Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-20 / 221. szám

0

rszágos méretű párbeszéd idejét éljük a szakszervezetek XXV. kongresszusára való készülődés jegyében. Pest megye- szerte e mozgalomnak 240 ezer tagja voksol azokra, akikbe bizalmát veti. Az eddigi csoportgyűléseken, a most kezdődő választói értekezleteken számot adtak, számot adnak arról, miként teljesítette küldetését a szakszervezet, s sorra veszik a gondokat, a belőlük fakadó teendőket.

Munkatársaink az események nyomába eredtek, beszéltek szervezett dolgozókkal, tisztségviselőkkel, ahol szívesen látták őket, részt vettek a kollektívák életének e mozgalmas és izgalmas rendezvényein. A beszélgetések, tudósítások, cikkek az MGM diósdi gyárában, a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál, egy budakeszi iskolában s a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál készültek.

A BIZALMAT MEG KELL SZOLGÁLNI

Vüa a munkahelyi rendről

Köszöni, jól érzi magát

Már szállingóznak az emberek a gyűrűköszörű üzem étkező termébe. Márton Antal- né is az elsők között van. Megszokta, hogy kiáll és beszél — most mégis lámpalázas. Ugyanis a Magyar Gür- dülőcsapágy Művek kilencszázas létszámú diósdi gyára gyűrűköszörű üzemének kollektívája előtt kell beszámolnia bizalmi tevékenységéről.

— Amíg társai összejönnek, szóljon pár szót magáról — kérem.

— Tizenhét éve dolgozom a műveknél. Amikor férjhez mentem, áthelyezésem kértem Debrecenből a diósdi gyárba, ahol férjem tizenöt évet eltöltött, már.

— Űj emberként mindjárt megbízatást vállalt?

— Nem számítottam új embernek. Korábban hét hónapig dolgoztam ebben az üzemben' — kiküldetésben.

Szinte mind ugyanazok vannak itt most is. mint akkor.

— Mi a legnehezebb feladat?

— A béremelés — vágja rá. — Amikor kevés pénzt kell sokfelé osztani.

Lévai Péter művezető lép be az ajtón. — Nem kell félteni a Katit! — int felé barátságosan.

összegyűltek a munkatársak. Akad közöttük ősz hajú és majdnem kislány korú. A •göndör hajú, gyors beszédű asszony izgatottan kezd mondandójához. Szól a szocialista munkaverseny-mozgalomról, a szervezettségről, a pontos tagdíjfizetésről, az üzemvezető és a művezetők segítőkészségéről. Amikor a munkahelyi rendhez ér, leengedi a papírt, s majdnem kétszeres hangerővel jelenti ki.

— Mindig elmarasztalnak minket!

Lehet, hogy éppen ez a kijelentése váltotta ki: munkatársai egymás után szót kérnek. Szőlőst János a nehéz fizikai munka könnyítéséről kérdez. Felföldi József az adagolócsatornák fölújítását _ javasolja, Guttenberg Alfrédné pedig a csúszós lábrácsokra hívja fel a figyelmet. Tóik Imre nehezményezi, hogy a kiömlött hűtőfolyadék nem folyik el rendesen. Péter László megállapítja, hogy nem megfelelő a műhelyvilágítás. Rédl Imre fölveti, hogy a targoncák első kormányzott kerekeit ki kellene már cserélni.

Mártonná is jól ismeri ezeket a gondokat, bár mintha kicsit zavarba jönne ettől a „sokadalomtól”. Varga Gyula üzemvezetőt kéri meg, hogy válaszoljon, aki azonban a bizalmi jól végzett munkájával kezdi hozzászólását, s javasolja, hogy válasszák meg újra. Aztán elmondja, hogy a ’ lábrács oTajosodásán egyelőre nem tudnak változtatni, az anyagmozgatás könnyítésére nem futja, az új világító armatúrákat már megrendelték.

Galambos András alapszervezeti párttitkár is köszönettel kezdi:

Sokat tesz a közösségért — i állítva Mártonnéról. — Ezért is küldtük a múlt évben öt hónapos pártiskolára. Ha valamilyen problémát nem tudott megoldani, annak biztos anyagi akadálya volt.

Tóth Ferenc, az szb munkatársa, választási ellenőrként vesz részt ezen a gyűlésen:

— Nagyon temperamentumos — ismeri el —, kihajt mindent, ami törvényes keretek között megvalósítható.

Ezek után szavaznak, mégpedig közös megegyezésre nyíltan — és egyhangúlag ismét Márton Antalnét választják meg bizalminak.

Aztán még néhány percig együtt maradnak a munkatársak. Kávéznak és jókedvűen beszélgetnek.

— Nem zavarta, hogy nyíltan kell szavazni? — fordulok Zsolnai Isívánnéhoz, aki húsz éve „gördülős”.

— Nem! — csodálkozik el.

— Bármire megkérjük, mindent megtesz.

— Hogy érzi magát most?

— faggatom Márton Antalnét.

— Köszönöm, jól!

Cegléden, a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat tanácstermében az ÉDOSZ 28 bizalmija gyűlt össze tegnapelőtt, választói értekezletre, hogy meghallgassák az szb-titkár és a szám- vizsgáló bizottság beszámolóját, a javaslatokat a héttagú bizottság tagjaira és megvitassák a további jelöltek személyét. Ma, 20-án már a tagság szavazataival dönti el: eredményesen, jól dolgoztak-e szerdai ülésükön a vezetők, jelöltjeik személye megfelel-e a dolgozóknak

Köicdés több szálon

Tőink érdemi választ várnak

Százhalombattán, az ország legnagyobb kapacitású hőerőművében ezerkétszázan dolgoznak. A szakszervezeti tisztségviselők választási sorozata szeptember másodikén reggel hat órakor, műszakinduláskor kezdődött. Ekkor gyülekezett össze az első bizalmi csoport.

Szabó Jánosnak ismét bizalmat szavazott az asztalosműhely 21 fős kollektívája.

— Először 1980-ban választottak meg, s most két nappal ezelőtt, másodszor — mondja nem kis büszkeséggel a hangjában Szabó János, aki civilben csoportvezetőként irányítja kollegái munkáját. — Nem hagyományos ács- és asztalos- munkákat végzünk, igén nehéz és veszélyes a tevékenységünk. Amikör bent a kazánban készítjük a 15—20 méter magas állványokat, nemcsak magunkra, hanem a társainkra is figyelnünk, vigyáznunk kell. Azért említem ezt, mert napi munkánk és a körülményeink alapvetően meghatározzák a bizalmimunkámat is.

— Elválaszthatatlan a kettő egymástól?

— Feltétlenül! Nem tudom, hogy örülnek-e nekem vagy sem, de én addig talpalok a gazdasági vezetőkhöz meg az szb-re, amíg megoldást nem találunk — persze közösen — a műhelyünk gondjaira. Nagyon fontos, hogy szervezetten, pontosan dolgozhassunk. A hangulatunk, a munkakedvünk is jobb így, és vállalati szinten sem mindegy, hogy zökkenőmentesen, folyamatosan tud-e termelni a DHV.

Az előkészítő osztály közössége ugyancsak ragaszkodott a régi bizalmihoz, Krisneider Jánoshoz.

— Először ugyan időközi választás során lettem bizalmi — igazít ki —, mert az elődömet áthelyezték. Nem volt köny- nyű az elmúlt négy esztendő, s az ország gazdasági erőfeszítéseit nézve, nem lesz egyszerűbb a következő néhány év sem.

— Egy-egy országos gazdasági intézkedés utón gondolom

A Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi vállalat berkeiben c héten zárultait a bizalmi- és főbizalmi- választások. Kettőszázkét üzletük és a központ ezer dolgozót számlál. Ám a KPVDSZ tagsága nagyobb itt, a nyugdíjasokkal, gyesen, gyeden levőkkel együtt 1 ezer 560. A mostani voksolás során ötvenöt bizalmit, nyolc főbizalmit és mindegyikük mellé helyettest választottak. S ami szembeötlő: igen magas volt a szavazatot adók aránya, elérte a $5 százalékot, ilyen még soha nem történt a vállalatnál.

Mi a magyarázat? Alti válaszol: Benkő Györgyné szb- titkár.

Siaksieí vezeti csopsrtgpíések mérlege

Élelmiszerboltiak gondjairól

Hlyeinek szavukra

— Ügy hiszem, a magas részvételi arány nemcsak az alapos előkészületeknek köszönhető, hanem annak is, hogy az emberek észrevették: többet törődik velük szakszervezetük. Érzik, hogy érdekeik érvényesítésének a lehetőségei megnőttek. Látják erőfeszítéseinket, tudják, hogy miféle gazdasági bajaink vannak, de azt is, hogy a szakszervezet figyel a szavukra, segíteni próbál. Jól észlelhetők a bizalmi szerep presztízsnövekedésének jelei.

— Szólna ezekről részletesen?

— Hogyne. Például régebben olykor lasszóval kellett fogni a bizalmit. Legyen, aki eladja a bélyeget — jegyezték meg egyesek rosszmájúan. Most. amióta a bizalmi a figyelem középpontjába került a tagság nagyobb gondosságot fordít arra, hogy e posztra olyanok kerüljenek, akik érdekük védelmében sikerrel járhatnak el. A mostani csoportgyűlések során hangzott el: szakmailag,

emberileg felkészültek, gazdasági munkájuk elismerésre méltó. S bizonyítja a tényt a kitüntetési arany- számuk is: öt év alatt a fél- százból harminchármán kaptak Kiváló munkáért kitüntetést, Kiváló dolgozó elismerést. Bizonyítékot adott a választás is: szinte csak ott voit szükség újak jelölésére, ahol a régi bizalmi nyugdíjba, gyesre ment, vagy ahol új munkahelyet keresett. Megtisztelő volt a számukra, hogy a jelöltjeinket minden eseiben elfogadták.

— Ezek szerint spontán jelölés nem fordult elő?

Keiícs jelöléssel

— De igen. Volt egy érdekes példa is rá a solymári 216. számú élelmiszerüzletben. Itt titkosan választottak, kettős jelöléssel, a dolgozók kezdemenyezésére. Hét voksot kapott négy ellenében a szak- szervezeti bizottság jelöltje, ám betegségére hivatkozva megválasztása után visszalépett, így a második jelölt lett a bizalmi. Tudni kell, hogy igen jó a kollektíva ebben az üzletben, s bizonyosan megállja majd a helyét az új bizalmi is, hiszen két évtizede van a vállalatunknál.

— Miről beszéltek a csoportbeszámolókon a bizalmiak, mit tettek szóvá a tagok?

— A számadásban központi helyre került a szervezettség, a tagdíjfizetési morál, a gazdálkodási kérdések sora, a segélyezés, az üdültetés helyzete, a gazdasági vezetők és a bizalmiak kapcsolatának értékelése, s annak elemzése, miként érvényesül a bizalmiak jogköre. Szóltak erőfeszítéseikről, eredményeikről, a gondokról is természetesen. Beszéltek a nyugdíjasokkal, gyesen levőkkel való kapcsolattartásról, az oktatásról, a képzésről. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert a vállalat dolgozóinak fele 30 évesnél fiatalabb.

melletti ABC nődolgozói mondták: számukra megfizethetetlen a hét végi szabadidő — a családdal.

— Említettek-e visszatérő megoldatlan problémákat?

— Régi gond az étkezési hozzájárulásé; ez csak ott adható, ahol van melegkonyhás közétkeztetés. Ahol nincs — hiányolják. Hasonló a helyzet a beiskolázási segéllyel. Ilyet

, ,. csak a gyermeküket egyedül UutiiSS, segély, £)J3u nevelők és a nagycsaládosok kaphatnak nálunk, s az szb a vállalatvezetéssel együtt keresi a módját, hogy a többieknek is jusson. Ez valószínűleg csak úgy lehetséges, ha a jóléti és kulturális alapon belül a kulturális céloktól vonunk el pénzeket. Tény az is, hogy idén mindössze két családos SZOT-beutalót kaptunk. A családok pihenésére ugyan kínálkozik lehetőség saját üdülőnkben, csak ott az étkeztetés megoldatlan, legfeljebb hozzájárulást adhat a vállalat.

— Az üzletek egy része szerződéses.' Ezzel összefüggő megjegyzést nem tettek?

— Általános vélemény, hogy az ilyen üzletekben (86 van) mert több a munka, indokolt a magasabb jövedelem. Igaz viszont az is, hogy fehér holló a pilisi terület főbizalmija, aki szerződéses üzletet vezet. A többieknek a napi 10—12 órányi munka mellett kevesebb ideje jut a

— Melyek voltak a leglényegesebb kérdések?

— Az imént felsoroltak egyike-másika nagyobb hangsúlyt kapott, s ezekről beszélt a tagság is. Egy-egy csoportgyűlésen három-négy hozzászóló is akadt. A tapasztalatunk szerint továbbra is alapvető a bérkérdés. Sok helyütt elhangzott, hogy a kereskedelemben általános bérrendezésre lenne szükség. Illusztrációul álljon itt egy adat: a szakképzetlen eladók (nálunk minden negyedik) kezdő fizetése 2 ezer forint. S erre csak a 30 százalékos forgalmi juttatás jön még. Ám figyelmet keltőbbek a hozzászólások arról, hogy a pálya presztízse csökken, hogy gond a munkaerő minőségi utánpótlása, ugyanakkor gyakran kisgyermekes anyák hoznak óriási áldozatot a túlórázással, a szombat-vasárnapi munkával. Szóba került a nyitva tartás ügye is. Tudjuk, hogy az idegenforgalmi körzetekben a hétvégeken item lehet bezárni a boltokat. De ahogy a szentendrei HÉV-állomás

A jónál jobbnak...

/Vem érti az egészet: új- ^ ' ságcikk róla? Hiszen olyan jelentéktelen esemény, ha valakit megválasztanak szakszervezeti bizalminak. Es különben is, ha már így alakult, akkor ennek az írásnak az elődjéről kellene szólnia. Erzsikéről, aki sok évi munkával vívott ki magának, a szakszervezetnek elismerést, aki felvállalta a kollégák ügyes-bajos dolgait, szervezett, intézkedett, s ha valamilyen rendezvényre készültek, akkor képes volt napokig meghívókat írni, borítékokat címezni. Akit csak azért nem választottak újra, mert nyugdíjba készül. Nehéz lesz az ű tempóját bírni. Lehet-e egyáltalán a jónál jobbnak lenni? Ahogyan mondja: tulajdonképpen véletlenül került erre a posztra, hiszen, ha Erzsiké marad ...

Fel lehet így is fogni, de másként is. Például úgy: nem véletlen, hogy Sarkadi Mihályné került a megüresedett helyre. A budakeszi általános iskola szakszervezeti tagsága ellenszavazat nélkül választotta meg. — Biztosan azért, mert magyar szakos vagyok, s azt hiszik, hogy jól tudok beszélni — kommentálja tréfásan a történteket. Mi tagadás, tényleg gyorsan és jól forgatja a szót. szabatosan fogalmaz. Igaz. volt ideje megtanulni a 17 esztendő alatt, amióta magyarra. történelemre okítja a gyerekeket. Budakeszire négy éve került, s most a VII/B. osztályfőnöke, pályaválasztási felelős. Es az iskola megbízásából a művelődési házzal tartja a kapcsolatot. A beszélgetés után is oda indul, nincs

még minden rendben a hétfői bábelőadás körül.

Kapásból válaszol arra a kérdésre, hogy mi lehet egy iskolai bizalmi feladata. Elsősorban az, hogy a havi igazgatói értekezleteken minden fontos kérdésben hallassa a szavát. Tudja, hogy várják, figyelembe veszik majd a véleményét, hiszen az elmúlt években is jó összhangban dolgozott a szakszervezeti, a párt- és a szakmai vezetés. Közösen döntöttek a jutalmakról, a fizetésemelésekről, s igyekeztek javítani a kollégák élet- és munkakörülményeit. Nem lehet másként ezután sem.

A budakeszi iskolában nagy a felelőssége a szak- szervezeti bizalminak, hiszen 1600 gyerek és 100 pedagógus érdekeit kell képviselni. Jó volna, egy új iskola. s a tanácsnál azt ígérik. hogy meg is lesz a következő ötéves tervben. Aztán kellene még néhány pedagóguslakás, hogy ellensúlyozni lehessen a főváros vonzását. Es annak is utána kellene járni, hogy tényleg megszűnik-e a nedagó- gusok utazási kedvezménye. s hogy miért törölték el nemrégiben a kedvezményes lakásépítési kölcsönt.

Cirkadi Mihálynénak mnst már több ideje jut a köz ügyeivel foglalkozni: lassan nagyfiú lesz a gyerekből, s a férj nyugdíj felé közeledik. Üj posztján sok feladat várja, mint ahogy a most. megválasztott többi, bizalminak is lesz mit tennie. Gyanítom, hogy Sarkadiné. legalábbis az első héten megelőzte őket: máris három új tagot szervezett be.

ÍSálrir bi!/onynI(áke"ho^ Az old*“ ,r,4k: H«vilh *»«« '-te'4- V«”"« Aranka,

V*TO c- ™-r0TŰ: vm”,cn5gyeimet, segítséget. ■

Nyilvánosság nélkül

Tudósítanánk arról, hogy mi mindent tettek szóvá a Pest Megyei KÖJÁL telpülés- és környezetegészségügyi osztályának dolgozói — a szakszervezeti tagok —, a bizalmi csoport gyűlésén.

Szót ejtenénk arról, hogy miként változtak élet- és munkakörülményeik, arról is, vajon elegen vannak-e a nem csekély feladatra.

írnánk arról, milyen gondokkal küszködnek, s milyen eredménnyel járt el problémáink megoldásáért az, akibe a tagság bizalmát vetette: a bizalmi. Hírül adnánk, újraválasztották-e öt, vagy sem, s akár igen, akár nem szólnánk arról: miért...

Nem tehetjük. Hosszas tc- lefonsorozat, személyes próbálkozás bizonyult hiábavalónak, hagy részt vehessünk a csoportgyűlcsen, a bizalniivá- lasztáson. Éppen a bizalmi, ilr. Végli Erzsébet tiltakozott végül is a nyilvánosság ellen, mondván: „Az emberek nem beszélnének olyan nyíltan, mint ha magunk között maradunk. Vannak vitás ügyeink...”

Tudomásul kellett vennünk, hogy a nyilvánosság nem kívánatos. Azt azonban megjegyezzük: újságíró nem önérdekből tanúja egyik vagy másik eseménynek. Közérdeklődésre számot tarló véleményekről, egymilliónyi embert érintő munkáról és feltételeiről kényszerülünk hallgatni.

Szinte nincs olyan hét, hogy ne találna lapunkban cikket, riportot, híradást az olvasó, mely a közegészség- figy-járványügy, benne a településegészség és környezetvédelem ezernyi problémájával foglalkozik. Rólunk van szó

— mindannyiunkról. Nem mindegy tehát, hogy belső ügynek tekintik-e csupán a szak- szervezeti csoportgyűlést, vagy

— ahogy mi ítéljük, s velünk együtt számos más szakszervezeti testület — többnek annál.

sokan megkeresték, magyarázatot várva a dolgok miértjére ...

— Mit tagadjam. Az árintézkedések után ugyancsak megszorongattak a csoporttagok, s ilyenkor egy bizalmi nem intézheti el azzal a kérdéseket, hogy én is csak a fizetésből élek. Az emberek érdemi választ várnak.

— Mivel érvelt ilyen esetekben?

— Mindenekelőtt a DHV magas színvonalú szociális szolgáltatásaival és a gazdasági munkaközösségekkel. Az ellátási osztály dolgozóinak több mint ötven százaléka vgmk-tag, így kapun belül — a vállalatnak is hasznot hajtva — lehetőségük van a többletjövedelem szerzésére.

A tagság döntésén a sor