Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-25 / 225. szám

1985. SZEPTEMBER 25., SZERDA Ünnepélyes keretek közt Gyermekotthon átadása Dr. Bartha Tibor reformá­tus püspök, a református zsi­nat lelkészi elnöke kedden ünnepélyes keretek között ad­ta át rendeltetésének a jelen­tős állami támogatással léte­sült, új, 150 ágyas egészség- ügyi gyermekotthont a Komá­rom megyei Almásneszmélyen. Az ünnepségen jelen voltak a református egyház, a kül­földi testvéregyházak, vala­mint állami és társadalmi szerveink kiemelkedő szemé­lyiségei, az építőipari vállalat vezetői és dolgozói. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke és a református zsinat elnöksége ez alkalommal kö­szöntötte dr. Bartha Tibor püspököt lelkészi szolgálata kezdetének 50. évfordulója al­kalmából. Az őszi ködök előtt Az autósok legnagyobb bánatára az őszi napokban rosszab­bak a látási viszonyok. A Váci Közúti Igazgatóság megkezdte az utak mentén elhelyezett műanyag vezetőoszlopok lemo­sását. így jobban láthatóvá válnak az ezeken elhelyezett fény­visszaverő lapok. Zoó Sándor Unimog gépével naponta 28 ki­lométeres útszakasz mentén tisztítja meg az autósok segítőit. Ilancsovszki János felvétele A hetedik juSiászgenerácié Szól a kolomp az Ipoly mentén Vámosmikola felől közeled­ve a szeteharaszti tanya felé, egyik oldalon szántóföld, a másikon burgonyával, málná­val, kukoricával beültetett bé­relt földek, távolabb az Ipoly mentén apró víkendházak kí­sérik az országutat, s a fo­lyó kanyarulatait. Az eget bo­rús fellegek takarják, enyhén szemel az eső, de a burgo- nyaszedők dacolnak a fentről hulló „áldással”, s a meg­meglóduló széllel. Hajuk, há­tuk csillog az esőtől, verej­téktől, akár az aszfaltút eny­he bogárháta. RézkaiEpós bottal A Gembolya család tanyája néptelennek látszik, s csen­des, csak a közelben új fo­lyómedret ásó földgyaluk dü­börgése töri meg az elha- gyatottság látszatát. Ám a vendéget „félelmetes” ordítás fogadja... A bugaci szamár­csődör mint jó házőrző jelzi a gazdának, hogy idegen ér­kezett. A hatalmas hodály falának támasztott MZ motorkerékpár mellett pillantom meg a ju­hászt De subája nincs. Nem viseli a gombos mellényt, a bricsesznadrágot (pedig van neki!), a naptól védő széles karimájú kalapot, mint ahogy az Alföldön szokásos. Munkásruhájában siet fe­lém a harmincas fiatalember, Gembolya János, a hetedízig- ien junászfamília legifjabb, úoigozó sarja. A hegyvidéki ember barátságosan fogad, s invitál beljebb' birtokára. — Nagy a mi családunk, és régi. Az országban talán nincs is másutt Gembolya, de itt, a hegyvidéken jól ismer­nek minket, juhászfamíliát. A legöregebb Gembolya a nagyapám volt, szegény más­fél honapja halt meg. Tojást akart vinni a víkendházakban lakóknak, ám egyszer csak el­esett, s nem volt többé. Pe­dig soha sem volt beteg, csak a lába fájt, mint minden öreg juhásznak, hiszen renge­teget kell gyalogolni n nyáj­jal. £n is megteszem naponta a tizenöt kilométert oda-vissza legeltetés közben — kezdi a fiatal juhász, de máris nyu­godt, tapasztalt és kiegyensú­lyozott embernek látszik. Szá­mítottam erre, mégis megle­pett — a kora miatt. S mert késő délután lévén egyébként is kihajtott volna, veszi az öreg eperfa mellől a rézkampós botot, nyitja a ho­dály, a karám ajtajaií. s a birkák nekiindulnak az is­mert, a megszokott útnak, a né­hai földesurak hajdani csikó­legelője felé. az Ipoly árterü­letére. Üriszállás volt maga a hodály is. csak annak idején kiütötték a közfalakat, s be­költöztették a jószágot, ami­ből manapság 640 kényelme­sen elfér. Hangulatos kolompolás mel­lett kihallanunk az Ipoly partjára, magunk mögött hagyva a tanyát az aggregá- tornázzal, a százmázsás ter­ménytárolóval, a sok évre elegendő hatalmas szénabog- lyákkai, a szamárkancát egy­hetes csikajával. S míg a nyáj békésen le­gel, néhány méterre tőlünk falják az óriás gépek a föl­det: medret ásnak, majd ké­sőbb töltést emelnek, így a csikólegelő három év múlva az Ipoly árterülete lesz. Ar­rébb szorul a nyáj, de nem kell félni, marad nekik bő­ven rét, legelő, mert a perő- csényi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet felszámolta a szarvasmarha-tenyészetét, s így fölszabadultak a legelők is. :I —W » ■' No, persze korántsem ilyen egyszerű azért a juhászat, hogy kihajtunk, behajtunk, itatunk az Ipolyban vagy odahaza a szivattyús kúttal teleengedett vályúkból. Sok csínja-bínja van ennek a szép hivatásnak. Kapós a sajt — A saját tulajdonunk ez a nyáj, az apámmal és a só­sorommal látjuk el, de van, amikor besegít valamelyik barátom. Egyszer majdnem megjártam a segítséggel, mert nem oda hajtotta a nyájat a barátom, ahová mondtam. Egy ároknak men­tek a birkák, s kevés híján odaveszett mind. Ugyanis nagyon buta- jószág a juh, mert belemennek az árokba, agyonnyomják, megfojtják egymást, de a világért ki nem másznának az árok má­sik partján! — mondja Já­nos, kissé felindulva a kelle­metlen emléktől, majd nagy nevetve tagadja kérdésemre, hogy a régi juhászok a ker­gekórt valóban meggyógyítot­ták volna egy szál bicskával, úgy, hogy benyúltak a birka koponyájába a pengével, s megölték a fölén felmászott bogarat. A kórságot szerinte daganat okozza, amit nem le­het kivenni, s nem is szabad az ilyen bárány fejét kutyá­nak adni. mert az továbbadja a fertőzést. Kecskemekegés is áthallik a koiompok szaván, azokat a kutya miatt tartják, mert tej­jel etetik a csaholó munká­sokat. A birkasajthoz János édesanyja ért a legjobban, van is jó híre, mégpedig ak­kora, hogy a szénát gyűjteni segítők inkább sajtot kér­nek, mintsem 500 vagy ezer forintot napszámként. A jó birkagulyás és pörkölt „szak­értője” János felesége, aki ugyan nem származik juhász­famíliából, de hamar rájött a finom étkek titkára. — Csak így éri meg a bir­ka tartása, hogy rendszeresen fizetett napszámosok nélkül, hárman dolgozunk velük, meg néha az asszony is kijön Pe- rőcsényből. ahol lakunk. Kü­lönben a balassagyarmati ál­latforgalmi vállalaton keresz­tül értékesítjük a birkát, ők meg szállítják Olaszországba, Görögországba. Ami meg itt­hon marad, azt fölnevelik pe­csenyebáránynak, de a legjobb ára a tejesbáránynak van — mesél tovább magukról, mun­kájukról Gembolya János. Majd eldicsekszik szép csa­ládjával: két kislányuk van, egyik hétéves, a másik még óvodás. Perőcsényben laknak, a tanyáról hazajárnák ebé­delni, s éjszakára aludni is. Ők már nem alszanak ott, ahol a birka megáll estefelé legelés közben, s nem is vág­nak le naponta egy-két bir­kát, mert akkor év végére el­fogyna ,a nyáj. Csak a baráti társaság kedvéért éri meg az ezerkétszáz forintos bárányt levágni, de hát ilyenkor nem számolják a forintokat. Szel a kclomp Sötétedett, a nyáj elindult haza, s a kolompok évszáza­dok óta ismétlődőn, mégis mindig más nyelven beszélni kezdtek, a juhász nagy gyö­nyörűségére, a kutya nagy izgalmára... Aszódi László Antal A licit nem maradt el A bürokrácia is legyőzhető Kívülről nézvést még elfő-' gadhatónak tűnik a ház. Alig üt el a megszokott nagykátai utcaképtől. Egyetlen ékítmény a kézzel írott, figyelemfelkel­tő cédula: A HÁZ ELADÓ. Az ok, amely miatt még nem kelt el a központi fekvésű épü­let, a ház belsejében rejlik. Il­letve az anyagban, amelyből sok évtizeddel ezelőtt gondos kezek falakat emeltek. A vá­lyogtéglák — sok más nagyká­tai társukkal együtt — jól vi­selték a történelem viharait, ám végül engedtek a náluk ha­talmasabb erőnek, a víznek. Előbb csak itt-ott repedtek meg, majd lassan omlani kezd­tek. Ma a nagyobbik szoba közepén dohos leheletet árasz­tó agyaghalom éktelenkedik. Bedőlt válaszfal A Kozma család a kevésbé veszélyeztetett hátsó helyiség­ben húzódott meg arra az át­meneti időre, amíg az ígére­tek után lakást is kapnak. Hiszen nem minden alap nél­kül, szerencsétlen helyzetük­re való tekintettel kérték az összes létező helyi és távolabb székelő illetékest, hogy OTP- öröklakáshoz jussanak. Amint azonban Kozmáék nyári kálváriája mutatja, je­lenleg lakáshoz jutni még ak­kor sem könnyű, ha a vásárló szándékának komolyságát bankjegyekkel tudja alátá­masztani, s több hiteles ok­mánnyal bizonyítja, hogy je­lenlegi lakhelye életveszélyes. — Négy hónapja élünk ilyen körülmények között — mutat Körbe Kozma Zoltánná az egy­kori szobán. Az egymáshoz tolt szekrényekben szomorúan penészednek a ruhák, a meg­vetemedett ajtó alig akart en­gedni az erőszaknak. A fia­talasszony szeme alatt mély árkok; elkeseredése az utolsó stádiumba-jutott.- > .........»•, —* A kárfelmérő szerint júniusban látogatott meg min­ket —, itt még sokáig elkár- tyázgathatunk. A jegyzőkönyv felvétele után bedőlt a válasz­fal, majdnem ráomlott a ki­sebbik fiamra. Szegény gye­rek, azóta, ahányszor esik az eső, retteg, fulladási rohamai vannak. Nem merem a gyere­keket magukra hagyni a ház­ban, egész nyáron velem vol­tak a munkahelyemen, az óvo­dában. — Az elmúlt néhány hónap elegendőnek bizonyult arra, hogy a nagykátai 82 káresetet felmérjék, az igénylők meg­kapják a helyreállításhoz, il­letve az újjáépítéshez szüksé­ges kedvezményes OTP-köl- csönt. Az első hetek bizonyta­lansága után az Állami Biz­tosító is kedvezően foglalt ál­lást, s nem belvíz, hanem eső­zés okozta kárnak tekintette az eseteket. Így a kártérítés­hez is hozzájuthattak már az érintettek. Mi az oka, hogy az önök ügye a mai napig meg­oldatlan? — Mi nem akarunk építkez­ni, tekintettel arra, hogy a fér­jem gerince beteg, ráadásul a fővárosban dolgozik. Se ideje, se fizikai ereje nem lenne a munkára. A család segítségé­vel, valamint a 100 ezer fo­rintos munkahelyi kölcsönnel viszont meg tudnánk »ásó- rolni egy OTP-lakást, mely­nek készpénzfizetési része 154 ezer forint. Elképzelésünk tá­mogatásra is talált minden fó­rumon, az OTP-nek sem volt ellene kifogása. Ígéretet kap­tunk, hogy egy nemrég visz- szavásárolt lakást nem hirdet­nek meg, hanem alapáron ne­künk utalják, tekintettel je­lenlegi helyzetünkre. Ám vá­ratlanul közölte velünk az OTP-fiókvezető, hogy a lakás értékesítésénél mégis a licit döntött, s a másik jelentkező magasabb önrésszel elnyerte előlünk a lakást. A helyze­tünk most kilátástalan. A toll segített Árki István, a helyi OTP- fiók vezetője eleve elzárkózott a nyilatkozattól. Annyit min­denesetre tudtomra adott, hogy bár az ügyfél — mármint Kozma Zoltán — eléggé rá­menős volt, az OTP-nek ra­gaszkodnia kell az előírások­hoz. Felsorolt néhány jogsza­bályt, melyek alapján nem te-' leinthettek el a lakás meghir­detésétől. S így persze — pénz beszél, kutya ugat — kevés volt a rámenősség a lakás megszerzéséhez. Kozma Zoltán rámenőssége — maga és családja szeren­cséjére — azonban nem csak odáig terjedt, hogy rendsze­resen zaklatta a hivatalveze­tőt. A végleges elutasító vá­lasz után tollat ragadott, s ed­digi ügyintézésének hiteles történetét tudomására hozta jó néhány illetékesnek. (Szer­kesztőségünk is levele nyomán járt utána az eseményeknek.) Különleges helyzet S amire nem volt elegendő a precízen kiépített bürokrá­cia, arra elegendő lett egy megfelelő helyre irányított le­vél. Az OTP Pest Megyei Igaz­gatóságán Kovács Gyula igaz­gató mondta el saját állás­pontját, döntésük alapját. — Valóban igaz, hogy a visz- szavásárolt lakások esetében nem tekinthetünk el a meg­hirdetéstől, a licittől. Nem vo­natkozik azonban ez a szabály o különleges elbírálás alá eső helyzetekre, mint például az elemi kárt szenvedettek meg­segítésére. A szóban forgó lakás oda­ítélésekor azonban nem volt tudomásunk arról, hogy Koz­máék háza életveszélyes álla­potban van. Az első kárfelvé­tel nem ezt tartalmazza. Ezért gondoltuk, hogy most a ko­rábban jelentkezett, s több készpénzzel rendelkező ügyfél­nek adjuk a lakást, s Kozmáék a következőt kapják. Mi csak ügyfelünk leveléből értesül­tünk a valóságos helyzetről. Érdekes módon az Állami Biztosítótól hasonló felvilágosí­tást kaptunk. A már kifize­tett 14 ezer forintos kártérí­tés egy olyan jegyzőkönyv alapján született, mely nem tartalmazza a ház jelenlegi ál­lapotát. Utólag, persze, meg­térítik a család teljes kárát. Az ügy csattanója, hogy ott- jártunkkor a Pest megyei OTP igazgatója szerencsés fordulat­ról számolt be. Az öröklakás­ra jelentkező másik ügyfél visszalépett, s így Kozmáék megkaphatják a lakást. Remél­jük, mire e sorok megjelen­nek, már az érintettek maguk is hírt kaptak e számukra Qrilm.teljes .fordulatról. __ Ké rdés, persze, hogy meny­nyire megnyugtató, ha a má­sik lakásigénylő visszalépése teszi csak lehetővé, hogy a ro­mok közt lakó család végre egészséges otthonhoz juthas­son. Hiszen Kozmáék lakásá­nak használhatatlanságáról, a lebontási határozatról azonnal értesült az OTP helyi fiókve­zetője is, a bürokrácia lassan őrlő malmai mégsem emész­tették gyorsabban vagy belá- tóbban a papírokat. Márvány! Agnes Népfrontértekezlet előtt El akarnak jutni a rétegekhez Október végén tartják meg a népfront városi érte­kezletét, amelyen összegzik a mozgalom eredményeit, meg­határozzák a következő idő­szak feladatait, megválaszt­ják az új bizottságot, vala­mint a tisztségviselőket. Az ötévi tevékenységről a minap a gödöllői párt-végrehajtóbi­zottságnak is tájékoztatást adott a népfront városi titká­ra. Mozgósító rendszer Fél évtizede o lakóterületi mozgalmi munka, a lakos­sággal és a tanáccsal való együttműködés erősítését szorgalmazták, ezt tartották az egyik legfontosabb fel­adatnak. A lakók széles ré­tegeit érintő jogszabályok, ta­nácsrendeletek megismerteté­sét, a közhangulatot jelentő­sen befolyásoló más informá­ciók továbbítását szintén ki­emelt feladatnak tartották, öt éve jöttek létre a körzeti bizottságok. Ügy gondolták, ezek révén sikerül szorosabb kapcsolatokat kialakítani a lakossággal, s hozzájárulhat­nak ahhoz, hogy az imént említett feladatokat minél hatékonyabban ellássák. Ma azt állapították meg, hogy a bizottságok irányítá­sára nem alakult ki megfe­lelő munkamódszer és -stílus. A bizottságok működésének hiányosságai különösen az idei országgyűlési és tanács­A városfejlesztési feladatok megoldásába igyekeznek a mainál jobban bevonni az értelmiségi rétegeket. Egyik lehetséges formája a Gödöllő barátainak köre. Üzemek története Az 1982-ben alakult fo­gyasztók tanácsa felmérte a város kereskedelmi, szolgál­tatási helyzetét, a fejlesztés lehetőségeit. Együttműködtek a szakmaközi bizottsággal, a kereskedelmi ellenőrökkel, a népi ellenőrzési bizottság ille­tékes bizottságával. A fo­gyasztók tanácsában a legkü­lönbözőbb rétegekből kikerülő tagok foglalnak helyet. A ke­reskedelemben, a helyi viszo­nyokban jártas személyek, olyanok, akik rendszeresen vásárolnak, s nem utolsósor­ban háziasszonyok. A tapasz­talatok mégis azt mutatják, hogy időszerű a tanács tag­jainak továbbképzése. Szép eredmények születtek a honismereti bizottság tevé­kenysége nyomán. A helytör­téneti gyűjtemény szakmai irányításával évente huszon­öt-harminc krónika érkezik a helytörténeti pályázatra. amelyekben a város múltjá­nak újabb és újabb terüle­téit tárják fel. Dicsérendő tö­rekvés az üzemek történeté­nek feldolgozása. Akárcsak a diákok részvétele a krónika­írásban. Húszan-huszonketten vesznek részt rendszeresen ebben a munkában, örven­detes a szakmunkástanulók bekapcsolódása is. Állandóan vissza-visszatérő téma az információ. Hogy ke­vés, hogy többet, jobban, ala­posabban kell eljuttatni a la­kossághoz. Említik a lakosság körében ismételten feléledő vitát, amely az aluljáró, a buszpályaudvar helye körül alakult ki. Úgy vélik, hogy a jövőben az ilyesmit el lehet kerülni, ha megfelelően jut­nak el a hírek, a magyará­zatok, az indokok. Gödöllőn a társadalmi mun­ka évek óta szép eredmé­nyeket hoz. Ám itt is van lehetőség az újra, a többre. Pályázati rendszerrel, ver­sennyel is elő lehetne segíteni a munkaakciók eredményes­ségét a lakókörzetekben. Új arcok Végül a rendszerességet említjük, elsősorban mint kí­vánságot. Kimondták például, hogy a népfrontszervek és a tanács kapcsolata rendszerte­len volt az elmúlt öt évben. Jól együttműködtek a társa­dalmi munka szervezésében, nem így a kapcsolatok széle­sítésében. Ez az év azért is jelentős a népfront életében, mert nem­csak sok feladata volt és van, hanem mert felszínre kerül­tek a hiányosságok, s ami még fontosabb, számos új arccal, segítőkész aktivistával ismerkedhettek meg, akiknek bevonásával a korábban is lelkesen dolgozók sikerrel teljesíthetik az új feladato­kat, amelyeket majd a nép­frontértekezlet szab meg. K. P. választásokon mutatkoztak meg. A helyzet megváltozta­tását az ésszerű munkameg­osztásban, a munka társadal­masításának fokozásában, új módszerek bevezetésében lát­ják. Ki kell alakítaniuk a városi bizottság, az elnökség, a munka- és a körzeti bizott­ságok egymásra épülő műkö­dési, információs és mozgó­sító rendszerét. A munkabizottságok tevé­kenységét a következőképpen értékelték. A közművelődési, a kertbarát-, a honismereti bizottság, valamint a króni­kaírók csoportja jól műkö­dött. Kevésbé mondható ez el a rétegpolitikairól, illetve a városi fogyasztók tanácsáról. Jó az együttműködés a szak­maközi bizottsággal, a KIOSZ- szal, a városi tanáccsal. Javí­tani lehet és kell a KISZ, a Vöröskereszt, az MHSZ szer­veivel. Értékelésük szerint megfe­lelően foglalkoztak az idősek­kel, az egyedülállók problé­máival. Nem karolták fel eléggé a fiatalok, a nők. a cigány lakosság gondjait. Ke­veset foglalkoztak a nők köz­életre nevelésével, az egész­ségnevelő felvilágosítással. Nem vonták be eléggé a fia­talokat a mozgalomba. A jö­vőben háztartási, barkács-, gyermeknevelési, családgaz­dálkodási tanfolyamokat kí­vánnak szervezni. Gondolkoz­nak cigányklub létrehozásán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents