Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 16., HÉTFŐ Egészségügy A jobb alapellátás érdekében y A város egészségügyi alapellátásához fűződő teen- g dókét általános és üzemi körzeti orvosok, üzemorvosok, $ körzeti gyermekorvosok és fogorvosok látják el. Az £ alapellátás kulcsfontosságú, hiszen meghatározza a 0 progresszív betegellátás magasabb szintjeinek hatékony- £ ságát, igénybevételét. Nem véletlen, hogy az alapellá- í tásban dolgozók tevékenysége az érdeklődés előterében ? áll: a betegek legtöbbször hozzájuk fordulnak, a la- j! kossággal való kapcsolatuk rendszeres. Többek között ^ ezek a megállapítások olvashatók a Cegléd egészség- $ ügyéről szóló előterjesztésben, amit nemrégiben a vá- á rosi párt-végrehajtóbizottság tűzött napirendjére. A egészségügyi kormányzat felismerve az alapellátás meg­határozó szerepét, a VI. öt­éves terv legfontosabb egész­ségpolitikai céljaként fogal­mazta meg ennek fejlesztését, személyi és tárgyi feltételeinek javítását, annak érdekében, hogy a páciensek már ezen a szinten befejezett ellátásban részesüljenek. Cegléden egy körzeti orvosra 2400 lakos jut, valamivel kevesebb, mint a megyei, illetve az országos átlag. 1978 óta éppen öt rossz körülmények között működő rendelőt kapott már meglevő épületek átalakításával új haj­lékot. Ám ezek a rendelők a városmagban helyezkednek el, többnyire távol attól a terü­lettől, amelynek ellátására hivatottak. Nem ok nélkül pa­naszkodnak tehát az idős, ne­hezen mozduló betegek. A VII. ötéves tervidőszak enyhít majd a gondokon. Az elmúlt esztendőkben ja­vult a körzeti orvosi rende­lők ' műszerezettsége. Vala­mennyi doktor rendelkezik korszerű EKG-készülékkel, az életmentéshez szükséges, spe­ciális felszereléssel, sterilizáló berendezéssel, egyszer haszná­latos eszközökkel (tű, fecsken­dő), és lehetőségük nyílik la­boratóriumi vizsgálatok el­végzésére is. A gyógyszerren­delés 1979-ben bevezetett re­formja óta csökkent a körzeti orvosok betegforgalma, a jár­ványos időszakoktól eltekintve megszűnt a zsúfoltság. Pest megyében elsőként a ceglédi rendelőintézet terü­letén alakult ki az úgyneve­zett csoportvezetői rendszer, ami a szakmai és szervezeti integráció fontos láncszeme­ként a körzeti orvosi szolgála­tokat a szakorvosi rendelőin­tézethez és a kórházhoz csa­tolja. Ä csoportvezető főorvo­sok ellenőrzik a körzetiek munkáját, felülvizsgálják táp­pénzes-tevékenységüket, és ter­mészetesen szakmai segítséget adnak. A táppénzesnapok alacsony számával Cegléd igencsak előkelő helyet foglal el a megyei mezőnyben. A város gyerekembereit — jó feltételek mellett — 7 kör­zeti gyerekorvos látja el. A több' mint 3 ezer középiskolás egészsége felett három éve főfoglalkozású iskolaorvos és védőnő őrködik. Szólni kell az üzemorvosi ellátásról is. A város ipari egységeinek szét­szórt elhelyezkedése miatt csupán átmenetileg sikerült főfoglalkozású üzemorvost munkába állítani. Ezt a ku­darcot persze a szakma ala­csony presztízse mellett né­hány üzem vezetőjének ked­vezőtlen hozzáállása is súlyos­bította. A járóbeteg-ellátás maga­sabb szakmai szintjét képviselő szakrendelések tevékenységé­ben jelentős változást hozott az integráció. Ma már vala­mennyi szakrendelő az azonos szakmájú kórházi fekvőbeteg­osztály szerves részeként, an­nak kihelyezett ambulanciá­jaként munkálkodik. A szak­rendelők dolgozói a kórházi főorvosok beosztottjai. Ennek megfelelően a doktorok meg­határozott rend szerinti válta­kozással gyógyítanak az osz­tályokon és a szakrendelése­ken. Még a Rákóczi úti köz­pont 1979-ben történt bővítésp után is a város négy különbö­ző pontján, számos épületben, egymástól távol praktizál több szakrendelés és gondozó, ne­hezítve a szakmák együttmű­ködését és a valóban gyors betegellátást. Sajnos, a szakorvosi munka intézményi feltételei nem tud­tak lépést tartani a növekvő követelményekkel. A hajdan­volt terv: az új, 32 munkahe­lyes rendelőintézet, csupán elképzelés maradt. Helyette egy másik lehetőség látszik megvalósulni. Eszerint a bel­ső átalakítás során közel 1500 négyzetméternyi alapterület­tel bővülne a rendelőintézet, összesen 34 munkahelynek te­remtve otthont. Elkészültére 1987 második felében számít­hatunk, 25—30 millió forin­tért. Tavaly már megkezdődött a volt baleseti sebészet bőví­tett rekonstrukciója, s idén valószínűleg be is fejeződik. A felújított épületben helyez­kedik majd el a tüdő beteg­gondozó intézet, ami a nevében jelzett profilján túl még szá­mos speciális ellátást is nyúj­tani fog a Cegléden és kör­nyékén élőknek. 1984-ben 39 457 órában 311 ezer beteget kezeltek a ren­delőintézetiek, vagyis az ellá­tási körzet valamennyi lako­sával háromnál is többször találkoztak. A napi gyógyke­zelések száma átlagban 1237 volt, ebből könnyen kiszámít­ható, hogy egy személyre át­lagosan 9 perc jutott. Ezek az adatok, de a betegek konkrét tapasztalatai is jól bizonyítják a zsúfoltságot. Csökkentése csakis a tárgyi feltételek ja­vításával és a szakorvosi óra­szám növekedésével képzelhe­tő el. A végrehajtó bizottság elis­meréssel szólt az egészség- ügyiek munkájáról, s abbéli bizodalmát fejezte ki, hogy a VII. ötéves terv, idején a kö­rülmények fokozatos formá­lódásával tovább növekszik majd a megelőző és gondozó tevékenység színvonala. V. S. A hír, hogy Szabó Gazsi megbolondult, -napok alatt elterjedt a tanyákon. Maga Csorba Terus néni, aki Ga­zsi anyósától hallotta a dol­got, három helyre is elment, hogy elsőnek mondhassa el az újságot. — Patkány tenyésztésre adta a fejét — beszélte Gáláknál. — Azt mondta az anyósa, hogy ketrecekben neveli őket, mint a nyulat — szörnyülkö- dött Kerekes néninek, aki­nek csak kerítésen át szólt be, s már sietett is tovább. Balogéknál, ahol csak a nagymama volt otthon, fél óráig mesélt a konyhában su­tyorogva. Egy nagy teherautón hozat­ta őket Pestről. Azt beszélik, ha már elegen lesznek, szét fogja őket engedni, mivel a patkányok kipusztulóban van­nak. Az a bogara, hogy ha már Noé bevette a patkányt is a bárkába, nem szabad a mai világban kipusztulnia. Egy hét alatt mindenki tu­dott Szabó Gazsi bolondériá- járól. A munkatársai a gép­üzemben egyre gyanúsabban néztek rá. Előbb a tekinteté­ből próbálták kiolvasni az őrültséget, aztán a mozgását figyelték, majd azt rakták össze másként, amit mondott, hátha kiugrik valami a má­niájából, de semmire sem ju­tottak. Fékcső Bálint egyszer rá is kérdezett, hogy tán állatba­rát lett, de Gazsi csak sejtel­mesen mosolygott. Az embereket a fene ette meg. Újév után az elnök szép summa jutalmat adott a kar­bantartóknak, amiért a béta­Készen állnak a kazánok Négyszázötven lakás fűtéséről és melegvíz-ellátásiról gondos- 1. dik a ceglédi Városgazdálkodási Vállalat Beloiannisz utcai fűtőműve, A nyári hónapokban a szükséges karbantartási, fcl- ÉJ.tási munkákat elvégezték, s amint az időjárás megköveteli, kezdhetik a fűtést. ApAU-Tőth Sándor felvétele Pocsolyában áztatták Kendert tiíolt az asszonynép A kender feldolgozásának tudományát még az őshazá­ból hozták magukkal az 1700- as években a mai Albertir- sára települt elődök. Igen ko­moly hozzáértést kívánt a kender, kezdve a vetésétől a belőle készült szőttesig. Nagy szükség volt a kenderszálra, hiszen az önellátó életmód folytán a ruházat nagyobb részét is házilagosan terem­tették elő, alapanyag a saját szőttes volt. A századforduló előtt szü­letett férfiak és azok is, akik a századfordulót követő esz­tendőkben születtek, még az 1920-as, 193Ö-as években is legszívesebben szőttes ingben, bőgatyában jártak. Már di­vat volt a nadrágviselet is, ám ünnep alkalmával a nad­rágra felvették a bőgatyát, úgy mentek a templomba. Az asszonyok a jellegzetes bő szoknya alá szőttesből varrt, húzott pöndölyt vettek. Kü­lönböző szőtteseikbe szép dí­szítő motívumokat szőttek, színeset. Volt sok ügyes kezű asz- szony, ők csodálatos mintá­kat szőttek a kendervászonba, kendergyolcsba. Mondták is róluk a faluban, hogy biz­tosan az ördöggel cimborái­nak. Éjszaka bekenik a szö­vőszék négy lábát sliktóval és h;pp-hopp már ott is van­nak a Gellért-hegyen, ahol a boszorkányok és a lópatás ördögök várják őket, akiktől a tudományukat szedik. Reg­gelre, amikor a kakas kuko­rékolt, már otthon is voltak, szőni tovább a színes szőtte­seket. A kendert május elsején vetették, felázott vagy fel­szántott földre, kézzel szórva a magot. Kisgereblyével egyengették a vetés után a földet. Kenderből van porzós is, termős is. Július elején, amikor a porzós elvégezte a feladatát, sárgulni kezdett. ■Július közepe táján a gazd- asszony némi segítséggel ken­dert szaggatni ment, kivá­lasztva a magtermő növény mellől a porzósat. Könnyű volt. felismerni, mivel a por- zósnak akkor még harsány zöld a levele, még egy hó­napig a földben maradhat. Á porzós kender szára vé­karítások során keveset áll­tak a munkagépek. Mindnyá­jan meglepődtek, de a pénz­nek örültek. Odakint az udvaron Gazsi a többiekhez fordult. — Gyertek el hozzám! Meg­ünnepeljük a dolgot. Meg­iszunk egy-két pohárral. Az embereket nem kellett sokáig kérni. Tudták, hogy Gazsinak jó bora van, de fő­leg az izgatta őket, hátha fel- lebben a fátyol a patkány­ügyről. Szabó Gazsi először körte­pálinkával kínálta őket. — Alapozzunk egy kicsit! Ízlett mindenkinek. . — No, akkor most egy-két falat fehér szalonnát a bor elé — vezényelte a házigaz­da, és jó vastag sózott sza­lonnát tett az asztalra. Közben előkerült a bor is, koccintottak, ittak. — Né már! Hát a kolbászt meg elfelejtettem! — csapott a fejére Gazsi, s már hozta is be a kőkemény füstölt kol­bászt. Abból is vágtak, s nyelték jóízűen. — Locsoljuk meg a kol­bászt is! Megint ittak. — No. mit szóltok hozzá? — Mihez? — Hát a kolbászhoz. A többiek bólogattak. — Erősen fűszeres, de jó. — Hát — mondta Fékcső Bálint tele szájjal —, ha ezen kéne élnem, bizony isten, nem halnék meg könnyen. Nevettek, s igazat adtak Fékcső Bálintnak. — Mert ez patkányhúsból van — jelentette ki Gazsi. Egyszerre hagyták abba a rágást valamennyien. — Mii mondasz? konyább rostjából finom szép szőttesek készültek, épp ezért nagyon vigyáztak a feldolgo­zás folyamataira. A kenderkóró áztatása a gabona betakarítása idejére esett, de a gazda szakított időt, hogy lovas vagy ökrös szekerével elvigye a kender- kórót o mocsolyához ahol az albertiek a kendert áztatták. Az irsai részen a faluvégen kenderáztató gödröket ástak, abban áztatták a növényt. Az asszonyok ehhez a mun­kához a legfakóbb ruhájukat vették fel, hiszen derékig gá­zoltak a mocsolya vizébe, hogy megleljék a legmegfe­lelőbb helyet, ahol az ázta- táshoz négy karót leverhet­nek. A karók- távolsága az áztatandó kender mennyisé­gétől függött. A kévéket a ka­rók közt egymásra rakták, szalmával befödték, iszapot bőségesen raktak rá, eseten­ként követ is, hogy el ne sza­baduljon. így ázott a kender öt-hat napig. Akkor meg­nézték, és ha könnyen tört a fás része, akkor kihúzták. Kenderhúzáskor a kórót jól megmosták a vízben, úgy hordták haza, ahol a szérűs- kertben az izzó napon szá- rogatták. Érdekes látvány volt, ahogyan a kévék elejét széthúzva sátorformára, kúp alakra szárították a szőttes­hez valót. Szárítás után jött a tilolás, ami a gabonacséplés utáni időre, úgy augusztus elejére esett. A Mólóval távolították el a rostoktól a fás részt. így keletkezett a kenderkóc. Az asszonyok jól megtaposták a porszáraz kévéket, majd ma­roknyit tettek a Mólóba és addig verték, míg a fás rész pozdorjává nem tört. A ken- derkócot, miután az apró pozdorját kirázták belőle, fé­sülték. Volt sűrű és ritka fo­gú ülőfésűjük, ez segített a szá­lak minőségének alakításá­ban, válogatásában. A legfinomabb kenderkóc az abroszok, törlők, törülkö­zők anyagát adta. A ritka fogú ülőfésűn kiesett kócból zsák, ponyva lett. Tilolni csak száraz időben lehetett, mert' esősben a kóró puhult, nem tört. Tilolni összejöttek kalákába az asszonyok, a nehéz mun­kát tereferéléssel, nagy neve­tésekkel próbálták könnyí­teni. A gazdasszony megfőzte a hagyományos bab'evest füs­tölt oldalassal és fánkot sütött. Este fáradtan dőltek ágy­ba, a kenderkóc pedig szépen szálazva, elrendezve várta so­rát, hogy megfonják, szőjék. De erre csak az őszi betaka­rítás után kerülhetett sor. Kovács Károlyné gyűjtéséből Gőzerővel Piros alma gmk Almás, de mégsem az. Szó­val kiragasztottak ugyan a bolt ablakára egy virító piros almát, ám ettől még nem tárgytalan az ügy. Sőt! A tárgy pedig mi más lenne, mint a cefre. A Vett útból kiszakadó Bál­lá dűlőben február tájékán újmódi vállalkozás fölé húztak tetőt. Mindjárt kettőt is. Nem sokkal a csemői November 7. Tsz juhászati telepének háta mögött egy kisebb meg egy nagyobb házikóban Benedek Péter és társa, Dobos Mihály takaros szeszfőzdét alapítottak. A ténykedésük keretéül vá­— Azt beszélik, hogy pat­kányokat tenyésztek. Ez a kolbász azoknak a húsából van. Néhányan a gyomrukhoz kaptak. Volt, aki gyorsan le akarta öblíteni az utolsó fala­tot egy pohár borral, de egy korty sem ment le a torkán. Fékcső Bálint felállt, hogy neki ki kell menni az ud­varra. — Mind kimegyünk — mondta Gazsi. — Megvizsgál­juk a patkányokat. A vendégek egymásra néztek, és kelletlenül indul­tak a házigazda után. Ha akkor mondta volna ezt, ami­kor megjöttek, szívesebben kö­vették volna, de most a kol­bász után... Szabó Gazsi egy hatalmas új kamrába vezette őket, mely tele volt ketrecekkel. Ezek­ben voltak az állatok. Sok, nagyon sok. Többszáz. Na­gyobbak voltak, mint a pat­kányok, de valóban hasonlí­tottak rájuk. — Nutriák — mondta büsz­kén Gazsi. — A múlt héten adtam le az első szállítmány szőrmét, ötvenezer forintot kaptam érte. De hát még csak az elején vagyok. — Es a kolbász? — Csak a szőrmét veszik meg. A húsát elfogyasztjuk. Nem érezni rajta semmit. Vagy igen? A többiek Fékcső Bá­lintra néztek — Hát... ötvenezerért ta­lán még én is rá tudnék szok­ni. Harsogó hahota tört ki az emberekből. A nutriák megriadtak, ás félve húzódtak a ketrecek hátsó részébe. Tóth Tibor lasztott gmk-t pedig Piros al­mának keresztelték el. Kádak, műanyag hordók, halomszám farönkök szegélye­zik a szeszüzemet. Elöl hatal­mas tartály, itt fejezi be útját a lelkevesztett cefre. Hátul, a téglafalak között feszít az a kazán, ami megtermelt gőzével hevíti fel a lepárló rendszert. Mindez azért érdemel említést, mert a gőzös technológia igen­csak meggyorsítja a főzést, naponta 50 hektoliter cefrét fogyasztanak el az üstök, és jó esély van arra, hogy minden kuncsaft azt kapja vissza, amit hozott. Vagyis szükségtelen több megrendelő alapanyagát vegyíteni. 200 liternél nagyobb cefreanyagot már föltétlenül személyre szólóan párolnak. A tetejébe még a válla'ási határ­idők is rövidek, ami a lehető legjobb gyógyszer a sorállás ellen. Kell-e még ezek után pálin­kás jó' reggelt kívánni? ' Mozgás, művészet. A ceglédi Kossuth Művelődési Központ­ban hamarosan megkezdődnek a néptánc-, a balett- és a jazz- balett tanfolyamok foglalkozá­sai. Az első megbeszélés szep­tember 16-án délután 4 órakor lesz a központ B-épületében. Birkózás Elsőként, tovább A Ceglédi VSE utánpótlás korú birkózói az elmúlt hét végén két versenyen képvisel­tették magukat. Csepelen a serdülők szabadfogásában a KISZ Kupáért vetélkedtek a CVSE reményteljes fiataljai, Czigony Tamás megszokott súlycsoportjánál feljebb, a 45 kg-osok között állt szőnyegre. Kiruccanását nem kísérte si­ker, nem tudni, hogy a súlyo­sabb fiúk között mire lett vol­na képes. Első találkozóján vállsérülést szenvedett, vissza­lépni kényszerült. A 72 kg- osok között Papp Attila vetél­kedett, harmadik helyen vég­zett. Á viadalon a korosztály legjobbjai szinte kivétel nél­kül elindultak. Nagykőrösön került sor az országos vidéki ifjúsági kötött­fogású egyéni bajnokságra. Súlycsoportonként az első hat helyezett jutott tovább a sal­gótarjáni döntőbe. A CVSE versenyzői közül ketten har­colták ki a továbbjutást: 56 kg-ban: 6. Jankai János. 75 kg-ban: Papp Ferenc 1. helye­zéssel. U. L. ISSN 01SÍ—asw (Ceglédi Hírlar Szabó Gazsi bolondériája

Next

/
Thumbnails
Contents