Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

1985. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK

Korszerű technika a művelődésért

TIT-tervek — évadkezdéskor

A közvetítő csatornákon eljuttatott információk egyoldalú tájékoztatást nyújtanak. Hiafea nézi meg valaki minden este a televízió híradóját, ha nem olvas hozzá háttéranyagot, félreértheti a magyarázatokat. Manapság egyre több szó esik arról, hogy másodlagos források alapján tájékozódik a huszadik század embere a világban. Akár félanalfabétának is nevezhetjük azt az embert, aki bár megtanult írni, olvasni, ezt a tudást nem használja eszközként mindennapi tevékenységében. A korszerű technika természetesen a művelődés szolgálatába állhat, csak éppen nem egyeduralkodóként Ezért halljuk egyre többször: az olvasás mellett az élőszavas rendezvényeknek milyen jelentős a szerepe.

Korlátok között

Semmivel sem pótolható, ha egv-egy tudományág képviselőjétől közvetlenül visszakérdezhetünk. A gondolatcsere ilyetén hiánya elszürkíti mindennapjainkat. Nem véletlen, hogy ma már az érdekesnek ígérkező előadásokra senkit sem kell toborozni, hogy igény van a tudományos tételek kikristályosodott tételeinek közérthető tolmácsolására. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat évadkezdéskor éppen a hagyományos formák létét, avagy a megújulás szükségességét latolgatja. Jónás Zoltántól, a Pest megyei szervezet titkárától és munkatársaitól arról érdeklődtünk, milyen elképzelésekkel kezdik az évadot?

— Évente kilencezer rendezvényünk van — mondja Jónás Zoltán. — Ez azt jelenti, hogy mi sem Igen törekszünk az előadások számszerű szaporítására. Sokkal l,é-_ nyegesebb, hogy a hagyományos előadások mellett új tartalommal és korszerű formai ■megoldásokkal kísérletezzünk. Sajnos, lehetőségeink meglehetősen korlátozottak, hiszen a néhány évtizeddel ezelőtti eszközrendszer ma már vajmi kevés. Még egyelőre álom csupán, ha arról beszélünk, hogy számítógépekre, videoberende- zésekre lenne szükségünk, ahhoz, hogy valóban megkedveljék a rendezvényeinket. Egyelőre élünk a lehetőségekkel, ha valamelyik üzem vagy művelődési intézmény egy-egy alkalomra rendelkezésünkre bocsátja ezeket a technikákat.

Kiszorulóban

— Milyen reményeik vannak a továbblépésre?

— Sajnos, nem sokat remélhetünk. A helyzetet bonyolítja az is, hogy az elkövetkező esztendőben a tanácsok gazdasági önállósodásával még tisztázatlanok a lehetőségek. Ügy érzem, hogy ott, ahol erős területi TIT-szervezet működik, talán megnyílnak az utak. Való igaz, hogy a közművelődós számtalan területén szükség van a támogatásra. Jó lenne, ha mi sem maradnánk ki mindebből.

— A művelődési házakkal miként alakul a kapcsolatuk?

— A nevezetes 118-as rendelet megjelenése óta szinte minden ház önellátásra törekszik. Így az az érzésem, hogy egy kicsit kiszorulóban vagyunk. Való igaz, hogy a nagy házaknál a szervezést szakavatott népművelők megoldják. Viszont a kisebb településeken változatlanul szükséges a TIT-es közvetítés. Hogy mást ne mondjak: évekkel ezelőtt a legnagyobb sláger a nyelvtan- folyam volt. Nem győztük a csoportokat megszervezni. Ma Pest megyéből, a főváros környékéről inkább a fővárosba járnak, mert ott találhatóak a korszerű stúdiók. A művelődési házak saját kurzusokat indítanak. Így most a nyelvoktatás kissé háttérbe szorult nálunk. Viszont új erőre kapott az országjárás, a városnéző művészeti séták sora. Legújabb rendezvényünk: hajóval a Dunakanyarban, színes programmal várja az érdeklődőket.

A helyi sajátosságok meghatározzák a TIT Pest' Megyei Szervezetének tevékenységét. Monor, Nagykörös, Cegléd, Ráckeve, Vác környékén csaknem valamennyi tudományág területéről igénylik a rendezvényeket. Az új évadra kidolgozták az ifjúság körében végzett munka jellegzetességeit.

Játékos tornák

— Az általános- és szakmai műveltség növeléséhez, bizoKettős portré

Halásztelki pályakezdők

A diplomaosztás határpont: egyszerre vég és kezdet. Azok. akik négy-öt évig együtt nyűt- ték az alma mater padjait, szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Ritka véletlen, hogy egy intézmény növendékei ugyanabba az iskolába kerülnek tanítani. Halásztelken idén két volt egri tanárképző főiskolás kezdi egyszerre a könnyűnek nem nevezhető pedagóguspályát. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen e'képzelésekkel látnak munkához. ‘

Köldes István földrajz-rajz szakos Finom vonású arca, keze, frissen figyelő tekintete árulkodik; művész hajlamú ember, sok minden érdekli.

— Évekig tanultam klasszikus gitáron játszani. Remélem. lesz alkalmam tudásomat a gyerekeknek átadni. Szívesen vezetnék művészettörténet- és rajz szakkört. Ha volna jelentkező, olasz vagy francia nyelvet is tanítanék. Mée csak néhány napja kerültem ide, nem ismerem pontosan a lehetőségeket.

— Hogy milyenek a pedagógiai elképzeléseim? A legfontosabb; a tanár olyan magatartást tanúsítson, hogy a diákok fegyelmezettek legyenek A közös munka érdekében nem szabad elengedni az osztályt. Ami engem illet, nem vagyok nagyhangú, nem kenyerem a parancsolgatás, Fontosabbnak tartom az egymáí iránti szeretetek, amely lehetővé teszi, hogy felnőttek módjára beszéljük meg a problémákat. Hogy ezt mennyire sikerül megvalósítani, nem tudom. Szeretném színvonalasan tanítani a tárgyamat, szeretnék az egyéniségemből is átadni valamit... és jó lenne, ha szeretnének. Azt hiszem, most érkezett el az a pillanat, amikor kipróbálhatom, mire vagyok képes az életben.

Hegedűs Csaba orosz—testnevelés szakos, derűs, energikus fiatalember.

— Azért választottam Halásztelket, mert a kisiskolák jóvai áttekinthetőbbek, mint a budapesti nagyüzeműek. Itt hamarabb megismeri az ember a srácokat. Most, hogy megépült a tornaszoba, télen sem lesz gond a foglalkoztatásuk. Egyelőre ciklusonként húsz tömegsport órám lesz; ez is jó arány.

— A gyerekekkel baráti kapcsolatot kívánok kialakítani, nem szeretem az alá- fölérendeltségi viszonyokat. Ennek persze előfeltétele a fegyelem. Egy tanárnak ehhez értenie kell. hogy ne ússzon el értelmetlenül az idő.

— Milyen tulajdonságokat látna szívesen viszont tanítványaiban ?

— A humanitást, segítőkészséget, bátorságot, a kitartást és akaraterőt. A sporttal mindezek jól fejleszthetők és véleményem szerint nagy szükség van rájuk az életben Ezért helytelenítem, hogy a mai nevelési gyakorlatban háttérbe szonáták. Talán banálisán hangzik, de régóta készülői, a tanári pályára. Édesanyám is pedagógus, szeretném, ha a start jól sikerülne.

N. E.

nyos területeken az érdeklődés felkeltéséhez nyújthatunk segítséget — mondja Mag Ilona főmunkatárs. — Egyik célunk a fiatal tehetségek ösz- szegyűjtése. Egymás után alakulnak a kis matematikusok, kémikusok, csillagászok körei. Ezeken a foglalkozásokon olyan ismereteket szerezhetnek a gyerekek, amire már nincsen idő az iskolában. A játékos formák között szerepelnek a különböző versenyek. Az egyéni feladatmegoldó- és megyei vetélkedőkön tudásukról adhatnak számot a résztvevők. Ám mindezt igen komoly fölkészülés előzi meg. A tananyagkiegészítő előadások mellett főképpen a pályaválasztási, egészségügyi témák iránt érdeklődnek a tanintézetek. A pedagógusok számára pedig előkészítő tanfolyamokat szervezünk a különböző fakultációkra. Itt említeném meg. hogy a nyári családpolitikai tábor munkáját mindenképpen szeretnénk folytani.

— A hallgatóság zöme mégiscsak a felnőttek köréből kerül ki — szól Balogh Lászlónc főmunkatárs. — Az elmúlt esztendei értelmiségi ankét sikerén felbuzdulva ennek a rétegnek is szeretnénk tartalmas programot nyújtani. A különféle körök megalakulásán kívül várjuk a szakembereket, hogy bekapcsolódjanak a TIT- es tevékenységbe. Amerre járunk, megvizsgáljuk, hogy mik az igények. A központi tematikák általánosak, eligazító jellegűek. A mi feladatunk, hogy a helyi jellegzetességeknek megfelelő szolgáltatást nyújtsunk.

Erdősl Katalin

Klubok, szakkörök

Főle» kicsiknek

Az ősz beköszöntővel egyre több programot kínálnak a művelődési házak. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár is kellemes időtől tést ígér a látogatóknak a mostani szezonban. Különösen a gyerekeket várja sok klub, szakkör, érdekes foglalkozás, nem egy, a tananyaghoz kapcsolódó ismereteket nyújtva.

A gyermekjáték-készítő szakkör azoknak a gyerekeknek ad élményt, akik szeretnek játékosan tanulni, alkotni. Amilyen tárgyakat rongyból, csuhéból, bőrből, agyagból készítenek, azok a régi idők gyermekeinek mindennapi játékai voltak. A résztvevők megismerkedhetnek a népi pzövés technikájával is. Szin tén ügyes kezű és játszani, énekelni szerető fiatalokat vár a bábszakkör,

A képzőművész szakkör tagjai a festés, a rajzolás, a sokszorosítás különböző technikáit sajátíthatják el, a kerámia szakkörben pedig az agyag gyúrása, formázása a feladat. A technika világába kalauzol a fotószakkör, a számítástechnikai klub, a természettudományok iránt érdeklődők pedig az ökológiai kukkantóban elégíthetik ki kíváncsiságukat Ugyancsak jelentkezőket vár a citera szakkör, a gyermek- tánccsoport, a rejtvény}éjtől', klubja.

A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár nemcsak klubokat és szakköröket szervez, hanem gyakran hirdet foglalkozások témáihoz kapcsolódó pályázatokat is. Áz őszi évad első felhívása rajzok, festmények, linómetsze tek és egyéb képzőművészeti alkotások készítésére ösztönzi a gyerekeket. A legjobb munkákból kiállítást rendeznek, az alkotók pedig díjakat kapnak.

IíTv-figyelő'

CSäläd I. Dicséretes önfegyelmet gyakorolt a népszerű riporter és játékvezető, Vágó István akkor, amikor úgy döntött, hogy a még javában futó sorozatait berekeszti és újakba fog. (A fele sem igaz című vetélkedő sikeréből több kollégája eléldegélt volna még egy-két esztendeig — hogy csak ezt a legkedveltebb Vágó-show-t említsük.) , A szóban forgó televíziós személyiség természetesen csak egy rövid időre húzódott vissza a stúdiókból; az elmúlt vasárnap délután már ismét egy egyenes adást dirigált a tőle megszokott szerény határozottsággal, szor- dinós kedvességgel.

A Családi kör sorozatának magazinműsora volt ez a Családi vasárnap című — a szó gyakorlati és átvitt értelmében is eleven — közvetítés, s mint ilyen, néhány népesebb família mindennapjaiba engedett bepillantást. Kukucskálásunkat több eredeti szerkesztési ötlet is segítette. A legjobban nyilván az tetszhetett a nézőknek, hogy egy-egy kislány vagy kisfiú bújt bele néhány percre az anyai, apai szerepekbe, és ők mondták el: íme, ezt így tenném, íme, amazt úgy engedném, ha én lennék a mama, a papa, a teljhatalmú gondviselő. (Hogy igen sokszor természetesebben, logiku- sabban ítéltek, mint a felnőtt családtagok, azt a szintén jelenlévő és azon melegében kommentáló gyermekpszichológus, Varga Zoltán igazolta, mondván: hallgassunk csak bátran az apróságokra, szívleljük meg az ő rácsodálko- zásaikat, ösztönösen igaz észrevételeiket.)

Megvolt tehát ennek a bő egyórányi, szülő—gyermek tematikájú sugárzásnak a jó hangulata, s a mondandó sem hiányzott belőle, ám mégis egy jókora hiányérzetet hagyott maga után. Egyszerűen azért, mert azok a kis közösségek, amelyek elibénk kerültek. hogy úgy mondjuk; egyáltalán nem voltak tipikusak; igencsak különböztek attól a bizonyos nagy átlagtói.

Jó, jó — tűnődhetett el a néző, amíg azt a házi koncertet látta, hallgatta —, ismertessenek meg az előfizetőkkel ilyen színvonalasan művelődő, ilyen mutatós fészekben lakó családokat is, de ha már egy egész országnak szól az a program, akkor jusson el a mikrofon meg a kamera szerényebb és szürkébb vidékekre is. Olyan város- vagy faluszélekre, ahol bizony nagy gond — de még mekkora! — megvenni azt a kamaszöltönyt, s ahol nem annak örvendenek, hogy fülhallgatón át is milyen szépen zenél a Hi-Fi-torony. Ha majd újra jelentkezik ez a különben tényleg rokonszenves Családi vasárnap, akkor igen jó lenne, ha társadalmilag természetesebben szondázna, s ne csak oda pillantgasson, ahol szinte egyéb sem látszik, mint a szép meg a jó...

Család II. Bezzeg a fájdalmak, a lelki és testi kínok egyik legkeservesebbikéről, a szülők elhanyagolásáról szólt a T. Bíróság című műsor kedden kora este. Mármint azoknak az idős, már-már magatehetetlen édesanyáknak, édesapáknak a kálváriájáról, akik jobb híján bírósági úton kénytelenek kikövetelni gyermekeiktől az eltartásukat.

Mivelhogy a szociális otthonok egyelőre — és nyilván még nagyon sokáig — képtelenek befogadni valamennyi rászoruló nénit és bácsit, azok közül igen sokan csakis a saját leszármazottaikra hagyatkozhatnak. Azaz, hagyatkozhatnának, ha betegen, megvénülten is, úgymond, kellenének nekik. De csak igen ritkán kellenek. Ezért követi az egyik per a másikat.

Dicséretére Molnár Margit szerkesztőnek és Agárdi Tamás műsorvezetőnek, a rendelkezésükre bocsátott szűk félórában is nagyon sok mindent megmutattak és elemez- tettek mindarról, ami e kínos-keserves témához tartozik. A szociológiai, a pszichológiai és a jogászi megközelítés summázata: a szülőtartás nagyon sokakat érintő társadalmi jelenséggé terebélyesedett, és súlyosságának megfelelően kell foglalkozni vele.

Akácz László

«Heti filmtegyzet

Fantom az éjszakában

Sylvester Stallone és Billy Dee Williams 8 Fantom az éjszakában című filmben.

Nemrég láttuk a francia önbíráskodás című filmet, mely — mint emlékezetes — arról szólt, hogyan keresi meg, s juttatja rendőrkézre, illetve pusztítja el egy párizsi fiatalember azokat a bűnözőket, akik a menyasszonyát egy este a külvárosi metrószerelvényen megtámadták, s megölték. Pár napja szakasztott ugyanilyen esetről olvashattunk az újságokban: a metrón, a párizsiak szeme láttára, agresszív huligánok nemcsak hogy megtámadtak, de meg is erőszakoltak egy fiatal lányt. Senki nem kelt a védelmére.

Elburjánzott a nagyvárosokban az utcai bűnözés, naponta tucatjával történnek a filmben ábrázolt, s az újsághírben olvasott esetekhez hasonlóak. Szervezetten vagy csak amúgy spontán módon, rendszeresen vagy éppen véletlenül és alkalomszerűen, az erőszak, az agresszió, a fenyegető huliganizmus jelen van a világvárosok mindennapjaiban. És ne áltassuk magunkat, hogy ezek a cselekmények megállnak a határállomásokon. Ű tlevél nélkül is meglátogatnak minket is, ha nem is olyan mértékben, szinten, formában, mint Párizsban tapasztalható.

Vagy New Yorkban. Az új amerikai film ugyanis (írója David Shaber, rendezője Bruce Malmuth), ott játszódik, s a nagyvárosi utcai és metró-huliganizmust, bűnözést választja témájául. A Fantom az éjszakában ily módon beleillik az említett francia film által is képviselt sorba, s ez felhívja valamire a figyelmünket. Nevezetesen arra, hogy a téma rendkívül időszerű a nyugati filmgyártás berkeiben. Ha a különböző új filmekről szóló híreket olvassuk a nyugati szaklapokban, nem túlzás, ha azt mondjuk, az ebből a témakörből való filmek tucatjával készülnek. Az ok kettős. Maga a jelenség nagyon is erősen létezik, mindenki tapasztalhatja, része az életnek — s mint ilyen, feltétlenül érdeklődésre tarthat számot, ha a filmvásznon is megjelenik.

Nos, a Fantom az éjszakában ezt a tényt, s ezt az érdeklődést Jjiasználja fel (és használja ki). De megtoldja még valamivel: a terrorizmus elleni küzdelemmel. Itt ugyanis nem pusztán az utcai huliganizmusról van szó (arról is persze), hanem annak egy sokkal veszélyesebb válfajáról, vagy válfajnak már nem is nevezhető ágazatáról: arról a terrorizmusról, mely lassacskán éppen úgy kezd tartozni egyes nyugati nagyvárosok mindennapjaihoz, mint az utcai bűnözés és a „sima” erőszak.

A film meglehetősen izgalmasan és nem kevés lendülettel mond el egy történetet az erőszakos bűnözők ellen küzdő Da Silva és Fox rendőrőrmesterek átképzéséről és harcba állításáról egy hírhedt nemzetközi terrorista, Wulf- gar ellen. Ez a Wulfgar mesterbűnöző, aki nem kisebb halra veti ki a horgát, mint az ENSZ-re. Akciója sikerül is, ám Da Silva (akit Sylvester Stallone játszik, igen jól), túljár öX eszérr.- Mindez' nagyon érdekes, fogva is tartja a nézőt, de a filmnek van egy alapvető hibája (azon túl, hogy időnként egy magasabb rendű, magvasabb Stars- ky és Hutch filmre emlékeztet). Nem beszélve ugyanis Wulfgar kapcsolatairól. Ügy tünteti fel a dolgot, mintha ez a veszedelmes terrorista amolyan magános tettes volna. Ami ugyan tetszetős és ismert elmélet, a Kennedyk és Martin Luther King gyilkosat is magános tettesek voltak, mint állították, s állítják hivatalosan mindmáig — csak éppen tudjuk, hogy ilyen magános tettes nem létezik. A mögött, aki végül is meghúzza a pisztoly ravaszát, vagy megnyomja a robbanószerkezet gombját, mindig többen állnak; valamilyen szervezet, csoport, banda. Az nagyon rokonszenves, hogy a film a terrorizmus ellen száll síkra, mert a repülőgép-robbantásoktól az emberrablásokig, vitathatatlanul elég sok véres tett van ennek a hol ilyen, hol olyan színezetű és szervezetű terrorizmusnak a rovásán.

Kesztyűbe dudálni

Merő jóindulat és pedagógiai optimizmus ez a szovjet film. Rendezője, Radomir Vasziljevszkij, s írója, Mihail Dimov észlelnek ugyan egy valószínűleg mindenhol általános iskolai és pedagógiai problémát (amely ősi pedagógiai alapszituáció is), nevezetesen, hogy egy új és fiatal nevelőt a nem is különösebben komisz gyerekek magától értetődően próbára tesznek, azaz alaposan megszekíroznak, s ezt az ifjú paidagogosznak nem könnyű elviselni. De ezt a problémát olyan rózsaszínű csomagolásban adják elő, hogy a nézők nemigen tudják elhinni a történetet. Aki valaha is találkozott úgynevezett problémás gyerekekkel, vagy éppen egy egész osztályra való ilyen gyermekkel, az tudja, hogy nem egy-két sápadt ötlettel, nem néhány, a pedagógiai tankönyvekben olvasható egyszerű feladvány megoldásával lehet átnevelni, megszelídíteni vagy egyáltalán kezelni a nehéz gyerekeket, hanem csak évekig tartó, szívós és következetes, valamint igen-igen körültekintő pedagógiai munkával. Ismerve a mai iskolai körülményeket, csak azt kívánhatjuk a pedagógusoknak: soha kezelhetetlenebb osztály ne kerüljön a kezük alá, mint ez a filmbeli V/B. Arany életük lesz.

P/76-os terv

gességnek mondható: stílusa érdekesen emlékeztet a 20-a°, 30-as évek szovjet némafilmjeinek stílusára, fényképe?■' sere, vágására.

Takács 1st” '

Nem mindennapi filmélmény: egy vietnami kémfilm, az amerikaiak kiűzése utáni időkből. Bonyolult történet, ahogy illik, a jó ügy győzelmével, s a gonoszak bukásával. Amitől a film különle-