Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

A műemlékvédő „Bizonyítanunk lehetett” Dercsényi Dezső művészettörténész, a középkori ma­gyar művészet és műemlékek jeles szakértője és vé­delmezője, most-tölti be hetvenötödik életévét. Ebből az alkalomból kerestük fel, s beszélgettünk vele élet­pályájáról. — A harmincas években, miután ledoktoráltam régé­szetből, magyar irodalomból és művészettörténetből, állás után kezdtem keresgélni, de persze nem találtam — em­lékezik vissza a múltra Der­csényi Dezső. — Végül a Széchényi Könyvtárban kap­tam némi lehetőséget, igaz, az wm volt állás. Az 1934-es év s nagy váltás időszaka volt, akkor alakult át a Műemlé­kek Országos Bizottsága, melynek Gerevich Tibor lett az elnöke. Ö maga köré gyűj­tött- egy sor kitűnő embert. S a bátor embert a szerencse is kíséri, akkor kezdődtek el az esztergomi palota, a szé­kesfehérvári bazilika, a szom­bathelyi császári palota és más műemlékek ásatásai, s ezek egy sereg leletet hoztak felszínre. Bizonyítanunk lehe­tett a védelem új módszerét. így kerültem magam is eb­be a hivatalba, és bármily furcsa is, attól fogva mindig a műemlékvédelemmel fog­lalkoztam. — Mi volt az első jelentős munkája? — A székesfehérvári bazi­lika, amely sokaknak csaló­dást okozott, hiszen alig ta­láltunk valamit. Mindössze romkert lett belőle és kőtár. Engem azonban kezdettől fog­va ezek a kőfaragványok ér­dekeltek. Erről is írtam meg első 'munkáimat. — Könyvei, publikációi, ta­nulmányai a középkorhoz kö­tődnek. A sok közül melyik volt a legkedvesebb? — Árpád-kori anyagokkal foglalkoztam később is. A szorosabban vett tudományos érdeklődésem megmaradt a középkornál. Nagy Lajos és kora című könyvem annak idején (1941-ben adták ki) 8000 példányban jelent meg, ez igén nagy szám volt. Ez a könyv sok örömet szerzett nekem, még ma is használ­ják,"bér rria mäh Sóik-mindent másként látnak. Mégis azt kell mondanom, mindig az a legkedvesebb, amivel éppen foglalkozom. — A művészettörténésznek is séetnbe kell néznie tévedé­seivel? — Nem is annyira szak­mai tévedések ezek. Egysze­rűen eljött egy korszak, ami­kor jobban ítélik meg a dol­gokat, mint ahogy annak ide­jén én láttam. Néha csak apró nüanszokról van szó. — Híveken át tanított is .. ■ — Gerevich Tibor hívott meg először, hogy tartsak előadásokat kedvenc témáim­ról, igaz, akkor ellenszolgál­tatás nélkül, amolyan szemi­náriumi előadóként. Nekem ez akkor megtiszteltetés volt. Csak később lettem magán­tanárrá. így kerültem kap­csolatba a fiatalokkal, s kedvel tettem meg velük e témákat. Mindig a középko­ri magyar művészettörténet­ről adtam elő. Szerettem ta­nítani. — Az igazi területe azon­ban a műemlékvédelem. — Ez így van valóban ... A műemlékvédelem egyre in­kább előtérbe került, és ez lett az én igazi területem. Amikor 1949-ben megalakult a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, a mi fel­adatunk lett a háború utáni Magyarország műemlékeinek felmérése, feltárása, helyre- állítása. Ez bizony nem ment könnyen. Csak 1957-től fog­va sikerült sínre tennünk a dolgokat. — Mi volt az alapelv a műemlékek helyreállításánál? — Az, hogy a műemlék helyreállításának tudományo­san megalapozottnak kell len­nie. A hazai műemlékvéde­lemnek az volt az erőssége, hogy igyekeztünk megőrizni az emlékekben rejlő eredeti­séget, hitelességet. — Milyen a magyar mű­emlékvédelem híre a nagyvi­lágban? — Tagadhatatlanul jó hí­rünk van, s egyre többen ve­szik át módszerünket. Az 1964-ben megalakult nemzet­közi szervezetnek, az ICO- MOS-nak mi is tagjai let­tünk, s mi is elfogadtuk a velencei kartát. A végrehaj­tó, bizottságban én képvisel­tem tizenhárom' éven át Ma­gyarországot. A franciáknál kezdeményezett város-helyre­állítási törvényt — mely cso­dálatos konstrukció volt — a mi építésügyi törvényünk követte: védelem alá helyez­tünk húsz-egynéhány várost, sőt öt falut is. Jelentős kor­szaka következett a műemlék- védelemnek. Olyan kultúrpo­litikát eredményezett, ame­lyet alig lehetséges kellő mó­don értékelni. Történelmi múltunkat és értékeinket vé­delmeztük. Egyúttal kialakult műemlékvédelmi koncep­ciónk is: a műemlékvédelem és a városrendezés szorosan összefüggenek egymással, célt és rendeltetést igyekeztünk adni. A védett műemléknek szorosan bele kell illeszked­nie a város életébe. Ennek eredményeként kapta meg Sopron a műemléki Európa- díjat. — Dercsényi Dezső doktor számos magas díj és más ki­tüntetések, így a Herder- és a Kossuth-díjak elnyerése után ment nyugdíjba. Ez végleges visszavonulást je­lent? — Egy évtizede már, hogy nyugdíjba mentem, de azért kétnaponként most is feljá­rok régi munkahelyemre, s ha netán tanácsot kérnek tő­lem ... Amennyire lehetséges, folytatom tudományos mun­kámat. Sokat persze már nem vállalok, fizikailag nem bír­nám. A publicisztika ma is érdekel, rendkívül fontosnak tartom az írást, mert az em­bereket nem lehet másként meggyőzni. — A „műemlékvédő" évti­zedek távlatában ma hogyan értékeli életpályáját, az el­végzett munka eredményes­ségét? — Nem könnyű az ered­ményeket megfogalmazni... A műemlékvédelemnek is a való élethez kell kapcsolód­nia. Persze nem mindent si­került megmenteni. Sok min­dent lebontottak. Mégis azt kell mondanom, több volt az érdemi lépés, mint a kudarc. Valamit sikerült elfogadtat­nunk az országgal, s az ered­mények mögött tömegbázis áll. Ma országunkban min­denki szívesen védelmezi a műemlékeket — kivéve a sa­ját használatban vagy tulaj­donban lévőt... Szémann Béla VÁCI ^iíírfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVPOLVAM, 182. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ Csak szálljon a por...! Két hét alatt egy hónapra valót 2 A kombájnok egyenletes ^tempóban gördülnek domb- í nak fel, lejtnek le. Magas- y ra száll a por, miközben fogy a lábon álló búza. Időnként egy-egy monst- ^ rum tetején villogni kezd 4 a jelzőlámpa. A tábla szé- ^ léről mellé kanyarodik egy ;í IFA tehergépkocsi, hogy a '/ megtelt tartályból kiürítse 4 a szemet. Püspökhatvan közelében, az úgynevezett Mocsárka táblán aratnak a Galgavölgye Terme­lőszövetkezet kombájnjai. A tábla közepén járnak, ne­hány szóra fölkéredzkedek az egyik E—514-es típusú mas'- nára. Vastagon ül a por a mű­szerfalon. Várszegi Imrének csak a szeme és a fogai villog­nak. — Hamarosan befejezzük ezt a táblát és ezzel vége is lesz a búza aratásának. Ügy vélem, hogy ezen a területen volt a legjobb termés. — Miközben beszél, a keze automatikusan teszi a megszokott mozdula­tokat. — Ilyenkor elválik, milyen volt a talajmunka — mondja. — Ha nagyon billeg a gép, az nem válik a traktorosok di­cséretére. Ezen a táblán jó munkát végeztek ősszel, csak a vízmosásoknál kell odafi­gyelni. Mozi Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): augusztus 5-től 7-;g délután fél 4 órakor II. hely­áron vetítik a Jim Craig cí­mű amerikai westernfilmet. — Este fél 6 és fél 8 óra­kor III-as helyáron játsszák a D. B. Cooper üldözése című színes, amerikai kalandfilmet. Váci Kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): augusztus 5-től 7-ig a Vadlo­vak című új-zélandi kaland­film a szabadtéri mozi mű­sora. Az előadás este 9 óra­kor kezdődik. — Mióta kombájnos? — Hegesztő a szakmám. Tavaly arattam először, ak­kor nagyon megtetszett ez a munka. Remélem, még na­gyon sok nyáron felülhetek a kombájnra. — Hogy van megelégedve a géppel? — Ez nagyszerű masina, nem szívesen cserélném el más típusra. Könnyen kezel­hető. A tervezők még arra is ügyeltek, hogy légmentesen záródjon a fülke ajtaja és ventilátorok beszerelésével igyekeztek elviselhetővé tenni a hőséget. Megpróbálom ki­használni a korszerű .gépet. Eddig két alkalommal arat­tam le 700 mázsát naponta. — Sokat dolgoznak. Ilyen­kor nincs se szombat, se va­sárnap, ráadásul a műszak sem nyolc óra. Megéri? — Nemcsak a pénzért vál­lalom. Nekem nagyon unal­mas lenne a nyár kombájno­zás nélkül. Másfél-két hét alatt azért összejön egy hó­napra való fizetés. Megvan a helye, mert építkezünk és ilyenkor jól jön a vastagabb boríték. — A család mit szól ehhez a nagy munkához? — Mostanában kevesebbet látom őket, az biztos. Két gyerekünk van. A kisebbik most másfél éves. Az utóbbi napokban őt csak aludni lát­tam. A nagyobbik fiam már ötéves és nagyon érdekli az aratás. Esténként addig nem fekszik le, míg haza nem megyek. — Reggeltől estig nem unal­mas a fülkében? — Nem — rázza meg vi­dáman a fejét. — Csak egy kicsit fárasztó. — Sok szó esik a kombáj- nosok bérezéséről. Elégedett ezzel? — Igen, teljesítmény sze­rint béreznek bennünket, és a javításért kapunk , külön pót­lékot. Csak jó idő legyen és szálljon a por, mert akkor halad a munka és csak úgy lehet keresni. Surányi János Barangolások Márianosztrán Inkább bejárnak Ytolsö simítások a műhelyben A szerző felvételei dellkészítés, mégis játszva, nagy örömmel építette saját műhelyében. — Honnan vette a mintát? — kérdeztem a teljesen elké­szült, vízre bocsátásra váró minimálom mellett. — Apám ilyenben dolgozott és mi, gyerekek sokat megfor­dultunk a felnőttek körül. Be is voltunk fogva segítségre, a ladikot húztuk fölfelé a par­ton, aztán amikor a gazda megrakta nehéz zsákokkal, már vidáman csurogtunk lefe­lé és a malomhoz irányítottuk a szállítmányt. Ezekből az em­lékekből való a minta. Ugyan a pontos méretekét nem isme­rem, de nem is valami muze­ális darabot akartam csinálni, inkább csak azért láttam hoz­zá, hogy a gyerekeim és az unokák lássák, hol dolgozott az édesapám — mesélte nagy odaadással. — Egymás mellett, lépcsőze­tesen álltak a hajók. Levert cölöpökhöz voltak kikötve, hosszú láncon, némelyik vas­macskán horgonyzott. Olyan erősen kellett kikötni, az árral szemben állva, hogy az első jég megjelenésekor nem is húzták fel, hanem a hajótól kötötték el és a vízbe enged­ték a láncokat. Tavasszal az­tán megkerestették búvárok­kal és úgy kötötték újra meg. Mindenkinek saját bérelt helye volt, ami után a püs­pökségnek adóztak. A munká­Márianosztra egyike gazoknak a - -községeknek ■ % hazánkban; melyeknek tör­ténete alapításától egész ^napjainkig, történelmi pon- '/ tossággal szinte órára kö- $ vethető. A magyar katoli- $ cizmus egyik történelmi 4 fontosságú községe. A község alapítójának Nagy Lajos király tekinthető, aki ezen a helyen templomot épít­tetett a „Magyarok Nagyasszo­nya” tiszteletére. Innen örö­költe a község is a nevét, a latin Maria nostra — Mi Má­riánk — kifejezésből. Ennek a kifejezésnek I. István király óta van különös jelentősége. A márianosztrai hatalmas épületegység — kolostor és templom — ma is áll. Törté­netének több évszázadát át­ugorva, csupán megemlítem, hogy 1858-ban vincés-rendi apácák vették birtokukba, úgyhogy itt női börtönt tar­tottak fenn. Kilencven évig, 1948-ig női börtön is maradt. Az 1950-es évektől mint férfi büntetés-végrehajtási intéz­mény működik. Ez a tevé­kenység kihat a falu éle­Mn'IL , " Az. élmúlt' "ífjz évben köz­igazgatásilag Szob Közös Ta­nácsához tartozik (1973). La­kosainak száma 1280 lélek, szinte változatlan az elmúlt tíz évben. A falu közellátása sokat javult ez idő alatt, új zöldségesbolt, kultúrterem is épült. Általános iskolája az el­múlt tanévben még két mű­szakosán működött. Ugyan­akkor a községi általános is­kola látja el a fegyház isko­láját is. Csak autóbusszal lehet meg­közelíteni. Munkalehetőség — a fegyházon kívül — kevés van, csak az erdészetben és a termelőszövetkezetben kínál több munkaalkalmat. Korunk jellemzője, hogy a már ilyen kisfokú elszigetelt­ség mellett is a lakosság lét­száma állandósul, ha nem is csökken. Sokan inkább „be­járnak” Szobról, minthogy „Nosztrán” települjenek le, így a körzetközpont jelentő­ségének növekedése mellett a régi község jelentősége las­sacskán csökken. Radányi Lajos Anyakönyvi hírek Született: Csatai Ernő és Ocsenás Erika fia Csaba, Mu- ráncsik László és Orosz Olga lánya Anett, Patai Frank és Serfőző Mária lánya Alexand­ra, Major Attila és Czerovszki Ildikó fia Dániel, Nagy Sán­dor és Dakány Zsuzsanna fia Viktor, Patkó András és Csö­bör Éva lánya Karolina, Púpos Béla és Lakatos Éva fia Péter, Zachar Gábor és Varga Edit lánya Anett, Tácsik Pál és Lukács Mária fia Gábor, Blaskó Zoltán és Tiszai Mária fia Zoltán, Flaskai József és Bergmann Edit lánya Anett,' Kralovánszki István és Füle Viktória fia István, Misnyovsz- ki István és Tóth Angéla fia Márk, Nagy Róbert és Har­cos Szilvia lánya Renáta, Pe- thő György és Kareczki Ro­zália fia Zsolt, Gálik László és Csendes Rita lánya Rita, Ké­kesi József és Zdenkó Erzsé­bet lánya Nikoletta, Nemecz Pál és Hévizi Zsuzsanna lánya Anikó. Házasságot kötött: Ondrik Mihály és Vadkerti Katalin, Kövesdi Tibor és Göőz Erzsé­bet, Szolár Károly és Czer- mann Angéla, Gyuris Csaba és Virág Klára, Bodnár József és Győri Erzsébet, Bodogán Sán­dor és Bállá Zsuzsanna. Elhunyt: Csizmadia Mihály (Tahitótfalu), Hámori Sándor- né Hetényi Katalin (Zebegény), Mészáros György (Nagyma­ros), Buzási Sándorné Tá­bor Paula (Göd), Nagy Emil (Göd), Sasvári Irén (Vác), Tremmel József (Vác), Lied- loff Sándor (Dunakeszi), Stum Erzsébet (Nagymaros), Here József (Zebegény), Sivó József (Vác), Jaczkó Lajosné Pásztor Petronella (Ipolydamásd), Stef- kó Jánosné Király Margit (Szokolya), Kollár Mihályné Leszenszky Julianna (Vác), Bozóki Mária (Fót), Szabó Er­nő (Göd), Bajkai Imréné Kemper Mária (Nagymaros), Czinege József (Szód). ISSN 0133—2759 (Váci HírtapJ Négyen ültek egy szekéren Úszómalom az emlékek vizén ért pedig nem pénzt, hanem terményben számított vámot kerteli, az őrlendő búzának meghatározott részét. Az öt hajó tulajdonosa mind váci volt, azért horgonyoztak itt, de ha kisebb volt a víz ereje, följebb mentek. Mindig volt munkájuk, amíg csak a vízen lehetett maradni, s ha úgy kí­vánta a tempó, ott is aludtak. Azok a gazdák, akik hár- man-négyen összefogva jöt­tek egy szekéren, azon az egy valakin kívül, aki a lovakkal maradt, két-három napig szintén a hajón laktak. A tu­lajdonosoknak természetesen volt házuk is, tehetős emberek voltak. Némelyiknek két ha- jómalnia is volt, mint Hevér István ak. Az én modellem is az ó nevét viseli. Erős hajók voltak! Két ujj­nyi vöröt fenyő deszkából ké­szültek, olajos szerkezetük jól ellenállt a víznek. A kis mo­dellt én is fenyőből készítet­tem, ha nem is abból a fajtá­ból. Az élményt 'erű beszámoló végén Lajos bácsi még né­hányszor kipróbálta: jól pö­rög-e a malömkerék. Könnyen járt, ami a kézműves szakem­ber keze nyomán nem is lehe­tett másképp. Már csak a hét­véget kell megvárni, amikor jönnek az unokák és vízre ke­rülhet az emlékekkel megra­kott kis szerkezet Dudás Zoltán £ A harmincas évek elején % őröltek az utolsó hajómal- % mok a Duna váci szaka- jí szán. Eltűnésüknek több oka is volt, mint például a j hengermalmok megjelené- á se, vagy a dunai áruszállí- tás fellendülésével meg- íj élénkült vízi forgalom. Jí Ahogy az idősebbek emlé- J keznek, öt hajómalom hor- ^ gonyzott tavasztól tél ele- í jéig a Duna közepén. Fitters Lajos lakatos, MÁV- nyugdíjas elkészített egy ilyen alkalmatosságot, természete­sen arányosan kicsinyített vál­tozatban. Nem hobbija a mo-

Next

/
Thumbnails
Contents