Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
/ Önkéntes véradók között A pénz ár többet vagy az élet? „Az ilyesmit nem azért csinálja az ember...7’ XXVII. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 23., HÉTFŐ Vitára érett állampolgárok a falugyűlésen Mértéktartó, földönjáró tervek Országosan, megyei szinten Is csökken a véradók száma. JS törtéfct velünk? Részvét- lenebbek lettünk? Kiveszőben sz önzetlenség? Vagy pedig...? A monori gimnázium földszinti folyosószárnyát és termeit erre a napra mindig kiürítik. A Vöröskereszt helyi vezetőségével egyezteti az időpontot az iskolavezetés, és nincs — mert nem lehet — akadálya annak, hogy a véradónap zökkenőmentesen bonyolódjék. Pedig hétköznap van. Néhány fehér köpeny tűnik el a „labor” feliratú terem ajtaja mögött, előtte pedig hosszú sor, türelmesen várakozó nőkből, férfiakból. — .;. most azért jöttek ösz- sze hirtelen ennyien — mondja Puskás lmréné, a Vöröskereszt monori vezetőségének titkára —, mert harminc véradót külön táviratban is értesítettek arról, hogy nagy szükség lenne a jelentkezésre, szívműtéthez kell a vér. A többiek pedig ugyanúgy, önszántukból jöttek, mint máskor. A hosszú sor okát tehát magyarázni nem kell. Azt jelentené ez, hogy Monoron sem kivétel, s hogy itt is egyre kevesebben vannak, akik alkalmanként négy deciliter vérüket adják egy másik ember egészségéért, esetleg életéért? — Tavaly 795 liter vér jött össze a monori körzet területén. Az idén 9 hónap alatt már több mint tavaly, a hasonló időszakban. Ez a plazmafere- zises véradásnak is köszönhető és annak, hogy „rászerve- zéssel” próbáljuk tartani a szintet. Taán nem kiabálom el, de úgy néz ki, hogy megyei viszonylatban Monor körzete 2esz az, amelynek tervezett eredménye nem csökken számottevően, sőt, valamelyest talán emelkedik is. — Azért nyilván kutatták már az okát annak, hogy elmaradoznak a donorok. — Természetesen, igen. A monori körzet már eleve hátrányos helyzetben van, abból a szempontból, hogy hiába százezernél több a lakó, azok hatvan százaléka Pestre jár dolgozni, és a vállalatánál ad vért. Mi tehát csak azokra számíthatunk, akik helyben dolgoznak, vagy éppen szabadságon vannak. De tavaly Maglódon tizenöt véradónk például azért maradt el, mert kisszövetkezetet alakítottak, s egy napnyi távolmaradás már „zsebre megy”. A nehezebb gazdasági helyzetben levő vállalatoknál pedig a gazdasági vezetők — erre is volt példa — nem engedték el dolgozóikat, mert egy nap kiesés is veszteségnek számít. És mit lehet a pénzbeli ki- séssel szembeállítani? Egy emberéletet? ... Kalovits István, a „PEREG” tsz elektromos szakcsoportjának tagja például mire gondolt, amikor egy hete megkapta a táviratot, hogy szívműtéthez kellene a vére? — Nem, azt nem, hogy aznapra épp lesz-e más elfoglaltságom. Ahogy elolvastam, tudtam, itt leszek, mert velem is megtörténhet, hogy vérre lesz szükségem. A honvédségnél adtam először, akkor jutalomszabadság járt érte, de őszintén szólva egyáltalán nem jut eszembe azóta sem, hogy ezért valamiféle ellenszolgáltatásban legyen részem. Az ilyesmit nem azért csinálja az ember. © Boti Károly, a Filmtechnikai Vállalat monori üzemének dolgozója, 15 évvel ezelőtt adott vért utoljára, még a katonaideje alatt. Azután maszeknál dolgozott — mondja — és akkoriban valahogy nem jutott figyelme arra, hogy rá, az életet mentő vérére esetleg továbbra is szükség lenne. Most viszont a vállalatnál „toboroztak” a vöröskeresztesek — és hát itt van ő is. Itt van Cserfalvi Sándor, a monori keverőüzemből is, itt vannak a főtéri gyógyszertár dolgozói, a Jászai Mari téri óvoda vezető óvónője, a mo- nori-erdei iskola nyugalmazott igazgatója, Ismerős és ismeretlen arcok. Nem jár a vérükért jutalomszabadság, ugyanúgy sorba kell állniuk a gyógyszertárban — már persze az ott dolgozókat kivéve —, mint másnak, a hiánygyógyszerekből nekik sem jut, egyszóval nem élveznek semmilyen kivételt — és akit erről kérdeznek, az azt mondja, erre nem is tart igényt. — Jó érzés, hogy segíthetek — ez a közhellyé koptatott mondat hozott ide mindenkit Dr. Fülöp Lajos, a Gödöllői Vérellátó Állomás orvosa mondja: a szívműtéthez körülbelül 5—6 liter vérre lesz szükség, emiatt ezen a napon a plazmaferezises véradásra kevesebb donort vihet a kü- lönbusz, de hát természetes, hogy most a műtét a fontosabb. © Még kora délelőtt van. — Hányán jönnek vajon délután 4 óráig? — találgatja kétségek között, mégis bizakodóan Puskás lmréné. Azóta már tudjuk, hogy délután egy óráig száznegyven donor tartotta karját a tű alá. K. Zs. Vecsésen Tanfolyamok E hónap végéig várják még a jelentkezőket a vecsési József Attila Művelődési Ház irodájában művészi torna (5— 10 évesek részére), szabásvarrás, valamint német, angol és eszperantó nyelvtanfolyamokra, naponta 13-tól 19 óráig. Kulturális program Ecseren, hétfőn 18 órától: filmvetítés. Gombán a művelődési filmszínházban, 17.30-tól: 25 millió fontos váltságdíj. Gyömrőn, a művelődési házban, 17.30-tól: Menekülés a győzelembe. Monoron 18-tól és 20-tól: Gyanútlan gyakornok. Pilisen 17.30-tól és 19.30-tdl: Üzenet az űrből. Áramszünet Karbantartás miatt áramszünet lesz szeptember 25-én, szerdán, 8-tól 15 óráig Monoron, a Munkásőr utcai trafókörzetben. Maglód határában vagyunk, nem messze a Wodiáner-telep- től. A 31-es útról rövid szakaszon meredek dűlő kanyarodik a fák közé, egy tágas mező távolabbi felén, kis tanyán ér véget. Embert, állatot sehol sem látni. Egy lakókocsiban bezárt kiskutya csahol, hallva a közeledő lépteket. Körülnézek. Sehol senki Már fordulok vissza az országút felé, amikor valahonnan, hátulról kiáltás hallik. A magas fűből egy ember emelkedik föl, megtermett kutya kerül elő valahonnan, de szerencsére a gazdája nem engedi közelebb. Az idős férfi elé sietek, s félúton már látom, hogy egy lan- kás mélyedésben rengeteg birka legelészik békésen. Gazdájuk is csendes, halk beszédű ember, ötvenötödik évében jár. — Jámbor Imre vagyok — mutatkozik be a maglódi illetőségű gazda, s amikor kérdezem, hogy kié a tanya, s mi dolga van ott, láthatóan örül a beszélgetésnek, a váratlan találkozás adta változatosságnak. — A Rákosvölgye Termelő- szövetkezetben dolgoztam, abból az időből maradt ránk ez Ilyenkor sajnálja az ember, hogy egy újságcikk sajnálatosan nélkülözni kénytelen a képet és a hangot, s legfeljebb olyan közbeszúrásokra hagyatkozhatna a tudósító, mint: „nagy derültség”, „viharos taps”, „a figyelem csendje”, vagy „elégedett moraj”... Zsúfolásig telt az állami gazdaság központjának nagyterme a monori falugyűlés alkalmával csütörtökön délután. S bár már az elején elhangzott itt-ott, hogy korai a négy órai kezdési idő — este hétig szünet nélkül pergett a program. Az idő múlása szinte észrevehetetlen volt, már-már tapintható figyelem és érdeklődés kísért minden mozzanatot, hiszen amiről szó esett, az mind a közérdeklődés központjában van mostanában. Vitára, beleszólásra érett, aktív állampolgárok formálták itt egy gonddal kidolgozott koncepció tömegeket érintő kérdéseit, s nem volt kétséges, hogy aki szót kér, azzal a gondolattal teszi: ez a község a miénk, itt élünk, itt van számtalan tennivalónk, tudnunk kell, miben és mekkorákat léphetünk. A falugyűlés Járadi Lászlónak, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága titkárinak beszámolójával indult. A népfrontbizottság öt esztendei tevékenységéről szóló „számadás” ezt megelőzően a párt végrehajtó bizottsági ülésének napirendjén is szerepelt, lapunkban is szóltunk róla. Rágyánszki Pál, a városi jogú nagyközségi közös tanács elnöke szólt ezt követően: a társadalmi fórumok, s a tanácsülés napirendjén már szerepelt, a VII. ötéves terv koncepciójában megfogalmazottakat hozta a falugyűlés elé. A jelenlévők jó részének — akik figyelemmel kísérik a közösség ügyeit — nem voltak ismeretlenek a felsorolt feladatok: a villany- és a gázhálózat további fejlesztése, a kétkörös buszjárat létrehozása, a Monor és Monori- erdő közötti út megépítése, a a tanya két éve, most béreljük. Nekem már kevésbé volt kedvem ekkora gondot a nyakamba venni, de a feleségem mindenáron jószággal akart foglalkozni, hát belevágtunk, hogy legyen egy kis mellékjövedelmünk. Főállásban szekérfuvarozó vagyok, a fiam Maglódon gyűjti össze a község lakossági hulladékát, de segít a tanyán is a munkában. Persze én is segítek olykor a fogattal a fiamnak, s addig, amíg katona volt, én láttam el a munkáját. Most itt a tanyán is van ám mivel foglalkozni, mert tartunk 130 birkát, 12 borjút, bérhizlalásra, néhány anyakocát, amit az állatforgalmin keresztül értékesítünk majd, a szaporulattal együtt — meséli Jámbor Imre. Majd arról beszélgetünk, hogy a régi világban apja cseléd volt, ő ugyanott kiscseléd, már 12 éves korában. Bizony sokat dolgozott a máséban, s most jó érzés, hogy a sajátját gondozhatja, a maga hasznára. Igaz, emlékeztet a kezdetre az idős ember, nem volt ám köny- nyű eleinte. Mert ilyenkor, amikor már megvan a tanya, az épületek, a sok lábasjószág, könnyebb a dolguk. Akkor volt nehéz, amikor kezdett, egyik szennyvíztisztítás és a csapadékvíz-elvezetés megoldása, a monori-erdei strand rekonstrukciója, lakások, újabb tanácsi telkek biztosítása, a közművelődés, a közoktatás gondjainak megoldása: 12 tantermes iskola, tornaterem, az Ady úti iskola vizesblokkja, tantermek Péteriben, Mono- ri-erdőn ... S amellett, hogy a tervek megvalósításában is csak addig lehet nyújtózni, ameddig a takaró ér, tanácsi pénzeszközökből kell gondoskodni természetesen a már meglévő intézmények fenntartásáról, működtetéséről is. Sokat beszél a lakosság a településfejlesztési hozzájárulásról, amely a megszűnő községfejlesztési adó helyébe lép, s az utóbbival kapcsolatosan olykor maliciózusan teszi fel a kérdést: fizettük, de mi valósult meg belőle? Nem haszontalan tudni, hogy a községfejlesztési adó évi másfélkétmilliót jelentett a nagyközség kasszájában, ez ma nagyjából egy családi ház ára. S ha látványos beruházásra ebből az összegből nem is futotta — gondolt-e már valaki arra például, hogy a Forrás áruház megépülését szanálásoknak kellett megelőzniük, hogy az áruház mellé autóparkoló, útburkolat, szilárd közlekedési utak kellettek — s ez mind pénzbe került? A településfejlesztési hozzájárulás nem kötelező — a lakosság fizetésre kötelezett, több mint ötven százaléka kell, hogy egyetértsen bevezetésének fontosságával, azzal, hogy amiért áldozatot, vállal, lakóhelyét gazdagítja! Az elképzelések szerint két feladat az, amelynek megvalósításához a monoriak anyagi segítsége elengedhetetlen — ezek között lehet választani, azaz rangsorolni: legyen-e gázvezeték a Kossuth utcai iskolától kezdődően a Munkásőr úti iskoláig — helyettesítve számos tanácsi intézményben, nem utolsósorban a két nagy iskolában a drága és korszerűtlen fűtést — és épületet a másik után tákolta össze, majd fokról fokra több jószágot tartott, míg össze nem gyűlt, fel nem szaporodott a mai állomány. A változatosság kedvéért rucát is tartottak a tanyán, de egyszer, amikor a nyájjal és a kutyával legeltetni volt, hetet elvitt belőlük a róka. Hát inkább hazavitték a rucákat a faluba S megelégedve mondja a gazda, hogy szép vidék veszi körül a tanyát — ez látható is —, biztonságos is, mert idegen nemigen mászkál arra rossz szándékkal. Ám egyik éjjel kedves „idegen” látogatta meg a tanyát: egy harminckilós vadmalacnak valamiért nem tetszett a nádas vize, hát betért a vályúhoz szomját oltani. Persze a kutya elriasztotta, s a közeli nádasban talált menedéket. Csendesen, hétköznapian foly dog ál az élet a tanyán, amely ma már megélhetést is adhatna a gazdának, mert az alapokat korábban megteremtette. Ám kezdeni ma sem könnyű, hiszen az ilyen munka életformaváltással jár, s azt nem lehet tessék-lássék munkával elkezdeni... Aszódi László Antal megvalósuljon a régóta tervezett kétkörös buszjárat, esetleg felépüljön a tanuszoda? A két előbbi feladathoz családonként évente öt esztendeig 1 ezer forintos, az utóbbihoz 1 ezer 200 forintos lakossági hozzájárulásra lenne szükség. A tanuszoda ügye Monoron, bizony neuralgikus pont még ma is: a lakosság és a gazdasági egységek korábban önkéntes felajánlás formájában 250 ezer forintot adott a megépítésére — az állami gazdaság 400 ezret. A tervek elkészültek — rendelkezésre állnak ma is —, de talán felesleges kommentálni, hogy ekkora indulóösszeggel nem lehetett nekivágni a munkának, hiszen ma egy tanuszoda megépítése — 40 millió forint. Az állami gazdaság jóváhagyta a befizetett pénz átcsoportosítását a művelődési ház felújítási, korszerűsítési munkáira — de nem vész kárba a lakossági befizetésekből elkészített terv sem. Egymás után álltak fel a hozzászólók. Kérdéseikre, felvetéseikre a falugyűlésen jelen lévő vezetők idő hiányában nem válaszolhattak a helyszínen, hiszen már estébe hajlott a délután. Lapunkat kérték meg — s ennek mi örömmel teszünk . .eleget —, hogy a hozzászólásokat is, a válaszokat is közöljük. E heti lapszámainkban folyamatosan beszámolunk a település- fejlesztési hozzájárulással kapcsolatos kérdések részleteiről, s közöljük a falugyűlésen elhangzott valamennyi hozzászólásra a község vezetőinek válaszát is. A falugyűlés- végén megválasztották a Hazafias Népfront elnökét, titkárát, s a bizottság tagjait is — majd az újonnan választott bizottság az elnökség tagjait választotta meg. A népfrontbizottság elnöke Gulyás Lászlóné országgyűlési pótképviselő, a Munkásőr utcai iskola igazgatóhelyettese; függetlenített titkára Járadi László lett. Tagjai: dr. Kövesi László körzeti orvos, Novák János raktáros, Szabó Bertalanná bölcsődevezető, Saslcó Mária adminisztrátor, Szabó András vendéglátós, Haness László nyugalmazott pedagógus, Horváth Ferenc kirendel tségveze- tő, Vedres Lászlóné iskola- igazgató, Koblencz Zsuzsa újságíró — (az eddig felsoroltak a HNF elnökségi tagja is) — dr. Vecserek Lajos fiókvezető, Várfoki Györgyi pedagógus, Lovass Lászlóné diszpécser, Bokros Éva adminisztrátor, Fekete János lelkész, Ku- pecz Tivadar osztályvezető, Szalai István nyugdíjas, dr. Borsai József osztályvezető, Marunák Ferencné főelőadó. Kovács Pál agrármérnök, Pal- kovics Károly főkönyvelő. Sintár Andrásné asszisztens. Kalocsai Lászlóné munkás, Já- vorszki Attila szakelőadó, Szklabonyi Gáborné pedagógus, Nagy Izabella adminisztrátor, Mészáros Károly KIOSZ- titkár, Sinkovicz László kisiparos, Darázsi Benjáminná női szabó és Kása Károly vendéglátós. A monori választást megelőzően Monori-erdőn körzeti népfrontbizottságot választottak, melynek elnöke Tóth Zoltán kereskedő, titkára Szabó András vendéglátós. Péteri községben önálló nép- fronfbizottságot választottak, elnöke Szenyán Elek nyugdíjas, titkára Kalina János nyugdíjas. (ISSN 0133—2651 (Monori Hlriap) Kellemetlen sarok ígéret - és a valóság 7V éhány évvel ezelőtt, amikor életre hívták a különböző vállalkozási formákat, sokan megkérdőjelezték azok létjogosultságát. A különféle szakcsoportok, gmk-k jóformán előbb alakultak meg a munkahelyeken, mint ahogy a rájuk vonatkozó jogszabályok megjelentek volna. S bár azóta eléggé beszabályozták működésüket, azért most sem mondhatjuk el, hogy mindenütt a célnak■ megfelelően működnének. Meglehetősen kiterjedt ipari szakcsoporti hálózattal rendelkeznek például az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek. Azt mondják — a bennfentesek —, hogy azért éri meg ezek fenntartása, mert évente több millió forint tiszta hasznot hoznak a közös kasszába. Igen ám, de az sem közömbös, hogy milyen áron. Az egyik áfésznél ^ például több — jól működő — szakcsoport mellett a közelmúltban súlyos hiányosságokra derítettek fényt a belső ellenőrök. A jobbára építőipari feladatokkal megbízott szakcsoportok egy részénél nem találták rendben a bizonylati fegyelmet, túlfizetésekre derült fény, az egy főre jutó termelési érték — az adott pillanatban — szinte egyenlő volt a nullával. Egy alkalommal a szakcsoport elnöke 400 ezer forintot (!?) vételezett a szövetkezet pénztárából, s amikor ellenőrizték az ösz- szeg bevételezését, megdöbbenve tapasztalták az ellenőrök, hogy annak nincs nyoma. Magyarul, a pénzzel az elnök gazdálkodott. Talán mondanunk sem kell, hogy milyen célra fordította az összeget. Általános tapasztalat, hogy a szakcsoportok jó részét a szerencselovagok igyekeznek megalakítani, menedékre találnak — sajnos — több munkahelyen is. Akadnak olyan vándorcsoportok, amelyeket már legalább az ötödik munkahelyen fogadták be néhány év leforgása alatt. A belépő túlságosan is egyszerű. Jó és sokat fizető munkát ígérnek a vezetőnek, aztán menet közben derülnek csak ki a turpisságok. Meglehet, nehéz ellenőrizni a szakcsoportok munkáját. A munkahelyek azonban mégsem törődhetnek bele abba, hogy néhányon felelőtlen gazdálkodással, produktum nélkül jussanak a tönk szélére, árnyékot vetve ezzel a többi csoportra, s a szövetkezet egészére. Feltétlenül erősíteni, hatékonyabbá kell tenni a belső ellenőrzést. Megkövetelni a működési feltételekhez elengedhetetlenül szükséges bizonyítékokat. Az előbb példának felhozott szövetkezetben is — sajnos — csak később szigorították a szakcsoportok megalakításának feltételeit. Ebben például kiemelt helyen szerepel, hogy a vezetőknek erkölcsi bizonyítvánnyal kell rendelkezniük ... Általában jó dolog az eredményességre való törekvés. Am csak akkor, ha azt becsületes, szorgalmas munkával tudják elérni a szövetkezetek. G. J. Hét rucát zsákmányolt a róka
