Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
6 1985. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT ZINHAZI LEVET. A hős is ember hogy a végső lépésre mégsem képes Róma ellen? Miért emeli föl s tagadja meg a római tömeg Coriolanust, és miért veti meg ezt az ingadozó véleményű, állhatatlan tömeget a hős? Tehát amolyan történelmi oknyomozást folytat Shakespeare ebben a drámában — persze a maga korának szájíze szerint. Mert a műből az is kiviláglik, hogy Shakespearet fölöttébb érdekelte a nagy egyéniség és a tömeg kapcsolata, viszonya, a történelmet formáló hős és az általa (is) formált történelem kölcsönhatása. Jóllehet ezt annak idején kevésbé érezték hangsúlyosnak a londoni nézők, a drámában ez a ma nekünk igen izgalmas kérdés is benne foglaltatik. Erre érzett rá a Coriolanus első magyar fordítója, Petőfi Sándor is. A fordításhoz ugyan már 1847. decemberében hozzálátott, s három hónap múlva, 1848. februárjában már egy részletet is közöl belőle, 1848. májusában pedig az egész fordítást megjelenteti —, de a néppel szembekerülő néptribun tragédiájának épp 1848 nyarán, az emlékezetes szabadszállási választási kudarc nyomán, ö maga is megéli egy változatát, ha nem is Coriolanus tragikus pusztulásának mélységéig. S a nagy mű, Az apostol is kétségtelenül visel valami coriolanusi vonást. (Mellesleg; Petőfi annyira lelkesedett ezért a drámáért, hogy a kedvéért tanult meg angolul, s eredetiből fordította). A modern Coriolanus-értel- mezések persze sokféle megközelítést nyújtanak. Az egyik legérdekesebb — bár nem feltétlenül helytálló, s a színpadon is alkalmazandó — a lengyel származású, híres Shakespeare kutató, Jan Kott véleménye, aki szerint a Co- riolanusban attól a pillanattól fogva, hogy a hős áruló lesz, megváltozik a világ: Többé nem egyértelmű, nem egyetlen alapelv szerint van berendezve. A Coriolanus nem tartozik a gyakran játszott Shakespeare-drámák közé. Budapesten utoljára 1985-ben ment a Nemzetiben. Most a Katona József Színház újította fel, Székely Gábor rendezésében, Cserhalmi Györggyel a címszerepben. Milyen ez a Coriolanus? Ügy hős, hogy közben esendő ember is. Miközben valami fénsőbbséges erkölcsi maxi- malizmus vezérli, elárulja kicsinyes, könnyen dühbe jövő, rideg természetét is. És az állhatatlan római nép talán épp azért fordul ellene, mert nehezen viseli el ezt a túlzottan sokat követelő embert. Kínos és kellemetlen, ha valami folyton a jellemtelensé- günkre és ingatagságunkra figyelmeztet bennünket. Ez a Coriolanus azzal hívja ki maga ellen a sorsot, hogy elviselhetetlenül és teljesíthetetlenül sokat követel az emberektől, akik erre nem képesek, s nem is ismerik föl, hogy Coriolanusnak végül is igaza van. Ez a Coriolanus így lesz nemcsak az esendő, emberi hős tragédiája, hanem a hős nyomasztó nagyságához felnőni nem képes tömegek tragédiája is. Takács István Elkéstünk vagy sem? Számítógépek az iskolákban Mostanában sokasodnak a művelődési házakban a számítógépes tanfolyamok, s a nyáron is a számítógépes táborok aratták talán a legnagyobb sikert. Gyerekek foglaltak helyet a billentyűk előtt s boszorkányos gyorsasággal sajátították el a sokunk számára bonyolultnak tűnő gépkezelést. Pillanatok alatt tudták, hogyan kell egy- egy játékprogramot betáplálni, s közülük bizonyára nem egy, nem kettő ma már az iskolai számítógépes szakkörök tagja. A szünidei rendezvények elérték céljukat. Dr. Paris György, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatója, az iskolai számítógépes program végrehajtásának a Művelődési Minisztérium által megbízott felelőse komoly haladásról beszélt, amikor arról kérdeztük, hogyan is áll a számítógépes oktatás az iskolákban. — Az általános iskolákban ez év decemberéig egy kísérletet indítunk el. Csaknem négyezer gépet osztunk szét, tehát az alsófokú intézmények mintegy nyolc-tíz százalékában kezdődhet el a munka. Terveink szerint — a létszám függvényében — egy- egy általános iskolában három-öt számítógép lesz. Távlatokban tíz fölé kívánunk menni. Ez a program a hetedik ötéves terv folyamán valósul meg. Addigra minden iskola rendelkezik majd számítógéppel. Miután az átadások december végéig fejeződnek be, a szervezett tanulásra a második félévtől kerülhet, sor. Elkezdődött a tanárok felkészítése, s az OPI kész programmal tudja segíteni az iskolákat. Szakmai támogatást nyújt s cserébe, bizonyos feladatokat ad a kísérletben részt vevőknek. Munkájukat softwerekkel, jegyzetekkel támogatja. © Tantárgy lesz a számítógépes programozás? — Nem. Ez még a távlati elképzelések között sem szerepel. Az érdeklődő tanulók akár már első osztályosként is bekapcsolódhatnak a szakkörök tevékenységébe, de nem kívánjuk ezt rájuk kényszeríteni. Legfeljebb fakultációs tárgyként indítjuk s az ebben való részvétel teljesen önkéntes marad. O Mi a véleménye a nemrégen forgalomba került ASZ- kártyákról? Valóban meg lehet ezekkel tanulni á Basic nyelvet? — Nagyon hasznos, jó játék. Bevált még az óvodások körében is. Persze számítógép nélkül nem lehet a kezelést megtanulni, de ez a kártya fejleszti a gondolkodási és a koncentrálási készséget már önmagában is. S ha a kicsinyek csak a feladatok rendszerbe szedését tanulják meg, az már önmagában eredmény. O Sokat hallottunk, olvastunk arról, hogy Nyugaton a számítógép már elengedhetetlen része az iskolai oktatásnak. Nem gondolja, hogy egy kicsit elkéstünk? — Azok, akik ilyen irányú nyugati tapasztalataikról szólnak, általában értelmiségi körökben mozogtak az idegen országban. Innen ered ez a Iskoiánként már kettő-négy számítógép működik, s ez 20—25 ezer gyereknek teszi lehetővé a pragramozás alapjainak megtanulását. Earcza Zsolt felvétele Nemzetközi pályázat Gyermekművészet Magyar gyermekek munkáit is várják arra a nemzetközi gyermekművészeti pályázatra, amelyet — megalakulásának 20. évfordulója alkalmából — a római Nemzetközi Gyermekművészeti Központ hirdetett meg. A pályázat célja a gyermeki alkotótevékenység kibontakoztatása, az öt világrész kulturális tradícióinak bemutatása. A pályázaton részt vehet minden 3—15 éves korú gyermek, szabadon választott méretben és technikával készített rajzokkal, grafikákkal, festményekkel, szobrokkal, modellekkel, fotókkal és textilekkel. Az alkotásokhoz csatolni kell angol nyelven a mű címét, a beküldő nevét, születési évét, nemét, pontos lakcímét, iskolája vagy óvodája címét, és írásos tanári, illetve intézményi igazolást arról, hogy a gyermek a munkát önállóan készítette. Az alkotásokat október 15-ig várják az Országos Pedagógiai Intézet esztétikai osztályára. A hazai zsűri által elbírált munkákat Rómában nemzetközi zsűri értékeli majd, amelynek elnöke Henry Moore szobrászművész lesz. Az elfogadott alkotásokat kiállításon mutatják be, amelyet 11 országban, köztük hazánkban is láthat majd a közönség. A kiállításokból befolyt összeget egy csecsemővédelmi, valamint a természeti csapások által sújtott területek lakosait megsegítő pénzügyi alap támogatására kívánják fordítani. Közös produkció Az élet muzsikája Palásthy György Az élet muzsikája című magyar—szovjet együttműködéssel készített filmjének bemutató, előadását tartották Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A produkció — amelyet először a XIV. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon vetítettek — Kálmán Imrének, az operettkirálynak az életét dolgozza fel. ■ Coriolanus egyik jelenetében n Nem is oly rég, a sematikus irodalom fénykorában, úgy az 50-es évek legelején, egy valamirevaló drámai hős természetesen félisten volt. Félelem és gáncs nélküli lovagja a termelésnek, a munkaversenynek, s a betolakodó' ellenség elleni küzdelemnek. Meg nem ingott sem a közéletben, sem a magánéletben. Mindig tudta, merre kell haladnia, s hogy merről fújnak a jó szelek. Pontosan fizette a szakszervezeti tagdíjat, s átnevelte a kispolgári allűröket (sőt csökevénye- ket) hurcoló szerelmesét, feleségét, anyját, apját, szaktársait, a művezetőt és az üdülési felelőst, hogy ők is olyan makulátlan erkölcsű, ízig-vé- rig haladó, a ragyogó jövőbe egyvégtében és pislogás nélkül csillogó szemekkel tekintő hősök legyenek, mint ő. Könyvben, filmben, színdarabban naponta találkoztunk ilyen hősökkel. Az életben ritkábban. Az életben ugyanis az effajta hősi magatártások nem találhatók a maguk vegytiszta formájában. Valamikor régen, pár ezer esztendeje, a nagy eposzok és a nagy drámák írói már tudták ezt. Homérosz hősei az Iliászban vagy az Odüsszeiában éppoly esendő emberek, mint a klasszikus görög drámák olykor valóban félisteni származású hősei. Sőt, maguk a görög istenek is esendők, s ép- : pen úgy torzsalkodnak, veszekednek, féltékenykednek, irigykednek, gonoszkodnak, bosszút állnak és fondorkod- nak, mint az emberek. Ám ha nem ilyenek lennének, kit érdekelne a sorsuk? A színtiszta tökély idegesítő, unal- más és érdektelen. Néha egyenesen ellenérzést kelt. Vajon nem utáltuk-e szívből az osztály örök eminens diákját, a folytonos bezzeg példaképet? Lehet, hogy kitűnő volt, s mintadiák, de már a puszta létével felborzolta az idegeinket. A történelem teli hatalmasabbnál hatalmasabb hősi alakokkal. Nagyságuk néha valóban nyomasztó, de nyomban emberi méretűvé, felfog- hatóvá és megérthetövé vál- , nak, ha kiderül róluk valami , apró emberi gyöngeség, amit esetleg nem is titkolnak. Nem ; olyasmi, amitől közönségessé válnak, nem hálószoba-intimitások vagy orvosi rendelőbe illő problémák, hanem ; karakterbeli, etikai gyönge- ségek. Szóval olyasmik, amiktől ők is esendővé, sebezhetővé válnak, s mert ilyenek, éppen ettől lesznek még nagyobb alakok. Hiszen meg kell küzdeniük a gyöngesé- geikkel, le kell győzni önmagukat is — és sokak sze- rjnt ennél nincs nehezebb feladat. Ha Ilyen esendő, s mégis nagyszerű hősöket keresgélünk a drámairodalomban, Shakespeare-nél tucatjával találunk (ilyeneket is — tehetjük hozzá, mert hogy az ő harminchét drámájából szépen összeállítható egy komplett tipológiai és karakteroló- giai kézikönyv). E hősök közt is az egyik legkülönösebb a római Coriolanus, a gőgös néptribun, aki sértettségében, s a római néppel való elégedetlenségében Róma árulója lesz, majd szinte tudatosan a rómaiak kezére adja magát. Plutarkhosz görög történetíró a Párhuzamos életrajzokban dolgozta föl (mások életrajzával együtt) Coriolanus történetét. Shakespeare tőle vette át a sztorit, s a figurákat. Ám, mint valamennyi olyan esetben, amikor pontosan ismerjük valamely drámája, vígjátéka, tragédiája forrásait, most is megfigyelhetjük, mennyire csak alapnak, kiindulópontnak tekintette az eredeti művet, öt elsősorban az izgatta, miért fordulhat elő, hogy egy vitathatatlanul hazaszerető hős mégis áruló lesz. Miért fordul Róma s a rómaiak ellen? Miért áll a volszkok táborába, ha ? ztán mégsem tart ki mellet- ük, illetve úgy tart velük, rejlik, hogy mit hogyan lehet racionálisabban megoldani. Emberi oldalról pedig: a gyerek és a tanár a szakkörben és a tanórákon együtt dolgozik. Közelebb kerülnek egymáshoz, nehezebb feladatok megoldására ösztönzik egymást. Számos példa van arra, hogy passzív diák válik aktívvá és közepes képességű osillogtat meg nem várt eredményeket. Tehát a középiskolákban nagy változás indult el, de most jön a neheze: meg kell nézni a számítógép alkalmazásának oktatási előnyeit és hátrányait. A tény, hogy például a TTK-n jóformán nem kell Basic nyelvet tanítani, az általános iskolai oktatás belépésével majd a középiskolában is megjelenik. Még egy érdekes lehetőség van: a mozgás- és látássérültek bekapcsolása a számító- gépes oktatásba. Fölvettük a kapcsolatot a Vakok és Gyen- gijnlátók Intézetével. Biztosítunk számukra gépeket, meg tudjuk őket tanítani használatukra. Emberibb életre nyílik így módjuk, akárcsak azoknak a mozgásérülteknek, akik a lakáshoz vannak kötve. Körmendi Zsuzsa bátran mondhatom — hamis kép. Nemrégen Svájcban jártam, egy olyan iskolában, ahol háromezer gyerek tanul alsó-, illetve középfokon. Itt tanít az a tanár, aki a Pascal nyelvet kitalálta. S mégis, a diákok közül mindössze háromszázan jutnak a számítógép közelébe — azok, akik informatikával is foglalkoznak. Angliában például az állam egyetlen gépet vásárolt az iskoláknak. A többit — nem mindenütt — a fenntartó szervtől kapták. Az USA- ban is található nem egy olyan egyetem, ahol egyáltalán nincs számítógép. Egyszóval: reálisan kell szemlélni a világot. Az értelmiség még nem az egész ország. Nálunk pedig most nagy divat az oktatás hatékonyságával foglalkozni. Ha hiszi, ha nem, a szocialista országok közül mi vagyunk a legjobb helyzetben az iskolai számító- gépes program megvalósítása szempontjából. © S mit hoz az előrelépésben a közeli jövő? — Ha az Állami Tervbizottság jóváhagyja az elektro- nizációs programot, sokat nyer ezzel az oktatásügy. Azután már csakis rajtunk múlik, mit hozunk ki ebből. Mindenesetre nem biztos, hogy a hagyományos módszerek bizonyulnak célravezetőnek. Ügy érzem, szerencsés volt az iskolákat bekapcsolni a számítógépes programba. Nemcsak a tanulás miatt — ugyanis egészséges mozgást eredményezett az oktatási intézményeken kívül a kereskedelemben és az iparban is. A kisdiákokat pedig segíti abban a számítógép, hogy megtanulják a feladatokat fölismerni, a megoldást átgondolni s a logikai vázat közölni a géppel. Ennek a szemléletnek a kialakulása, elterjedése a döntő, hiszen nem cél, hogy mindenki programozó legyen. © Ml a helyzet a középiskolákban? — Ez év végére mindenütt két számítógép lesz, de az intézmények tizenöt-húsz százalékában már hét © Milyen konkrét eredményekről adhat számot? — Iskolánként kettő-négy szakkör működik, s mintegy 20—25 ezer gyerek tanult meg kényszer nélkül programozni. A felvételiknél igen jók a tapasztalatok, mert aki például a Kandó Kálmán főiskolára az ipar szakra vagy a Műszaki Egyetemre jelentkezett, az mind foglalkozott a Basic nyelvvel, s gyakorlatilag erre már ném kell őket megtanítani. Egyébként a számítógépet üzemeltetni lehet anélkül, hogy valaki programot tudna írni. Használatához elég mintegy ötven szót megtanulni. Az első év eredményes volt; 25 ezer programot adtunk el, s bebizonyosodott, hogy a tanításnál a rendszerező programok nagyon hasznosak. Bonyolult rendszereket lehet modell formájában megtanulni. Ha például a gazdaságban eldöntik, hogy egy százalékkal emelik a borsó árát, a gép ki tudja számítani, hogy ez az egy százalék hol mindenütt jelenik meg, s hol, milyen vonzatai vannak. Magyarul: a jelentősége abban lőhazától való elszakadás élményét. NÉHA KÉNYELMETLEN, kellemetlen a múlttá, szembesülni, még akkor is, ha tudjuk: meg keli tennünk! Nagy István riportműsora orvul és kíméletlenül billentette ki a hallgatót hétköznapi belenyugvásaiból, kicsinyke élvezeteiből. Amikor a fél ország a tévéközvetítés jóvoltából elmerült a kupaszerda izgalmaiban, gyönyörködött a labdarúgás szépségeiben, akkor került adásba a rádió miskolci stúdiójának Kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk című műsora. Ráadásul az URH-sávon, a 3. programban. Gyanítom, kevesen lehettek fül tanúi. Ám aki valamilyen okból nyitva felejtette készülékét, s csak két mondatot sikerült elkapnia, azt bizonyára lebilincselte az adás. Mert az elhangzott riportok annyira izgalmasak, torokszorítóak voltak, hogy le kellett ülni, végig kellett hallgatni. Sokan kint maradtak a másfél millióból, de ugyancsak sokakat hazahúzott a szívük az otthonhoz, az óhazához. Voltak, akik szép kis summát gyűjtöttek az összerakott centekből, dollárokból, itthon házat, földét vettek, mint például a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei dollártanyaiak. De a megye más falvaiban is szép számmal élnek az egykori amerikások és leszármazottaik. Nagy István őket szólaltatta meg. A MŰSOR nemcsak a két világháború közötti hazai és amerikai viszonyokról adott hiteles képet, hanem arról is, hogyan élnek, mit gondolnak ma azok az emberek, akiknek a sorsát befolyásolta, átalakította ez az újkori népvándorlás. Sajnos már egyre kevesebben vannak közöttünk. K. L. DOLLARTANYA. Itthon máshogy kék az ég, máshogy zöld a fű — mondta Ottilia néni —, akivel családunk rokonságban állott — amikor 10 évvel ezelőtt először és sajnos utoljára látogatott vissza szülőhazájába. ö is amerikás, jobban mondva kanadai magvar, mint ahogy lengyel származású férje, Alex bácsi is a két világháború közötti nép- vándorlás szenvedő alanya volt. Mert egyikük sem jószántából, kalandvágyból indult el az ígéret földjére. Ottilia néni nevelőnő volt egy zsidó családnál, s a harmincas években velük hagyta el az országot, vándorolt ki Angliába. Későbbi társa az első világháborúban vesztette el szeretteit, s hitehagyottan érkezett az új világba. A második világháború idején Londonban találkoztak. Alex bácsi, mint az amerikai hadsereg katonája, Ottilia néni pedig, mint a német repülőbombák pusztítását lokalizáló helyi tűzoltóság alkalmazottja vívta meg saját háborúját. Később Kanadában telepedtek le, túrták a földet, farme- reskedtek. Amikor Budapesten töltöttek két hetet, nemcsak a várost, hanem a piacokat is járták. Ottilia néni már nem tudta volna elhagyni Kanadát, de még egyszer látni akarta Magyarországot, mielőtt meghal. Jól számította ' ki az idejét, mert nem sokkal utána szomorú hírt hozott a < postás. A gyászév végét Alex bácsi sem érte meg. Rágondolni is rossz, hogy hány ilyen történetet, hány ilyen sorsot Drodukált Közép-Kelet-Euró- oa történelme: családok szakadtak szét, életek mentek tönkre. A lényeg szempontjából teljesen mindegy, hogy ki. ! mire vitte idegen földön, mert bárhogy is alakult soruk, at- ‘ tó! még a tény tény marad: : szörnyű lehet megélni a szü-
