Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-24 / 224. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 224. SZÄM 1985. SZEPTEMBER 24., KEDD A hetedik jtihászgenerácÉé Szél a koEomp az ip§ly mentén Szolidaritási nap a HAGY-ban A politikától a sportig Vámosmikola felől közeledve a szeteharaszti tanya felé, egyik oldalon szántóföld, a másikon burgonyával, málnával, kukoricával beültetett bérelt földek, távolabb az Ipoly mentén apró víkendházak kísérik az országutat, s a folyó kanyarulatait. Az eget borús fellegek takarják, enyhén szemel az eső, de a burgonyaszedők dacolnak a fentről hulló „áldással”, s a megmeglóduló széllel. Hajuk, hátuk csillog az esőtői, verej- tektől, akár az aszfakút enyhe bogárháta. ' A Gembolya család tanyája néptelennek látszik, s csendes, csak a közelben új folyómedret ásó földgyaluk dübörgése töri meg az elha- gyatottság látszatát. Ám a vendéget „félelmetes” ordítás fogadja... A bugaci szamárcsődör mint jó házőrző jelzi a gazdának, hogy idegen érkezett. Nem is kell hát kiabálni az öreg juhász után, csak várni, amíg földig érő subájában, rézkampós nagy botjával előkerül a nagy ba- juszú. . . A hatalmas hodály falának támasztott MZ motorkerékpár mellett pillantom meg a juhászt. De subája nincs. Nem viseli a gombos mellényt, a bricsesznadrágot (pedig van neki!), a naptól védő széles karimájú kalapot, mint ahogy az Alföldön szokásos. Munkásruhájában siet felém a harmincas fiatalember, Gembolya János, a hetedízig- len juhászfamília legifjabb, dolgozó sarja. A hegyvidéki ember barátságosan fogad, s invitál beljebb birtokára. — Nagy a mi családunk, és régi. Az országban talán nincs is másutt Gembolya, de itt. a hegyvidéken jól ismernek minket, juhászfamíliát. A legöregebb Gembolya a nagyapám volt, szegény másfél hónapja halt meg. Tojást akart vinni a víkendházakban lakóknak, ám egyszer csak elesett, s nem volt többé. Pedig soha sem volt beteg, csak a lába fájt, mint minden öreg juhásznak, hiszen rengeteget kell gyalogolni a nyájjal. m w En is megteszem naponta a tizenöt kilométert oda-vissza ,egeltetés közben — kezdi a fiatal juhász, de máris nyugodt, tapasztalt és kiegyensúlyozott embernek látszik. Számítottam erre, mégis meglepett — a kora miatt, S mert késő délután lévén egyébként is kihajtott volna, veszi az öreg eperfa mellől a rézkampós botot, nyitja a hodály, a karám aitajait. s a birkák nekiindulnak az ismert, a megszokott útnak, a néhai földesurak hajdani csikólegelője felé. az Ipoly árterületére. Üriszállás volt maga a hodály is, csak annak idején kiütötték a közfalakat, s beköltöztették a jószágot, amiből manapság 640 kényelmesen elfér. Hangulatos kolompolás mellett kiballagunk az Ipoly partjára, magunk mögött hagyva a tanyát az aggregátorházzal, a százmázsás terménytárolóval, a sok évre elegendő hatalmas szénaboglyákkal, a szamárkancát egyhetes csikajával. Ügyesen hajt, kerít, csahol a négy hónapos, még tanuló juhászkutya, de lesz belőle olyan jó nyájőrző, mondja a juhász, mint elődje volt, a Mackó, „ki” szekérkerék alatt végezte véletlenül, s ma a tanyán álló szilvafa alatt fekszik Nagyon megsiratta őt János, bizony okkal, mert juhász »em létezik kutya nélkül. Az ilyen négylábú barát és segítőtárs együtt nő fel a fiatal juhásszal, a nyájjal, az öreg kutyával összeszokik, attól is tanul. Régi szabály szerint a juhásznak is, a kutyának is bele kell születnie ebbe az életbe, ha meg akar élni, mégpedig jól, a birkákból. S míg a nyáj békésen legei, nenány meterre tőlünk íalják az óriás gépek a földet: medret ásnan, majd később töltést emelnek, így a csikólegeiő három év múlva az Ipoiy árterülete lesz. Arrébb szorul a nyáj, de nem kell félni, marad nekik bőven rét, legelő, mert a perö- csényi Vöröscsillag Termelő- szövetkezet felszámolta a szarvasmarha-tenyészetét, s így fölszabadultak a legelők is. No, persze korántsem ilyen egyszerű azért a juhászat, hogy kihajtunk, behajtunk, itatunk az Ipolyban vagy odahaza a szivattyús kúttal teleengedett vályúkból. Sok csínja-bínja van ennek a szép hivatásnak. A modern technika közvetlen közelsége arra sarkall, hogy a régi dolgokról, „szakmai” fogásokról, „titkokról” faggassam a juhászt. w — A saját tulajdonunk ez a nyáj, az apámmal és a sógorommal látjuk el, de van, amikor besegít valamelyik barátom. Egyszer majdnem megjártam a segítséggel, mert nem oda hajtotta a nyájat a barátom, ahová mondtam. Egy ároknak mentek a birkák, s kevés híján odaveszett mind. Ugyanis nagyon buta jószág a juh, mert belemennek az árokba, agyonnyomják, megfojtják egymást, de a világért ki nem másznának az árok másik partján! — mondja János, kissé felindulva a kellemetlen emléktől, majd nagy nevetve tagadja kérdésemre, hogy a régi juhászok a kergekórt valóban meggyógyították volna egy szál bicskával, úgy, hogy benyúltak a birka koponyájába a pengével, megölték a fölén felmászott bogarat. A kórságot szerinte daganat okozza, amit nem lehet kivenni, s nem is szabad az ilyen bárány fejét kutyának adni, mert az továbbadja a fertőzést. Kecskemekegés Is áthallik a kolompok szaván, azokat a kutya miatt tartják, mert tejjel etetik a csaholó munká' sokat. A birkasajthoz János édesanyja ért a legjobban, van is jó híre, mégpedig akkora, hogy a szénáit gyűjteni segítők inkább sajtot kérnek, mintsem 500 vagy ezer forintot napszámként. A jó birkagulyás és pörkölt „szakértője” János felesége, aki ugyan nem származik juhászfamíliából, de hamar rájött a finom étkek titkára. — Gsak így éri meg a birka tartása, hogy rendszeresen fizetett napszámosok nélkül, hárman dolgozunk velük, meg néha az asszony is kijön Pe- rőcsényből, ahol lakunk. Különben a balassagyarmati ál- latforgal-mi vállalaton keresztül értékesítjük a birkát, ők meg szállítják Olaszországba Görögországba. Ami meg itthon marad, azt fölnevelik pecsenyebáránynak, de a legjobb ára a teiesbáráoynak van — mesél tovább magukról, munkájukról Gembolya János. Majd eldicsekszik szép családjával: két kislányuk yan, egyik hétéves, a másik még óvodás. Perőcsényben laknak, a tanyáról hazajárnak ebédelni, s éjszakára aludni is. ök már nem alszanak ott, ahol a birka megáll estefelé legelés közben, s nem is vágnak le naponta egy-két birkát, mert akkor év végére elfogyna a nyáj. Csak a baráti társaság kedvéért éri meg az ezerkétszáz forintos - bárányt levágni, de hát ilyenkor nem számolják a forintokat. ms w Sötétedett, a nyáj elindult haza, s a kolompok évszázadok óta ismétlődőn, mégis mindig más nyelven beszélni kezdtek, a juhász nagy gyönyörűségére, a kutya nagy izgalmára... Aszódi László Antal Ré&nk írják A Népszava megírta, hogy a Pest-Nógrád Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat váci gyárának 400 dolgozója évente 600—700 millió forintos értéket termel. Ebben az esztendőben például 94 ezer sertést és 7 ezer szarvasmarhát vágnak és dolgoznak fel. Az Egészségügyi Dolgozó részletes tudósítást közölt a váci sportstadionban rendezett XI. egészségügyi sportnapról, ahol a megyei résztvevők öt versenyszámban mérhették össze tudásukat. Ebben az évben a vándorserleget a Szönyi Tibor Kórház dolgozói nyerték el. A Vasárnapi Hírek tudósítása arról szólt, hogy a váci Vak Bottyán Múzeum főtéri, gÖT rög templomi kiállítóhelyiségében D. Fehér Zsuzsa művészettörténész nyitotta meg Lendvai Antal festőművész sok alkotását bemutató kiállítását. P. R. 2 A szolidaritási hét váro- í, sj programját a hét végén £ a Híradástechnikai Anya- ^ gok Gyárában tartották. Szombaton délelőtt a lányok és fiúk sportversenyeken mérhették össze ügyességüket. A négy sportágban — labdarúgás. kézilabda, asztalitenisz, és sakk — elért eredmények alapján a Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola fiataljai nyerték el a Szolidaritási Kupát. Délután, három órakor a HAGY kultúrtermében folytatódott a program. Itt Dézsi Ferenc, a gyár KlSZ-bizottságá- nak titkára köszöntötte a fiatalokat, közöttük Pádár Sándort, a HAGY igazgatóját és Jakab Tibort, a KISZ Vác Városi Bizottságának titkárát. Ezt követően Vásárhelyi József, a Hazafias Népfront megyei békebizottságának a tagja mondott beszédet. A szónok többek között beszélt a különböző békemozgalmakról és arról a politikai állásfoglalásról, amely a magyar népet !s a béke megőrzésére kötelezi. A résztvevőik tapssal fejezték ki egyetértésüket az elhangzottakkal és együttérzésüket a szabadságukért küzdő népek iránt. Ezután Dinnyés József és a Muszty—Dobai duó adott műsort, majd a Kentaur című filmet tekintették meg az érdeklődők. Az ifjúsági klubban pedig politikai tudásukat tét hették próbára a fiatalok a Pol-kaszinó műsorán. A szolidaritási nap színes program, ja diszkóval ért véget. S. J, Az őszi ködök előtt Az autósok legnagyobb bánatára az őszi napokban rosszabbak a látási viszonyok. A Váci Közúti Igazgatóság megkezdte az utak mentén elhelyezett műanyag vezetőoszlopok lemosását. Így jobban láthatóvá válnak az ezeken elhelyezett fényvisszaverő lapok. Zoó Sándor Unimog gépével naponta 28 kilométeres útszakasz mentén tisztítja meg az autósok segítőit. Hancsovszki János felvétele Nyelvi óvoda, torna Tanfolyamok a Madáchban Még lehet jelentkezni a Madách Imre Művelődési Központ ősszel induló tanfolyamaira. Nyelvi óvoda kezdődik német- és angolnyelv-oktatásKultúránk amerikai követe A Madách Imre Művelődési Központban Püski Sándor Váci György életműkiállítását tekintette meg feleségével együtt Papp László Nem mindennapi vendégei voltak a váci Madách Imre Művelődési Központban működő Madách Körnek. A New Yorkban élő Püski Sándor és felesége látogatott Vácra. Püski Sándor, a híres könyvkiadó 1938-ban kezdte meg önálló könyvkiadói tevékenységét, és nem kevesebb célt tűzött maga elé, mint a haladó szellemű népi írók műveinek kiadását. Sorra adta ki Sinka István, Veres Péter, Balogh Edgár, Német László, Szabó Pál, Tatay Sándor műveit, és a sort még hosszan lehetne folytatni. G volt az egyik szervezője 1943- ban a szárszói találkozónak. A Magyar Élet Könyvkiadó élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a népi írók naladó mozgalmának kibontakoztatásában. De ma sem tétlenkedik. Amerikában is magyar művek kiadásával foglalkozik; a kiadó az ott élő magyarság szellemi központja. Számos írót, előadóművészt hívott meg, hogy anyanyelvi kultúránkat e távoli földrészen is terjessze. sál, kezdő és haladó fokon egyaránt. Az ötéves kort betöltött gyerekeket várják Ide. A számítógépes tanfolyamra kezdő és haladó programozókat, iskolásokat, felnőtteket egyaránt szívesen fogadnak. gépírótanfolyam október elején kezdődik, szerdán és pénteken lejsz foglalkozásuk két órában. Ismét lesz kondicionáló torna nők részére, heti egy alkalommal, szerdán 18 órától. Az első foglalkozás helye a művelődési központ 37-es terme, időpontja október 2-a. A felsorolt tanfolyamokra október elejéig lehet jelentkezni a 11-es és a 12-es szobákban vagy telefonon. Tárlatnyitó Ma délután 5 órakor nyílik meg Tamás János festőművész kiállítása a Madách Imre Művelődési Központ emeleti galériájában. A kenyér A kenyér az egyik legfontosabb eledelünk. Többféle kenyeret ismerünk. Van fehér kenyér, barna kenyér, fekete kenyér, lapos kenyér, magas kenyér, burgonyás kenyér, kukoricás kenyér, püspökkenyér, majomkenyér, alföldi kenyér és van a váci kenyér. A nyers kenyeret — talán nem a leghelyesebben — csiriznek hívjuk. A esi riz hasznos dolog, mert mindenfélét ragaszthatunk vele. Ha a váci csirizt megsütik, nem biztos, hogy kenyér lesz belőle Régen a kenyér nagy kincs volt. Egy bácsi mesélte, hogy ha ő gyerekkorában nem ette volna meg azt a kenyeret, amit az anyukája adott, akkor a fal adta volna a másik pofont. Régen azt mondták az emberek, hogy kenyér az isten teste. Ma már nem mondják ezt, inkább azt, hogy az isten teste nem lehet ennyire nyomott és másnapos. Ebbeni a városban a ke nyér már nem olyan nagy kincs, mint régen volt. Az emberek megveszik, hazaviszik, szárítgat ják egy kicsit és utána kidobják a szemétbe. Egyesek szerint ez pazarlás. Szerintem nem az. Deákváron láttam, hogy egy guberáló néni a kukából összegyűjti ezeket, hogy eladhassa annak, aki disznót tart. így lesz a kenyérből disznó. Ügy látszik, erre már a kenyérgyáriak is rájöttek, s ezért eleve nekik sütik. Az idős emberekre azt szoktuk mondani, hogy megette a kenyere javát. — A nagymamám olyan — mondja a nyolcéves Gergő barátom —, hogy ha viszek neki egy szelet kenyeret, a javát megeszi, a héját meg otthagyja. Tudod, ezt azért csinálja, mert műfoga van. Mondtam is neki: nagyi, szerintem, ha fiatal korodban is csak a kenyér belét etted volna, akkor még meglennének a rendes fogaid .., Az emberek korán reggel elmennek otthonról a gyárakba, üzemekbe, hogy egész nap kenyeret keressenek. Este, mikor fáradtan hazamennek, mégis arról panaszkodnak a legtöbbet, hogy keveset keresnek. A városban szombaton meg az ünnepeket követő napokon is sokszor keresik a kenyeret az emberek. Egész délelőtt járják a boltokat, egyik üzletből ki. a másikba be, de hiába. Ilyenkor meg az a bajuk, hogy sokat keresnék. Ki érti ezt? Pedig az idén is ettől lett igazán emlékezetes az új kenyér ünnepe. — En azt is tudom a kenyérről — segít ismét Gergő barátom —, hogy hizlal. Ezért anyukám csak nagyon keveset eszik belőle. En viszont sok kenyeret eszem, mert gyorsan nagyra akarok nőni. Csak akkor mehetek kenyeret keresni, hogy segítsek a szüleimnek. Nekem ez nem lesz fárasztó, mert én már tudom, hogy hol keressem: a kukában. Surányi János Októberben a gazdaságról Vetélkedő négy szakmában A KISZ Pest Megyei Bizottsága — a társszervekkel közösen — az idén tizenegyedik alkalommal hirdeti meg az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok programját. A KISZ városi bizottsága is kapcsolódott a rendezvény- sorozathoz. A kialakult hagyományokhoz híven szervezi meg a város és a környező települések ifjúmunkásainak, szakmunkásainak és tanulóinak versenyét, melynek házi vetélkedőjét a jövő hónapban rendezik. Vácott négy szakmában versenyeznek. A villanyszerelők a DCM-ben, az esztergályosok a Gépipari Szakközépiskolában, a gépírók a Közgazdasági Szakközépiskolában és a szakácsok a Forte-gyárban adnak majd számot elméleti és gyakorlati felkészültségükről október végén. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának és az ifjúsági brigádok vezetőinek tanácskozásán aktuális gazdaságpolitikai kérdéseket vitatnak meg a fiatalok a művelődési központban október 28-án. —yi ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
