Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

1985. SZEPTEMBER 23., HÉTFŐ 5 Vasárnapi premier Új épületek a skanzenben Két új állandó kiállítás nyílt vasárnap a szentendrei Sza­badtéri Néprajzi Múzeumban. A Kisalföldet bemutató táj­egység egy. Jánossomorjáról áttelepített fogadalmi kápol­nával gazdagodott, és elké­szült a Nyugat-Dunántúl népi építészetét reprezentáló első épület, a szentgyörgyvölgyi la­kóház is. A jánossomorjai fogadalmi kápolna elődjét a község la­kói a pestistől való megsza­badulás emlékére emelték 1713-ban. Az idők folyamán azonban a kápolnát teljesen át kellett építeni, s Mosonszent­jános, a mai Jánossomorja né­met lakossága 1842-ben a ré­gi alapokon teljesen új, a ko­rábbinál nagyobb kápolnát emelt. A látogatók a kápolnát 1871 és 1900 közötti állapotá­ban láthatják. A nyugat-dunántúli tájegy­ség bemutatását szolgáló skanzenrészleg első épülete, a szentgyörgyvölgyi lakóház olyan Zala megyei községből került Szentendrére, ahol a XVI. században sok egytelkes kisnemes lakott. A kiválasz­tott épületben egy ilyen kis- nemesi család életmódját, la­káskultúráját mutatják be. Mint amikor a horgász halat fog Válasszunk magunknak csillagot Tudományterjesztés „A művelődés térhódítá­sa, az általános és szakmai műveltség gyarapítása tár­sadalmi, gazdasági előreha­ladásunknak fontos felté­tele. A közművelődés se­gítse a társadalmi, gazda­sági feladatok megoldását, az emberek életmódjának tartalmasabbá tételét. A tartalmi fejlesztés alapkö­vetelménye a Közvetített értékek tudatosabb kivá­lasztása.” A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának kongresszusi határozatában olvashatjuk e sorokat, amelyek a köz- - művelődésben is az érték­őrző szerepet hangsúlyoz­zák. Manapság a kiművelt emberfő nem elsősorban a humán műveltség megszer­zését jelenti. A huszadik századi technológiák, a szá­mítógépek bonyolult vilá­gában a kétkeziek nagyobb tudása is mérvadó. Nem vé­letlen, hogy a különböző művelődési intézmények­ben egyre jelentősebbek a műszáki, természettudomá­nyos tudást közvetítő fog­lalkozások. Nem véletlen az sem, hogy kezdjük ismét ■ felfedezni «z élőszó ere­jét. A Tudományos Isme­retterjesztő Társulat alig egy esztendeje vált társa­dalmi szervezetté. Amikor a társulat dolgozóit arról faggatjuk, hogy mit jelent ez számukra, konkrétan még nemigen tudják meg­fogalmazni. Az minden­esetre tény, hogy az érde­mi tevékenység megújho­dását óhajtják TIT-ber- kekben. Talán soha sem volt annyira fontos, hogy a tudományos tételek ki­kristályosodott eredményeit közérthetően, nagy töme­gek számára közvetítsék. Ezen munkálkodnak — képletes tiszteletdíj fejé­ben — az előadók, a helyi szervezetek. A tudomány gazdaság­szolgáló ereje manapság már vitathatatlan. Ezt fém­jelzi a hét elején kezdődő, a szocialista országok tár­sulatai vezetőinek tanács­kozása. Legfőbb témakör: az ismeretterjesztés a ter­melés szolgálatában. Kilenc ország képviselői ezúttal ha­zánkban ülnek össze, hogy megtárgyalják a tudomá­nyos ismeretterjesztés nem­zetközi feladatait. A ked­den kezdődő eseménysoro­zat zárónapján, szeptember 27-én, pénteken, a vendé­gek Pest megyével ismer­kednek. Ellátogatnak a cse­peli Duna Termelőszövet­kezetbe, Ráokevére, Dömös- ié,' Apajra. Ha rövid idő­re is, de betekinthetnek a Pest megyei szervezet éle­tébe, miközben megtekint­hetik szűkebb pátriánk ne­vezetességeit. Erdős! Katalin 9 Nem tudom, hogy mások ^ milyen szándékkal szokták ^ az égboltot fürkészni, de j gyanítom, hogy a többség ^ hasonló indíttatásból, mint ^ jómagam, nevezetesen: esni ^ fog vagy sem? A két keze- ? men meg tudnám számlál- ^ ni, hogy hányszor fordult ^ elő az ellenkezője. Néhány ^ nyárcsti romantikázás, ^ majd egy beteljesületlen ^ szerelem keserve ültetett le a világmindenséggel szem- f ben, s arra is emlékszem, f hogy gyermekkoromban ^ üveget kormoztam a napfo- ^ gyatkozás megszemlélcsé- 5 hez. Ennyi. Ám akadnak ^ közöttünk olyanok, akik cs- f tőnként az égre pillantva ^ leltárt készítenek: meg- í van-o még minden? Köd és pára A Vácott is jelen lévő Gön­cöt Csillagászati és Palento- lógiai Társaság, a helyi műve­lődési házzal közösen minden szerdán és pénteken várja az érdeklődőket egy kis kukucs­kálásra, csillagnézésre. Per- sza csak jó idő esetén, hiszen ha felhős az ég, akkor a táv­cső is tehetetlen. Most van is felhő meg nincs is, s talán ez hat olyan riasztóan — gondol­tam akkor —, hogy az újság­író az egyetlen érdeklődő. Az égbolt szerelmesei egye­lőre a váci művelődési köz­pontban várakoznak. Az egyik hátsó teremben beszélgetnek, játszanak a televízióhoz csat­lakoztatott személyi számító­géppel. Aztán leszáll az est, el­jön az idő, amikor már érde­mes a távcsövet a csillagok fe­lé fordítani. Az ember azt várná, hogy a padlás felé in­dulunk, de nem, mert a hátsó ajtón egy kis térre jutunk, egy komor konténer felé igyek­szünk, s kísérőm megbirkózik a makacs zárral. Belépünk, két mozdulat, s az eltolható tető engedelmesen csusszan odébb, feltárul az égbolt. — A köd, a pára nem hi­ányzott — mondja Kalla Géza amatőr csillagász, miközben a Zeiss-mintájú távcsövet igaz­gatja. — Háromszázszoros na­gyításra képes, s ez elegendő egyes bolygók, üstökösök, me­teorok, a nyílt és a gömbhal­mazok észlelésére. — Ez a halmaz magas ne­kem — árulom el tájékozat­lanságomat, s nem késik a válasz: — Mindkettőnek megvan a maga jellemzője. A nyílt hal­mazban tíztől ezerig terjed az új csillagok száma, míg a gömbhalmazhan szintén tíztől, de akár egymillióig vannak öreg, vagyis régebben keletke­zett csillagok. Mindjárt meg­nézünk egyet. Több csoport — Miközben a távcső kere­sőjén matat, egyre többen ér­keznek, alig férünk el a kon­ténerben. Valamennyien a társaság tagjai, mert érdeklő­dők csak elvétve vetődnek el csillagnézőbe, pedig a műve­lődési központ műsorfüzete hónapról hónapra hirdeti a programot. Szinte hihetetlen, hogy a környékbeli üzemek, iskolák dolgozói, tanulói, a KISZ-esek nem élnek ezzel a lehetőséggel. Mindez talán az­zal is összefügg, hogy a köz- művelődés látószögén majd­nem teljesen kívül esnek a természettudományok. A Gön­cöl Csillagászati és Palento- lógiai Társaságnak, a pártoló­kat nem számítva, mindössze száz tagja van az egész or­szágban. Pedig érdekes elfog­laltságokat nyújt: van alap­fokú és haladó csillagászati tanfolyam, meteorológiai, kör­nyezetvédelmi, természetj áró- és természetfotózó-, valamint számítógépes szakkör. Tatán barlangász-, biológus-, geoló­gus-, és pszichológuscsoport működik, a Bakonyban csillag­észlelő állomást tartanak fenn. — A társaságnak van két időszakos kiadványa is. A Göncöl elméleti jellegű, s ar­ra törekszik, hogy a lehető leggyorsabban tájékoztasson a legfrissebb tudományos ese­ményekről és persze azokról a Eszünk, iszunk, dohányzunk Az egészségügy helyzete A mütyür egészségügy helyzete ta­lán a legvitatottabb. Az újságok lap­jain, a rádióban sűrűn szerepel. Sokan szidják, nem tartják kielégítő­nek, míg mások a vitathatatlan fejlő­désre hivatkoznak. Mi az igazság? Er­re a kérdésre keresi a választ Forgács Iván Egészségügy című könyve, ame­lyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg. A szerző orvos, egyetemi tanár, hazánk képviselője az Egészségügyi Világszer­vezet Végrehajtó Tanácsában, bel- és külföldön számos írása jelent meg az egészségi állapot és az egészségügy társadalmi vonatkozásairól, tehát ava­tott tollú írója a témának. Könyve bevezetőjében elmondja, hogy egy alkalommal lehetőség nyílt számára, hogy beszélgessen Peter O’Neillel, Az egészség krízise 2000-re című könyv szerzőjével, aki az egész­ség legfélelmetesebb ellenségét a jó­léti állam adta életmódban, a biológiai és társadalmi környezet okozta ártal­makban látja. Ekkor fogant meg ben­ne, hogy foglalkozik a magyar egész­ségügy helyzetével, feltárja a mai vi­szonyokat, s figyelemmel kíséri a fej­lődést. Tapasztalatait az Egészségügy című tanulmányban foglalta össze. A neves orvos-író a felszabadulás előtti helyzetből indul ki, amikor Ma­gyarország lakosságának alig harminc százaléka tartozott valamilyen egész­ségügyi biztosítóhoz. A lakosság több­sége számára szinte hozzáférhetetlen volt az orvosi ellátás, a kórházak szin­te megfizethetetlenek voltak a szegé­nyek számára. Az orvosi és kórházi el­látottság alacsony színvonalon mozgott, ezért nem csoda, ha magas volt a hal­va születettek aránya, sok volt a tü­dőbeteg, kevés az orvos és a kórházi ágy. A felszabadult társadalom súlyos örökségbe lépett. Először újjá kellett szervezni a háború pusztítása nyo­mán leromlott egészségügyi hálózatot, felépíteni a lerombolt kórházakat, le­rakni a szocialista egészségügy alap­jait. Ezt a munkát 1945 és 1950 között végeztük el, míg a következő harminc esztendő az extenzív fejlődés időszaka volt. S csak a nyolcvanas évek elején térhettünk rá a korszerűsítésre, a magas színvonalú egészségügyi ellátásra, ar­ra, hogy közelítsünk a fejlett orszá­gok egészségügyi ellátásához. A szerző példákkal illusztrálja, hogy milyen volt ez a fejlődés, hogyan te­remtettük meg az egész népre kiter­jedő ingyenes orvosi, kórházi ellátást, miként sikerült leküzdeni a magas cse­csemőhalandóságot. A tüdőbaj meg­szűnt népbetegségnek lenni. Leírja, hogy miként változott meg az intéz­ményrendszer és az ellátás. Ma már mindenütt vannak körzeti orvosok, gyermekkörzeti orvosok, fogászok, üze­mi orvosok és természetesen széles alapokon nyugszik az egészségügyi dol­gozók bázisa is. A járóbeteg szakor­vosi ellátás megszervezése is nagy vív­mány. A gümőkór elleni küzdelemben is nagy az eredmény: 1950-ben egy év alatt a 166 gondozó intézetben egy­millió szűrés volt, míg 1980-ban már majdnem hétmillió. Mibe kerül az egészségügy? Ezzel a kérdéssel is behatóan foglalkozik For­gács Iván. Megállapítja, hogy míg 1965- ben az egészségügyi és szociális ráfor­dítások a nemzeti jövedelem 3 és fél százalékát képezték, 1981-ben ez meg­haladta a négy százalékot. Ma már hazánkban 10 000 lakosra 30 orvos jut. Négy orvostudományi egyetemen egy esztendő alatt csaknem ezer orvos, 120 fogorvos és 210 gyógyszerész kap dip­lomát, mégis 1982 elején az orvosi ál­lások csaknem hat százaléka nem volt betöltve. Tanulmányának ebben a ré­szében megállapítja, hogy természete­sen egészségi állapot tekintetében sem vagyunk a világtól izolálva, mint ahogy gazdaságilag sem. Márpedig az egész­ségügy a gazdaság függvénye. A szerző ezután azt a társadalmi helyzetet vizsgálja, amiben élünk. Az egészségügy összefügg életmódunkkal, szokásaikkal, az átlagbérrel, azzal, hogy egyes rétegek milyen héTyet fog­lalnak el a társadalomban. Gondjaink vannak a sokgyermekes családokkal, a kis jövedelmű nyugdíjasokkal, más anyagilag hátrányos helyzetű dolgo­zókkal. Az egészségügy szempontjából talán még több gondot okoz, hogy a magyarok nagyon egészségtelenül él­nek. Sokat és egyoldalúan étkezünk. Az elfogyasztott táplálék energiatartal­ma 1950-hez viszonyítva húsz száza­lékkal nőtt. A túltáplált nemzetek so­rába tartozunk. A magyar embernek az átlagsúlya 15—20 százalékkal több, mint ami egészséges lenne. Sőt, az el­múlt években tovább romlottak táp­lálkozási szokásaink: az egy főre eső zsírfogyasztás az 1960. évi 21 kilóról 32 kilóra emelkedett. Sok cukrot eszünk, s sok alkoholt fogyasztunk. Az egy főre jutó alkoholfogyasztás 1960- ban még évi 6,1 liter volt, mára ez már meghaladja o 12 litert; mértékte­len a kávéfogyasztás is. Nem beszél­ve a dohányzásról; az egy főre jutó füstölnivaló évi 2756 darab. Növekedett a balesetek száma, ha­marabb mennek az emberek orvoshoz, mint korábban, sok a pszichés meg­betegedés, több az idült beteg. Az egészségügy dilemmája, hogy ezt a fo­kozódó, egészségtelen életmódból fa­kadó állapotokat hogyan tudja meg­szüntetni. A jÖVŐ lehetőségeiről értekezik vé­gül a szerző. Merre haladunk? Mi a megoldás? Milyen lesz 2000-re Euró­pa egészségügyi helyzete, benne ha­zánké? Hogyan fejlődik az egészség- ügyi ellátás, milyenek az egészségügyi kutatások? Minderre keresi a választ népszerűén megírt kötetében. Elolva­sása után magunk is jobban eligazo­dunk, tisztábban látunk ebben a min­denkit érdeklő kérdésben. Gáli Sándor dolgokról, amelyek esetleg ré­gebbiek, de talán kevéssé is­mertek. Az Albireo a csilla­gok észleléséről tudósít, arról, hogy a tagok miként, milyen körülmények között találták meg, látták a keresett égites­tet. Ezenkívül saját készítésű csillagfotókat is közöl. A tár­saság adja ki az újságárusok­nál is kapható, gyerekeknek szóló Süni Magazint. — Magam is véletlenül csep­pentem bele — mondja Rózsa Ferenc. — Amikor a nővérem nyolcadikos volt, és a boly­gókról is tanultak, akkor me­sélt nekem, s kedvet kaptam hozzá. Azóta már eltelt né­hány év. — Engem pedig a művelő­dési központ plakátja csábított el — szólal meg Kalla Géza, aki időközben rálelt az M—13- as jelű gömbhalmazra. Sok apró, fénylő pontot hoz közelebb az érzékeny optika, olyan a látvány, mint egy sci- fi filmben. Aztán észrevesszük az Alberiót, a Hattyú csillag­kép kettős csillagát: egy két és egy vörös folt remeg, szinte foszforeszkál egymás mellett. A kereső rátéved a felhősávok mögött fénylő Jupiterre s há­rom holdjára is. Ott is élnek? — Ilyenkor úgy érzem ma­gam, mint amikor egy focista gólt rúg, vagy amikor a hor­gász kiemeli a halat a vízből — mondja Kalla Géza. — Jó érzés, hogy tudok valamit a körülöttünk lévő világról, s gyakran motoszkál bennem: valahol a távolban is lehetnek értelmes élőlények. A nagy számok törvénye is erre enged következtetni. Búcsúzóul megnézzük a fá­tyolos Androméda ködöt. — Kétmillió fényévnyire van — mondja Kalla Géza. — Mihez képest? kérdez vissza valaki. Kövess László Királytalálkozó A 650 évvel ezelőtt ren­dezett visegrádi kongresz- szus emlékére 1. Károly ki­rály korának okleveleiből nyílt kiállítás Visegrádon, a királyi palota fogadóépü­letében. A kongresszuson 1335 novemberében 1. Ká­roly magyar, János cseh és Kázmér lengyel király szö­vetséget, a lengyelek a né­met lovagrenddel pedig bé­két kötöttek. A három ki­rály abban is megállapo­dott, hogy közösen lepnek fel Becs árumegállító jo­ga ellen, s hogy kikerüljék a bécsi vámszedőket, a ke­reskedők részére új útvo­nalakat állapítottak meg. A történelmi eseményre emlékezve Érszegi Gézg, az Országos Magyar Levéltár főlevéltárosa rendezésében 1. Károly király korából 16 eredeti oklevelet és három, külföldön őrzött dokumen­tum fotómásolatát állítot­ták ki. Az oklevelek között ott van annak a fénymá­solata, amely a német lo­vagrend és a lengyel király közti egyezséget rögzíti. A kiállítás érdekességei közé tartozik a Károly király ál­tal alapított Szent György lovagrend 1326. április 24-én kelt szabályzata. Szintén eredetiben látható Károly király és felesége, Erzsébet nagypecsétcs oklevele, vala­mint László kalocsai érsek, királyi kancellár 1330-ból származó oklevele is. Vi­segrádi esemény emlékét őrzi az az oklevél is, amely 1342-ből való, és a ma­gyarországi bencés monos­torok apátjainak gyűlésén kelt. Érdekes emlék az az okirat, amely két katona összeszólalkozását rögzíti, az egyik Károly királyt becsmérelte, a másik azt védte. A feljegyzés való­színűleg egy későbbi per alapjául szolgálhatott. A kiállítás nyitánya an­nak a nemzetközi törté­nésztanácskozásnak, amely szeptember 30-án Visegrá­don kezdődik a három ki­rály 1335-ös találkozója em­lékére. üTv-figyelő Ablak. Azelőtt is a televí­zió egyik legnépszerűbb — mert a nézők szolgálatát szé­leskörűen felvállaló és kö­vetkezetesen teljesítő — mű­sora volt az Ablak. Amióta azonban az abból kinövesz­tett, pompásan sikerült Hét vége című monstre riportmű­sor két hosszú napon át bi­zonyította mind a riporterek, mind a műszakiak vállalko­zói kedvét, tehetségét, a bel­politikai főszerkesztőségnek ez a sorozata még inkább előbbre rukkolt azon a bizo­nyos tapslistán. Várjuk és nézzük ezt a sorozatot, mert ki-ki jól tudhatja, hogy hírek, közhasznú ismeretek záporoz­nak belőle. Az Ablak péntek délutáni — esti műsora ezúttal is ér­demes volt a figyelemre. A Peták István szerkesztette, Wiesinger István vezette bel­politikai 'kaleidoszkóp sok nézőt tarthatott fogva a kép­ernyő előtt. Jó érzékkel válo­gattak a témák között: a tüzelőgondok vámszedőiről, az időjárás alakulásáról is szól­tak... Számunkra különösen fontos volt az érdi vízhiány­ról készített riport, majd az interjú Mógor Béla városi ta­nácselnökkel. A lakosság érthetően zúgo­lódik, hiszen egészséges ivó­víz nélkül nem lehet hosszú távon meglenni. Az ideges hangulatra Mógor Béla fele­lős nyugalommal válaszolt. Hiszen a vízgond megoldása sok száz millió forintot emészt majd fel, de bármennyibe ke­rül is, hozzá kell kezdeni. Ennyi pénzt a város, meg­annyi lakossági hozzájárulás­sal sem tud előteremteni, de a beruházás meghaladja a Pest Megyei Tanács lehetősé­gét is: csakis állami hozzájá­rulással épülhet meg a régen tervezett vezeték. Érd város tanácselnöke át- I érezve a lakosság panaszának jogosságát, azzal nyugtatta meg az Ablak segítségéve] a választópolgárokat: a VII. öt­éves terv sok elvégzendő teendője közül is elsők kö-; zött szerepel az érdi vízprob­léma enyhítése. Nemcsak a városi, hanem a megyei ta­nács terveiben is. FilíRCk. Ami a filmeket, te­levíziós játékokat illeti, mos­tanság megint a máshonnan veti munkák évadját éljük. (Az egy szem Optimisták a kivétel; de hát ezt a máris fa- ■ nyalogva fogadott, már-már elutasított sorozatot befejezé­se előtt még illetlenség len­ne mérce alá vonni.) Akad meglepetés Is e tör­ténetek sorában, de akad csa­lódás, sőt olyan sztori is, amely egyenesen ellenszenvet kelt. Tetszett, mert amerikai film létére igazán emberközeli, föl­fogható, megérthető és átérez- hető volt A másik asszony cí­mű história. Ebben aztán egyáltalán nem a túlsminkelt sztárok forgolódtak egy álom­világban, hanem nagyonis hét­köznapi férfiak és asz- szonyságok tengtek, lengtek benne, keresgették azt az iga­zit. Nagyon nem tetszett vi­szont a Meghökkentő mesék című sorozatban látott Gene-, zis és katasztrófa című angol csinálmány, középpontjában Hitler világrajöttének zűrza­varos körülményeivel. Morbid dolog ezzel is elviccelődni; az emberiség történetének egyik legborzalmasabb valakije kap­csán, egyáltalán bemutatni egy csecsemőt, láttatni a szü­lés fájdalmasan szép miszté­riumát. Rossz ízlésű emberek forgatták — ráadásul egy te­hetségtelen apa főszereplővel az élen — ezt a micsodát, és szekundát érdemelnek azok is, akik pénzt áldoztak erre a borzadályra. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents