Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

1985, AtTGTTS?rrTTS 5.. TTtfTFÖ Az ügy megoldódik - a gond marad Lakihegy volt a iégypapír ' Az újságírókat nem fizetik sem jobban, sem ros­szabbul, mint bármely más értelmiségi pálya dolgozóit Néha kapnak prémiumot, különmunkájuk díját azon­ban még véletlenül sem vehetik kézbe adólevonás ad- isZi, S mivei nem az éppen kurrens hiánycikkekkel ke­reskednek, nem jutnak csúszó- vagy kenőpénzhez sem. Illetve... Szerinte a tanács dolga Nevezzük a hölgyet X-nő­nek. Arcán csöppnyi smink, kellemes, határozott ember benyomását kelti. Munkahe­lyén beszélgetünk, az íróasz­talfiókból dossziét emel ki: ÜGYE iratait. Története csak neki egyedi és egyszeri ese­mény, egyébként tucatsztori. Három évvel ezelőtt bontotta fel házasságukat a bíróság, az egyszobás lakásban továbbra is velük lakó férjet jogcím nélküli, jóhiszemű bentmata- dónak aposztrofálva. Lakás­ról számára — mondja ki a határozat— a lakcím szerint illetékes tanácsnak kpll gon­doskodnia. Mint az egyébként a kiegészítő ítéletből kiderül, X-né férje „lakásigényének legkisebb mértéke egy külön- bejáratú lakószobás és főző­helyiséges komfortos lakás”. A tanács azonban nem ad la­kást, azon egyszerű oknál fog­va, hogy — nincs. A nagyköz­ségben 1977-től nem épült ál­lami lakás, gondot okoz a nagycsaládosok igényének ki­elégítése is. Pénzt ajánlottak a férjnek — 24 ezer foriniot —, mint egyszeri anyagi ki­elégítést, s megpróbálták rá­beszélni, igyekezzen saját erő­ből otthont teremteni magá­nak. — Mégis mit gondolnak? — kérdezi felháborodva X-né, az elvált feleség. — A végzésben fehéren-feketén az áll, a ta­nácsnak kell lakást adnia. A dossziéból levelek kerül­nek elő. Az asszony ugyanis az elmúlt másfél évben sok­féle megyei — sőt országos — al- ^ főhatósággal levelezés­be hqS'ywiMott iigyej. ponto­sabban volt férje lakásügye elintézése okán. — Az ítéletben az áll, a férje enyhén italozott. Maga szerint pedig kimondottan al­koholista. — Nem tudtam én meg­mondani, mennyire volt ré­szeg, hát imbolygott. Mutat­tam is a bírónak, hogy ho­gyan. A széken jobbra-balra hin­tázva idézi fel a jelenetet, az­tán papírt kap elő a dossz'é legaljáról és teátrálisan a szi­vére szorítja. A fel nem használt látlebt — De ezt sohasem haszná­lom fel ellene, nem mutarjm meg senkinek, mert megöl. Megmutatja. Orvosi látlelet egy nyolc napon belül gyógyu­ló ütésről. X-né az egyedüli megmondhatója, hogy valóban férje ökle — „aki tudja, ho­va kell ütni, hogy ne látszotí- jék” — vagy a szekrény sar­ka okozta-e a kékülő, zöldü­lő véraláfutásokat. — Miért nem fordul ezzel a papírral a bírósághoz? — Mondom, megöl. Egyéb­ként is: van érvényes határo­zat. A tanács köteles férjem lakásáról gondoskodni ... Néz­ze — hangja behízelgővé, ké­rővé szelídül — én tízezer fo­rintot szántam az ügyre. Szó­val tízezer forint — ismétli meg nyomatékosan — Tessék? — Tudom, hogy mindenki­nek jól jön az a kis pénz... Egyébként is — keményebben csattannak szavai — nekem a gyerekem nyugalma mindent megér. Nem tudom, végül is mire költötte a pénzét. Ügyvédre-e vagy papírra és bélyegre, hogy újabb leveleket írjon, újabb hatóságoknak. S ki vajon X-né? Hetek óta töröm rajta a fejem, de eldönteni, hogy rossz módszerhez folyamodó szerencsétlen asszony vagy ügyetlen ügyeskedő — nem tudom. Hiszen lakásról van szó, s „lakásfronton” ma min­den — vagy majdnem minden lehetséges. „Látszathá?á5sá.g- kötéseíc és lá'tszátválások, csa­ládtagok életre szóló gyűlölkö­dése, megvesztegetések, mag­gazdagodások és évtizedekre szóló eladósodások, olyan há­zasságok sora, amelyeket csu­pán a közösen megszerzett „otthon” tart össze. Lakásért ma mindent — vagy majdnem mindent szabad. Igen, jól lát­ja a kedves olvasó — szabad. A hallgatólagos közmegegye­zés nemcsak azt ismeri el: lakni kell, hanem azt is, hogy kényelmesen, kellemes kör­nyezetben érdemes. Az alap­vetően kereslet-kínálat szabá­lyozta piacon ezért nem elíté­lendő dolog imitt-amott átlép­ni az írott s a szokás által kormányzott, bevett erkölcsi törvényeket. A lakások és há­zak nemcsak azért haladják meg messze saját, valóságos áru Kát, mert kevesebb van belőlük, mint amennyire va­lóban szükség van, hanem — elegendő végigböngészni az új­ságok hirdetéseit — azért, mert jó páran előre kívánják gyermekük, unokájuk ottho­nát biztosítani. Azok sincsenek kevesen, akik pusztán biztos pénzbefektetést látnak benne. Ezt az egyre inkább dzsungel­szerű helyzetet sokan figyelik kiszolgáltatva és tehetetlenül — köztük a piacot kézben tar­tani hivatott szervek ... Aki odafér a tálhoz - s aki nem A tanácselnök, akit X-né szinte havonta megiep egy-egy újabb levéllel, felhördül az asszony neve hallatán. — Kérem, én megírtam — nemcsak neki, hanem az ösz- szes felettes szervnek is, akik a hozzájuk írt levél után uta­sítottak az ügy kivizsgálására, hogy nincs lakás. Nem tudunk adni, mert nincs miből! De ha már itt tartunk: szeretném tudni, miféle információkkal rendelkezik a lakáshelyzetről az a bíró, aki ilyen ítéletet ho­zott. A gondolattal még csak eljátszani is rémálom, mi len­ne, ha egyszercsak a több száz ezer elvált ember lakásért je­lentkezne — érvényes ítélet­tel! — az illetékes tanácsnál. Én két perc alatt beadnám a lemondásomat. Hát igen, X-né ... Állítólag kézen fogva sétál a volt férjével. Gyerekük van, meg két kis lakásból könnyebben lesz egy na­gyobb... Persze ki lát egy nyeri ügy mélyére? S tüüja mi a szörnyű: ha kellő kitartás van benne, a végén — éppen azért, mert a rosszhiszeműség bizonyíthatatlan — kitapossa magának, illetve a férjének a lakást. Nem úgy, mint az a „szerencsétlen” többgyerekes, akinek sem ideje, sem „esze” nincs az ilyesmihez. Nagy tál ám az államé, sokan hozzáfér­nek. Nem mindig azok, akik­nek valóban a tál mellett vol­na a helyük... Horváth Judit A főútról nézve néptelennek látszik ezen a hétköznap dejelőttön Lakihegy. Ám ahogy végigmegyünk az egyik ut­cán, innen is, onnan is gyerekek, kisgyermekes anyák tűnnek fel, figyelve, miért borult porfellegbe a környék. Akadnak na­gyobb gondozott telkek, jómódról árulkodó, emeletes porták, ez azonban inkább kivétel. Az összkép lehangoló. Egymásnak támaszkodó, vakolatlan, láthatóan bontott anyagból épült, ap­ró házak sorakoznak a keskeny, járda nélküli földutak két ol­dalán. A hosszú utcák párhuzamosan futnak egymás mellett, sehol egy átkötő keresztút. Az egyik zsebkendőnyi tel­ken ház épül. Már állnak a falak, hamarosan felkerülnek a ma még a kerítés mellett he­verő födómgerendák is. Für- dőnadrágos, napbarnított fér­fi rakja a falat. Egyedül van, így lassan megy a dolog. Egy­szer malterért megy, majd a téglákat rakja a keze ügyébe, de konok elszántsággal dolgo­zik. Gyanakodva méreget, és bizalmatlanul válaszod, ami­kor kérdezni kezdem. — Kapott engedélyt erre a házra? — Be sem adtam — mond­ja. — Itt senki sem kapott. Legföljebb utólag, ha kifize­tett több tízezer forintnyi bír­ságot. Lassan feloldódik, bár a ne­vét továbbra sem árulja el. Kiderül, elvált és lakás nélkül maradt. Választhatott, fizet havonta kétezret albérletre, vagy vesz egy olcsó telket, és valamilyen egyszerű fedelet emel magának. A telekre min­den megtakarított pénze rá­ment, Az építőanyagot aprán­ként veszi — minden fizetés­kor megy a Tüzép-telepre. Nagyon elhibázták — Itt senki sem OTP-köl- csönből épít — tör ki kese­rűen. — Így azután négy-öt évig nőnek, növögetnek a há­zak. Ezért olyanok, amilyenek. Ne gondolja, hogy erre aláva­lóbb emberek laknak. Itt is becsületesen dolgozik minden­ki, . csakhogy' ..vaÁnol.„ixagypA. elhibáztak'' valairiit, Nekünk, szabolcsiaknak, nyírségieknek, békésieknek Lakihegy volt a mézesmadzag, a légypaoír Jöttünk -szerencsét próbálni, és itt, pár lépésre Csepeltől, találtunk egy helyet, ahová kijár a kék busz, ahol van víz és villany, s mégis elfogadható a telek, ára. Ki tudta, hogy egész Lakihegy építési tilalom alá esik? Csak a sok házat láttuk, s hogy van bolt és óvo­da. Boldogan leszálltunk és ittragadtunk. S ha nem akar­Bába Mihály: E lviselhetetlen volt a hőség már. Az emberek verítékben úsztak, a növények levelei meg úgy sodródtak össze, mintha a láthatat­lan kezek szivart akarának belőlük sodorni. Csak az öreg ember ült szá­raz homlokkal, arccal, kalapban és begombolt nyakú fehér ingben a dió­fa árnyékában. Támlás lócán ült, amit a fia eszkábált neki még a ta­vasszal, amióta különváltan él fe­leségétől. Negyven évet már lepergettek egy asztal mellett, egy ágyban, pedig akadt az esztendők között kínnal, keserűséggel, bánattal teli is éppen elég, de amikor rajzani kezdtek em­lékezetében a régen elfelejtett ké­pek, nem volt maradása mellette a feleségének. A mindennapi veszeke­dések, verekedések késztették a gye­rekeket arra, hogy egyikük az any­jukat, a másikuk pedig az apjukat vegye magához. A fiú állami gazdaságban dolgo­zott, traktoros volt. Nyáron hajnal­ban indult, és sokszor csak késő es­te vetődött haza holtfáradtan. Na­pok teltek el úgy, hogy egyetlen szót sem tudott apjával váltani. Felesé­gétől csak annyit kérdezett: van va­lami újság? Nincs, mondta a fiatal- asszony, az öreg üldögél a diófa alatt, néha meg az unokáival játszadozik, de szavát nem hallani. Két viharos, esős nap, amikor traktorral nem lehetett a földekre menni, az öregnek meg egész nap ázott a kislócája, a tornácra szorult az apa meg a fia, s hamar előkerült a bor meg a tepertős pogácsa. — 'Apám, mi az úristen történt maguk között, hogy olyan ádáz el­an lenségek lettek anyámmal? — Kér­dezte a fiú az apját. Az öreg megmozdult. — Semmi, fiam, semmi. — Mondja csak azért — öntött közben az apjának is, magának is. — Nem mondom el anyámnak. — Mondhatod, mert már meg­mondtam neked a válaszát is. Az öreg sokáig nem vette le fia napbarnított arcáról a tekintetét. — Nem akarok én sokat mondani, arra már se testi, se lelki erőm nincs. Hetvennyolc éves vagyok, más vi­lágban éltem le az életem felét, szó­val nem csoda, ha most sok mindent nem értek meg, ha -ok minden nem tetszik nekem. — Anyámról beszéljen! — Róla beszélek. Kát ha a még sűrűbb beszédet szereted, akkor hall­jad szárazon. Nem messze tőlünk építkezni kezdett egy odavetődött ember. Tisztességes ábrázatúnak látszott. Ismerted te is. Anyád any- nyit rágta a fülemet, hogy amíg építkezik, engedjük meg, hogy ott lakjon, kosztoljon nálunk, jól fizet érte. Hagy jól fizetett-e, azt nem tu­dom. Fél évig lakott ott, fél évig hordták tőlünk a vizet az építkezés­hez, fél évig őrizgettem én az építő­anyag egy részét, a cementes-, me­szeszsákokat, kisgépeket. Amikor kész lett a háza, még azután is gyak­ran eljött, ha a felesége nem volt otthon. Szerette a csirkepaprikást nagyon. Én is, hiszen ezt tudod. De csak később döbbentem rá, hogy az alatt az idő alatt én egyetlenegyszer sem ettem a csirke combjából, comb- töviből, mert az mindig, mindenkor annak a tányérjára került! Hát mi a jóisten ez? A legjobb falatokat egy idegen szájába dugdossa!? Csak úgy? És mindig ő kapott mindenből elsőnek, vagy félretette neki. Aztán meg: nekem még vasárnap is ritkán volt szabad bemennem a nagyszo­bába, a tisztába, ott ette vóna meg a fene, mert bepiszkítom, befüstö­löm, az meg tehetett ott, amit akart. Amikor már nem lakott ott, anyád kitakarította, és kész. Én megint nem mehettem be, amikor akartam. Az öreg kortyolt a borból. — Nem különb az sem, amit még elmondok. A dombon, tudod, hogy eladtuk azt a darabka fődet. Kapta­tok az árából ti is. Nahát az a vevő nagyon bejáratos lett hozzánk. A vé­gén már olyannyira, hogy nem a kapun jött, hanem a kerten át, a drótkerítésen bújt át, a nap min­den szakában. Én csak később tud­tam meg, hogy itt járt ekkor is meg akkor is, megívott egy-két pohár bort vagy pálinkát, és már ment to­vább. Egy reggel üldögélek a kony­hában, hát jön, köszön, és megy a kredenchez, veszi ki a pálinkásüve­get, közben tőlem, aki akkor moso­lyogtam rajta, megkérdezte, hogy iszom-e én is. Na, gondoltam ma­gamban, ez aztán talpraesett ember. Hanem, amikor rakosgatni kezdtem össze a képeke, szavakat, akkor iszonyatos indula ba jöttem. Ez az ember vedelte a boromat, pálinká­mat, amikor és amennyi jólesett ne­ki, ingyen, amiért én annyit izzad­tam, verítékeztem! 'Tristen, mi ez? Úgy vette elő a pálin.rásüveget, mint akinek joga van hozza. És jön a ka­pun, a kerten át! Szóval, csak eny- nyit. Férfiember vagy, értei te a ke­vésből is! I z öreg megitta a borát. Megráz­kódott. A fia felállt, a lépcsőig ment. Az égre emelte tekinte­tét. — Az istenit ennek a rohadt idő­nek! — káromkodott. Pedig már nem esett. A szivár­vány íve mintha a régi házuk kert­jében érne véget. J! tűk veszni hagyni a telekbe fektetett pénzt, akkor építkez­ni kellett. Adták, vették, megosztották Lakihegyről szinte minden­kinek az ég felé szökő, karcsú, szivar alakú rádióadó torony jut eszébe. Az objektum, amely ma már csupán lebontással fenyegetett ipartörténeti emlé­künk. Ez a tőrony az oka an­nak, hogy Lakihegy környéke építési tilalom alá esett. Ám ennek ellenére már harminc évvel ezelőtt is emeltek itt há­zakat, az adó árnyékában. A terület nagyüzemi művelésre alkalmatlan volt, ezért magán­kézben maradtak errefelé a telkek. A gazdálkodók a hat­vanas évek elején, a vidéki munkaerő tömeges Pestre áramlása idején sorra adták el a nadrágszíjparcellákat. Ezeket később is adták-vették, megosztották, így alakult ki a mai, teljesen rendezetlen, szűk és átkötések nélküli, párhuzamos utcahálózat. A szigetszentmiklósi tanács — a terület gazdája — éveken keresztül nagy összegű bírsá­gokkal büntette az építkező­ket. Talán nincs is olyan ház Lakihegyen, amelyre tízezer forintnál kevesebb büntetést fizettek. Míg ©gyík oldalon a teljes elzárkózás volt tapasz­talható, a másik oldalon a ta­nács respektálta a Lakihegyen élő, csaknem ezerhatszáz em­ber óhaját. Lakossági erőből bevezették a villanyt, tanács­tagi, körzeteket alakítottak ki, igázt' aprócska''.,. ugyan, de+ mégiscsak élelmiszerboltot kaptak, épült óvoda, van kör­zeti megbízotti iroda és a kö­zelmúltban orvos kezdte meg a rendelést itt. Ma már nemcsak bolt van Lakihegyen, hanem csárda felirattal italbolt is. Egy sör mellett beszélgetünk itt P. Sándorral. — Ha akarja, elmondom az életemet — ajánlja, amikor megtudja, mi járatban vagyok. — Tanulságos történet, mert bizonyítja, miként függnek össze egymással látszólag tel­jesen távoli dolgok. Halásztelek közeiében szüle­tett egy tanyán, negyvenkét éve. Tizennyolc éve nősült, és 1970-ben eladta a motorkerék­párját, abból vette meg a laki­hegyi telket tizenháromezer forintért. Azóta szinte megál­lás nélkül építi a házát, kita­nult három szakmát, hogy töb­bet keressen a munkahelyén. Különmunkát, másodállást vállalt, ahonnan minden fillér a Tüzép-telepre vándorolt. Gyermekeit ritkán látta, est tőnként már a vacsora alatt csaknem elaludt a fáradtság­tól. Jött a nevető harmadik — A munkahelyemen meg­becsülnek, látják, mit kínló- dok azért, hogy lakásom ler gyen. Adnának vállalati köl­csönt, de ahhoz építési enge­dély kell. Ehelytett én csak bírságot kaptam az építési ha­tóságtól. Tíz éve két ember he­lyett dolgozom, alig vagyok otthon. Szinte természetes, hogy megjelent a harmadik ,.. Neki vari lakása, ő bizonyo­san kapott OTP-kölcsönt, nem kellett olyan áldozatokat hoz­nia, mint nekem. Most, tizen­nyolc évi házasság után vá­lunk. Osztozunk a még el sem készült házon, minden felbo­rul, minden bizonytalan lesz. Tudja, mennyien járunk itt ebben a cipőben? Évek óta nyilvánvaló, hogy az építési ti­lalom már nem állja meg a helyét, mert bebizonyosodott, hogy a rádióadó kisugárzása nem káros az emberi szerve­zetre, és különben sem hasz­nálják a tornyot esztendők óta. — A májusi tanácsülés elfo­gadta az előterjesztést, amely L^jhegy Célterületbe csatolá­sáról szó].— mondja Pongrácz Gábor, a szigetszentmiklósi tanács elnöke. — A hatósági osztály a telekkönyvi átveze­téshez szükséges munkákat még az idén elvégzi.. Ügy ter­vezzük, hogy január elseje után elévülnének az engedély nélküli építkezésekért kirótt bírságok. Reméljük, ezzel vég­re pont kerül a Lakihegy-ügy végére. Az ügy, az illegális falu ügye, talán valóban lezárul. De ez­után még nagyobb figyelemre van szükség. Hiszen rendezési tervet kell készíteni, mégpedig sürgősen. Mert Lakihegyen gom­ba módra nőnek a házak, mindenféle átgondoltság nélkül. Ma még esetleg lehetne átkötő utakat nyitni — bontás nélkül fis —. fél év múlva talán már nem. S milyen jogcímen lehet kár­térítést fizetni annak, akinek az engedély nélküli házát el kell bontani a település rendezése érdekében? Az egyik ügy lezá­rul, de a gond nem oldódik meg, legfeljebb átalakul. Mőza Katalin Üveggravirozók Újjáéledt ősi technika Kétezer éves díszítőművé­szetet a gravírozást mentették át a mai kor igényeihez al­kalmazva a Salgótarjáni Öb­lösüveggyár ügyes kezű szak­emberei. A kelyheken, vázá­kon csiszolókorongjaikkal ap­ró képeket alakítanak ki, virágokat, állatokat, emberi alakokat. A salgótarjániak ezt az eljá­rást még ismerő, idős üvegcsi­szolóktól és felkutatott régi szakkönyvekből tanulták meg. Különlegesen díszített termékeik már eljutottak a moszkvai KGST-palotába, va­dászjeleneteket ábrázoló kely- heiket az osztrák SLAMA-cég vásárolta meg, ezen túl fran­cia, NSZK-beli vevők is szállí­tottak tőlük. Palik József gravírozd munka közben. I né mindent megpréfsál ~ Hogyan (ne) szerezzünk lakást!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents