Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

Összefogással épült Pillantás — előre Megadni a földnek, ami jár Nyári meleg, őszi ragyogás Örömteli útavató Érden Protokoll nélküli avatót tar­tottak Érd-Parkvárosban, a Rekettye utcában a hét vé­gén. A főútvonalról nyíló mellékutcában és az azt ke­resztező Szilfa utca egy ré­szén az összesen 500 méter betonút az ott lakók anyagi hozzájárulásával és kétkezi társadalmi munkájával ké­szült el. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalattól vásároltak selejt vasbeton födémlapokat, ezt rakták végig az úton, a lap­közöket pedig kibetonozták. A 150—160 ezer forintos anyagköltséget a családok jö­vedelmükhöz mérten adták össze. Az alapozást a tanács költségvetési üzemének gépe végezte el, a darut a város országgyűlési képviselője, An­tal Imre, a Mezőgép érdi gyáregységének igazgatója bo­csátotta az öntevékeny közös­ség rendelkezésére térítés- mentesen. A Hazafias Népfront park­városi bizottsága szervezésé­ben készült út felavatásának megadták a módját a két ut­ca lakói. A nemzetiszínű sza­lagot a városi pártbizottság első titkára, Méray Tibor vágta át. Ezután az útszélen felállított bográcsban és ros­ton a Hilton Szálló szakácsa, az utcában lakó Juhász Ist­ván sütötte, főzte a vacsorát, amelyet utcabállal fejeztek be. II(Hí:in szovjet Komszomol-dele­gáció érkezik szűkebb pátriánk­ba Omszk megyéből. Ülést tart a Hazafias Népfront környezetvé­delmi bizottsága, s a savasodás élővilágra gyakorolt hatásáról tár­gyalnak. Kedden nemzetközi pedagógus­tanácskozás kezdődik Budapesten. Ugyanezek a főváros ad otthont a szocialista országok ismeretter­jesztő társulatai vezetőinek szer­vezett konferenciának. Szerdán lesz a budapesti zenei hetek nyitó hangversenye. Csütörtökön megkezdődnek az idei Ceglédi ősz eseményei. Vá­cott a malitól művészielep kiállí­tása nyűik. Nemzetközi ifjúság- DOlitikai tanácskozás lesz Budapes­ten. Pénteken tartják a Parlament­ben a fegyveres erők tiszteletére rendezendő ünnepséget. Tanévnyi­tó és diplomaiklosztó ünnepség lesz a Képzőművészeti Főiskolán. Szombaton külföldi diszdokto- rokait avatnak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ekkor van a siketek nemzet közi napja is. Vasárnap véget ér a nyári idő­számítás. Ünnepségek lesznek szerte az országban a fegyveres erők napján. árut, pénzre tesznek szert, ér­tékcikkeket, vagy kemény va­lutát visznek ki az országból. A tegnapi napon nyolcezer­ötszáz forint helyszíni bírsá­golásra, 11 valuta és 1 devi­za szabálysértési feljelentésre került sor az akció keretében. K. T. I. A képeken: a cím fölött balra: al­ku a szatyor tartalmára. Jobbra: forrasztópákát és más műszaki árut takar a csomagtartó teteje. A leltárt a rendőrség készíti cl. Lent: hongkongi kommersz vagy ahogy másként nevezik, kilós órák. Áru­sítóinak számot kell adniuk erede­téről. Veress Jenő felvételei K.CVC3 szőlő terem az iáén Kiss Bertalanná diósát kertjében is. Vala­mennyi azért most is jut belőle a vásárlóknak Ilancsovszki János felvétele Korán kelni jó, hát még ha enyhe a szeptemberi reggel, s kellemes a hajnali levegő. Tegnap ragyogó napsütésben pompázott a határ. Az akác­erdők zöldjében még alig je­lent meg néhány sárgás folt. Ha rezdül a levegő, finoman lebben a kukoricalevél. A termés többsége még lábon áll, az igazi kukoricaszüret is ezután kezdődik. A rigó vi­szont teljes joggal fütyüli a régi nótát, hogy érik a dió, fiú. Ez így igaz. Vasárnapi időtöltésnek sem rossz, nem is ritka látvány a diószüret. A vajbab haszna Fák hűvösében, napégette homokon beszélgettünk a kis­kerttulajdonosokkal, akik kö­zött megoszlanak a vélemé­nyek arról, hogy megéri vagy sem a kerttel bajlódni. — Meghívom a pincémbe, ihat nálam olyan bort, ami literenként 200 forintba kerül — mondta egy hobbikért tulajdonosa, felsorolva, hogy mibe kerül a permetezőszer, a gépkocsi üzemanyaga és a többi. Némediszölőn, a Gyál mel­letti településen Takács Mi­hályt szólítottuk meg, amint háza mellett kászálódott le a saját traktorjáról. Épp a szemközti uborkaföldet tár­csázta meg: a termés egyet­len fillért sem hozott az idén. — Viszont a vajbab — mu­tatott egy kis darab táblára, ami nem lehet több 60 négy­szögölnél — meghozta az öt­A piac jótékony funkciója mellett ugyanis sok az illegá­lisan kereskedő s a gyanús eredetű áru. Az ellenőrzés há­lóján azért nem mindenki tud átbújni. A piac melletti álta­lános iskolában ezen a napon a könnyű keresetre vadászó felnőttek tanultak, s tantár­gyuk a tisztesség volt. Ide került a pár perccel korábban még 10 ezerért kí­nált Sanyo' rádió-magnetofon, az elektromos villanyfúró, s több tucat bóvli kvarcóra. Kattogtak az írógépek, ké­szültek a jegyzőkönyvek. Egy fiatal férfi, oscilloskópot árult 3 ezerért. Az iskolában azt állította, hogy vette 1800-ért. — Mire kellett volna? — A munkámhoz. — Mi a foglalkozása? — Takarító — hangzott a válasz, s egy ideig nem akar­ta eláruLni, hol parkolt le a gépkocsijával. Harminc körüli külföldi hölgy aranygyűrűket árult. Szakértők dolga lesz valódi­ságukat megállapítani, s ezt teszik majd egy férfi hasonló árujával is. Hiszékeny áldozat mindig akad a számukra. — Leszázalékolt, szívbeteg va­gyok, mondta könnyek között a hölgy, segíteni akartam ma­K rumpliszedés közben állandóan a szá­mítógépre gondoltam. Hol szedtem a krumplit? Nem a konyha- vagy hobbi­kertben. Egy országos hírű gazdaság ha­talmas tábláján. A termelőszövetkezet, sok társához hasonlóan, szedd magad ak­ciót hirdetett, mire útrakelt a fél megye, sőt még Nógrádból is jöttek a népek. Ha nem tudom, messziről vásárnak hihettem volna a sokadalmat, a rengeteg autót. Kö­zelebb menve ért aztán a nagy meglepe­tés. Több száz ember, felnőttek és gyere­kek a tíz körmükkel bányászták elő a gumókat. Mint az ősvilágban, amikor még nem ismerték a kapát. Szerencsé­jükre homokba ültették a burgonyát, bak­hátakra. föltehetően a gépi betakarítás miatt. Ha már említettem, volt két gép is. Időnként végigszáguldottak a sorokon, ott, ahol előzőleg a turkálók kiszedtek a krumplit. Álmomban sem hittem volna, hogy bé­kés időkben a két kezemmel kaDarom ki a gumókat. Ha gépem nincs is. de kapám azért akad otthon. Arról nem volt szó, hogy ki-ki hozzon magával kapát. Azt mondták, a gép után szedhetjük. Túrtam a bakhátakat, hallgattam a fi­nom kezű bakfisok nyafogását, hogy mi lesz a körmükkel, a felügyelők szitkozó- dását, sőt fenyegetését: legközelebb dró­tot fognak kifeszíteni, amelyikbe áramot vezetnek, .ne mehessenek a turkálók to­vább a megengedettnél. (Közbevetőleg: mindig különös örömmel tölt cl, ha olyan helyre hívnak, ahol nem jól szervezik meg a munkát, s akkor még nekik áll följebb.) Döntögettem a bakhátakat, túrtam ki a krumplit, s folyton a számítógép motosz­kált a fejemben. A minden esti kompu­ter a televízióban. Alig múlik el nap, hogy ne pörkölnének ránk. Mi lesz velünk, ha nem tanulunk meg számítógépen számí­tani. Mennyi csodát láttunk már a tévé­ben: számítógéppel vezérelt gépeket, üze­meket, gyárakat. Tudunk számítógépes te­héntartásról, arról nem kevésbé, hogy a népgazdaságban napról napra újabb terü­leteket hódít meg a komputer. Már-már arra az elhatározásra jutottam, nem halo­gatom tovább, be, kell iratkoznom vala­melyik tanfolyamra, .hogy megtanulhas­sam a Commodore nyelvét. A bakhátak döntögetéséhez nem szük­séges nagy szellemi összpontosítás. Tíz ujjam turkált, agyam szabadon tevékeny­kedett. Nem fedezett fel semmi újat, csak furcsán asszociált. A krumpliszedést meg­előző napon ültem végig egy hosszú ta­nácskozást, ahol például ilyent hallottam: ősapáink gépeivel termelik meg azokat az anyagi eszközöket a termelőszövetke­zetek melléküzemeiben, amelyekkel kor­szerűsítik az alaptevékenységet. Légkon­dicionált istállók, kombájnok, kis kompu­terek irányította egyéb gépek, kemizálás, termelési rendszerek jutottak az eszembe. Fölmerült emlékezetemben a nagy gaz­daság elnöke is, aki ugyancsak a tévében nyilatkozott arról, hogy hiánycikkeket gyártanak, kelendőket, mást nem is tehet­nek, hiszen nincs raktáruk. Miközben idáig jutottam, ismét harsant a felügyelő hangja: emberek, ne tovább, nem értik meg a szép szót! Közben megtelt a zsák, irány a mázsa. Kivártuk a sort, nem komputerizált régi­régi mérleggel megmérték a zsákmányt, s már mehettünk is fizetni, majd a kijá­rat felé, ahol puskás ember ellenőrizte a rakományt, mint a Közel-Keleten. hogy eddig oly sokszor, ezen a napon is leszállt az est. Jelentkezett a hír­adó, az aznapra rendelt számítógépes tu­dósítással. Valami üzletről volt szó, ahol ingyen működtethetjük a Commodorét. Néztem a hiányzó körmömet, s abban a boldog tudatban, hogy a téli krumpli lenn van a pincében, úgy döntöttem, még nem jelentkezem. Kör Pál A1 ezer forintját. Vagyis úgy keli ezt csinálni ezen a ho­mokon, hogy többféle nö­vényt termelni, s ha ez nem, akkor a másik sikerül. 3s!eÍ2pos a gép A’ mindehhez szakszerű ma­gyarázatot adó házigazda so­kat olvas, megadja ami a földnek jár. Vastag csövekbe nyom vizet a szivattyú, fehér sugarakat lövellnek az öntö­zőberendezések, fürdik a paprikatábla, felszabadult már a burgonya helye, érik a paradicsom, takarmánynak nő a napjainkban már ritka csicsóka. Ha nem érné meg, nem csi­nálnám — közölte a gazda. Kistermelőként a tatabányai meg a pesterzsébeti piacra jár, nagyobb tételben is köny- nyen ad el. Erik a fekete bogyójú otelló, piroslik az édes ízű szlanka. A , háromszáz négy­szögölnyi területen elvétve látszik a gyom. A . legjobb gyomirtóval: kapával véde­keznek ellene. Takács Mihály egy hektárnál is többet mű­vel, — Mikor szüretelnek? — Kell még vagy két hét. Most növekszik a szőlő cu­korfoka — mondja a gazda. Az ócsai tájvédelmi körzet­ben. öreghegyen Tóth László böngészi az érett fürtöket, kedveskedve a vele kiránduló Laci gyereknek. Fiatszáz négyszögölet bérel Itt a ta­nácstól, de szerinte nem na­gyon érdemes, öreg a szőlő, a tsz nehéz gépei gyakran belegázolnak, és ahogyan a kis traktorral érkező kát só­gor, Vígh László és Balogh Lajos, a Volánbusz gépkocsi- vezetői is erősftgetik: lassan kiveszik a szőlőtermelő ha­gyomány, mert vagy másfél évtizede bizonytalanok a ter­melők. . Kelísno a bizonyosság Nem tudják, megtarthat­ják-e az ültetvényeiket, vagy elveszi a tsz. Kellene a bi­zonyosság, hogy az emberek komolyabban foglalkozzanak velük. Kovács T. István Szezonnyitó Ráckevén Vadászok járták az erdőt / A vadászok évadnyitóján Rác- g kévén — mint az 1. oldalon je- v lentjük — népes vendégsereg z várta az ünnepi pillanatot. A házigazda tisztét betöltő Arany- j kalász Termelőszövetkezet és a j területén működő Rákóczi va- í dásztársaság mellett nyolc tár- V saság tagjai vettek részt csalá- r‘ dóstól a megnyitón. Az idény megkezdésére en­gedélyt adó beszédében Cson­ka Tibor, a Pest Megyei Ta­nács elnökhelyettese, a me­gyei vadászok intézőbizott­ságának elnöke értékelte az elmúlt vadászati idényt. Eb­ben az évben a társaságok kétharmad részénél kerül sor új intézőbizottságok megvá­lasztására, akik nagy felelős­séggel öt évig viselik tisztü­ket. Szólott a vadgazdálko­dással közvetlenül összefüggő feladatokról, hiszen a megyé­ben az egy vadászra jutó te­rület csak százötven hektár, az ideiális pedig kétszáz kö­rül lenne. Jobban kell tehát a lehetőségekkel gazdálkodni, hogy a jövőben is legyen mit kilőni. Aztán pedig a ven­dégek koronglövőversenyt és vadászheja-bemutatót iz­gulhattak végig. A családfők eközben tapasztalatcsere-va­dászaton vettek részt. Kép ós szöveg: Ilancsovszki János Ez a fácánkakas rajtavesztett — mutatja Körönömé József Az utolsó eligazítást hallgatják vadászat előtt Biztos kéz és Jó szem, és a siker nem marad cl Félár, negyedár, potomár! Ide jöjjenek emberek! Hangosan reklámozta portékáit tegnap a gváli piac árusa. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság akció alosztályával Budapest tőszomszédságába látogattunk, ahol az illegális kereskedelem felszámo­lását célző ellenőrzésre került sor. A Papp György százados, alosztály- vezető által irányított akcióban részt vettek a dabasi, a gyáli rendőrök és a nagyközség önkéntes rendőrei, valamint a helyi tanács dolgozói. Az akció részese volt Margitay István főhadnagy, a Buda környéki vám- és pénzügyőrszakasz parancsnokhelyettesc is. garnon. — Nem hat meg, sok­féle mesét találnak ki — kö­zölte Papp György Tisztázatlan eredetű dollár, színes tv, s más tárgyak ke­rültek a listákra. — A legnagyobb gondot a külföldiek kereskedése okozza — közölte Margitay István. Azzal, hogy becsempészik az Különórák a tanteremben Nem mind arany, ami fénylik A minden esti számítógép

Next

/
Thumbnails
Contents