Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-03 / 206. szám
^ration 1985. SZEPTEMBER 5., EEDD Húszezer éves eszközök Fejár megye ez ideig ismert legrégibb emberi településének nyomait tárták fel a régészek Napádon, a község melletti kőbányában. A száz négyzetméternyi területen talált leletek azt bizonyítják, hogy ezelőtt 19—29 ezer évvel egy kisebb ember- csoport ütött itt tanyát. Feltehetően a vonuló állatcsordák — főként a rénszarvasok — nyomait követték. Táborhelyükről a régészek faszéndarabkákat, égett és nem égett állatcsontokat, valamint pattintott kőeszközöket — 1—1 centiméter nagyságú pengéket, fúrókat, kaparókat —, illetve úgynevezett magköveket és kőszilánkokat hoztak a felszínre. (MTI-foW: Kabáczy Szilárd — KS) Radiófigyp.t.ö PÓTVIZSGA. A műsorszerkesztés útjai kifürkészhetetle- nek. Fel nem foghatom, hogy például lncze Zsuzsa, elsősorban diákokat érintő műsorát, amelyet nem ártott volna hallaniuk, miért épp péntek este fél tízkor sugározták, amikor többségük tévét néz, alszik, vagy — ez az utolsó szabad hétvége felkiáltással — elmegy a diszkóba. Kár, mondom, hogy nem hallották, mert a riporter alaposan, okosan faggatta alanyait, elhangzott néhány figyelmet érdemlő gondolat. Például a csalódott apa szájából, aki éjt nappallá téve gürcöl, hogy a gyereknek, úgymond, .mindene meglegyen, de arra már se ideje, se energiája, hogy szerinte is elkényeztetett csemetéjét megtanítsa arra, hogy a maga helyén neki is ugyanígy helyt kellene állnia. De hallaniuk kellett volna azt a vagány srácot is, aki bukása fölötti minden szá- nom-bánom nélkül kérdezett vissza, öntudattal: ugyan minek kellene nekem a parizer szinuszát ismernem? A homályos fogalmazás alapján csak feltételezni merem, arra gondolt, fölöslegesen nyaggatják a sinus, cosinus tételekkel és egyéb badarságokkal. A jól válogatott, tehát tipikus példákból kiderült, hogy a bukások mögött sok esetben —- ahogy Boldizsár Gábor, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője fogalmazott — praktikus igénytelenség húzódik meg, amivel olyan nehezen tudnak mit kezdeni a tanárok. A probléma másik oldala, hogy a gyakorlatban a látszat az, hogy feleltetéssel, dolgozatokkal folyton mérik a gyerekek teljesítményét, de mivel az iskola ma — véleményem szerint — nem teszi lehetővé a gyermekek személyiségének kibontakozását, ezek a mérések inkább csak azt tükrözik, hogy idomulnak az elvárásokhoz és a nem létező átlagra méretezett fiktív normákhoz. Értékelési rendszerünkben így alapvető hibák vannak, valóban időszerű kidolgozni egy hatékonyabb módszert. Ha majd eljutunk addig, hogy az iskola tényleg a maga sokféle lehetőségével a személyiséget formálja, talán kiszűrhetők lesznek azok az esetek, hogy a tanár azért buktat, mert úgy érzi, másképp nem tud a gyerekre hatni, Talán a kelleténél kevesebb szó esett arról, hogy nem vagyunk azonos adottságokkal és képességekkel megáldva, s sok gyerek ezért nem tudja az átlagra kiszabott anyagot megtanulni. Óvatosan kerülgetjük ezt a kérdést, pedig az élet tucatszám ontja a példákat. A bukás sem az iskolában, sem az életben nem átgondolt kérdés. Elvben megvan a válaszunk: felzárkóztatás, beillesztés, de a gyakorlati tapasztalát árrá int hogy "jóval árnyaltabban kellene a problémához közelítenünk. A FALU JEGYZŐJE. Még egy kiváló adaptáció, príma szereposztással, diákoknak melegen ajánlott, de mikor sugározzák? Vasárnap éjjel fél tizenegykor. Ismét csak kár, mert Eötvös József remekművét, kötelező olvasmány ide vagy oda, a tizenévesek nem' igen olvassák, vagy ha kézbe is veszik, unottan hajítják a sarokba. Legalább megízlelhették volna, mit veszítenek. De ki hallgat rádiót éjjel, amikor másnap reggel kezdődik a tanítás? v N. E. Művészek csere játéka Szeptemberben több neves magyar művész és együttes vendégszerepei külországokban, Budapesten pedig a zeneművészet négy kiemelkedő egyénisége hangversenyezik. Ausztriai fellépésre várják Szűcs Márta, Nádor Magda és Sólyom Nagy Sándor operaénekeseket, Seregi László és Kaszás Ildikó koreográfusok pedig két hónapig a bécsi Staatsoperben dolgoznak majd. Jandó Jenő zongoraművész, Takács Tamara operaénekes Franciaországban a mentoni fesztiválon és hajóturnén vesz részt. Rados Ferenc zongoraművész Athénban ad koncertet, Vaszkó Katalin operaénekes Hollandiában, illetve az NSZK- ban a Bohémélet előadásain vendégszerepei. A Liszt Ferenc Kamarazene- kar, valamint a Bartók vonósnégyes Kínában, Elekes Zsuzsa orgonaművész az NSZK- ban turnézik, Takács Klára és Pászthy Júlia operaénekesek Olaszországban, Ligeti Re- qwiero-jének előadásán lépnek fel. Gulyás Dénes operaénekest a New York-i Metropolitanbe hívták meg: A szeptember második felében kezdődő őszi zenei évad elején három, külföldön élő magyar művész; Doráti Antal karmester, Franki Péter zongoraművész és Pauk György hegedűművész koncertezik Budapesten. Iskolát avattak Gödöllőn Miért sebes az igazgató keze? Megszoktuk már, hogy az iskolaátadások a tanévkezdéssel egy időben vannak. A napokban több új létesítmény avatásáról adtunk hírt. Külön örömünkre szolgált, hogy Cegléden és Gödöllőn, tehát egyszerre két helyen is gyógypedagógiai intézetet avattak, hiszen tudjuk, sokat kell még azért tennünk, hogy a fogyatékos gyerekek is méltó körülmények között nevelődjenek. Eddig az itteniek a város három különböző pontján levő épületben tanultak, és ha azt mondjuk, mostoha körülmények között,' még finoman fogalmaztunk. Pedig ezeknek a jórészt hátrányos helyzetű családokból kikerülő gyerekeknek lenne igazán szükségük arra, hogy igényes, kulturált környezethez szokjanak, abban nőjenek fel, az otthoni lakások ellensúlyozásaképpen. Vállvetve dolgoztak A most elkészült — a régihez toldott — új iskola, bízvást állíthatjuk, minden igényt kielégít. Világosak a tantermek, látszik, jól átgondolt terv szerint építkeztek. Egy-egy helyiség több funkció betöltésére is alkalmas: az étkező lehet délután klub, a mozgásterem kamaraszínház. Az átadás előtti napokban tanárok, mesteremberek, szüVilla Rustica Egyedülálló lelet Egyedülállóan értékes régészeti leletre bukkantak a szakemberek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén. Az úgynevezett Villa Rustica az egykori Pannónia egyik legnagyobb feltárt villája. Az ásatás és a felszínre hozott romok konzerválása Topái Judit régész irányításával folyik. A születésnapi ajándék Vallomások ecsettel, színekkel nődi Béla festőművész a múlt hónapban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Ebből az alkalomból, életműve elismeréseképpen a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Az idős mester felesége társaságában jött el a tiszteletére rendezett ünnepségre. Az ősz ember, állva, olyan örömmel és lámpalázzal mondott köszönetét, mint egy eminens kisdiák. Milyen jók hozzám az emberek, hogy így megtisztelnek, idézte a mű- vász-előd, Corot gondolatát. Később így emlékezett a múltra: Édesapám régiségkereskedő volt. A szebbnél szebb tárgyak keltették fel érdeklődésemet a művészet iránt. Szerettem rajzolgatni. A középiskola elvégzése után beiratkoztam a Képzőművészeti Főiskolára, ahol első festőtanárom Balló Ede volt. 1918-ban stipendiummal, akadémiai ösztöndíjjal kerültem Nagybányára, ahol Réti István javítgatta munkáimat. Maradandó hatást, tett rám stílusuk; kezdetben én is a nagybányaiak modorában festettem. Amikor bemutattam munkáimat Balló Ede mesternek, ingerülten jegyezte meg: Mit akar ezekkel a tarka ákombákomokkal? így a következő félévben átkerültem Réti István osztályába. A következő nyarat a kecskeméti művésztelepen töltöttem, itt ismerkedtem meg a később — a velem együtt — Szentendrén dolgozó Kmetty Jánossal, Perlrott-Csaba Vilmossal és Diener Dénes Rudolffal. Barátaimmal — a Réti-tanítványokkal — előbb Budapesten béreltünk műtermet, a Vadorzó utcában, s csak 1926-ban kerültem Szentendrére. Közben nagy utat tettem meg. Amerikában élő nővérem meghívására előbb Párizsba, majd Philadelphiába utaztam tanulni. Párizsban az Académie Colarossi, Amerikában a Pennsylvanian Academy of Fine Arts növendéke voltam. Sokat festettem Barbizonban. A nagybányaiakon kívül a barbizoni mesterek költészettel átitatott stílusa gyakorolt rám maradandó hatást. 1923-ban itt volt az első külföldi kiállításom is. Philadelphiában rendszeresen közölte grafikáimat az egyik újság. Hatévi távoliét után tértem haza Magyarországra. Ekkor alapítottuk meg nyolcán a szentendrei művésztelepet. Ezt követte két év múlva a Szentendrei Festők Társaságának megalakulása. Én azóta, hogy hazajöttem — tehát egy híján hatvan éve — Szentendrén élek és csak hosszabb-rö- videbb útjaimra mozdulok ki innen. Sokat utaztam, bejártam Európát és egy ízben Amerikába is visszatértem. Dalmácia, Spanyolország és a Székelyföld tájai számos képem témájául szolgáltak csakúgy, mint Szentendre. Mit mondhatnék a képeimről? Kassák írta, hogy a művészetről beszélni annyi, mint a víz alatt énekelni. IVfl ucsi András így jellemzi a mester munkáit: „Onódi Béla szándékában a nagybányai természetelvű hagyományok folytatója, szellemében a poétikus barbizoni iskola követője, a csöndes magány festője. Puritán egyszerűség, bensőséges hangulat jellemzi képeit. Művészete a visszavonuló, munkájában is nyugalmat kedvelő, szemlélődő ember hangulatát, érzelemvilágát fejezi ki legszebben.” A nyári hónapokban a Szentendrei Képtár a festőművész munkáiból gyűjteményes kiállítást rendezett. Ez volt a mester születésnapi ajándéka — nekünk. N. E. lök és gyerekek vállvetve dolgoztak. — Szombatra mindennek készen kell lennie — mondja Maráczi Ernő igazgató. (Kollégáitól tudom, hogy egész nyáron nem volt szabadságon. Kőművesek mellett végezte a segédmunkát, maltert hordott, anyagért szaladgált, takarított.) — Tíz helyiséggel bővül az épület és készül a tornaterem, októberre befejezzük azt is. Tizenhat-tizennyolc millióba kerül a bővítés, ebből kétmillió a társadalmi munka értéke. Sokat segítettek a helyi vállalatok. Az eredeti tervben ugyan a tornaterem szerepelt, de menet közben kiderült, hogy a rendelkezésünkre bocsátott összegből erre nem futja. A helyi és a megyei tanácstól kapott pénzt így a városi intézmények támogatásával egészítettük ki. A Gödöllői Építőipari Kisszövetkezet mezőpanel elemekből felhúzta a két végfalat, illetve vállalta a tető elkészítését és szigetelését. Az összes többi társadalmi munkában készül. A Szi- lasmenti Tsz zúzalékot szállított, a vácszentlászlói Zöldmező Tsz vállalta az alapozást. Az incsői fatelepen legyártották a parkettát és megígérték, hogy le is rakják. Hajdú Pál kisiparos lecsiszolja és lelakkozza. A gépgyár dolgozói beszerelik a központi fűtést. Minden elképzelhető segítséget igénybe vettünk, és mint látja, sokan a segítségünkre siettek; csak így lehet boldogulni. Tíz évig a folyosókon és a tanteremben tornáztak a gyerekeink. Ha tőlünk kikerülnek, fizikai munkát fognak végezni, ezért nem mindegy, hogy milyen állóké- pességűek. Nem volt leányálom • — Ügy hallottam, több funkciót is szánnak egy-egy helyiségnek. — Szeretnénk itt egy nevelési-közművelődési központot kialakítani, a gyerekek szüleinek és a környék lakóinak délutáni-esti programokat ajánlani. Az iskola meglehetősen távol van a városi művelődési intézménytől, ez is indokolja létrehozását. A központtal jó a munkakapcsolatunk. Megállapodtunk abban, hogy segítenek programokat szervezni. Elképzeléseinket messzemenően támogatják. A két folyosón lesznek a kiállítások, az ebédlőben működik a klub. Videó-vetítéseket ugyanúgy tervezünk, mint azt, hogy fellépnek kamarakórusok, hangszeres szólisták. A tantermek közül az egyik a könyvtár szerepét is betölti délután, egy másikban a lányok például megtanulhatnak varrni. — Rengeteget dolgoztak a pedagólúsok. Hetek óta bejárnak ablakokat festeni, takarítani. ön vette rá őket, ugye, hogy ezt a munkát elvállalják? — Hát nem volt leányálom a festéket vakargatni, a padlót megtisztítani, de ennyivel is előbbre vagyunk. Egy másik arc Az igazgató keze agyondolgozott, elgyötört. Vajon miért ilyen fontos neki ez az egész? Hirtelen egy másik kéz, másik arc, egy másik igazgató jut eszembe. Vele is mostanában találkoztam egy szintén felújított iskolában. Vegyem úgy, hogy ő itt sincs — mondta —, még tart a szabadsága, csak éppen beugrott valamiért. Hogy elkészülnek-e a felújítási munkával ? Ezt ne tőle kérdezzem. Talán a tanácson bővebb felvilágosítást tudnak adni. Két ember, egyazon poszton, a besorolási nomenklatúra szerint valószínű, hogy a fizetésük is hasonló^ pa nem is ugyanannyi — mégis, micsoda különbség! Nagy Emőke Madách Galéria Kiss István kiállítása Vác köztéri szobrokban gazdag város. Nem csupán a múlt nagy művészeti korszakainak alkotásai találhatók itt meg, hanem napjaink modern művei is. Ezek közül a történelmi városmagban új épületek előtt kapott helyet Kiss István Kos- suth-díjas szobrászművész két munkája. A Komócsin Zoltán Kollégium előtt áll a városi múzeum névadójának, Vak Bottyánnak lovasszobra. A Géza király téri egészségügyi szakközépiskola mellett látható a Végváriak című alkotás. Kiss István köztéri munkáival országszerte találkozni lehet. Elsősorban monumentális szobrászként ismeri őt a szakma és a közönség. Kisplasztikái többnyire köztéri műveinek vázlataiként készültek. Ezekből nyílt kiállítás a Madách Galériában. A kiállított szobrok mindegyike emberi alakot ábrázol. A figurák egy része konkrét történelmi személyeknek állított emlék. Más részük típusokat vagy szimbolikus tartalmakat képvisel. Kiss István műveinek sajátossága, hogy elsősorban irodalmi töltésűek: inkább a bennük megfogalmazódó gondolat, mint a plasztikai élmény ragadja meg a szemlélőt. A történelmi alakok testhelyzete, viselete, a figurához kapcsolt tárgyi motívum a jellem, a személyiség egy-egy hangsúlyos vonására mutat rá. így Széchenyi egy Magyaror- szág-térképpel leterített asztal előtt magyaráz komolyan. Petőfi szobra a költő határozott léptét, előrehaladását emeli ki. Apáczai Csere Jánost a szigorú önfegyelem példájaként vigyázzállásban örökítette meg az alkotó. Az idősebb Bolyai összekulcsolt kézzel, a fiatalabb széttárt karral elmélkedik. A típusokat, szimbolikus gondolatokat megjelenítő művek jellegzetes kompozíeiős törvényszerűségeket mutatnak. Különösen a csoportkompozíciókon figyelhető meg, de az egyalakos művek közül is többnek sajátossága az elemek összehajlása által megteremtett zártság, egység. A Kodály című mű egy téglalap alakú felületre készített dombormű-portré. Ezt a reliefet Kiss István belefoglalta egy körbe, ami által időbeli és térbeli meghatározottságát megadta. A Ballada-sorozat első darabja, a Vetés egy körlapon elhelyezett apró kis figura. Ezt a formai jellemzőt az egyes figurák megmintázásánál is alkalmazza a szobrász. A Rabság című alkotás emberalakja előregörnyedten ül: testtartásával körívet ír le. A Siratás, a Sír vagy a Család című csoportkompozíciók alakjai szintén ezt a testtartást mutatják. Egymással szembefordítva őket azonban a térben egy gömbfelület határait jelölik. Ez a szemléltetés a figurák közti erős összetartó erőt érzékelteti. Kiss István csoportfűzésének másik jellegzetes példáját mutatja a Végváriak vagy a Végvári vitézek című alkotás. Itt egy tengelyen egymás mellé állítja az alakok sorát. A mű ritmusát az adja, hogy egyik alakot szemből, a másikat háttal ábrázolja. A figurák egymás közti kapcsolatát az egymásba öltött karok jelzik. A Madách Galéria kiállításán a legmagasabbra emelt, központi helyen látható szobor a Kiáltás című. A nagy puszta felületen elhelyezett parányi, kereső emberalak szinte letekint a kiállításlátogatókra és a többi műre. Ez a térben megfogalmazott gondolat jelenik meg a Vetés című munkán síkban megjelenítve: a nagy kiterjedésű térben tevékenykedő kis méretű emberi figura. A keresésre, a kiáltásra adott válaszok a kiállítás egyes alkotásai. BakonyvárI M. Agnes