Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

1985. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ Személyzeti és szociálpolitikai vezérigazgató helyettes Rang is, tartalommal megtöltve J! Több napi- cs hetilapban ^ jeleni meg a hirdetés: a ^ Váci Kötöttárugyár pályá- ^ zatot hirdet személyzeti cs ^ szociálpolitikai vczcrigazga- á tó-hclycttesi munkakör be- A töltésére. Akik egy kicsit is járatosak s hazai vállalatok szervezeti felépítésében, bizonyára meg­lepődve kapták fel a fejüket: ezeket a feladatokat ilyen ma­gas beosztású szakember végzi majd? Szokatlan ez, hiszen például a jóval több munkást foglalkoztató Budakalászi Bu- da-flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál is a vezérigazgató alárendeltségében „csak'’ sze­mélyzeti és oktatási igazgató dolgozik, más helyeken pedig legfeljebb főosztály szinten irányítják a szociálpolitikát. A váciak döntése viszont mintha azt jelezné: ők az átlagosnál nagyobb hangsúlyt akarnak adni ezeknek a feladatoknak. Felnőtt a vállalat Persze, ez csak az igazság egyik fele, mondják beszélgető- partnereim, Krauze Ferencné, a vállalat pártbizottságának titkára és Szalóki Sándorné, a szakszervezeti bizottság titká­ra. Mert a dolog nem ennyire egyszerű, s hogy jobban meg­értsük, szó esik a múltról is. Arról, hogy a Váci Kötöttáru- gyár az idén ünnepelte száza­dik születésnapját, s ez is jelzi, hogy a város egyik legnagyobb munkáskollektívája régi ha­gyományokra építi jelenét és jövőjét. Az ilyenkor szokásos számvetések a sok említésre méltó adatsor közül elsősorban azt emelik ki, hogy az egykori kis szövőüzem ma az ország egyik legjobban prosperáló vállalata lett. Tavaly például az 1 milliárd 250 millió forin­tos termelésből 130 millió fo­rintnyi nyereséget könyvelhet­tek el.- Különösen az texport- ban értek el rendkívüli sike­reket: nem túlzás, ha azt állít­juk, hogy szinte hétmérföldes léptekkel haladnak előre! Az elmúlt esztendőben mintegy 250 millió forintért adtak el külföldön árut, az idén pedig várhatóan több mint 300 mil­lióért találnak gazdára hatá­rainkon túl a Senior-emblémás termékek. A kötöttárugyár fejlődése az utóbbi időben szükségessé tet­te a szervezet korszerűsítését is. Mint arról lapunkban be­számoltunk, nyugat-európai szakemberek bevonásával nagyszabású szervezéssel nö­velték az egyes üzemekben a termelékenységet, s ezzel egy időben mérlegre tették a kü­lönböző szintű vezetők képes­ségeit, munkájuk eredményes­ségét is. Akik megmérettek és könnyűnek találtattak, a ta­nulságok levonása után némi türelmi időt kaptak, s ha en­nek letelte után sem tudtak megfelelni a magas követelmé­nyeknek, közös megegyezéssel új munkakört választhattak. Persze, akadt aki nem vállal­ta ... A fejlődés egyben azt is je­lentette, hogy a vállalat felső szintű vezetőinek egyre maga­sabbra helyezett lécet kellett sorozatosan átugrania. Sport- nyelven szólva: mindig bizto­san tették ezt, nagy-nagy taps közepette. A taps többnyire akkor volt a legerősebb, ami­kor a kiváló vállalati okleve­let vehették át, s erre az utóbbi időben többször is sor került. Kiemelt feladatok A hétköznapok azonban némi­leg szürkébbek az ünnepeknél, a sorjázó gondok olykor áthág­hatatlannak látszó falat emel­nek a szakemberek elé. A vá­ciak például sehogyan sem tudtak kitörni abból a körből, amelyet a szabályozók fontak köréjük. Hiába értek el ugyan­is kimagasló termelési sikere­ket, a béreket nem tudiák szándékaiknak megfelelően alakítani. Az ok régi és jól is­mert: a nyereségük döntő ré­szét az állami költségvetésnek kellett befizetniük. Az elmúlt esztendőben — s ez a folyamat az idén sem állt meg — érezhetően javult a helyzet. Ebben az évben a ke- resetszint-szaljályozást választ­va mintegy ötszázalékos bér- fejlesztést terveznek. A fő cél: megtartani az embereket, mert Vácott a textiliparban megle­hetősen nagy a konkurrencia. Egyebek között ebben, lehet majd nagy szerepe az új sze­mélyzeti és szociálpolitikai ve­zérigazgató-helyettesnek, állít­ják a gyáriak. Április 1-től már van vezérigazgatójuk — ezt a munkakört eddigi igazga­tójuk, Tóth B. Zoltán tölti be —, a tervek szerint az idén ősszel valamennyi helyettesi posztot betöltik. A pályázatok­ról egy bizottság dönt majd. Beszélgetőpartnereim nem tagadják, hogy az új irányítási felállás egy kicsit a rangot is megadja a már eddig elért színvonalhoz. Megtudtuk azt is, hogy a vállalati párt-végre­hajtó bizottság és a szakszer­vezeti tanács is több változat közül választotta, illetve java­solta az egy vezérigazgató, há­rom vezérigazgató-helyetteses felállást. Viták is voltak, mert ez egyben azt is jelenti, hogy több osztály és főosztály fel­adatai megváltoznak, s nem várható, hogy ezt mindenki szívesen fogadja. Jelenleg pél­dául a személyzeti és a szociál­politikai ügyekkel a kötöttáru- gyárban két osztály foglalko­zik, egy sor ehhez kapcsolódó kérdésben pedig ennél alacso­nyabb szinten. A jövőben vi­szont — összevonva több teen­dőt — a vezérigazgató-helyet­tes kötelességei közé tartozik majd a káder- és személyzeti munka, a nemzetközi kapcso­latok, az oktatás, a képzés és továbbképzés, a szociálpolitika, az ifjúság- és nőpolitika, a köz- művelődési tevékenység, vala­mint a munkaerő- és jövede­lempolitika irányítása, tervezé­se és fejlesztése. Látható te­hát hogy az új munkakört va­lódi tartalommal igyekeztek ki­tölteni, s itt nem csupán for­Már mm hiánycikk mai változásokról van szó. A döntés ugyanis majdnem há­romezer embert érint, az ő sor­suk, jövőjük alakításának leg­főbb letéteményese lesz majd ez a vezérigazgató-helyettes. Lehet mérlegelni A gépek mellett az emberek egyelőre nem alakították ki még a véleményüket. Olvasták a hirdetéseket és a gyárban ki­függesztett pályázati felhíváso­kat, s bár tudják, hogy miről van szó, a nagy többségnek ez egyelőre csak a távoli jövőt je­lenti. S ez érthető is, hiszen végeredményben minden attól függ, hogy a vállalat vezetőjé­nek három új helyettese meny­nyire tud megfelelni a magas követelményeknek. Lehetséges, hogy közülük nem is egy már most is felelős funkciót tölt be a kötöttárugyárban, mert szá­mítanak arra, hogy a pályázók között lesznek „hazaiak” is. Jelentős változás lesz az is, hogy 1986. október 1-től válla­lati tanács irányítja a kollektí­va életét. Akkor természetesen megválasztják majd a vezér- igazgatót is, aki maga dönt a helyetteseiről. Egy esztendő múlva tehát lehet mérlegel­ni... F. Z. Egéczségesek a növények Folyamatos a védekezés A júliusi határszemléken növényvédelmi ellenőrzések­re is sor került; a tapasztala­tok szerint a szántóföldellen és a kertészetben megnyugtató a helyzet. Említésre méltó jár­vány nincsen és tömeges mér­tékben a növényi kártevők, sem jelentkeztek. Július má­sodik felében a kánikulai for­róság ugyan egy-egy gomba- betegségnek kedvezett, az idő­ben elvégzett védekezéssel azonban sikerült megelőzni a nagyobb kártételt. A szántóföldi növényeket most erőteljesen támadják a levéltetvek, ezzel a mezőgaz­dászok nem számolhattak. ugyanis a nagy forróságban többnyire elmaradnak a ter­méskiesést okozó kártevők. Ezúttal azonban megjelentek a termőterületeken, ezért a gaz­daságok korszerű vegyianya­gokkal védekeznek ellenük. Babakádból, hordóból árulták a Jégbehütőtt üdítőt. (Folytatás az 1. oldalról.) érkezett vendége, aki megrázó szavakkal számol be az atoim- támadás borzalmairól, arról amit 1945. augusztus 6-ájának reggelén gyermekfejjel átélt. A hallgatóság döbbent csendben figyel, akik az előbb még a habkönnyű esztrádműsort él­vezték, percek alatt az emberi­ség ellen elkövetett talán leg­nagyobb gaztett szenvedő ala­nyának hatása alá kerülnek. A Hírlapkiadó Vállalat sát­raiban Képes Újságot és pusz- tavacsi emléktárgyakat áruló fiatalok nem panaszkodhattak árról, hogy nincs munkájuk. Ám szombat délután valóságos népünnepély színhelye volt a sátor környéke. Egy fagyial­tosnál a KÖJÁL nem engedé­lyezte, hogy csemegéjét töl­csérből árusítsa a fesztiválon, ám ahhoz hozzájárultak, hogy a szombati fagyit vasárnap (I) műanyagpohárban mérje ki. A távolról érkezett cukrász azon­ban nem vállalta ezt a rizikót és egy egész vödör eperfagyit ajándékozott az alkalmi áru­soknak, A .cseberből, tölcsérrel fagyit kanalazok látványa per­cek alatt valóságos gyermek­kordont varázsolt a sátor elé... Amikor a Közlekedés Biz­tonsági Tanács sátránál vasár­nap reggel még csak gyülekez­tek a vendégek, a KlSZ-udvar- ban már nagy élet folyt. Kedve szerint mindenki olyan mes­terséget próbálhatott ki, ami­lyet csak akart. A kecskeméti Suha János például a fonala- zást választotta. Elmélyült arc­cal igazgatja rendbe a puha tapintású anyagot. — Hajpántot készítek ma­gamnak, ez most nagy divat. — Fiú létedre? — Ez itt nem szégyen. Nem én vagyok az egyetlen srác, aki megpróbálkozik a fonással. A gyerekek, anyukák és lá­nyok mellett valóban akad né­hány férfiember aki ügyesen fonja a makramé díszeket. A fonalazás persze csak egy a programkínálatból. Mert lehet itt sárkányt építeni, gyöngyöt fűzni, bábot készíteni, festeni, rajzolni és sokan veszik kézbe a bőrdíszművesek munkaesz­közeit. A térség közepén elke­rített rész bejárata fölött ákom-bákom betűk hirdetik: Gyep ovi. Óvónénik híján a szülők is bemerészkednek a kertbe, megcsodálva a picik méreteihez, igazított házakat. Sok ízléses vásárijából vá­laszthatnak az ifjúsági cent­rum látogatói. Putnoki Attila és Viski Tünde például ízléses gyöngyfűzéseket áruk. Kíván­ságra — a kiterített ezernyi színben pompázó gyöngyök kö­zül — a vásárlók kedve sze­rinti láncot készítik el. Putnoki Attila éppen áru utánpótlást fűz a pult mögött, kezében a tű egy percre sem áll meg.- • ­--- Szegedről érkeztünk. Már harmadszor veszünk részt a pusztavacsi fesztiválon, s nem­csak mint árusok, magánem­berként is jól érezzük magun­kat. A koncertet és a filmve­títést mi is nagyon vártuk. — Jó jövedelemkiegészítés a gyöngyárulás? — Én az idén végeztem, Tünde most harmadéves a sze­gedi Tanárképző Főiskolán. Az ösztöndíjunkat és a zsebpén­zünket pótoljuk azzal, amit keresünk. Nem panaszkodha­tunk, bár az áraink igen ala­csonyak. Láncaink nem drá­HHUAHU HÉTFŐ VAN Az elmúlt hónapokban Időnként hiányzott az üzletek polcai­ról a napraforgóból készült étolaj. A Növényolajipari és Mo­sószergyártó Vállalat rákospalotai növényolajgyárában 120 ezer — saját gyártású — flakonba évente több mint 20 ezer ton­nát töltenek, ennek egy részét külföldre szállítják, s már itt­hon sem hiánycikk. A Fául meg a Rozika N agy a jókedv a Sugár oldalánál. Egy kis vegyes zenekar trombitálja, harmoni- kázza, gitározza, tubázza, dobolja a bámész­kodóktól körülvéve a kedvenc nótákat. A trombitás mint amaz egykori óriás, Armst­rong, időről időre leveszi szájáról hangsze­rét, s énekel. Azt dalolja el, hogy mit is mon­dott a Fáni, akinek az apja Szabó volt. Vagy­is Schneider Fánikának az óhaját mondja a mikrofonba az érdekes tónusú bariton. Rög­tön utána arról szól, hogy hova mennek a Rozikával. Minő sikere van ennek a két ném- bernek. Alig fújnak, harmonikáznak, gitároz­nak el egy másik számot, ismét szól valaki a körülöttük állók közül, a Rozikát, a Fánikát még egyszer. Pedig a zsebükben a két leány­zó, hiszen azért a móka, hogy vegyenek az asztalkára kitett kazettákból, amelyekből ott­hon százszor is meghallgathatják kedvelt számukat. Otthagyom az előadást, szétnézek a piacon. Az aluljáró lejáratáig guggolnak az öregek, kis nejlonzacskóban gyümölcs, paprika, para­dicsom, zöldség és rengeteg virág. Néznek a járókelőkre, szemükkel kínálják a portékát. Szó alig hangzik, szerény eladók, csábító ter­mékeikben bíznak. A környező házakból hoz­hatják, egy kis kiegészítőt remélve a nyugdíj­hoz. A sor végén népviseletes asszony, vala­honnan a gödöllői körzetből jöhetett. Ügy lát­szik, ott sem mindenki dolgozik nagyban. Visszafelé ballagok. A zenészek még min­dig izzadnak, a trombitás pedig imigyen szó- la: és hatvanhetedszer is, mert a hölgy így akarja, Sej haj Rozi... utána Schneider Fá­ni! De már csak néhány taktus ebből is, ab­ból is. Unhatják, meg talán sajnálják, hogy a többi szép népi vagy népies daluk kisebb nép­szerűségnek örvend. Hetek óta figyelem ezt a fékezhetetlen Fá­ni- és Rozika-kultuszt. A Fánikát kérnénk, a Rozikát, ha lehetne. Mindig akad a tömegből válaki, aki szól a többiek nevében is. Kik lehetnek ezek az asszonyok, férfiak, akik annyira imádják ezeket a dalokat, nem restek a nagy nyilvánosság előtt táncra per­dülni? Csak a látványra, a külsőre hagyat- kozhatom. A kezekről azonnal megállapítható, dolgos emberek ők. A nők ráncos, testetlen, kikészítetlen arcok, a férfiak borostás, nap­szítta bőre árulkodik. Ruházatuk, frizurájuk szintén. Nem hölgyek ők, s nem urak. ' Az őrs vezér tere nagy gyűjtőhely, akár a közelben elterülő lakótelep. Ide hozza a HÉV a gödöllői vonal menti bejárókat, a bu­szok Nagyiccétől Cinkotáig az egykor volt önálló községek lakóit. A telepen valószínű­leg az egész ország képviselteti magát. S milyen megrendítsen egységes az ízlésük. Hogy csillognak a szemek!? Megszépülnek a ráncos arcok, a nóta ütemére mozog test, láb. Ezt teszi velük Fáni, Rozi. A középkorúak és az idősebbek sereglenek a zenekar köré. Éppen ők. akik negyven éve hallanak a zene tiszta forrásairól, a nép da­lainak értékéről, ott a rádió, tévé, amely ar­ra hivatott, hogy az értékeket közvetítse, nép­szerűsítse, magyarázza, miért ez, s miért nem a másik? Elmerenghetnek rajta mások is, miként én, midőn hallgatom a zenét, vizs­gálatom az embereket, figyelem a jelenséget. Nem szidtam senkit. Az emberek örülnek a zenének, s abban bízom, hogy otthon az ily örömnek lemezen, kazettában nemesb for­rásai is találhatók. Remélhetek-e? Kör Pál Kicsik és nagyok Ismerkedtek a papírkivágás for­télyaival a KISZ-udvarban. gábbak egy üveg sörnél és el­lentétben azzal, ez megmarad emléknek. Pusztavacson az Országos Mentőszolgálat és a dorogi ren­delőintézet dolgozói láttak el a kisebb-nagyoDb sérüléseket, a különböző panaszokkal hoz­zájuk fordulókat. Szombaton a fülledt meleg miatt többén lettek rosszul. Ekkor történt Faggyas Katalin újságíró bal­esete is. Egy albertirsai gaz­dálkodó, Csinos Miklós lóháton látogatott el Pusztavacsra, ahol lovával fellökte a fiatal lányt, majd segítségnyújtás nélkül elhagyta a helyszínt. Az ügy­ben a rendőrség folytatja a vizsgálatot. Faggyas Katalint medencetöréssel és enyhe agy­rázkódással szállították az Or­szágos Baleseti Intézetbe. (Mint azt vasárnap késő délután az ügyeletes orvostól megtudtuk: a beteg jobban érzi magát, ál­lapota javul.) Vasárnap délután 16 órákor sorsolták a színes televízió ké­szüléket, valamint egy kem­ping kerékpárt azok között, akik a fesztiválon vásároltak a Képes Újság számpzott pél­dányaiból. A tévét a 802-cs számú lap tulajdonosa nyer­te, a kemping kerékpár az 544-es sorszámé — Kovács Il­dikó felsőpárkányi lakosé — lett. Jól szórakoztak mindazok, akik hétvégi programul a pusztavacsi fesztivált válasz­tották. Többségüket minden bizonnyal a békevágy vitt az ország közepére. Azokat a sza­kadt külsejű, mosdatlan csöve­seket azonban bizonyosan nem ez vezette. Péntektől csapato­san özönlötték el a fesztivál területét és hiába, hogy ott nem mértek a sörnél erősebb szeszes italt, ők már szombat délben a sárga földig lerésze- gedtek. Az sem tetszett, hogy bár a réten és különösen a büfék környékén egymást ér­ték a szemétgyűjtők, a pop­koncert után valóságos szemét­dombbá változott az egész tér­ség. Az Idén minden eddiginél jobban — felkészültek a feszti­vál szervezői ügyelve arra, hogy bőséges és színvonalas lé­gyen a politikai és szórakoz­tató program, zavartalan az élelmiszerellátás, s hogy meg­legyenek az alapvető higiéniai követelmények. Egyszerre volt ez békefesztivál, népünnepély, s némely tekintetben egyszerű vásárfiás országos búcsú jel­legű találkozó. H. JM. K, Pólyák Ferenc kecskeméti fafa­ragó (középen) egyik alkotásával a fesztivál külföldi vendége*- vel. Erdős! Agnes felvételei \ Iliiden percben nyújtott élményt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents