Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 216. SZÄItf 1985. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT A Híradástechnikai Anyagok Gyárának — akárcsak a For- 1 tónak — látszólag nincs oka panaszra. A VI. ötéves terv­időszakban fejlődésük töretlen volt, évente jelentkeztek új termékekkel a piacon. Két évvel ezelőtt elkészült a 68 millió forintos rekonstrukció is, amely új utat nyitott egy fontos termékcsoportjuk, a ferrit gyártásában. A rekonst­rukció eredményeként a ko­rábban évi 10 milliós terme­lési értékű üzemrész ma már 50 millió forintos termelési értéket produkál évente. Korábbi sikerek után A gyár új utakat talált a nemzetközi piacon is. A kül­földi elektronikai ipar leg­újabb eredményeinek számba­vétele után a gyár felkészült­ségének, kapacitásának meg­felelő termékek gyártására kö­tött szerződést NSZK^megren- delőkkel. Külföldi tekercselő­gépeket vásároltak, amelyek­kel hálózati transzformátorok zavarszűrő berendezéseit állít­hatták elő. Az új gyártmány megfelelő minőségű előállítása, igaz, csak / hosszas kísérletezés, többszöri megmintázás után sikerült. Am az új technológiai eljárás kialakítása — a valutabevéte- lép kívül — olyan technoló­giai tapasztalatokkal is jár, amelyeket a későbbiekben is kamatoztathatunk. A gyártás fejében a külföldi partnertől még korszerű eszközöket, gé­peket is kaptak. Az eddigi eredményeken túl azonban fontos lépésekre len­ne még szükség, hegy a gyár megtarthassa a hazai piacon korábban kivívott helyét. Ko­vács Károly műszaki igazga­tóhelyettes arról beszélt, hogy igen fontos feladatok hárul­nak mostanában a fejlesztési főmérnökség szakembereire. Az évtized végére — Több területen1 is igyek­szünk a következő ötéves tervidőszakban korszerűsíteni a termékszerkezetünket. A ferritgyártásban a technoló­gia eszközeinek cseréje minő­ségi javulással jár majd. Nagyobb jelentősége van a saját fejlesztésben elkészített új, nyomtatott áramkörű la­poknak, amelyek az eddigi technológia módositásával a nyugati piacon már bevezetett japán eljárás alkalmazásával készülnek. A finomrajzolatú áramkörök jóval kisebbek, korszerűbbek, mint elődjeik, gyártásukhoz új gépekre, esz­közökre lenne szükség. A be­ruházásra a következő ötéves tervben mintegy 120 millió fo­rintot tervezünk. Ismerve a jelenlegi hazai elektronikai ipar helyzetét; körülbelül az évtized végére várható, hogy az új technikával készülő nyomtatott áramkörű lapokat felhasználják saját termékeik­ben. — A Híradástechnikai Anyagok Gyára alkatrészek előállításával foglalkozik. Ho­gyan fejleszthetik termékeiket a felhasználó ipar színvona­lát, igényeit figyelembe véve? — Természetesen együtt kell működnünk a felhasználó iparral. Az imént említett ■ nyomtatott áramkörű lapok gyártása, vagy az elektronelő­tétek gyártásának fejlesztése is igazolja, hogy igyekszünk ko­rán, még a késztermékek elő­állítóinak konkrét késései előtt felkészülni az elektronikai ipar változásaira. Nagyban nehezíti azonban fejlesztési lehetőségeink, al­kalmazkodásunk gyorsaságát, hogy a készterméket előállító gyárakkal szemben mi nem építhetjük be alkatrészeink árába az alapanyag és ener­giaárak növekedését. így ter­mékeinken nyereségünk igen alacsony, s a felhasználóknál kevesebbet fordíthatunk kuta­tásra, gyártmányfejlesztésre is. így gazdaságosabb — Miből tudják hát fedezni a VII. ötéves tervidőszakra tervezett korszerűsítéseket? — Igyekszünk az évek so­rán felhalmozódott szellemi tőkét, technológiai tapasztala­tokat hasznosítani. Év elején hoztuk létre távlati fejlesztési csoportunkat. Az ő feladatuk, hogy olyan értékesíthető kész­termékek gyártását készítsék elő, amelyekhez megvan az ipari hátterünk, termelési ta­pasztalatunk. A félév alatt sok javaslatot, ajánlatot tett már a fejlesztési csoport, többek között kidolgozták az elektro­mos gáz- és olajgyújtó készü­lék gyártásának lehetőségét. Ez az apró szerkezet tartal­mazza mindazt a korszerű technológiai tapasztalatot és alkatrészkészletet, amivel je­lenleg rendelkezünk. Értéke­sítés^ mar a normál .piaci áron a ráfordított nyersanyag, energia és szellemi tőke meg­térülésével történik. Ehhez hasonló gyártmányokkal sze­retnénk a’ jövőben is jelent­kezni a piacon, s így elérni, hogy kapacitásunk teljes mér­tékben kihasznált, ráfordítá­sunk pedig gazdaságos, min­den esetben megtérülő legyen. — Milyen forrásokból látja biztosítottnak a termékszerke­zet korszerűsítését? — Reméljük, hogy saját erőinken kívül számíthatunk az Elektronikai Központi Fejlesztési Programból való részesedésre is. Pályázatunkat már benyújtottuk. Ha innen nem kapunk támogatást, bankhitel felvételével oldjuk meg a korszerűsítést, A gyártmányfejlesztés, az ipar és a piac igényeihez va­ló alkalmazkodás tehát köz­ponti feladat a váci üzemek­nél. Kérdés azonban, hogy munkálkodásunk mennyire lesz eredményes a nehézkesen zötyögő hitelfelvételek, a bo­nyolultan beszerezhető import alapanyagok és termelőeszkö­zök, az igen lassan hasznosít­ható kutatási eredmények, technológiai eljárások körül­ményei között. Reméljük, hogy az akadályok ellenére a gyá­rak nem csökkentének az ira­mon, s ha felzárkózni nem is, legalább lépést tudnak tarta­ni a külföldi konkurrénseik fejlődésével. Márványi Agnes G’vösónk a szolgáltatásról Megmarad, csak költözik Néhány napja olvasói levél érkezett szerkesztőségünkhöz, amely szóvá teszi, hogy ismét szegényebb lett városunk egy szolgáltató részleggel... „A Dunakanyar Szövetkezet a MÁV-pályaudvar szomszédsá­gában megszüntette a több mint fél évszázados fodrász­üzletet. Manapság, amikor 10 —15 ezer fővel nőtt városunk létszáma — írja a szakmában érdekelt hozzászóló — már csak három férfifodrásarész- leg működik. Ezek kapacitása kevés ahhoz, hogy az alacso­nyabb dolgozói létszámmal a lakosságot el tudják látni. Véleményem szerint —foly­tatja olvasónk — semmi nem indokolja a visszafejlődést, amikor a szövetkezetnek tan-' műhelye van, amely biztosít­ja a szakmunkás-utánpótlást”. A levélben feltett kérdésre a Dunakanyar Vegyesipari Szövetkezet elnökhelyettese, Kiss László a következőket mondta: — A váci vasútállomás szomszédságában levő fod­rászüzlet egyben évekea ke­resztül utánpótlást biztosító tanműhely is volt. Ám a he­lyiség ma már szűk, nem felel meg rendeltetésének, ezért a következő döntés született: a Széchenyi utca 21-es számú épületben megszüntetik a női fodrászüzletet, s helyén jóval nagyobb munkaterület áll tanulók és oktatók rendelkezé­sére, ide költözött a tanmű­hely. A női részleg dolgozói a Kossuth utcai, deákvári és Mártírok útjai fodrászüzletek­be kerültek. Új beosztásukat kifüggesztették az ajtóra, azok számára, akik régi fodrászuk­hoz ragaszkodnak, és meg akarják keresni őket. Az új részlegben, amely az idei tanévben 15—17 fiatal szakmai gyakorlatát is bizto­sítja, továbbra is működik majd férfifodrászat, így nem szenved hiányt a szolgáltatás. A régi tanműhely sorsáról is döntöttek, fotóműhelyt lé­tesít benne a Dunakanyar Vegyesipari Szövetkezet. Itt veszik át másolásra, kidolgo­zásra az amatőrfilmeket, de készítenek igazolványképeket, esküvői képeket is. Mr. A. Ingatag becsület Kórkép a megfelelő pillanatról 2 Sokszor nagyon kévésen múlik, hogy becsületes, jóra- való emberek megszédüljenek. A kísértés az utcán he­ver mondhatnánk, csak le kell hajolni érte. Ha például a zöldséges stand előtti sorban valaki elejti a pénztárcá­ját... Történetesen senki nem látja rajtunk kívül, nyu­godtan fölvehetjük és bölcsen hallgatva róla. odébb áll­hatunk, mintha mi sem történt volna. Lopás ez? Kérdi magában az egyébként a légynek sem ártó becsületes dolgozó. Aáá... — nyugtatja magát. Jó tanulság lesz a trehánynak — gondolja és zsebre vágja az erszényt. Talán túl merész a feltétele­zés? Lehet, hogy én is annak tartottam volna, ha nem kell tanúnak lennem a következő esetnél. Önkiszolgáló reggeliző büfé­ben sorakozunk, kis korlát őrizetében, amikor az előttem álló hölgyre kerül a fizetés so­ra. Ezrest nyújt át a pénztá­rosnak, aki huszonegy forint­ból százig azonnal vissza tud adni, a többire várni kell, amíg kolléganője felváltja a nagy bankót. Közben a műsze­rész jelenik meg, és gyorsan munkához .lát, hogy kicserélje a blokktekercseket. A pénztá­ros 'trécsel harmadik kolléga­nőjével. Ezalatt a vásárló várakozik, már-már azt is hiheti elfeled­keztek róla. De nem, megér­kezett a tíz darab százas. A pénztáros, továbbra is elmerül­ve az elkezdett témában, szá­molni kezdi a százasokat. Szerencse fel! Az óvatos vásárló fölvértez­ve a legmélyebb kételyekkel kereskedelmi dolgozóink iránt, figyeli a piroshasú bankókat, őt nem lehet becsapni. Amikor pedig mind a tíz a pulton van, meglepődve és némán néz föl. A pénztáros, nem értve a te­kintet mondanivalóját, rámor­dult: — Tessék, megvan a kilenc- száz, nem? — Pe igen — siet a válasz- szal a talpig becsületes vevő. Vele ilyen még nem történt, nem tudja mitévő legyen. Ed­dig csak újságból olvasott ha­sonlókról amikor is minden hájjal megkent szélhámosok csinálták a mutatványt azzal a különbséggel, hogy a szóban forgó bankót észrevétlenül visszavették, miközben állí­tották, hogy azt a péntáros már a többi közé tette. Majd követelték a visszajárót. Idáig vásárlótársam nem merészkedne, de szemmel lát­hatólag így is örül a potyának. Az étkezőpultnál ugyanis még- egyszer ellenőrzi a zsákmányt, nem tévedett-e. Igaza volt. Most már nyugodtabban eszik, talán jobban is ízlik a félpár debreceni, és a két minyon is édesebb. 79 forintért, amit pluszba kapott, háromszor ennyit is megenne. Vajon visszamegy-e a több­let százassal, vagy sem? Ügy­látszik nem, biztos lehetek benne, hogy teljesen lemon­dott a dologról. Megkérdezem: — Ugye, tíz darabot kapott vissza? . Döntés kis segítséggel Válasz helyett nagyot nyel, s csak akkor szólal meg, amikor meggyőzöm, jobb lenne vissza­adni a fölösleget, hiszen né­hány ilyen eset után fájdalmas kár érheti az egész napját a billentyűk mellett töltő- pénz­tárost. — Vissza akartam vinni — mondja —, de a reggelit már csak nem hagyom félbe! — Ja.— mondom. — Az más. Amikor elkészül az evéssel, félszemmel figyelem, milyen komótosan készül, lassan a pénztárhoz sétál. Ott kivárja a sorát, úgy látszik, mintha va­lamiben. tömé a fejét. Folyton engem figyel, nézem-e?- Lát­ván, ' hogy igen, egy-kettőre dönt. Miután egy kávéblokkot kér, inkább apróval fizet és ünnepélyesen visszaadja a százast. Nagyot sóhajtok, hi­szen ha eisisszol, én is cinkosa leszek, hiszen tudtam a dolog­ról, mégsem szóltam. Egyszerű eset, mindenkivel előfordulhat, ki így, ki úgy reagál rá. Ez az illető bizony­talan volt, de legközelebb, re­méljük, könnyebb és gyorsabb lesz a döntése. Nem lehet igazán felhábo­rodni, Inkább csak fejcsóvá- lásra ingerel a dolog. Előfor­dul azonban olyan is, amikor ennél kisebb összegekről van szó, mégis képesek vagyunk dühöngeni. Égy állomáson tör­tént a következő. Szintén pénztár előtti sorban vagyunk. Minden rendben megy, las­sacskán halad előre a sor. Mindaddig, amíg valaki jegy­váltás után az ablaktól elfor­dulva kapkodó mozdulatokkal keresni, kezdi az imént váltott menetjegyét. A sor nem állhat meg, mindenki siet a vonaljá­hoz. A keresgélő nyugdíjas asz- szonynak is sürgős volna, de a Szombaton együtt a család A régi otthon hazahív, hazavár szőrén-szálán eltűnt jegyet még a mindenttudó jegyvizs­gáló sem lenne képes kilyu­kasztani. Még mielőtt csodára gyanakodnánk a föld elnyel­te jegy miatt, egy rosszarcú férfi áll elő. Talált jegy — Ez volt az? — kérdi, d* ő is jól tudja, hogy igen, mi­vel szemfülesen akkor kapta föl a földről, amikor azt idős utastársa elejtette. A pénztá­ros korholni kezdi: — vissza akarta váltani, ugye?!_ Fog a szidás. Az idős utas pedig pénztárcájába dugja az előkerült szelvényt és hálál­kodik a férfinak, aki útját állja és kézzelfogható hálára taft igényt. Az asszony újra előveszi pénztárcáját és vala­hogy összekotor egy tízest ap­róból. A férfi láthatólag keves­li, többet kapott volna a pénz­tárostól, ha mondjuk fél óra múlva visszajön. Nyitott te­nyerében csörgeti a pénzt, mi­re még vagy öt forintot kap. Erre savanyú képpel ugyan, de utat enged. Röviden ez történt és jogos a kérdés: mi ez, ha nem nyílt­színi rablás? Egy-két hang szólalt meg csupán: „nem szé- gyenli magát?” Többet nem tehettek, hiszen a „becsületes megtaláló” jutalmáról volt szó. Mit tehetünk ellene? Egye­bet sajnos nem, mint hogy nem adunk tévedésre, csalás­ra lehetőséget. Dudás Zoltán Emlékest Helyünk és sorsunk Euró­pában címmel a Madách Kör szeptember 18-án, szerdán 18 órakor Bajcsy-Zsilinszky-em- lékestet tart a művelődési központban. A Forráskor mű­sorát Vígh Károly és Med- vigy Endre szerkesztették. Be­vezetőt mond Vígh Károly történész. A műsorban közre­működik Bakon Erika, Erős József, Homolya Attila, Macz- kó Mária, Szabó András és Torday Ferenc. A számítógépről — úttörőknek A Hajós Alfréd Űttörö- házban az idén első alkalom­mal . ismerkedhetnek szakkör keretében a számítógéppel az általános iskolák felsőtagoza­tos tanulói. Az elméleti isme­reteket két Primo típusú szá­mítógépen gyakorolhatják a diákok. Októbertől, hetente egy alkalommal lesznek a fog­lalkozások. Jelentkezni lehet szeptember 30-ig. Az intézmény vezetői terve­zik, hogy a felnőtt úttörőveze­tőknek, pedagógusoknak is szerveznek tanfolyamot a kép­zés segítése céljából. Aerobic a Fortéban Két évvel ezelőtt kezdődött az aerobic-láz; amely sok em­bert megmozgatott. Falvak­ban, városokban egyaránt in-« dúltak a tanfolyamok, minden­ki jó mozgású, szép és csinos akart lenni. Sokan pénzt is ál­doztak erre a szórakozásnak is nevezhető tömegsportra, de egy idő után lecsökkent a résztvevők köre. A Forte Fotokémiai Ipar KISZ-bizottsága is szervezett aerobic-tanfolyamot a fiatalok számára. Jól képzett vezető, Kalapács Kornél irányításával díjtalanul mozoghatnak a lá­nyok, asszonyok a vállalat KISZ-klubjában. A jó zene, a kellemes mozgás erősen vonzó számukra. Minden alkalommal 20—30 fős csoport csinálja a gyakorlatokat. A. két nyári hónapban —* júliusban és augusztusban —< a szabadságolások miatt szü­netelt a tanfolyam. Szeptem­bertől azonban újra indul az aerobic, hiszen az összeszokott társaság továbbra is igényt tart erre a sportolási lehető­ségre. B. T. P. ISSN 0133—2759 .{Vád Hírlap) lapotom mellett nem is vál­lalhatnék rendszeres munkát. Inkább a háznál tartunk né­mi jószágot. Ha megélni ne­héz is errefelé, élni azért le­het, mert jók a szomszédok. A boltban azonban leselkedni kell, hogy mikor mi jött, de Szobon, ahová dolgozni járok, ott jó a kereskedelmi ellátás — mondja Zsibai Lajosné, ki­terjesztve a kört, amelyen be­lül még többet megtudhatunk a családról. jöttek w — Most végeztem a közgaz­dasági szakközépiskolát. De inkább a másfél éves szakmun­kásképzőben szeretném foly­tatni a tanulmányaimat, hogy később a vendéglátóiparban dolgozhassam. Tetszik a ven­déglátóipar mint szakma, né­hányszor voltam már dqlgoz- ni, azaz kisegíteni. Persze a fővárosban vállalnék munkát, mert ott sokkal változatosabb az élet — mondja el röviden Zsibai Elvira a saját nacioná- léját, s már csak a déduno­kák vannak hátra, hogy be­záruljon a família képzeletbeli köre, de őket inkább nem za­varjuk, hadd játszadozzanak a gyönyörű, hegyes vidéket me lengető nap alatt... Aszódi László Antal is bekapcsolódik a beszélge­tésbe: — Szobon dolgozom a mű­szeripari ktsz-ben mint beta­nított munkás, anyag-előkészí­tés a dolgom. Itthon, Ipolyda- másdon négyen voltunk, a fér­jem, aki a szobi kőbányában sofőr, én és két lányom. A nagyobbik lányom már asz- szony, 28 éves, két gyerme­kük van, a kisebbik most érettségizett, ő is útra . kelt már. Ketten a férjemmel ma­radtunk itthon — mutatja be a saját kis családját a Dut- ka nagymama lánya, Zsibai Lajosné, majd hétköznapi dol­gokról beszélgetünk. Például arról, hogy a nagy­mamának a televízióját nem képes megjavítani a helyi szerviz május óta. Lányáékaz előző vasárnapi vásárban vett malachoz máris állatorvost kellett hogy hivassanak. A közeli erdőkből idemerészke­dő szarvasok mindent lelegel­nek a kertben, még a babot is, és egy régi öreg kasza el­törött ... w — Nem könnyű errefelé megélni, minden fillért jól kell elkölteni vagy félretenni. Külön munkalehetőségről nem tudok, igaz az én egészségi ál­Ipolydamásdon vagyunk, a Kert utcában, a település pe­remén. Az időjárás ragyogó, süt a nap, meleg van, szellő nem rezdül. Ki is használja a család a jó időt, gyerekek, nagyobbacskák, idősek szinte ellepik a házat, a kertet. Él­nek — a szó legnemesebb ér­telmében. örülnek egymás látásának, hiszen a régi ott­hon mindenkit hazahív, ha­zavár ... w — A lányoméknál vagyok, ők az unokák, a dédunokák — mutat körbe a kertben sza­ladgáló gyerekekre Dutka Pai­ne, és sorra bemutatja a csa­ládtagokat: — Lányom is van, fiam is van, négy unokám és három dédunokám. Én a temető kö­zeli házunkban másodmagam élek, igaz, nem könnyen, mert két éve ízületi bántalmak miatt nagyon- leromlott az egészségem. Ettől eltekintve azért megvagyok a kis nyug­díjamból, egy kicsit dolgozga­tok is a kertben odahaza, ha éppen engedi a betegségem. Most együtt van a család, Vácról ijöttek látogatóba a má­sik lányomék — mesélt to­vább a 68 éves nagymama, majd egyik lánya, az ipoly- . damásdi porta gazdasszonya Gyártmányfejlesztés kérdőjelekkel II. Új utak a nemzetközi piacon is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents