Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
Az arafék partnerei Kevert lisztből sül a kenyér Most már valóban finiséhez érkezett az aratás. Értesüléseink szerint Pilisen, Sülysápon, Monoron, Gombán, a Monori Állami Gazdaságban, a Rákosmezeje Termelőszövetkezetben és a Ferihegy Tsz- ben is befejezték a búza betakarítását, fedél alá került a mag. Itt-ott még a rozsot vágják a kombájnok. Az eredmények értékelése tart, ilyenkor átlagokról nem szívesen nyilatkoznak a szakemberek. A legtöbb helyen azt hallottuk, hogy a búza minősége jó közepes. Ezt erősítették meg partnereik, az- átvevőhelyek, illetve vetőmagtermeltetők képviselői is ... Közepes minőség A monori Kossuth Termelőszövetkezet kombájnjai is már a vetőmagnak való rozsot vágják. Hancsovszki János felvétele A Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat monori raktáraiban összesen 300 vagonnyi szemet tudnak tárolni. Hozzájuk küldte, illetve- küldi termése egy részét a helyi Kossuth Tsz, a vasadi Kossuth szakszövetkezet, az Aranykalász, a Tá- pióvölgye Mgtsz, a Fáy András Termelőszövetkezet és az OVF. Minderről, illetve a részletes adatokról Pelczhoffer Józsefné raktáros tájékoztatott, akitől — mivel egyik korábbi riportunkban szóba került — azt is megkérdeztük, - vajon miért csak délután három óráig fogadják a szállítmányokat. — Olvastuk mi is, hogy a vasadi Kossuth Szakszövetkezetben panaszkodtak, de szerintem nem volt igazuk — állította Pelczhofferné, aki a szakszervezeti bizottság titkára is. — Volt ugyan olyan nap, amikor ezt mondtuk, de megvolt az oka. Ök nagyon lassan, s keveset szállítanák. Aznap délután 3 kocsival küldtek volna, senki mástól nem vártunk szállítmányt. Ennyiért viszont nem használhatjuk föl a túlóraalapunkat. — De akkor mi történik a learatott búzával? — Másnap reggelig a kocsin is maradhat... Egyébként ezt nem mi találtuk ki, ilyen értelmű utasítást kaptunk a körzetünk vezetőjétől. A GMV telepeire érkező búzával teli kocsikról minden alkalommal mintát vesz a meós, Rákóczi Istvánná, ö tudja tehát a legjobban, milyen az idei termés minősége. — Jó közepes — mondta. — A legjobb szállítmány étkezésinek minősíthető, viszonylag kevés a takarmánybúza, de ez is igaz, első osztályút, amiért 400 forint felett fizethetünk mázsánként, egyáltalán nem kaptunk. Az étkezési búza átvételi ára egyébként 360, a takarmánybúzáé 331 forint. A vetőmag drágább A GMV másik körzetbeli bázisán, a pilisi malomban július 9-e óta fogadják a szállítmányokat, s úgy számolnak, a héten számukra is befejeződik az aratási szezon.- Délkuti Pál- né üzemvezető dicsérte a helyi Aranykalász Tsz gyorsan, jól megszervezett szállítását, ők a leszerződött 450 vagonnyi szemet már régebben átadták, de még további 50—60 vagonnyit küldenek. Gombáról valamivel mérsékeltebb ütemben érkeznek a szállítmányok, ott elsősorban az aratás zavartalanságára koncentráltak, mivel egy ideig késésben voltak másokhoz képest, ök háromszáz vagon búzára szerződtek, s ennyit adnak át a pilisi malomnak. — Hozzánk csak étkezési minőségű búza érkezik, s már jó ideje keverve őröljük a tavalyi terméssel — mondta Dél- kutiné. — Milyen a lisztje? — A pékek szerint — Pilisre, Monorra és Budapestre szállítunk — jó. Reméljük az lesz a belőle sütött kenyér is. De vajon milyen lesz a vetőmag? Ezt Matos Lászlótól, a monori maggyár főmérnökétől tudakoltuk. — A vonzáskörzeten belül a mi legrégebbi és legjelentősebb partnerünk a ' pilisi Aranykalász Tsz. Tőlük ezer- ezeregyszáz tonna búzavetőmagot vásárolunk. Sülysápról a Tápióvölgye Tsz-től 600—650 tonna vetőbúzát, s körülbelül ugyanannyi ősziárpa vetőmagot várunk. A Kossuth Tsz körülbelül 300 tonnányi rozsot ajánlott fel, de nem tudom megvásárolhatjuk-e, nagyon csekély az igény. — Hogy milyen lesz a vetőmagok minősége? Hát, a búzákra nem volt rossz idő, de azért majd csak a kitisztítás után dől el végleg. Én bizakodó vagyok. — Megéri manapság vetőmagot termelni? — Az étkezési búzáért a GMV 360 forintot fizet mázsánként. Mi a minőségtől — az összes jellemzőt értékelve — a szaporítási foktól függően, 550—700 forint között. Az igaz, hogy a termelőnek ezzel több a gondja, magasabb a költsége, hiszen szem; léztetni, fémzároltatni kell. összességében azt hiszem, mégis jövedelmező. Keveset pihennek Tehát már csak néhány nap, s vége az aratásnak vonzás- körzetünkben is. A kornbáj- nosoknak azonban nem lesz sok idejük a pihenésre: a Monori Állami Gazdaság gépei hétfőn a mustártáblákon folytatják, a sülysápnak pedig megkezdik a csaknem elfelejtett növény, a len vágását. V. J. Kiszáradt a nótafa Hasznos a futás, ha szégyen is * A nagy melegben kiszáradt a nótafa is. A kis csa- í pat csendben, alig beszélgetve poroszkált a forró be- ^ tonjárdán, amikor először találkoztam velük. ^ — Messze van még a bényei iskola? — kérdezgették % egyre-másra a legfáradtabbak. ^ — Honnan jöttök? ^ — Farkasáról. De csak innen, Gombáról gyalogolunk £ — szólalt meg az elevenebbek kórusa. £ — Csak az a baj, hogy a délelőtti séta kicsit hosszú £ volt — tette hozzá „szólóban”, picit túljátszott fáradt- í sággal Kocsis Klári. A körzet kisdobosainak vándortábora az idén is három különböző állomáshelyről kiindulva szervezte programjait. Már amikor sikerült persze, mert a monori Kossuth iskola kék nyakkendősei és kísérői bizony kicsit tanácstalanok voltak, mihez kezdenek a két fél és egy egész nap alatt Bényén. — Farkasdot és Monori-er- dőt már ismerjük, de itt még nem jártunk — mondta Rigó L ászióné, de kolléganője, Zöldi Istvánná mindjárt hozzáfűzte : — Azért majd csak kitalálunk valamit, unatkozni biztos nem fogunk. W Amikor másodszor találkoztam a csoport tagjaival, már egészen más volt a hangulat. No persze, épp végeztek az ebéddel, s meglehetősen nagy vita dúlt arról, hogy elég volt-e az adag, jó volt-e a leves, Jakab Lászióné, a harmadik kísérő pedagógus közben szelíden terelgette be a társaságot csendespihenőre. — Sandokán, hagyjál békén, mert behúzok egyet! — Szurok Gábor volt az, aki mérgesen kifakadt, pedig a szőke Kovács Tamás, akinek a figyelmeztetés szólt, csak mozgékonyságával hasonlít példaképére. De hát fiúk között természetesek az ilyen apró összeütközések. főleg, • negyedik, ötödik osztályos korban. A lányok már higgadtabbnak, érettebbnek tűntek, miközben a vendégre várakoztak. — Mit gondoltok, gyerekek, hány éves vagyok? — kérdezte bemutatkozás után a nyolcadik ikszen túl járó Gáspár Pista bácsi, s érthetően örömmel nyugtázta, hogy a kicsik 15-20 évvel még mindig fia- talabbnak vélik. — Pedig ma elég rosszul éreztem magam — mondta —, de a fiatalok, a gyerekek kérését soha sem tudom megtagadni. Néhány mondatban kikerekedett egy hosszú, . érdekes életút krónikája, azután a vendég arra biztatta a kisdobosokat: kérdezzenek bármit, ami érdekli őket, szívesen válaszol. Talán maga Gáspár István sem gondolta, milyen lavinát indít el. Először csak néhány kéz emelkedett bátortalanul a magasba, s a végén már egymás szavába vágtak a gyerekek: Hegedűs Szilvi, Csendes Zsuzsa. Nagy Szilvi, Surman Szilvi, Tekes Fejes Krisztina, Burján Brigitta. A fiúk közül Szurok Gábor és persze Kovács Tamás bizonyult a leg- érdekiődőbbnek. — Hány éves korában kezdett Pista bácsi aratni? — Hogyan működött a régi cséplőgép? — Segítettek-e régen egy- másnak az emberek az aratásban is? W Gáspár István alig győzte kielégítő válaszokkal, pedig valamikor maga is több aratóbrigádnak volt tagja. Azután valahogy a méhek- re — s Pista bácsi hobbijára, a méhészkedésre — terelődött a szó. Attól kezdve még inkább záporoztak a kérdések. — Igaz-e, hogy a méz gyógyító hatásúi? — És a méhcsípés? — Tényleg szorgosak a méhecskék? — Ha a királynő meghal, megsiratják a többiek? A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT Nyár elején még azt írtuk: hegyekben áll a szén a monori TÜZÉP-telepen, vásárló meg egy sincs, vagy ha van, napokig képes a piroshamus német brikettre várni, mert a szürkehamus nem jó. A válogatás persze kinek-kinek szíve joga, ha van miből, de akkor érthetetlennek tűnt, hogy a hosszú és széncsatákkal tűzdelt tél után milyen hidegvérrel legyint a vásárlóközönség o német brikettre, ami ha decemberben került a telepre, olyan ovációval fogadtatott, mintha aranylelőhely támadt volna a vasúti sínek mentén. Fűzfa Gézáné, a monori TÜ- ZÉP-telep vezetője sem elégedetlenkedett volna a vásárlói közömbösség miatt, ha előre látja, hogy alig két-három hét múlva viszont ugyanabban lesz része, amiben a télen: ostromban. Nem is akármilyenben. Az elmúlt héten már őt érte durva támadás — fogalmazza finoman, s nem kíván kitérni a részletekre. Kaput ostromlók Mielőtt a számokról, a tényeket megtámogató, adatokról szólnék, hadd ne menjek el szó nélkül az eset mellett. Azt ugyanis, hogy megverik a telep vezetőnőjét, a világon semmi nem indokolhatja. Jobb érzésű ember minden magyarázkodás nélkül is megérti, mit állt ki a TÜZÉP személyzete a télen, amikor a tüzelőosztás közben igazságosztó tevékenységre is kényszerült: adjon-e előbb annak, aki a gyerekével fagyoskodik a kapu előtt hajnal ótp, vagy a síró idős asz- szonyt engedje előre, akit a tömeg a havas árokba lökött és hogy próbáljon meg udvarias lenni a „közülettel”, aki telefonon fenyegetőzik? Gyorsan múlt az idő, dúlni kellett a kisasszonyvölgyi kirándulásra, így hát a gyerekek kitörő örömmel fogadták Gáspár István meghívását, hogy visszafelé néz- jzék meg a méheit... Hát ez bizony balul ütött ki. A helyszínen derült ki, hogy a faluvégi hobbitelken felállított kaptárak egyikét valaki megbolygatta, s ezzel feldühítette a méheket. A riadt kis rovarok, közül néhány a még riadlabb kis csapatra támadt. A gyerekeknek persze eszükbe sem jutott a mondás első fele, hogy szégyen a futás, érezték ők, most inkább hasznos. Néhány apró „injekciót” egyikük-másikuk így is kapott, de bent, a szálláshelyükön már nevetve vigasztalták egymást: — Megmondta Pista bácsi, hogy egy-két méhszúrás még egészséges is. Persze, hogy könnyen feledtek, hiszen a tanár nénik mindenkit elsősegélyben részesítettek, s meglepetésként egy láda szép sárgabarack várta őket: a gombai Fáy András Tsz ajándéka. (Sőt, a téeszbeliek másnap még át is szállították a csapatot Mo- nori-erdőbe.) Búcsúzáskor néhányan még utánam szaladtak. — Tessék még a mi nevünket is felírni, meg azt, hogy jól érezzük magunkat. Darázs Tímea. Burján Edit, Bajári Mária és Brigitta — sorolták Ám, legyen. Ha ez is gyógyítja a méhcsípcst...?! Vereszki János A helyzet annyiban változott, hogy fagyoskodni nem kell a bejárat előtt — de például hétfőn is háromszázan álltak sorba. — Van szén! — mondja Fűzfa Gázáné és fakó a hangja. Számokkal is bizonyít, mintha a látvány nem lenne meggyőző, s mintha már kezdene beletörődni, hogy amit mond, annak csak annyi a súlya, mint a kaput’ ostromló százak előtt álló egyetlen embernek. Tehát: júliusban a telepre 7 ezer 800 mázsa hazai és külföldi szén érkezett, közöttük újfajta „sikerszenek” az NSZK-ból, Jugoszláviából. Jött ezen felül 2 ezer mázsa lengyel, 7 ezer mázsa német és 3 ezer 500 mázsa hazai brikett, 1 ezer mázsa koksz, 3 ezer mázsa tűziía. Az 1984-es és az 1935- ös év első két féléve között 30 ezer mázsa értékesített tüzelő a különbség, az idei félév javára. Vagyis: ennyivel többet vásárolt fel a lakosság, mint tavaly ilyenkor. És „még sincs szén” — és mégis var) sorállás, annak ösz- szes, nehezen elviselhető velejárójával. Egyedül a fronton A következő diszpozícióról is érdemes felsorolni az adatokat. Augusztusra a következő szállítmányokat várja a telep: 5 ezer mázsa hazai szén és 4 ezer mázsa brikett, 5 ezer mázsa NDK-brikett, 2 ezer 500 mázsa tűzifa. És mégis: tizenöt mázsákat osztanak most a kora hajnaltól várakozóknak. — Megtehetjük, hogy többet adunk, és akkor csak az első száz embernek jut? — kérdezi Fűzfa Gézáné. Szónoki a kén- dés, persze, hogy nem tehetik meg, már csak saját testi épségük védelmében sem ... így aztán besorolják az utalványokat, megpróbálják folyamatosan, lassan kielégíteni a közü- leteket. Ügy, hogy például az óvodákba is ötven mázsánként „csepeg” a tüzelő, de a monori- erdei iskolának még egyáltalán nem jutott, s a Finommechanikai Vállalat is ki tudja, meddig fog várni a 200 mázsa néGninbán, Bcnyén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva. tanácsháza), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62.. telefon: 70). Monoron, Monori-erdőn, Vasadon, Csév- haraszíon és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a rendelőintézetben), Magiódon. és Ecseren: dr. Gáspár Pál (Ecser), Pilisen és\Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40), Sülysápon, Úriban és Mentién: dr. Papp Ágoston (Sülysáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vccséscn: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Momet brikettjére. Egyszerre, mindenkinek, minden mennyiségben — nem megy. Fölfokozott az igény, mintha mindenki most, azonnal száz mázsákat szeretne látni a kamrájában, s akadnak, akik jói elhelyezett „értesüléseikkel” — hogy a télen nem lesz tüzelő, vagy ha lesz is, drágább lesz — csak szítják a hangulatot. Megpróbálnak ellene lenni, még a látszatát' is szeretnék elkerülni a fuvarosok különleges helyzetének — ezért a fuvarosok sem élveznek semmilyen előjogot. Ha hajnalban elsők az ajtó előtt, akkor is csak egy papírt kapnak. De persze ezzel együtt is szó! a hír csúszópénzekről. Aki meg adna ilyet, csak mentésüljön a sorállástól, az azért dühöng, mert utalványát csak személyesen válthatja be. Kétségtelen: ősz óta a TÜZÉP-telepen dolgozni a legnépszerűtlenebb dolgok egyike. Az irodában dolgozó vezetőnő most egyedül tartja a frontot — kolléganője szabadságra ment. Kényszerképzet — Egyre jobban érzem, hogy rám is nagyon-nagyon rámfér már a lazítás. Talán augusztusban ... Talán ősz elejére mindenki „bespájzol” annyi tüzelőt — van és lesz miből —, hogy elüljön ez a pánikhangulat... — sóhajt Fűzfáné. — De nekem még tavalyról is maradt jócskán szabadságom. Az utóbbi hónapokban látottak, hallottak után egy kényszerképzetem támad. Látok egy táblát a telep kapuján: ..Mindenkit kielégítettünk. Általános nyugalom miatt zárva”. Koblencz Zsuzsanna Vasárnapi foci Tápióvölgye Kupa: Bag— Monor 15.30, Sülysáp—Gyöm- rő 17.30. Mindkét mérkőzést a sülysápi pályán játsszák. Kulturális program Ecseren, holnap', vasárnap, 14 órától; a nyugdíjasklub összejövetele. Gyomron, ma reggel 8-tól: autóvezetői tanfolyam. Sülysápon, ma és holnap, 14-től: nyugdíjas klubfoglalkozás. noron a Vörös Hadsereg úti, Vecsésen a Kun Béla téri. Fogorvosi ügyelet: szombaton reggel 7 órától 14 óráig Budapesten, a VIII. kerületben, a Szentkirályi utcai szakrendelőben. Állatorvosi ügyelet: dr. Zimonyi Károly, Gomba. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap 8-tól 13-ig Monoron, a Vörös Hadsereg úti gyógyszertárban (tel.: 28.), egyéb időpontban az ügyeleté? állatorvos címén. (ISSN 0133—2051 (Monori Hírlap) Szenet szemért Általános nyugalom miatt zárva? Fagyoskodni ugyan nem kell már a bejárat előtt...
