Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-26 / 226. szám

mT I ,u*:crEi 1985. SZEPTEMBER 26., CSÜTÖRTÖK 5 zokatlan körülmények között Izzik a parázs a hamu alatt Nagy Erzsébet népművelő' hamar átesett a tűzkeéesztsé- gen: szeptember elsején még volt művelődési ház Farmo­son, másodikán, munkába lé­pésének első napján már csak a maradványait vehette bir­tokba. Az éjszaka kiégett, megsemmisült a szépen be- reridezett, jól felszerelt nagy­terem, az új igazgatót hamu es üszkös romok várták. Azóta három esztendő telt el, s Nagy Erzsébet a helyén maradt. Nem csodálkoztam volna az ellenkezőjén, hiszen ennél kisebb gondok miatt is veszik a kalapjukat a népmű­velők. A farmosi művelődési házban azonban nem állt meg az élet, csak nehezebb lett. Izzik a parázsa a hamu alatt. Kérnek és adnak Még most is rendezetlen körülmények között működik a művelődési ház. A nagyte­rem falait az alapig le kel­lett bontani, újra kellett épí­teni. A szorgos farmosiak maguk teremtették meg az ehhez szükséges pénz nagy részét: két esztendeje 800 ezer forintot nyertek a me­gyei településfejlesztési ver­senyen, további 300 ezret kap­tak az országos rangsor alap­ján, s a megyei tanács még 500 ezerrel támogatta az épít­kezést. Ezek a forintok és a rengeteg társadalmi munka is kevés volt ahhoz, hogy a helyreállítást befejezhessék. — Üjabb támogatást kér­tünk a megyei tanácstól — mondja Pál Sándorné vb- titkár. — Nem lepődtünk meg az elutasító válaszon, mert tudjuk, hogy másutt is megvan a helye a pénznek. Elhatároztuk, hogy megcsinál­juk önerőből, hiszen annak idején is társadalmi munká­ban épült fel a művelődési ház. A lakosság egyetértésé­vel erre és a mozi renoválá­sára fordítjuk a település- fejlesztési hozz&járulást. A tanácsülés már határozott, s a jövő heti falugyűlést is fel­használjuk a mozgósításra. Ha jövő ősszel erre jár, meg­győződhet az eredményről. A kár nemcsak anyagiak­ban mérhető, hiszen a tűzese­tet megszenvedte a falu szel­lemi élete is. Pedig nagyon jól mentek a dolgok: az in­tézményben 13 kiscsoport mű­ködött, nem beszélve a külön­böző előadásokról, rendezvé­nyekről! Kész csoda egy olyan, háromezerhatszáz la­kosú településen, ahol az ak­tív keresőknek a fele napon­ta ingázásra kényszerül. A lecke tehát nagyon fel volt adva, de a farmosiak nem végzetszerűen fogadták el a sorsot, s nem futamodott meg az igazgató sem. a mozi, az iskolában tartjuk a néptáncioglalkozásokat, oda került a tánciskola is, keres­tünk helyet a felnőtt- és a gyermekelőadásoknak. Meg­szálljuk a zsibongókat, s ha kell, kihordjuk a székeket a tantermekből. Természetesen mindez csak szükség megoldás, amely azért azt is bizonyítja, hogy az elet nem állt meg. Két felújítás, a mozié és a művelődési há­zé zajlik egy időben, s köny- nyebb lesz a helyzet, ha az előbbi elkészül. Már nem kell sokáig várni, hiszen csak a plafon vakolása van hátra, s a mozi hamarosan látogatókat fogadhat. A nézőteret úgy alakították ki, hogy a műve­lődési ház tatarozásának be­fejezéséig különböző rendez­vényeket is tarthassanak. Két kis helyiséget kap az if­júsági klub, remélhetőleg a fiatalok már ott fognak szil­veszterezni. Megérdemlik az önálló klubot, hiszen sokat dolgoztak az építkezéseken. Csodálatra méltó szervezés, fáradozás, társadalmi munka eredménye, hogy ennyi buk­tató ellenére is talpon marad a közművelődés Farmoson. Már-már szokatlan lesz, ha minden visszatér a normális kerékvágásba. A könyvtárnak is szerepe van a kulturális érdeklődés ébren tartásában, önmagában is figyelemre méltó, hogy 800 olvasót tömörített maga kö­ré, ám az olvasnivalón kívül is talál elfoglaltságot a láto­gató. Sokan bejárnak sakkoz­ni, kézimunkázni, zenét, hall­gatni, s ott működik néhány iskolai szakkör. Mivel a fa­luban nincs könyvesbolt, hát könyveket is árulnak. Jezsik- né Kármán Teréznek akad egyéb ötlete is. A könyvtár vezetője olyan gyermekklubot akar szervezni, amelyben az olvasás/ a természetjárás, ° műszaki ismeretterjesztés megfér egymás mellett. Lakóhelyükért Pál Sándorné egy tervrajzot tesz elém búcsúzóul. A mozi mögötti szikes terület rende­zési tervét, ahol szabadidő­parkot akarnak létrehozni. Jelentkeztek az Állami Ifjú­sági Bizottság és a KISZ KB pályázatára, de ha nem nyer­nek, akkor is megcsinálják. Úgy, ahogy felépült tavaly az új iskola, ahogy hamarosan elkészül a mozi, s ahogy jö­vőre átadják a művelődési házat. Olyan emberek össze­fogásával, munkájával, akik egyszerűen jól akarják érezni magukat lakóhelyükön. Kövess László ELTE-jublieum Tudományos konferencia A Magyar irodalmi nyelv Pázmánytól napjainkig cím­mel tudományos konferenciát rendeztek szerdán az ELTE bölcsészettudományi karán. Az egyetem alapításának 330. évfordulója alkalmából meg­tartott tanácskozáson,— ame­lyet Poszter György fektorhe­lyettes nyitott meg — nyelvé szék és irodalomtörténészek cserélték ki gondolataikat a XVII. századi politikus és tu­dós irodalmi munkásságáról a pázmányi próza stílusának és nyelvezetének sajátosságai­ról, valamint a magyar iro­dalmi nyelv fejlődésére gya­korolt hatásáról:­Amatőr alkotóművészek Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, valamint a fegyveres erők napja tisztele­tére a Honvédelmi Miniszté­rium és Belügyminisztérium rendezésében amatőr alkotó- művészeti kiállítás nyílt szer­dán Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola műve­lődési otthonának aulájában. A kiállított munkákat, ame­lyek témája zömmel a katona­élet, illetve a rendőri hivatás, a laktanyák sorkatonái, tiszt­jei és tiszthelyettesei, a hely­őrségi művelődési otthonaink, a magyar néphadsereg művelő­dési házának, továbbá a Bel­ügyminisztérium művelődési házának szakköri tagjai ké­szítették. Tudományos ülésszak * Évszázadok után Hatszázötven éve annak, hogy Visegrádon I. Károly magyar, János cseh és Káz- mér lengyel király szövetsé­get, a lengyelek és a német lovagrend békét kötöttek. A három király megegyezett ab­ban is, hogy közösen lépnek fel Bécs árumegállító joga el­len. Az 1335. novemberi ki­rálytalálkozó a visegrádi kongresszus néven vonult be a történelembe. Erre az ese­ményre emlékezve szeptember 30-án és október 1-én tudo­mányos ülésszakon találkoz­nak a kutatók, a történészek. Az ülésszakot a Magyar Történelmi Társulat és annak Pest megyei csoportja, a Kö- zép-Duna-vidéki Intéző Bi­zottság, a Pest Megyei Tanács és a TIT Pest Megyei Szerve­zete rendezi. Szeptember 30- án, hétfőn délelőtt 10 órakor, a helyi filmszínházban Makkal László, a Magyar Történelmi Társulat elnöke nyitja meg a kétnapos eseményt, majd Ba­logh László, a Pest Megyei Tanács elnöke mond köszön­tőt. Délelőtt a következő elő­adásokra kerül sor: Engel Pál, a Történelemtudományi Inté­zet tudományos munkatársa; Az Anjouk új arisztokráciája; Szűcs Jenő, a Történelemtu- dományi Intézet osztályvezető­je: Károly Róbert pénzügyei; Gedai István múzeumi osz­tályvezető: A magyar arany­pénzverés kezdete; Othmar Pickl dr., a grazi egyetem professzorát A korai Habs­burgok Magyarország irányá­ba folytatott kereskedelempo­litikája. Délután az alábbi előadá­sokkal folytatódik az ülésszak: Héjj Miklós ny. múzeumigaz­gató: Településföldrajzi meg­figyelések, Visegrád a XIV— XV. században; Bertényi Iván egyetemi docens: A magyar- országi Anjouk heraldikájá­hoz; Fra misek .Smuhel, a Ti­bori Huszita Múzeum igazga­tója: Az Anjouk és a Luxem­burgok. Másnap, október 1-én kedden hangzik el Székely György akadémikus, egyetemi tanár: A lovagi műveltség és a világi értelmiség a visegrádi kongresszus országaiban című és Stanislaw Szczur dr., krakkói Jagelló Egyetem tör­téneti intézetének főmunka­társa: A lengyel diplomáciai szolgálat Nagy Kázmér korá­ban című előadása. Újabb buktató — Nem voltam kezdő, tíz­esztendős népművelői múlt állt mögöttem, mégis megretten­tem — mondja Nagy Erzsé­bet. — Mindent elölről kel­lett kezdenem, mert a koráb­bi elképzeléseim a nagyte­remmel együtt halomba dől­tek. Eleinte nagyon nehezen ment, pedig a tanács bizta­tott, segített, s az emberek sem húzódtak vissza. Aztán hamarosan használni lehetett az előteret, s azon kívül is maradt még két kisebb te­rem. Először a zeneoktatásnak teremtettünk helyet, mert az központi kérdés a faluban. Egy pedagógus házaspár ne­gyedszázada foglalkozik a gyerekekkel, generációkat ne­velt a zene szeretetére. Le­hetetlen volt lemondani a jól működő nyugdíjas- és az if­júsági klubról. — Az előtér vette át a nagyterem funkcióját — foly­tatja az igazgató. — Mivel a mozi is felújításra szorul, ott vetítettük a filmeket. Ki­állításokat, gyermekműsoro­kat rendeztünk, ugyanott gyakoroltak a népi táncosok, s megalakult a tánciskola. Ám a bonyodalmaknak nem szakadt vége, mert egy idő után az előteret sem használ­hattuk, azt is fel kell újítani. Most a pártházban működik Hal négyesben. ügyes — már indításakor szórakoz­tató — vígjátéki alaphelyzet az, ha három pártában ma­radt nővér meg az ő évtize­deken át hűséges komornyik­juk együtt indul a szokásos nyaralásra. Amikor pedig egy- re-másra , kiderül, hogy Ru­dolf nem csupán kiszolgálta, hanem bizony sorra is szerette Klementinát, Cecíliát és Sarol­tát, nos, ez a pajzán leleplezés­sorozat még több kacajt fa­kaszthat. Az a csavarintás pe­dig, amely végül arzénporos gyilkosságba torkolltatja ezt az együttlétet, a csacskaságot a krimik rangjára emeli. Egy szó mint száz: Wolfgang Kohl- haase és Rita Zimmer darab­ja, a Hal négyesben, egy ügye­sen összekalapált szórakoztató­ipari mestermunka a javából. Csupán jó színészek kellenek hozzá, meg némi rendezői szak­ismeret, amely a kavarodást stílusban is, ütemben is ösz- szetartja. Sajnálattal voltunk kényte­lenek tapasztalni, hogy a szó­ban forgó jelenetsor televíziós változata emezt is, amazt is nélkülözte. Ami a játékosokat illeti, kö­zülük az egy szem Tábori Nó­rát kivéve, senki sem hango­lódott rá a darab fanyar-szel­lemes alaphangjára. Kállai Ilo­na túlkellemetlenkedte, Váradi Hédi meg túlédelegte a szere­pét. (Ez utóbbi közreműködő többször is úgy rájátszott a maga infantilizmusára, hogy mosoly helyett szánalmat fa­kasztott: ilyen olcsó eszközök­kel — nyafogás, szemforgatás, tyúkanyós tipegés — neki iga­zán nem lenne szabad élnie.) Kézdy György pedig végképp nem az a sima beszédű, szálfa­egyenesen is hajlott hátú há­zicseléd. akit meg kellett vol­na formálnia; sokkal markán­sabb, darabosabb színész ő, mintsem hogy jól álljanak ne­ki a pianók és a pianisszimók. Bán Róbert rendezése — s ez volt a meg nem érdemelt ráadás — csak tovább apasz­totta az előfizetői kedélyeket. Szinte egyetlen jelenetben sem tudta úgy végszavaztatni a szereplőket, hogy közöttük va­lamiféle feszültség gerjedjen. Ki-ki a maga természetellenes szellemi mundérját viselte, és ettől a szólózgatástól az egész játék szétesett. Mintha nem is ugyanabban a díszletközegben hangzottak volna el a szöveg- részletek, olyannyira nem kapcsolódtak egymáshoz a kvartett tagjai. Kudarcként könyvelhetjük tehát el a Hal négyesben cí­mű tévéjátékot, mégpedig egy olyan fiaskóként, amely remél­hetőleg figyelmeztetni fogja a szereposztókat is, meg a soros dirigensek kijelölőit is, hogy rossz rutinból, félvállról még egy efféle búfeledtetőt sem le­het csak úcy leíotografáltat- ni. A képernyőn az alakítás­beli tévelygések ugyanis fel- nagyulnak, és ami egy kis színház matinéelőadásán még elcsusszan valahogy, az a te­levíziós változatban már irri­tál, hogy azt ne mondjuk, fel­dühít. Váradi Hédi. Okkal-e avagy a véletlen szeszélyéből, de ez után a hetvenperces té­vedés után ismét Váradi Hé­divel akadhatott találkozá­sunk. A Mestersége: színész című sorozatban tűnt fel, és Gyárfás Miklósnak, a jeles drámaírónak a kérdéseire fe- lelgetve vonta meg pályájának eddigi mérlegét, különös te­kintettel az utóbbi esztendők­ben átélt mellőztetésére. Amit a hivatásához való kö vetkezetes ragaszkodásról, lel­ki és testi kondíciójának - a megőrzéséről — közelebbről arról a misszióról, amit ő az előadóestjeinek sorozatával tel­jesít — elmondott, az lefegy- verzően őszinte, általánosan példamutató volt. Igen, vala­hogy így illene, kellene talpon maradniuk mindazoknak, akik valami okból a saját játékte­rük partvonalára kerültek. Ha jóval gyöngébb is a reflektor- fény, a mutatványnak a régi mércéhez kell igazodnia. Hanem ezt az egész vallo­mást igencsak megkérdőjelezte V. H. iménti játéka. Mert amíg tovaröppentek a míves mon­datok, az emlékezet képmező­jén ismét ott tette-vette ma­gát az a fodros-bodros örökös menyasszony — és úgy, aho­gyan egyáltalán nem lett vol­na szabad megjelennie. Sze­rencsétlen egy párosítás volt, annyi szent... Akácz László Heti filmtegyzet És a hajó megy Érces hangú tengerésztisztek kórusa az És a hajó megy-ben Ironikus és önironikus film Fellini mester új alkotása. Ironikus, mert pillanatnyi kétséget sem hagy a nézőben afelől, hogyan látja és láttat­ja a témát és a történetet. Már a sztori maga is ironizá­ló. A minden idők legnagyobb énekesnőjének tartott Edmea Terűd gyászszertartására gyű­lik össze a nagy művésznő számos híres kollégája, koile- ginája, muzsikusok, mecéná­sok, zenerajongók, hogy egy hatalmas luxushajóra — a Gloria N.-re — szállva, a mű­vésznő szülőhelye, Tetua szi­gete közelében a tengerbe szórják az isteni soprano hamvait. Ezzel teljesítik az elhunyt végakaratát. Csak­hogy a hajó éppen 1914 júniu­sában indul útjára, azaz az I. világháború kitörésének előestéjén. Már javában ha­józnak, mikor értesülnek a szarajevói merényletről, s hogy a hír ne csak távoli kel­lemetlenség legyen, a hajóra szerb menekülteket vesznek fel, akik Olaszországba men­nének a várható megtorlás es a háború kitörése elől. A ha­jó utasainak lassan kialakult hierarchiája ettől a váratlan eseménytől összekuszálódik. A fokozatosan megismert figu­rák új arcukat mutatják meg. Amíg korábban a nagy éne­kesek a gépház izzadó fűtői­nek adtak koncertet, most a szerbek esti-éjszakai táncmu­latságába kapcsolódnak be. De az Osztrák—Magyar Monar­chia megérkező hadihajója követeli a szerbek kiadatá­sát. Minden kérlelés hiába­való. Csak az isteni énekesnő hamvainak szélbe szórósát en­gedélyezik, aztán a csónakba szálló szerbek áteveznek az ormótlan csatahajóhoz. De az egyik menekült meggondolat­lanul egy kicsinyke bombát dob a monstrumra. Ez épp egy ágyú alatt robban — s ekkor elszabadul a pokol. A gigantikus lövegek tüzelni kez­denék, és a Gloria N.-t súlyos találat éri. Elsüllyed. Utasai aíig tudnak megmenekülni. Orlando, a korosodó újságíró, a történet elmesélője, egy csó­nakba menekül, s viszi magá­val a hajón tartott óriási ri- nocéroszt is. A röviden elmesélt történet­ből talán nem is világlik ki eléggé, milyen ironikus már itt Fellini. Pedig az első koc­káktól az utolsóig ebben a tó­nusban mesél. A filmet kezdő, a régi hírádók stílusát és szé­piabarna filmnyersanyagát idéző pszeudo-híradó olyan, mint egy mai helyszíni tévé­tudósítás paródiája 1914-es stílusban és kellékekkel elő­adva. Orlando úgy kommen­tál, készít riportokat, s erő­szakoskodik és ügyetlenkedik, mint egy tévériporter. Aztán a fedélzetre felvonuló híressé­gek csapata mutatkozik olyan­nak, mint a protokollvonuiá­sok ismert képein. A hajón minden eitúlzottan „éppen olyan". Óriásiak a kabinok, az étterem, hatalmas kupolás csarnok a kazánház es a gepterem, melyben csengő hangú fűtők kórusa énekeli, a V erai-operak részleteit, mi­közben olajtól és szénportól mocskosán ratesznek meg né­hány iapattal a meglepően ki­csiny kazánokra. A mevezetes rinocérosz természetesen nem élő, hanem papírmasé figura, és körülbelül akkora, mint nyolc valódi rinocérosz. A hajón minden utas különc, ha- bókos, bolond, aberrált vagy egyszerűen csak szenilis. Ese.- leg betegesen hiú. Es amikor a hadihajó megjelenik, úgy fest, ahogyan az óvodás gye­rekek rajzaikon a csatahajó­kat elképzelik. A kéményeiből gomolygó füst egy helyben áll, páncélozott oldalai oól annyi óriási ágyú mered elő­re, amennyi hat másik csata­hajón összesen sincsen. S a tenger, amelyén a Gloria N. és a hadihajó úszik, világos­kék lurexanyagból van, és láthatóan valami gépezet nul- lámoztatja» ■ >< •>■ S itt érünk el az öniróniá­hoz. Ezt a műtengert már al­kalmazta Fellini, például az Amarcordban, vagy a Casa­novában. Ezekkel a groteszk, panoptikumi figurákkal min­den filmjében találkozhattunk. A túlíinomult, dekadens nagy­világi társaság és az őserejű egyszerű emberek szembeállí­tásával szintén. Az állandóan felharsanó operaimuzsika is önironikus mozzanat: Fellini magán is gúnyolódik, oltha- tatlan zeneszeretetét csúfolja ki — de egyben honfitársai ájult operaimádatát is. A ter­mészetellenesen óriási rinocé­rosz is előkerült más filmjei­ben, hol ilyen, hol olyan ha­talmas szörnyként, esetleg óriásnő formájában. A gyer­meteg rajzolatú hadihajó meg a soha el nem feledhető gyer­mekkor emlékeiből bukkan elő. És nem nehéz észrevenni, hogy a mesélő, Orlando — ma­ga Fellini, csipkelődő humo­rával, állandó szentimentaliz- musával, s a küzdelemmel e szentimentalizmus ellen. A be­fejező képsor pedig leleplezi — végképp és kegyetlenül — az egész bolondos-keserű fil­met: megmutatja a hatalmas és bonyolult gépezetet, mely egy elképesztő nagyságú mű­teremben ezt az egész hajót, a tengert, s mind a technikai csodákat mozgatta. Bolondos és keserű — ezt lehet a film egészére is mon­dani. Sok újdonság nincs ben­ne a korábbi Fellini-munkák- hoz képest — inkább csak híradás arról, hol tart ma a rendező. A jelek szerint épp sehol — de erről a sablonról is tud roppantul érdekes fil­met készíteni. Átverés Mivel a film plakátjain Telly Savalas neve olvasható, s mellette egy feltűnően csi­nos hölgy is látható — Pia Zadora, az egyik ifjú ügyele­tes sztár —, tulajdonképpen elég is lenne ennyit mondani a filmről. Ebből is nyilván­való ugyanis, hogy itt krimi­ről van szó, amerikai krimi­ről, és némi humorral meg szerelemmel megöntözött kri­miről. És valóban. A színhely Las Vegas, ami ugye elég látvá­nyos hely. Az ügy, ami körül a sztori forog, egy nagymenő bűnöző, bizonyos Parelli (na­ná, hogy olasz származású) elcsípése. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents