Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
1985. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Színházt levél A válaszutak Istvánja „Sík mezőben hármas út,/Jobb- : ra, balra szerte- S fut, / A középső célra jut” — biz- I tatja Ilma Csonr gór úrfit Vörösmarty tündérjátékában. S később így töpreng Csongor: „Ä közép a biztos út, / Oh, de melyik nem közép itt? / Melyik az, mely célra jut?” Mintha ez a hármas út szimbólum inspirálta volna a Nemzeti Színház István, a király bemutatójának díszlettervezőjét, Götz Bélát. A színpad középterét ugyanis egy hármas tagolású, föl-le mozgatható hídívekre emlékeztető síkokból álló építmény uralja. Egyes eleméi a játék bizonyos pillanataiban úgy állnak ösz- sze, hogy a Csongor és Tünde hármas útját, a választás szükségességét és egyben szinte lehetetlenségét idézik. Finom utalás ez a rockopera nemzeti talajban gyökerező voltára, finom utalás a nemzeti drámatörténet klasszikus művének egy fontos motívumára, s finom utalás arra, ami majd az előadásban később kibomlik: Istvánnak, a királynak a dilemmájára — hogy tudniillik az adott történelmi pillanatban lehetséges választások, a választható utak közül melyiket válassza? A két éve a városligeti Királydombon, aztán a filmváltozatban, majd a két lemezt tartalmazó albummal s a szegedi szabadtéri előadás tavalyi sikerével tartósan a köztudatba ivódott Szötényi—Bródy —Boldizsár-mű ezúttal a Nemzeti nem túl nagy zárt színpadára került — de a nézőtérre lépőket fogadó nyitott színpadkép is előlegezi már, amit majd az előadás igazol is: itt és most nemcsak arról lesz szó, hogy egy népszerű sikert újabb helyszínen kamatoztatnak, hanem arról, hogy a színrevivők megpróbálják átgondolni azokat a lehetőségeket, amelyeket a műből még nem fejtettek ki, noha benne vannak. Az eddigi szcenírozások elsősorban a szabadtéri kívánalmakhoz igazodtak, s óriási apparátussal létrehozott látványélményt kínáltak; a Városligetben erősebben és szét- esőbben, Szegeden összefogot- tabban és már a mű másfajta erényeire is pillgntóan. A film félúton volt: nem javította fel az értékeket, de nem is rombolta őket, legfeljebb kicsit összekuszálta azokat, akik csak a filmvászonról ismerkedtek a darabbal. Még a lemez nyújtotta a legteljesebb élményt, mert ki-ki olyan színpadot képzelt a muzsikéhoz a lemezjátszó mellett, amilyent akart. S csak a hangélményből kiindulva, talán jobban át is tudta élni a mű mondanivalóit, mint a nagyon határozottan egy irányba terelő, a néző fantáziáját szinte kényszerítő s elsősorban vizuálisan megragadó előadások. A Nemzetiben most egy több jeles munkában kipróbált alkotói hármas — Kerényi Imre rendező, Götz Béla díszlet- tervező, Novák Ferenc koreográfus — ezeket a túlzásokat és fölöslegességeket is letisztította az előadásról. Az ismert történet itt szikárabban, keményebben jelenik meg, mint az eddigi variációkban. A látványosság csökkentése — nem elhagyása, csak más mértékrendbe átvitele — előtérbe engedi a librettóban rejlő drámát is. Azt, amit az elébb István választási lehetőségei említésével jeleztem. Ez az előadás ugyanis elsősorban arról szól, hogy Istvánnak döntenie kell. A felfedezés nem újdonság, iskolás szintű tényről van szó. Mégis, bár korántsem igazodva a tényleges történelmi eseményekhez, a pontos adatokhoz (de ezekhez még Katona sem ragaszkodott a Bánk bánban), újra el kell mondani ezt az alapképletet. Nem a Shakespeare királydrámái szintjén persze, hanem egy rockopera eszköztárával és stiláris kereteiben. Fölösleges lenne most azon vitatkozni, olyan volt-e a hajdani István király, mint ahogyan most a színen megjelenik, vagy olyan volt-e Koppány, mint ez a dacos lázadó? A lényeg itt az, hogy személyükben a nagyon sarkítottan megjelenített két út lehetősége ölt drámai formát: a keresztény Európához csatlakozás (István útja), vagy az ősi hagyományokhoz való merev ragaszkodás (Koppány útja). Az előadás drámaisága abból táplálkozik, hogy Kerényi kibontja benne a döntés felelősségével és következményeivel tisztában levő, attól húzódozó, de másként mégsem cselekedhető István' drámáját. A hármas lehető- ’ séget kínáló utak valamelyikén el kell indulnia, s ő pontosan tudja, hogy bármelyik útra lép, az elhagyott másik kettő értékes lehetőségeit kénytelen veszni hagyni. A sokak szerint talán túlságosan is merész vállalkozás a Nemzetiben így sajátos módon a nemzeti drámairodalom egyik fő vonulatába, a történelmi sorsdrámák sorába integrálja ezt a rockoperát, mely — akarva-akaratlan — mutat is erre alkalmas vonásokat. S ebből a szempontból a műfaj talán nem is olyan lényeges. Ha pedig más prózai színházak másfajta musicaleket játszhatnak (Pop-fesztivál, Macskák), miért ne vállalkozhatna ilyesmire a Nemzeti is? Különösen, ha megvannak hozzá az erők, a megfelelő színészek? M ost tudniillik megvannak. A színház fiatal gárdájában egész sor olyan színész található, akinek hangadottságai alkalmasak az István, a király megszólaltatására — mert a figurák eljátszására eleve képesek. A kettős szereposztás Istvánjai, Bubik István és Hirtling István, Gizellái, Juhász Róza és Kováts Adél, Rékái, Götz Anna és Kubik Anna, Asztrikjai, Rabold Ödön és Nagy Zoltán, Regősei, Csák György és Tahi József, Táltosa, Ivánka Csaba, Saroltja, Császár Angéla s Kop- pánya, a korábbi produkciókból átjött Vikidál Gyula, meg mind a többiek bizonyos értelemben meghökkentik a nézőt, mert olyan képességeikről tesznek bizonyságot, melyek létezéséről eddig nem is tudtunk, mert előbányászásuk- ra nem volt szükség a színházban. S ez a felfedezés nem utolsó értéke ennek a jó értelemben vett rendhagyó előadásnak. Takács István Szocialista országok tudományos ismeretterjesztő társulatainak vezetői adtak egymásnak találkozót ezen a héten. Kilenc ország képviselői ezúttal hazánk fővárosában cserélték ki tapasztalataikat. A tanácskozások középpontjában a tudományos-technikai fejlődés szolgálatáért folytatott sajátos munka állott. Az ismeretterjesztés módszerei Három tudós — három országból A résztvevők közül N. K. Golovkót, a szovjet társulat első elnökhelyettesét, Ceveg- zsabin Puncágnorovot, a mongol TIT elnökét, valamint Harald Hohlint, az NDK Uránia társaság elnökhelyettesét kérdeztük meg: mi jellemzi tevékenységüket? N. K. Golovko, a történet- tudományok doktora: — Az összszövetségi társaság tulajdonképpen a hárommilliós szovjet értelmiséget képviseli. Alapvető elképzelésünk évtizedek óta változatlan: a tudományos kutatások kikristályosodott eredményeit szeretnénk úgy átadni mindenkinek,, hogy az hasznosítható legyen. A népszerűsítő jelző nem zárja ki a' tudományosságot, a tartalmi alaposságot. Évente mintegy huszonhatmillió előadás hangzik el Szovjetunió-szerte. A társulat tagságáé az érdem, hogy a legkisebb helyekre is eljuthatnak a friss információk. Az utóbbi években az érdeklődés a társada lomtudományok mellett egyre inkább a műszaki ismeretek felé fordul. Olyan átrendeződés korszakát éljük, amikor minél több kiművelt emberfőre van szükségünk. A szóbeliség mellett nem elhanyagolható kiadói munkánk. A Znanie kiadó mintegy nyolcszáz különféle publikációt bocsát közre, harmincmillió példányban. ttea.t ae előadásból. Balra, elől HirUüig István, jobbról Nagy Zoltán Ha bekapcsoljuk a ráiJ diót, mert egy kis zenére vágyunk, biztos, hogy a nap bármely órájában találunk kedvünkre valót, hiszen nemcsak a hazai, hanem az összes külföldi állomás is éjjelnappal ontja a muzsikát. Szükségünk van rá hétköznap és ünnepeinken, az élet minden stációján, mégsem igen szoktunk azon gondolkodni, vajon miért. A világ tele van erőszakkal. A televíziónak és a hírközlés egyéb eszközeinek köszönhetően naponta végigjárjuk a borzalmak színhelyeit. Csak ülünk a képernyő elészeg- zetten és nem tehetünk semmit. Lelkünkre egyhangúan szitál a kegyetlenség ólomesője. És a belső végtelenben ott hömpölyög, pusztít ez a nagy, sötét folyó. Mi vethet neki gátat? Hogyan védekezhet az ember? Egyedül azzal a hangtalan és öntudatlan belső küzdelemmel, amit naponta megvívunk a harmóniáért. Nem tudom, megfigyelték-e valaha, hogy vannak állatfajták — ilyen a kutya és a macska —, amelyek, ha betegek, ösztönösen gyógyfüveket keresnek maguknak. Nos, mi, emberek is ezzel az ösztönös- séggel nyúlunk a gyógyító zene után. Nem hiszem, hogy akadna bolygónkon olyan lény, aki ezzel a segítő eszközzel ne élt volna. De hogyan gyógyít, vigasztal, hangol át rossz kedvről jóra, hogy létezik, hogy a veszteség elviselhetetlen BS T?~Á DIÓFIGYELŐ Zenei világnap Sziyárványhíd fájdalmát a siratóének csillapítani tudja? A zene vagy az ének bennünk visszhangzik, a zenei formák megelevenednek és szépségük, harmóniájuk napfényként ragyogja be lelkünk legsötétebb — még a fájdalom elfátyolozta — zugát is. Szétárad bennünk a fény, a zivatar után felragyog a szivárvány, a nap melege felszárítja a fájdalom har- matcseppjeit — én így képzelem. Yehudi Menuhin, a nagyszerű művész és létünk kérdéseiről mélyen elgondolkodó ember ezt írja: Az igazi muzsika értéke abban rejlik, hogy lényünk teljességével köt össze bennünket. A zene egyik titka az, hogy félúton van a valóság és az absztrakció között, így lehet kapocs mindennapi énünk és teljesebb lényünk között. Törékeny, gyenge láncszem, de mégiscsak összeköt embertársainkkal, teljesebb önmagunkkal és a természettel. A természetben a teremtés és pusztulás ritmusa más. Nem tudjuk például észlelni a virág nyílásának méltóság- télién gyönyörű folyamatát. A zeneszerzőknek köszönhető, hogy a természet idejét, ritmusát emberi ritmusra átkomponálják, élvezhetővé teszik. Hányszor gyönyörködtünk már — épp a zene révén — a tenger morajlásában, felcsattanó hullámaiban vagy a jégcsapok csilingelősében. A zene persze nem mindenható. Sokan még létjogosultságát is kétségbe vonják, a többi művészetével együtt. A zene mindig lényeges szerepet töltött be a nevelésben, manapság viszont kevesen tanulnak meg valamilyen hangszeren játszani, pedig nagy különbség az, hogy az ember maga zenél vagy csak hallgatója a muzsikának. [V em volt még egy kor, '*•’ amely annyira visszaélt volna a zenével, mint mienk. Bármilyen furcsa is, bizonyos fajta zene rombolhat. A kemény rock például feltétel nélküli megadást, behódolást követel, alaktalan belemoső- dást, felolvadást a tömeg- lélekbe. Az agresszió, mely alapvetően idegen a zene természetétől, ha áttételesen is, de itt megjelenik. Szerencsére ma még ez csak apró szeplő a zene gyönyörű arcán. Komolyabb veszély az, hogy az ember keltette ezerféle zaj szétrombolja azokat a relatív arányokat, melyeket a természetben élő ember megszokott. Tudatosabban kellene vigyáznunk az emberiség közös kincsére, erre a csodálatos, gyógyító varázsfűre. Talán nem ünneprontás erre emlékeztetni a zene világnapján. Nagy Emőke helyzet alapos Ismeretén nyugszanak. Polgárdi József készült a feladatra, amit vállalt: pontosan sorolta, melyik településen mik a legsürgetőbb, leggyorsabban megoldandó gondok, az országos feladatokkal összhangban. Vállalatigazgatóként szigorú, magas követelményeket támasztó vezetőt ismertem meg benne. Határozottsága ezúttal is kicsengett szavaiból. Felelőtlenül nem ígérek az embereknek semmit — mondja —, de a sokakat érintő kérdésekben türelmes és kitartó leszek. Lényegesnek tartja a tanácsi gazdálkodásban bekövetkező változásokat, s egyben tudja, hogy ez a képviselőre is nagyobb felelősséget ró. S hogy a megválasztása óta eltelt időt nem töltötte tétlenül, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy máris fölvette a kapcsolatot a szomszédos választókerületek képviselőivel, hogy nagyobb horderejű gondokat közösen oldjanak meg. Konkrétan: egy gáztársulás létrehozásának előmozdításához keres partnereket. A képviselő azonban nem feledkezik meg másik énjéről. a vállalatigazgatóról sem: tudja, hogy megbízatása időigényes — hiszen élő, szoros kapcsolatot kell tartania választóival —, de ez nem mehet munkája rovására. A szűzbeszéd helyett vázolt portré egy olyan képviselőt mutatott be, aki pontosan tudja, mit akar, és mit várnak tőle a választói. A BIZALMI. A győri Graboplast gépmestere mondja: a szakszervezeti mozgalom régi rangját kell visszaadni. A bizalmi ne csak filatelista legyen, aki beszedi a pénzt és kiosztja a bélyeget. S hogy ebben a gyárban ez nem így van, az kiderült Kapusi Rózsa Bizalom a bizalmi testületnek című riportjából. Munkások, középvezetők, régi és új bizalmiak vallottak arról, mekkora szerepe van a vállalat gazdasági sikereiben a szakszervezeti mozgalomnak. Pedig az nem ment egyik napról a másikra, amíg a győri gyárból Európa-szerte ismert és elismert nagyvállalat lett. S főként nem ment viták nélkül. Üj elveket, új gyakorlatot és új bérezési formákat kellett bevezetni és elfogadtatni. M. N. P. Cevegzsabin Puncágnorov, a történettudományok doktora: — A mongol tudományos ismeretterjesztő társulat munkájának egyik jellegzetessége, hogy hetven százalékban a politikai tudományok népszerűsítésével foglalkozunk. Természetesen nem elhanyagolható a műszaki és a humán területek tudásanyagának átadása sem. Ugyanakkor az ország adottsága rányomja bélyegét mindenre. A nagy területen elszórt kevés lakossághoz elég nehéz eljutni. Így előadóink teveháton', lovon, repülővel, vagy autóval közelítik meg a helyszíneket. Harminchatezer tagot számlál a társulat. Az évi hatezer előadáson több, mint harmincezren vesznek részt. Ügy Országszerte számtalan elő adóterem található. A komp' lex foglalkozások a tudomány technika házaiban vannak Itt a könyvtáraktól kezdv< minden megtalálható. Minder esztendőben más országbar tanácskozunk. A mostan megbeszélésen elsősorban i hatékonyság kérdése foglalkoztatott bennünket. Szeretnénk a különböző területet magyarországi eredményeit — leginkább a mezőgazdaságii — otthon kamatoztatni. Pártunk XXVII. kongresszusán készülőben a gazdasági átalakulás, a nevelés, személyiségformálás, a tudományos műszaki ismeretterjesztés témakörében szeretnénk előbbre lépni. Ezért keressük a kapcsolatot a világon levő felnőttoktatási intézményekkel érzem, hogy a számadatok is jelzik: behálózzuk az egész országot. Nálunk , a kulturális élet gerincét jelenti a tudománynépszerűsítés. A Sinzslik Vhán Amdral (a mongol Élet és Tudomány) folyóirat mindenhová eljut. Az utóbbi években diavetítéssel, filmvetítésekkel színesítettük az élőszavas előadásokat. Igen fontos a kapcsolatunk a tömegkommunikációs eszközökkel. Még a legeldugottabb helyen levő pásztornak is van rádiója. Így nem mindegy, hogy milyen adások hangzanak el. Az állattenyésztés korszerűsítését szolgáló előadásokat szeretnénk sugározni mind többet a közeljövőben. A hetedik ötéves tervünk célkitűzései között szerepel, hogy agráripari országból ipari agrárrá szeretnénk lenni, amit az ismeretterjesztés az időnkénti kitekintéssel is szolgálhat. Harald Hohlin társadalom- tudós: — Az NDK Uránia Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alapvető célkitűzése a világkép formálása. Ugyanúgy, mint a többiek, mi is a közvetítő szerepet vállaljuk fel. Valamennyi tudományterületen egyforma intenzitással dolgozunk. Évente tizen- kétmillióan háromszáznyolcvanezer előadást hallgatnak meg. A számok is jelzik: nálunk nincsen lealkonyulóban az élőszavas ismeretterjesztés. Természetesen különféle új módszerekkel kísérletezünk, amelyek a megértést segítik, színesítik. Sajátosság, hogy az Uránia a tömegkommunikációs eszközökkel közös tervet készít. Vannak olyan rádióadások, tévés közvetítések, újságcikkek, amelyeket együtt készítenek el a szakemberek. Ügy érzem, hogy leginkább így növelhető a tudománynépszerűsítés hatásköre, így jutnak el az eredmények mind több emberhez. Oda-vissza jelzésről van szó: hiszen például a tévés módszerek újdonságait kamatoztatni lehet az élőszavas formáknál. Szeretnénk még élénkebbé tenni az előadócserét. Mindig nagy a sikerük a különböző országokból érkező tudósoknak, akik saját szakterületük eredményeit ecsetelik. Nálunk most 'a népgazdaság intenzívebbé tételén dolgozunk. Így aztán a konferencia témaköre kifejezetten saját gondjainkra is választ adott Erdősi Katalin A KÉPVISELŐ. Nem sok idő telt még el azóta, hogy a Pest megyei 17. választókerületben országgyűlési képviselőnek választották Polgárdi Józsefet, a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatóját. Így eredményekről még nem, de elképzelésekről, tervekről annál inkább szólhatott Pfeiffer Júlia mikrofonja előtt a Szűzbeszéd helyett című adásban. Éppen ezek az elképzelések hordozzák magukban az eredmények lehetőségét, mivel a
