Pest Megyei Hírlap, 1985. szeptember (29. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX ÉVFOLYAM, 211. SZÁM * 1985. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ Nyársapáti koncepció a VII. ötéves tervidőszakra Társadalmi vita után rangsorolva Az arcok mindent kifejeznek Harcban múlt el fiatalsága Nyársapát a VI. ötéves terv­időszakban elsősorban saját erejére támaszkodhatott. A fejlesztési alap, a lakosság ál­tal befizetett önkéntes hozzá­járulások, a vállalatok által átadott pénzek mellé került a póthitelként kapott felsőbb ta­nácsi hozzájárulás a maga csaknem másfél milliójával. Tervezhető S mindez mire volt elég? Két, úgynevezett célcsoportos ház épülhetett, a napközi ott­honos óvoda bővülhetett, s ki­alakíthatták a fogorvosi rende­lőt. A lakosság életkörülmé­nyeinek javításához nagymér­tékben hozzájárult a külterü­leten megvalósított, 12,2 km hosszúságú villanyhálózat. En­nek értékét tovább növeli, hogy a község tanyás telepü­lésként ismert, s az ott lakók is komoly áldozatot hoztak a villany bevezetéséért. Felújítá­saikat rendszeresen végzik, így az orvosi rendelő, a szolgálati lakások időben kapták meg a reparáló szakembereket. A rövid összefoglaló után — melyet minden nyársapáti ta­nácstag kézhez kapott a VII. ötéves tervidőszakra javasol­takkal egyetemben — ez utób­biba tekintsünk bele. Előbb Ismerkedjünk meg a bevételek lehetséges forrásai­val, hiszen nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy csakis az költhető el, ami rendelkezésre áll. Így számítani lehet szabá­lyozott bevételekre, kiegészítő állami támogatásra, érdekelt­ségi bevételre, valamint céltá­mogatásra. Az első neve a fejkvóta, s megnyugtató módon tervezhető összeget biztosít, egy-egy nyársapáti lakos után három­ezer forintnyi pénzt jelentve évente. A kiegészítő állami tá­mogatás a gazdálkodás bizton­ságát célozza, s mértéke a működtetési költségekhez iga­zodik. Akárcsak az otthoni pénztár­ca tartalmát is, valahogy be kell osztani, mennyi kell az élelmekre, lakbérre, ruhákra, s mennyi maradhat a későbbi nagyobb értékű holmi beszer­zésé^. De míg előbbiéket min­A hét végén gazdag felho­zatal és élénk forgalom mel­lett folyt le a piac. A kocsis• piacon még mindig sok diny- nyét árulnak, s van elég vá­sárló is. A görögdinnye kilója 5, a sárga 7—8 forint, de többen mérlegelés nélkül kis­sé olcsóbban adják. A befőz­ni való dinnyének 8—10 forint volt kilója. A baromfipiacon sok csirkét árultak, egy pár rántani valót 80—100 forintért adtak. A háztáji terménypiacon a takarmány tök mázsáját 160— 170 forintért árulták, csöves kukorica kilóját 4—4,20 fo­rintért adták, a morzsolt ku­korica 6—7, a búza 5—5,50, az árpa 6, a napraforgómag 12 forintért kelt. A gyümölcs- zöldségpiacon a csemegeszőlő 25—30, az oportó 20, az alma 8—20, a körte 12—18, az oltott szilva 14—16, a vörösszilva 8—10, az őszibarack 8—20, a burgonya 5, a fehér káposzta 10, a kel­káposzta 20, a gyalult káposz­den körülmények között ki kell fizetni, a színes tévé — például — hónapokat is késhet, ha nem jut rá. Persze, községi szinten a színes televízió helyett, mondjuk, a tornaterem felépí­tése adja a helyes nagyságren­det. Az érdekeltségi bevételek nem elhanyagolható részét ké­pezi a településfejlesztési hoz­zájárulás, a telkek tartós hasz­nálatba vételének díja, a gaz­dasági egységektől bizonyos célra kapott pénzek, a lakos­sági önkéntes befizetések, ame­lyek célja a kisfeszültségű hálózat további bővítése lesz. Céltámogatást a megye adhat. Ha meglehetősen bonyolult számítások után a végössze­geket nézzük, azokból kitűnik, az újabb öt esztendő alatt 5 millió 355 ezer forint fordítha­tó fejlesztésre. S mire költsék a pénzt? Nyyársapáton is tár­sadalmi vitát rendeztek, s a la­kossági észrevételek egyből rangsort is adtak a feladatok­nak. Elsőbbséget így elsőbbséget kell biztosí­tani az oktatási intézmény kor­szerűsítéséhez kapcsolódó fej­lesztéseknél?, amelyek folya­matban vannak. Tehát be kell fejezni az iskola kazánházá­nak, központi fűtésének szere­lését, fel kell újítani a vizes­blokkot. A művelődési ház műszaki állapotát is felül kell vizsgálni, hiszen az épület százesztendős lesz, s a vizs­gálat eredményétől függően, a teljes végleges felújítást meg kell ejteni, beleértve a fűtés­korszerűsítést, a vízbázis biz­tonságos megteremtését is. Hasonló a helyzet a szemét­telep építésével: a tervek ké­szen állnak, a termelőszövetke­zettel közösen kell a feladatot megvalósítani. A dögtemető és dögkút szintén szükséges be­ruházás. Fentieken túl például a külterületi, tanyai villamosí­tás csakis a már említett la­kossági befizetésekkel oldható meg. Az igénylistán ott talál­juk a tűzoltószertár bővítését, a Béke park megépítését. Szükségesnek ítélik még a ta 25, a karfiol 30, az uborka 15—30, a zöldbab 16, a vörös­hagyma 12, a fokhagyma 50, a zöldpaprika kilója 12—18, darabja 80 fillér, a petrezse­lyemgyökér csomója 10, a sár­garépa kilója 12—16, a vegyes zöldség csomója 7—8 forint volt. A baromfipiacon a tyúk párja 180—250, a vágócsirke párja 80—280, kilóra 50, elő­nevelt csirke darabja 12—22, a kacsa párja 190—210, a tyúktojás darabja 3, a vágott- baromfi-standon a házi csir­kehús kilója 72 forint volt. K. L. mmfAoumm A nagyteremben Valaki kopogott. Színes szovjet film. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Terasz I—II. Színes olasz film. Előadás 6 és 8 órakor. sportpálya bitumenes felületi zárásának mielőbbi elvégzését, s a külterületen fedett busz­megállók építését is. Az általános iskola fejleszté­si igénye a tornaterem építé­sének megterveztetése és a ki­vitelezés. A jelenlegi tornaszo­ba felszabadulásával a zsúfolt­ság csökkenne, s tanterem lé­tesülhetne. A társadalmi vita alkalmával javaslatként hang­zott el az egy tanterembővítés­re jutó pályázat benyújtása a megyéhez. Ez komoly anyagi segítséget jelentene. Mozgósítást A koncepciót tárgyaló ta­nácsülés — melyen nagy akti­vitás volt tapasztalható, hiszen kilenc hozzászólás hangzott el — összességében megállapítot­ta, hogy a meglevő létesítmé­nyek rendeltetésszerű működ­tetéséhez a várható kiadásokra fedezetet nyújt a terv. A fej­lesztéseket nagymértékben be­folyásolja a tervezett érdekelt­ségi bevételek alakulása. S ahogy fogalmaznak, a koncep­ció összeállítása a községi le­hetőségeket tükrözi, az igénye­ket sorolja, tehát megfelelő mértékű községi, lakossági mozgósítást tesz szükségessé s egyben lehetővé. A türelem egyébként is jeles erény, a járműveztők egyszer­egyében pedig igen előkelő helyet foglal el. Mégis szűk- markúan hintjük egymásra, és magyarázat, ugye, mindig akad: meleg, hideg, eső, szél, front... Amikor az éppen aktuális forgalmi rendet kijelölő táblá­kat elhelyeztél? a nagykőrösi postahivatal környékén, azon melegében csörögni kezdtek a telefonok a rendőrkapitánysá­gon, több tucatnyi kétségbe­esett autós érdeklődött: most aztán merre menjenek, miként hajtsanak? Meg kell hagyni, a város- központban egyetlen felirat sem mutatott utat a Ceglédre igyekvőknek, de mert senki sem maradt veszteg, arra kell következtetnünk, a helybeliek végül is csak meglelték azt a módot, amiként kikerülhették az útfelújítás miatt lezárt ré­szeket. Szóval a türelem ... De ha már a jeladó kellékeknél tartunk: vajon ki tud kielégí­tő indokot a pusztán vagány­kodásból derékba tört, ledön­tött, meghajlított, átrakott for­galmi táblákra? Meg arra, hogy mit kereshet egy ilyen tábla az útszéli fa hegyében. 1985 első félévében 40 köz­lekedési balesetet jegyeztek fel Nagykőrösön. Mindössze egy- gyel többet, mint a tavalyi óv hasonló időszakában. Bár ön­magában is nagy ez a szám, elmúlt esztendei párjával együtt szemlélve akár bizako­dást is sarjaszthatna. De nem így fest a dolog. Mert igaz, hogy a könnyű sérülések szá­ma kettővel apadt, ám a ha­lálos végűeké négyről hatra ugrott. (Emlékeztetőül. Március 25- én a Kossuth és a Schweidel utca találkozásánál a 85 esz­tendős K. S. kerékpárja nyer­gében végzetes figyelmetlen­Ahogy a megfakult, néhol már alig olvasható irományok között böngészek, úgy érzem, évtizedeket léptem vissza az időben. Olyan kor képei pe­regnek le előttem, amikor még a világon sem voltam, de., a szeletke cetlikhez, pak- samétákhoz fűződő történetek könnyedén segítenek átélni a több mint 4 évtized előtti időket. Hosszasan elnézem az el­sárgult fényképet is, amiről fiatal, életerős telefongyári munkások mosolyognak rám 1941-ből. Vidámak, jókedvűek, mintha csak a mai fiatalok közül kapta volna őket len­csevégre a fotográfus. Azért mégis más ez a mosoly. Sze­mükben valami különös el­szántság tükröződik, szívós, makacs természet félreismer­hetetlen jelei, s ebbe beleve­gyül némi szomorúság is. Érdekes, hogy az arcok mi mindent képesek kifejezni. Vagy csak én látom ilyennek őket? ★ A megérzésem azonban nem csalt, kiderült, a munkás- mozgalom szervezett kádereit látom magam előtt, akik ek­kor még csak sejtették, hogy rövidesen őket is elsodorja valahová a háború szele. A kép tulajdonosát nehezen ismerem fel rajta, felesége, mintha csak megérezné vívó­dásomat, segítségemre siet. — Itt van Miklós. Ugye, milyen hihetetlen, mennyire meg tud változni az ember? Sajnos a hitves nem az ősz hajra, a ráncokra, a ' korral járó nehézkes mozgásra gon­dolt, amikor az idő múlására célzott, hanem a sokat ren­detlenkedő szívre, ami évek óta többször döntötte beteg­ágyba Apjok Miklóst. Először magam is arra szá­mítottam, valószínűleg kitér majd az interjúval járó fá­rasztó faggatózás elől, de úgy látszik, neki is jólesik, ha az emlékeit egyszer-egyszer el­mesélheti valakinek. A színes, mozgalmas történet még vala­hol ott kezdődik, amikor a megyaszói család Pestre köl­séggel balra kanyarodott. Saj­nos, nem másként, mint aho­gyan kerékpáros berkekben szokás: körültekintés nélkül, így hát féktávolságón belül csapódott a hátulról jövő, már előzésben lévő teherautó elé. K. S. a helyszínen meghalt. A teherkocsi sofőrjét nem terhe­li felelősség.) Március a negatív csúcsok hónapja volt, 12 balesetet re­gisztrált a statisztika — szem­ben a tavalyi néggyel —, eb­ből 3 halálos sérüléssel végző­dött. A tavaszból a nyárba át­vezető időszakban, majd ké­sőbb is csökkennek a számok: áprilisban 5, májusban 2, jú­niusban 7, júliusban pedig 8 közúti eseményből számol be a krónika. Az okok felsorolásakor jól ismert szabálytalanságokkal találkozunk. Gondatlan veze­tés, szabálytalan előzés, az út­viszonyoknak nem megfelelő sebesség, és az elsőbbség meg nem adása. Ez utóbbit az idén 9 esetben állapították meg. A kerékpárosok által előidé­zett drámai helyzetek meny­Született: dr. Hrabovszki Zoltán és dr. Olasz Márta: Or­solya; Patik Sándor és Gyar­mati Katalin: Norbert, Sán­dor; Bálint Zoltán ’és Bállá Ilona: Zoltán; Dandi László és Szívós Zsuzsanna: László és Debreczeni Julianna: Anitáés Hajnalka; Zsoldos Sándor és Illyés Mária: Mónika; Kes­keny Kálmán és Kovács Gyöngyi: Gina; Torma György és Morva Erika: Szabolcs ne­vű gyermeke. Névadót tartott: Farkas Vil­mos és Gulyás Andrea: Ad­rienn nevű gyermekének. tözött. Miklós akkor még csak 8 éves, a főváros prole ár- gyerekei között cseperedett if­júvá, olyan környezetben, ahol később már elég volt egy hívó szó, egyetlen szikra, ami világot gyújtott a sorsukkal békétlen emberek értelmében. Ezért nem véletlen, hogy már aránylag elég fiatalon köze­lebbi kapcsolatba került a munkásmozgalommal. — Először fűszeresnek ta­nultam, de ezzel a választá­sommal valahogy nem volt kibékülve a család. Ott is hagytam nemsokára, s elsze­gődtem a fémcsiszoló-galváni- záló szakmába. Elsőéves inas voltam még, amikor egy la­katossegéd — sajnos a veze­téknevére már nem emlék­szem, csak azt tudom, hogy Ede úrnak szólítottuk — el­kezdett agitálni, lépjek be a vasasokhoz. Nem sokat kel­lett vesződnie velem, rövide­sem, a Magdolna úti ifjúsági klub tagja lettem. Itt egy pillanatra megsza­kad a történet, Apjok Miklós elgondolkodik, mintha csak a szavakat keresné a folytatás­hoz. — Tudja, nehéz a régi időkről úgy mesélni, hogy a mai fiatalok valamennyire át­érezzék vagy legalábbis meg­értsék az akkori fiatalság helyzetét. Nem túlzás, sokszor bátorsággal, elszántsággal tud­tunk csak valamicskét kihar­colni jogainkból, szinte min­den fillér béremelésért újra meg újra a munkaadó harag­jával kellett szembenézni. Az ilyen magaviseletért könnyen feketelistára került az ember. De tiltott volt mindaz, amit a munkásság érdekében csele­kedtünk. A hűvösvölgyi ki­rándulások adtak alkalmat a politizálásra, szervezkedésre. ★ — A szétkergetett május el­sejei felvonulásokról a mai gyerekek csak könyvékből ér­tesülnek, mi sajnos, átéltük, mégis ez a durva agresszió, elnyomás adott újra erőt és elszántságot. Hát így telt a mi szabadidőnk. Lehet; hogy ma már ezek nagy szavaknak nyisége az 1984. évi 16-ról 12­re csökkent, ezzel szemben a motorkerékpárt és a személy- gépkocsit vezetők részesedése megnövekedett. Egyelőre nincs különösebb gond a teherautó­pilótákkal. Közülük 1984 első felében 2, 1985-ben pedig 1 okozott balesetet. Különféle megfigyelések és feljegyzések szerint nem ak­kor történik a legtöbb gyer­mekbaleset, amikor az isko­lákból szélnek erednek a va­kációzó nebulók, hanem a tan­év befejezését közvetlenül megelőző napokban. Megtörni látszik a több hónapos össz­pontosítás, tanár s diák egy­aránt a szünidő esélyeit latol­gatja, az érdemjegyek megfor­málódtak s egy karnyújtásnyi­ra a nyár. Némiképp tehát la­zul a felügyelet, az önfegye­lem. Még mindig szerencsés hely­zetben vannak a nagykőrösi­ek, hiszen tavaly mindössze 2 gyermekbalesetet kényszerül­tek elkönyvelni, és idén még egyetlen alkalommal sem kel­lett helyszínelni, összehasonlí­tásképp: Cegléden az év dere­káig 5 gyermekbaleset volt, 3 könnyű, 1 súlyos, I pedig ha­lálos sérüléssel végződött. V, & Házasságot kötött: Besze István és Bíró Gyöngyi; Ber- talics Lajos és Kovács Irén; Szűcs István és Kapus Klára. Meghalt: Kenyeres Ferenc- né Báli Borbála (Tázerdő dű­lő 32.); Szűcs Lajosné Kis Julianna (Baross G. u. 6.); Deák Gábor (Esed dűlő 19.); Batonai László (Szabadszállási u. 37.); Bujdosó Balázs (Pál- fái Bánom dűlő 32.); Nagy János (Zsemberi Gy. u. 1.); Király Béla (Örkényi u. 11.); Csákó Pálné Takács Julianna (Zsíros d. 19.). tűnnek, de akkor természetes velejárója volt életünknek. S bizony olykor egy-egy megmozdulásnak nemcsak ré­szesei, hanem szenvedői is voltak a munkások. Ede úr börtönbe került, Apjok Mik­lóst is két alkalommal tartóz­tatták le, sokadmagával é rendszer ellenségévé nyilvání­tották. Nehéz élete volt a munkahelyén is. Majdnem fe­leannyi fizetésért dolgozott, amint amit más kapott ugyan­azért a munkáért. — A tulajdonos inkább ön­kényesen meghosszabbítottá az inasidőt, csak hogy ne kelljen bért emelnie. Így bán­tak az egyszerű munkással. Munkahelyről munkahelyre vándoroltam, mígnem a tele­fongyárban kötöttem ki. Aztán egy szép napon az üzem összes munkását kivit­ték a frontra. 1 y ★ A felszabadulást Nagykörö­sön érte meg, s azt mondja, élete legemlékezetesebb pilla­nata volt, amikor az első szovjet katonával találkoztak a Bekő-laposon. Mosoly suhan át a mesélő arcán, s 40 év múltán — talán először — be­vallja, a váratlan találkozás­kor a háborús viszonyok kö­zepette jobban féltek, mint örültek, noha jól tudták, ez a nap már a felszabadulás nap- * ja volt. A fővárosi munkásak­tíva is új életre rendezkedett be, de nem Pesten, végleg Nagykőrösön telepedett lé. Már a felszabadulás évében tagja lett a kommunista párt­nak. Amikor idáig jutottunk a történtek visszaidézésében, döbbentem rá magam is, mi­csoda értéke lehet egy 40 éves igazolványnak, pecsétnek, vagy egy darabka papírnak, ami a kétkedők előtt is iga­zolja, hogy a párttagság égy- idős a felszabadulással. Saj­nos, ezek a személyes emlé­kek i elkallódtak valahol, en­nek oka, hogy Apjok Miklóst hivatalosan 1949 óta tartják nyilván a kommunisták so­raiban, csak a régiek tudják, hogy már 1945-ben párttitkár volt. Legyint a Veszteségre, de látom, nehezen tudja túl­tenni magát a dolgon, hiszen olyan időszak ment így a fe­ledés homályába, amikor az újjáépítés, konszolidálódás ne­héz viszonyai között kellett kommunista módon helytállni. — Akkoriban 10 társadalmi állású párttitkár volt a vá­rosban, én a 2-es körzet tit­kári posztjára kerültem. Elő­ször a vasútnál kezdtem pá­lyamunkásként, majd a láda­gyárban folytattam, ahol jó­formán mindenféle-fajta be­osztásom volt, attól függőé:, hol volt rám szükség. De va­lahogy így volt ez a társadal­mi munkában is, ami rám fért, elvállaltam. Az első 1a- nácsválasztások alkalmával az elnöki tiszttel bíztak meg, voltam szb-elnök, műhelvbi- zottsági titkár, aztán az akkc- ri MHS-ben s a polgári véde­lemben is dolgoztam. Talán ez is volt a baj, 1954-ben évekre betegállományba kerültem, csak 1982-ben állhattam új"a munkába, s természetesen új­ra bekapcsolódtam a párt- és a szakszervezeti munkába. Az élet ment tovább, mint az­előtt, de a betegség után már minden nagyobb fáradtságuk került. Hét éve nyugdíjas. Két lá­nya is régen elkerült a szü­lői otthonból, a Kodály Zoltán úti házban kettesben él a há­zaspár. ★ — Talán nem volna illendő kimondanom, de néha úgy érzem, ahogy öregszik az em­ber, kezdenek róla elfeled­kezni a régi barátok, munka­társak. Igaz, sokakat hiába is várnék, a régi idők tanúiból kevesen vannak már közöt­tünk, akiknek sok köszönettel tartozom a segítséget, amit munkámhoz adtak. A ma is aktív munkatársak .között is vannak, akikre jó szívvel gondolok, legalább Rácz Zol­tán, Kőházi Ferenc, Jancsó Károly, Csete Gyuláné nevét hadd említsem meg. Miklay Jenő ISSN 0133—2708 (Nagykörös! Hír; .p) Piaci jelentés Sok csirkét árultak Ballai Ottó Baleseti beszámoló KRESZ-tábla a fa tetején ■ Anyakönyvi hírekh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents