Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-20 / 221. szám
1985. SZEPTEMBER 20., FENTEK ICES ZI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Fegy, liszt harmat, üzemköltség A gyümölcsexport fékjei Kevés az anyag, több a költség Nem kis izgalommal szurkolunk ezen a nyáron az élelmiszeripari üzemeknek. Érdekeltek vagyunk abban, hogy jó eredményt érjenek el, teljesítsék exportterveiket. Izgulunk azért is, hogy minél kisebb rezsiköltséggel termelhessék meg a hazai piac szükségleteit. Hiszen, ha nő a költség, attól tarthat a fogyasztó, hogy emelkedik az ár is. A legkritikusabb helyzet a gyümölcsfronton tapasztalható. A Magyar Hűtőipar Dunakeszi Gyára féléves adatai közül arról értesülhetünk, hogy a gyümölcsbeszerzési tervet a szamóca kivételével sikerült teljesítenünk. Az idei bő málnatermés alapján azt gondolhatnánk, /ezen a téren is a lehető legjobb a helyzet. Ha nem is nagyon rossz, azért nem is gondtalan a hűtőháziak dolga. A málna minősége a korábbi évekhez képest romlott, s a beszállított mennyiségnek csak az 55 százaléka volt gurulós minőségű. Ebből az kö- vétkezik, hogy több élőmunkával, nagyobb költséggel tudják az exportterveket teljesíteni. Igaz, így is kiment az országból június 30-ig 46 vagon málna, s ez már az éves terv 46 százalékát jelenti. Napjainkban a továbbiakért folyik a küzdelem, hiszen nemcsak málnát kell eladni. Többek között sárgabarack, lecsó, gyalult tök is sze,- repeinek az újabb választékban. Régen volt ilyen esztendőnk — mondta Szánti Imréné, a Dunakeszi Konzervgyár főkönyvelője, akitől az iránt érdeklődtünk, hogy az elmúlt hónapok alatt hogyan változtak az eredmények. A félévben ugyanis a tervezett nyersanyagnak csak a 30 százalékát tudták felvásárolni. A tőkésexport teljesítési aránya 93 százalék volt. Bár a dollárbevétel és a belföldi értékesítés arányai bizonyos mértékig meghaladták a tervezettet. A költségek nőttek azáltal, hogy a nyersanyagot messzebbről kellett szállítani, s a tervezett nyereségnél kilencmillió forinttal kevesebbet könyvelhettek el a félévben. — Ha nő a rezsi, nő az ár is? — Valószínű, de még nem döntöttünk — válaszolta a főkönyvelőnő, aki elmondta, hogy náluk is megpróbálták a hiányzó nyersanyagokat másokkal helyettesíteni, de a nagy uborkahiány érzékeny veszteségeket okozott, s a tőkéspiacon is naponta változik a helyzet, az éves eredmény- tervet sem biztos, hogy sikerül teljesíteni. Boüipuüntantól a beszélő vonatig Évtizedekig szőtt erős szálak Az igazgatói szoba tárgyaló- asztala mellett olyan emberek foglalnak helyet, akikről igazán hízelgés nélkül elmondhatják a MÁV Dunakeszi Járműjavítóban, hogy nélkülük szegényebb lesz a gyár. A háború utáni újrakezdés, a magyar ipar, a gyár fejlődési korszakainak sok-sok tapasztalatát viszik magukkal: nemzedékeket tanítottak, az 1982-ig itt — általuk is — készült személykocsik jelenleg az •országos forgalom kétharmadát teszik ki. Részük van a nyugdíjas éveiket most kezdőknek az idei félév kiemelkedő eredményeiben is. Sikeres esztendő Futballmérkőzésen szokás azt mondani, ha sok góllal vezet a csapat, hogy a mérkőzést már el sem lehet veszíteni. Nyereségtervét jóyal a kétszáz százalék fölött teljesítette az üzem. Csökkentették az önköltséget, a tervezettnél többet, jobban dolgoztak az emberek. Gyepessy Ferenc főmérnök azért nem örül annak, ha túl sokat emlegetik ezt a bűvös számot, mert szerinte minden viszonyítás kérdése, más mutatókat is értékelni kell. Az viszont igaz, hogy a lényeg nem sokat változik. Tiszteletben tartva a helyi önállóságot A régió közös vonásai Lokálpatrióta-örömmel so- rolgatta nemrég valaki, hogy milyen rangbéli változásokon ment át Dunakeszi alig több mint másfél évtized alatt. Községből nagyközség lett, aztán város. Másfél év óta, a járások megszűnése után pedig körzetközpont. Igaz, ez a státus nem azonos a volt járási székhelyekével, hiszen azok megszüntetésének célja éppen a községek önállóságának növelése, a megyei irányítás közvetlenebbé tétele volt. Az is tény; sok minden hiányzik még, amire egy vonzáskörzet központjában szükség lehne, s egyre-másra még sokáig várni kell. A kereskedelmi intézmények egy része Társadalmi bizottság alakült Az alkoholizmus ellen Az alkoholizmus okai, mint tudjuk, sokfélék. A lejtőn könnyű elindulni, de nehéz megállni. Kiváltó lehet a rossz társaság, bajok vélt orvoslása, hiányos műveltség, szakmai ártalom, de pontosan nehéz kimutatni, hogy egyénenként kit mi térített az útra! Még nehezebb meggyógyítani a családot, környezetet tönkretevő, megbotránkoztató beteget. Bonyolult tevékenység, amelyet társadalmi segítség nélkül nem tudnak elvégezni az állami intézmények, hiszen minden ember más bá- --násmódot igények A magyarországi helyzet szükségessé tette az alkoholizmus elleni küzdelem fokozását, s erről 1983-ban a Minisztertanács is határozott. Megalakult a megyei alkoholizmus elleni bizottság is, melyei, követtek a városiak. ' A közelmúltban a városi tanács végrehajtó bizottsága is megvizsgálta a témát, s úgy döntött, hogy a város állami, politikai és társadalmi szervezeteiben és üzemekben dolgozó, hozzáértő, a jó ügyért cselekedni kész személyeket kér fel erre a sok fáradságot, türelmet igénylő feladatra. Ki az alkoholista, mi az alkoholizmus? Sok kérdés vár áttekintésre, s a tennivalói: nem általában, hanem itt és most konkrétan várnak a bizottságra. Arra, hogy milyen szakértelmet, hatáskört követel ez a munka, már a testület tagjainak foglalkozásából t, következtethetünk. Az elnöki posztra Villási László, a városi tanács elnök- helyettese került. A1 elnök dr. Sipos Kornél, az Ideggondozó Intézet vezető főorvosa. Titkár Juhász Józsefné, a tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetője. Rajtuk kívül még tíz bizottsági tag segíti a munkát még a Váci Afész, a szolgáltatásoké a váci Dunakanyar Vegyesipari Szolgáltató Szövetkezet irányítása alá tartozik, a másik vonzáskörzet központjában működik a kórház, a mentőállomás. Ám fejlődik az üzlethálózat, van már a városnak idegenforgalmi hi*' vatala, irodát nyitott a földhivatal, kirendeltséget a KÖJÁL, s más dolgokban is segítségére siethet két szomszédjának Dunakeszi városa. A közigazgatási munka stílusváltását követően ma inkább segítségről, együttműködésről beszélnek a területi hatáskört is gyakorló szakemberek, akik messzemenően tiszteletben tartják a helyi önállóságot. Ügy látszik, hogy a közös munkában egyre több tapasztalatra tesznek szert. Amint azt a tanács végrehajtó bizottsága is megállapította, meg tudnak birkózni az új feladatokkal. Egy tájegységben mindig megvannak a közös vonások, az összefogás természetes feltételei. A közművelődés, a sport is kínál erre sok lehetőséget, de különösen az egészségügy intézményei működhetnek így színvonalasabban, hatékonyabban. Az új szakorvosi rendelő építése már a körzet lakosságát is szolgálja majd. Az idősebbeknek oroszlánrészük van abban, hogy a kényes munkákat gyakran bízzák dunakesziekre a MÁV vezetői. Az Esti Hírlap megírta, hogy a villamosmotor rövid szerelvények az úgynevezett „beszélő vonat” gyártásában rájuk is számítanak. Erről azért még korai beszélni — mondja a főmérnök, viszont elújságolja, hogy noha itt jobbára csak javításokkal foglalkoznak, egyedi gyártásra azért gyakran kerül sor. Most például készül egy emelt komfortéi szalonkocsi, mely előreláthatólag a Tokaj-expresszhez csatolva közlekedik. Út közben külön szolgáltatásokkal, persze külön, drágább viteldíjért is. Visszatekintve Negyedszázadot, vagy annál is többet töltöttek el sokan a járműjavítóban, s azt, hogy érdemes volt vasúti üzemben munkát vállalni, többen bizonygatják. Ide tartozik az is, hogy akad, aki az idén nagyon kedvezményesen utazta végig fél Európát. Váradi Jenő kerek négy évtizedig dolgozott itt járműlakatosként, majd 1957-ben az üzembe kihelyezett technikumban szerzétt bizonyítványt. — Azért jobban is megfizethetnék a műszakiakat. — jegyzi meg kimondva azt, amit aktív korában is hangoztatott —, apám is itt dolgozott, aki ha látná a mai üzemet csodálkozna azon, hogy milyen nagyot változtak itt a körülmények. Az alvázlakatos keze odafagyott a hideg vashoz a régi teleken. Szentesi Benjámin 1978-ban állt be a gyári gárdába, amikor a Békés, megyei Vésztőről jde költözött Most már itt él a család, ők is dunakesziek. Schaffer Mihály is lakatos volt, s legalább száz fiatal nőtt fel a keze alatt, ö is ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a háború után közlekedő, népiesen bocipullmannak nevezett vagonoktól kezdve az elegáns kocsik gyártásáig mindenben részt vett. — Az alvázasok műhelyét büntetőtábornak nevezték — meséli. — Faküllős kocsikon szállítottuk az anyagot, s valóban sokat fagyoskodtunk. — Gyakran tengeralattjárón jött Kisorosziból — szól közbe tréfásan Dobrovics István, a pártbizottság titkára —, a szentendrei szigetcsúcsról télen valóban nehéz a közlekedés, vagy az oda visszatérés. Aki ott lakik, gyakran kényszerül ilyenkor a munkásszállón aludni. Dolgozni jó — Bizakodva tekintünk előttünk álló hónapok elé mondja Gyepessy Ferenc tartjuk a félévben elért ered ményeket. Igaz, sok poszton hiányzik a munkáskéz, amit gmk-kal pótolunk. A biztonságérzet nem alaptalan, s megerősítéséhez a most elköszönök is hozzájárul tak munkaszeretetükkel. Érdemes odafigyelni arra, amit erről mond Pál Andrásné, a galvanizáló üzem volt betanított munkása. — Az egyszerű vasból gyönyörű kilincset csináltam. Aki a munkát szereti, az jól érzi itt magát. Ha utazom egy vonaton, nézem a fülkét, felfedezem rajta a tárgyakat, berendezéseket, s azt mondom magamnak; ezt is én csináltam, azt is én csináltam. Ha munka van, nehéz súlyokat cipelünk, de úgy eltelik a nyolc óra, hogy az ember észre sem veszi. Én a textiliparban kezdtem, voltam fonónő is. Sok gondot okozott nekem a három műszak, hiszen egyedül neveltem a gyerekeket. Itt kellett volna kezdenem. Amikor a nyugdíjasok elköszönnek, mindig, mindenki megfogadja, hogy o búcsú nem örökre szól. Vajon bízhatnak-e ebben a most távozók is? Ahol erősebb a kötődés, ott nem szakadnak el az évtizedeken át szőtt erős szálak. Tervek és források A természeti környezet, az építészeti látnivalók és az irodalmi emlékhelyek vonzzák Fótra a látogatókat. A műemlékvédelem megyei tervében a nagyközség római katolikus templomának állag- védelme is szerepel, amely részben központi támogatásból. részben az egvház saját anyagi forrásaiból történik. Támogatást kap a tanács a Fáy présházat és a Vörösmarty kunyhót megóvó karbantartáshoz is. A hetedik ötéves terv idején lehetőséget teremtenek arra. hogy a település leendő központjában felépüljön az új tanácsháza, mert a jelenlegi már szűknek bizonyul a közigazgatás megnövekedett feladatai, az ügyfél- forgalom miatt. Az új épületben kap helyet a tervek szerint az önkéntes tűzoltóság és a rendőrség körzeti megbízottja is. A régi tanácsháza sorsáról az elképzelés szerint később döntenének. A változatok között szanálás is szerepel, melyet községrendezési szempontok és a ház kora. állapota indokolna. Más változatok szerint arra is kínálkozik lehetőség. hogy bérbe adják valamilyen intézményeknek. Egy ideig például még jól szolgálhatná a helység kereskedelmi céljait. Megoldásra vár a községi könyvtár körülményeinek jobbá tétele is. A jelenleginek alapterülete kicsiny, a helyiség zsúfolt, nehéz a szolgáltatások színvonalát emelni. Szellő, fény, őszi déri Váratlan találkozás A kutya megkötve ugat, a macska viszont mozdulatlanul szemlélődik a kukoricagóré lépcsőjén fekve. Szőlőlugas levelét billegeti a gyenge fuvallat, kora őszi fény melengeti a Bródy Sándor utca homokját. Mintha nem is városbán, V úásúti fővonal mentén állna ez a kis ház, hanem valahol a végtelen nagy Alföld falvaktól is távol eső tanyája lenne. Békés, nyugalmas az udvar, pedig a csiszológép zúg benne, s felkelti a kíváncsiságot: hogy mit csinálhat az az idős ember? Vékony vascsövek sorakoznak egymás mellett, ragyogó feketére festve, s úgy hatnak, hegyes, háromszög alakú lándzsavégükkel, mint a templomi orgona sípjai. Művészi munka biztosan. A mesterség művelőjének nem lehetnek filléres gondjai. A cégtábla mindenesetre meglepő: Aranyi Sándor asztalosmester. Aki az udvaron szorgoskodik, szintén e név viselője, csakhogy nem asztalos, hanem a 73 éves apa, a Mechanikai Laboratórium egykori kertésze. — Hol tanulta ezt a mesterséget? — Nem voltam én vasműves — válaszolja kék kötényét lesimítva. — A fiam tervezte meg, a csöveket pillanatvágóval daraboltuk szét. Hegeszteni mást kértünk, hiszen nagyon sok darabból épül fel az új kerítés. — Mibe kerül majd? — Az ilyesminek nincs Ara. Nem pénzért csináljuk. Egy most beépülő telken állítjuk fel. — Mitől ilyen ragyogó feketék a csőoszlopok? — Kátránnyal festettem. — Nem fárasztó a munka? — Meg-mégAllok, pihenek, • de nagyon szeretem csinálni. Szép, örül neki az ember, ha elkészül vele. Megszokhattuk már, hogy ebben a városban keverednek a tájszólások. Sokan leltek otthonra más vidékekről ide érkezők. Aranyi Sándor beszéde is elárulja, hogy messze vidék szülötte, 23 évvel ezelőtt érkezett ide, a tiszántúli Füzesgyarmatról, s alakította, formálta azóta a maga otthonát. Firtatnám tovább a vasmívesség eredetét, azt, hogy honnét ez a képessége? A válaszból azonban csak az derül ki, hogy parasztember volt, gazdálkodott. Talán olyan gazdaember, aki ráért mindenféle dolgok megfigyelésére — gondolom. ■— Nekünk már csak akkor volt földünk, amikor osztottak — válaszolja kérdezetie- nül. — Azelőtt mi szegény emberek voltunk. Azelőtt. Vagyis a földosztás minőségi változást jelentett a számára, s újabbat eztán az, hogy itt, a pesti síkságon otthonra lelt. Teljes lét- biztonsággal a háta mögött, nagy nyugalommal szépmíve«-- kedik, csodákat teremt. Körötte érik a szőlő, kezében zúg a csiszológép. Péntektől péntekig fsagy erőkkel Jövő héttől a Dunakeszin dolgozó útépítő vállalatoknak szurkolunk. Megvolt az utolsó kooperációs tárgyalás. Szeptember 30- ra ígérik; indulhat ) forgalom a kettes főúton. Úgy legyen. — Jól sikerült. Sok résztvevője volt az elmúlt hét szombatján a gondosan előkészített lakótelepi sportnapnak. A már hagyományos városi sportnapot 28-án rendezik meg Fót, Göd, Dunakeszi fiataljainak, a Vasutas sporttelepen. — Csikóárverés. Három- százezer forint volt a legalacsonyabb, egymillió a legmagasabb kikiáltási ár a Lósport Vállalat 12-én megtartott árverésén. A legdrágább csikók Csehszlovákiába kerültek. — Díjkiosztás. A kertba- rátklub Huba utca 6. sz. alatti székházában szombaton 17 órakor kiosztják az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon részt vett kertbarátok jutalmait. A klubtagok küldöttsége a jövő hét végén Csehszlovákiába utazik, hogy visszaadja a királyhelmeci kertbarátok nyári látogatását. — Az első nap. Pályakezdő fiatalokat köszöntött tegnap a Mechanikai Laboratórium vezetősége munkába állásuk első napja alkalmából. — Orvosi ügyelet. Helye: Dunakeszi. Bem u. 17. Telefon: 41-902. Péntek: dr. Gó- guez Attila. Szombat: dr. Kerti Ottó. Vasárnap: dr. Lengyel Gáspár. Hétfő: dr. örményi László. Kedd: dr. Kerti Ottó. Szerda: dr. Gógucz Attila. Csütörtök: dr. Kovásznál Éva. Az oldalt összeállította: Kovács T. István Fotó: Hancsovszkl János
