Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-05 / 182. szám
A műemlékvédő „Bizonyítanunk lehetett” Dercsényi Dezső művészettörténész, a középkori magyar művészet és műemlékek jeles szakértője és védelmezője, most-tölti be hetvenötödik életévét. Ebből az alkalomból kerestük fel, s beszélgettünk vele életpályájáról. — A harmincas években, miután ledoktoráltam régészetből, magyar irodalomból és művészettörténetből, állás után kezdtem keresgélni, de persze nem találtam — emlékezik vissza a múltra Dercsényi Dezső. — Végül a Széchényi Könyvtárban kaptam némi lehetőséget, igaz, az wm volt állás. Az 1934-es év s nagy váltás időszaka volt, akkor alakult át a Műemlékek Országos Bizottsága, melynek Gerevich Tibor lett az elnöke. Ö maga köré gyűjtött- egy sor kitűnő embert. S a bátor embert a szerencse is kíséri, akkor kezdődtek el az esztergomi palota, a székesfehérvári bazilika, a szombathelyi császári palota és más műemlékek ásatásai, s ezek egy sereg leletet hoztak felszínre. Bizonyítanunk lehetett a védelem új módszerét. így kerültem magam is ebbe a hivatalba, és bármily furcsa is, attól fogva mindig a műemlékvédelemmel foglalkoztam. — Mi volt az első jelentős munkája? — A székesfehérvári bazilika, amely sokaknak csalódást okozott, hiszen alig találtunk valamit. Mindössze romkert lett belőle és kőtár. Engem azonban kezdettől fogva ezek a kőfaragványok érdekeltek. Erről is írtam meg első 'munkáimat. — Könyvei, publikációi, tanulmányai a középkorhoz kötődnek. A sok közül melyik volt a legkedvesebb? — Árpád-kori anyagokkal foglalkoztam később is. A szorosabban vett tudományos érdeklődésem megmaradt a középkornál. Nagy Lajos és kora című könyvem annak idején (1941-ben adták ki) 8000 példányban jelent meg, ez igén nagy szám volt. Ez a könyv sok örömet szerzett nekem, még ma is használják,"bér rria mäh Sóik-mindent másként látnak. Mégis azt kell mondanom, mindig az a legkedvesebb, amivel éppen foglalkozom. — A művészettörténésznek is séetnbe kell néznie tévedéseivel? — Nem is annyira szakmai tévedések ezek. Egyszerűen eljött egy korszak, amikor jobban ítélik meg a dolgokat, mint ahogy annak idején én láttam. Néha csak apró nüanszokról van szó. — Híveken át tanított is .. ■ — Gerevich Tibor hívott meg először, hogy tartsak előadásokat kedvenc témáimról, igaz, akkor ellenszolgáltatás nélkül, amolyan szemináriumi előadóként. Nekem ez akkor megtiszteltetés volt. Csak később lettem magántanárrá. így kerültem kapcsolatba a fiatalokkal, s kedvel tettem meg velük e témákat. Mindig a középkori magyar művészettörténetről adtam elő. Szerettem tanítani. — Az igazi területe azonban a műemlékvédelem. — Ez így van valóban ... A műemlékvédelem egyre inkább előtérbe került, és ez lett az én igazi területem. Amikor 1949-ben megalakult a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, a mi feladatunk lett a háború utáni Magyarország műemlékeinek felmérése, feltárása, helyre- állítása. Ez bizony nem ment könnyen. Csak 1957-től fogva sikerült sínre tennünk a dolgokat. — Mi volt az alapelv a műemlékek helyreállításánál? — Az, hogy a műemlék helyreállításának tudományosan megalapozottnak kell lennie. A hazai műemlékvédelemnek az volt az erőssége, hogy igyekeztünk megőrizni az emlékekben rejlő eredetiséget, hitelességet. — Milyen a magyar műemlékvédelem híre a nagyvilágban? — Tagadhatatlanul jó hírünk van, s egyre többen veszik át módszerünket. Az 1964-ben megalakult nemzetközi szervezetnek, az ICO- MOS-nak mi is tagjai lettünk, s mi is elfogadtuk a velencei kartát. A végrehajtó, bizottságban én képviseltem tizenhárom' éven át Magyarországot. A franciáknál kezdeményezett város-helyreállítási törvényt — mely csodálatos konstrukció volt — a mi építésügyi törvényünk követte: védelem alá helyeztünk húsz-egynéhány várost, sőt öt falut is. Jelentős korszaka következett a műemlék- védelemnek. Olyan kultúrpolitikát eredményezett, amelyet alig lehetséges kellő módon értékelni. Történelmi múltunkat és értékeinket védelmeztük. Egyúttal kialakult műemlékvédelmi koncepciónk is: a műemlékvédelem és a városrendezés szorosan összefüggenek egymással, célt és rendeltetést igyekeztünk adni. A védett műemléknek szorosan bele kell illeszkednie a város életébe. Ennek eredményeként kapta meg Sopron a műemléki Európa- díjat. — Dercsényi Dezső doktor számos magas díj és más kitüntetések, így a Herder- és a Kossuth-díjak elnyerése után ment nyugdíjba. Ez végleges visszavonulást jelent? — Egy évtizede már, hogy nyugdíjba mentem, de azért kétnaponként most is feljárok régi munkahelyemre, s ha netán tanácsot kérnek tőlem ... Amennyire lehetséges, folytatom tudományos munkámat. Sokat persze már nem vállalok, fizikailag nem bírnám. A publicisztika ma is érdekel, rendkívül fontosnak tartom az írást, mert az embereket nem lehet másként meggyőzni. — A „műemlékvédő" évtizedek távlatában ma hogyan értékeli életpályáját, az elvégzett munka eredményességét? — Nem könnyű az eredményeket megfogalmazni... A műemlékvédelemnek is a való élethez kell kapcsolódnia. Persze nem mindent sikerült megmenteni. Sok mindent lebontottak. Mégis azt kell mondanom, több volt az érdemi lépés, mint a kudarc. Valamit sikerült elfogadtatnunk az országgal, s az eredmények mögött tömegbázis áll. Ma országunkban mindenki szívesen védelmezi a műemlékeket — kivéve a saját használatban vagy tulajdonban lévőt... Szémann Béla VÁCI ^iíírfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVPOLVAM, 182. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ Csak szálljon a por...! Két hét alatt egy hónapra valót 2 A kombájnok egyenletes ^tempóban gördülnek domb- í nak fel, lejtnek le. Magas- y ra száll a por, miközben fogy a lábon álló búza. Időnként egy-egy monst- ^ rum tetején villogni kezd 4 a jelzőlámpa. A tábla szé- ^ léről mellé kanyarodik egy ;í IFA tehergépkocsi, hogy a '/ megtelt tartályból kiürítse 4 a szemet. Püspökhatvan közelében, az úgynevezett Mocsárka táblán aratnak a Galgavölgye Termelőszövetkezet kombájnjai. A tábla közepén járnak, nehány szóra fölkéredzkedek az egyik E—514-es típusú mas'- nára. Vastagon ül a por a műszerfalon. Várszegi Imrének csak a szeme és a fogai villognak. — Hamarosan befejezzük ezt a táblát és ezzel vége is lesz a búza aratásának. Ügy vélem, hogy ezen a területen volt a legjobb termés. — Miközben beszél, a keze automatikusan teszi a megszokott mozdulatokat. — Ilyenkor elválik, milyen volt a talajmunka — mondja. — Ha nagyon billeg a gép, az nem válik a traktorosok dicséretére. Ezen a táblán jó munkát végeztek ősszel, csak a vízmosásoknál kell odafigyelni. Mozi Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): augusztus 5-től 7-;g délután fél 4 órakor II. helyáron vetítik a Jim Craig című amerikai westernfilmet. — Este fél 6 és fél 8 órakor III-as helyáron játsszák a D. B. Cooper üldözése című színes, amerikai kalandfilmet. Váci Kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): augusztus 5-től 7-ig a Vadlovak című új-zélandi kalandfilm a szabadtéri mozi műsora. Az előadás este 9 órakor kezdődik. — Mióta kombájnos? — Hegesztő a szakmám. Tavaly arattam először, akkor nagyon megtetszett ez a munka. Remélem, még nagyon sok nyáron felülhetek a kombájnra. — Hogy van megelégedve a géppel? — Ez nagyszerű masina, nem szívesen cserélném el más típusra. Könnyen kezelhető. A tervezők még arra is ügyeltek, hogy légmentesen záródjon a fülke ajtaja és ventilátorok beszerelésével igyekeztek elviselhetővé tenni a hőséget. Megpróbálom kihasználni a korszerű .gépet. Eddig két alkalommal arattam le 700 mázsát naponta. — Sokat dolgoznak. Ilyenkor nincs se szombat, se vasárnap, ráadásul a műszak sem nyolc óra. Megéri? — Nemcsak a pénzért vállalom. Nekem nagyon unalmas lenne a nyár kombájnozás nélkül. Másfél-két hét alatt azért összejön egy hónapra való fizetés. Megvan a helye, mert építkezünk és ilyenkor jól jön a vastagabb boríték. — A család mit szól ehhez a nagy munkához? — Mostanában kevesebbet látom őket, az biztos. Két gyerekünk van. A kisebbik most másfél éves. Az utóbbi napokban őt csak aludni láttam. A nagyobbik fiam már ötéves és nagyon érdekli az aratás. Esténként addig nem fekszik le, míg haza nem megyek. — Reggeltől estig nem unalmas a fülkében? — Nem — rázza meg vidáman a fejét. — Csak egy kicsit fárasztó. — Sok szó esik a kombáj- nosok bérezéséről. Elégedett ezzel? — Igen, teljesítmény szerint béreznek bennünket, és a javításért kapunk , külön pótlékot. Csak jó idő legyen és szálljon a por, mert akkor halad a munka és csak úgy lehet keresni. Surányi János Barangolások Márianosztrán Inkább bejárnak Ytolsö simítások a műhelyben A szerző felvételei dellkészítés, mégis játszva, nagy örömmel építette saját műhelyében. — Honnan vette a mintát? — kérdeztem a teljesen elkészült, vízre bocsátásra váró minimálom mellett. — Apám ilyenben dolgozott és mi, gyerekek sokat megfordultunk a felnőttek körül. Be is voltunk fogva segítségre, a ladikot húztuk fölfelé a parton, aztán amikor a gazda megrakta nehéz zsákokkal, már vidáman csurogtunk lefelé és a malomhoz irányítottuk a szállítmányt. Ezekből az emlékekből való a minta. Ugyan a pontos méretekét nem ismerem, de nem is valami muzeális darabot akartam csinálni, inkább csak azért láttam hozzá, hogy a gyerekeim és az unokák lássák, hol dolgozott az édesapám — mesélte nagy odaadással. — Egymás mellett, lépcsőzetesen álltak a hajók. Levert cölöpökhöz voltak kikötve, hosszú láncon, némelyik vasmacskán horgonyzott. Olyan erősen kellett kikötni, az árral szemben állva, hogy az első jég megjelenésekor nem is húzták fel, hanem a hajótól kötötték el és a vízbe engedték a láncokat. Tavasszal aztán megkerestették búvárokkal és úgy kötötték újra meg. Mindenkinek saját bérelt helye volt, ami után a püspökségnek adóztak. A munkáMárianosztra egyike gazoknak a - -községeknek ■ % hazánkban; melyeknek története alapításától egész ^napjainkig, történelmi pon- '/ tossággal szinte órára kö- $ vethető. A magyar katoli- $ cizmus egyik történelmi 4 fontosságú községe. A község alapítójának Nagy Lajos király tekinthető, aki ezen a helyen templomot építtetett a „Magyarok Nagyasszonya” tiszteletére. Innen örökölte a község is a nevét, a latin Maria nostra — Mi Máriánk — kifejezésből. Ennek a kifejezésnek I. István király óta van különös jelentősége. A márianosztrai hatalmas épületegység — kolostor és templom — ma is áll. Történetének több évszázadát átugorva, csupán megemlítem, hogy 1858-ban vincés-rendi apácák vették birtokukba, úgyhogy itt női börtönt tartottak fenn. Kilencven évig, 1948-ig női börtön is maradt. Az 1950-es évektől mint férfi büntetés-végrehajtási intézmény működik. Ez a tevékenység kihat a falu éleMn'IL , " Az. élmúlt' "ífjz évben közigazgatásilag Szob Közös Tanácsához tartozik (1973). Lakosainak száma 1280 lélek, szinte változatlan az elmúlt tíz évben. A falu közellátása sokat javult ez idő alatt, új zöldségesbolt, kultúrterem is épült. Általános iskolája az elmúlt tanévben még két műszakosán működött. Ugyanakkor a községi általános iskola látja el a fegyház iskoláját is. Csak autóbusszal lehet megközelíteni. Munkalehetőség — a fegyházon kívül — kevés van, csak az erdészetben és a termelőszövetkezetben kínál több munkaalkalmat. Korunk jellemzője, hogy a már ilyen kisfokú elszigeteltség mellett is a lakosság létszáma állandósul, ha nem is csökken. Sokan inkább „bejárnak” Szobról, minthogy „Nosztrán” települjenek le, így a körzetközpont jelentőségének növekedése mellett a régi község jelentősége lassacskán csökken. Radányi Lajos Anyakönyvi hírek Született: Csatai Ernő és Ocsenás Erika fia Csaba, Mu- ráncsik László és Orosz Olga lánya Anett, Patai Frank és Serfőző Mária lánya Alexandra, Major Attila és Czerovszki Ildikó fia Dániel, Nagy Sándor és Dakány Zsuzsanna fia Viktor, Patkó András és Csöbör Éva lánya Karolina, Púpos Béla és Lakatos Éva fia Péter, Zachar Gábor és Varga Edit lánya Anett, Tácsik Pál és Lukács Mária fia Gábor, Blaskó Zoltán és Tiszai Mária fia Zoltán, Flaskai József és Bergmann Edit lánya Anett,' Kralovánszki István és Füle Viktória fia István, Misnyovsz- ki István és Tóth Angéla fia Márk, Nagy Róbert és Harcos Szilvia lánya Renáta, Pe- thő György és Kareczki Rozália fia Zsolt, Gálik László és Csendes Rita lánya Rita, Kékesi József és Zdenkó Erzsébet lánya Nikoletta, Nemecz Pál és Hévizi Zsuzsanna lánya Anikó. Házasságot kötött: Ondrik Mihály és Vadkerti Katalin, Kövesdi Tibor és Göőz Erzsébet, Szolár Károly és Czer- mann Angéla, Gyuris Csaba és Virág Klára, Bodnár József és Győri Erzsébet, Bodogán Sándor és Bállá Zsuzsanna. Elhunyt: Csizmadia Mihály (Tahitótfalu), Hámori Sándor- né Hetényi Katalin (Zebegény), Mészáros György (Nagymaros), Buzási Sándorné Tábor Paula (Göd), Nagy Emil (Göd), Sasvári Irén (Vác), Tremmel József (Vác), Lied- loff Sándor (Dunakeszi), Stum Erzsébet (Nagymaros), Here József (Zebegény), Sivó József (Vác), Jaczkó Lajosné Pásztor Petronella (Ipolydamásd), Stef- kó Jánosné Király Margit (Szokolya), Kollár Mihályné Leszenszky Julianna (Vác), Bozóki Mária (Fót), Szabó Ernő (Göd), Bajkai Imréné Kemper Mária (Nagymaros), Czinege József (Szód). ISSN 0133—2759 (Váci HírtapJ Négyen ültek egy szekéren Úszómalom az emlékek vizén ért pedig nem pénzt, hanem terményben számított vámot kerteli, az őrlendő búzának meghatározott részét. Az öt hajó tulajdonosa mind váci volt, azért horgonyoztak itt, de ha kisebb volt a víz ereje, följebb mentek. Mindig volt munkájuk, amíg csak a vízen lehetett maradni, s ha úgy kívánta a tempó, ott is aludtak. Azok a gazdák, akik hár- man-négyen összefogva jöttek egy szekéren, azon az egy valakin kívül, aki a lovakkal maradt, két-három napig szintén a hajón laktak. A tulajdonosoknak természetesen volt házuk is, tehetős emberek voltak. Némelyiknek két ha- jómalnia is volt, mint Hevér István ak. Az én modellem is az ó nevét viseli. Erős hajók voltak! Két ujjnyi vöröt fenyő deszkából készültek, olajos szerkezetük jól ellenállt a víznek. A kis modellt én is fenyőből készítettem, ha nem is abból a fajtából. Az élményt 'erű beszámoló végén Lajos bácsi még néhányszor kipróbálta: jól pörög-e a malömkerék. Könnyen járt, ami a kézműves szakember keze nyomán nem is lehetett másképp. Már csak a hétvéget kell megvárni, amikor jönnek az unokák és vízre kerülhet az emlékekkel megrakott kis szerkezet Dudás Zoltán £ A harmincas évek elején % őröltek az utolsó hajómal- % mok a Duna váci szaka- jí szán. Eltűnésüknek több oka is volt, mint például a j hengermalmok megjelené- á se, vagy a dunai áruszállí- tás fellendülésével meg- íj élénkült vízi forgalom. Jí Ahogy az idősebbek emlé- J keznek, öt hajómalom hor- ^ gonyzott tavasztól tél ele- í jéig a Duna közepén. Fitters Lajos lakatos, MÁV- nyugdíjas elkészített egy ilyen alkalmatosságot, természetesen arányosan kicsinyített változatban. Nem hobbija a mo-