Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

1985. SZEPTEMBER 18., SZERDA Környezetkímélő benzin Ebben az évben már folyamatosan készül az ólommentes ben­zin Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. A bel­földi idények kielégítése mellett exportálják is az üzemanyagot. Az új terméket gyártása folyamán vizsgálják a minőségellen­őrzési főosztály laboratóriumaiban. Az itt dolgozók munkáját segíti egy speciális műszer, az atomabszorpciós spektroíalomé- ter, amely a benzinben levő fémtartalom meghatározására szolgál. Felvételünkön Kunics Tibomé laboráns a korszerű készüléken értékeli a benzin ólomtartalmát Hancsovszki János felvétele Végső búcsú Simon Ferenctől Evtársal. barátai, pályatár­sai vettek végső búcsút ked­den az óbudai temető ravata­lozójában az életének 55. évé­ben elhunyt Simon Ferenctől, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnökhelyet­tesétől. A gyászszertartáson a Him­nusz hangjai után a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának agitációs és propaganda, pártgazdasági és ügykezelési osztálya, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetsége, a Nyomda-, a Papír­ipar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete, valamint a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nevében Németh Je­nő, a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese búcsúzott az elhunyttól. Soltész István, a Magyar Nemzet főszerkesztője a bará- •tok és a család nevében mon­dott búcsúszavakat. A gyászszertartás az Inter- nacionáléval ért véget. Felborult az összhang Milliós értékek kerítésen kívül Sokan érdeklődtek, de nem lett üzlet a dologból Bizonyára feltűnt már a Vác felé közlekedőknek, hogy a főútvonal mentén, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat szerkezetépítő és -gyártó üzemigazgatósága — régi nevén a 3-as házgyár — előtt tucatszám sorakoznak a különböző betonelemek, komp­lett házgyári blokkok. Kapun, kerítésen kívül, csak úgy a fák, bokrok között. Igaz, szép sorjában, viszonylag rende­zetten. A figyelmes szemlélő azt is látja; régóta nincs mozgás a területen, Csipkéró- zsika-álmát alussza itt min­den. Némely kupac alól már jókora gaz tör az ég felé, s ki tudja, kiknek adott már hosszabb-rövidebb időre bú­vóhelyet e környék. Az elemek egy része lát­hatóan sérült, selejtes, ám szép számmal várnak jobb sorsukra csempézett, szerel­vényezett, hibátlan fürdőszo­bablokkok is. Vajon mi lesz a sorsuk, egyáltalán számon tartja, őrzi azokat valaki? A kérdés láthatóan nem lepte meg Turbék Béla üzemigaz­gatót. Vadon kempingezők — Elöljáróban szeretném leszögezni: a terület a gyár­hoz tartozik, tehát, hogy úgy mondjam, nem parkolunk til­tott helyen — állítja Turbék Béla. — A kerítésen belül azon termékeinket kell elhe­lyeznünk, amelyek fokozot­tabb őrzést kívánnak. A szó­ban forgó elemek ugyanis méretük, súlyuk miatt feltű­nés nélkül nem mozdíthatók el a helyükről. A fürdőszo­bablokkokat igyekeztünk úgy összeforgatni és szorosan egy­más mellé állítani, hogy azok belsejébe illetéktelen ne jut­hasson. Időnként az őrök körbejárják a területet, s bi­zony volt rá példa a nyáron, hogy otthonosan berendezke­dett kempingezőket küldtek el. Ha olyan szerencsétlen helyzet alakul ki a gyártás és a helyszíni szerelés között, mint a mostani, el kell is­merni: kénytelenek ezt a tá­rolási módot választani. A termelés és az építkezés össz­hangja felborult, hiszen az el­ső félévben az időjárás miatt jócskán lemaradtak az alapo­zási munkákkal, ám az ele­mek előállítását gazdaságtalan lett volna fékezni, netán leál­lítani. A termékek csak mint­egy 20 százalékát sikerült azonnal a helyszínre szállíta­ni és ott megkezdeni a szere­lést. Az év utolsó negyedében várhatóan sikerül behozni a lemaradást, s az ígéret szerint eltűnnek majd a fürdőszoba­blokkok. Nem ilyen biztató a hibás panelek sorsa. Noha a gyártá­si, szállítási selejt évi száz­ezer elemet alapul véve el­enyésző, mégiscsak ott gyűl­nek évről évre az út mentén. — Az értékesítés megannyi módját próbáltuk több-keve­sebb sikerrel — tájékoztat az üzemigazgató. — Kedvezmé­nyes áron, tonnánként 100 forintért kínáljuk, de kevesen veszik. A távoli Szakmárról jelentkezett egy tsz, nekik 1000—1500 darabot adtunk el, a honvédség ennél nagyobb tételben vitte, ám a folyama­tos eladás pillanatnyilag meg­oldatlan. Nincs megoldás? A sérült panelekből legfel­jebb egyszintes épület húzha­tó fél, de ehhez minden szük­séges típusból kellene. Azt viszont előre kiszámítani, hogy mikor, melyik elem vá­lik selejtté, egyenlő a lehetet­lennel. Ha mégis összeáll a készlet, meg kell oldani a ra­kodást, szállítást, méghozzá speciális gépekkel, járművek­kel. A szerelést pedig csak szakképzett gárda vállalhatja. Ha évente húszán, harmincán vásárolnak, körülbelül 1500 darabot visznek el. ám ennél jóval több van az út mentén. Azért ott, mert az üzemigaz­gató véleménye szerint kerí­tésen belül luxus volna a hasznos területet elfoglalni velük. A számítások szerint az elszállításuk körülbelül 3 millió forintba kerülne, ami több, mint a selejtáron szá­molt érték. S ha vállalnák is a költségeket: nincs hová vinni, mert a szeméttelepre nem lehet letenni. Azon is gondolkodtak már, hogy a panelek egy részét összezúzzák, ám ez szintén te­temes összegekbe kerülne. Rá­adásul hegesztő is szükségel­tetik, aki közben vágja a va­sat, mert nálunk a betonol­vasztás még a jövő zenéje... A sérült elemek kiválóan alkalmasak útépítésre, egye­di vagy sorgarázsok, sőt mű­helyek kialakítására. Ezek tervei rendelkezésre állnak, sőt az idén tavasszal Dunake­szin rendezett városépítési kiállításon a nagyközönség is megismerkedhetett a variációs lehetőségekkel, számos szóró­lap is elkészült. Sokan érdek­lődtek, ám üzlet nem lett a dologból. — Nem az ár, inkább a te­rület a probléma — véleke­dik Turbék Béla. — Sokan ki tudnának fizetni garázsért, műhelyért néhány tízezer fo; rintot, de egyszerűen nem kapnak területet, engedélyt a helyi tanácsoktól. Szóval a téma forr, megnyugtató meg­oldást viszont őszintén szólva magam sem látok. Kidobják, visszaveszik A Vác felé tartók szemét változatlanul bántja, hogy a gyárkapun kívüli rész raktár- területet. Miért nem kerítik be? Több lenne az eleddig szűknek mondott hasznos te­rületük. Kissé ellentmondásos az a tény is, hogy az ominó­zus részen még hasznosítha­tó, de később valóban fel­használt értékeket tárolnak: leselejtezett alkatrészek da­rabjait, amelyek újbóli visz- szavételével Turbék Béla vé­leménye szerint 1,5 millió fo­rintot takarítottak meg ta­valy. Így tehát mégiscsak in­dokolt áthelyezni a kerítést, óvni a nem véglegesen sze­métbe szánt tárgyakat. Fazekas Eszter A határozatot még felülvizsgálhatják Eladtak egy utcát Mit mond az országgyűlési képviselő? Forró hangulat uralkodott a teremben. Hol innen, hol on­nan hangzott fel egy-egy iz­gatott közbekiáltás, az embe­rek egymás szavába vágtak. Kérdések és vádak záporoz­tak az elnöki asztal felé. ... Milyen közérdeket szol­gált az utca lezárása? ...Mi­lyen helyrajzi számmal lett eladva?... Azért nem lehet utcát megszüntetni, hogy ep­ret meg uborkát termeljenek rajta!... Maga ismeri egy­általán Örkény községet? — kiáltja egyikük a tanács vb- titkára felé. Kit értesítettek arról, hogy az utcát le akar­ják zárni? ... Mi a falugyű­lésen villanyt kértünk, nem pedig a kis utca megszünte­tését... Adták'volna el ne­künk, hogy utca maradjon, ha ez volt a szándékuk, mi is megvettük volna ... Lehet visszaállítani az egészet vagy sem? A kis tanácsteremben el­szabadultak az indulatok. Az elnöki emelvényen ülőkkel nem szívesen cseréltem volna. A tanácselnök próbálta hely­reállítani a fellázadt üléste­rem nyugalmát: — Emberek, elvtársak! A község első há­zában vagyunk, elvárjuk, hogy úgy viselkedjenek! Ekkor felállt egy idős asz- szony, s az ókori bölcseket is lepipáló higgadt nyugalom­mal összegezte a sérelmeket: Én ott voltam annak idején az utca megnyitásánál. Szük­ség volt rá, mindenki akar­ta. Pénzzel,, munkával segí­tettünk, ki hogyan tudott, még csatornáztunk is a két kezünkkel. Azóta már leg­alább negyvem ház épült a Bocskai utcában. Sok az idős ember, akiknek most — a le­zárás miatt — jó pár száz méterrel hosszabb utat kell megtenniük, hogy a község központjába eljussanak. A gyerekek iskolába mennek, kerülőre kényszerülnek, és egy balesetveszélyes útszaka­szon haladnak át. Egyszerűen nem értem a község vezető­ségét, ennyi ember lelkivilá­gát hogyan szabad így fel­háborítani! Tisztelettel kér­jük, állítsák vissza az utcát, úgy, ahogy volt; nagy szüksé­günk van rá. Megtapsolták. Az utcagyűlés helyszíne az Örkényi tanácsháza. A gyűlést dr. Fodor István országgyűlé­si képviselő kezdeményezésé­re hívta össze a nagyközségi tanács szakigazgatási szerve. A szerkesztőséget sem a köz­ség vezetői hívták meg, ha­nem az ügyben érdekelt egyik lakó. A panaszosok lehettek vagy ötvenen, az érintett két­száz lakó képviseletében. A kedélyeket az korbácsolta fel ennyire, hogy a község veze­tői eladtak egy utcát. Neve ugyan hivatalosan nem volt, de már a község tíz évvel ez­előtti térképein is utcaként szerepelt. Az érintett terület 1017 négyzetméter, s ehhez a szerencsés tulajdonosok po­tom összegért jutottak hozzá, 30 forintért ígyzetméteren­ként. A tanács vezetői felváltva mondták el az indokokat, már amennyire szóhoz jutot­tak a felháborodott közbe­kiáltásoktól. Ezért inkább an­nak a tájékoztatónak a szö­vegéből idézek röviden, amelyben a község vezetői válaszoltak a körzeti tanács­tag kérelmére, melyben az ut­ca eredeti állapotának vissza­állítását kérte a lakók meg­bízásából. „Dabas és környéke általá­nos rendezési tervében foglal­tak szerint a 275. hrsz.-ú köz(út) földrészlet megszünte­tése és mindkét utcára be­építhető építési telek kialakí­tása vált szükségessé... A rendezési terv megerősítésére 1984-ben újabb tanácsülésen került sor. A nagyközségi tanács a rendezési tervet jó­váhagyta ... A szakigazgatási szerv az érintett földrészle­teket birtokba adta ... Kérem a választókerület lakóit a fentiekben leírt törvényes el­járás tudomásulvételére és a rendezési terv végrehajtásá­val kapcsolatos intézkedések megértésére A lakók nem értették meg. sőt sérelmesnek tartották az eljárást, ezért rendkívüli ut­cagyűlés összehívására került a sor. A tanács vezetői a gyűlésen is a fent említett hivatalos szöveget ismételték meg. És most néhány szót a mellék- (de nem mellékes) körülményekről. A faluban bőven akad építési telek, a mostani eladására tehát nem volt feltétlenül szükség. A la­kosság csak akkor értesült a dologról, amikor egy pénteki nap estéjén az utcát lezárták. Hétfőn berohantak a tanács­házára 49 aláírást tartalmazó kérvénnyel, de mint mond­ják, szóba sem álltak velük. Ekkor fordultak a tanácstag­hoz, s az ő segítségével nyúj­tották be a kérelmet, melyet elutasítottak. Ezután pana­szukkal az országgyűlési kép­viselőhöz mentek, így hívták egybe a gyűlést. Ezalatt azon­ban az egyik tulajdonos az utcát felszántotta és teleültet­te eperpalántákkal. Befejezésül, kommentár he­lyett, néhány mondat a gyűlés végén elhangzottakból: „A szakemberek javaslata alapján döntöttünk úgy, aho­gyan döntöttünk. Vannak dol­gok, amelyeket meg kell be­szélni a lakossággal, de van­nak, amelyekben a tanácstag képviseli az érdekeiket. A körzet újonnan választott ta­nácstagja a legközelebbi ta­nácsülésen interpelláljon".., — mondta ki a lényeget a tanácselnök. Az országgyűlési képviseld véleménye: „Kicsit elszaba­dultak a szenvedélyek, de ez talán nem is baj. Ez a de­mokrácia. A tanács számára viszont legyen tanulság en­nek a kis utcának a sorsa, és gyakoroljon önkritikát”... A községi pártalapszervezet egyik idős tagja: „Szerintem akkor lesz nagyobb egy tes­tület tekintélye, ha belátja tévedéseit.. Milyen igaza van! Antal Piroska Egy herceghalmi választás története Aktívabb is lehetne a tagság A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban már lezajlott a szakszervezeti bizalmi- és fő- bizalmiválasztéis, de az új szakszervezeti bizottságra még nem szavaztak. — Szükség volt az új vá­lasztásra — magyarázza Né­meth Józsefné ügyvitelvezető, a 9 tagból álló szb felelőse. — Az elmúlt öt év alatt renge­teg változás történt az üzem szervezeti életében. A bizott­ság elnöke, Moncskó László is nyugdíjba ment időközben, és akadnak, akik szülési szabad­ságon vannak a tisztségvise­lők közül, de olyan is van, aki azóta kilépett mái- a gaz­daságból. Eltérő módon A munka, persze, nem állt meg. minden posztra került eddig is megfelelő helyettes, de a végleges elrendezésre szükség van, s ez most a vá­lasztásokkal végre megtörté­nik. Tulajdonképpen némi fiatalítás volt az egyik cél, bár a mostani választás is meghagyott tisztségében né­hány olyan dolgozót, akik az elkövetkező években vonulnak nyugdíjba. AjpU Sándor szb- titkár is rengeteg társadal­mi feladatnak tesz eleget — a többi között munkásőr raj­parancsnok —, de a tagság ragaszkodik a személyéhez. A tisztújítás menete némi­leg eltért a megszokottól. Vagyis a javaslattevők elbe­szélgettek a dolgozókkal, és az ő véleményük alapján nyílt szavazással döntöttek az új bizalmiak felől. Ám a főbizal­miakat már nemcsak ők vá­lasztották, hanem ismét az egész tagsággal szavaztatták meg, de már titkosan. Az új főbizalmiak szinte ellenszava­zat nélkül lettek megválaszt­va. egyedül a gépműhelyben volt jelentős véleményeltérés. Az ottanj Szudits László esz­tergályos személyével a tag­ság 25 százaléka nem értett egyet. A gépműhelyben az első megkérdezett. Kerekes Tibor csoportvezető éppen az ellen­zők szószólója volt. — Tőlem ne kérjen véle­ményt a szakszervezeti mun­káról, mert én az itteniről na­gyon rossz véleménnyel va­gyok — mondja. — Másfél évvel ezelőtt ki is akartam lépni a szakszervezetből emiatt. Hogy mi nem tetszik tulajdonképpen? Nézze! Azt sem tudom, hogy mikor volt itt a teljes tagság számára összevont szakszervezeti gyű­lés. Tizenöt éve biztosan nem! Az ágazatok, egységek dolgo­zói alig tudnak egymás prob­lémáiról, pedig lenne mit elmondani. Itt van például a mostani választás. Nem volt rá módom, hogy az egész tag­ság előtt megmondjam a vé­leményem. Pedig nekem rég­óta személyes ellentétem van Szudits Lászlóval. Egy másik vélemény: — Ha megígéri, hogy nem írja ki a nevemet, én meg­mondom, hogy ez a Kerekes egy hőbörgő ember. Bár jó dolgozó, ez igaz. Bar jó dolgozó Szudits László esztergályos, a frissen választott főbizalmi: — Az egész egy régi sére­lem, amely a mi személyes vi­tánkban gyökerezik. De mi köze ennek a szakszervezeti munkához? Viola Sándor csoportvezető: — Nekem tényleg nincs szakszervezeti funkcióm, egy­szerű tag vagyok, mégsem mondok szívesen véleményt, mert mint a párt vállalati csúcs vezetőségének tagja, nem szeretnék részrehajlónak lát­szani. Maga viszont árulja el, de őszintén: nem ezek a Ke­rekesék hívták ki ide bot­rányt kavarni? Mert az igaz. hogy mindent megtett — az apjával együtt — a tagság felbujtására, hogy ne szavaz­zanak a Szudits Lászlóra. Lát­ja, ezért volit jó a mi mód­szerünk, hogy nemcsak a bi­zalmiak döntötték el, kiből le­gyen főbizalmi,1 hanem sza­vazhatott mindenki, titkosan. Ha maga ezt megszellőzteti az újságban, lejáratja a gazda­ságot. Ilyesmi nálunk még so­sem fordult elő. Mit mondjak Szudits Lászlóról? Ügy tu­dom, a szakma ifjú mestere­ként végzett. Két kiváló dol­gozó kitüntetése van. Mozgal­mi tanfolyamra is járt. Meg­mondom és a szakszervezeti munkáról is, hogy az 1968-ig volt az igazi. Azóta renyhébb, de személyeskedéssel csak to­vább lehetne rontani. Szerin­tem arra lenne szükség, hogy ne csak a fő gazdasági veze­tés. hanem az ágazatvezetők is lobban igényeljék a szak- szervezet befolyását, vélemé­nyét. Mondjon nemet is Góg Mátyás, a gazdaság igazgatója: — Ahogy az egész társada­lom változik, úgy kel] fejlőd­nie a szakszervezeti munká­nak is. Persze, ehhez a tag­ság nagyobb aktivitására len­ne szükség. Nekünk is hasz­nosabb. ha a szakszervezet a gazdasági munkában is han­goztatja véleményét és köz­vetíti a tagság elgondolásait. Ma már arra is szükség van, hogy ha úgy látják helyesnek, akkor nemet is mondjanak. Ezt várjuk el tőlük. 8. Tarkó Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents