Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-24 / 224. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 24.. KEDD Népfrcníértekezlet előtt El akarnak jutni a rétegekhez Október végén tartják meg a népfront városi érte­kezletét, amelyen összegzik a mozgalom eredményeit, meg­határozzák a következő idő­szak feladatait, megválaszt­ják az új bizottságot, vala­mint a tisztségviselőket. Az ötévi tevékenységről a minap a gödöllői párt-végrehajtóbi­zottságnak is tájékoztatást adott a népfront väroßi titká­ra. Mozgósító rendszer Fél évtizede a lakóterületi mozgalmi munka, a lakos­sággal és a tanáccsal való együttműködés erősítését szorgalmazták, ezt tartották az egyik legfontosabb fel­adatnak. A lakók széles ré­tegeit érintő jogszabályok, ta­nácsrendeletek megismerteté­sét, a közhangulatot jelentő­sen befolyásoló más informá­ciók továbbítását szintén ki­emelt feladatnak tartották, öt éve jöttek létre a körzeti bizottságok. Ügy gondolták, ezek révén sikerül szorosabb kapcsolatokat kialakítani a lakossággal, s hozzájárulhat­nak ahhoz, hogy az imént említett feladatokat minél hatékonyabban ellássák. Ma azt állapították meg, hogy a bizottságok irányítá­sára nem alakult ki megfe­lelő munkamódszer és -stílus. A bizottságok működésének hiányosságai különösen az idei országgyűlési és tanács­választásokon mutatkoztak meg. A helyzet megváltozta­tását az ésszerű munkameg­osztásban, a munka társadal­masításának fokozásában, új módszerek bevezetésében lát­ják. Ki kell alakítaniuk a városi bizottság, az elnökség, a munka- és a körzeti bizott­ságok egymásra épülő műkö­dési, információs és mozgó­sító rendszerét. A munkabizottságok tevé­kenységét a következőképpen értékelték. A közművelődési, a kertbarát-, a honismereti bizottság, valamint a króni­kaírók csoportja jól műkö­dött. Kevésbé mondható ez el a rétegpolitikairól, illetve a városi fogyasztók tanácsáról. Jó az együttműködés a szak­maközi bizottsággal, a KIOSZ- szal, a városi tanáccsal. Javí­tani lehet és kell a KISZ, a Vöröskereszt, az MHSZ szer­veivel. Értékelésük szerint megfe­lelően foglalkoztak az idősek­kel, az egyedülállók problé­máival. Nem karolták fel eléggé a fiatalok, a nők, a cigány lakosság gondjait. Ke­veset foglalkoztak a nők köz­életre nevelésével, az egész­ségnevelő felvilágosítással. Nem vonták be eléggé a fia­talokat a mozgalomba. A jö­vőben háztartási, barkács-, gyermeknevelési, családgaz­dálkodási tanfolyamokat kí­vánnak szervezni. Gondolkoz­nak cigányklub létrehozásán. A városfejlesztési feladatok megoldásában igyekeznek a mainál jobban bevonni az értelmiségi rétegeket. Egyik lehetséges formája a Gödöllő barátainak köre. Üzemek története Az 1982-ben alakult fo­gyasztók tanácsa felmérte a város kereskedelmi, szolgál­tatási helyzetét, a fejlesztés lehetőségeit. Együttműködtek a szakmaközi bizottsággal, a kereskedelmi ellenőrökkel, a népi ellenőrzési bizottság ille­tékes bizottságával. A fo­gyasztók tanácsában a legkü­lönbözőbb rétegekből kikerülő tagok foglalnak helyet. A ke­reskedelemben, a helyt viszo­nyokban jártas személyek, olyanok, akik rendszeresen vásárolnak, s nem utolsósor­ban háziasszonyok. A tapasz­talatok mégis azt mutatják, hogy időszerű a tanács tag­jainak továbbképzése. Szép eredmények születtek a honismereti bizottság tevé­kenysége nyomán. A helytör­téneti gyűjtemény szakmai irányításával évente huszon­öt-harminc krónika érkezik a helytörténeti pályázatra, amelyekben a város múltjá­nak újabb és újabb terüle­teit tárják fel. Dicsérendő tö­rekvés az üzemek történeté­nek feldolgozása. Akárcsak a diákok részvétele a krónika- írásban. Húszan-huszonketten vesznek részt rendszeresen ebben a munkában, örven­detes a szakmunkástanulók bekapcsolódása is. Állandóan vissza-visszatérő téma az információ. Hogy ke­vés, hogy többet, jobban, ala­posabban kell eljuttatni a la­kossághoz. Említik a lakosság körében ismételten feléledő vitát, amely az aluljáró, a buszpályaudvar helye körül alakult ki. Ügy vélik, hogy a jövőben az ilyesmit el lehet kerülni, ha megfelelően jut­nak el a hírek, a magyará­zatok, az indokok. Uj arcok A Gaiga két partján Aranybarnára sült fo­nott kalácsok kellették ma­gukat az üveges pult mö­gött. A férfi nem sokat gondolkodott, vett magá­nak egyet belőlük. Az el­adónő szívélyes mosollyal, egy kis tenyérnyi papírba csomagolva tette le elé a pultra. — Nem kicsi ez a papír ehhez a kalácshoz? — cso­dálkozott a vevő. — Az el­adónő elkomolyodott, majd íoghegyről csak ennyit mondott. — Nem, apusltám, csak a maga igényei na­gyok. ★ A vonat már régóta az állomáson tartózkodott, amikor a hátikosaras asz- szony még mindig nem mert leszáilni. Reumától gyötört lábainak túlzot­tan távolinak tűnt. a biz­tos lelépést jelentő peron. A kalauz éppen az ajtó alatt álldogált, látszólag tétlenül, hát az ő segítsé­gét kérte. Az egyenruhás felnézett, és segítségnyújtás helyett ráripakodott az idős asszonyra. — Nem látja, hogy el vagyok foglalva? Néznem kell a felszállókat. ■k A középkorú férfi itta­san balesetet okozott, ezért hosszabb időre bevonták a jogosítványát. Ügy látszott, hogy a négykerekű ked­venc arra az időre nyuga­lomba vonul. A családfő azonban úgy döntött, hogy ezentúl enged tinédzser ko­rú fia kérésének, aki már régóta szeretett volna ve­zetni — bár jogosítványa még nem volt. Egy bátorí­tó féldeci után a fiú fának vezette az autót. Találóan jegyezte meg a baleset bá­mészkodói közül egy isme­retlen: íme a példa. Az al­ma nem esett messze a fájától. ★ A lakótömb közös bejá­rati ajtaja mindenki sze­rint még a boldog béke­időben készülhetett. Abla­kai ragyogtak, csillogott a rézkilincse. Az ajtószárny és a tok milliméteres pon­tossággal illeszkedett. Saj­nos az utóbbi erénye lett a veszte, mert a sok nyito- gatástól megkopott a zsa­nér. A lesüllyedt ajtó úgy hozzászorult a küszöbhöz, hogy alig lehetett kinyit­ni. A kétségbeesett lakók mit tehettek, szóltak az illetékeseknek. Legelőször kiszállt egy bizottság, majd megérkeztek a mesterek is. Akárhogy is ügyeskedtek, a bajon nem tudtak segíteni. Már távozóban voltak, amikor az egyikük kajánul megjegyezte: — Szeren­csénkre a mostanában gyártott ajtóknál ez a hiba már nem fordulhat elő. K. L Cs. Gödöllőn a társadalmi mun­ka évek óta szép eredmé­nyeket hoz. Ám itt is van lehetőség az újra, a többre. Pályázati rendszerrel, ver­sennyel is elő lehetne segíteni a munkaakciók eredményes­ségét a lakókörzetekben. Végül a rendszerességet említjük, elsősorban mint kí­vánságot. Kimondták például, hogy a népfrontszervek és a tanács kapcsolata rendszerie- len volt az elmúlt öt évben. Jól együttműködtek a társa­dalmi munka szervezésében, nem így a kapcsolatok széle­sítésében. Ez az év azért is jelentős a népfront életében, mert nem­csak sok feladata volt és van, hanem mert felszínre kerül­tek a hiányosságok, s ami még fontosabb, számos új arccal, segítőkész aktivistával ismerkedhettek meg, akiknek bevonásával a korábban is lelkesen dolgozók sikerre] teljesíthetik az új feladato­kat, amelyeket majd a nép­frontértekezlet szab meg. K. P. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Barátok egymás egészsé­géért, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Miniatűr hadtörténet, ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Elégedett Igazgató öányhan Együtt, közösen fáradozva Kevés elégedett népműve­lővel lehet napjainkban talál­kozni. Ha művelődésiház-igaz- gatóval beszélgetünk, második mondatukban már a gondok­ról, nehézségekről esik szó. Dányban jártam az elmúlt napokban, ahol megkerestem Szívós Sándort, a Kossuth Művelődési Ház igazgatóját. A fiatal népművelési szakember szokatlan elégedettséggel foga­dott. — Éves működési bevéte­lünket 260 ezer forintban ha­tározta meg a községi tanács, s most, szeptember közepén már a 350 ezer forint bevételt is meghaladtuk. Ügy tervez­zük, hogy az esztendő végére elérjük a 600—700 ezer forin­tos bevételt, s így éves költ­ségvetésünk bevételi oldala megközelíti az 1 milliót, hi­szen a dányi Magvető Terme­lőszövetkezettől 70 ezer, a községi tanácstól pedig 4C ezer forint támogatást kapunk. Maguknak építettek A bevételi terv ilyen mér­tékű túlteljesítése meglátszik az intézmény képén is. Most fejezték be a klubhelyiség, a szakköri szoba felújítását, és elkezdték a nagyterem kor­szerűsítését is. Sok segítséget jelentett az a társadalmi mun­ka, amit a művelődési ház if­júsági klubjának tagjai vé­geztek. Volt a fiatalok között villanyszerelő, volt parkettázó, festő, akadt ember a különbö­ző szakmunkákra. Szorgalmu­kat, akarásukat, hozzáértésü­ket dicséri a megszépült kör­nyezet, amelyen látszik, hogy akik itt munkálkodtak, azok maguknak építettek. — Közművelődési tevékeny­ségünk hatékonyságát nagy­ban növeli, hogy a termelő- szövetkezet vezetői — Litkey Miklós elnök, Dolmány Fe­renc párttitkár, Ignác Pál főkönyvelő — nemcsak figye­lemmel kísérik rendezvé­nyeinket, de rendszeres láto­gatói az intézménynek, maga­tartásukkal- is szolgálják- --a. művelődés ügyét — mondja az igazgató, akitől megtudom, hogy a szövetkezet vezetősé­gének a segítségével vásárol­tak színes televíziót. — Jelentős többletbevéte­lünk sem tette lehetővé, hegy minden kívánságot azonnal kielégítsünk. A szövetkezet kölcsönt adott — amit az esz­tendő végéig kell visszafizet­nünk —, s látogatóink már nézhetik is a színes képernyőt. Az alap Ez az egyetlen eset is iga­zolhatná Szívós Sándor elis­merő szavait, de még ennél is nagyobb értékű, hogy a szö­vetkezeti vezetők, akiknek legfőbb feladatuk a gazdasági munka, rendszeresen megbe­szélik a művelődési ház igaz­gatójával, mit tartanak a leg­hasznosabbnak a dányiak kulturális életének fejleszté­séért. Hasonlóan jó a kap­csolat Gódor András községi tanácselnökkel, aki nem fenn­tartó gazdaként, hanem a közművelődésért is felelőssé­get érző községi vezetőként gyakran látogatja az intéz­ményt. Ugyanilyen elismerés­sel szólt Szívós Sándor az is­Futottak a városlakók kola és a művelődési ház kap­csolatáról. Budai János igaz­gató jól tudja, hogy az együtt­működés az alapja annak, hogy a ma még tanuló gyere­kek a holnap felnőttjeiként képesek legyenek az állandó önművelésre, új és új ismere­tek szerzésére. Ezért nem véletlen, hogy például a nép­dalkörbe a nyáron végzett ta­nulók közül tizenegyen kér­ték a felvételüket. Kapus idegenvezető Az igazgató hosszan sorol­ja a házban folyó tevékenysé­get, ami az ősz közeledtével tovább gazdagodik. Van gyer­mek- és ifjúsági néptánccso­portjuk. Dolgoznak a gyer­mekszínjátszók, együtt az if­júsági korosztállyal. Ifjúsági klubjuk mellett szerveződik a nyugdíjasok és eszperantisták klubja. Három zenei tanfo­lyamon — hegedű, gitár, zon­gora — tanulnak a résztve­vők. Angol nyelvtanfolyam indul gyerekeknek és felnőt­teknek. Suli-moziba járnak az iskolások, ovi-moziba az óvo­dások. Rendszeres a filmvetí­tés felnőtteknek is. Ismeret- terjesztő előadások indulnak. Színházi estéket rendeznek. Dicséretes, hogy a falu sportéletének szervezéséért is felelősséget érez a művelődé­si ház. Karatecsoportjuk már kétéves. Most indítják a kis­pályás labdarúgó-bajnokságot. Ügyességi és gyorsasági ver­senyeket szerveznek a kerék­párosoknak. Sikeresek a ki­rándulásaik. Pécsre, Harkány- fürdőre utazik 46 fő, s egy másik autóbusz Sopron, Győr környékére viszi a dányiakat. De szerveztek már utat Gö­rög- és Törökországba is. Az érdeklődésre jellemző, hogy november másodikén ezt a tizenkét napos utat megismét­lik, s mindez nem kerül töb­be 9800 forintnál. Csak mint érdekességet említjük, hogy a teljesen önköltséges út ide­genvezetője a két évig Görög­országban élt válogatott lab­darúgó Gujdár Sándor. Sok dologról szól még Szí­vós Sándor, s a beszélgetés során éreztem megelégedett­ségének okát: nincs egyedül, nem hagyták magára sem a falu vezetői, sem a dányiak. Közösen fáradozni közös ér­dekekért — ez lehet sikereik­nek és az igazgató elégedett­ségének az oka. Fercsik Mihály Térképek segítsége Mit tegyünk a talajjal Pesten 1909-ben találkoz­tak a kor legnevesebb mező- gazdasági szakemberei. A konferencián elhatározták, hogy rendszeressé teszik a tu­dományos véleménycserét, s ebből a célból megalapították a Nemzetközi Talajtani Tár­saságot, amelynek jelenleg már nyolcvannál több ország a tagja. A konferencia össze­hívását Freitz Péter profesz- szor kezdeményezte, aki az első jelentősebb agrogeológiai térképek megalkotója volt. A világ első talajtérképét Szabó József készítette 1858—1861 között, amelyen az akkor is­mert hat talajnem volt fel­tüntetve Békés-Csanád vár­megyéről. Ma már 41 talaj­típus ismert, az altípusok szá­ma pedig 92. A talajosztályozások és a talajtani vizsgálatok alapján készült talajtérképek abban segítik a mezőgazdászokat, hogy hol és milyen technoló­giával kell beavatkozni a ta­laj termékenységének fokozá­sába. Például az alföldi szi­kes talajból a nátrium egy részét kell kivonni, mert a szikes talaj vízbefogadó ké­pessége minimális. Különböző távolságokon 20 méteres göd­röket ásnak, ilyen mélyen ta­lálható a kalciumos vagy köz­napi nevén sárga föld. Ezt szétterítik a táblákon és be­dolgozzák a talajba, a kalcium pedig kiszorítja a felesleges nátriumot. Ezt az úgyneve­zett anyagterítést Tessedik Sámuel alkalmazta először. A talajtérképek tehát fontos se­gítséget nyújtanak a meliorá­ciós és öntözési munkához, a talajtani fejlesztéshez. Az országban a MÉM Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Központjában foglalkoznak őz­től a — szinte — csak szakem­berek által ismert munkával. 1:10 000-től 1:100 000-hez, mé­retarányban a legkülönfélébb térképek készülnek. Gyakor­lati alkalmazásukhoz fel kell tüntetni a talaj jellemző tu­lajdonságait. Ezek: a kémha­tás, a mésztartalom, a humusz állapota, a tápanyagjellemzök és a talajvíz. A jövőben fokozatosan áll­nak át a mezőgazdaságban a múlt században kialakult, de már elavult aranykoronás rendszerről az új, 100 pontos talaj értékelésre. A talajtérké­pek ehhez is segítséget nyúj­tanak. KS. Kézilabda Mi nevettünk a végén Több százan veitek részt a gödöllői tömegsport futóversenye­ken. Az alsó-parki szabadtéri színpaddal szemben rajtoltak, a művelődési központ, a zeneiskola és a vízmű á'ltal határolt kétkiiométeres kört rótták, attól függően, ki milyen távra ne­vezett be. Képünk a 14 kilométeres mezőny rajtját mutatja. Balázs Gusztáv felvétele A hazai pálya sem jelentett elegendő előnyt az ifjúsági kézilabdacsapat számára. Erő­sen tartalékos felállásban, meglepő, de sajnos megérde­melt vereséget szenvedtek a Pilisvörösvár fiataljaitól. A felnőtt gárda kiharcolta hato­dik győzelmét egy mérsékelt színvonalú mérkőzésen a sze­rény képességű, a kiesés ellen küzdő együttessel szemben. GSC—Pilisvörösvár 33-31 (18-16) GSC: Balogh — Szepsy (1), Szabó I (9), Horváth (4), Vr- bán (1), Malizs (8), Cserven (1). Csere: Szlifka (3). Gond nélkül indult a talál­kozó, ugyanis 25 perc eltelté­vel öt gólra növekedett a GSC előnye, de elég gyakori volt a pontatlan lövés, és főleg a védekezésben voltak sebezhe­tő pontok. A lelkes vendége­ket a második félidőben szin­te teljesen kicserélték, nyolc perc alatt 22-20-ra fordítottak és volt idő, amikor már há­rom gólra nőtt az előnyük. A védelem átszervezésével és a feladathoz leginkább felnőtt Szabó vezérletével sikerült le­dolgozni hátrányunkat, sőt az 52. percben mór csapatunk ve­zetett. Balogh két büntetőt is hárított sorsdöntő időben, és ezzel sikerült a győzelmet is megszerezni. Jó: Horváth, Urbán, Szabó. GSC ifi—Pilisvörösvár ifi 17-20 (13-9) GSC ifi: Imre — Szabó (4), Surányi (2), Hevér (1), Bátori (6), Szekeres (3), Rusai (1). Pocsai, Hajdú, Balsai és Meggyes nem jelent meg a ha­zai mérkőzésen. Az első fél­időben még nagyon jól hajtot­tak a srácok, de idegileg és fi­zikailag is elfáradtak a máso­dik huszonöt percre. Egy-két fegyelmezetlenség is becsú­szott. Már hatgólos előnyünk volt, amikor teljesen szétesett a csapat, s a negyvenedik percben kiegyenlítettek a pí- lisvörösváriak. Taktikusabban és nagyobb győzelmi vággyal küzdöttek a vendégek. Fiatal­jaink ebben az erősen tartalé­kos összeállításban már nem tudtak talpra állni. Találó volt egyik vezetőnk megállapítása: nem azok ve­szítették el a mérkőzést, akik a pályán szenvedtek, hanem azok, akik cserbenhagyták játékostársaikat ezen a fontos összecsapáson. Senkinek sem érdemel kiemelést a játéka a GSC csapatából. M. G. mm M o i i A cigánytábor az égbe megy. Színes szovjet film. Csak 4 órakor! Törekvő tanerő. Színes, szinkronizált francia filmvíg­játék. 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents