Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

\ 1985. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT IA HÉT VIIAC P 0 LITIKAI A propagandahátrány elkerülhető lenne Washington moratóriumeüenes magatartása a bírálatok tüzébsa Nicaragua körűi a helyzet továbbra is feszült A hét egyik legfontosabb nemzetközi eseménye az az értekezletnyitány volt, amely­re Genfben került sor. Azok az államok küldték el dele­gációikat a svájci konferen- ciayárosba, amelyek 1968-ban aláírták a két évvel később hatályba lépett úgynevezett atomsorompó egyezményt, vagy később csatlakoztak a megállapodáshoz. Jelenleg 130 ország ismerte el aláírásával kötelezőnek ezt a rendkívül ■fontos nemzetközi okmányt. Ennek értelmében az atom­fegyverrel rendelkező hatal­mak vállalták, hogy nem ad­nak tovább ilyen tömegpusz­tító eszközöket más államok­nak, s egyúttal pedig a nuk­leáris arzenáljuk csökkentésé­re és általában a leszerelésre törekednek. Az atomfegyve­rekkel nem rendelkező orszá­gok, amelyek ezt a dokumen­tumot aláírták, arra kötelez­ték magukat, hogy nem pró­bálnak megszerezni nukleáris pusztító eszközöket. A politikai kommentátorok szótárában egyszerűen csak atomsorompó egyezménynek n vezett megállapodásnak fon­tos szerepe volt abban, hogy c nukleáris fegyverek nem váltak általánosakká a világ országainak katonai arzenál­jában. S ez lényeges dolog, hiszen ha a föld államai előtt semmiféle korlátozás nem lett volna e fegyverrendszerek kifejlesztésében és beilleszté­sében a nemzeti arzenál más eszközei közé, kétségtelenül megnövekedett volna egy atomháború kirobbanásának veszélye. Még akkor is így van ez, ha két atomhatalom — Franciaország és Kína — nem jrta alá az egyezményt. S mi több, hat olyan állam, amely nem csatlakozott a megállapodáshoz — Izrael, a Dél-afrikai Köztársaság, In­dia, Pakisztán, Brazília és Argentína — egyes szakértők szerint potenciálisan eljutott olyan stádiumba, hogy nuk­leáris fegyvert gyártson. S ha ezek közül egyik-másik még nem birtokol atombombát — hangzanak a megjegyzések —, csupán elhatározás és idő kér­dése, hogy ezek az országok bevegyék katonai arzenáljuk­ba ezt a tömegpusztító fegy­vert. Mégis igazság, ha sem­miféle nemzetközi kontrollt biztosító egyezmény nem vol­na érvényben, megnövekedne annak veszélye, hogy ehhez a félelmetes pusztító eszközhöz felelőtlen, terrorista elemek is hozzájussanak. MIT MUTATOTT MEG A GENFI ÉRTEKEZLET EDDI­GI MENETE? A mintegy egész hónaposra tervezett tanácskozásból csu­pán az első hét telt el. Máris azonban kirajzolódtak a fő „hadállások” — hogy neves nemzetközi kommentátorok szóhasználatával éljünk. Az alaphangot kétségtelenül Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkárának az értekezlethez in­tézett üzenete befolyásolja. Ez emlékeztet arra, hogy a Szov­jetunió a maga részéről min. dent megtett azért, hogy a szerződésben vállalt kötele­zettségének eleget tegyen. Nemcsak, hogy szigorúan be­tartotta azt az előírást, hogy nem ad tovább atomfegyve­reket, hanem erőfeszítéseket tett, hogy az atomhatalmak nukleáris arzenálját ténylege­sén csökkenteni lehessen. Hogy ezt előmozdítsa, a hirosimai atombombázás 40. évforduló­ján egyoldalú moratóriumot vállalt az atomfegyver-kísérle­tekben. Ez 1986. január 1-ig érvényes. Sőt, mint a szovjet delegáció vezetője a genfi konferencián bejelentette: ez a kötelezettségvállalás a ha­táridő után is érvényben ma­rad, ha az Egyesült Államok csatlakozik a moratóriumhoz. Az Egyesült Államok kül­döttségének vezetője felszóla­lásában csupán Reagan már korábban ismert ürügyeit is­mételgette, amellyel megta­gadta a szovjet javaslat elfo­gadását. Kenneth Adelman szavaiból kitűnt, hogy Wa­shington nem tekinti elkövet­kező lépésnek az atomfegy­ver-kísérletek teljes megtiltá­sát, hanem csupán „hosszú távra kitűzött célnak”. Ez a megnyilatkozás csalódást kel­tett még az Egyesült Államok több szövetségesének körében is. A Fehér Ház szemére ve­tik, hogy Nyugat nehezen véd­hető pozícióba került azzal, hogy az Egyesült Államok me­reven elutasít minden meg­fontolást a szovjet moratóri­um elfogadásáról. El nem kö­telezett országok egész sora bírálja viszont élesen az ame­rikai kormányzatot amiatt, hogy tulajdonképpen nem tartja meg az általa is aláírt atomsorompó előírásait. Hi­szen ez nemcsak az atomfegy­verrel nem rendelkező álla­mokra kötelező, hogy ne pró­báljanak e katonai eszköz bir­tokába jutni, hanem az Egye­sült Államokra is, mint atom­hatalomra, hogy tegyen meg mindent a nukleáris bomba­készleteinek csökkentésére, s általában a leszerelés irányá­ban. HOGYAN FOGADTA A HI­VATALOS WASHINGTON EZEKET A JOGOS BÍRÁLA­TOKAT? A legkülönbözőbb szóvivők szópárbajokkal igyekeztek vá­laszolni. Szövetségeseiket szemrehányásokkal illették, amiért „nem veszik kellően fi­gyelembe Nyugat biztonsági érdekeit”. Újra meg újra bi­zonygatták, hogy az Egyesült Államok nem szakíthatja meg folyamatban levő nukleáris fegyverkísérleteit, mert a fej­lesztés alatti fegyverrendsze­rekhez mindez nélkülözhetet­len. Egyszerűen hallgattak vi­szont arról, hogy ezzel a fegy­verkezési hajsza új fordulójá­nak veszélyét idézik fel, hi­szen céljuk a nukleáris fegy­veregyensúly megváltoztatása Washington javára, s ez fel­tétlenül ellenlépéseket idéz majd elő. Hírmagyarázók azonban el­ismerték, hogy a szovjet mo­ratórium elfogadásának meg­tagadásával az Egyesült Álla­mok propagandahátrányba ke­rült a Szovjetunióval szem­ben. Ez valóban így van, hi­szen nehéz még a szövetséges államok közvéleményével is elfogadtatni, hogy miért ne szolgálná az atomfegyver-kí­sérletek kölcsönös szünetelte­tése a nukleáris eszközök csökkentésében elérendő kompromisszumot. S azt pe­dig végképp lehetetlen meg­magyarázni, hogy a fegyverke­zési verseny folytatását célzó kísérletek, hogyan hatnának a leszerelés irányába. A Fehér Ház most arra figyelmezteti hazai és külföldi bírálóit: ne járuljanak hozzá ahhoz, hogy az Egyesült Államok propa­gandahátránya — amely a szovjet kezdeményezés nyo­mán keletkezett —, tovább növekedjen. Kommentátorok azonban felvetik: nem volna-e helyesebb, ha korholó szavak helyett Washingtonban inkább azt fontolgatnák, hogyan csat­lakozhatnának a szovjet mo­ratóriumhoz? Ezzel ugyanis megszűnne a propagandahát­rány ... MI TÖRTÉNT A HÉTEN NICARAGUA KÖRÜL? Mindenekelőtt beszélni kell arról, hogy a washingtoni po­litika, amely a konfrontáció irányába igyekszik terelni az események menetét, súlyos kudarcot szenvedett. A négy Contadora-államhoz, amely szívósan munkálkodik azon. hogy enyhítsék a felszültséget Nicaragua körül, s a békés rendezés elvei érvényesülhes­senek, négy további latin­amerikai ország csatlakozott. Közös fellépésük Washington és Managua közvetlen tár­gyalásaira, amelyeket a Fe­hér Ház eddig mereven el­utasított, kedvezőtlen fejle­mény az amerikai „héják” számára, akik legszívesebben már holnap szeretnének el­lenforradalmi, Amerika-barát rendszert uralmon látni Ni­caraguában. Ugyanúgy „rossz hír” volt a haladó rendszer ellenfelei szá­mára, hogy megkezdődnek a tárgyalások a managuai kor­mány és a katolikus egyház képviselői között. Ez kétség­telenül azt jelzi, hogy a ni- caraguai püspöki kar, ameiy eddig pásztorlevelekben nem­egyszer támadta a népi kor­mány politikáját, felismerte: „modus vivendit” kell kimun­kálnia az állam vezetőivel, mert ellenkező esetben „föld­indulás” történik, hívei töme­gesen fordulnak el az egyház­tól, s befolyása — amely már­is csökkenőben van — még alacsonyabbá válik. Ennek ellenére — s jól mu­tatja a helyzet ellentmondá­sosságát — a feszültség a hé­ten mégis fokozódott Nicara­guában és körülötte. Az Egyesült Államokból szár­mazó különböző magánsegé­lyek összege megnövekedett a héten a Hondurasban meg­szervezett nicaraguai fegyve­res ellenforradalmároknak, s helikopterekkel is ellátták őket. Megállapodás is jött létre e különböző szervezetek között, hogy a jövőben job­ban összehangolják diverzáns tevékenységüket, amelynek célja a managuai kormány megdöntése. A hét végén sza­botázsakcióik következtében számos nicaraguai nagyváros­ban több napon át nem le­hetett biztosítani a normális áramszolgáltatást. A helyzet tehát továbbra is terhes a feszültségektől és a veszé­lyektől. Árkus István Mihail űorbacsov üzenete Rómába Bettino Craxi olasz kor­mányfő üzenetet kapott Mi­hail Gorbacsovtól, az SZKP KB főtitkárától — jelentette be az olasz miniszterelnöki hivatal, a Chigi palota. A mi­niszterelnöki hivatal közlemé­nye szerint az üzenet, amelynek tartalmát nem hozták nyilvá­nosságra, az atomkísérletekre egyoldalúan meghirdetett szov­jet moratóriummal foglalkozik. A Chigi palotából szárma­zó értesülésekre hivatkozva helyi források úgy tudják, hogy Craxi — mielőtt vála­szolna — meg akarja ismer­ni azoknak a konzultációknak az eredményeit, amelyeket Andreotti külügyminiszter kezdett a többi nyugat-euró­pai ország kormányaival. Horn Gyula államtitkár felszólalása Genfben Hatékony leszerelési döntéseket Az atomsorompó-szerződés megvalósulását vizsgáló genfi konferencia általános vitájában pénteken felszólalt Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, a magyar küldöttség vezetője. Megállapította, hogy a leg­utóbbi felülvizsgálati konfe­rencia óta eltelt ót év során is gyakran kerültek veszély­be az enyhülés eredményei. egyes államok kapcsolataiban veszélyes feszültségek alakul­tak ki. Hangoztatta a magyar kormány azon állásfoglalá­sát, hogy van reális lehető­ség a nemzetközi események kedvezőtlen menetének meg­változtatására, az államok közötti kölcsönös megértés és együttműködés erősítésére. Ennek előfeltétele a kontak­A szovjet kormány elítéli a dél—afrikai elnyomást Szűnjön meg az állami terror A Szovjetunió kormánya határozottan elítéli a dél-af­rikai rendszernek a fekete lakossággal szemben alkalma­zott tömeges megtorló intéz­kedéseit. A szovjet kormány követeli, hogy szüntessék be azonnal ezeket az akciókat és bocsássák szabadon a börtö­nökben fogva tartott több ezer politikai foglyot, köztük Nelson Mandelát. Biztosítani kell az Afrikai Nemzeti Kongresszus és min­den olyan szervezet szabad tevékenységét, amely egysé­ges és demokratikus társada­lom kialakításáért lép fel Dél-Afrikában — hangsúlyoz­za a Szovjetunió kormányá­nak pénteken közzétett nyi­latkozata. A dokumentumot ugyanaznap L eonyid Iljicsov külügyminiszter-helyettes is­mertette a Moszkvában dol­gozó afrikai diplomáciai kép­viseletek vezetőivel. Erről a Szovjetunió ■ kül-ügyminiszté- -riuma sajtóosztályának kép­viselője tájékoztatta az újság­írókat. Tizenkilenc tüntető feketét lőttek agyon és 120 személyt A Pravda az afganisztáni forradalomról Visszafordíthatatlan változás Objektív szükségszerűség volt az Afganisztánban hét évvel ezelőtt lezajlott forra­dalom, s az országban végbe­menő haladó társadalmi vál­tozások ma már visszafordít- hatatlanok — írja pénteken a Pravda, utalva egyebek kö­zött a helyi államhatalmi szervek megválasztásának je­lentőségére. Az ország törté­netében első alkalommal tar­tanak ilyen választásokat. A lap megállapítja, hogy a hatalmukat vesztett osztályok igyekeznek minden eszközzel megakadályozni a haladó vál­tozásokat, felhasználva a tör­zsi ellentéteket, az iszlám té­teleit, az évszázadok során meggyökeresedett szokásokat és hagyományokat. Az ország fejlődésének leg­főbb gátja azonban változat­lanul az Egyesült Államok ve­zetésével Afganisztán ellen folytatott hadüzenet nélküli háború. Washington mindent megtesz, hogy megakadályoz­za az Afganisztán körüli hely­zet rendezését, s erre jelen­tős pénzösszeget fordít: tavaly megduplázódott az afgán el­lenforradalmároknak nyújtott „titkos” katonai segély. A lap emlékeztet arra, hogy külföl­di sajtójelentések szerint az ellenforradalmár fegyveresek csoportjaiban amerikai „ön­kéntesek” is találhatók. Az ellenforradalmárok fő támaszpontja továbbra is Pa­kisztán, amelynek fegyveres alakulatai egyre gyakrabban közvetlen katonai akciókat hajtanak végre Afganisztán ellen: tüzérséggel lövik a ha­tár menti afgán településeket, pakisztáni egységek törnek be afgán területre — mutat rá a Pravda. tartóztattak le a rendőrök szerda déltől csütörtök estig Fokváros feketék lakta elő­városaiban. Tüntetés volt csütörtökön Fokváros fehé­reknek fenntartott egyetemén is. A karhatalom könnygáz- gránátokkal és gumibotokkal verte szét az egyetemi hall­gatók békés apartheidellenes tüntetését. Az Afrikai Egységszerve­zet (AESZ) Addisz-Abebában közzétett felhívásában felszó­lította az elnyomott dél-afri­kaiakat, hogy általános felke­léssel döntsék meg a fajüldö­ző rendszert. tusok fenntartása, a kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok bővítésére és fejlesztésére kí­nálkozó lehetőségek. kihasz­nálása, és mindenekelőtt <* problémák tényleges megol­dására irányuló politikai akarat. Az államtitkár megerősítet­te a magyar kormány elköte­lezettségét az atomsorompó- szerződés elvei, céljai, és <x szerződésből reá háruló fel­adatok teljesítése mellett. A szerződés működése vitatha­tatlan eredményének minősí­tette, hogy nem jelent meg újabb nukleáris hatalom a nemzetközi színtéren. Horn Gyula kiemelte, hogy az atomsorompó-szerződés alap- gondolata a nukleáris háború veszélyének elhárítása. Hang­súlyozott jelentőséget tulajdo­nított az államok által a szerződésben vállalt azon kötelezettségek teljesítésének, amelyek szerint az aláíró államok jóhiszemű tárgyalá­sokat folytatnak a nukleáris fegyverkezési verseny mi­előbbi megszüntetése, a nuk­leáris leszerelés érdekében hozandó hatékony intézkedé­sekről. Elégtelennek tartot­ta az e téren elért eredmé­nyeket. A szerződés szellemé­ből fakadó jogos igénynek minősítette, hogy minden nuk­leáris hatalom mondjon le a nukleáris fegyverek első­ként történő használatáról. A második világháború kitörésének évfordulója Lengyelországi megemlékezés Csak akkor mondható el, hogy a világ levonta a tanul­ságokat a második' világhá­borúból, ha sikerűi megállí­tani a fegyverkezési haj­szát — e gondolat jegyében emlékezik meg pénteken a lengyel sajtó szeptember 1- ről, amikor 46 évvel ezelőtt a hitleri Németország Len­gyelország lerohanásával ki­robbantotta a második világ­háborút. Az, hogy ma a föld alatt és a föld felett ilyen szörnyű­séges mennyiségű pusztító fegyver van felhalmozva, a második világháború követ­kezménye — állapítja meg a kormány napilapjában, a Rzeczpospolitában Franciszek Ryszek történész professzor. Emlékeztet rá, hogy . a máso­dik világháborúban terjedt, kj a hadviselés a levegőre, mii pedig már fennáll a veszélye annak is, hogy a fegyverek kikerülnek a világűrbe. Az emberiség történelme során első ízben merült fél annak a veszélye, hogy meg­semmisül az egész bolygónk, s a második világháború in­dította el azokat az esemé­nyeket, amelyek ennek a helyzetnek a kialakulásához elvezettek — írja az évfordu­ló kapcsán a Trybuna Ludu, a LEMP KB lapja. Rohad Dumas pekingi tárgyalásai Cél az együttműködés bővítése Nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú együttműködésről kezdett tárgyalásokat pénte­ken Pekingben Roland Dumas Újabb letartóztatások Ciszjordániában Összecsapások Észak-Libanonban Péntekre virradóra ismét kiújultak a harcok a libanoni fővárost kettészelő zöld vonal mentén. A keresztény és mo­hamedán milíciák közötti tűz- párbajnak két halálos és há­rom sebesült áldozata van. A nap folyamán a síita Amal- és a keresztény libanoni erők kölcsönösen 11—11 foglyot bo­csátottak szabadon a zöld vo­nal mentén. Csak rövidén... A BIZTONSÁGI TANÁCS tagjai úgy döntöttek, hogy szeptember 26-án külügymi­niszteri szintű ülést tartanak az ENSZ megalakulásának negyvenedik évfordulója al­kalmából. A döntést a testü­let szovjet soros elnökének, Oleg Trojanovszkijnak az ENSZ székhelyén nyilvános­ságra hozott nyilatkozata is­mertette. Az ünnepi ülés na­pirendjén két kérdés szere­pel majd: uz ENSZ-nek egy jobb világ megteremtésében játszott szerepe, valamint a Biztonsági Tanács felelőssé­ge a nemzetközi béke és biz­tonság fenntartásában. RICHARD NIXON volt amerikai elnök pénteken há­romnapos látogatásra Dél-Ko- reába érkezett. Nixon ázsiai körutat tesz. Szöulban, ahova a kormány vendégeként ér­kezett, Csőn Tu Hvan elnök­kel és más dél-koreai politi­kusokkal tárgyal. A Dél-Libanont megszállva tartó izraeli erők és az Izrael által támogatott dél-libanoni milícia nehéztüzérség és akna­vetők bevetésével lőtt több dél-libanoni várost, köztük Nabatijét és Szaidát. A táma­dás következtében Szaidában több ház romba dőlt. sokan megsebesültek. Rendkívül kiéleződött a helyzet az észak-libanoni Tri- poliban, ahol a szemben álló csoportok közötti elkeseredett összecsapásoknak halálos ál­dozatai is vannak. Az izraeli hatóságok csütör­tök éjjel újabb tizennégy pa­lesztint tartóztattak le a meg­szállt Ciszjordániában politi­kai felforgató tevékenység vádjával. A megszálló hatósá­gok 24 óra leforgása alatt 29 személyt vettek őrizetbe ugyanezzel a váddal. A Jordán folyó nyugati part­jának három városában to­vábbra is kijárási tilalom van érvényben, több településen pedig páncélozott járművek járőröznek. francia külügyminiszter, aki előző nap érkezett hatnapos hivatalos látogatásra Kínába. Dumas a kínai hírügynökség tudósítójának kijelentette, hogy Franciaország kész köz­reműködni a kínai korszerűsí­tési programban, különösen az atomenergia, az űrkutatás, a távközlés és a szállítás terén. Az interjúban hangzott el az is, hogy Franciaország megíté­lése szerint az őszi francia-^ szovjet csúcstalálkozó, azaz Mihail Gorbacsov párizsi lá­togatása hozzájárul majd a kelet—nyugati viszony javu­lásához. Ez utóbbi témáról is szó lesz a pekingi tárgyalásokon, ame­lyeken, francia tájékoztatás szerint, Roland Dumas egye­bek között fel szeretné mérni a kínai—szovjet közeledés esé­lyeit, vagy az Indokínával kapcsolatos kínai álláspontot is. Csütörtök este a kínai kül­ügyminiszter vacsorát adott a francia vendég tiszteletére. Pohárköszöntőjében Vu Hszüe-csien méltatta a fran­cia külpolitikát és Kína támo­gatásáról biztosította azt a francia ihletésű tervet, hogy a nyugat-európai országok egye­sítsék erőforrásaikat, s így vegyék fel a versenyt Japán és az Egyesült Államok tech­nológiai kihívásával.

Next

/
Thumbnails
Contents