Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-08 / 185. szám
Wir . MH. IH 1985. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK Ötszázmillió tag képviseltében Augusztus 3—7. között Budapesten tartotta ülését a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének (Agitcoop) végrehajtó bizottsága. Ez a nemzetközi szövetség a világ legnagyobb. 500 millió tagú, nem kormányközi szervezete. Egv évtizede tartotta alakuló ülését Budapesten, s a szövetkezeti oktatás fejlesztését tűzte ki feladatául. A végrehajtó bizottságnak az alakulástól kezdve magyar tagja is van, Zsarnóczai Sándor egyetemi tanárnak, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatójának személyében. A végrehajtó bizottság tagjait a Parlamentben Németh Jenő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese tájékoztatta hazánk bel- és külpolitikájának kérdéseiről, valamint a közelgő, kulturális fórum előkészületeiről. A végrehajtó bizottság tagjait fogadta Rév Lajos, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke, az OKISZ elnöke. Aranykupak, ezüstkupak W: v Polyioys ccscri gyáráfeau kürjirftlc kozmetikai készítmények műanyag kupakjait látják cl fémbevonattal. A különleges eljárással kezelt kupakok a kemencéből kikerülve arany cs ezüst színekben tündökölnek, elvesztve (műjanyagszerűsé- gíikeí. Képünkön a bevonódobot töltik fel. Veress Jenő felvétele Lassú önpyszfítás Más kiút ss van a kátyúból Elvonókúra. Az ember elképzeli, amint a tántorgó, jószerével öntudatlan pácienst karonfogva bekíséri a mentőápoló, s leülteti, míg elkezdődik a kijózanítás procedúrája... A tántergás - túlzás Dr. Hárdi István, a Pest Megyei Ideggondozó Intézet vezető főorvosa, megyei elmegyógyász, szakfőorvos. Az intézetben, melyet vezet, tavaly 11 ezer alkalommal fordultak meg betegek, ebből 4 ezer 800 ízben alkoholistákat fogadtak, gondoztuk. — Tényleg, betántorognak ide a betegek? — Noha a mi intézetünk nem kijózanító állomás, olykor igen, bár a tántorgás azért túlzás. Inkább csak erősen érzik rajtuk, hogy már az orvoshoz jövet bátorságot merítettek a pohárból, méghozzá alaposan. Ha valaki igazán részegen ion. a pszichiáter sem tud mit kezdeni vele, hiszen az illető képtelen az együttműködésre. Ez azonban a súlyos alkoholistákra jellemző, a kezdőkre, a „középutasokra” még nem, ők csak módjával isznak vagy ha nagyobb az önfegyelmük, akkor egyáltalán nem. — Ismertetne egy emlékezetes esetet? — Hogyne, méghozzá a legutóbbi időből. A, belgyógyászaton súlyos májkárosodást és más, az italozással összefüggő betegségeket diagnosztizáltak valakinél és javasolták az elvonókúrát. Mi elő is jegyeztük felvételre az illetőt, ám ő azzal bújt ki a kúra alól: nem hajlandó abba a kórházba meni, ahová küldtük, csak egy másikba. Ott viszont nem foglalkoznak vele, mert területileg a másik gyógyintézethez tartozik. — ? ? ? — Igen, ilyen sajnos van. A kórházak ugyanis saját felvételi körzetükből már eleve több alkoholistát vesznek fel, mint amennyi a gyógyítás szempontjából kedvező lenne. —■ S miért? Ellene? Érte! — Szemléleti hiba miatt. Arról van szó, hogy kezdetben, mikor a majdani beteg még jó munkaerő, még csak szabad idejében iszik a derűre s a borúra, már állandó orvosi ellenőrzésre lenne szüksége. Tudjuk: nem így történik. Később pedig a család is fedezi már — mert szégyelli az alkoholistát —, s csak válságos helyzetben kérik hozzátartozójuk „ellen” — valójában érte, önmagukért, a gyermekeikért — az elvonókúrát, fgy, amikor orvoshoz, gondozóintézetbe kerül az illető, már többnyire idegrendszeri és szervi károsodása van, a belátása és a kitartása — s ami a gyógyuláshoz alapvető: az együttműködése — hiányzik, csorbul. Sokan vannak az önhitegetők: — Akkor hagyom abba, amikor akarom — mondják, s ha a kezelés során vétkeznek, isznak, a számonkérésre azzal vágnak vissza: — Legalább őszintén megmondtam. Legközelebb ne legyek őszinte? Ilyen körülmények között nem csoda, hogy túlzsúfolt a kórházi osztály. Hiszen az ambuláns — bejáró — elvonókúra csak a kezdő alkoholistáknál kecsegtet eredménnyel, azoknál, akik meg tudják állni, hogy orvosi támogatás mellett ne igyanak szeszt. Akiknél olyan erős a függés, hogy rövid időre sem képesek lemondani az italozásról, már csak a kórházi, a munkaterápiás intézeti vagy a nagyfa! beutalás segít — olykor az sem... — Ennek mi az oka? — A kórház, a munkaterápiás intézet izolálja a beteget, kiemeli a megterhelő környezetből és kedvező esetben a páciens minden erejét összeszedheti a gyógyulásért. Ám ennek esélye annál kisebb, minél előrehaladottabb a kór. Sajnas, jelenség — Alátámaszja ezt statisztika is? — Igen. Tavaly járóbetegként 1025-en vállalkoztak önként elvonókúrára, s közülük minden második (legalábbis hosszabb-rövidebb időre) lemondott az ivásról. A kórházak osztályain önkéntesen 727- en vetették alá magukat a kúrának, itt a hatékonyság hatvan-hatvanhat százalékos volt. Ellenpontul nézzük a kórházi vagy intézeti kötelező elvonókúrákat (ilyenre azoknál van szükség, akik nemhogy nem tudnak, de nem is szándékoznak lemondani az italozásról)! 831 közül csak 150-re tehető a szeszfogyasztást szüneteltetők száma. — Ám az alkoholizmus nemcsak betegség, jelenség is... — Sajnos. Egyes szakmák művelőinek körében szinte kötelező az italozás, szöveg is van hozzá: kell a nehéz fizikai munkához vagy a nagy melegben hűteni, a nagy hidegben fűteni. Ám azt többnyire figyelmen kívül hagyják, hogy a nehéz fizikai munkák zöme veszélyes, a hőségben hódítóbb a szesz, s akik nagy fagyok idején a melegítő pálinkából többet nyakaltak a kelleténél, azok közül nem egy szenvedett fagyhalált. A károk óriásiak. Vizsgálataink szerint 109 Pest megyei alkoholista közül az átlagosnál 23—25-tel több veszti életét a szesz okozta testi betegség, s 15—20-szal több öngyilkosság vagy baleset miatt. A környezetben, a családban okozott károkról, a kór miatti betegállomány költségeiről, a termeléskiesésről nem is beszélve. Van olyan elmélet is, amely az alkoholizmust lassú önpusztításnak, tehát az ön- gyilkosság egy formájának te- kinti. — Megelőzhető végül is ez a kór? — Senki sem válik magától alkoholistává. A rossz példa a családban, a munkahelyen, a közösségben, a megterhelő életkörülmények, veszteségek, kudarcok szerepe óriási, másfelől a személyiségben levő, már kialakult kóros vonások, a szorongás, a feloldódásra való képtelenség, a szexuális zavarok, olykor a testi bajok közrejátszanak egy- egy ember szenvedélybeteggé válásában. Ám, ha a konkrét eseteket vizsgáljuk, azt találjuk, hogy ha ezek közül a tényezők közül több is megtalálható valakinél, mégsem törvényszerű, hogy alkoholista legyen belőle. Az idejét értelmes, hasznos tevékenységgel, önmaguk tökéletesítésével, alkotó munkával töltő emberek többnyire úrrá lehetnek, felülkerekedhetnek bajaikon, problémáikon, s találhatnak más kiutat a kátyúból, mint a szeszt. Vasvári G. Pál. Saját kivételezés Amikor Cser László, az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium igazgatója keserű kötelességének eleget téve ácsorgóit a gyászoló gyülekezetben; amely a Balatonba veszett kisfiút kísérte utolsó útjára, akkor határozta el: Aszódon uszodát kell építeni! Nem nagyzási hóbortból, s nem is azért, hogy fellendítse a nagy múltú gimnázium sportéletét, hanem azért, hogy ne következhessen be hasonló tragédia. Megfogadta, csak akkor megy nyugdíjba, ha álma teljesül. Már négy évet húzott rá a hivatalosan kiszabott munkaidőre, de még nem lehet tudni, hogy mikorra készül el a hússzor kilenc méteres feszített víztükrű fedett tanmedence. Szokatlan módon maga az iskola a generálkivitelező, amely alvállalkozókkal szerződőit a speciális feladatokra. Rengeteg segítséget kaptak a különböző szervektől és az építőanyagokat gyártó, forgalmazó vállalatoktól, mégis döntően a társadalmi munkára támaszkodnak, mert csak így tudják a reális építési költség harmadából kihozni a létesítményt. Nem csoda hát. hogy építőtábor szervezésével is siettetni akarták a végkifejletet. Mielőtt elmerülnénk az események sodrában, vissza kell lapozni a naptárban. Tavaly ősszel az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ KB felhívta a megyei tanácsok ifjúság- politikai titkárainak és a megyei KISZ-bizottságok illetékes munkatársainak a figyelmét arra, hogy igyekezzenek új munlzaformákkal gaz- dágítani az épitotábori mozgalmat. Ilyen lehet például a környezetvédő táborok létesítése vagy más, támogatásra érdemes kezdeményezés. Pest megyéből 17 javaslat, kérelem érkezett, amelyből hármat karoltak fel a meghirdető szervek. A költségek fedezésére 300 ezer forintot bocsátottak rendelkezésre, amelyhez a Pest Megyei Tanács ugyanennyit tett hozzá az ifjúságpolitikai alapból. A pénzt hamarosan elosztották, ám ekkor még híre sem volt annak, hogy Aszódon is készül valami. Fél év elmúltával gyorsultak fel az események, gaba- lyodtak össze a szálak, tipikus példájaként annak, amikor sok bába között elvész a gyerek. Mellőzve azokat az intézményeket és személyeket, amelyeknek, illetve akiknek csak közvetve volt részük a történésekben, így fest a lista: Bergmann Erika, a KISZ Pest Megyei Bizottságának leköszönő és Király Emőke, a testület újonnan megválasztott titkára, valamint Pergel Zsuzsa politikai munkatárs. Somogyi Lívia és Kaputa Lőrinc, a KISZ Gödöllő városi Bizottságának titkára, illetve munkatársa, Oberczán József, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője, Németh Katalin, a Pest Megyei Tanács ifjúságpolitikai titkára és a már korábban említett Cser László. Szakmai gyakorlat A gimnázium igazgatója idén tavasszal hallott róla először, hogy építőtábort lehetne szervezni. Oberczán Józseftől biztatást is kapott, hiszen a megyei tanács művelődési osztályán nagyon jól tudják, hogy milyen kín-keservesen hálád az építkezés. A hírre a KISZ-esek belevetették magukat a szervezésbe, s nagy nehezen előkerítették azokat a szakmunkástanulókat, akiknek a tudására szükség volt. Azt is sikerült elintézni, hogy a táborban eltöltött napokat szakmai gyakorlatnak .ismerjék el. Az első turnus, amelynek a vártnál kevesebb, összesen tizenhárom résztvevője volt, június 16-án kezdődött cs két hétig tartott. Ám a gyerekeknek nem tudtak a- szakmájuknak megfelelő munkát adni, mert a kemény tél, az alvállalkozók -csúszása miatt nem jutott abba a szakaszba az építkezés, ahogyan azt korábban várni lehetett. Közben kiderült, hogy a megyei tanács művelődési osztályának csupán jó szándéka van, de pénze nincsen a tábor finanszírozására. De még ekkor is úgy nézett ki, hogy a nemes cél támogatására sikerülhet valahonnan lecsípni a hiányzó forintokat. A szálak ekkor már két irányba futottak: a szakmunka feltételeinek, illetve az Egységes hazai termékrsndszer Fökeiatisaü fémek majd rá Magyarországon az elkövetkező években bevezetik a fogyasztási cikkek és a beruházási javak egységes kódrendszerét. A Magyar Kereskedelmi Kamarában működő egységes termékkód-irodában elmondották, hogy a beruházási javak jelölésére Magyarországon egységes termékazonosító kódrendszert dolgoztak ki, míg a fogyasztási cikkekre a világ számos országában már alkalmazott nemzetközi tarmékszá- mozási és vonalkódrcndszeri vezetik be. A két, egymással kapcsolatban levő rendszer alkalmazása minden eddiginél pontosabb népgazdasági szintű készletnyilvántartást tesz lehetővé, s nagyban hozzájárul a vállalati készletgazdálkodás hatékonyságának javításához. A munka már megkezdődött. 1006-ig 300 beruházási termékkör azonosító kódrendszere készül el. A hazai termékazonosítási jeleket úgy alakítják ki, hogy azok illeszkedjenek a nemzetközi rendszerhez. A közelmúltban jelent meg az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének rendeleté, mely előírja, hogy az egységes termékazonosítási kódrendszert 1988. január 1-ia milyen termékeknél kell bevezetni. Ebben a munkában mint- öt-hatszáz vállalat, gyártómű vesz részt. Vállalatközi kapcsolataik szervezésében fokozatosan áttérnek az egységes kódrendszer alkalmazására. A fogyasztási cikkeknél a nemzetközi termékszámozási és vonalkódrendszer bevezetése nemcsak a hazai készletek nyilvántartásának korszerűsítése miatt fontos. Erre az exportálókat készteti az is. hogy Nyugat-Európában és Észak-Amerikában csak vonalkóddal ellátott termékeket lehet értékesíteni. Jelenleg már mintegy 500 olyan terméket gyártanak Magyarországon, amelyet vonalkóddal látnak cl. s amelyeket döntő többségükben exportra szállítanak. Ma meg elsősorban a külföldön értékesített fogyasztási cikkeket látják el vonalkóddal, mert hazai hasznosításának feltételeivel a kereskedelmi vállalatok még nem rendelkeznek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tervezi, hogy anyagilag is támogatja kereskedelmi, raktározási,' ipari minta- rendszerek kialakítását, amelyeket a későbbiekben széles körben alkalmazhatnak. Hazánk 1984. január 1. óta tagja a nemzetközzi termékszámozási társaságnak. Azóta a hazai szakemberek egyre aktívabban kapcsolódnak be a nemzetközi szervezet munkájába. Ennek elismeréseként a 25 tagországot tömörítő társaság végrehajtó bizottsági ülését idén decemberben Budapesten rendezik meg. anyagi fedezetnek a megteremtésére. Üzenetek mentek, telefonok jöttek, de a bizonytalanság nem oszlott. Tetézte a gondokat, hogy valamelyik fiók mélyén elfeküdt az építőtábori szerződés, amelyről hiányzott az érdekeltek aláírása. Nem volt mihez igazodni, nem volt mit számonkémi. Eltelt egy hát és a pénzügyekben nem volt semmilyen haladás. A művelődési osztály az ifjúsági alapból remélt segítséget, de mivel a táborok finanszírozására szánt összeget már felosztották, egy helyben topogtak. Az érdekeltek már korábban megegyeztek abban, hogy a gimnázium megelőlegezi az első turnus költségeit, amelyet a megyei tanács majd visszatérít. Egyetértettek abban is, hogy lefúj-- ják a második turnust, a harmadik megtartását pedig attói teszik függővé, hogy sikerül-e addigra annyira felgyorsítani az építkezést, hogy a gyerekek valóban szakmunkát végezhessenek. Miközben a megyei KÍSZ-bizottság titkára és a megyei tanács ifjúságpolitikai titkára Aszódon keresték ennek lehetőségét, hírét vették a megyei tanács művelődési osztálya döntésének: a tábort végérvényesen bezárják. Oberczán József ugyanis az első hát végén szintén Aszódon járt, s úgy ítélte meg, hogy a diákokat azután sem tudják a szakmájukban foglalkoztatni, alibi táborozásnak pedig nincs értelme. Ezzel pont került a pénzügyek végére is, viszont felvetődött egy újabb kérdés: hogyan lehet pótolni az elmaradt nyári szakmai gyakorlatot? Végül valamennyi iskolát rohan vast értesítették a tábor elmaradásáról. Arról nincs információnk, hogy ez okozott-e bonyodalmakat. Tény az, hogy a megyei tanács művelődési osztályára idáig nem érkezett panasz, visszajelzés, tehát bizonyára találtak megoldást. Egy kiyéteüe! A fenti eset szerencsére nem tipikus, mert egy kivétellel valamennyi nyári tábor jól sikerült. A történet mégsem tanulságok nélküli. Főként azért nem, mert mindenki jót akart. Egyetlen dolog bizonytalan: mit szűrhettek le maguknak a gyerekek, ott lesznek-e ezután is a táborokban, a KISZ- es rendezvényeken? Azt sem volna érdektelen körbejárni, hogy szabad-e bármily neme.^ cél érdekében, csekély anyagiakkal és szakmai hozzáértéssel, főként társadalmi munkára alapozva nekivágni egy beruházásnak. S ha igen, akkor milyen mértékben? Akadnak ilyen és olyan példák is. De ez már egy másik téma, egy másik cikk volna. Kövess László Irsa a palackban. Évente több mint 3 és fél millió palack vermutot palackoznak Albcrtirsán, a Micsurin Tsz borászati üzemében. Az 5-fclc Irsa vermut kedvelt a szocialista országokban is: évente 3 millió üveggel exportálnak. Képünkön Andrásik Sándornc töltösorkcze- lő felügyeli az automata gépsort. Veress Jenő felvétele Ez az írás arról szólt volna, hogyan dolgoznak, mihez kezdenek a szabad idejükben az aszódi építőtábor lakói? Cs arról, hogy honnan, miért jöttek, crdenics-c két hetet feláldozni a sosem elég vakációból azért, hogy elmondhassák: közük van az uszoda megépítéséhez. Jó lett volna a verítékben születő, a vízhólyagos tenyerek kínjait feledtető sztorikat idézni. Am ez az írás arról szól, hogy miért fcnckleít meg a tábor. Mindenki jót akart... Építőtábor — a mély vízben
