26 milliméter. Az is kicsit későn. Nagyon valószínű, hogy némely fajta csövei nem terebélyesednek a megszokott méretűre. Azért a Mészáros Tsz kuko- icázói mégsem tekintenek kedvük szegetten a földekre. Egyelőre nincs veszve semmi, várni kell. Idén nem akadt különösebb technológiai gondjuk. Vetés előtt hektáronként két mázsa nitrogénműtrágyát szórtak a talajba, kultivátorral porhanyitották, lazították a földtestet, s elfogadhatóan sikerült a gyomirtás is — egészséges maradt a növény. A kérdőjelek azonban még nem fogytak el. Mi lesz. ha mégis, avagy mégse ..? Tudják-e pótolni az esetleges árbevételi veszteséget? Marsi Gusztáv szerint: igen. — Búzából a tervezett hektáronkénti 4,3 tonna helyett 5 tonnányit, zöldborsóból pedig a terv 3,2 tonnájával szemben 4,7 tonnányit gyűjtöttünk be. így a kitűzött 8 millió forintot túlhaladva 12 milliós árbevételt értünk el. És remélem, hogy a kukoricával meg a napraforgóval sem lesz baj. Ja, igen, a kukorica nem szivarozik. Varga Sándor A 28 ezer ötszáz négyzetméter alapterületű forgalmi épületben két szinten, elválasztva bonyolódik majd le az induló utasok, illetve az érkezők fogadása. Ennek megfelelően a forgalmi épület előtt kétszintes közút épült, amit szép ívű híd vezet a közforgalmi útra. Az induló utasok a mintegy öt méter magas közúti hídról jutnak az indulási csarnokba, A jegykezelés, a csomagipérlegelés és címkézés után az utas csomagja mellett haladva — a csomagröntgen közbeiktatásával — juthat a vámellenőrzési pulthoz. Innen a csomag a földszint alatti csomagosztályozóba kerül — az utas pedig továbbhalad a 16 útlevélkezelő fülke bármelyikéhez, majd a négy biztonsági ellenőrző egység valamelyikén keresztül a tranzitváróba, illetve a gépállá- sokhoz. Az érkező utasok a géptől távol eső álláshelyekről autóbusszal, a közeli álláshelyekről az utashídhoz közel eső lépcsőn keresztül jutnak a kijárat felé. Az utasforgalomnak jó kapcsolata van a városi közúti közlekedéssel, a kü- lön-autóbuszokkal, a személyautókkal, valamint a taxikkal. A parkol ót érül et ezer kocsi befogadására alkalmas. Megérte! Az épület külső megjelenése is impozáns és korszerű. A belső és külső burkolatok anyaga márvány, gránit és rozsdamentes acél. A hatalmas üvegajtók önműködően nyílnak, csukódnak. Az utasok kísérői a mozgólépcsőn juthatnak a felső teraszra, ahonnan pompás -látvány nyílik a pályára, s nyomon követhető a gép magasba emelkedése. A csaknem 39 millió dollár költséggel épült ferihegyi új utasforgalmi épület és a hozzá csatlakozó létesítmények átadásával a magyar légi forgalom a legmagasabb nemzetközi színvonalat teremti meg érkező és induló utasainak. Kasznár Zoltán izek viadala Mark - kontra - Leo mm Bizonyára valamennyien tudjuk, hogy mit szól a mi bátor törökbálinti oroszlánunk, a Leo, amikor meghallja: Nádudvaron konkurencia akar lenni a rozmár, a Mark! Mit szól tehát: csak azért is erősebb vagyok! S mi — anélkül, hogy lebecsülnénk a másik fél érdemeit — akár egy emberként vallhatjuk: veled vagyunk, oroszlánunk! Mert megkedveltük, népszerűnek tartjuk a Leo jégkrémet. Ugyanakkor kíváncsian várjuk a Vörös Csillag Tsz nádudvari termékét, az olasz mintájú Mark-gépeken gyártott poharas és családi jégkrémet, tíz fajta ízben, évente 120—150 vagonnyi mennyiségben, a rozmár jegyében. Legyen hát verseny! Mi fogunk nyerni, a fogyasztók. MTI Fotó: Oláh Tibor Megkérdeztük a Köjált Szunyoginvázid a Dunánál Mindenki a saját bőrén érezhette az elmúlt hét végén, az utolsó kánikulai délutánon, hogy milyen hirtelen jelentek meg a szúnyogok éhes csapatai. Az üdülőhelyeken pihenők hanyatt-homlok menekültek védett városi lakásaikba. Honnan került elő hirtelen ennyi mohó vérszívó? A Pest., megyei „ Köjál biológusát, ár. Eröss Juditot kérdeztük a jelenség okáról, — A tartás meleg után megindult áradás kedvező feltételeket teremtett a szúnyogok szaporodásához, ez magyarázza hirtelen megjelenésüket. — Okozhat betegséget a sűrű szúnyogcsípés? — önmagában inkább csak kellemetlen, betegséget nem terjesztenek. Ennek ellenére szerveztünk szúnyogirtást. Helikopterről már hat alkalommal szórták az ellenszert, de mivel ez is kevésnek bizonyult, két pótirtást ütemeztünk be. Erre 4-én és 5-én kerül sor, esős napra is számítva esetleg 6-án. — Igaz. hogy egyik ember vérét szívesebben szívják, a másikét kevésbé? >j ■■ — Valóban megfigyellek ilyesmit, de valószínűleg ner(l a vér alapján választanak ál* dozatot, hanem a bőr által kibocsátott illatanyagok vonzzák őket. Pontosan még nem tudunk erről sokat. Azoknak viszont, akiket megcsípték, ajánlhatjuk az IRIX sprayt, vagy esetleg ecetes kezelést, ami önmagában is elriasztja a szúnyogokat. Sajnos, a helikopteres irtás nem hozott százszázalékos eredményt. Dudás Zoltán Bába Mihályi pár csizma A z öregember a sarokba húzódott, és mélázó tekintettel bámult ki a vonatablakon, nézte a szemfájdítóan sík alföldi tájat, amelyre üvegburaként borult a látóhatár. — Korán tavasz lesz — fordította felém arcát egy pillanatra. — Különben az idén nemigen lesz se tél, se tavasz. — Februárban, márciusban áll a bál — jegyeztem meg mosolyogva. — Még kitáncolhatja magát a tél. — Akárcsak egy vénember — nevetett. Cigarettával kínáltam útitársamat, beszélgettünk, hogy szaporábban fusson az idő. — Nem szeretem ezt a csattogást. Nem is szívesen utazom, de a fiam nem hagyott békén, hogy jöjjek már fel, látogassam meg a kis unokát. És képzelje, elvitt a gyárba is, ahol dolgozik. Azt mondja: na apám, ezt nézze meg, így dolgoznak ma a suszterek, a csizmadiák! Azelőtt sose láttam cipőgyárat, hát elképzelheti, kartársam, hogy meg-megálltarri az ámuldozástól. Én egyetlenegy pár új csizmát csináltam életemben. Amikor felszabadultam. A segédvizsgához kellett. Csodálkozva néztem rá. Szürkés arcának ráncai között kutattam a múlt halványuló emlékét. — Más pályára terelte a sors? — Dehogy terelt. Sehová se terelt. Apám csizmadia volt, és az lett minden fia. Én is, a legkisebb. A többiek szétszóródtak az országban, én meg ott maradtam apám mellett. Amikor meghalt, nevemre írattam az iparengedélyt és megnősültem, öt gyermekünk lett Éltünk, ahogy tudtunk a sarkalásból, talpalásból, foltozásból. — Űj cipőt, csizmát senki sem rendelt? — Senki. A parasztok csak a vásárban vettek új csizmát. Ketten voltunk csizmadiák a faluban. Hozzám csak javítani hozták a lábbelit, a másik szaktárs néha csinált egy-egy pár csizmát, de mindig ráfizetett, mert olcsón vállalta. Versenyezni akart a vásári áruval. Nem dicsekvésből mondom, nem is panaszképpen, de nálam mindig annyi volt a javításra váró csizma, bakancs, hogy mozdulni se tudtam tőle. Reggel felkeltem, leültem a háromlábú székemre és késő éjjelig nem álltam fel, csak az ebédhez, a vacsorához. Mert mindenkinek azonnal kellett volna a folt a sarok, hiszen nemigen akadt nekik másik pár lábbelijük. — Amikor a gyerekek cseperedni kezdtek, már könnyebb volt, mert segítettek — szőtte tovább az emlékeit. — Ügy, ahogy mi is segítettünk apánknak. És ahogy felszabadultak nálam, rögtön ki is röppentek. Undorodtak a sok rossz lábbelitől. Meg akkor már munka se akadt annyi, mint korábban, pedig a másik kartárs meghalt, egyedül voltam a faluban. Reménykedtem, hogy legalább eay gyerek velem marad. Nem maradt Elmentek Debrecenbe. Miskolcra meg Pestre. Nem mondom, jó soruk van, örülök neki Csakhogy nekünk meg nehéz. A feleségem beteges, s én se vagyok már valami nyalka legény. — Miért nem költöznek egyik gyerekükhöz? •— Melyikhez? Meg ott a ház, a műhely. — Akad munkája? — Annyi, hogy az ár meg ne rozsdásodjon. Mondja, kartársam: ki jár ma ócska, foltos csizmában? Senki. Dolgozni gumicsizmában mennek, annak nem árt a sár, a víz, a hó. Ha kilyukad, eldobják, másikat vesznek. Vasárnap, ünnepnap meg mindenki cipőben jár. Még nyáron is. Már az öregek is. Gyermekkori emlékeim fuvallata hozta, sodorta elém a torokszorongató képeket: tavasztól késő őszig mezítláb járt gyermek és felnőtt. Vagy a levágott csizmafejből eszkábált szandálban. — Csak a tisztesség miatt van még kint a cégérem. De azzal is megjártam. Jött egy úr. hogy adjam el, megveszi, ad érte száz forintot. Aztán kettőt ígért azért a kopott cégtábláért. Azt mondja, régiségeket gyűjt. Van egy kis házimúzeuma. Kérte a háromlábú széket is meg a szerszámokat. Cakompakki Hogy ez már ritkaság. Elhiszem, hisz azzal dolgozott az apám is. Na, szóval nem adtam. Mondom a fiamnak, hogy jártam a kunyerálóval. A fiam meg: el ne adjon apám egy tűt, egy árat se. Ha már úgy gondolja, hogy nem kell, akkor lemegyek érte! ..Minek az neked?" — kérdeztem. „Minek? Hát itt a gyárban rendezünk be belőle múzeumot a klubszobában, vagy másutt.. És így is lesz; az étterem egyik sarkában alakítják ki. úgy. ahogy nálam van otthon. Ki hitte volna, hogy az apám szerszámai, kaptafái oda kerülnek, ahol percenként készül egy pár finom bőrcipő? Hát kérem, nagyot változott a világ, ez az igazság. Vagy nem így vélekedik? E lnémított bennünket néhány pillanatra a vonatkerekek csattogó lármája Aztán megint az öreg csizmadia, a foltozó varga beszélt, aki szerszámait „közszemlére” adja, mert a „népek” ritkán viszik hozzá foltozni, flekkelni lábbelijüket. Így hát már any- nyit sem keres vele, hogy kétszer tisztességesen megtömje belőle a pipáját.
