Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-29 / 202. szám
Fával is fűlhetnek télen Továbbra sem lanyhul az ostrom a tüzelőanyag-telepeken, még mindig kevésnek bizonyul a szén Mor.or környékén is. A tavalyi tapasztalatok alapján érthető, hogy mindenki igyekszik idejében gondoskodni a téli tüzelőről. S ha nincs szén, sokán úgy gondolják, fával is lehet pótolni. A monori tüzelőanyag-telepen is gyakran rakodnak rönköket a fuvarosok. Hancsovszki János felvétele y Mi erdőben, borókásban A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ceglédi erdészetének mikebudai csemetekertiében állítják elő a társerdészetek, így a monori számára is az erdei fenyő- csemetét. Ugyanott nagy mennyiségben ültetnek és nevelnek nagy termőképességű nemesített akác- és nemes nyárcsemetét. A monori erdészet területén a wendet csemetekertben döntően hazai nemesített nyárfa fajtát és feketefenyőt, s kommersz szürkenyárt termelnek magról. E csemetékből jut a társerdészeteknek és termelő- szövetkezeteknek is. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság monori üzemigazgatóságának területén több vadásztársaság működik, amelyekkel jó a kapcsolatuk. Az erdészeti dolgozók segítenek a vadorzás megakadályozásában, jelzik, ha állatelhullást, megbetegedéseket tapasztalnak. A vadásztársaságok viszont a jó kapcsolatok értelmében, amit... .írásos .szerződések .. is. rögzítenek, segítenek a falopások megakadályozásában, ami igencsak elterjedt az utóbbi egy-két hideg tél miatt. Persze az okok nem mentik és nem is menthetik a fatolvajokat, szabálysértési eljárást indítanak ellenük. Sajnálatos tapasztalat, hogy a bírságok nem eléggé riasztóak, mert évről évre növekszik a falopások száma. S ha már a károkról esett szó, érdemes megemlíteni, hogy a monori erdészet területén jelentős tűzeset az elmúlt öt évben nem volt. Viszont volt több avartűz, amit fegyelmezetlen állampolgárok okoztak. Pedig ez veszélyes dolog, hiszen a monori üzem- igazgatóság területén több ezer hektár gyúlékony fenyvest kell félteni a felelőtlen emberektől. A százhektáros csévharaszti ösborókás, mint természetvédelmi terület, felbecsülhetetlen értéket képvisel. Ott még egy virágot sem szabad leszakítani, mert azzal is nagy kárt okozhat a gyanútlan téb- láboló. A borókásba nem is szabad kirándulni, az erdészet is csak a Természetvédelmi Felügyelőség engedélyével végezhet ott bármilyen munkát, annak ellenére, hogy a terület kezelői a monoriak. A. L. A. A hét végén Tanévnyitók A monori József Attila GirAnázium és Szakközépiskolában az ünnepélyes tanévnyitót augusztus 31-én, szombaton délelőtt 9 órakor tartják meg. A levelező hallgatók évnyitója szeptember 2-án, délután 3 órákor lesz. A 203. számú Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet monori kihelyezett részlegében is évnyitóra készülnek, melyre augusztus 31-én, szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 29., CSÜTÖRTÖK Együtt könnyebb, vidámabb^ Elmegyek, amíg mozogni bírok Szép volt, jó volt, és letagadhatatlan: a fiatalabb korosztály néhány „pártoló tagként” jelenlévő képviselője jócskán alulmaradt aktivitásban, hangban, kedvben a nyugdíjasokkal szemben... Nyűgösen törülgettük a homlokunkat a fülledt buszban, kétségbeesve bámultuk Szolnoknál az előttünk to- porgó és fújtató, végeláthatatlan kocsisort, fájt a fejünk, miközben Zatlonkál Gyula bácsi rendületlenül fújta Hegedűs néniék fülébe a nótákat, s kackiásan felugrott micisapkája alatt még véletlenül sem lehetett felfedezni verejtékgyöngyöket. Soproni József — akiről egyszerűen nem lehet elhinni, hogy 81 éves — fáradhatatlanul bontogatta és osztotta a frissítőket és „erősítőket”, Hajdú Lajos nevetve énekelt és Dudásné a vezetőfülke mellett állva, este kilenc után is frissen vezényelte a nótát... Kivilágított, dalos kirándulóbuszunk hangulata — ezt tán nem is szabadna elárulni, hiszen biztosan szabálytalan — a sofőrt, biztonságosan vezétő pilótánkat, Bíró Imréi sem hagyta hidegen, egy-egy nótába ő is bekapcsolódott. Ez persze, már csak a fináléja volt a dolognak — az egész kora reggel 6- kor kezdődött, hogy aztán este tízig be se fejeződjék... Kirándult a monori nyugdíjasklub. Nem először — jó hangulatú kiruccanásaiknak már híre van, hiszen ezúttal megint a vasadiak is társul szegődtek — és nem utoljára. Bejárták az ooszágot keresztül-kasul, olykor a határon túlra is eljutottak, évente többször is megszervezik a kedvhez és pénztárcához szabott kirándulásokat. Hüll — Amikor először voltam — magyarázta a vasadi csoport egyik tagja, s ez akár mottója is lehetne az idősek társasútjainak — elhatároztam: amíg mozogni bírok, én bizony megyek! Mentünk hát Beregfürdöre, s Hajdú Lajosnak, a nyugdíjasklub vezetőségi tagjának felesége útközben — semmi vei sem rosszabbul, mint egy hivatásos idegenvezető — tájékoztatott, mesélt, időben szólt, hogy ha Abonyban balra néz a társaság, láthatja Koszta József szülőházát, ha esetleg kíváncsi — és miért ne volna az? —, még az Alföld földrajzáról is megtudhat egyet-mást. A fő cél Beregfürdő volt: augusztus kánikulai vasárnappal kedveskedett, a fürdőpark medencékkel, gyógyvízzel, árnyékkal, görögdinnyével és sétacsónakázással. A vidám csoport szétszakadó zott, itt Biró Károlyék vívtak vízilabdacsatát, amott Gyula bácsi ék hűsöltek — ki-ki kedve szerint. S a késő délutánba belefért a karcagi múzeumlátogatás: nem mindennapi találkozás volt ez a régi pásztorélet használati tárgyaival, a halászok szerszámaival, s amikor Erdős Péter festő művész tárlatáról ballagott ki a csoport, még a múzeumőr is felragyogott: — ... de örülök, hogy eny- nyire tetszett, köszönjük, hogy meglátogattak minket! Kemény munka árán Lé nyergébe pattan a család A világban még mindig úgy. tartanak számon miniket, magyarokat, hogy lovas nemzet vagyunk. Ennek a kialakult képnek a gyökerei a honfoglalásig nyúlnak vissza, amikor a ló annyira és akkora létszükséglet volt, mint manapság a robbanómotoros személy- és teherszállító járművek százezrei. Ám az elmúlt. évszázadok során, különösen a gőzgép, majd a robbanómotor feltalálása óta átértékelődött a ló szerepe az emberiség mindennapi életében, mégpedig annyira, hogy sokan ennek a négylábú barátnak a kihalásától tartottak. Manapság hazánkban csupán 110 ezer lovat tartanak számon, mely létszámából 62 százalék — a kancáknak 64 százaléka — van magántulajdonban, többségüket munkalóként hasznosítják. Az utóbbi néhány évben azonban kedvező változások mutatkoznak a honi lótenyésztésben: szépen gyarapszik az úgynevezett hobbilovak száma. Még februárban irtunk egy kedves jószágról, „Baba kórházba került” feleimmel. Baba, Gyömrő „látványossága” volt, 'frroslrújra az, mert meggyógyult, de már nem egyedüli gyönyörűsége az állatbarátoknak, a rajongó gyerekeknek. Feltűnt a község határában, a földutakon Mirza. a hároméves kanca, nyergében fiatal gazdájával, Szabó Gyulával. Amikor hazafelé indultak, elkísértem őket. A Dózsa György útról nyíló tágas telek végében tekintélyes — alagsorral együtt háromszintes — családi ház áll, kívülről még pucolatlan, s belül is lesz mire költeni a pénzt, de már benne laknak, férj, feleség, s két gyermekük, a 8 éves Tibor és az 5 éves Mónika. A ház előtt a szomszédból átnyúló óriási szomorúfűz lombjai alatt két- három régi hintó pihen, várva a felújítást, s hogy Mir- zát megtanítsa gazdája a fogatot húzni, s akkor lovas családi kirándulásokra mennek majd a környéken. — Saját erőből és OTP- kölcsönnel és családi kétkezi segítséggel építkeztünk — mondja a feleség, miközben megmutatja a részben berendezett három szoba összkomfortos házukat. Az udvaron álló öreg Trabant a sajátjuk, a teherautó a férje munkaeszköze. ő ugyanis sofőr egy termelőszövetkezetnél. Az istállót ideiglenesen a kazán- h'ázban alakították ki, előtte hosszú farönkökből karámot építettek. S amíg Tibiké, a fiuk kényelmesen lovagol a karámon belül, a házigazdával beszélgetek. — Két nagy szenvedélyem volt, van, s teljesült is mint a kettő. Az egyik az autóvezetés. Hívatásos sofőrként 12 éve dolgozom. A lovakat pedig gyerekkorom óta szeretem, hiszen az Alföldről származunk, s ott szinte minden háznál voltak lovlak akkoriban. A lovak iránti vonzalmam átragadt az asszonyra, a gyerekekre is. Valamennyien ültek már Mirza hátán, meg is szerették őt, mert nagyon jóindulatú piára — mesélt miagukról s a jószágukról Szabó Gyula, s elmondta azt is, hogy a szomszéd gyerekek is gyakran lovagolnak náluk. S ekkor mintegy végszóra a kerítéshez lépett az egyik szomszéd, Ma- gyarné, s néhány almát adott be a pacinak. A vele levő kisfiát, Balázst áthívták, hadd pattanjon egy kicsit a nyeregbe. A gyerek örömét, büszkeségét nem lehet leírni... — Hogy miért vettük a lovat? — kérdezett vissza a házigazda. — A lovasiskola drágának bizonyult, meg az is jó érzés, hogy saját lovunk van. Hát még mennyire szeretnénk az első saját csikót! Meg is lesz, mert Mirza törzskönyvezett, jegyzik a szövetségben, s csak jó fajtájú csődörrel lehet majd fedeztetni. Egyébként hobbiból tartjuk. Persze nemcsak a saját, lovunkkal vagyunk eltelve, járunk Szilvásváradra, Debrecenbe, Apajpusztára a lovasnapokra, szép emlékekkel, s versenyhajták dedikálta fotókkal térünk haza, és nem ritkán „szakmai” tapasztalatokkal. — Drága a lótartás? — tettem fel végezetül a ki nem hagyható kérdést. — Nekem nem! Van egy hold lucernásom, zabom, amiket magam vetek be és kaszálok, állandó helyen vágom a füvet, és ketten a feleségemmel gondozzuk a kancát. Szakkönyveket olvasok, tapasztalt csikósokkal beszél-, getek. Persze maga a ló és a szerszám sokba került: harmincezerbe és vagy nyolcezerbe a nyereg. De szerintünk megéri ez a „befektetés”, mert vagy húsz évig jód elfoglalja a családot, s ilyesformán sportos életmódra nevelhetjük a gyerekeket is, s nem utolsósorban az állatok, a természet szere- tetére — válaszolta a fiatal lótulajdonos, de azzal a kérdéssel, hogy van-e irigye, nem is foglalkozott. Keményen megdolgoztak mindig is a maguk boldogulásáért, boldogságáért! ... Egyébként szenvedélyes lótenyésztőnek tartják Gyomron, a tövesi pusztán Csák Bélát, a faluban Szenyán Pá- lékat, a Jászberényi út menti tanyán élő Tabányi Jáno- sékat is. Aszódi László Antal Kenderesen a volt Horthy- rezidenciában tett séta után a busz egy időre politikai fórummá vált. Akik itt véleményt mondtak, végképp nem tették illetéktelenül: bőrükön érezték a régit, s nyitott szemmel élik az újat is. A forró, vidámságtól hangos busz majd’ mindenkit a saját kapujában tett le, s bennem már csak otthon, a hűvös szobában csengett visz- sza Soproni Józsefnek, a klub titkárának néhány mondata: — ... jó így együtt, de nem tudom, meddig csináljuk. Abba fárad bele az ember, hogy magára hagyják. Velünk senki nem törődik, festetni kellene a klubtermet, jön a fűtési szezon, tavaly kölcsön- olajj-1 vészeltük át a telet. Aki illetékes, azt mi már felkerestük. Eredménytelenül. Egy kirándulásról szóló hangulatjelentést persze nem a leghatásosabb így befejezni. De kérdés, lesznek-e még sokáig kirándulások, lesz-e egyáltalán nyugdíjasklub, ha ez így marad? K. Zs. Tartalékosok versenye A korábbi évekénél színvonalasabb. küzdelmesebb versenyt vívtak vasárnap Vasadon a tartalékos területi bajnokság résztvevői. A helyi MHSZ-bázison összesen tizenegy négy-négy tagú csapat jelentkezett, hogy összemérje tudását a többiekkel. A szellemi és fizikai erőpróbákat mindenki jó hangulatban kiválóan teljesítette. — Mindez elsősorban a jó felkészülésnek tulajdonítható — mondta Misek Miklós, az MHSZ területi vezetőségének titkára. — Gyarapodtak a tartalékosok elméleti ismeretei, jobban teljesítették a terepfeladatokat is. Korábban mi jártunk egy csapattal hasonló versenyen Szentendrén, ide most a ceglédieket hívtuk meg. Mindkét esetben az volt a célunk, hogy tanuljunk a jobbaktól, a nálunk előbbre tartóktól. A területi bajnokság megrendezéséért, lebonyolításáért csak köszönet illeti a házigazdákat, hiszen sem vita, sem óvás nem volt. A tartalékosok idei honvédelmi versenyének eredménye: 1. Monori tartalékos klub I. csapata, 2. Gyömrő honvédelmi klub, 3. Vasad honvédelmi klub II. csapata. Kulturális program Ecseren, csütörtökön 10 órától : nyitott ház. Gyomron: fotókiállítás, a strand kertmoziban, 20.30-tól: Hárman a slamasztikában. Gombán, az autós kertmoziban, 21-től: Átverés. Monoron, 18-tól és 20-tól: Aranyeső Yuccában. Pilisen, 17.30-tól és 19.30- töl: A holdlakók titka. Vecsésen, 9-től 17-ig: bútorkiállítás és -vásár. Sporthírekimw Körzeti labdarúgó-bajnokság Meglepetéssel kezdődött Az utolsó pillanatban léptek vissza A körzeti labdarúgó-bajnokság 1985/86-os évadja rendhagyó módon kezdődött. Sokáig bizonytalan volt, hogy a Jász- karajenö indul-e a bajnokságban, sajnos csak az utolsó pillanatban hátráltak meg, s jelentették be visszalépési szándékukat. Helyükre a szövetség a csévharaszti együttest osztotta be, akik — mindenki örömére — ismét jelentkeztek. Mivel azonban pályájuk rossz állapotban van, találkozóikat Monoron játsz- szák. A Monori SE vezetői minden dicséretet megérdemelnek, hogy játéklehetőséget biztosítanak a szép sporttelepen a szomszédos kisközség futballistáinak. Változások történtek a szövetség vezetésében is, az elnökhelyettesi teendőket — Si- lye József helyett — ezentúl Veres Attila játékvezető, a ceglédi sportcsarnok igazgatója látja el. Az első forduló legnagyobb meglepetését a mendeiek szolgáltatták idegenbeli pontszerzésükkel. Jól rajtolt a Tápió- szőlös is, ezen nem lehet csodálkozni, mert a nagykátai körzetben tavasszal dobogós helyen végeztek. Velük igazán erősödött a mezőny. Albertirsa—Mende 2-2. A hazaiak jutottak vezetéshez, de a lelkes mendeiek kétszer is egyenlíteni tudtak. Iván- csics (Mendé) a kiállítás sorsára jutott. Űri—Törtei 2-0. Nagyon gyengén játszottak a vendégek, a helyiek megérdemelten szerezték meg a két bajnoki pontot. Tápiőszölős—Péteri 5-2. Sok helyzetet kihagytak a helyiek, de a vendégek győzelme ilyen arányban is megérdemeltnek mondható. DánszentmilUós—Csévharaszt 11-0. A Monoron lejátszott találkozón kidomborodott a nagyobb rutin és erőnléti fölény a két csapat között, Abony—Ceglédbcrcel 1-0. Alacsony színvonalú találkozón szerencsés győzelmet arattak az abonyiak a lelkes vendégek ellen. Gyömrő—Ecser 5-0. A Maglód—Nyáregyháza találkozót november 7-én játsz- sZák le IFJÚSÁGI EREDMÉNYEK: Albertirsa—Mende 6-0, Űri— Törtei 2-3, Péteri—Tápiósző- lős 4-2, Abony—Ceglédbercel 6-0, Gyömrő—Ecser 6-0. Itt említjük meg, hogy szeptember 8-án lesz a serdülőbajnokság őszi rajtja. Elkészült a sorsolás, amit lapunkban mi is közlünk majd. G, J. Levelesládánkból Dinnyerontó Lőrinc Lapjuk augusztus 23-1 számában közöltek egy fotót a görögdinnye-árusításról. Tetszett, a képaláírással viszont nem értek egyet. Ugyanis nem az augusztusi Lőrinc .dinnyerontó”, a szeptember 5-í Lőrinc-nap jelenti a diny- nyeszezon végét. Remélem tehát, a továbbiakban is szívesen fogyasztják ezt a kellemes, édes csemegét. Szémann Józsefné Gyömrő Köszönjük! — a pontosítást is. Valóban mi tévedtünk egy „Lőrincnyit”. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
